Szent Ágoston mintegy 15 évig dolgozott a De civitate Dei – Isten városáról című munkáján, mire az végső formáját elnyerte, és az egyházatya történelemteológiájának monumentális összegzésévé lett. A huszonkét könyvből álló munkában Ágoston a pogány és szent történelem eseményeinek felvonultatására, értelmezésére, a pogány filozófusok nézeteinek tárgyalására és cáfolatára is vállalkozik, miközben bámulatos alapossággal bontja ki azt a tételt, hogy Isten városa és az ördög városa a jelen világban elválaszthatatlanul együtt létezik, noha eltérő az eredetük és más lesz a végső sorsuk is. Az Isten városáról ezért Ágoston politikai teológiájának legteljesebb kifejtését is magában foglalja, amelynek hatása mindmáig érezhető. A Kairosz Kiadó négy kötetben, Földváry Antal legendás fordításának felújított változatában adja közre a teljes magyar szöveget.
Isten városáról / De Civitate Dei 8 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
A kései Ágoston gigászi alkotása. 22 könyv város-metafizika, város-allegória, a keresztény üdvözülés útjának ünneplése.
Az allegória oka: azért város, mert Alarik barbár király elfoglalja, feldúlja Rómát. Ágoston világának legvárosabb Városát. Róma nincs többé. Ágoston hát fogja magát, és kifejti véleményét az igazi Városról, ami igazán számít, s amit nem lehet elpusztítani, mert ez a város uralkodik majd örökkön örökké.
A város persze rögtön 2 db. Az egyik az evilági a másik égi. Jelenleg összekeveredve léteznek, de a parúzia pillanatában (Jézus eljön), szétválnak és az ördög városa lészen az egyik és Isten városa a másik.
Első öt könyv: lenyomja azokat, akik azt gondolják, hogy az evilági boldogságért istenek sokaságát kell tisztelni (már rég győzött a kereszténység, de a pogányokkal szarakodik).
Második öt könyv: lenyomja azokat, akik szerinte gőgből és elbizakodottságból szembehelyezkednek az üdvösség tanával (micsoda gőg és elbizakodottság kell ahhoz, hogy el sem tud képzelni más okot ezeken kívül). Innen az utolsó háromban a pogány filozófusokat tárgyalja.
Harmadik nagy rész, egyben az utolsó 12 könyv: eszkatologikus perspektívák. Azaz: Isten városa hogyan uralkodik örökké Istennel, míg a másik város örökké bűnhődik az Ördöggel. Itt mutatja be a két város milyen utat jár be a szétválasztásig. Ami az égit illeti, ott még elmegy az allegorikus leírás, de a földi város útjának bemutatására már a történelem is kell. Az evilági város története Ágoston szerint a babilóniai, aztán a római birodalom városának története.
A kétféle szeretet hozta létre a kétféle várost: Isten megvetéséig merészkedő önszeretet a földi várost, Isten önmagunk megvetésébe torkolló szeretete az égi várost (akkor a mennyekben $@!% mindenki megveti önmagát?). Az evilág felé forduló ember Ágoston szerint csak önszerető, narcisztikus lehet. Más evilági szeretet nem létezik szerinte..
Kétféle lélek van: felfuvalkodott és szemtelenül kérkedő, ami a gőg és a világi hatalom megszállottja (katolikus egyház, mint egyre nagyobb evilági hatalmi tényező, nem is beszélve Ágoston utáni történetéről, csakhogy kekeckedjek).
A másik lélek: alázatos, nem a maga, hanem Isten dicsőségén munkálkodik (megint az egyház, mint egy Test, ami sose munkálkodott önmaga gazdagságán stb, stb. Hogy megint kekeckedjek..) Ágoston ezt a kétféle szeretetet ismeri: önző vagy önalázó szeretet. Drága keresztények, tessék választani! S ha valamely pogány elő merne állni egy harmadik vagy többedik szeretet-koncepcióval, azt el kell égetni.. Mert az csak az ördögtől lehet. (Ez nem Ágoston, ez „csak” következik belőle.)
A végén elmondja, hogy Isten előre tudásában meghatározta a szentek számát (csak ők lehetnek polgárai Isten városának). A számot csak Isten tudja, de eszerint ölég sokan bassszhatják, akárhogyan is vetik meg önmagukat vagy vetik buzgón a keresztet.
Ágoston szakít azzal az elképzeléssel, hogy létrejöhet Krisztusnak egy földi királysága, ahol szentjeivel együtt él a világ vége és a feltámadás közötti időszakban. Csak mennyei királyság van Isten városával. A vég észrevétlenül jön el, és a világ csak ábrázatot cserél, mint egy jó kis álarcosbálon: egyik városa isteni,másik ördögi ábrázatot kap. (ezek szerint a pokolban járhatok New York Rangers meccsre, és hallgathatok jazzt?)
A mattot a végére tartogattam, mert a keresztények elbizakodottságára oly jellemző Ágoston keresztény önhittsége: A XVI. könyv 9. fejezetében kvázi abszurdnak titulálja azt a lehetőséget, hogy létezhetnek népek, amelyek nem vesznek részt az üdvtörténetben. Ágoston abszurdnak tartja itt azt az elképzelést, hogy a föld nem korong alaku (ő ennek vélte), hanem gömb (tudott erről a gondolatról), s hogy lehetnek az ő világától tengerekkel elválasztott antipódusok, mert ez azt jelentené, írja, hogy a Szentírás hazudik. Kedves Ágoston te mondtad, nem én. De mit tegyen akkor egy keresztény, ha az Egyház egyik legnagyobb szentje mondja, hogy a Szentírás hazudik? (sajna a föld gömbölyű, antipódusok vannak rengeteg emberrel, akik szarnak az üdvtörténetre).
Tegye azt, amit a keresztények mindig is tettek, ha egy igazság, egy tény ellentmondott hitüknek a történelemben: tekintsen el tőle.
A keresztényeknek erre a permanens eltekintésre van szükségük, hogy megőrizhessék üdvösségükbe vetett elbizakodottságukat.
Mert Ágoston nem csak az Egyház, de a keresztény elbizakodottság egyik legnagyobb szentje is volt. (azért volt, van még más is)
Népszerű idézetek
Az igazságosság nélküli országok rablóbandákhoz hasonlítanak
Az igazságosság megszüntetésével tehát mivé válnak az országok, ha nem hatalmas rablóbandákká? Mert a rablóbanda is mi egyéb, mint parányi birodalom? Ez is emberekből álló csapat. A vezér parancsolata kormányozza, a közösségi egyezség fűzi össze, és a megállapodási feltétel szerint osztozkodnak a zsákmányon. Ha egy ilyen gonosz banda az elvetemült emberek csatlakozása által annyira megnövekszik, hogy már bizonyos vidéket a kezébe kerített, akkor letelepszik, városokat foglal el, népeket igáz le, és felveszi a királyság többet mondó elnevezését, amelyet már most is nyilvánosan használ, nem mintha megszűnt volna kapzsisága, de most már nem lehet emiatt megtorolni. Mindenesetre találóan és helyesen válaszolt Nagy Sándornak egy elfogott kalóz. Ugyanis, amikor a király ezt az embert megkérdezte, hogy mi jogon nyugtalanítja a tengert, a kalóz teljes vakmerőséggel így szólt: „Azon a jogon, amelyiken te a föld kerekségét nyugtalanítod. De mivel én ezt csekély számú hajóval viszem véghez, ezért rablónak neveznének, téged pedig hadvezérnek, mivel nagy hajóhaddal követed el ugyanazt.”
265-266. oldal, IV könyv IV. fejezet. (Kairosz, 2005)
Mert a prófétai beszédet kivéve, a világ a maga legtörvényszerűbb változásával és mozgásával, minden látható dolognál szebb formájával mintegy némán azt hirdeti, hogy ő maga megalkottatott, s hogy őt a kimondhatatlanul és láthatatlanul nagy és kimondhatatlanul és láthatatlanul szép Isten teremthette csak.
38. oldal
Mi az tehát, amitől a jövendő előre tudásában annyira félt Cicero, hogy ezt az előre tudást ízléstelen vitatkozással igyekezett megdönteni? Attól félt ugyanis, hogy ha az egész jövendőt Isten előre tudja, akkor az olyan sorrendben következik be,amilyenben előre látta annak a bekövetkezését. És ha ebben a sorrendben következik be, akkor az előre tudó Isten csakugyan ismeri a dolgok sorrendjét. És ha ismeri a dolgok sorrendjét, akkor ismeri az okok rendjét is. Ugyanis semmi sem lehet anélkül, hogy valami indítóok meg ne előzné. Ha pedig ismeri az okoknak azt a rendjét, amely szerint minden bekövetkező dolog végbemegy, akkor Cicero szerint a fátum által történik minden. Hogyha ez így van, akkor semmi sincs a hatalmunkban, és az akaratnak nincs semmi döntése.
336. oldal, 9. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás ·
Összehasonlítás - Newman Szent János Henrik: A keresztény tanítás kibontakozása ·
Összehasonlítás - Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége ·
Összehasonlítás - A Katolikus Egyház Katekizmusa ·
Összehasonlítás - Eckhart mester: Az értelem fénye ·
Összehasonlítás - Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma ·
Összehasonlítás - Assisi Szent Ferenc Virágoskertje – Fioretti ·
Összehasonlítás - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet ·
Összehasonlítás - Nagy Szent Gergely: Szent Benedek élete ·
Összehasonlítás - Robert Sarah – XVI. Benedek: Szívünk mélyéből ·
Összehasonlítás