Isten ​városáról / De Civitate Dei 6 csillagozás

Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei

Szent Ágoston mintegy 15 évig dolgozott a De civitate Dei – Isten városáról című munkáján, mire az végső formáját elnyerte, és az egyházatya történelemteológiájának monumentális összegzésévé lett. A huszonkét könyvből álló munkában Ágoston a pogány és szent történelem eseményeinek felvonultatására, értelmezésére, a pogány filozófusok nézeteinek tárgyalására és cáfolatára is vállalkozik, miközben bámulatos alapossággal bontja ki azt a tételt, hogy Isten városa és az ördög városa a jelen világban elválaszthatatlanul együtt létezik, noha eltérő az eredetük és más lesz a végső sorsuk is. Az Isten városáról ezért Ágoston politikai teológiájának legteljesebb kifejtését is magában foglalja, amelynek hatása mindmáig érezhető. A Kairosz Kiadó négy kötetben, Földváry Antal legendás fordításának felújított változatában adja közre a teljes magyar szöveget.

>!
Kairosz, Budapest, 2009
560 oldal · ISBN: 9789636622855 · Fordította: Dér Katalin, Heidl György
>!
Kairosz, Budapest, 2006
434 oldal · ISBN: 9637510427 · Fordította: Földváry Antal
>!
Kairosz, Budapest, 2005
406 oldal · ISBN: 9789637510113 · Fordította: Földváry Antal

1 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
SignorFormica
Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei

A kései Ágoston gigászi alkotása. 22 könyv város-metafizika, város-allegória, a keresztény üdvözülés útjának ünneplése.
Az allegória oka: azért város, mert Alarik barbár király elfoglalja, feldúlja Rómát. Ágoston világának legvárosabb Városát. Róma nincs többé. Ágoston hát fogja magát, és kifejti véleményét az igazi Városról, ami igazán számít, s amit nem lehet elpusztítani, mert ez a város uralkodik majd örökkön örökké.

A város persze rögtön 2 db. Az egyik az evilági a másik égi. Jelenleg összekeveredve léteznek, de a parúzia pillanatában (Jézus eljön), szétválnak és az ördög városa lészen az egyik és Iste városa a másik.
Első öt könyv: lenyomja azokat, akik azt gondolják, hogy az evilági boldogságért istenek sokaságát kell tisztelni (már rég győzött a kereszténység, de a pogányokkal szarakodik).
Második öt könyv: lenyomja azokat, akik szerinte gőgből és elbizakodottságból szembehelyezkednek az üdvösség tanával (micsoda gőg és elbizakodottság kell ahhoz, hogy el sem tud képzelni más okot ezeken kívül). Innen az utolsó háromban a pogány filozófusokat tárgyalja.
Harmadik nagy rész, egyben az utolsó 12 könyv: eszkatologikus perspektívák. Azaz: Isten városa hogyan uralkodik örökké Istennel, míg a másik város örökké bűnhődik az Ördöggel. Itt mutatja be a két város milyen utat jár be a szétválasztásig. Ami az égit illeti, ott még elmegy az allegorikus leírás, de a földi város útjának bemutatására már a történelem is kell. Az evilági város története Ágoston szerint a babilóniai, aztán a római birodalom városának története.
A kétféle szeretet hozta létre a kétféle várost: Isten megvetéséig merészkedő önszeretet a földi várost, Isten önmagunk megvetésébe torkolló szeretete az égi várost (akkor a mennyekben faszán mindenki megveti önmagát?). Az evilág felé forduló ember Ágoston szerint csak önszerető, narcisztikus lehet. Más evilági szeretet nem létezik szerinte..
Kétféle lélek van: felfuvalkodott és szemtelenül kérkedő, ami a gőg és a világi hatalom megszállottja (katolikus egyház, mint egyre nagyobb evilági hatalmi tényező, nem is beszélve Ágoston utáni történetéről, csakhogy kekeckedjek).
A másik lélek: alázatos, nem a maga, hanem Isten dicsőségén munkálkodik (megint az egyház, mint egy Test, ami sose munkálkodott önmaga gazdagságán stb, stb. Hogy megint kekeckedjek..) Ágoston ezt a kétféle szeretetet ismeri: önző vagy önalázó szeretet. Drága keresztények, tessék választani! S ha valamely pogány elő merne állni egy harmadik vagy többedik szeretet-koncepcióval, azt el kell égetni.. Mert az csak az ördögtől lehet. (Ez nem Ágoston, ez „csak” következik belőle.)
A végén elmondja, hogy Isten előre tudásában meghatározta a szentek számát (csak ők lehetnek polgárai Isten városának). A számot csak Isten tudja, de eszerint ölég sokan bassszhatják, akárhogyan is vetik meg önmagukat vagy vetik buzgón a keresztet.
Ágoston szakít azzal az elképzeléssel, hogy létrejöhet Krisztusnak egy földi királysága, ahol szentjeivel együtt él a világ vége és a feltámadás közötti időszakban. Csak mennyei királyság van Isten városával. A vég észrevétlenül jön el, és a világ csak ábrázatot cserél, mint egy jó kis álarcosbálon: egyik városa isteni,másik ördögi ábrázatot kap. (ezek szerint a pokolban járhatok New York Rangers meccsre, és hallgathatok jazzt?)

A mattot a végére tartogattam, mert a keresztények elbizakodottságára oly jellemző Ágoston keresztény önhittsége: A XVI. könyv 9. fejezetében kvázi abszurdnak titulálja azt a lehetőséget, hogy létezhetnek népek, amelyek nem vesznek részt az üdvtörténetben. Ágoston abszurdnak tartja itt azt az elképzelést, hogy a föld nem korong alaku (ő ennek vélte), hanem gömb (tudott erről a gondolatról), s hogy lehetnek az ő világától tengerekkel elválasztott antipódusok, mert ez azt jelentené, írja, hogy a Szentírás hazudik. Kedves Ágoston te mondtad, nem én. De mit tegyen akkor egy keresztény, ha az Egyház egyik legnagyobb szentje mondja, hogy a Szentírás hazudik? (sajna a föld gömbölyű, antipódusok vannak rengeteg emberrel, akik szarnak az üdvtörténetre).
Tegye azt, amit a keresztények mindig is tettek, ha egy igazság, egy tény ellentmondott hitüknek a történelemben: tekintsen el tőle.
A keresztényeknek erre a permanens eltekintésre van szükségük, hogy megőrizhessék üdvösségükbe vetett elbizakodottságukat.

Mert Ágoston nem csak az Egyház, de a keresztény elbizakodottság egyik legnagyobb szentje is volt. (azért volt, van még más is)


Népszerű idézetek

>!
Fanni_214

Mert meg van írva: Örvendj, te meddő, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert sokkal több a magányos nő gyermeke, mint akinek férje van.

268. oldal

>!
Fanni_214

A világ teremtéséről, amely bár az időben ment végbe, de Istenben nem támadt új gondolat, mintha később akarta volna azt, amit előbb nem akart.

37. oldal

>!
Fanni_214

Éppen úgy nem lehet a világ keletkezése előtt végtelen időközökről, mint a világon kívül végtelen térközökről beszélni, mivel, amint a világ előtt nem volt idő, úgy a világon kívül nincs hely.

40. oldal

>!
Fanni_214

Az első napok sajátosságáról, amelyek előtt már létezett este és reggel, holott még nem volt Nap.

43. oldal

>!
Fanni_214

(…) Istennek hirtelen eszébe jutott a világ megalkotása, mintha korábban nem gondolt volna erre, holott ő egyáltalán semmiben sem változik.

38. oldal

>!
Fanni_214

Mert a prófétai beszédet kivéve, a világ a maga legtörvényszerűbb változásával és mozgásával, minden látható dolognál szebb formájával mintegy némán azt hirdeti, hogy ő maga megalkottatott, s hogy őt a kimondhatatlanul és láthatatlanul nagy és kimondhatatlanul és láthatatlanul szép Isten teremthette csak.

38. oldal

>!
Fanni_214

A világ teremtése és az idő kezdete egybeesik, és egyik sem előzi meg a másikat.

42. oldal

>!
Fanni_214

Nincsen annyi időnk, hogy azoknak a ráérő és szőrszálhasogató embereknek a kutakodásával foglalkozzunk, akikben több hajlam van a kérdezősködésre, mint a megértésre.

265. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aurelius Augustinus: A Szentháromságról
Mauritius Wilde: A lelki út
A filozófus megtérése
Kovács György: A keresztény vallás megszületésének története
Johannes Cassianus: A keleti szerzetesek szabályai – De Institutis coenobiorum
John Man: Attila, a barbár király
Tomáš Špidlík: A két Melánia
Priskos rhétor: Priskos Rhétor töredékei
Paulus Diaconus: A longobardok története
A gepidák / Die Gepiden