Szendrey ​Júlia összes verse 85% 13 csillagozás

Kíváncsi vagyok, a kötet olvasói közül hányan ismerték korábbról is Szendrey Júliát költőként. Én gimnazista koromban találkoztam először (ebben a minőségében) a nevével egy 1903-ban kiadott antológiában (Endrei Zalán szerk.: A magyar költészet remekei). A továbbiakban is hasonló helyeken találtam meg két-három versét néhanap. Arra emlékszem az akkori reakciómból, hogy meglepődtem, megörültem, majd kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy a versek „nem tetszenek”, aztán napirendre tértem az információ fölött. (Halkan megjegyzem, bár tudom, hogy ez már-már eretnekségszámba megy: akkoriban a férje versei se nagyon tetszettek nekem. Arany János-rajongói korszakomat éltem, amely egyébként azóta se maradt abba.) Az sem használt a megítélésének, hogy a későbbiekben a nyugatosok kritikáin keresztül – amelyekről a kötet végébe illesztett kísérőtanulmány is ír – olyan költőként ismerhettem meg Szendrey Júliát, akit finoman szólva nem érdemes komolyan venni.

Többek között ezt cáfolja meg a most megjelent verseskötet. Ha csak ennyi volna a jelentősége, már örömmel üdvözölném. Nagyszerű dolog, ha valakinek a versei antológiákban a közönség elé kerülnek, de antológiába mindig egy adott koncepció szerint válogatnak verseket, ezzel a koncepcióval pedig az olvasó vagy egyetért, vagy nem. Az esztétikai érték például egyáltalán nem feltétlenül szerepel minden antológia-koncepcióban. Ha viszont legalább a lehetőség megvan arra, hogy az olvasó egy kötetbe összegyűjtve is hozzáférhessen a versekhez, akkor már ő maga döntheti el, melyik szöveget tekinti értékesebbnek, melyiket kevésbé annak.

Tovább itt lehet olvasni:
http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/6737-lathatatlans…

Bár elvben mindig ünnep, ha kiadatlan szövegek szabadulnak ki levéltárak, könyvtári kézirattárak Azkbánjából, ebben az esetben túlzás bárminek is örvendezni: a napvilágra került versek – én kérek elnézést – szemernyit sem gazdagítják a magyar irodalmat. (A szemer, na tessék, most muszáj volt utánanéznem, egy igen kis mértékegység, állítólag 0,044 gramm.)

Ha valamiért érdemes felütni a könyvet, az az eleddig legfrissebb Sz.J.-biográfia, pontosabban életrajzi kronológia (a 3 csillag tekinthető emiatti felkerekítésnek), ahol efféle kortörténeti 'kis színeseket' találni – mely segít belehelyezkedni az özvegyi sorsba egy levert szabadságharc után, amikor is ki tudja mi várt volna a Sándorra, ha netalán előkerül:
„1852. július 22-23. Szendrey Júliának egy éjszakát a hírhedt Újépületben kellett töltenie büntetésként azért, mert egy házkutatás során Petőfi-, Bem- és Kossuth-képeket találtak a szobájában, amelyeket magáénak vallott.”
(Függelék, Sz. J. életrajza, 224. o.)

Már saját korában (mármint özvegyként, Petőfi életében még nem írt) is csak kegyeletből publikáltak a verseiből, de korántsem minden lap: nem véletlen, hogy se Arany, se Jókai nem közölt tőle a lapjaiban verset (prózát és fordítást igen), mert ők profik voltak szerkesztőnek is. Kevésbé voltak ily szigorúak – mivel nem is eleve szépirodalmi lapok voltak – pl. a Nők Évkönyve és egyebek. Aranynak, pedig élete legdrágább barátsága volt Petőfi, nem homályosította el stílusérzékét se a könny, se – hogy is mondjam –, a nemzeti szentimentalizmus: hogy a nemzet özvegyétől bármit leközlünk. (Mondjuk a versikék hátlapján lévő bevásárlólista* csak most jelent meg, nekem egyébként ezek tetszettek a legjobban. Színes-szagos történelmi forrás a korabeli háztartásokhoz.)

Talán nem sebezzük meg a nemzeti irodalom szent korpuszát azzal a kijelentéssel, hogy itt bizony minden poéma zsenge, egy tucatmű. öntvénynek mind remek lenne, még az egyéni sorját is lecsiszolta róluk a középszerűség. Afféle Szabolcska Mihályné**-összes. (Vagyis akkor járunk el kegyelettel, ha nem közöljük. De már késő.) Persze, mivel a kis Petőfi Zoltánkáról is szól némelyik, talán érdekesek valamelyest. És mert adalékok a kor mentalitástörténetéhez is: a versekből szivárgó fájdalom, depresszió és halálvágy sem csupán a zsáner kelléktárából valóak, őszinte, megható, de mint költészet, semmilyen, és értékelhetetlen. Legalább szépen belesimul kora (kb.: 1848-1867) irodalmának negyvennyolc ötven szürke árnyalatába. #facepalm De miért is várnák el, hogy a (magyar) irodalomtörténet, khm, aszályos korszakát épp a nagy költő özvegye forradalmasítsa? Én nem vártam semmire, és meg is kaptam, ez is szolgálhatja valahol az olvasói elégedettséget és derűt.

* Petőfinek is feküdt a bevásárlólista műfaja, ő ebben is nagyot alkotott: spoiler
** Karinthy méltatlanul bánt el Szabolcskával, aki szinte egy Goethe volt kora igazán nyomorult fajankó fűzfapoétái mellett, na ilyen volt pl. Lisznyai Kálmán.***
*** erősebb idegzetűeknek hadd ajánljam Lisznyai-olvasásélményemet a múltból: https://moly.hu/konyvek/lisznyai-kalman-lisznyai-kalman-valogatott-versei

Nem szerettem, hogy általános iskolában és középiskolában is alig esett szó Szendrey Júliáról, csak mint Petőfi felesége és özvegye emlegették, holott ő maga is megállja a helyét a költők között. Meglepett a versei ereje, gondolatai, amik ott csengenek alkotásai között. Szendrey Júlia erős, bátor nő, aki sokat szenvedett. Műveiben megjelenik fájdalom, szenvedés, szerelem, szeretet a gyermekei felé. Kevésszer halljuk, de neki köszönhetjük az Andresen meséket is, amiket lefordított.

Nagyon tetszett ez a könyv, amiben megjelentek a versei, verstöredékei, a végén a függelék a fantasztikus jegyzetekkel, képekkel és a borító, amit Szendrey Júlia maga festett. Ezen a köteten érződik Szendrey Júlia tehetsége és Gyimesi Emese elhivatottsága.

Csak ajánlani tudom!

Blog bejegyzésemért kattints ide :)
https://biankakincsei.blogspot.com/2022/10/2022-oktober…

Szép, szívszorító versek. :)

Mivel Szendrey Júliát csak Petőfi kedveseként ismertem, egyértelmű volt, hogy a kötetben megtalálható évszámokra bontott életrajzát olvasom előbb át. Aztán fellapoztam a fotókat tartalmazó oldalakat. Ezek igazi kincsek egy verses kötetben!
Szendrey Júlia költészete nem lett a kedvencem. Az összes műve borongós hangulatú. Még a gyerekeiről írtak sem tartalmaznak vidámságot. Talán a Három rózsabimbó folytatása a kivétel. Valamint a Fa vagyok, leveled… sugall megjelenni némi örömöt, mosolyt Júlia szívében, bár az is tartalmaz lehangoló jegyeket. Kevés verse tetszett, azokat viszont bármikor szívesen újraolvasom. Így utólag elgondolkodva, az össz. versmennyiséget tekintve nem is rossz az arány. A könyvnek csupán a fele tartalmaz verseket, s ezeknek egyharmada csak verstöredék. Nos, utóbbiakat untam, s nem értettem minek kellene többféle változatát is elolvasnom egy-egy versnek, töredéknek. Ellenben a jegyzetekhez időnként odalapoztam, hogy milyen változtatásokat eszközölt a költőnő, míg a végleges vers megszületett.

A borító már önmagában nagyon tetszett, de meglátni a végén, hogy ő festette. Innentől tényleg annyit tudok mondani, hogy ez a könyv szeretetből és hatalmas munkával jött létre.
A verseivel nem vagyok teljesen kibékülve, de vannak tényleg jó versei. A végén szereplő életrajz és háttéranyag is nagyon jó.
Az biztos, hogy az évek során mindig csak úgy gondoltam rá, mint Petőfi feleségére és özvegyére, valahogy ezek mögé nem néztem. Kellet ez a könyv, hogy kirángasson ebből a vakságból. És meghozta a kedvem, hogy több író múzsájának is jobban utánajárjak.

Egy hiánypótló alkotás amit a kezünkben tarthatunk, mert Júlia méltatlanul elhanyagolt műveivel, sem iskolai tanulmányaink során, sem a könyvtár polcain fellelhető könyvek között sem nagyon találkozhatunk.
Megdőlni látszik ezzel a kiadással is az a teória, miszerint Szendrey verselése, elhunyt férjének „gyenge utánzása”.
Gyimesi Emese részletekre kiterjedő alapossággal jegyezte fel a verseket és szedte egy könyvbe.
Nagyon-nagyon jók a fényképek, mind a művekről, mind Júliáról.
A versek keletkezési idejének és megjelenési helyének jegyzete mellett, magyarázatokkal is szolgál, ami bizony sokszor kell, abból kifolyólag, hogy Júlia élete nem annyira közismert.
Köszönjük, hogy végre ennyi év után a híres „hűtlen” "Petőfiné" értékes írásait megismerhetjük!

Szendrey Júlia, mint Petőfi özvegye él a köztudatban, mind a saját korában, mind az utókor számára is. Ez a kötet arra hivatott, hogy egy másik oldalról is megismerjük őt. Bevallom Petőfi halála után nem sokat tudtam eddig az életéről, így örülök, hogy a könyve bekerült egy kis rövid életrajz is. Külön örülök, amikor egy verses kötetben egy picit a költőről is megtudunk valamit. Érdekes költemények volt, a kiadatlan, töredékeknél az is feltüntetésre került, ha egy bevásárlási jegyzet hátuljára írodott a vers.
A köteten látszik az alapos munka és a szerkesztő szenvedélye a téma iránt.