A ​nemzet özvegye 81% 11 csillagozás

Szendrey Júlia történelmünk egyik meg nem értett nőalakja. Fiatal lányként naiv, végtelenül romantikus, a lángoló szerelem fájdalmát kereste, ezért is tetszett meg neki Petőfi tüzes, szenvedélyes, állhatatlan, csapongó személyisége. Tagadhatatlanul vágyott a „Petőfiné” szerepre. Megbocsátotta neki számtalan botlását, szembeszállt szüleivel, vállalta, hogy kitagadják és friss házasokként hozomány nélkül kelljen boldogulniuk, majd támogatta hazafias érzelmeiben, költészetében. Álmában sem gondolta volna, hogy a szokásos hirtelen fellángolásnak engedve Petőfi a csatamezőre rohan és pillanatok múlva egyedül marad a történelem viharában egy kisbabával marad a teljes bizonytalanságban. Ebben a sérülékeny állapotában sajnos új házasságba rohan (remélve, hogy egy rendes tanárember mellett nyugalmat, védelmet talál), új férjében viszont súlyosan csalódnia kell és örökké a kárhoztatott, lenézett, félreértett és kihasznált, bántalmazott asszony lesz. Nem tudom, volt-e szegény valaha boldog.