Baráti ​tanácsok amatőr őstörténészeknek 1 csillagozás

Szendrei László: Baráti tanácsok amatőr őstörténészeknek

„A ​magyar őstörténet – amin a magyarság Árpád-féle honfoglalás előtti történetét értjük – hálás téma. Emiatt sokan foglalkoznak vele, hivatásos történészek, amatőrök, dilettánsok egyaránt. Mivel korunkban mindenkinek joga van kiadni szinte bármit, illetve mindenkinek joga van ostobának lenni. Ha ez a két dolog szerencsétlen módon találkozik, összegabalyodik, az érthető módon nem annyira örvendetes. Még kevésbé az, ha harmadik elemként megjelenik a magyar őstörténet.”
Jelen könyv három részből áll. Az első részben módszertani ajánlásokat fogalmazok meg annak – remélhetően nem hiú – reményében, hogy lesznek olyan jelenlegi, vagy jövőbeli őstörténészek, akik megfogadják és betartják azokat. A legterjedelmesebb, mondhatni központi rész – azaz a munka veleje – az óvatosságra okot adó témákra igyekszik felhívni a figyelmet. Az utolsó részben lehetséges kutatási témákra próbálom ráirányítani az érdeklődést, melyek érdemi megoldása valószínűleg erős lökést adna a magyar… (tovább)

>!
Attraktor, Máriabesnyő, 2017
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601347

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Szendrei László: Baráti tanácsok amatőr őstörténészeknek

Az a helyzet, hogy ezt a könyvet szerintem valamiféle frusztráció szülte. Először arra gondoltam, hogy az a frusztráció tárgya, hogy az őstörténet és egyáltalán a történelem egyre nagyobb mértékben válik különféle futóbolondok dodzsempályájává, és ma már lassan nehezebb tudományosan releváns információhoz, mint ezoterikus megmondáshoz jutni. Aztán szép lassan rájöttem, hogy egészen más forrásból táplálkozik a szerző. A nyakamat teszem rá, hogy szíve mélyén ő maga is megpróbálkozna a magyar őstörténet, és a finnugor rokonság téziseinek megcáfolásával, de a saját magával, mint tudományos emberrel szemben támasztott elvárások teljesítésével, ez egyszerűen lehetetlenné válik.

Mert lássuk be, hogy a finnugor rokonság kacér delnőként siklik ki az őt megdönteni kívánó urak (és úrhölgyek) markából, magabiztosan mosolyogva az időnként meglehetősen suta próbálkozásokon. A szerző egyike lehetett ezeknek a jeles uraknak, talán még őriz valahol a fiókban egy kéziratot, ami végleg porba taszítja honunk nemzettudatának ármányos megrontóját, de ez a mű alighanem egy darabig az asztalfiókban marad.

Aki belevág ebbe a kötetbe, az nagyjából kap egy elméleti keretet arról, hogy miként is kellene kinéznie egy finnugor rokonságot, vagy a hagyományos őstörténetet cáfoló munkának. Kezdve a lábjegyzeteléstől, a felhasznált forrásmunkákig és így tovább, amelyek manapság egy 1.0-ás bölcsésznek alap, de úgy az őstörténetet író mérnököknek és természettudományos képzettségű embereknek valamiért nehézkesebben megy. És persze előkerülnek a szokásos toposzok, a Trefort-idézet, a kitalált középkor, a kitalált források és a többi alternatív őstörténetben bejáratott motívum, amelyek baráti közönség előtt verbális csatacsillagnak számítanak a jelen nem lévő ellenféllel szemben, de a tudomány nagyítója alatt gyorsabban zsugorodnak össze, mint a zimbabwei dollár tényleges értéke.

Persze pont azért nem is lehet teljes ez a kötet, mert a szerző hangyányi részrehajlását azért jól ki lehet tapintani. Így lehetnek olyan szerzők hivatkozási alapok, mint például Bakay Kornél, vagy Varga Géza. És van némi kétségem affelől is, hogy a célközönséghez eljut-e ez a munka. Ha csak egyikük is kezébe veszi ezt a könyvet, akkor azt hiszem már nem volt hiábavaló a megírása.

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

Qedrák P>!

A székely vagy magyar – sok helyen: székely-magyar – rovásírás eredetének megfejtése, kapcsolatrendszerének tudományos alaposságú feltárása valószínűleg egy erősebb fuvallatként oszlatná el a magyar őstörténetet beburkoló ködöt. A szakirodalom meghatározó részének áttekintése után viszont azt mondhatjuk, hogy a rengeteg nehéz problémát felvető kutatás még közel sincs a végén (sőt). Emiatt arra, aki teljesen biztosat mond, egyfajta Rovásos Háry Jánosként tekinthetünk. Szóval éljünk itt is a gyanúperrel, ha valahol azt olvassuk, hogy „teljesen egyértelmű” vagy „bizonyított” az ősi rovásírásunk eredete.

78. oldal, II. 1. 6. Óvatosan a rovással!

Qedrák P>!

Mindezek ellenére hazánkban virágzik a sumer-magyar rokonság hite, melynek legfőbb oka elsősorban szellemi, mégpedig a már régen – legalább Mohács óta – repedező, majd 1945 óta következetesen elnyomott magyar nemzeti identitás derékba törése, s az ebből fakadó lelki űr teletöltésének kényszerű igénye. Ám szerintünk a magyarság lelki poharába felesleges sumér citrompótlót tenni, mert a jó magyar bor savanyú lesz tőle.

67. oldal, II. 1. 3. A sumér-szál


Hasonló könyvek címkék alapján

László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról
László Gyula: Árpád népe
Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép
Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában
László Gyula: Hunor és Magyar nyomában
László Gyula: Múltunkról utódainknak I-II.
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete
László Gyula: Őseinkről
Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk
Dienes István – László Gyula: Beszélgetések a magyarok elődeiről