Paleolit ​szakácskönyv II. 6 csillagozás

Ételek a civilizációs betegségek ellen
Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II.

A ​szerzőpáros új szakácskönyve ezúttal is bizonyítja az olvasóknak, hogy a paleolit étrend és a kulináris örömök jól megférnek egymással – miközben minden egyes ízletes paleo falattal közelebb jutunk egészségünk helyreállításához, vagy épp a gyógyuláshoz korunk jellegzetes betegségeiből! S mindezt a természet csodálatos rendje szerint…

A recepteket összekötő elemzéseiben Szendi Gábor kitágítja a paleolit táplálkozás és a civilizációs betegségek összefüggéseit. Rámutat, hogy a mozgásszervi bajoktól kezdve az allergiás megbetegedéseken át egészen a hiperaktivitásig a legtöbb mindennapi baj szoros összefüggésben áll a táplálkozásunkkal. Mezei Elmira több mint 140 új paleolit receptje pedig bizonyítja, hogy a paleolit táplálkozás nem jár lemondással: változatos, ízletes és rendkívül kreatív ételkölteményei bárkit meggyőznek arról, hogy a paleolit elveknek megfelelő ételekkel a hétköznapokon és az ünnepek alkalmával is könnyen megőrizhetjük egészségünket, miközben… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2011
344 oldal · ISBN: 9639971707

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Juci P>!
Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II.

Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II. Ételek a civilizációs betegségek ellen

Nagyon jók a receptek, már egy csomót próbáltam, és az elméleti/tudományos részekben is vannak újdonságok a zöld könyvhöz képest, főleg egy-egy betegség és a táplálkozás összefüggéseit illetően. Ettől függetlenül azért fura a műfaj, hogy a töltött padlizsán meg a mandulatorta receptje között olvashatunk egy kicsit a köszvényről meg a szivárgó bélről, de fogjuk fel úgy, hogy két legyet ütünk egy csapásra, két könyvet kapunk egyben. :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Juci P>!

A kenyérgabona (Triticum aestivum) három genomot tartalmazó, ún. hexaploid növény. A három genom három ősi búzafajtától ered. Az egyik, az „A” genom a Triticum monococcumból, a második, a „B” genom a Tritivum speltoidesból. Az „A” és „B” genomot a Triticum turgidum egyesítette magában. A harmadik, „D” genom a Triticum tauschiiból származik. A kenyérgabona kb. 8000 évvel ezelőtt spontán hibridáció útján alakult ki, valószínűleg a Triticum turgidum és a Triticum tauschii összeolvadásából.
A glutén gliadinból és gluteninből áll. A gliadinból alfa, béta, gamma és omega változatot különítenek el, ezek közül leginkább az alfa-gliadin okoz immun- és bélrendszeri tüneteket.
A mai kenyérgabona őseit és leszármazottait évezredeken át termesztették és fogyasztották a Föd különböző tájain. A mediterrán országokban és Közép-Európában az „A” genomú T. monococcumot termesztették évezredeken át. A bronzkori Egyiptomban az „A+B” genomú T. turgidum spp. Dicoccumot termesztették, és ez volt a rómaiak gabonája is. A vizsgálatok többszörösen igazolták, hogy a mai kenyérgabona gluténérzékenységet okozó hatásáért a „D” genom a felelős, az „A” és „B” genomot tartalmazó fajták nem, vagy sokkal kevésbé okoznak gluténérzékenységi tüneteket. Ilyen pl. a ma is termesztett alakor (einkorn, Triticum monococcum), amely „A” genomú, és nem tartalmaz alfa-gliadint. Más „A+B” genomot tartalmazó búzafajták (pl. Triticum turgidum) sem tartalmaznak alfa-gliadint. Ettől persze a gluténérzékenyek ezeket a gabonaféléket sem fogyaszthatják, de ezek fogyasztása során kisebb a kockázata a gluténérzékenység kialakulásának. Az utóbbi száz évben a búzanemesítők tudatosan szelektálták és keresztezték azokat a fajtákat, amelyeknek magas volt a gluténtartalma, mert ettől lesz nyúlós a tészta, s válik kelesztésre, illetve tésztakészítésre alkalmassá. A másik szempont a tápérték növelése volt, azaz a nemesítők minél nagyobb fehérjetartalmat akartak elérni. Egy kutatócsoport 36 mai kenyérgabonát elemzett végig alfa-gliadin-tartalom alapján, és úgy találták, hogy a ma forgalomban lévő gabonafajták közt sajnálatos módon már nincs jelentős különbség az alfa-gliadin-tartalom szempontjából. A szerzők szerint ennek és a drasztikusan megnövekedett gabonafogyasztásnak, valamint a glutén nyakló nélküli élelmiszer-ipari és gyógyszeripari felhasználásának köszönhető, hogy egyre nő a gluténérzékenyek száma.
Érdemes megjegyezni, hogy a manapság egészségesnek tartott és ezért nagyon divatos tönkölybúza „A+B+D” genomú búzaféle, és egyáltalán nem ajánlható gluténérzékenyeknek, mert igen nagy az alfa-gliadin-tartalma.
A különböző kutatócsoportok egybehangzó véleménye szerint a mai gabonaféléket vissza kéne cserélni a valóban ősi, „A+B” genomot tartalmazó fajtákra, mert ezek nem okoznak gluténérzékenységet.

37. oldal

Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II. Ételek a civilizációs betegségek ellen

Kapcsolódó szócikkek: tönkölybúza
3 hozzászólás
Juci P>!

A földművelésre Európában 5-8000 éve tért át a népesség. Az ember ekkor kezdett gabonaféléket termeszteni és fogyasztani, illetve állatokat tenyészteni és a tejelő fajták tejét különféle formában fogyasztani. Az e korból származó leletek szerint az emberek a paleolit kori ember magasságához képest átlagosan 5-10 centiméterrel összementek, maradványaikon a csontritkulás és hiánybetegségek (pl. vashiányos vérszegénység), valamint fertőző betegségek nyomai mutathatók ki. Az alultápláltság miatt a korábban 12-13 éves korban bekövetkező menstruáció 16-18 éves korra tolódott ki. Az emberi szervezet kétmillió éven át olyan étrendhez alkalmazkodott, amely nem tartalmazott gyorsan felszívódó szénhidrátokat, így nem tanulta meg kezelni sem a gabonafehérjét (a glutént), sem a tejben található fehérjéket. Az új étrend ezen sajátosságai azonban egészen a 19. század beköszöntéig valahogy rejtve maradtak, egyfajta időzített bombaként ketyegtek. Ebben része volt annak is, hogy a gabonaféléknek, majd a Kolumbusz utáni korszakban a burgonyának, a kukoricának, majd még később a rizsnek a hatását egyrészt ellensúlyozta a sok elfogyasztott növény és húsféleség, másrészt a primitív őrlési technológia miatt a gabonafélékből készült ételekből a szénhidrátok lassan és részlegesen szívódtak fel. Bizonyított, hogy a 19. század végéig termesztett gabonafélék gluténje nem váltott ki cöliákia betegséget, gluténérzékenységet és autoimmun betegségeket. Fontos szempont az is, hogy az emberek kényszerűségből keveset ettek, de sok fizikai munkát végeztek, vagyis egészen az újkorig negatív energia-egyensúly jellemezte az átlagembert.

14. oldal

Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II. Ételek a civilizációs betegségek ellen

Juci P>!

Az urbanizáció nem kellőképpen tudatosított hatása a mozgásszegény életmód. A városi életmód, az egyre kevesebb fizikai erőfeszítést igénylő munka a népesség döntő többségénél mozgáshiányt eredményezett. Evolúciója során az ember napi 15-20 kilométer megtételéhez alkalmazkodott. Az utóbbi tíz évben derült fény arra, hogy a mozgás gyulladáscsökkentő hatású, azaz a mozgásszegény életmód olyan hatású, mintha a modern ember elhagyta volna annak a nagy hatású gyulladáscsökkentő szernek a szedését, amit évmilliókon át „szedett”.

16-17. oldal

Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II. Ételek a civilizációs betegségek ellen

Juci P>!

A szénhidrátfogyasztás és a pajzsmirigy alulműködése

A szervezetben aktív pajzsmirigyhormon a T3, ennek szintje szoros kapcsolatot mutat a szénhidrátfogyasztással. A nyugati ember táplálkozása döntően a finomított szénhidrátokon alapul, vagyis a nyugati ember pajzsmirigyhormon-igénye igen nagy. A paleolit kor embere alacsony szénhidráttartalmú étrenden élt, ezt nevezzük ma paleolit táplálkozásnak.
Sokszor félreértésre ad okot az „alacsony szénhidráttartalom”. A paleolit táplálkozást kritizálók ebből arra következtetnek, hogy sok húst kell enni némi növénnyel. Valójában erről szó sincs. Egyrészt a 19-20. században kortársként velünk, de kőkori körülmények közt élő természeti népek rendkívül széles skáláját mutatták étrendjükben a hús-növény aránynak. E sokféleség kiátlagolásával 229 nép étrendjéből a 60% állati eredetű (zsír és fehérje) és 40% növényi eredetű élelemarány jött ki. A nyugati étrendhez képest, amelynek 60%-át gabonafélék és egyéb, finomított szénhidrátok teszik ki, azért nevezzük alacsony szénhidráttartalmú táplálkozásnak a paleolit táplálkozást, mert a növények kevés és lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaznak.
Ez a jóval alacsonyabb szénhidráttartalom jóval kevesebb pajzsmirigyhormont igényel, ami jelentősen lecsökkenti az ember jódszükségletét is. A földművelés elterjedésekor, illetve a 19-20. század fordulóján különösen megnövekedett szénhidrátfogyasztás jelentősen megnövelte a pajzsmirigyhormon-szükségletet, a jódszükségletet és a pajzsmirigy terhelését.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy alacsony szénhidráttartalmú táplálkozáskor a korábbi T3-szint akár 50%-kal is lecsökkenhet. Ha tehát valakinek már eleve alulműködik a pajzsmirigye, a paleolit táplálkozásra átállva a korábban elégtelen pajzsmirigyműködés kielégítővé válhat a lecsökkent T3-szükséglet miatt.

45-46. oldal

Szendi Gábor – Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv II. Ételek a civilizációs betegségek ellen


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas-Boross Zita – Rubin Eszter: Gyulladáscsökkentő étrend és életmód
Halmos Monika: Levendula, rózsa, ibolya
Lakatos Péter – Váczi Péter: Keto természetesen
Lénárt Gitta: Lúgosítás élő ételekkel
Szilágyi Ágnes – Hunyadvári Lászlóné: Az egészséges életmód étrendje
Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!
Posta Renáta: Paleolit konyha hedonistáknak
Christian Guth – Burkhard Hickisch: Zöldturmixok
Angela Dowden: 5:2 Diéta
Liptai Zoltán: 33 paleolit sütemény lépésről lépésre