Novae ​grammaticae Ungaricae libri duo / Új magyar grammatika két könyvben 1 csillagozás

Azt tudtátok, hogy ez az első, teljes, szintaxist is tartalmazó, magyar nyelvet leíró… grammatikánk? Ami milyen menő már!

Először két dolog:
1. ez rengeteg munka lehetett, és nem veszem be a mesét, hogy „egy kocsiút / éjszaka / szempillantás” alatt sikerült összedobni az egészet ( :D )
2. A grammatika legvégén van egy kétnyelvű melléklet, amit a „Keresztény olvasónak” dedikál Szenczi, méghozzá azért, hogy gyakorolhassa az itt leírtakat. Az egyik oldal latinul, a másik magyarul (de háh, XVII. század, szóval csemege az magyarul, és külön móka, hogy a nazálisrövidítések ott vannak mindkettőben). Ha lehetne csillagozni, ezt a részt csillagoznám!

Pár szó a műről magáról:
Nagyon-nagyon rendszerszerű, minden levezethető. Minden összefüggés átlátható, csak oda kell figyelni. Brutális egyébként! De nagyon jó.
A dolog talán azért különösen érdekes, mert a latinon keresztül kellett szemlélni a magyart, és ami nem fért a latinba, arra ott volt a héber. (A Biblia két szent nyelve ugye.)
Meg a nyelvérzék. :))

Tulajdonképpen nem szeretnék itt nagy kiselőadásokba bocsátkozni. Öt csillag, mert nem kevés munka van a fordításában, az eredeti műben, és kétségkívül jelentős munka ez. Fakszimile kiadás, ott van a magyar fordítás mellett a latin eredeti. (Amit nem beszélek, de egy-két szó ráragad az emberre, illetve mindig el lehet csodálkozni, hogy milyen ismerős ez vagy az, csak más kontextusból, vagy az angolból. Néha olyan érzésem van, hogy a történelem egy egészen más univerzum, és szeretek rájönni, hogy annyire mégsem.)