Nos, a helyzet, hogy hasonlóan A jóemberhez, most is úgy érzem, hogy kicsit meg lettem vezetve a kiadó által, de jelen esetben abszolút kellemesen csalódtam. Habár a borító – és részben a fülszöveg is – egy igazi chick-lit regényt ígér, amely főként a női olvasókat célozza meg, Szénási Krisztina regénye jóval több annál. Nagyon erős debütálásról beszélhetünk – ha nem tudnám, hogy elsőkönyves szerzőről van szó, simán rávágnám, hogy az írónő tucatnyi köteten túl van már –, amely korra és nemre tekintet nélkül képes arra, hogy lekösse a figyelmünket.
Az alig 240 oldalas regény már felépítésében is különleges. A történet középpontjában a legidősebb családfő 85. születésnapja áll, és a cselekmény játékideje is erre az egy napra korlátozódik. Az első 14 fejezetben az ünnepi ebéd előtt járunk, a készülődés és az utazás pillanataiban ismerhetjük meg a népes családot, majd a vízválasztó, 15. fejezetben megtörténik Papa bejelentése. Azt ezt követő részben – szintén 14 fejezet – már a „buli” után láthatjuk viszont hőseinket, és azt, kire milyen hatással volt a nagy hír. A szereplők között a legkülönfélébb figurákkal találkozhatunk: vannak igazi nagcsaládosok, van, ahol viszont az első baba sem akar összejönni, van, aki a művészet terén nyújt kimagaslót, és van, aki szembe menve a „hagyományokkal” egészen más területen képzeli el az életét. Akad, aki külföldre vágyik, és olyan is, aki sehol nem találja igazán a helyét. Láthatjuk, ahogyan a fiatalabb generáció minden áron meg akar felelni az idősebbnek, de persze itt is akad kivétel, aki mer ellenszegülni a szülői akaratnak.
Szénási regényében épp ez az igazán különleges és egyedi: ugyan az egyes szereplők gondolatait kétszer 6-8 oldalon keresztül olvashatjuk, mégis, egy egész élettörténet bontakozik ki előttünk. A figurákban könnyedén magunkra, családtagjainkra, barátainkra ismerhetünk, hiszen mindannyiuk ábrázolása meglehetősen hiteles és emberi. Problémáik, gondjaik hétköznapiak, és bár a történetben ezek nem kerülnek feloldásra, jelen esetben nem is ez a cél. A szerző csak egyetlen gondolatot ültet el hősei fejébe, amely miatt megváltozik azok életfelfogása, vagy az adott helyzethez való hozzáállása, és aminek következtében többségük meglepő döntésre szánja el magát. Persze, ezek végkimenetelének már nem lehetünk tanúi, csupán a változás kiindulópontjánál vagyunk jelen, ezzel pedig az író a mi fantáziánkra bízza a jövő alakulását.
Tanulságos, helyenként megmosolyogtató, hol pedig torokszorító írás a Születésnap, amely rövidsége ellenére is roppant tartalmas és sokrétű olvasmány, amely – ahogyan fentebb utaltam rá – kortól és nemtől függetlenül élvezetes lehet mindenki számára.
