Szörnyeteg ​a hajtóműben 78 csillagozás

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

„Az ​isteneknek nem a vér a fontos, hanem maga a cselekedet. A világ körforgásának fenntartása múlik az áldozaton. Akiknek a vér és a hús kell csupán, azok az emberekre akaszkodó démonok és szörnyek. Minótaurosznak nem azért áldoztak szüzeket Kréta szigetén, hogy a nap felkeljen vagy az elvetett búza terméssé érjen. Neki hús és vér kellett. Nem isten volt, csak egy szörnyeteg. Akárcsak a mi lényünk a hajtóműben. Itt, a Mithrason.”

A Mithras a világ leghatalmasabb emberalkotta űrhajója. Azzal a küldetéssel indul útnak a csillagközi térben, hogy száznegyvenezer utasával egy új bolygóra menekítse az emberi fajt. Ám a sok évtizedes utazás során a hajó gépházában életre kel egy titokzatos szörnyeteg, melynek éhségét minden hónapban csak gyermekáldozattal lehet csillapítani.
Nathan Evans, a Mithras orvosgenetikusa vezeti a laboratóriumot, ahol az áldozatra szánt klóngyermekeket előállítják. Évek óta dolgozik a legteljesebb elszigeteltségben. Munkája lassan tönkreteszi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Libri, Budapest, 2014
ISBN: 9789633104231
>!
Libri, Budapest, 2014
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103425

Enciklopédia 6


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Eddig úgy voltam a magyar sci-fivel, mint a másodunokatestvéreimmel. Nyilván léteznek, de nem ismerem őket, és ez eddig rendben is volt így. Szélesi Sándor könyve azonban elég indok arra, hogy szélesíteni (hmm) kívánjam az ismeretségi körömet. A Szörnyeteg a hajtóműben olyan értelemben véve nem tipikus fantasztikus irodalom, hogy viszonylag kevés tudományos hókuszpókuszt találunk benne (a szóban forgó szörnyetegről például nem derül ki, hogy voltaképpen egy krono-szinklasztikus infundibulum, vagy mi), az egyetlen jele a fantasztikumnak a gigantikus űrhajó, amin éppen vagyunk. Ellenben vannak rettentő morális kérdések rogyásig, valamint hihetetlenül jól felépített, helyenként elviselhetetlennek tűnő feszültség. Egyetlen negatívumként a kissé életszerűtlenül ható párbeszédeket tudnám felhánytorgatni, de egyébként remek.

3 hozzászólás
>!
Chöpp P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Szörnyen jó volt! A legkomolyabban mondom. A felétől nagyon nehezen raktam le. Mint a gyerek, olyan voltam: Még egy oldalt. Csak még egyet. Ez lesz az utolsó. De még ezt a fejezetet végig. És azon vettem észre magam, hogy kifutok minden szabad időmből és ha nem olvasom, pipitáncot járnak az idegeim, hogy mikor vehetem már újra kézbe.
Szóval így állok ezzel a könyvvel. Ez is nagyon-nagyon emberi, s mint ilyen, kedvenc.

2 hozzászólás
>!
zamil P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a könyv nagyon megtalált, elgondolkodtatott és lesújtott.
Többen írták, hogy nem igazán sci-fi, inkább már szépirodalom. Ezzel én is egyetértek, a történetet szinte bármilyen háttérbe be lehetne ágyazni, akkor sem változna a mondanivalója. Nem szeretnék a cselekményről semmit mondani inkább olvassátok el.
Nálam egy ilyen könyv kedvenc.

5 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Két (döbbenetes, abszurd, hihetetlen, röhejes, irreális – a megfelelő aláhúzandó) felfedezést tettem a Szörnyeteg a hajtóműben olvasása közben:
1) a Szörnyeteg a hajtóműben nem science fiction, hanem szépirodalom. Vagy másképp fogalmazva: sci-finek csapnivaló és értékelhetetlen, ám szépirodalomként értelmezve fogyasztható. Sőt, merem állítani, hogy tetszett.
Azért fontos ez a kategorizálás, mert szépirodalom esetében nem várom el, hogy bármiféle közeledést mutasson a közepes wikipédia szócikknél magasabb tudományos gondolkodásmódra, hogy a történetben ne legyenek logikai bakik, hogy a karakterek ne legyenek elképesztően idegesítőek (nem tudom eldönteni, hogy a szereplők viselkedésének és érzelmeinek felszínessége koncepció, vagy sem). Ellenben a számolatlanul ránk zúduló morális kérdéseknek (és a regényt erősen túltelítő vallásos-mitologikus szimbolikának) köszönhetően mégis tudom érdeklődve, sőt, élvezettel olvasni.
2) Szélesi Sándor jó író. Átfogalmazom: profi író. A fentiek miatt a regénynek pillanatok alatt ki kellene fordulnia a kezemből, és átkerülnie az „olvashatatlan” halomba, de Szélesi annyira profi, hogy képes mindezt úgy megírni, hogy az utolsó száz oldalt (még az alkalmankénti facepalm ellenére is) nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel olvassam, sőt, komolyan elgondolkodjak (legalább azon, hogy mit akart mondani).
Amit viszont nem vagyok hajlandó megbocsátani, az a rettentően mellétalált narráció és írói hang.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-08-05+…

35 hozzászólás
>!
Ez_elment_vadászni
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a könyv tökéletes volt. Nagyon örülök,hogy megláttam pár figyeltemnél,mert nem olvastam volna el és azt nagyon bánnám.

>!
pat P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Van az úgy, hogy a mondanivaló a cselekmény és a szereplők Prokrusztész ágya. És rendszerint nem jól van az úgy.
Alapvetően nem és nem szerettem a könyvet, az arckaparás érzése szinte állandónak volt mondható, ugyanakkor voltak pillanatok, mikor mégis nagyon magával ragadott, és megrázott.
Egyszerre éreztem a szimbolikáját nagyon erőltetettnek és nagyon eltaláltnak. A szörnyet nagyon banálisnak-logikátlannak, de nagyon lényeginek és tudattalan mélységekből fakadónak is.
A szereplőket egyszerre (vagy felváltva?) éreztem mondvacsináltan reagálónak és motiváltnak, ugyanakkor fájdalmasan és hihetetlenül hitelesnek.
Egyszerre húztam fel magam rajta és ragadott időnként nagyon komolyan magával a szöveg.
A műfajok kever(ed)ése egyszerre idegesített és éreztem tulajdonképpen nagyon szerencsés ötletnek.

Szóval nem tudom. Érdekes. Nyilván nem lesz az év könyve, de nem tudom tiszta szívből nagyon lehúzni. Szerintem egy olvasást megér, közepes zsáner-érdeklődési szinttől felfelé.

>!
Black_Dawn P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a kisregény (én olvasás közben inkább regénynek éreztem, mert azért annyira nem rövid) 2011-ben Zsoldos Péter-díjat kapott. Szerintem nagyon megérdemelte. Magas színvonalú írás, tele mélységgel, drámával és mondanivalóval.
Meg is lepődtem a címén, mert az alapján könnyedebb olvasmányra számítottam. Sebaj, megmondom őszintén, hogy így még jobban tetszett.
Engem személy szerint erősen emlékeztet Philip K. Dick műveinek a hangulatára. Főleg Nathan Evans karaktere miatt. Dick írt gyakran ilyen figurákról. Több könyvében is találkoztam hasonlókkal, de Nathan engem leginkább a Dr. Vérdíj című Dickregényből Dr. Bluthgeld karakterére emlékeztetett. Nathan Evanst egy olyan embernek ismertem meg a regényből, aki egy igazi „őrült tudós”, szakmájában zseniális, viszont nem igazán társasági ember, házassága sem éppen úgy alakul, ahogy felesége szeretné, sőt, maga Nathan sem örül annak, amerre a kapcsolatuk tart. Azt sem tudja, hogy barátaival tulajdonképpen hányadán áll, akik ugyan tisztelik, de talán tartanak is tőle. Szeretik is, de valószínűleg néha nevetnek rajta, ha épp nem hallja. Evans egy olyan ember, aki hatalmas súlyt cipel a hátán, és ennek minden szempontból viseli is a terhét. A munkája az ő keresztje. Habár emiatt is olyan jó abban, amit csinál. Társasági élete némileg már kifordult emiatt és kissé kínos/groteszk tüneteket mutatnak az emberi kapcsolatai. Tehát ez a fajta kissé abszurd, néhol szánalomra méltó, mégis tisztelhető karakter, akivel együtt is tudunk érezni, mert emberi… úgy érzem, hogy hordoz magában egy kis „dick-i főszereplő-archetípust” akár akarattal, akár nem. Nekem ezért is tetszett, mert szeretem az ilyen összetett karaktereket, akik elgondolkodtatják az olvasót.
Egyébként nem minden regény szokott tetszeni science fiction műfajban. Van, amit túl száraznak és túl tudományosnak szoktam érezni, amikor az író öncélúan olyasmit fejt ki oldalak százain, ami elsősorban őt (és szakmájabelieket) érdekli, mint például némely Asimov-könyv esetében.
A „Szörnyeteg a hajtóműben” viszont, habár színvonalas is és szépen meg van fogalmazva, mégis jól érthető és szakmailag nem száll el semmilyen irányba, hogy az ember már követni se tudja. Egyszerre komoly és drámai, mégis élvezhető. Nem tudom, mennyire lett szándékosan ilyen a könyv, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű ilyenre megírni.
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettem fel Szélesi Sándornak, a könyv szerzőjének a vele készített interjúmban, ami itt látható:
https://moly.hu/karcok/1071647

>!
misszi68
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Nem volt egyáltalán rossz, de én személy szerint kissé lassúnak éreztem az elejét és túl rövidnek a végét. Valahogy még elbírtam volna viselni valami végső harcot a végén, ami vagy ötven oldalon át kitart. :O) Bár én nem vagyok túl nagy science fiction rajongó, lehet, hogy csak ez a baj. A krimikben talán nem kell ennyire kifejteni egy adott világot, mert már jobban ismerjük, azaz közelebb van, a mi valóságunkhoz.
Talán csak ezért éreztem lassúnak az elejét.
Ezeket leszámítva tényleg színvonalas, jó könyv. Keresni fogok Szélesitől krimiket, ha írt olyasmit is. Olyan műfajban biztos vagyok benne, hogy nagyon tetszene, amit csinál.

>!
Sai_home P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Szépen megírt mű, ami egy érdekes alaphelyzetből építkezik, inkább tűnik egy hosszabb novellának, mint regénynek.
Ha az ember képes elfogadni, hogy egy szörnyeteg lakik a hajtóműben, márpedig egyelőre ez is annyira realisztikus, mint maga a csillaghajó léte, akkor egy egészen elgondolkodtató történetet kap. Számomra ezt nagyon elrontotta a sok-sok logikátlanság, amire az ember azt gondolja, hogy „na, ilyen butaság márpedig nincs”.
Ugyanis elképzelhetetlennek tartom, hogy ha már van egy szörny, akkor nincsen ellene egy B-terv, ha az A-tervnél bármi közbejönne. Azt is elképzelhetetlennek tartom, ahogy az emberek viszonyulnak Nathan Evans-hez, hiszen bármilyen logika szerint máshol szentté avatnák vagy szobrot állítanának neki. spoiler
És még egy sor olyan hiba is van, ami miatt ez így nem történhetne meg. spoiler
Összességében a 4 csillag inkább a rövidsége miatt tűnik reálisnak, ha hosszabb lenne, akkor még kevésbé tudnám elnézni, ahogy a dolgok magyarázat nélkül maradnak.

>!
B_Petra
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Inkább szépirodalom.
A hangulata és mondanivalója nem épp minóza lelkűeknek való, engem sem érintett tú jól.
Amúgy profibb mint vártam.

>!
Libri, Budapest, 2014
ISBN: 9789633104231

Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Egy ideje már úgy hiszem, történelme során az emberiség nem egyenes úton jár, hanem spirálison.

7. oldal

>!
Gavarra

Mert nem vagyunk mások, csak nagyra törő, álmokat dédelgető atomok, Isten kilégzésének és belégzésének egy örökkévaló pillanatában.

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Chöpp P

Sosem az a szörnyű, mit tud az ember, hanem legfeljebb az, amire a tudományát használja.

149. oldal

>!
Chöpp

Félelmetes, mennyire meghatározza a természet, hogyan kell kinéznie egy embernek. Nem lehetsz más mint genetikai kódod, gondolta Tom Rylander, de inkább csak futó gondolat volt ez, mint félelmetes érzés. Ahogy kinézünk, az minden bizonnyal, de a lelkünk?

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: genetika · lélek
>!
Tom_mester

Az emberi civilizáció újra és újra szembesül a saját múltjával, mindig átéli a szenvedés legmélyebb fokát, majd onnan a felemelkedést, amelynek a csúcsán elbizakodottságában végül elbukik, hogy ennek nyomán megint visszatérjen az örök körforgásba.

I. 1. fejezet

>!
Gavarra

A technika nem tudja legyőzni a lélek sötétségét.

122. oldal

>!
Chöpp P

    Minden egyes alkalommal, amikor megetetjük a szörnyünket, saját magunkból áldozunk fel egy darabot, gondolta. Emberek maradhatunk, ha ezt tesszük? Vagy épp akkor vagyunk igazán emberek, amikor ezt tesszük?

235. oldal

>!
Chöpp P

Mindenki, aki új életre törekszik, viszi magával az ősi terheket.

255. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról
Nemere István: Adolf
Avira Bloemfontein: Megpecsételt sorsok
Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán (szerk.): Bioetika
Didier van Cauwelaert: Jimmy evangéliuma
Danielle Steel: A klón és én
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Brandon Hackett: Az ember könyve
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ