Szörnyeteg ​a hajtóműben 95 csillagozás

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

„Az ​isteneknek nem a vér a fontos, hanem maga a cselekedet. A világ körforgásának fenntartása múlik az áldozaton. Akiknek a vér és a hús kell csupán, azok az emberekre akaszkodó démonok és szörnyek. Minótaurosznak nem azért áldoztak szüzeket Kréta szigetén, hogy a nap felkeljen vagy az elvetett búza terméssé érjen. Neki hús és vér kellett. Nem isten volt, csak egy szörnyeteg. Akárcsak a mi lényünk a hajtóműben. Itt, a Mithrason.”

A Mithras a világ leghatalmasabb emberalkotta űrhajója. Azzal a küldetéssel indul útnak a csillagközi térben, hogy száznegyvenezer utasával egy új bolygóra menekítse az emberi fajt. Ám a sok évtizedes utazás során a hajó gépházában életre kel egy titokzatos szörnyeteg, melynek éhségét minden hónapban csak gyermekáldozattal lehet csillapítani.
Nathan Evans, a Mithras orvosgenetikusa vezeti a laboratóriumot, ahol az áldozatra szánt klóngyermekeket előállítják. Évek óta dolgozik a legteljesebb elszigeteltségben. Munkája lassan tönkreteszi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Libri, Budapest, 2014
ISBN: 9789633104231
>!
Libri, Budapest, 2014
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103425

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Nathan Evans


Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Eddig úgy voltam a magyar sci-fivel, mint a másodunokatestvéreimmel. Nyilván léteznek, de nem ismerem őket, és ez eddig rendben is volt így. Szélesi Sándor könyve azonban elég indok arra, hogy szélesíteni (hmm) kívánjam az ismeretségi körömet. A Szörnyeteg a hajtóműben olyan értelemben véve nem tipikus fantasztikus irodalom, hogy viszonylag kevés tudományos hókuszpókuszt találunk benne (a szóban forgó szörnyetegről például nem derül ki, hogy voltaképpen egy krono-szinklasztikus infundibulum-e, vagy mi), az egyetlen jele a fantasztikumnak a gigantikus űrhajó, amin éppen vagyunk. Ellenben vannak rettentő morális kérdések rogyásig, valamint hihetetlenül jól felépített, helyenként elviselhetetlennek tűnő feszültség. Egyetlen negatívumként a kissé életszerűtlenül ható párbeszédeket tudnám felhánytorgatni, de egyébként remek.

3 hozzászólás
>!
Chöpp 
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Szörnyen jó volt! A legkomolyabban mondom. A felétől nagyon nehezen raktam le. Mint a gyerek, olyan voltam: Még egy oldalt. Csak még egyet. Ez lesz az utolsó. De még ezt a fejezetet végig. És azon vettem észre magam, hogy kifutok minden szabad időmből és ha nem olvasom, pipitáncot járnak az idegeim, hogy mikor vehetem már újra kézbe.
Szóval így állok ezzel a könyvvel. Ez is nagyon-nagyon emberi, s mint ilyen, kedvenc.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Tanmese sci-fi köntösben, szépen kivitelezve. Az emberiség hiába lakja be a világűrt, a kicsinyes gonoszságát viszi magával. Kell a bűnbak, akit lehet hibáztatni, a lényeg, hogy a kezünk tiszta maradjon. Első olvasásom az írótól, lényegében tetszett, csak valahogy rövidnek találtam.

>!
zamil P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a könyv nagyon megtalált, elgondolkodtatott és lesújtott.
Többen írták, hogy nem igazán sci-fi, inkább már szépirodalom. Ezzel én is egyetértek, a történetet szinte bármilyen háttérbe be lehetne ágyazni, akkor sem változna a mondanivalója. Nem szeretnék a cselekményről semmit mondani inkább olvassátok el.
Nálam egy ilyen könyv kedvenc.

5 hozzászólás
>!
Joshua182
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Wow, igazi kis kincsre akadtam!
A szerzőtől eddig csak novellákat olvastam, vagy általa szerkesztett novelláskötetet, amik tetszettek, de még ehhez képest is kellemes meglepetés volt ez a könyv.
Nagyon tetszett, ahogy a kedvenc műfajom, azaz a sci-fi keretébe ágyaz egy elgondolkodtató, önvizsgálatra késztető, ősi kérdéseket feszegető dilemmát, és emelkedik a végére már-már szépirodalmi magasságokba.
A „szörny” számomra végig az allegória, a lelkiismeret belső hangjának manifesztációja és a fizikai megtestesülés határán ingázott, szinte fejezetről fejezetre újra kellett értékelnem. Abban biztos vagyok, hogy valamiképpen az emberi faj, az emberi természet démonait testesíti meg. Ezt támasztja alá a könyv egyik visszatérő motívuma is, az áldozatbemutatás ősi rítusa, mely ebben a környezetben talán még hangsúlyosabb. Számomra azt üzeni, hogy még a modern technika és több ezer évnyi evolúció sem segíthet teljesen levetkőzni az olyan ősrégi, fajunkkal egyidős félelmeinket, mint az ismeretlentől való babonás rettegés, vagy épp az emberi gyarlóságot, mely nemesnek hitt lelkünket sem kíméli, mikor egy komolyabb veszélyforrás hatására hüllőagyunk teljesen átveszi az irányítást.
Végig nagyon érdekes kérdéseket feszeget ez az emberi drámákkal, személyes tragédiákkal sújtott történet, a kvantumtechnológia és a mitológiai utalások kiválóan megférnek egymás mellett, remek kontrasztot alkotnak a mélyebb mondanivaló közvetítéséhez, az igényes kiadás és a gyönyörű borító pedig csak hab a tortán, új kedvencre leltem!

12 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Két (döbbenetes, abszurd, hihetetlen, röhejes, irreális – a megfelelő aláhúzandó) felfedezést tettem a Szörnyeteg a hajtóműben olvasása közben:
1) a Szörnyeteg a hajtóműben nem science fiction, hanem szépirodalom. Vagy másképp fogalmazva: sci-finek csapnivaló és értékelhetetlen, ám szépirodalomként értelmezve fogyasztható. Sőt, merem állítani, hogy tetszett.
Azért fontos ez a kategorizálás, mert szépirodalom esetében nem várom el, hogy bármiféle közeledést mutasson a közepes wikipédia szócikknél magasabb tudományos gondolkodásmódra, hogy a történetben ne legyenek logikai bakik, hogy a karakterek ne legyenek elképesztően idegesítőek (nem tudom eldönteni, hogy a szereplők viselkedésének és érzelmeinek felszínessége koncepció, vagy sem). Ellenben a számolatlanul ránk zúduló morális kérdéseknek (és a regényt erősen túltelítő vallásos-mitologikus szimbolikának) köszönhetően mégis tudom érdeklődve, sőt, élvezettel olvasni.
2) Szélesi Sándor jó író. Átfogalmazom: profi író. A fentiek miatt a regénynek pillanatok alatt ki kellene fordulnia a kezemből, és átkerülnie az „olvashatatlan” halomba, de Szélesi annyira profi, hogy képes mindezt úgy megírni, hogy az utolsó száz oldalt (még az alkalmankénti facepalm ellenére is) nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel olvassam, sőt, komolyan elgondolkodjak (legalább azon, hogy mit akart mondani).
Amit viszont nem vagyok hajlandó megbocsátani, az a rettentően mellétalált narráció és írói hang.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-08-05+…

35 hozzászólás
>!
Molymacska
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ezt a kötetet még egy barátomtól kaptam, hogy olvassam el, jó lesz ez. Aztán megismerkedtem így-úgy (igen messziről) az íróval, és lenyűgözött, az ember maga. Sokáig húztam-halasztottam emiatt a könyvet, mert féltem: mi lesz, ha nem tetszik?
Nos ez már sose fog kiderülni, mert az első könyv, amit olvastam tőle, nagyon tetszett. Zseniális volt, olyan, amit nem gyakran olvas az ember.
Az alapszituáció nem is annyira nehéz, hiszen egy szörnyetegről szól és az áldozatról. És arról, hogy az áldozat mennyire másféle lehet, és mennyire változatos formát ölthet, miközben ugyanazt kéri a szörny…
A zsenialitása mégsem ez volt, hanem a sok szemszög (be kell valljam, az elején azért egy picit untatott is) Mindenféle személy szemszögéből kaphattunk egy pici részletet. Az érzésekből, a gondolkozásmódból, az életéből, és abból, hogy mennyire érzi az áldozatot, hogyan gondolkozik róla. Az emberi kicsinyesség és gondolkozásmód van ebben a könyvben, és azt hiszem, ezt aligha lehetett volna jobban kifejteni.
Örültem, hogy az űr inkább csak díszlet és a könyv inkább lélektani, mint hard SF. Tetszett a történet, tetszettek az érzések, tetszett a lezárás. Azt hiszem, az írótól még fogok olvasni néhány könyvet… :)

1 hozzászólás
>!
Ez_elment_vadászni 
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a könyv tökéletes volt. Nagyon örülök,hogy megláttam pár figyeltemnél,mert nem olvastam volna el és azt nagyon bánnám.

>!
pat P
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Van az úgy, hogy a mondanivaló a cselekmény és a szereplők Prokrusztész ágya. És rendszerint nem jól van az úgy.
Alapvetően nem és nem szerettem a könyvet, az arckaparás érzése szinte állandónak volt mondható, ugyanakkor voltak pillanatok, mikor mégis nagyon magával ragadott, és megrázott.
Egyszerre éreztem a szimbolikáját nagyon erőltetettnek és nagyon eltaláltnak. A szörnyet nagyon banálisnak-logikátlannak, de nagyon lényeginek és tudattalan mélységekből fakadónak is.
A szereplőket egyszerre (vagy felváltva?) éreztem mondvacsináltan reagálónak és motiváltnak, ugyanakkor fájdalmasan és hihetetlenül hitelesnek.
Egyszerre húztam fel magam rajta és ragadott időnként nagyon komolyan magával a szöveg.
A műfajok kever(ed)ése egyszerre idegesített és éreztem tulajdonképpen nagyon szerencsés ötletnek.

Szóval nem tudom. Érdekes. Nyilván nem lesz az év könyve, de nem tudom tiszta szívből nagyon lehúzni. Szerintem egy olvasást megér, közepes zsáner-érdeklődési szinttől felfelé.

>!
Black_Dawn
Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben

Ez a kisregény (én olvasás közben inkább regénynek éreztem, mert azért annyira nem rövid) 2011-ben Zsoldos Péter-díjat kapott. Szerintem nagyon megérdemelte. Magas színvonalú írás, tele mélységgel, drámával és mondanivalóval.
Meg is lepődtem a címén, mert az alapján könnyedebb olvasmányra számítottam. Sebaj, megmondom őszintén, hogy így még jobban tetszett.
Engem személy szerint erősen emlékeztet Philip K. Dick műveinek a hangulatára. Főleg Nathan Evans karaktere miatt. Dick írt gyakran ilyen figurákról. Több könyvében is találkoztam hasonlókkal, de Nathan engem leginkább a Dr. Vérdíj című Dickregényből Dr. Bluthgeld karakterére emlékeztetett. Nathan Evanst egy olyan embernek ismertem meg a regényből, aki egy igazi „őrült tudós”, szakmájában zseniális, viszont nem igazán társasági ember, házassága sem éppen úgy alakul, ahogy felesége szeretné, sőt, maga Nathan sem örül annak, amerre a kapcsolatuk tart. Azt sem tudja, hogy barátaival tulajdonképpen hányadán áll, akik ugyan tisztelik, de talán tartanak is tőle. Szeretik is, de valószínűleg néha nevetnek rajta, ha épp nem hallja. Evans egy olyan ember, aki hatalmas súlyt cipel a hátán, és ennek minden szempontból viseli is a terhét. A munkája az ő keresztje. Habár emiatt is olyan jó abban, amit csinál. Társasági élete némileg már kifordult emiatt és kissé kínos/groteszk tüneteket mutatnak az emberi kapcsolatai. Tehát ez a fajta kissé abszurd, néhol szánalomra méltó, mégis tisztelhető karakter, akivel együtt is tudunk érezni, mert emberi… úgy érzem, hogy hordoz magában egy kis „dick-i főszereplő-archetípust” akár akarattal, akár nem. Nekem ezért is tetszett, mert szeretem az ilyen összetett karaktereket, akik elgondolkodtatják az olvasót.
Egyébként nem minden regény szokott tetszeni science fiction műfajban. Van, amit túl száraznak és túl tudományosnak szoktam érezni, amikor az író öncélúan olyasmit fejt ki oldalak százain, ami elsősorban őt (és szakmájabelieket) érdekli, mint például némely Asimov-könyv esetében.
A „Szörnyeteg a hajtóműben” viszont, habár színvonalas is és szépen meg van fogalmazva, mégis jól érthető és szakmailag nem száll el semmilyen irányba, hogy az ember már követni se tudja. Egyszerre komoly és drámai, mégis élvezhető. Nem tudom, mennyire lett szándékosan ilyen a könyv, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű ilyenre megírni.
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettem fel Szélesi Sándornak, a könyv szerzőjének a vele készített interjúmban, ami itt látható:
https://moly.hu/karcok/1071647


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Egy ideje már úgy hiszem, történelme során az emberiség nem egyenes úton jár, hanem spirálison.

7. oldal

>!
Gavarra

Mert nem vagyunk mások, csak nagyra törő, álmokat dédelgető atomok, Isten kilégzésének és belégzésének egy örökkévaló pillanatában.

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Gavarra

A technika nem tudja legyőzni a lélek sötétségét.

122. oldal

>!
Chöpp 

Sosem az a szörnyű, mit tud az ember, hanem legfeljebb az, amire a tudományát használja.

149. oldal

>!
Chöpp 

Félelmetes, mennyire meghatározza a természet, hogyan kell kinéznie egy embernek. Nem lehetsz más mint genetikai kódod, gondolta Tom Rylander, de inkább csak futó gondolat volt ez, mint félelmetes érzés. Ahogy kinézünk, az minden bizonnyal, de a lelkünk?

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: genetika · lélek
>!
Tom_mester

Az emberi civilizáció újra és újra szembesül a saját múltjával, mindig átéli a szenvedés legmélyebb fokát, majd onnan a felemelkedést, amelynek a csúcsán elbizakodottságában végül elbukik, hogy ennek nyomán megint visszatérjen az örök körforgásba.

I. 1. fejezet

>!
Chöpp 

Meg kell bocsátanod magadnak.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás
>!
Chöpp 

    Minden egyes alkalommal, amikor megetetjük a szörnyünket, saját magunkból áldozunk fel egy darabot, gondolta. Emberek maradhatunk, ha ezt tesszük? Vagy épp akkor vagyunk igazán emberek, amikor ezt tesszük?

235. oldal

>!
Chöpp 

Mindenki, aki új életre törekszik, viszi magával az ősi terheket.

255. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról
Nemere István: Adolf
Avira Bloemfontein: Megpecsételt sorsok
Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán (szerk.): Bioetika
Didier van Cauwelaert: Jimmy evangéliuma
Danielle Steel: A klón és én
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Brandon Hackett: Az ember könyve
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ