Rés ​a valóság szürke szövetén 7 csillagozás

Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

Mennyire vehetjük valóságosnak a minket körülvevő világot? Egy magunknak teremtett illúzióban élünk, vagy ha nem is abban, akkor az érzékelésünk nem elégséges a mindenség valódi természetének felderítéséhez? Esetleg nem is ismerhetjük meg a tér és anyag titkait, mert valaki vagy valakik szándékosan becsapnak bennünket mindezek káprázatával?

Tizenkét sci-fi novellát tartalmaz a Főnix Astra Rés a valóság szürke szövetén című válogatása. Ezek az írások kalandosak vagy éppen elgondolkodtatóak, romantikusak vagy filozofikusak – egy a közös bennük: a tudományos háttér. Időben nem visznek messzire, a térben viszont némelyik a valóság határain túlra tekint, és arra keresi a választ, kik is vagyunk és mit is keresünk a világban

A művek szerzői: Bukros Zsolt, Jobbágy Tibor, Toochee, Szilágyi Zoltán, Somogyi György, Hegedűs András, Czinkóczi Krisztina, Márki István, Antal József, Fedina Lídia, Demjén Zsófia, Valyon Tamás

Tartalomjegyzék

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2018
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632716

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

Nem is tudom, mennyire ragozzam még ezt. Az egyes novellákról röviden már írtam ( https://moly.hu/olvasasok/6273494 lásd a kommenteket). Korábban már írtam sokat arról is, hogy szerintem mitől lesz jó vagy nem jó egy novella, miért (lenne) fontos írástechnikát is tanulni, meg az eredetiség, ötletek, tudományos komolyan vehetőség fontosságáról is. Meg vagy ötezerszer arról, hogy én ilyen hülye igényes vagyok, és nekem nem könnyű jót írni.
Csak összefoglalom: ebből a kötetből most leginkább az írásechnikát és a tudományos komolyan vehetőséget hiányoltam. Voltak persze jobb novellák is: Szilágyi Zoltánt és Hegedűs Andrást emelném ki, továbbá megemlíteném Demjén Zsófiát is, aki egy frappáns ötlettel emlékezetessé tudott varázsolni egy máskülönben kissé középszerűre sikeredett novellát.

Tudom, nem kéne ugyanazzal a mércével mérnem a kötetet, mint mondjuk a Strahan antológiákat, hisz kisebb a merítés, nem 5000, hanem 50(?) novellából kell válogatni. (Egyébként a Strahannal sokkal szigorúbb is voltam, bizony. :) De pech, mert olvastam mostanában két egészen jó magyar novelláskötetet is (2050, Éjféli iskolák – jó, ez nem sci-fi, tudom), és látom, hogy de, lehet jó magyar novellákat írni – érdekeset, scifiset, fiatalosat, színvonalasat. És akkor a magyar ízvilág és stílus csak előny, tényleg.

4 hozzászólás
>!
Molymacska P
Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

Borító
Én a könyv olvasása után se tudom, hogy ez a borító tetszik nekem, vagy nem. Mint a könyvre való kifejezőeszköz nagyon kevés, nem olyan látványos, mint amit én borítóként elképzelnék, ellenben ahogy megoldották, azzal a részletességgel nem rossz. Nagyon tetszik benne a dombornyomás (ami nem is az, hanem fényes valamis dolog. Jaj annyira nem vagyok jó ebben valaki segítsen ki)

A kötetről
Egy jó év után mindig kell egy rossz, úgy látom, ez a Főnix elve a novelláskötetekkel. Ez most nem nagyon jött be több okból is.
Szeretem, ha a novelláskötet változatos. Nagyon megdöbbentem, mikor kijött, hogy sci-fi és nem fantasy antológia lesz (nem azért, mert rossz lenne a sci-fi, de kevesebb embert érdekelhet) így már volt egy szűrés. A novelláskötetbe belelapozva pedig látni lehet, hogy a nemek aránya eltolódott (három hölgy írt csak bele) míg korosztályilag is ha jól néztem, harmincas, vagy alatti személy kevéssé képviseltette magát. Ez addig nem lett volna probléma, míg nem az a „téma” hogy tudományos problémák. Mert bár lehet zseniális író nyugdíjas is, sőt, lehet nagyon jó kutató is, ellenben a modern technológiához a fiatalok, ha mondhatom így, jobban (vagy inkább másként) értenek.
Ezzel kapcsolatban megint egy olyan antológiát kapunk, ami egyhangú lesz spoiler miközben a téma rengeteg mást is megengedne spoiler
Emellett kicsit sajnáltam, hogy számomra rengeteg ismeretlen névvel találkoztam (tudom, mindenki publikált már csak…) ellenben kevés (számszerint kettő) Főnixes író volt benne az antológiában. Ez azért furcsa volt számomra.
Ami pedig a kiadói munkát illeti: sok novellában voltak szóköz problémák, és a szóköz problémákat itt úgy értem, hogy egy novellán belül úgy egy tucat is. Ami valljuk be, azért elég sok… Vagyis hát nekem úgy elég sok.
Ennyi negatív után pedig egy kis pozitívum is: azok a novellák, amelyek tetszettek, nagyon tetszettek. Ötletes írások is születtek, amelyek nagyot robbantak, és utána elgondolkodtatnak. Talán nem meglepő, hogy egyik kedvenc novellám A lándzsa hegye lett, És tényleg léteznek is különleges a számomra, mert ilyet még sose olvastam és iszonyú menő, A lélek mérnöke pedig egyszerűen a hangulatával is magával ragadott.

A novellákról

Bukros Zsolt: Lány a dobozban
Talán nem lesz meglepő, hogy ezt a novellát én már vagy ezerféleképpen is olvastam. Nem volt rossz így a befejezése, sőt, valami újat is adott hozzá, így nagyon örültem, hogy végül is ez került be a kötetbe.

Valyon Tamás: És tényleg léteznek
Hát k*rva menő volt! (elnézést a formáért, de így lehet tényleg leírni)
Nagyon ötletes volt, ilyen sci-fit ÉN még nem olvastam, de kellett a lelkemnek egy ilyen, ami újító és más, és különleges. Valami ami megbabonáz és amiben annyi minden van egyszerre, és mind a sci-fire jellemző. Imádtam! (ami miatt furcsa volt, hogy női főszereplő volt benne. Nem volt rossz, de kizökkentett picit, és ezzel csak színesebb lett a novella, de nem indokolt annyira.)

Demjén Zsófia: Utazó helyőrség
Mire elértem a novella végére, egy apró mosoly született, mert rájöttem, mit akart az író. Ellenben a novella többi része dögunalmas volt számomra. Nem is azért, mert military sci-fi, hanem egyszerűen a leírások voltak unalmasak. Biztosan lehetett volna valahogy izgalmasabbá is tenni (nem tudom, hogyan, de az ötlet iszonyatosan jó, nem lehet, hogy ennek csak ilyen uncsi „vége” legyen)

Fedina Lídia: A teljesség felé
Vártam a novellát, mert az írónő mindenhol ott van, és kíváncsi voltam, mit tud. És elszomorodtam, hogy csak ennyit…
Nagy spoilert nem árulok el, ha azt mondom, az alapja a novellának a kutatás. Ellenben engem borzasztóan bosszantott, hogy ez a kutatás és a valós kutatás között szakadék van. Például: spoiler spoiler spoiler Alapvetően a gondolat itt se volt rossz. Láttam benne fantáziát, főleg a végében, de valahogy sokkal inkább kizökkentett hogy logikátlan a kutatás, mint hogy gyönyörködjek a fantázia szép részében.
(Emellett probléma volt, míg az eddigi novellákkal nem, hogy szóköz problémák voltak. Viszonylag sok egy novellához képest :( )

Antal József: A lélek mérnöke
Elég erős novella volt. A koncepció nagyon jó volt, tetszett az egész, ahogy felépítette, de hiányoltam a végén az életutak jobb (hosszabb) kifejtését, hogy lássuk miből lett az egész. Ha ezt az apróságot nem nézzük, nagyon tetszett.

Márki István: A mindenség elmélete
Avagy Sheldon Cooper egy párhuzamos univerzumban (biztos vagyok benne, hogy az író legalább egy Agymenők részt látott már!)
Az ötlet zseniális, főleg mert egy nagyon komoly téma köré épül az egész: a hit és a tudomány kérdését sokan boncolgatják, és érdekes vele még mindig foglalkozni. A novella emiatt nagyon ütős (na meg a vége miatt is) de a témában olvastam már jobbat is (ettől még ez a novella is nagyon erős)

Szilágyi Zoltán: A lándzsa hegye
Akármennyire is imádom Szilágyi Zoltán munkáját, azért az a novella elején egy elég erős ellenérzéssel indulunk spoiler ellenben ezt fel tudta húzni az MI szállal (ami a lényege a történetnek) Mondjuk kicsit furcsa volt, hogy az elképzelést mintha olvastam volna a könyveiben is (nagyon hasonló a világ, de itt inkább sci-fisebb ott meg inkább fantasysebb) és viszonylagos hasonlóság volt a A teljesség felé című novellához is (de ez jobban volt megírva) Tetszett a viszonylagos pozitív vég (vagy nem pozitív? de, én azt hiszem pozitív… :D )

Toochee: Síkaland
Ez a novella jó is lehetett volna… A kiterjesztett valóság, a síelés, a sztori fordulatai nem voltak rosszak, sőt, egész élvezetes is lehett volna a novella. Ellenben nem volt az, sőt, számomra unalmas is volt. Rengeteg részletet ki lehetne húzni a novellából, amikor meg érdekes lesz, akkor alig van valami (hiszen a tényleges történés, ami izgalmas, alig tesz ki két oldalt) Így viszont számomra inkább szenvedés volt…

Jobbágy Tibor: Űrlift
Ha a Síkaland lehetett volna jó, akkor az Űrlift lehetett volna még annyira is jó. Érdekes felvetés (nem túl kreatív címmel) sőt, egy egész jó problémát (problémákat) is felvetett. A kidolgozás viszont annyira unalmas, annyira szakmai, és annyira nem szépirodalmi volt, hogy majdnem félbehagytam a novellát. Oldalról oldalrra csak untam az egészet, miközben a téma nem lenne rossz… Főleg ha az alap történésbe egy picit jobban belefolyt volna a pszichológia (összezárt emberek, pánik, stb stb) *sóhaj* Szerintem a kötet legrosszabb novellája lett emiatt :(

Czinkóczi Krisztina: Alkotógép
Az ötlet jó, bár (erről az írónő nem tehet) de megint egy MI téma, és a sokadik MI novella már nem lesz az olvasónak annyira szimpi, mint az első. Ettől függetlenül a gondolatok amiket megfogalmazott, az MI fejlődése nagyon jó volt, erős téma, de sikerült belőle valami jót kihozni.
Negatívum viszont még több volt sajnos: egyrészt nagyon sokat hallhatunk a kreativitásról, és az írásról, ami nagyon lelkes, nagyon cuki, de ez nekem túlzás volt. Lehet, az írónő így érez (érezzen is így!) de engem ezzel nem tudott elbűvölni, inkább lett a főszereplő egy idő után unszimpatikus spoiler Másrészt az is probléma volt (mint oly sok könyvben mostanság) hogy a szereplőnk túl tökéletes spoiler
Ettől függetlenül úgy volt megírva, hogy ne unatkozzak (ez asszem már jó dolog) és a technikai része is elég érdekes volt.

Hegedűs András: Gaia
Hjaj… szóval megint egy MI sztori. Ettől függetlenül, ha nem a végén lett volna, sokkal jobban élveztem is volna, mert egészen jó látásmóddal rendelkezett (bár lehet, hogy ez a novella párhuzamos elbeszélésben érdekesebb lett volna, mint így) Egészen jó kérdéseket vetett fel, és az erkölcsi dilemma is jó volt… csak a végén már nagyon túlbeszélték az egészet és minden túl didaktikus volt, ami nekem sok is lett így a végére. (amúgy a kötet második legjobb MI története :D )

Somogyi György: Rés a valóság szürke szövetén
Így utolsó novellának elég sok volt. Nem volt rossz, de valahogy ezek a hosszú gondolatfolyamok nekem nem tetszettek. Nehezebben érthető volt a szöveg, nem is feltétlen jött át elsőre, miről szólt az oldalas mondatok, és végig vissza-visszalapoztam, hogy ez most mi is, meg miért is. Itt is kicsit éreztem, hogy megpróbál a jelenre hatni, ami nem baj csak valahogy nem úgy sült el, mint kellett volna.

1 hozzászólás
>!
WerWolf
Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

Már régóta vártam, hogy Szélesi újra munkába lendüljön és találjon is kiadót az antológiájához. A téma érdekes, és valljuk be, nem is olyan egyszerű reflektálni rá. Megvan az a veszélye, hogy mindenki ugyanonnan közelíti meg és akkor unalomba fullad az egész novellagyűjtemény.
Szerencsére, mind a 12 szerző másként állt a dologhoz, így igen változatos és érdekes művek születtek. Talán csak Jobbágy Tibor novellájában nem találtam meg azt a pontot, ami a témához kapcsolná. (ha valaki felfedezi, szóljon)
Az eleje kicsit döcögősen indult, de utána egyre jobb novellák jöttek sorba.
Nekem legjobban Szilágyi Zoltán: A Lándzsa hegye című elbeszélése jött be, de a többi sem sokkal maradt le mögötte.
A bejegyzésemben minden novelláról írtam pár sort, és ott pontoztam is.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/07/szelesi-sandor-szerk-res-va…

10 hozzászólás
>!
Izolde I
Szélesi Sándor (szerk.): Rés a valóság szürke szövetén

A valóság szürke szövete… amit mindannyian viselünk. Ami alól oly szívesen előbújunk, hogy megmutassuk színes önmagukat. De mi van, ha a szürke szövet egy másik világ elől libben félre?
Tizenkét író mutatja be azt a másik világot. Bevallom, saját közegem a háborgó tenger, fele annyira sem vészjósló és feltáratlan, mint ez a párhuzamos valóság. Mindkettő elnyeli az embert vagy igen nagy szerencsével öklendezi ki újra a biztonságos partra.
Kedves olvasó! Hajtsd félre a szürke szövetet és kukucskálj mögé! Fantasztikus utazás s ki tudja mire bukkansz az út végén… ha ugyan van vége…


Népszerű idézetek

>!
Molymacska P

– El kéne fogadni, hogy nem az ember a világegyetem közepe, és hogy tudásunk nem az abszolút tudás.

33. oldal Valyon Tamás: És tényleg léteznek

>!
Molymacska P

Hisz a titkok azért vannak, hogy felfedje őket valaki, nemde? Akkor már a legjobb, ha maga titok hordozója teszi.

81. oldal Antal József: A lélek mérnöke

>!
Molymacska P

Ahol a Holdnak kellett volna lennie, ott lebegett az a sárgásfehér fénnyel világító kocka. (…) Életemben nem ijedtem meg annyira, pedig egyszer egy kis kabinban szembetalálkoztam egy lódarázzsal.

29. oldal Valyon Tamás: És tényleg léteznek

>!
Molymacska P

A másik rémisztő intézkedést az övünkre csatolt, speciálisan a világűrbe történő használtra kifejlesztett AK-030-as kísérleti impulzusfegyverek jelentették. Puszi Kalasnyikov hasára! A ruszkik már azelőtt az űrháborúra készültek, hogy az idegenek megjelentek. Előrelátó népség, na.

41. oldal Valyon Tamás: És tényleg léteznek


Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Jobbágy Tibor (szerk.): Új Galaxis 17.
Novák Csanád (szerk.): Rúna 29.
Burger István (szerk.): Galaktika 293.
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Pintér Bence (szerk.): A magyar fantasztikum helyzete
Képes Gábor – Vancsó Éva (szerk.): Nemere 70
Nemes István (szerk.): Feketecsuklyások
Nemes István (szerk.): Amnézia
Ifj. Veress István (szerk.): A seholsincs bolygó