A Falak mögött a világ irodalmi antológia a kortárs hazai sci-fi szerzők írásaiból nyújt egy kiemelkedő válogatást. Témájuk a fantasztikum, a bennünket kísértő, kézzelfogható és láthatatlan falak. A kötetben olvasható tizennégy elbeszélés bepillantást enged egy olyan korba, ahol az emberek kapszulákba zárva egy szebb jövőről álmodnak, ahol letűnt világok rejtőznek a jövő városai alatt, ahol nikotintól sárgák az utcák és a terek, és ahol az emberek megbontják a tér és idő állandóságát azért, hogy legyen idejük szabadságra menni. Megismerhetünk egy különleges flóra-birodalmat, ahol bioetikusok etikátlanságot készülnek elkövetni, főhőseink a szétguruló emlékek nyomát hajszolják egy tóruszban körbe és körbe, vagy éppen tájékozatlanságuk következményeit nyögik. Megtudjuk, hogyan érhető el az igazi szabadság, vagy éppen miért nem lehet tökéletes egy androidokkal tökéletesített világ. Az írások messzi bolygókra nyitnak teret, miközben mindennapi valóságunkat a lehető legkisebbre… (tovább)
Falak mögött a világ 47 csillagozás
A művek szerzői: Puska Veronika, Mészáros András, Jónás Zsolt, Benyák Zoltán, Galántai Zoltán, Szélesi Sándor, F. Tóth Benedek, Csejk Miklós, Szilágyi Zoltán, Farkas Balázs, Horváth György, Novák Gábor, Királyházi Csaba, Bukros Zsolt
Enciklopédia 1
Most olvassa 5
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
A kötet tulajdonképpen azt hozta, amit vártam tőle, tehát meglehetősen vegyes. Személyes kedvenceim: Jónás Zsolt: Határtalanul, Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka, Farkas Balázs: Kamrák, Horváth György: Prospektus és Benyák Zoltán: Sapiens. Egy-két kivételtől eltekintve a többi novellában is találtam érdekes ötletet, vagy megfontolásra érdemes gondolatot, de ez az öt írás volt, ami igazán megfogott, és amik miatt örülök, hogy elolvastam a kötetet.
Bővebben:
Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva
„Legjobb tudomása szerint a számítógépes vírusok nem fertőzik meg a felhasználót, barátjával, Radírral mégis ez történt.”
Hangzatos felütést erős katyvasz követett, kicsit olyan érzésem volt, mintha a novella úgy született volna, ahogy én időnként főzni szoktam: az írónő random sorrendben beledobálta, ami szimpatikus volt, kicsit fűszerezte és párszor megkavarta. Van itt alternatív Csipkerózsika, növényi alapú adattárolás és interfész, ezekbe vegyítve némi virtuális valóság, spoiler. Klónozás, morális vetületekkel, meg némi világrengető igazság… mindezt 34!! oldalon. Alaposabban kidolgozva egyébként érdekelne is egyik-másik ötlet, így viszont éppen csak megkaristolta a felszínt, ráadásul egy részének enyhén kellemetlen perverz szexualitásba hajló felhangja is volt. Egy pszichológus azt hiszem, jó csámcsogna rajta, én inkább csak fintorogtam.
spoiler
3/5
Bukros Zsolt: Megvilágosodás
Olyan, mint egy szörnyeteg pofája…
Tulajdonképpen érdekes téma ez a spoiler kérdéskör, sőt a vége nagyjából magyarázatot is adott arra, amit menet közben a legnagyobb marhaságnak ítéltem, de nem ártott volna neki még legalább kétszer-háromszor ekkor terjedelem, mert így elég összecsapottnak éreztem.
3/5
Mészáros András: Rossz konfiguráció
„– Szeretnénk elhárítani a rendszerhibát.”
Bő két napja rágódom azon, mit is írjak erről a novelláról. Ez már helyből jó, mert nem sikerült elmennem mellette szótlanul. Ami első ránézésre két, egymástól teljesen független világ, az valójában a Fal két oldalán helyezkedik el, a különbség köztük még gyilkos – szó szerint. Van valami szomorú, elkeserítő az egészben. spoiler
Érdekelne még ez a világ, szívesen olvasnék többet mindkét feléről, főleg az előzményekről és a körülményekről.
4/5
Jónás Zsolt: Határtalanul
„A fény megrekedt valahol félúton, Hektor és a külvilág között.”
Ha valaki jóféle weird novellát keres, ezt legyen szíves elolvasni! spoiler Az a fajta igazán tébolyult írás, ahol sűrű, ragadós, a hangulat, és egyre mélyebbre húz az őrület és a kényszerképzetek világában. Az a fajta, ahol összecsúszik a valóság és a hallucináció, de lényegében mindegy, hogy melyiket látjuk, mert az igazi rémületet az okozza, ha valakinek szembe kell néznie önmagával. Jelen esetben a szobrásznak, aki a maga furcsa módján belelát az emberek lelkébe. Falak mögé húzódna, mielőtt teljesen elveszti önmagát, ugyanakkor retteg, hogy ha ezt megteszi, elveszti azt, ami képessé teszi az alkotásra.
Az én olvasatomban Hektor mindannyiunkat és bármelyikünket szimbolizálhatja. Azt a fajta ösztönös emberi félelmet, amikor tartunk attól is, hogy mit láthatunk, láthatnánk a másik lelke mélyén, de attól is, hogy mivel találnánk szembe magunkat a saját lelkivilágunk legsötétebb bugyrában.
Nagyon tetszett!
5/5
Benyák Zoltán: Sapiens
„A gorilla lemondóan nézte a kalitkájának túlsó sarkát”
Benyák Zoltán ismételten remekel, ezúttal egy nem túl vidám jövőképet vetít elénk, terítéken az állatkert, az egyre fogyatkozó emberiség és az egyre szaporodó robotok. És persze a tanulság, hogy spoiler
4,5/5
Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
„Az asztal lapját különleges csontberakás borítja: ezüstszínű, és egy labirintus rajzolódik ki belőle, közepén egy szörnnyel.”
Erősen sajnálom, hogy igazából csak a köretet, keretet kaptuk meg, a világ bemutatását az érkezést a labirintushoz, meg egy gondolatnyit abból, ami a labirintus után történt. Pedig a világ maga, igazán tetszetős, amolyan posztapokaliptikus, kissé szerepjátékos, steampunkos hangulatú, ráadásul ez a labirintusos spoiler témakör is rengeteg potenciált hordoz magában.
3,5/5
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
„Több van itt, mint a fenti város napi szemete, felelte Khalid.”
Majdnem…
A feladat egy leégett palota romos pincéjének átvizsgálásaként indult, rejtélyként folytatódott, veszélyesség vált és tragédiaként ért véget. Kicsit olyan volt mint egy Dungeon crawler szerepjáték, csak viszonylag kevés ellenféllel meg gyűjtögetnivalóval. Egy darabig egyébként határozottan lenyűgözött, ahogy a két „kalandor” újabb szinteket talál az addigiak alatt, egyre mélyebbre ereszkedve a múltba, egy idő után viszont megcsapott a monotonitás szele. Számmisztika ide vagy oda, a hét pinceszint szerintem sok volt, ráadásul a hosszas előkészítéshez képest elég hirtelen, összecsapott volt a befejéz.
+1 gondolat: Villella. Ha nincs leírva, hogy férfi, simán elhiszem nőnek. Névre is, viselkedésre is. Olyan igazi hisztérika volt…
3/5
F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
„Itt mindig esik. Ezt a várost az eső alá építették.”
Burokba zárt élet, ahol mindent a Központ irányít/kordinál, már-már a lélegzetvételért is fizetni kell, és ha lenulláztad az egyenleged, akkor így jártál. Kicsit ziláltnak éreztem a novellát, kicsit erőltetettnek a tanulságot.
Nem tudom, miért, de voltak pillanatai, amikor a Dr. Gladiátor jutott eszembe, de ez inkább csak valamiféle hangulati asszociáció volt, aminek nem nagyon örültem, mert amíg a könyvet nagyon szeretem, a novellát nem tudtam megkedvelni.
3/5
Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat
„Mozdulatom mintha hullámokat kavart volna, amelyek koncentrikus körökben átmosták a szobát – nem tudtam, de éreztem a sarokban ugrásra készen megfeszül a homály.”
Mérföld hosszú mondatok, irritálóan erőltetett stílus, naiv, balfék főkarakter meg némi ezo-izé. Csak tippelem, hogy valami hippi-kísértettörténetet olvastam, de eléggé elmentünk egymás mellett. Volt valahol félidőtájt kb 2, kissé tripes, weird-be hajló oldal, ami nagyon tetszett, egyébként meg nagyon mehh…
2,5/5
Csejk Miklós: Lángoló falak a kapaszulám körül
„Egymás létezésére kérdezünk rá, hogy érezzük magunkat valakinek._”
Újabb kapszulavilág, csak ezúttal nem lehet kibújni belőle, hoppá, így maradtunk végleg, pedig én nem is ezt akartam, csak legyenek kissé empatikusabbak az emberek, ezért spoiler Őszintén? Nekem ez az ötlet rengeteg sebből vérzik.
De az elején az a négysoros vázlat tetszett. Akkor még hittem benne, hogy eljátszik a Tűzfal jelentéseivel, ami igazából remek móka lehetett volna.
Kár érte.
2/5
Királyházi Csaba: Nikotin City
„Az emberiség sosem tanul a hibáiból.”
Én nagyon próbálkoztam vele, hogy legalább értékelni tudjam ezt az írást, de agyon nem ment. És ennek csak kis részben az az oka, hogy nem szeretem a dohányfüstöt. A másik része, hogy kissé hányaveti volt a történetmesélés, olyan sztorizgatós hangulatú, erősen elnagyolt részletekkel. A harmadik ok pedig azt, hogy az ebben a formában kialakuló nikotinfüggő kupolavárost egyszerűen marhaságnak tartom. Fordítva inkább el tudnám képzelni… hogy nem az utolsó lépésként adagolják a dohányfüstöt a levegőbe, hanem ezzel kezdik, szépen apránként hozzászoktatva a népeket. De megváltozott ízlesés ide vagy oda, a teljes város rákapott a dohányzásra és ettől boldogok elgondolás egyszerűen képtelenség. Mindig vannak renitensek. Dacosak. Olyanok, akik csakazértis az ellenkező irányba mennek, mint a teljes csorda.
2/5
Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka
„– Ha mi nem tesszük meg, megteszi más, A kíváncsiságot nem lehet leállítani. Ezt azok is nagyon jól tudták, akik iderakták a kockát.”
Kockanovella. Szó szerint. Megoldandó talánnyal, szimulációval, kellemesen réteges felépítéssel.
Tetszett.
5/5
Farkas Balázs: Kamrák
„Ezekben a kamrákban keresem, mi történt az emlékeimmel, és ha rátalálok az igazságra, végre lejegyezhetem.
Az egyik szálon névtelen, E/1-ben mesélő valaki próbál feltérképezni egy ismeretlen helyet, kétségbeesetten keresi a kiutat és az emlékeit, próbál rájönni, ki ő, hol van, mit keres itt és egyáltalán: mi történt?
Mindeközben a másik szálon egy csapat tudós próbálja megfejteni, mi és miért történik velük, egy bizonyos ponton túl pedig már csak kijutni szeretnének, habár azt sem igazán tudják, hol is vannak.
A novella röpke tizenkét oldal telve feszültséggel és bizonytalansággal, remekül váltogatva a két szálat, amik folyamatosan építik, kiegészítik egymást, így vezetve végig az olvasót egy nyugtalanító alaphelyzettől a rémisztő felfedezésig.
5/5
Horváth György: Prospektus
„– Szóval tényleg nem olvasta el a prospektust?”
Naná, hogy nem, azt biztosan csak dísznek adták…
Kellemesen ironikus novella a helyzetről, amikor főszereplőnk, Boldog Péter spoiler, nagyon sok mindentől megkímélhette volna magát, ha elolvassa, mit ír alá. De persze Péter spoiler nem olvasta el tájékoztató prospektust, ezért sorra rendre megdöbbent, sokkot kapott, megijedt stb, amikor sorra-rendre szembesült új munkája jellemzőivel.
És amikor azt hinnénk, hogy ennyivel vége is, Horváth György előránt még egy ötletet a tarsolyból, amitől Péter nem lesz kevésbé gyagya, ellenben a történet hirtelen kap egy újabb, egészen más színezetet.
Kifejezetten tetszett a titkolatlan irónia, elvégre közismert, hogy az emberek többsége nem olvas tájékoztatót, ÁSZF-et, GYIK-et meg ilyeneket, akkor sem, ha egyébként meglehetősen hasznos lenne. De ezen túl kellemes volt a világépítés, és a lezárás spoiler egy gyönyörűen bizarr ötlet.
5/5
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Disclaimer: összességében pozitív a kép (7/14 novella jó, plusz pár közepes), vagyis tulajdonképpen élveztem az antológiát. A köveket a postacímemre várom.
Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva – 3/5
Közepes biológiai sci-fi, sajnos erősen túlírt és úgy alapvetően is rémunalmas. Viszont azon kevés novella egyike, ahol rendben volt a „tudományos” rész a fantasztikum mellett.
Bukros Zsolt: Megvilágosodás – 1.5/5
Maradjunk annyiban, hogy ez nem történt meg.
Mészáros András: Rossz konfiguráció – 4/5
Az első kettő után kifejezett felüdülés: nem egy zseniális történet, de minden a helyén volt, korrekt.
Jónás Zsolt: Határtalan – 4.5/5
Az első igazán kiemelkedő elbeszélés a kötetben: klasszikus stílusú (ld. Poe) horror, ami ugyan a végére kicsit elszállt, de az első két harmada egészen kiváló volt.
Benyák Zoltán: Sapiens – 4.5/5
Érdekes, bár kissé kiszámítható alapkoncepció; magabiztos stílus és tisztes dramaturgia.
Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött – 2/5
Ötletem sincs, hogy ez most miért is kellett.
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek – 4.5/5
Az egyik legprofibb novella: jó ötlet, szórakoztató megvalósítás, ügyes feszültség és élvezetes hangulat. Azért a vége ennél többet ért volna meg.
F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog – 4/5
Nagyon nehezen indul, de amint elkapja a megfelelő stílust és hangulatot, elkezd működni.
Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat – 2/5
Egyfajta felturbózott „szegény én” sztori, valamiféle westernes környezetben: értem én, hogy a stílusra ment ki a játék, néha már majdnem érezni véltem a beat-lüktetést, de azért ehhez jobban kell megírni a novellát.
Csejk Miklós: Lángoló falak a kapaszulám körül – 2/5
Kredenctörténet, az sem a jobbik fajtából.
Királyházi Csaba: Nikotin City – 3/5
Már majdnem jó is lehetett volna, de valami nagyon hiányzott. Pedig alapjaiban rendben volt.
Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka – 2.5/5
Nesze semmi, fogd meg jól.
Farkas Balázs: Kamrák – 4.5/5
Ügyes – remek a hangulat és a feszültség, jól szórakoztam.
Horváth György: Prospektus – 5/5
Féltem, hogy nem lesz 5 pontos elbeszélés a kötetben, de azért csak megérkezett a végére. Nagyon élveztem finom (és nem is olyan finom) humorát, ötleteit, s magabiztos stílusát.
Némileg bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07-05+…
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
2020/158. otthoni polc
A Távoli kolóniák jobban tetszett, de erre a kötetre is jellemző a 2010-es évek „magyar SF lendülete”. Jól megírt 14 elbeszélés, amik stilárisan és tartalmilag rendben vannak, és képesek olvasmányélményt adni.
A könyv első részében inkább a komor hangulatfestésre figyeltem fel. A magyar pesszimizmus nemzetközi hírű, erre az utóbbi években általam olvasott SF novellaválogatások is csak ráerősítenek. Azt azért nagyon remélem, hogy nem úgy vonulunk majd be a nemzetközi sci-fi történelembe, hogy „csak beleolvastam az ismeretlen novellába, hát eléggé deprimáló volt, ez csak magyar szerzős lehet”…
A két utolsó írást már ismertem. Vagy könyvtárakban olvasgattam el őket (ez a tipikus eredménye a „belelapozás”-nak, ha van rá időnk), vagy máshol is megjelentek.
3 elbeszélést emelnék ki, mennek a legjobb sf-novellák polcára. (A kiválasztás természetesen szubjektív. Végigolvastam az értékeléseket, eszméletlenül divergensek a minősítések. :) )
Benyák Zoltán: Sapiens, talán a legjobb volt, de hát nem a humora miatt.
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek. Ez egy ötletgazdag, jól megírt történet.
Horváth György: Prospektus, világépítés, társadalmi rajz, SF ötlettel.
Furcsa, de a novellák közül csak egy volt női szerzős.
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
„Úgy szerettem volna szeretni ezt a kötetet! – sóhajt fel az egyszeri sci-fi olvasó, azaz én. A kiadás és a válogatás körüli hercehurcát követően reménykedtem benne, hogy olyan gyűjtemény kerül ki az AdAstra gondozásában, amely majd igazolja megszületésének tényét. Az, hogy nem így lett, nem tudom, minek a következménye, de pár következtetést azért érdemes lesz levonni. De előbb magáról a kötetről!
Ami a legmeglepőbb az egészben és ami a depresszió mélységeibe taszított, az a kötet nyelvi egysíkúsága. A 14 novellából talán 3-4 volt olyan, ami az elbeszélés stílusa szintjén bármi egyediséggel bírt. Olvasás közben a szürke masszából csak nagyon-nagyon ritkán emelkedett ki egy-egy sziget, amiben nem ugyanazokat a kifejezéseket, hasonló szófordulatokat találtam egyforma stílusban. Kis leírás, minimális párbeszéd – ez roppant bosszantóvá vált egy idő után, mert egyszerűen képtelen voltam egymástól elkülöníteni az írásokat.
Valószínűleg ennek az is oka volt, hogy nemi megoszlás szempontjából is rettentő egységes volt a kötet. Egyrészt, csak egy női író reprezentált, másrészt az összes novellában (ha jól értelmeztem őket és eltekintek az egy-két idegen karaktertől) férfi volt a főhős. Még azokban az esetekben is, ahol igazából teljesen mindegy volt, férfi vagy női karakter áll a középpontban, mert a cselekmény szempontjából ez édesmindegy. Ha meg is jelentek női szereplők, azok általában csak marginálisan, említés szintjén, mint feleség, volt feleség/barátnő (az is lehetőleg rosszat akar hősünknek), vagy esetleg mint a történések mozgatórugója. Komolyan, a nőkkel a jövőben semmi nem fog történni?! Nem gondoltam volna, de most már értékelem Ta-mia Sansa műveit, mert abban legalább láthatjuk cselekedni is a szebbik nem képviselőit is!
Szeretném kiemelni azt is, hogy a legtöbb történet igazából nem tekinthető igazi sci-finek, hanem csak a tematika kulisszáit használja fel, hogy egy problémát bemutasson. Azaz mondjuk a jövőben játszódik, de a technikai és tudományos háttér egyáltalán nincs kidolgozva, maga a bemutatni kívánt kérdéskör bármelyik korban el lehetne helyezni. Sőt, több sztori inkább a fantasy vagy adott esetben a horror kulisszái között játszódik. Persze, nem lehet minden írás hard SF, de ennél több valódi tudományos problémát is fel lehetett volna dolgozni. Vagy csak én értelmeztem félre és nem science fiction, hanem spekulatív fikciós antológia született?”
Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2014/06/falak-mogott-vilag.html
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Take me down to the Nicotine city
Where the grass is grey and the girls are skinny
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
A jelenleg 73%-on álló molyos átlagánál picit jobbnak érzem ezt a novelláskötetet.
A kizárólag magyar szerzőket felvonultató válogatás sok témát érint, megfelelően változatos, különböző hangulatvilágok jellemzik, emiatt a színvonal sem egyenletes. Ugyanakkor számomra érezhető volt – még ha időnként csak elvontan, minimálisan is – egy laza, közös tematika, amely a szereplők belső vívódása köré épül.
Kellően sokszínű ahhoz, hogy minden ízlésvilág találjon benne értéket, nem bántam meg, hogy elolvastam. Leginkább Benyák Zoltán: Sapiens, Királyházi Csaba: Nikotin city és Horváth György: Prospektus c. novellái tetszettek, de Szilágyi Zoltán: Az utolsó Kocka és Mészáros András: Rossz konfiguráció c. írásai is a jobbak között voltak.
Ebben a karcban röviden, egyenként is értékeltem a novellákat:
https://moly.hu/karcok/902002
(Cselekmény tekintetében nem, de a témák kapcsán fennállhat némi spoiler-veszély)
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
A szintén adasztrás Távoli kolóniák után ez az antológia egy kissé csalódás volt számomra. Kevésbé kiegyenlített a novellák színvonala, s több esetben a húzónevek írásai sem hozták el a várt hatást. De persze itt is voltak klassz történetek; a kedvenceim Jónás Zsolt és Királyházi Csaba novellái lettek.
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Sajnos eléggé csalódott vagyok, mert sokkal kevesebb izgalmas vagy érdekes novella volt ebben a kötetben, mint reméltem. Többségében olyan novellákat találtam, amik unalmasak voltak, vagy csak nem keltették fel az érdeklődésemet, de akadt olyan is, ami felidegesített, és csak azon tudtam gondolkodni, hogy mégis mi volt ez a borzadály? Amik viszont tetszettek, azok vagy nagyon jók voltak, vagy eléggé érdekesek ahhoz, hogy elragadjanak, szóval emiatt a 3 pont. Amik nagyon tetszettek: Rossz konfiguráció, Kamrák és a Prospektus. Amik még érdekesek voltak: Megvilágosodás (fura, mert úgy látom, hogy ez elég keveseknek tetszett. :D), Az utolsó kocka és a Sapiens. Külön elemezgetni nem szeretném az egyes novellákat, mert néhányra már őszintén szólva nem is emlékszem, annyira érdektelenek voltak… Azért az utolsó két történet segített abban, hogy ne teljesen negatív érzésekkel tegyem le a kötetet.
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Összességében egész jó volt kis gyűjtemény volt, (nem voltak elvárásaim!:) bár az elsőnél Hozzáférés megtagadva kicsit megijedtem az erős technokrata szövegtől, de aztán lazult a nyomás, beindult a gépezet, elkapott a gépszíj és végigrobogott velem az egész könyvön.
Valójában olyan volt, mint egy doboz bonbon, mindenki megtalálja benne a neki legszimpatikusabb ízt, ami váltakozva volt sci-fi, thriller, misztikus, utópia és streampunk. Nekem legjobban az emberi érzésekkel és túlélési lehetőségeinkkel foglalkozó írások tetszettek, pl. A Sapiens, az Oda, ahol a Nap ragyog és a Lángoló falak a kapszulám körül amelyek remek társadalomkritikát fogalmaznak meg, nem kevés morbid humorral és érdekes megvilágításokkal fűszerezve, kicsit Bradbury-t is felidézve bennem.
A másik kedvencem a Novák Gábor által jegyzet Mugen Béjbe Beat, amiben a szleng szöveg nagyon jól passzol a westernbe ágyazott kis buddhista történethez a szeretet erejéről.
A Határtalan elég hatásos kis thriller, bár kicsit Vízköpő-s érzésem volt. :)
A Nikotin City utópisztikus és füstös világa is egész jó példa lehet arra, hogy mi fog történni, ha az emberiség sosem tanul a hibáiból.
Tehát összességében rendben volt a kötet, ajánlom minden aktív kikapcsolódást szerető, gondolkodó embernek… lehet rajta filózni, hogy melyik véget is válasszuk a jövőben! ;)
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Kedvelem a magyar fantasztikumot, ez a novellaválogatás viszont mégsem tetszett annyira. Mivel egy novella rövidebb, ezért szigorúbban szoktam bírálni. Az első öt oldal elolvasása után, ha még nem tudott beszippantani az írás, valószínűleg később sem fog. Ez az antológia pedig nagyon vegyes volt.
Akadtak benne írások, melyeket élveztem, melyeket utáltam, de a legtöbbjének az olvasását feladtam. Eleinte még türelmes voltam, de ahogy mentem vele előre, úgy lett egyre irritálóbb az egész. A novellákkal a legnagyobb baj az volt, hogy szerzőik sokszor nem történetet akartak nekem elmesélni, hanem egy hangulatot átadni. Ez általános probléma, ezért is olvasok ritkán novellákat. Kapunk itt múlt felidézést, világleírást és egy csomó olyan dolgot, melynek egy novellában – persze csak szerintem – nincs sok keresnivalója. Feleslegesen túlnyúltak az irományok. Többek akartak lenni, mint egyszerű novellák.
A borító minden esetre nagyon szép, de mivel ötnél is kevesebb novella nyújtott maradandó élményt, ez nem menti meg a kötetet.
Népszerű idézetek
Benzon azon tűnődött, milyen jól élt az elmúlt években. Jól élt, mert a rendszer hagyta élni. Miközben csak egy mechanikus világ kényelmes és lusta mindennapjait élte. […] Túl hosszúra nyúlt az elmúlt egy év. Túl sokáig élt magányosan. Túl sokáig sajnálta önmagát. Túlságosan beleélte magát abba, hogy mindent megkap Államtól, Egyetemtől, Munkahelytől, Központtól, Otthontól. Merthogy salussal minden megváltható. Szabadság, függetlenség. A rendszer legalábbis ezt sugallta, és ő pedig előnyökért, jogokért és hozzáférésekért gürcölt minden ázott hajnalon, éjszakán és nappalon. A padon ülve értette meg, milyen kiszolgáltatottá válhat az ember, ha mindig csak arra vár, hogy kiszolgálják.
188. oldal F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog · F. Tóth Benedek
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
A kisbuszban olyan illat uralkodott, mintha sebzett oroszlánok fajtalankodtak volna benne, lejárt szavatosságú halkonzervekkel.
300. oldal, Horváth György: Prospektus
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
– Elhoztam az energiacellát a kombájnba, viszont a harang javításához szükséges molekula stabilizátorokból készlethiány van – közölte rekedtes orrhangon. Többen bólogattak, mintha értenék, miről van szó.
60. oldal, Mészáros András: Rossz konfiguráció
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
De ne feledje, a régi könyvekből sok minden kiderül. Érdemes megkeresni és fellapozni őket.
133. oldal, Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Még szerencse, hogy fel tudjuk idézni néhány álmunkat, különben szürkébbek lennének a nappalok.
179. oldal, F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Falkaparónak lenni is majdnem olyan jó, mint illatszerésznek. Csupán le kellett vésni a vastag, megkövesedett nikotinrétegeket a házak faláról, egy ultrahangos készülékkel. Minden gyermek és felnőtt kedvence az ebből készült édesség,
243. oldal, Királyházi Csaba: Nikotin city
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Hétesztendős koromig egy másodpercig sem unatkoztam, viszont amióta számítógépezek, azóta megismertem ezt a lélekromboló érzést. Ma már tudom, unatkozni nem más, mint szembesülni a semmivel.
214. oldal, Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Azt ugyanis, hogy mi az erkölcsös és mi nem, sosem a logika, hanem az érdekek határozták meg.
224. oldal, Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
– Meg aztán, tudja, a hivatásom szebbik oldala, a születés csodája, egyvalamire megtanítja még a magamfajta mihasznákat is.
– Az élet értékére?
– Nem, dehogy, ne higgye! Arra tanít, hogy ha a méhszáj négyujjnyira nyitva van, akkor a szülés hamarosan beindul.
324. oldal, Horváth György: Prospektus
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Jónás Zsolt 1976 augusztusában született Budapesten. Vendéglátó szakközépiskolát végzett, ezt követően nyolc évet töltött a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallásbölcseleti szakán. Nyolc évet. Egy (akkor még) négy éves főiskolán. Végül nem végezte el. A főiskolával párhuzamosan nyolc évet dolgozott ápolóként az akkor még működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetének gyermek és serdülő osztályán. Ezt két év erdészeti favágás követte, majd visszatért a segítő szakmába. Jelenleg keszonkamra technikusként doldozik, ahol magasnyomású oxigénterápiával gyógyítanak.
74. oldal
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ 72% SF-antológia
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ripp Gábor (szerk.): Utazók 97% ·
Összehasonlítás - Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 1. 92% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet 94% ·
Összehasonlítás - Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1. 91% ·
Összehasonlítás - Kuczka Péter (szerk.): UFO-k és elsüllyedt világok ·
Összehasonlítás - Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók 2. ·
Összehasonlítás - Jobbágy Tibor (szerk.): Új Galaxis 23. ·
Összehasonlítás - Félel-mesék 87% ·
Összehasonlítás - Ripp Gábor (szerk.): Ember és gép ·
Összehasonlítás - Burger István (szerk.): Galaktika 284 XL ·
Összehasonlítás