Falak ​mögött a világ 47 csillagozás

SF-antológia
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

A ​Falak mögött a világ irodalmi antológia a kortárs hazai sci-fi szerzők írásaiból nyújt egy kiemelkedő válogatást. Témájuk a fantasztikum, a bennünket kísértő, kézzelfogható és láthatatlan falak. A kötetben olvasható tizennégy elbeszélés bepillantást enged egy olyan korba, ahol az emberek kapszulákba zárva egy szebb jövőről álmodnak, ahol letűnt világok rejtőznek a jövő városai alatt, ahol nikotintól sárgák az utcák és a terek, és ahol az emberek megbontják a tér és idő állandóságát azért, hogy legyen idejük szabadságra menni. Megismerhetünk egy különleges flóra-birodalmat, ahol bioetikusok etikátlanságot készülnek elkövetni, főhőseink a szétguruló emlékek nyomát hajszolják egy tóruszban körbe és körbe, vagy éppen tájékozatlanságuk következményeit nyögik. Megtudjuk, hogyan érhető el az igazi szabadság, vagy éppen miért nem lehet tökéletes egy androidokkal tökéletesített világ. Az írások messzi bolygókra nyitnak teret, miközben mindennapi valóságunkat a lehető legkisebbre… (tovább)

A művek szerzői: Puska Veronika, Mészáros András, Jónás Zsolt, Benyák Zoltán, Galántai Zoltán, Szélesi Sándor, F. Tóth Benedek, Csejk Miklós, Szilágyi Zoltán, Farkas Balázs, Horváth György, Novák Gábor, Királyházi Csaba, Bukros Zsolt

Tartalomjegyzék

>!
Ad Astra, 2014
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229428
>!
Ad Astra, 2014
336 oldal · ISBN: 9786155229435

Enciklopédia 1


Most olvassa 5

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

A kötet tulajdonképpen azt hozta, amit vártam tőle, tehát meglehetősen vegyes. Személyes kedvenceim: Jónás Zsolt: Határtalanul, Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka, Farkas Balázs: Kamrák, Horváth György: Prospektus és Benyák Zoltán: Sapiens. Egy-két kivételtől eltekintve a többi novellában is találtam érdekes ötletet, vagy megfontolásra érdemes gondolatot, de ez az öt írás volt, ami igazán megfogott, és amik miatt örülök, hogy elolvastam a kötetet.
Bővebben:

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva
Legjobb tudomása szerint a számítógépes vírusok nem fertőzik meg a felhasználót, barátjával, Radírral mégis ez történt.

Hangzatos felütést erős katyvasz követett, kicsit olyan érzésem volt, mintha a novella úgy született volna, ahogy én időnként főzni szoktam: az írónő random sorrendben beledobálta, ami szimpatikus volt, kicsit fűszerezte és párszor megkavarta. Van itt alternatív Csipkerózsika, növényi alapú adattárolás és interfész, ezekbe vegyítve némi virtuális valóság, spoiler. Klónozás, morális vetületekkel, meg némi világrengető igazság… mindezt 34!! oldalon. Alaposabban kidolgozva egyébként érdekelne is egyik-másik ötlet, így viszont éppen csak megkaristolta a felszínt, ráadásul egy részének enyhén kellemetlen perverz szexualitásba hajló felhangja is volt. Egy pszichológus azt hiszem, jó csámcsogna rajta, én inkább csak fintorogtam.
spoiler
3/5

Bukros Zsolt: Megvilágosodás
Olyan, mint egy szörnyeteg pofája…

Tulajdonképpen érdekes téma ez a spoiler kérdéskör, sőt a vége nagyjából magyarázatot is adott arra, amit menet közben a legnagyobb marhaságnak ítéltem, de nem ártott volna neki még legalább kétszer-háromszor ekkor terjedelem, mert így elég összecsapottnak éreztem.
3/5

Mészáros András: Rossz konfiguráció
– Szeretnénk elhárítani a rendszerhibát.

Bő két napja rágódom azon, mit is írjak erről a novelláról. Ez már helyből jó, mert nem sikerült elmennem mellette szótlanul. Ami első ránézésre két, egymástól teljesen független világ, az valójában a Fal két oldalán helyezkedik el, a különbség köztük még gyilkos – szó szerint. Van valami szomorú, elkeserítő az egészben. spoiler
Érdekelne még ez a világ, szívesen olvasnék többet mindkét feléről, főleg az előzményekről és a körülményekről.
4/5

Jónás Zsolt: Határtalanul
A fény megrekedt valahol félúton, Hektor és a külvilág között.

Ha valaki jóféle weird novellát keres, ezt legyen szíves elolvasni! spoiler Az a fajta igazán tébolyult írás, ahol sűrű, ragadós, a hangulat, és egyre mélyebbre húz az őrület és a kényszerképzetek világában. Az a fajta, ahol összecsúszik a valóság és a hallucináció, de lényegében mindegy, hogy melyiket látjuk, mert az igazi rémületet az okozza, ha valakinek szembe kell néznie önmagával. Jelen esetben a szobrásznak, aki a maga furcsa módján belelát az emberek lelkébe. Falak mögé húzódna, mielőtt teljesen elveszti önmagát, ugyanakkor retteg, hogy ha ezt megteszi, elveszti azt, ami képessé teszi az alkotásra.
Az én olvasatomban Hektor mindannyiunkat és bármelyikünket szimbolizálhatja. Azt a fajta ösztönös emberi félelmet, amikor tartunk attól is, hogy mit láthatunk, láthatnánk a másik lelke mélyén, de attól is, hogy mivel találnánk szembe magunkat a saját lelkivilágunk legsötétebb bugyrában.
Nagyon tetszett!
5/5

Benyák Zoltán: Sapiens
A gorilla lemondóan nézte a kalitkájának túlsó sarkát

Benyák Zoltán ismételten remekel, ezúttal egy nem túl vidám jövőképet vetít elénk, terítéken az állatkert, az egyre fogyatkozó emberiség és az egyre szaporodó robotok. És persze a tanulság, hogy spoiler
4,5/5

Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
Az asztal lapját különleges csontberakás borítja: ezüstszínű, és egy labirintus rajzolódik ki belőle, közepén egy szörnnyel.

Erősen sajnálom, hogy igazából csak a köretet, keretet kaptuk meg, a világ bemutatását az érkezést a labirintushoz, meg egy gondolatnyit abból, ami a labirintus után történt. Pedig a világ maga, igazán tetszetős, amolyan posztapokaliptikus, kissé szerepjátékos, steampunkos hangulatú, ráadásul ez a labirintusos spoiler témakör is rengeteg potenciált hordoz magában.
3,5/5

Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
Több van itt, mint a fenti város napi szemete, felelte Khalid.

Majdnem…
A feladat egy leégett palota romos pincéjének átvizsgálásaként indult, rejtélyként folytatódott, veszélyesség vált és tragédiaként ért véget. Kicsit olyan volt mint egy Dungeon crawler szerepjáték, csak viszonylag kevés ellenféllel meg gyűjtögetnivalóval. Egy darabig egyébként határozottan lenyűgözött, ahogy a két „kalandor” újabb szinteket talál az addigiak alatt, egyre mélyebbre ereszkedve a múltba, egy idő után viszont megcsapott a monotonitás szele. Számmisztika ide vagy oda, a hét pinceszint szerintem sok volt, ráadásul a hosszas előkészítéshez képest elég hirtelen, összecsapott volt a befejéz.
+1 gondolat: Villella. Ha nincs leírva, hogy férfi, simán elhiszem nőnek. Névre is, viselkedésre is. Olyan igazi hisztérika volt…
3/5

F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
Itt mindig esik. Ezt a várost az eső alá építették.

Burokba zárt élet, ahol mindent a Központ irányít/kordinál, már-már a lélegzetvételért is fizetni kell, és ha lenulláztad az egyenleged, akkor így jártál. Kicsit ziláltnak éreztem a novellát, kicsit erőltetettnek a tanulságot.
Nem tudom, miért, de voltak pillanatai, amikor a Dr. Gladiátor jutott eszembe, de ez inkább csak valamiféle hangulati asszociáció volt, aminek nem nagyon örültem, mert amíg a könyvet nagyon szeretem, a novellát nem tudtam megkedvelni.
3/5

Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat
Mozdulatom mintha hullámokat kavart volna, amelyek koncentrikus körökben átmosták a szobát – nem tudtam, de éreztem a sarokban ugrásra készen megfeszül a homály.

Mérföld hosszú mondatok, irritálóan erőltetett stílus, naiv, balfék főkarakter meg némi ezo-izé. Csak tippelem, hogy valami hippi-kísértettörténetet olvastam, de eléggé elmentünk egymás mellett. Volt valahol félidőtájt kb 2, kissé tripes, weird-be hajló oldal, ami nagyon tetszett, egyébként meg nagyon mehh…
2,5/5

Csejk Miklós: Lángoló falak a kapaszulám körül
Egymás létezésére kérdezünk rá, hogy érezzük magunkat valakinek._”

Újabb kapszulavilág, csak ezúttal nem lehet kibújni belőle, hoppá, így maradtunk végleg, pedig én nem is ezt akartam, csak legyenek kissé empatikusabbak az emberek, ezért spoiler Őszintén? Nekem ez az ötlet rengeteg sebből vérzik.
De az elején az a négysoros vázlat tetszett. Akkor még hittem benne, hogy eljátszik a Tűzfal jelentéseivel, ami igazából remek móka lehetett volna.
Kár érte.
2/5

Királyházi Csaba: Nikotin City
Az emberiség sosem tanul a hibáiból.

Én nagyon próbálkoztam vele, hogy legalább értékelni tudjam ezt az írást, de agyon nem ment. És ennek csak kis részben az az oka, hogy nem szeretem a dohányfüstöt. A másik része, hogy kissé hányaveti volt a történetmesélés, olyan sztorizgatós hangulatú, erősen elnagyolt részletekkel. A harmadik ok pedig azt, hogy az ebben a formában kialakuló nikotinfüggő kupolavárost egyszerűen marhaságnak tartom. Fordítva inkább el tudnám képzelni… hogy nem az utolsó lépésként adagolják a dohányfüstöt a levegőbe, hanem ezzel kezdik, szépen apránként hozzászoktatva a népeket. De megváltozott ízlesés ide vagy oda, a teljes város rákapott a dohányzásra és ettől boldogok elgondolás egyszerűen képtelenség. Mindig vannak renitensek. Dacosak. Olyanok, akik csakazértis az ellenkező irányba mennek, mint a teljes csorda.
2/5

Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka
– Ha mi nem tesszük meg, megteszi más, A kíváncsiságot nem lehet leállítani. Ezt azok is nagyon jól tudták, akik iderakták a kockát.

Kockanovella. Szó szerint. Megoldandó talánnyal, szimulációval, kellemesen réteges felépítéssel.
Tetszett.
5/5

Farkas Balázs: Kamrák
Ezekben a kamrákban keresem, mi történt az emlékeimmel, és ha rátalálok az igazságra, végre lejegyezhetem.

Az egyik szálon névtelen, E/1-ben mesélő valaki próbál feltérképezni egy ismeretlen helyet, kétségbeesetten keresi a kiutat és az emlékeit, próbál rájönni, ki ő, hol van, mit keres itt és egyáltalán: mi történt?
Mindeközben a másik szálon egy csapat tudós próbálja megfejteni, mi és miért történik velük, egy bizonyos ponton túl pedig már csak kijutni szeretnének, habár azt sem igazán tudják, hol is vannak.
A novella röpke tizenkét oldal telve feszültséggel és bizonytalansággal, remekül váltogatva a két szálat, amik folyamatosan építik, kiegészítik egymást, így vezetve végig az olvasót egy nyugtalanító alaphelyzettől a rémisztő felfedezésig.
5/5

Horváth György: Prospektus
– Szóval tényleg nem olvasta el a prospektust?

Naná, hogy nem, azt biztosan csak dísznek adták…
Kellemesen ironikus novella a helyzetről, amikor főszereplőnk, Boldog Péter spoiler, nagyon sok mindentől megkímélhette volna magát, ha elolvassa, mit ír alá. De persze Péter spoiler nem olvasta el tájékoztató prospektust, ezért sorra rendre megdöbbent, sokkot kapott, megijedt stb, amikor sorra-rendre szembesült új munkája jellemzőivel.
És amikor azt hinnénk, hogy ennyivel vége is, Horváth György előránt még egy ötletet a tarsolyból, amitől Péter nem lesz kevésbé gyagya, ellenben a történet hirtelen kap egy újabb, egészen más színezetet.
Kifejezetten tetszett a titkolatlan irónia, elvégre közismert, hogy az emberek többsége nem olvas tájékoztatót, ÁSZF-et, GYIK-et meg ilyeneket, akkor sem, ha egyébként meglehetősen hasznos lenne. De ezen túl kellemes volt a világépítés, és a lezárás spoiler egy gyönyörűen bizarr ötlet.
5/5

Dominik_Blasir>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

Disclaimer: összességében pozitív a kép (7/14 novella jó, plusz pár közepes), vagyis tulajdonképpen élveztem az antológiát. A köveket a postacímemre várom.

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva – 3/5
Közepes biológiai sci-fi, sajnos erősen túlírt és úgy alapvetően is rémunalmas. Viszont azon kevés novella egyike, ahol rendben volt a „tudományos” rész a fantasztikum mellett.
Bukros Zsolt: Megvilágosodás – 1.5/5
Maradjunk annyiban, hogy ez nem történt meg.
Mészáros András: Rossz konfiguráció – 4/5
Az első kettő után kifejezett felüdülés: nem egy zseniális történet, de minden a helyén volt, korrekt.
Jónás Zsolt: Határtalan – 4.5/5
Az első igazán kiemelkedő elbeszélés a kötetben: klasszikus stílusú (ld. Poe) horror, ami ugyan a végére kicsit elszállt, de az első két harmada egészen kiváló volt.
Benyák Zoltán: Sapiens – 4.5/5
Érdekes, bár kissé kiszámítható alapkoncepció; magabiztos stílus és tisztes dramaturgia.
Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött – 2/5
Ötletem sincs, hogy ez most miért is kellett.
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek – 4.5/5
Az egyik legprofibb novella: jó ötlet, szórakoztató megvalósítás, ügyes feszültség és élvezetes hangulat. Azért a vége ennél többet ért volna meg.
F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog – 4/5
Nagyon nehezen indul, de amint elkapja a megfelelő stílust és hangulatot, elkezd működni.
Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat – 2/5
Egyfajta felturbózott „szegény én” sztori, valamiféle westernes környezetben: értem én, hogy a stílusra ment ki a játék, néha már majdnem érezni véltem a beat-lüktetést, de azért ehhez jobban kell megírni a novellát.
Csejk Miklós: Lángoló falak a kapaszulám körül – 2/5
Kredenctörténet, az sem a jobbik fajtából.
Királyházi Csaba: Nikotin City – 3/5
Már majdnem jó is lehetett volna, de valami nagyon hiányzott. Pedig alapjaiban rendben volt.
Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka – 2.5/5
Nesze semmi, fogd meg jól.
Farkas Balázs: Kamrák – 4.5/5
Ügyes – remek a hangulat és a feszültség, jól szórakoztam.
Horváth György: Prospektus – 5/5
Féltem, hogy nem lesz 5 pontos elbeszélés a kötetben, de azért csak megérkezett a végére. Nagyon élveztem finom (és nem is olyan finom) humorát, ötleteit, s magabiztos stílusát.
Némileg bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07-05+…

3 hozzászólás
marschlako P>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

Sajnos azt kell mondjam, ez a válogatás csalódást okozott nekem. A történetek, kevés kivételtől eltekintve, egyáltalán nem tudtak megragadni, s elég sok esetben a novellák nyelvezete is ugyancsak sete-sutára sikeredett. Talán a szerkesztők is érezték, hogy az utolsó két írás lett a legerősebb, hiszen ezek szedése is minimálisan eltért a korábbiaktól: a történetbe beiktatott szüneteket üres sorok helyett kis villámszerű alakzatok jelezték. A desszert a végén azért segített, hogy valamivel jobb szájízzel tegyem le ezt a kötetet.

Nekem egyértelműen Horváth György Prospektus c. írása tetszett a legjobban, szerintem mind hangulatában, mind történetében, mind nyelvezetében ez a kötet legerősebb írása. Csak egy nyúlfarknyival maradt el mögötte Farkas Balázs Kamrák c. novellája, s nálam a dobogó harmadik helyére – igaz, már jócskán lemaradva – Jónás Zsolt Határtalan c. írása futott be. Még F. Tóth Benedek Oda, ahol a Nap ragyog c. írását említeném meg (s talán még Szilágyi Zoltántól Az utolsó kockát).

gyuszi64>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

2020/158. otthoni polc

A Távoli kolóniák jobban tetszett, de erre a kötetre is jellemző a 2010-es évek „magyar SF lendülete”. Jól megírt 14 elbeszélés, amik stilárisan és tartalmilag rendben vannak, és képesek olvasmányélményt adni.

A könyv első részében inkább a komor hangulatfestésre figyeltem fel. A magyar pesszimizmus nemzetközi hírű, erre az utóbbi években általam olvasott SF novellaválogatások is csak ráerősítenek. Azt azért nagyon remélem, hogy nem úgy vonulunk majd be a nemzetközi sci-fi történelembe, hogy „csak beleolvastam az ismeretlen novellába, hát eléggé deprimáló volt, ez csak magyar szerzős lehet”…

A két utolsó írást már ismertem. Vagy könyvtárakban olvasgattam el őket (ez a tipikus eredménye a „belelapozás”-nak, ha van rá időnk), vagy máshol is megjelentek.

3 elbeszélést emelnék ki, mennek a legjobb sf-novellák polcára. (A kiválasztás természetesen szubjektív. Végigolvastam az értékeléseket, eszméletlenül divergensek a minősítések. :) )
Benyák Zoltán: Sapiens, talán a legjobb volt, de hát nem a humora miatt.
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek. Ez egy ötletgazdag, jól megírt történet.
Horváth György: Prospektus, világépítés, társadalmi rajz, SF ötlettel.

Furcsa, de a novellák közül csak egy volt női szerzős.

3 hozzászólás
makitra P>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

"Úgy szerettem volna szeretni ezt a kötetet! – sóhajt fel az egyszeri sci-fi olvasó, azaz én. A kiadás és a válogatás körüli hercehurcát követően reménykedtem benne, hogy olyan gyűjtemény kerül ki az AdAstra gondozásában, amely majd igazolja megszületésének tényét. Az, hogy nem így lett, nem tudom, minek a következménye, de pár következtetést azért érdemes lesz levonni. De előbb magáról a kötetről!

Ami a legmeglepőbb az egészben és ami a depresszió mélységeibe taszított, az a kötet nyelvi egysíkúsága. A 14 novellából talán 3-4 volt olyan, ami az elbeszélés stílusa szintjén bármi egyediséggel bírt. Olvasás közben a szürke masszából csak nagyon-nagyon ritkán emelkedett ki egy-egy sziget, amiben nem ugyanazokat a kifejezéseket, hasonló szófordulatokat találtam egyforma stílusban. Kis leírás, minimális párbeszéd – ez roppant bosszantóvá vált egy idő után, mert egyszerűen képtelen voltam egymástól elkülöníteni az írásokat.

Valószínűleg ennek az is oka volt, hogy nemi megoszlás szempontjából is rettentő egységes volt a kötet. Egyrészt, csak egy női író reprezentált, másrészt az összes novellában (ha jól értelmeztem őket és eltekintek az egy-két idegen karaktertől) férfi volt a főhős. Még azokban az esetekben is, ahol igazából teljesen mindegy volt, férfi vagy női karakter áll a középpontban, mert a cselekmény szempontjából ez édesmindegy. Ha meg is jelentek női szereplők, azok általában csak marginálisan, említés szintjén, mint feleség, volt feleség/barátnő (az is lehetőleg rosszat akar hősünknek), vagy esetleg mint a történések mozgatórugója. Komolyan, a nőkkel a jövőben semmi nem fog történni?! Nem gondoltam volna, de most már értékelem Ta-mia Sansa műveit, mert abban legalább láthatjuk cselekedni is a szebbik nem képviselőit is!

Szeretném kiemelni azt is, hogy a legtöbb történet igazából nem tekinthető igazi sci-finek, hanem csak a tematika kulisszáit használja fel, hogy egy problémát bemutasson. Azaz mondjuk a jövőben játszódik, de a technikai és tudományos háttér egyáltalán nincs kidolgozva, maga a bemutatni kívánt kérdéskör bármelyik korban el lehetne helyezni. Sőt, több sztori inkább a fantasy vagy adott esetben a horror kulisszái között játszódik. Persze, nem lehet minden írás hard SF, de ennél több valódi tudományos problémát is fel lehetett volna dolgozni. Vagy csak én értelmeztem félre és nem science fiction, hanem spekulatív fikciós antológia született?"

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2014/06/falak-mogott-vilag.html

12 hozzászólás
ponty>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

Egyáltalán nem terveztem korábban elolvasni ezt a könyvet, csak hát 390 forint volt a Coopban. Ahova egyébként általában nem járok, most is csak direkt az olcsó könyvek polcot akartam lecsekkolni. Ha nem vettem volna semmit, az totál eredménytelen kirándulás lett volna. Így sokkal jobb, mert az utolsó előtti írás tetszett. Farkas Balázs, Kamrák. Igaz, hogy korábban már olvastam a szerző Embertest című kötetében, és akkor inkább egy korrekt semmi különösnek tűnt, de most tök jól működött. Pláne a sok másik semmilyen, vagy világába bevonni nem tudó novellához viszonyítva.
Nagyon jól indult a Határtalan, és ötletes volt főleg a befejezés előtti periódusban a Prospektus, de mindkét írásban olyan párbeszédek akadtak, amelyek hihetetlenné tették számomra a karaktereket, és kidobtak a sztoriból. Nagyon tudományos módszerrel tudom megállapítani, hogy létezik-e egy karakter. Ha olvasás közben felhördülök, hogy „Na neem! Ezt aztán biztosan nem mondta Johhny.”, akkor az hihetetlen figura. És ebben az antológiában sok Johhny volt. Fel is tűnt, hogy összesen két történetben találtam magyar, vagy itthon is használt, használható nevet, és egyedül a Prospektus játszódott egy alternatív Magyarországon. Ebből azt szűrtem le, hogy a sci-fi az nekünk magyaroknak, csak külföldi nevekkel érdekes. Vagy úgy sem, ha azt vesszük, hogy mennyire unatkoztam a legtöbb esetben. Mondjuk ez a Nikotin City is lehetett volna akár a jövőbeni Miskolc, vagy mittomén, Százhalombatta. Tök jó, játékos stílusban indul különben, aztán valamiért elhagyja a klassz gúnyos hangot és valami irtó komoly drámába megy át, amit az ügyetlen fordulatok, és a figurák bénácskának ható szövegei miatt nem tudtam komolyan venni.
A legtöbben a jó novellák között említették Benyák Zoltán írását, ami szerintem meg egy nem túl eredeti ötlet, hamisan hangzó párbeszédekkel, erősen klisés cselekménnyel, és erőltetett csattanóval, és összességében ilyen volt nekem ez az egész könyv, a legjobb esetben is erősen közepes válogatás.

moszat>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

Take me down to the Nicotine city
Where the grass is grey and the girls are skinny

1 hozzászólás
Joshua182>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

A jelenleg 73%-on álló molyos átlagánál picit jobbnak érzem ezt a novelláskötetet.
A kizárólag magyar szerzőket felvonultató válogatás sok témát érint, megfelelően változatos, különböző hangulatvilágok jellemzik, emiatt a színvonal sem egyenletes. Ugyanakkor számomra érezhető volt – még ha időnként csak elvontan, minimálisan is – egy laza, közös tematika, amely a szereplők belső vívódása köré épül.
Kellően sokszínű ahhoz, hogy minden ízlésvilág találjon benne értéket, nem bántam meg, hogy elolvastam. Leginkább Benyák Zoltán: Sapiens, Királyházi Csaba: Nikotin city és Horváth György: Prospektus c. novellái tetszettek, de Szilágyi Zoltán: Az utolsó Kocka és Mészáros András: Rossz konfiguráció c. írásai is a jobbak között voltak.
Ebben a karcban röviden, egyenként is értékeltem a novellákat:
https://moly.hu/karcok/902002
(Cselekmény tekintetében nem, de a témák kapcsán fennállhat némi spoiler-veszély)

trombitang>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

A szintén adasztrás Távoli kolóniák után ez az antológia egy kissé csalódás volt számomra. Kevésbé kiegyenlített a novellák színvonala, s több esetben a húzónevek írásai sem hozták el a várt hatást. De persze itt is voltak klassz történetek; a kedvenceim Jónás Zsolt és Királyházi Csaba novellái lettek.

2 hozzászólás
Sylvanas_Windrunner>!
Szélesi Sándor (szerk.): Falak mögött a világ

Sajnos eléggé csalódott vagyok, mert sokkal kevesebb izgalmas vagy érdekes novella volt ebben a kötetben, mint reméltem. Többségében olyan novellákat találtam, amik unalmasak voltak, vagy csak nem keltették fel az érdeklődésemet, de akadt olyan is, ami felidegesített, és csak azon tudtam gondolkodni, hogy mégis mi volt ez a borzadály? Amik viszont tetszettek, azok vagy nagyon jók voltak, vagy eléggé érdekesek ahhoz, hogy elragadjanak, szóval emiatt a 3 pont. Amik nagyon tetszettek: Rossz konfiguráció, Kamrák és a Prospektus. Amik még érdekesek voltak: Megvilágosodás (fura, mert úgy látom, hogy ez elég keveseknek tetszett. :D), Az utolsó kocka és a Sapiens. Külön elemezgetni nem szeretném az egyes novellákat, mert néhányra már őszintén szólva nem is emlékszem, annyira érdektelenek voltak… Azért az utolsó két történet segített abban, hogy ne teljesen negatív érzésekkel tegyem le a kötetet.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

    Benzon azon tűnődött, milyen jól élt az elmúlt években. Jól élt, mert a rendszer hagyta élni. Miközben csak egy mechanikus világ kényelmes és lusta mindennapjait élte. […] Túl hosszúra nyúlt az elmúlt egy év. Túl sokáig élt magányosan. Túl sokáig sajnálta önmagát. Túlságosan beleélte magát abba, hogy mindent megkap Államtól, Egyetemtől, Munkahelytől, Központtól, Otthontól. Merthogy salussal minden megváltható. Szabadság, függetlenség. A rendszer legalábbis ezt sugallta, és ő pedig előnyökért, jogokért és hozzáférésekért gürcölt minden ázott hajnalon, éjszakán és nappalon. A padon ülve értette meg, milyen kiszolgáltatottá válhat az ember, ha mindig csak arra vár, hogy kiszolgálják.

188. oldal F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog · F. Tóth Benedek

Joshua182>!

A kisbuszban olyan illat uralkodott, mintha sebzett oroszlánok fajtalankodtak volna benne, lejárt szavatosságú halkonzervekkel.

300. oldal, Horváth György: Prospektus

Joshua182>!

– Elhoztam az energiacellát a kombájnba, viszont a harang javításához szükséges molekula stabilizátorokból készlethiány van – közölte rekedtes orrhangon. Többen bólogattak, mintha értenék, miről van szó.

60. oldal, Mészáros András: Rossz konfiguráció

Joshua182>!

De ne feledje, a régi könyvekből sok minden kiderül. Érdemes megkeresni és fellapozni őket.

133. oldal, Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött

Joshua182>!

Még szerencse, hogy fel tudjuk idézni néhány álmunkat, különben szürkébbek lennének a nappalok.

179. oldal, F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog

Joshua182>!

Falkaparónak lenni is majdnem olyan jó, mint illatszerésznek. Csupán le kellett vésni a vastag, megkövesedett nikotinrétegeket a házak faláról, egy ultrahangos készülékkel. Minden gyermek és felnőtt kedvence az ebből készült édesség,

243. oldal, Királyházi Csaba: Nikotin city

Joshua182>!

Hétesztendős koromig egy másodpercig sem unatkoztam, viszont amióta számítógépezek, azóta megismertem ezt a lélekromboló érzést. Ma már tudom, unatkozni nem más, mint szembesülni a semmivel.

214. oldal, Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül

Joshua182>!

Azt ugyanis, hogy mi az erkölcsös és mi nem, sosem a logika, hanem az érdekek határozták meg.

224. oldal, Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül

Joshua182>!

– Meg aztán, tudja, a hivatásom szebbik oldala, a születés csodája, egyvalamire megtanítja még a magamfajta mihasznákat is.
– Az élet értékére?
– Nem, dehogy, ne higgye! Arra tanít, hogy ha a méhszáj négyujjnyira nyitva van, akkor a szülés hamarosan beindul.

324. oldal, Horváth György: Prospektus

moszat>!

Jónás Zsolt 1976 augusztusában született Budapesten. Vendéglátó szakközépiskolát végzett, ezt követően nyolc évet töltött a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallásbölcseleti szakán. Nyolc évet. Egy (akkor még) négy éves főiskolán. Végül nem végezte el. A főiskolával párhuzamosan nyolc évet dolgozott ápolóként az akkor még működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetének gyermek és serdülő osztályán. Ezt két év erdészeti favágás követte, majd visszatért a segítő szakmába. Jelenleg keszonkamra technikusként doldozik, ahol magasnyomású oxigénterápiával gyógyítanak.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1976
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Jobbágy Tibor (szerk.): Ellenpont
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin III/1 (14.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/9 (10.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/4 (5.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/10 (11.)
Amíg felkel a nap
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/5 (6.)