Átjáró ​9. (Átjáró 9.) 4 csillagozás

Átjáró science-fiction és fantasy magazin – II. évfolyam 3. szám – 2003. június
Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 9.

Különös ​aktualitással ruházza fel Tananarive Due novelláját most a SARS-vírusról és annak terjedéséről szóló számtalan, rosszabbnál hír. Kínában soha nem látott biztonsági rendszabályokat vezettek be, sok helyütt a reptereken igyekeznek kiszűrni a betegeket, de legutóbb már az is elhangzott, ezek a szűrések eredménytelenek, a gyorsteszt semmire sem jó. A betegség pedig terjed, az interneten már külön SARS-hír figyelő van nálunk is.
Nem science-fiction csupán az akut légúti szindróma terjedése, de szerencsére A zéró páciens még annak minősül. S remélem, az is marad…
Persze rögtön jönnek a fantasztikusabbnál fantasztikusabb elképzelések: május közepén egy kimondhatatlan nevű orvos (Chandra Wickramasinghe) bejelentette, hogy szerinte a vírus a világűrből jött. A NASA rögtön reagált, ők nem küldenek ezért űrhajósokat az űrbe. És a borzasztó helyzet ellenére az ember jobb híján felnevet: mit is keresnének fent, amikor a vírus már lejött ide? És egyébként is: hol? És mivel?… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 9.

Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 9. Átjáró science-fiction és fantasy magazin – II. évfolyam 3. szám – 2003. június

2020/68. otthoni polc

„Különös aktualitással ruházza fel Tananarive Due novelláját most a SARS-vírusról és annak terjedéséről szóló számtalan, rosszabbnál hír. Kínában soha nem látott biztonsági rendszabályokat vezettek be, sok helyütt a reptereken igyekeznek kiszűrni a betegeket, de legutóbb már az is elhangzott, ezek a szűrések eredménytelenek, a gyorsteszt semmire sem jó. A betegség pedig terjed, az interneten már külön SARS-hír figyelő van nálunk is.
Nem science-fiction csupán az akut légúti szindróma terjedése, de szerencsére A zéró páciens még annak minősül.”

Hát így kezdődik a 2003. júniusi szám előszava, és azt hiszem, most még inkább aktuális, mint akkor volt. (Ma már nem is emlékszem erre a SARS-vírusra.)

Ezt a kötetet is a Zsoldos-díj miatt olvastam, de az Átjáró 3. jobb volt ennél. Röviden az írásokról, a külföldiekkel kezdve, nagyjából tetszés szerint haladva:

Tananarive Due: A zéró páciens: Csúcskategóriás hangulati írás, ráadásul most is erős az aktualitása (és most már örökké az marad).
James Van Pelt: Távol a Smaragdszigettől: űrhajós novella, ez is (5)-ös;
Ray Bradbury: A két palack: a szerző prózaköltészetét ismerjük, és mint az előbbi novella, itt is megvan a gondolatébresztés.
H. P. Lovecraft: A fa, H. P. Lovecraft: A könyv: jó stílusban megírt novellák.
Neil Gaiman: Góliát: Azt hiszem nem volt rossz, de én lassan már negatív-elfogult vagyok a szerző posztmodern stílusával szemben.
Isaac Asimov: Instabilitás: Nocsak, a szakma egyik legnagyobbját kell a végére tennem…

A magyarokról:

Nagy Zsolt: Winnebagónak lenni: Ez igen, teszem a polcra a legjobbak közé. Nem igazán sci-fi, inkább lélektani fantasztikus.
Varga Péter: A két Nicole: Lehetett érte Zsoldos-díjat adni, jól megírt novella, de bántó az irrealitása. (A cselekmény számomra még az SF valóságában is elképzelhetetlen.)

Az utolsó három szintén jól megírt és szerkesztett novella, de fenntartásaim vannak:

Stöcker Gábor: Az utolsó dobás: a cselekmény lehetett volna egy kicsit jobban kiválasztva/kifejtve;
Kasztovszky Béla: A Barnebon-legenda: ígéretes, de nem értettem; *
John Done: Visszazáró : és szerintem ezt sem értettem meg.

* Nem először esik meg velem, hogy nem értek meg egy novellát (és gondolom nem is velem esett ez meg először), de Kasztovszkytól sem az első ilyen, amit olvastam, és mintha leginkább magyar szerzős novellákra emlékeznék ebből a homályból…

petamas P>!
Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 9.

Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 9. Átjáró science-fiction és fantasy magazin – II. évfolyam 3. szám – 2003. június

(Csak egy novellát olvastam ebből a számból.)

Varga Péter: A két Nicole – 3,5/5
Klasszikus, népmesei alaphelyzet: adott egy ember és egy alakváltó, aki utánozza, a többieknek pedig rá kell jönniük, melyikük az igazi, és melyikük a másolat. Ám a dolog kicsit meg lett csavarva: a lemásolt nő és férje házassága már nem az igazi, és a férfi az, akinek meg kell hoznia a döntést, hogy kit öljenek meg.
Nem kiemelkedő történet, de jobb az átlagos Zsoldos-díjas novelláknál.
(Az „Alakváltó” felirat, amit a tesztgép jelenített meg, kísértetiesen emlékeztetett a Battlestar Galactica 2004-es, első évadának egyik jelenetére. Lehet, hogy az adta az ihletet?)


A sorozat következő kötete

Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 10. Átjáró science-fiction és fantasy magazin – II. évfolyam 4. szám – 2003. augusztus

Átjáró sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Novák Csanád (szerk.): Rúna 29.
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Pintér Bence (szerk.): A magyar fantasztikum helyzete
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Horizont antológia
Szabó István Zoltán – Takács Gábor (szerk.): Arany 200 – Balladaremix
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10