2045 25 csillagozás

Harminc év múlva
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Milyen ​lenne az élet a muszlim Magyarországon vagy a tengerek borította Európában? Tehetünk-e valamit a globális felmelegedés ellen, és mi veszi rá a terroristákat, hogy elpusztítsák az emberiség egyetlen reményét? Hol vannak a 3D nyomtatás vagy az ember tökéletesítésének határai? Hogyan élhetünk az apokalipszis után, és mi van, ha éppen átéljük azt? Milliónyi út áll előttünk, amelyen elindulhatunk a következő három évtizedben, ám ezen utaknak a többsége veszélyes, nem egy pedig a pusztulásba vezet. A civilizáció törékeny, a kultúra pedig még törékenyebb, és bár az ember minden körülmény között képes a túlélésre, nem árt, ha odafigyelünk. Akárcsak úgy, hogy elolvassuk ezeket az írásokat, és elgondolkodunk rajtuk. Mert a jövő itt kezdődik. Felkavaró és elgondolkodtató látomások sora fogadja az olvasót az Ad Astra legújabb sci-fi antológiájában, ami nem távolabbra, csupán 2045-re tekint, őszintén, nyersen, kalandosan. Tizenhat szerző – szépírók, forgatókönyvírók, sci-fik és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A művek szerzői: Benedek Szabolcs, Somogyi György, Trenka Csaba Gábor, Sümegi Attila, Benyák Zoltán, Antal József, Mészáros András, Trux Béla, Hernád Péter, Kovács Attila, Novák Gábor, S. Kolozsvári Zsófia, Kovács Attila, Valyon Tamás, Czinkóczi Krisztina, Gajdácsi László, Szalai-Kocsis Tamás

Tartalomjegyzék

>!
Ad Astra, 2015
400 oldal · ISBN: 9786155229596
>!
Ad Astra, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229589

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Nekem nagyon hullámzó volt ez a válogatás. 0,5 csillagtól 5 csillagik volt itt minden menet közben, csillogó szemű olvasástól odáig, hogy mindjárt kivágom az ablakon a könyvet… Összességében azért több novella tetszett, mint nem, és volt pár tényleg kiemelkedő darab, nem bántam meg, hogy elolvastam a gyűjteményt, de azért nem teljesen őszinte a mosolyom…

Bővebben:
Benedek Szabolcs: Megmondtam előre
Rég olvastam ennyire nagyképű írást. Ha kicsit hosszabb, lehet félbehagyom…
2/5
Kolozsvári Zsófia: Titok
Ismeritek a Gattaca c filmet? Netán kedvelitek is? Na, akkor érdemes egy pillantást vetni erre a novellára, mert hasonló kérdéskört boncolgat. Egy világban, ahol már 29 éve lehetőség van genetikailag megterveztetni és béranyával kihordatni a gyerekeket, Jeva, az orosz származású jógaoktató nem elég, hogy ő maga is természetes úton született, de kihordta és megszülte a kisfiát, aki abszolút természetes úton fogant…
A novella remekül megmutatja, milyen aljasak és kicsinyesek tudnak lenni az emberek egymással, miközben az alapvető emberi kapcsolatok és érzelmek mintha nem is olyan lassan, de annál is biztosabban kivesznének a világból.
Tudtam volna még tovább olvasni.
5/5
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens
Érdekes ötlet, határozottan jó sztorival. Rövidsége miatt viszont kissé összecsapottnak éreztem, kisregényként valószínűleg sokkal élvezetesebb lenne. spoiler
4,5/5
Somogyi György: A 100. győzelem napja
A befejezés minden volt, csak nem váratlan, de még így is kemény volt. Hatásosan megírt, jól felépített, ütős novella.
5/5
Gajdácsi László: Odakint
Nem nagyon tudom hova tenni ezt a novellát, olyan, mintha kiragadtak volna tíz oldalt egy hosszabb valamiből. A semmiből jön, oda is tart, támpont meg nem sűrűn van. Azt hiszem, hatásos szeretne lenne, de csak a hatásvadász meg az erőltetett közötti téblábolásra futotta.
0,5/5
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje
Ez volt az a novella, amiről egy héttel az olvasás után sem tudtam, és most, három héttel később sem tudom egész pontosan, hányadán is állunk egymással én és a novella.
Nagyon tetszett a szerkezete, a borzongatóan jól megírt keret, érdekes volt a világ, jól esett mazsolázgatni a háttérinfóból.
Az viszont, hogy a történet lényegében egy spoiler több mint lehangoló… spoiler
A stílus viszont bejött, szeretnék még olvasni az írótól.
3,5/5
Sümegi Attila: Alvilágosodás
Érdekes volt, de meglehetősen tripes.
3,5/5
Benyák Zoltán: Nulla és egy
Nem tudom, mennyi köze lehet a narrátornak egy valós MI-hez, de az biztos, hogy tetszett ez a belső nézetből ábrázolt digitális világ, és az a cinikus és lendületes, kissé fellengzős stílus, amivel előadta a – szintén meglehetősen cinikus – történetet.
5/5
Antal József: Béta teszt
Lehet, hogy egy regény és egy novella után elhamarkodott kijelentés, de Antal nem nekem való író.
Ez nekem túl kusza és nyűglődős volt.
1/5
Mészáros András: A huszonötödik órában
Az elején azt hittem, hogy valami depressziós nyűglődős izé lesz, de nem! Megfűszerezte némi tér-idő manupilációval, egy-egy ügyes csavarral, és egy frappáns lezárással.
5/5
Valyon Tamás: Északi fény
80% sablon, 10% korrekt csavar, 10% szájbarágott tanulság az ember tönkrette a földet témában.
2/5
Trux Béla: Második vízözön
Újrahasznosított bibliai mese. Két idősáv, pre- és posztapokaliptikus. Önvád és tipródás nagy dózisban, de azért apu és kicsi lánya szeretik egymást akkor is, ha a világ gonosz…
Mehhh…
A drón tetszett.
2/5
Czinkóczi Krisztina: Prebábel
Lsd. eggyel feljebb:
Újrahasznosított bibliai mese. Két idősáv, pre- és posztapokaliptikus. Önvád és tipródás nagy dózisban, apa-lánya vonal nincs, ellenben nagyon mehhh…
Ezt a két novellát nem lett volna szabad egymáy mellé tenni…
1,5/2
Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen
Az első novella ebben a blokkban, ami végre nem szenved! Még a szóközök is cinikusak, a sztori tulajdonképpen nagyon egyszerű, a világ ábrázolása és a stílus viszont remek.
5/5
Hernád Péter: Játékosok
Jó ötlet, sok kínlódás. Az elején majdnem félbehagytam, de azért örülök, hogy mégsem tettem, a tündéres dolog határozottan tetszetős volt. Csak már megint minek kellett ennyi szenvedés…?
3,5/5

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir P
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Általánosságban: ki hitte volna, de jobbnak érzem, mint a Falakat (ezen én vagyok a legjobban megdöbbenve, pedig a legrosszabbra készültem)!
Mondjuk az nagyon furcsa, hogy mindegyik novella jövőképe ennyire apokaliptikus és pesszimista – és egyben előrevetíti azt a fajta fantáziátlanságot, amit szinte mindenkinél tapasztaltam: mintha vettek volna egy alkotóelemet a mi jelenünkből, hogy azt alkalmazzák/eltúlozzák 2045-re, átfogó kép vagy további ötletek nélkül. A jó hír, hogy ettől még nem váltak zavaróan közepessé a történetek (az sokszor más miatt következett be), mi több, születtek érdekes és kifejezetten jó alkotások.

Benedek Szabolcs: Megmondtam előre – 2/5
Rémesen rossz felvezetés: béna hatásvadászat, gyengén előadott metafikcióval, továbbá sok dischizmussal, mintha az „én megmondtam” valami belső sértettségből fakadna, amire amúgy senki nem kíváncsi. Én biztos nem voltam.
S. Kolozsvári Zsófia: Titok – 3/5
Az első történet után kifejezetten értékeltem hibái ellenére is, visszatekintve már jóval gyengébbnek tűnik. Génmanipuláció és társadalmi különbségek, annyi eltúlzott sarkítással, annyi maximumra pörgetett emberi idiotizmussal, hogy azt már szinte nem is lehet komolyan venni. De csak szinte: így inkább dühített és fárasztott, minthogy élveztem volna.
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens – 4/5
A koncepció kifejezetten jó, az ötletek érdekesek, a karakterek működnek, a történet izgalmas: mégis valami félrecsúszott. Nehéz megmondani, hogy micsoda: egy kicsit talán összébb kellett volna fogni a szöveget (avagy: egy erősebb szerkesztés nem ártott volna).
Somogyi György: A 100. győzelem napja – 3.5/5
Meglepődtem volna, ha senki sem hozza elő a 3D-nyomtatót. Valójában kifejezetten élveztem, de az előre látható fordulatok nem tettek jót. Soha rosszabbat.
Gajdácsi László: Odakint – 4.5/5
Röpke történet, valószínűleg ez vált az előnyére: gyors, izgalmas és egypoénos jellege miatt nem is vártam többet annál, hogy a maga 10 oldala alatt üssön.
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje – 5/5
Alternatív történelem iszlám hatással: kétségtelenül a legjobban megírt és a legprofibb novella. Minden a helyén volt; azon kevés mű egyike, ahol valóban érzelmek voltak a történetben, nem csak valami utánzat (és képes volt a rövid terjedelem ellenére is pár szóval világot építeni).
Sümegi Attila: Alvilágosodás – 4/5
Nanodrogok, hallucinációk és egy adagnyi káosz. Érdekes, de talán rövidebbre kellett volna fogni.
Benyák Zoltán: Nulla és egy – 1/5
Minden pillanatában fárasztott. Még ha túl is tudtam volna lendülni az antropomorf mesterséges intelligenciákon, akkor is nagyon sok helyen elvesztett volna a novella.
Antal József: Béta teszt – 2.5/5
Azért egy kicsit több eredetiség nem lett volna baj. Vagy mondjuk egy olyan novella, aminek van célja.
Mészáros András: A huszonötödik órában – 3/5
A Falakban azt írtam, hogy „nem egy zseniális történet, de minden a helyén volt, korrekt”. Pont ugyanez a helyzet, csak ezúttal erősebb a mezőny, ez itt kevés.
Novák Gábor: Upside down – 3.5/5
Határozottan látom a fejlődést a Falakhoz képest: ezúttal a stílus nem öncélú, viszont olvasható (értsd: nem okoz fizikai fájdalmat). Hiányzott ez-az, de határozottan értékeltem.
Valyon Tamás: Északi fény – 2/5
Egy pillanatig sem tudott érdekelni. És ezzel mindent elmondtam, amit érdemesnek gondolok.
Trux Béla: Második vízözön – 3/5
Azon kevés novella egyike, ahol felcsillant valami élhető jövő. Valójában ez az egyetlen emlékezetes az alkotásban, bár rossz sem volt, az is igaz.
Cinkóczi Krisztina: Prebábel – 3.5/5
Nem tudom igazán hova tenni: tulajdonképpen története, karakterei vagy mondandója nem nagyon volt. Viszont a „hogyan lett vége a világnak” leírás hangulatos, sőt, érdekes.
Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen – 2.5/5
Nahát, újabb stílussal rendelkező novella. Történetesen érdektelen és unalmas, de legalább volt. És miért is jó az, hogy ez a jövőben játszódott?
Hernád Péter: Játékosok – 3/5
Zárásképpen egy korrekt, de nem kiemelkedő történet: a csattanó sajnos messziről látszódott, de az eleje határozottan megvett magának. Ha máshova tartott volna (vagy úgy egyáltalán tartott volna valahova), akkor boldogabb lettem volna.
Bővebben a jobbakról: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-07-29+…

1 hozzászólás
>!
Kkatja P
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Kicsit hullámzó a színvonal, mint általában az antológiáké és ki az, akinek mind tetszik? :)
Ez is jól indult és jól végződött a közepe kicsit leült, de nem bántam meg, hogy elolvastam, érdekes ötleteket és elképzeléseket mutattak a jövőnkre nézve, bár semmi világrengető újdonság vagy megmentő ötlet, terv nem lapult egyik tarsolyban sem. Lehet találgatni, hogy melyik fikciónak lesz nagyobb a bekövetkezési százaléka…. aztán lehet, hogy egyiknek sem, mert kapunk egy nagyobb meteorlabdát és game over.

Megmondtam előre: Érdekes elképzelés és igaza is lehetne, csak épp válaszokat nem ad, hogy mit kellett volna másképp, hogy ne így érjen véget a történet, ahogy. Előre megmondani könnyű. Azt is könnyű mondani, hogy tegyünk valamit kollektíve a jobblétért, a kisebb élettérpusztításért, a minőségibb életért, bár mindezért a facét és a netet hibáztatni… nem tudom. Mi lett volna, ha nincs ez a technikai robbanás, megnézném azt az alternatív valóságsíkot, hogy ott milyenek az emberek? 5/3
Titok: Szuperül felépített kis thriller, egy olyan jövőből, ahol a tökéletes test a nívó, és a nők nem szülnek, hanem béranyát fogadnak, vagy épp a legújabb Bellybag-ben növesztenek számukra. Teljesen beleéltem magam, aztán estem arcra, mert pengével van elvágva a sztori, nagyon olvastam volna még tovább Jeva történetét… 5/4
A tudatalatti asszisztens: Agybamászó kis történet egy menekülésről, melynek végén kiderül, hogy nem is mindig az az igaz, amit érzünk, gondolunk, hisz eljött az ideje a belülről szabályozott elmének, amit úgy irányíthatnak kívülről, akár egy számítógépet. Nem kérem a „Boldogság csomagot” sem, köszönöm! 5/4
A 100. győzelem napja: Mi mindent lehet csinálni egy 3D-s nyomtatóval? Bármit, emberek, bármit! :)) 5/4
Tetszett még a Béta teszt gonosz kis INtrikája, és az Upside down különös tejköde is elragadhatná már a mai politikusokat, nem hiányoznának, de tényleg!

A többit meg olvassátok el és értékeljétek Ti, hullámzóak és magyarosan egyediek, szóval megéri! :)

>!
Ad Astra, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229589
>!
luthienlovemagic IP
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Az antológia alapötlete nagyon megfogott. Lássunk a jövőbe, képzeljük el, mi lesz közel 30 év múlva, mindezt 15 novellán, 15 írói hangon keresztül.

Érdeklődve vetettem bele magam, hogy aztán majdnem teljesen csalódjak. Voltak itt jó ötletek, érdekes világnézetek, pillanatok, de nekem nem állt össze valahogy teljes egésszé. Nagyon döcögősen, nyögvenyelősen haladtam a kötettel, és kevés történet volt, ami igazán megfogott. Ilyen volt Kovács Attila: Tudatalatti asszisztens, Somogyi György: A 100. győzelem napja, Trenka Csaba: Kisvárda sejkje, S. Kolozsvári Zsófia: Titok, Valyon Tamás: Északi fény és Hernád Péter: Játékosok című novellája.

A zöme viszont nem tudott megszólítani, lekötni, és néhányat szinte rögtön elfelejtette, miután elolvastam. Nem hagyott a kötet mély nyomot, mint ahogy azt vártam tőle, pedig egy sor tehetséges író munkásságába pillanthattam be. Nem volt baj a választott témákkal vagy az írásmóddal, egyszerűen csak hiányzott a kötetből számomra valami, ami lelket adott volna az olvasott soroknak.

Bővebben:

https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/11/latomaso…

>!
Uszáma
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Most már biztosan ki merem jelenteni, hogy imádom az antológiákat. Igaz, hogy ez még csak a második ilyen jellegű olvasmányom, de egyszerűen lenyűgöz a történetek sokszínűsége. Ami ebben az antológiában extraként szolgál az a felépítése. Minden egyes mű pont tökéletesen volt elhelyezve a sorrendben, és előrehaladás szempontjából így akár egészként is tekinthetünk a könyvre, a kisebb-nagyobb novellákat összekötve. Ez nekem mindenképpen sokat adott az élményekhez, amiből alapjáraton sem volt hiány. Az antológiában felvázolt jövőképek egytől-egyig érdekes elgondolásokat tartogatnak magukban, olykor egy bizonyos problémakörre kiélezve, vagy akár komplexebb képet nyújtva. Magyar íróink képzelőerőjük határtalanok, a kiemelkedőbb művek tekintetében profizmusok is megkérdőjelezhetetlenek. Hogy bővebb képet nyújtsak, íme az összes, antológiában szereplő történetekről alkotott véleményem:
http://konyvspiraciok.blogspot.com/2015/08/science-fict…

>!
ppayter
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

"Általában nincs szerencsém az antológiákkal és novelláskötetekkel, utoljára a Bradbury-féle Marsbéli krónikák, illetve Robert Silverberg [[Robert Silverberg (szerk.): Legendák I.|Legendák]] c. [[Robert Silverberg (szerk.): Legendák II.|kétkötetes]] antológiája (az is csak második olvasásra) volt olyan, amiben az írások nagyobb része tetszett. Általában olyan tizenöt-húsz százalék körül szokott mozogni azon novellák aránya, amikre azt mondom, hogy megérte elolvasni, ez pedig ugye elég kevés… Épp ezért ritkán kísérletezem ilyesmivel, de – némi kedves rábeszélésnek és a borítóból készült poszternek köszönhetően – úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát a 2045-tel és megnézem magamnak, mit tudnak azok a kortárs magyar SF-írók, akiket nem ismerek személyesen, vagy legalábbis nem olvastam tőlük több regényt az elmúlt másfél évtized során – mert a kötetbe csak ilyen szerzők írtak, az előszót jegyző és a kötetet szerkesztő Szélesi Sándort, illetve Trenka Csaba Gábort leszámítva.

Azt hiszem, olyan nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a novellák többségének nem sikerült lenyűgöznie, ugyanakkor arra ideális a gyűjtemény, hogy az olvasó valamivel szélesebb képet kapjon a hazai sci-fi írók munkásságáról.

Sajnos a novellák többsége tökéletesen feledhető, hiába szerettem volna szeretni őket, makacsul ellenálltak. Sok az érthetetlenül amatőr hiba, az átgondolatlan és semmiben lebegő írás, ami elvileg gyakorló szerzőknél nehezen megbocsátható. Egy novella nem attól lesz novella, hogy rövid, hiába nem áll rendelkezésre nagyobb terjedelem, azért nem árt összerakni valami érdemi történetet, aminek van eleje és vége is (főleg az utóbbi maradt le sokszor), ilyet nem csinálunk. A novella nehéz műfaj, ugyanúgy fel kell építeni a világot, életteli karaktereket készíteni és kitalálni valami jó történetet, mint egy regénynél, csak itt háromszáz helyett tizenöt-húsz oldal áll rendelkezésre előadni.

A tizenhat novellából négyet tudok kiemelni, különböző okokból, a többit inkább borítsa a feledés jótékony homálya. Egy pillanatig sem állítom, hogy több év aktív gyakorlás nélkül jobbat tudnék írni (persze azért nem kizárt), olvasóként ugyanakkor pár ezer könyv (aminek jelentős része SF) után elég nagy biztonsággal meg tudom állapítani, hogy jó-e egy történet vagy sem. Egyébként éppen ezért nem próbálkozom mostanában történetírással, pláne nem tárom őket nagy nyilvánosság elé, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre a szükséges technikai eszköztár. Ezért nem vagyok hajlandó elfogadni az esetleges, „akkor írjál jobbat” jellegű reakciókat (ha lehet, kíméljetek meg tőlük) és ez az a hozzáállás, amit nagyon sok novella esetében nem éreztem. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/2045-harminc-ev-m…

>!
Pro_SKA
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Ez egy remekbe szabott antológia volt. Csak egyetlen novella volt (Alvilágosodás), ami nem tetszett, a többi egytől-egyig lekötött, még ha volt köztük egy-két gyengébb darab is.
A téma a jövő, egészen pontosan 2045, és elég sokféle variáció volt erre a témára, amelyek szinte kivétel nélkül pesszimista (vagy realista?) hangvételűek voltak. Ebből kifolyólag felfedezhetőek voltak bennük a jelen problémái, legyen szó környezetszennyezésről (Második vízözön), fajok közötti egyenlőtlenségről (Titok), vagy akár a terrorizmusról (Északi fény). Emellett persze a tudomány fejlődése is fontos szerepet kapott az írásokban, mint például az egyik kedvencemben, a Nulla és egyben, ahol mesterséges értelmek száguldoznak a routerek a között, vagy épp' kísértetesdit játszanak. Emellett persze még számos témával találkozhatunk a kötet lapjai között, dimenziótörésekkel, arab Magyarországgal, vagy akár stalkerekre emlékeztető guberálókkal.
Ezt a kötetet mindenkinek csak ajánlani tudom, és bízom benne, hogy az Ad Astra nem adja ennél lejjebb az éves antológiáik színvonalát.

>!
WerWolf
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Általában a hasonló kötetek értékelésénél könnyű dolgom van, mert mindössze arról az 1-2 elbeszélésről kell írnom, ami nagyon tetszett és esetleg megemlítek még 1-2 olyat ami bár közepesnek mondható, mégis meg tudott fogni valamivel. Ebben az esetben pedig akkor lenne könnyű dolgom, ha arról a két elbeszélésről írnék, ami nem tetszett, hiszen az összes többi kiemelkedő sci-fi vagy fantasy mű. Így kénytelen vagyok egyéni szempontok alapján a jók közül is kiemelni a legjobbakat és ezekről pár szót ejteni.
A kötet egy igazi apokalipszist idéző elbeszéléssel indít, ami kicsit szokatlan megfogalmazásban íródott és ide-oda ugrál az időben, de a hangulatával megadja az alaphangot a kötetnek. Benedek Szabolcs egy igazán gondolatébresztő témát dobott fel a Megmondtam előre című írásában. (itt jegyezném meg csak csendben, hogy a liftek mechanikai védelemmel is el vannak látva az esetleges áramkimaradások esetére).
S. Kolozsvári Zsófia: Titok című elbeszélése pedig szó szerint berobbant és egyből kedvencé vált. Bár magát a témát (génmanipulált gyermektervezés) már többen is feldolgozták, mégis az írónőnek sikerült egy olyan nézőpontot választania amivel újat tudott mutatni. A végéről pedig nem is beszélnék, hiszen egy mondattal úgy bele tudott taposni az ember világába, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam.
Annak ellenére, hogy nem vagyok oda a krimiért, még akkor sem, ha sci-fi közegbe van ágyazva, Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens című elbeszélése megfogott. Talán azért mert témája, a programozott agymosás, már napjainkban is jelen van, szerencsére még nem a bemutatott szinten. Azonban félelmetes, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk mi emberek és az is, hogy ez a jövőben csak fokozódni fog. A reklámok csak az egyik frontja az agymanipulátorok által indított támadásnak, és a döntéseinket már így is sokkal jobban befolyásolják, mint szeretnénk. De mi lesz akkor amikor már a gondolataink sem lesznek a sajátunk? És itt megfordítanám a fenti kijelentésem: ez egy krimibe ágyazott vészjósló sci-fi.
Benyák Zoltán: Nulla és egy című elbeszélése egy izgalmas új világot tár elénk, ahol a mesterséges intelligenciák programokként száguldoznak a világhálón és emberi személyiséggel rendelkeznek. Van „neműk” és teljesen olyan érzést keltenek az olvasóban, mintha testük is lenne, mintha digitális androidok szaladgálnának a vezetékekben és törnék át a tűzfalakat, lopnák az adatokat vagy éppen munkájukkal segítik a humán felhasználót. Azonban a mondanivalója rávilágít arra, hogy az emberi gonoszság és kapzsiság ellen nincs orvosság. Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol béke, nyugalom és egyetértés uralkodik. Benyák Zoltánnak sem sikerült, hiszen a digitalizált valóságban is harc folyik, igaz nem pénzért, hanem rendszeridőért és energiaforrásért.
És még sok jó és említésre méltó elbeszélés található a kötetben.
Kedves Ad Astra Kiadó, várjuk a következő antológia kötetet :)

>!
Chris P
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

A Vissza a jövőbe!-trilógia harmadik részében hőseink 2015-be utaznak, vagyis a film készítésekor 30 évvel előre az időben. Ezen koncepció alapján most magyar szerzők vállalkoztak hasonló feladatra: arra keresik a választ, hogy hol tart a világ (nem egy esetben konkrétan Magyarország) 2045-ben. A kötet három nagy részre oszlik (Veszélyes idők, A lét új útjain, Az apokalipszisen túl), amelyek különböző tematika szerint vannak felépítve.

Benedek Szabolcs: Megmondtam előre – Benedek Szabolcs regényeit (Vértrilógia, Focialista forradalom) nagyon szeretem, remekül tudja hozni a múlt hangulatát, éppen ezért kíváncsi voltam, mit hoz ki a jövőből. Nekem maga a novella ötlete, bármennyire is hatásvadász, nagyon tetszett. A szerző saját életét vetíti elénk, egy olyan jövőben, ahol a nyomtatott könyv már csak tiszteletpéldány az íróknak, akik egyébként mint egy veszélyeztetett állatfaj, a kihalás szélén állnak. Benedek remekül összehozza a 2015-ös esztendő a harminc évvel későbbivel. Ha Szélesi Sándor nem írt volna előszót a kötethez, akár ez is elmehetett volna annak, persze, csak ha megfelelő helyen kezeli az ember. (10/8)

S. Kolozsvári Zsófia: Titok – A szerzőnő nevével eddig még nem találkoztam sehol, de nagyon remélem, hogy még fogok. Ez a novella tulajdonképpen egy sci-fi thriller, ahogyan haladunk előre a történetben, úgy fokozódik az fesztültség is. A gémák (génmanipulált emberek) és a termik (természetes emberek) között húzódó óriási szakadék elevenedik meg előttünk, és ezáltal a központi probléma is a rasszizmus lesz, ami cseppet sem javult a mai helyzethez képest. És egyben az is előrevetítődik, hogy lehet a tudomány bármilyen nagyságrendű, a természettel felvenni a harcot lehetetlen. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy elég hirtelen szakadt félbe ez a sztori, szívesen olvastam volna még. (10/9)

Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens – Kovács Attila nevével eddig még nem találkozhattunk könyvborítókon, ugyanis gyermekregényeit, valamint az eddig megjelent steampunk-novelláját Holden Rose álnéven írta. Ezúttal egy újabb oldalát mutatja meg, miközben hű marad magához, ugyanis A tudatalatti asszisztens egy sci-fibe öltött krimi. Berger felügyelőnek egy (ön)gyilkosság rejtélyét kell felfednie, egy olyan világban, ahol a gondolatok és érzelmek irányítása a technológiának hála új szintre léptek. Az alapötlet abból fakad, hogy egy-egy közösségi oldal meglátogatásával vagy felugró reklámra kattintással mennyi mindent elraktároznak rólunk a gépek, hogy azután hasonlóakkal bombázzanak végig. A novella ezt gondolja tovább, és teszi mindezt izgalmas, pergős stílusban, ahol a krimi szokásos elemei is (régi szerelmek, szeretők, hatalomvágy) megjelennek. (10/9)

Somogyi György: A 100. Győzelem Napja – Hú, ez a történet aztán odaba… vágott. Nem mondom, hogy az alapötlet zseniális, mert nekem túl elrugaszkodottnak tűnik, főleg, hogy harminc évvel tekintünk csak előre, de ezt az egy dolgot leszámítva, bátran kijelenthetem, hogy ez a kötet egyik legjobban sikerült írása. A vége abszolút hátborzongató, megkaptam a jó kis thriller-hangulatot. És nem mellesleg ez az első magyar vonatkozású novella (Benedek művét most nem veszem ide, mert ott saját magát helyezi a jövőbe), aminek én nagyon örültem. A tizenegy éves Noel és húga karácsonyra egy 3D-s nyomtatót kap ajándékba, amelynek segítségével a pizzától kezdve a márkás cipőkön és órákon át egészen a tiltott fegyverekig, bármit el lehet készíteni. És mint utóbb kiderül, nem csak bármit, hanem bárkit is… (10/10)

Gajdácsi László: Odakint – A kötet legrövidebb novellája, és talán a legrealisztikusabb. Míg Somogyi írása túl távolinak tűnt nekem, ez vészesen közelebbi, lehet nem kell harminc évet várni arra, míg ez a diktatúra megjelenik Magyarországon. Nem is történetet kapunk, hanem csak egy életképet, a szereplők jellemét, múltját sem igazán ismerjük meg, sokkal inkább olyan az egész, mintha egy jövőbelátón keresztül választanánk ki véletlenszerűen egy sorsot. Mindennek ellenére engem annyira nem fogott meg ez az írás, de rossznak sem mondanám semmiképp. (10/7)

Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje – Húha, ez aztán telibe talált! Így tudnám talán a legrövidebben jellemezni azt az élményt, amelyet ez a novella nyújtott. Van egy olyan sejtésem, hogy ez lesz a kötet legjobb írása, de bár ne legyen igazam. Trenka műve egy alternatív történelmi világban játszódik, ahol az iszlám vallás hódított magának teret hazánkban (feltehetőleg a török uralom továbbgondolásának köszönhetően). A történet nagyon jó, a szereplők abszolút élnek, ám számomra még sem ezek tették igazán szerethetővé a novellát, hanem az olyan apróságok, mint például az évszám elcsúsztatása, a magyar és török nevek, valamint a kultúrák összemosódása, valamint, hogy annak ellenére, hogy egy teljesen más történelmi síkon játszódik, némely társadalmi kérdés ugyanúgy felvetődik ott is, mint manapság (mint például a cigánykérdés). (10/10)

Sümegi Attila: Alvilágosodás – Megmondom őszintén ezzel a novellával kissé bajban vagyok, mert már amikor olvastam, akkor is volt egy kisebb kavarodás a fejemben, a kritikáját pedig három héttel később írtam meg, amikor már szinte semmire nem emlékeztem. Így magáról a történetről nem is tudok sokat mondani, inkább csak magáról a benyomásról. A nanodrogok kerültek terítékre, a valóság gyakran összemosódott a hallucinációval, így számomra nehezen volt követhető a sztori, de persze az is közrejátszott, hogy az ilyen típusú sci-fi történetek abszolút hidegen szoktak hagyni. De legalább magyar vonatkozású teljes egészében. (10/5)

Benyák Zoltán: Nulla és egy – Benyák Zoltán neve talán az egyik legismertebb a tizenhat szerzőé közül. Szépirodalmi regényeivel kivívta magának a kritikusok és az olvasók tiszteletét, írt már steampunk-antológiába is, most pedig a sci-fi irányába kalandozott el. A novella témája a robotok nemi és érzelmi élete, valamint a robotok és emberek közti különbségek és hasonlóságok kérdése. Maga a történet nem annyira egyedi, inkább a kidolgozás viszi el a hátán, valamint az, hogy továbbgondolásra késztet az olvasás. A vége kissé meglepő, ám pont ez adja meg a morális kérdések feszegetéséhez a kezdőlöketet. (10/7)

Antal József: Béta-teszt – A Zsoldos Péter-díjas Antal József novellája egy valódi sci-fi pszichothriller, ami (az én nagy bánatomra) erősebb sci-fi vonallal bír. A főhős, Tibor egy mobiltelefonnal kommunikálva, a gonosz iNtrika utasításai szerint kezd el cselekedni, míg végül maga sem tudja, hogy mi a valódi és mi a program által kitalált. Számomra ez az írás túlontúl tudományos volt, és ennek folyományaként hidegen is hagyott. A végére nagyobb csattanót vártam, de így elég középszerűre sikeredett a szememben. (10/7)

Mészáros András: A huszonötödik órában – Egészen jól indult a sztori, és tulajdonképpen bátran mondhatom, hogy ennek a fejezetnek az egyik legélvezetesebb alkotása. Az emberiség fizikai és pszichikai korlátjai között mozog, avagy ismételten előkerül az évezredes kérdés: megéri-e egy természetfeletti erő birtoklása, ha közben elveszítjük szeretteinket, emlékeinket és végül önmagunkat? Hősünk is hasonló cipőbe kerül, mikor egészen különleges tulajdonságra tesz szert, ám ahogy lenni szokott: aki alkut köt az ördöggel, végül az kerül leghamarabb a pokolra. Sajnos azonban mégsem tudott teljesen kiteljesedni ez az írás, valami elveszett benne, főleg a vége felé (10/7)

Novák Gábor: Upside Down – Szintén izgalmas írás, talán a legerősebbje a második gyűjteménynek. A múlt és a jelen keveredik, egy titokzatos, sejtelmes és félelmetes jövőbe pillanthatunk be. És végre egy ízig-vérig magyar novella, ahol még járnak a villamosok, hősünk – aki egyébként egy dokufutár – a ma ismert fővárosi utcákat rója, miközben a Tejködbe veszett érzelmeit (szerelme elvesztését) tárja elénk. (10/8)

Valyon Tamás: Északi fény – A harmadik résznek (Az apokalipszisen túl) a nyitódarabja, egyben előrevetíti azt is, milyen tematikájú írásokat kapunk ebben a fejezetben. A téma maga érdekes, és talán mindhárom közül a legelgondolkodtatóbb. Valyon írásában a globális felmelegedés kerül a középpontban, a tudósok éppen az Északi-sark lehűtésén fáradoznak, ám sokaknak ez nem nyeri el a tetszését, és más módszerekhez folyamodnának az emberiség megmentése érdekében. Maga a kidolgozás nagyobb terjedelmet kíván, így ez kicsit összecsapottnak tűnik történetvezetés szempontjából. Ugyanakkor érdekes kérdéseket vet fel: vajon van-e jogunk a természettől még időt kérni, amikor évtizedeken egyre jobban károsítottuk azt? (10/7)

Trux Béla: A második özönvíz – A főként történelmi regényeiről ismert Truxnak ez az első kitekintése a sci-fi felé. 2045-ben a tengerszint megemelkedése már több államot is maga alá temetett, ezért az emberek minél inkább menekülni próbálnak. Így tesz főhős-párosunk (apa és lánya), hogy a menedéket adó MAG-ot elérjék, azonban útjuk még sem annyira egyszerű, mint gondolják. Mindeközben az apa videoüzeneteiből megismerhetjük a múltat, vagyis, hogy hogyan jutottunk el mindezidáig. Egy jól felépített történetet kapunk, amelynek kidolgozása megfelel a novella követelményeinek, de ugyanilyen jó alapanyaga lehetne egy regénynek vagy egy filmnek is. Ami pedig különösen tetszett, hogy azon túl, hogy magyarok voltak a főszereplők, a Kárpátok is kulcsfontosságú szerephez jut. (10/9)

Czinkóczi Krisztina: Prebábel – A kötet másik női szerzője, és egyben a kötet egyik legjobb novellája. Azt nem írom, hogy története, mert gyakorlatilag cselekmény nem történik benne, mégis az én szememben az egyik legerősebb írás. A sci-fit ugyanis én valahol mégis úgy képzelem el, hogy nem csak a szórakoztatás a célja, meg az, hogy elgondolkodjunk azon, hogy milyen klassz lesz a jövő, hanem hogy felhívja a figyelmünket azokra a veszélyekre, amiket a technika fejlődése rejt magában. Czinkóczi írása pedig tökéletesen megfelelt ennek a kritériumnak. Az okostelefonokat tovább fejlesztik, olyannyira, hogy az emberek közti kommunikáció szinte teljesen elveszett. Egy új generáció lép előtérbe, akik agresszívan elpusztítják azokat, akik nem haladnak a korral. Sajnos éppen az egyik legaktuálisabb témát boncolgatja, de talán éppen ettől lesz olyan jó. (10/10)

Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen – Az antológia végéhez közeledve egy klasszikus, ballada-hangulatú novellát kapunk, amely egy örök témával dolgozik: két fivér és egy lány. Ebből már talán sejthető, hogy milyen tematikájú írás születik, annyit azért elmondok, hogy erősen tizenhat éven felülieknek ajánlott a stílus és a tartalom miatt egyaránt. Amit nem igazán értek, hogy ez hogyan kapcsolódik az antológia alapelveihez, mert gyakorlatilag semmi olyan nem történik benne, amely a jövőre utalna. (Igaz, kapunk az elején egy kicsit unalmas magyarázatot arra, hogy mi történt az elmúlt harminc évben, de ez annyira felesleges a sztori szempontjából, hogy az olvasó azonnal el is felejti, hogy mikor is játszódik a novella.) (10/9)

Hernád Péter: A játékosok – Az 1975-ör születésű fiatalember, a Hollóember című fantasy szerzőjének kiváló novellája zárja a sort. 2045-ra az egész világ elpusztult, csupán maroknyi magyar maradt életben egy földalatti bunkerben. Hámori Miklós a maga harmincegy évével a legfiatalabb ember a bolygón. A fiatal tudóst egy éjszaka meglátogatja Oberon, Titána és a tündérek serege, hogy játékra invitálják. A szerző remek érzékkel nyúlt a témához, nekem inkább kicsit fantasy beütésű volt, az időugrás csak körítés. A történet mondanivalója – avagy hogy nem marad büntetlenül a természet elpusztítása – is igen találó, a sztori szimbolikáját (amelyre csak a legvégén derül fény) én nagyon bírtam. (10/10)

Összességében a kötetről: én magam sem hittem, hogy ilyen magas pont számmal végez egy magyar sci-fi antológia, és itt a hangsúly a sci-fin van, nem a magyaron. Ami számomra mindenképpen pozitívum, hogy a történetek javarésze Magyarországon, magyar szereplőkkel játszódott, ezt úgy egészében hiányolom a magyar irodalomból. Nem mondom, hogy az Ad Astra Kiadó többi antológiája utána kapkodni fogok, de abban biztos vagyok, hogy idővel a másik kettőre is sort kerítek.

>!
Citadella 
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Sikerült átszenvednem magam ezen az antológián – kínkeservesen. Ennyire rossz válogatást már rég olvastam. Nem szeretek rosszat mondani egy könyvről, próbálom tisztelni a szerzőt(szerzőket), hisz munkája(munkájuk) van(volt) abban, hogy elkészüljön valami, de ezeknek a novelláknak a többsége sajnos csak „valami”. Sok jó ötlet, de a kivitelezés igencsak gyenge. Amikor valamelyik novellánál láttam megcsillanni a fényt, reméltem, hogy az alagút végét látom, de csak a vonat jött szembe. Amit a legjobban sajnálok, hogy azért kezdtem hozzá a kötethez, mert jó néhány szerzőtől olvastam már, abban bíztam, jó kis válogatást találok. Bizonyára nem könnyű novellát írni és nem könnyű egy antológiát összeállítani. De tényleg itt tart a magyar sci-fi?

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

A gyanútlanság a katasztrófák bekövetkezésének elengedhetetlen feltétele.

134. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Kkatja P

    _ – Az megvan, hogy mi mindannyian csillagporból vagyunk? – esett nekünk a díszkútnál, szokás szerint köszönés helyett, alig pár nappal a végzetes nap előtt.
     – Mohamedre, mit olvastál már megint össze?
     – Abi Hawking, de mindegy.

140. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Dominik_Blasir

A rettegésnek is van program-megfelelője. Körülbelül úgy néz ki, mintha egy bit nem tudná eldönteni, hogy nullára vagy egyesre váltson. Digitális reszketés.

205. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Tinte IP

– Azzal tisztában van uram, hogy itt a kihallgatóhelyiségben több, mint negyven eszközzel figyeljük önt, és ha véletlenül csúsztatna, vagy nem teljesen pontosan fogalmazna, akkor arra hamarabb rájövünk, mint ahogy kimondja?
A megfigyelő helyiségben Trouvé kapitány nagyon rondán nézett Svadovskyra.
– Mit művel Berger? Be sincs kapcsolva rendszer.
– Úgy hívja: beleérzés – kuncogott Svadovsky.
– Na jó, én az irodámban voltam, amikor érezni kezdett… – közölte Trouvé és elhagyta a szobát.

74. oldal - Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens (Ad Astra, 2015)

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Kkatja P

Megingathatatlanul ostoba volt, mint a rackabirka.

140. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Zora

Kőbánya-Kispest felé kerültünk. A buszok parkolójában lefékeztem, és járva hagytam a motort. Eközben egyikük – vékony, hórihorgas srác, akinek az apja valami politikus-féle lehetett – beszaladt a jellegtelen, szakadt árnyékvetővel fedett üzlethelyiségbe.
Idegesen doboltam kezemmel a kormányon, és elhúztam a szám. Gyűlöltem ezt a helyet. Nem tudom, kinek jutott eszébe az a képtelen ötlet, hogy egy hatalmas üzletközpontot emeljen ebbe a prolikkal és nincstelenekkel teli városrészbe. Az összeköpdösött, hányástól és eldobált drogtartó ampulláktól tarka járdán csövesek nyüzsögtek, szakadt munkásruhába öltözött alkoholisták kortyolták apró stampedlikből a szintetikus piát, arctalan, szürke tömeg várakozott a sötét füstöt böfögő rozsdás, majd’ ötven éves buszokra. Hiába húztak gigászi, elegáns épületeket az árkádok fölé, a KÖKI megmaradt annak, ami mindig is volt: a lélektelenül ingázó embermassza ülepítőhelyének, ahol, ha van eszed, legfeljebb csak átszállsz, de ott sohasem maradsz.
Gondolataimból az egyik, hátsó ülésen mocorgó spanom zökkentett ki:
– Hé, az nem a régi csajod? – A nyolcvanhatos busz megállója felé mutatott. – Hogyan is hívták?
Rövid ideig kutattam az emlékeim közt, majd beugrott:
– Ani. Ja, tényleg ő az. – Közvetlenül a megállót jelző kék tábla alatt várakozott. Szürke kisegérnek látszott olcsó, turkálókból összeválogatott ruhájában. Szoros copfba kötött haja fénytelennek tűnt, tekintetét lesütötte.
Megvontam a vállam, majd amikor a hórihorgas haverom megjelent egy karton Dunhillel, gázt adtam, és tovább indultunk.
Várt ránk az élet, a szórakozás és a csillogás.

Mészáros András: A huszonötödik órában

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Dominik_Blasir

A programok közt is vannak nemek. Jól olvasták. Így van ez már sok esztendeje. Állítólag egy programozó megunta, hogy az alapszekvenciákat újra és újra meg kell írnia. Ezért felruházta a régi intelligens programjait, hogy képesek legyenek erre az örökítésre. Elfelezte a kódokat, szétosztotta, így lett nő és férfi mesterséges intelligencia.

198. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

6 hozzászólás
>!
Zora

1. „Here comes the damage…”
Amikor leszállt a városra a Tejköd, és az arcunkba kaptunk egy újabb csokor anomáliát, meg sem lepődtem. Reggel, amint felnéztem az égre, a Háló előre jelezte a bajokat.
Jött az ősz, beállt a gejl idő, megszaporodott a négyzetméterre jutó göthösök száma. Ültem a hatvanegyes villamoson, mentem volna a Délibe, lógattam a lábam és hallgattam, ahogy mellettem harákolnak, orrot fújnak, a parizer áráról sóderolnak a hazafelé tartó fejek – hallgattam, és arra gondoltam, mégiscsak szívós fajzat az ember: zúdulhat a fejünkre derítőtartálynyi mocsok vagy felfoghatatlan kataklizma, abba csak kormányok és államok buknak bele, a kisember éli az életét, és követeli a párizsiját.

(első mondat)

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Dominik_Blasir

Nekirontottam. Csak úgy terv nélkül. Higgyék el, egy gép is tud küzdeni. Láttak már olyat, hogy minden indok nélkül egyszer csak a mosógépük nem hajlandó elindulni? Vagy a botmixer felberreg a konyhában az éjszaka közepén? Mi is tudunk dacosak, sértődöttek, lenni. A meggondolatlanság az intelligencia része.

211. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

>!
Dominik_Blasir

Cliff Spader biztonsági főnök nyugtalanul húzta az arca elé kesztyűs ujját, ahogy a repülőgép fúvókái által szétfújt hó és jég szilnákjai szögekként vágtak átfagyott arcába.

291. oldal (első mondat); Valyon Tamás: Északi fény

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva


Hasonló könyvek címkék alapján

G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Mészáros András: A farkas álma
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Nemes István (szerk.): Ópiumkeringő
Nemes István (szerk.): Aranypiramis
Nemes István (szerk.): Csillaghajók
Csernai Zoltán (szerk.): A fekete sugár
Nemes István (szerk.): Én, a halhatatlan
Anthony Sheenard (szerk.): Birodalmi osztag
Nemes István (szerk.): A Jessa fátyla