2045 33 csillagozás

Harminc év múlva
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Milyen ​lenne az élet a muszlim Magyarországon vagy a tengerek borította Európában? Tehetünk-e valamit a globális felmelegedés ellen, és mi veszi rá a terroristákat, hogy elpusztítsák az emberiség egyetlen reményét? Hol vannak a 3D nyomtatás vagy az ember tökéletesítésének határai? Hogyan élhetünk az apokalipszis után, és mi van, ha éppen átéljük azt? Milliónyi út áll előttünk, amelyen elindulhatunk a következő három évtizedben, ám ezen utaknak a többsége veszélyes, nem egy pedig a pusztulásba vezet. A civilizáció törékeny, a kultúra pedig még törékenyebb, és bár az ember minden körülmény között képes a túlélésre, nem árt, ha odafigyelünk. Akárcsak úgy, hogy elolvassuk ezeket az írásokat, és elgondolkodunk rajtuk. Mert a jövő itt kezdődik. Felkavaró és elgondolkodtató látomások sora fogadja az olvasót az Ad Astra legújabb sci-fi antológiájában, ami nem távolabbra, csupán 2045-re tekint, őszintén, nyersen, kalandosan. Tizenhat szerző – szépírók, forgatókönyvírók, sci-fik és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A művek szerzői: Benedek Szabolcs, Somogyi György, Trenka Csaba Gábor, Sümegi Attila, Benyák Zoltán, Antal József, Mészáros András, Trux Béla, Hernád Péter, Kovács Attila, Novák Gábor, S. Kolozsvári Zsófia, Kovács Attila, Valyon Tamás, Czinkóczi Krisztina, Gajdácsi László, Szalai-Kocsis Tamás

Tartalomjegyzék

>!
Ad Astra, 2015
400 oldal · ISBN: 9786155229596
>!
Ad Astra, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229589

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Nekem nagyon hullámzó volt ez a válogatás. 0,5 csillagtól 5 csillagik volt itt minden menet közben, csillogó szemű olvasástól odáig, hogy mindjárt kivágom az ablakon a könyvet… Összességében azért több novella tetszett, mint nem, és volt pár tényleg kiemelkedő darab, nem bántam meg, hogy elolvastam a gyűjteményt, de azért nem teljesen őszinte a mosolyom…

Bővebben:
Benedek Szabolcs: Megmondtam előre
Rég olvastam ennyire nagyképű írást. Ha kicsit hosszabb, lehet félbehagyom…
2/5
Kolozsvári Zsófia: Titok
Ismeritek a Gattaca c filmet? Netán kedvelitek is? Na, akkor érdemes egy pillantást vetni erre a novellára, mert hasonló kérdéskört boncolgat. Egy világban, ahol már 29 éve lehetőség van genetikailag megterveztetni és béranyával kihordatni a gyerekeket, Jeva, az orosz származású jógaoktató nem elég, hogy ő maga is természetes úton született, de kihordta és megszülte a kisfiát, aki abszolút természetes úton fogant…
A novella remekül megmutatja, milyen aljasak és kicsinyesek tudnak lenni az emberek egymással, miközben az alapvető emberi kapcsolatok és érzelmek mintha nem is olyan lassan, de annál is biztosabban kivesznének a világból.
Tudtam volna még tovább olvasni.
5/5
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens
Érdekes ötlet, határozottan jó sztorival. Rövidsége miatt viszont kissé összecsapottnak éreztem, kisregényként valószínűleg sokkal élvezetesebb lenne. spoiler
4,5/5
Somogyi György: A 100. győzelem napja
A befejezés minden volt, csak nem váratlan, de még így is kemény volt. Hatásosan megírt, jól felépített, ütős novella.
5/5
Gajdácsi László: Odakint
Nem nagyon tudom hova tenni ezt a novellát, olyan, mintha kiragadtak volna tíz oldalt egy hosszabb valamiből. A semmiből jön, oda is tart, támpont meg nem sűrűn van. Azt hiszem, hatásos szeretne lenne, de csak a hatásvadász meg az erőltetett közötti téblábolásra futotta.
0,5/5
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje
Ez volt az a novella, amiről egy héttel az olvasás után sem tudtam, és most, három héttel később sem tudom egész pontosan, hányadán is állunk egymással én és a novella.
Nagyon tetszett a szerkezete, a borzongatóan jól megírt keret, érdekes volt a világ, jól esett mazsolázgatni a háttérinfóból.
Az viszont, hogy a történet lényegében egy spoiler több mint lehangoló… spoiler
A stílus viszont bejött, szeretnék még olvasni az írótól.
3,5/5
Sümegi Attila: Alvilágosodás
Érdekes volt, de meglehetősen tripes.
3,5/5
Benyák Zoltán: Nulla és egy
Nem tudom, mennyi köze lehet a narrátornak egy valós MI-hez, de az biztos, hogy tetszett ez a belső nézetből ábrázolt digitális világ, és az a cinikus és lendületes, kissé fellengzős stílus, amivel előadta a – szintén meglehetősen cinikus – történetet.
5/5
Antal József: Béta teszt
Lehet, hogy egy regény és egy novella után elhamarkodott kijelentés, de Antal nem nekem való író.
Ez nekem túl kusza és nyűglődős volt.
1/5
Mészáros András: A huszonötödik órában
Az elején azt hittem, hogy valami depressziós nyűglődős izé lesz, de nem! Megfűszerezte némi tér-idő manupilációval, egy-egy ügyes csavarral, és egy frappáns lezárással.
5/5
Valyon Tamás: Északi fény
80% sablon, 10% korrekt csavar, 10% szájbarágott tanulság az ember tönkrette a földet témában.
2/5
Trux Béla: Második vízözön
Újrahasznosított bibliai mese. Két idősáv, pre- és posztapokaliptikus. Önvád és tipródás nagy dózisban, de azért apu és kicsi lánya szeretik egymást akkor is, ha a világ gonosz…
Mehhh…
A drón tetszett.
2/5
Czinkóczi Krisztina: Prebábel
Lsd. eggyel feljebb:
Újrahasznosított bibliai mese. Két idősáv, pre- és posztapokaliptikus. Önvád és tipródás nagy dózisban, apa-lánya vonal nincs, ellenben nagyon mehhh…
Ezt a két novellát nem lett volna szabad egymáy mellé tenni…
1,5/2
Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen
Az első novella ebben a blokkban, ami végre nem szenved! Még a szóközök is cinikusak, a sztori tulajdonképpen nagyon egyszerű, a világ ábrázolása és a stílus viszont remek.
5/5
Hernád Péter: Játékosok
Jó ötlet, sok kínlódás. Az elején majdnem félbehagytam, de azért örülök, hogy mégsem tettem, a tündéres dolog határozottan tetszetős volt. Csak már megint minek kellett ennyi szenvedés…?
3,5/5

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Általánosságban: ki hitte volna, de jobbnak érzem, mint a Falakat (ezen én vagyok a legjobban megdöbbenve, pedig a legrosszabbra készültem)!
Mondjuk az nagyon furcsa, hogy mindegyik novella jövőképe ennyire apokaliptikus és pesszimista – és egyben előrevetíti azt a fajta fantáziátlanságot, amit szinte mindenkinél tapasztaltam: mintha vettek volna egy alkotóelemet a mi jelenünkből, hogy azt alkalmazzák/eltúlozzák 2045-re, átfogó kép vagy további ötletek nélkül. A jó hír, hogy ettől még nem váltak zavaróan közepessé a történetek (az sokszor más miatt következett be), mi több, születtek érdekes és kifejezetten jó alkotások.

Benedek Szabolcs: Megmondtam előre – 2/5
Rémesen rossz felvezetés: béna hatásvadászat, gyengén előadott metafikcióval, továbbá sok dischizmussal, mintha az „én megmondtam” valami belső sértettségből fakadna, amire amúgy senki nem kíváncsi. Én biztos nem voltam.
S. Kolozsvári Zsófia: Titok – 3/5
Az első történet után kifejezetten értékeltem hibái ellenére is, visszatekintve már jóval gyengébbnek tűnik. Génmanipuláció és társadalmi különbségek, annyi eltúlzott sarkítással, annyi maximumra pörgetett emberi idiotizmussal, hogy azt már szinte nem is lehet komolyan venni. De csak szinte: így inkább dühített és fárasztott, minthogy élveztem volna.
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens – 4/5
A koncepció kifejezetten jó, az ötletek érdekesek, a karakterek működnek, a történet izgalmas: mégis valami félrecsúszott. Nehéz megmondani, hogy micsoda: egy kicsit talán összébb kellett volna fogni a szöveget (avagy: egy erősebb szerkesztés nem ártott volna).
Somogyi György: A 100. győzelem napja – 3.5/5
Meglepődtem volna, ha senki sem hozza elő a 3D-nyomtatót. Valójában kifejezetten élveztem, de az előre látható fordulatok nem tettek jót. Soha rosszabbat.
Gajdácsi László: Odakint – 4.5/5
Röpke történet, valószínűleg ez vált az előnyére: gyors, izgalmas és egypoénos jellege miatt nem is vártam többet annál, hogy a maga 10 oldala alatt üssön.
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje – 5/5
Alternatív történelem iszlám hatással: kétségtelenül a legjobban megírt és a legprofibb novella. Minden a helyén volt; azon kevés mű egyike, ahol valóban érzelmek voltak a történetben, nem csak valami utánzat (és képes volt a rövid terjedelem ellenére is pár szóval világot építeni).
Sümegi Attila: Alvilágosodás – 4/5
Nanodrogok, hallucinációk és egy adagnyi káosz. Érdekes, de talán rövidebbre kellett volna fogni.
Benyák Zoltán: Nulla és egy – 1/5
Minden pillanatában fárasztott. Még ha túl is tudtam volna lendülni az antropomorf mesterséges intelligenciákon, akkor is nagyon sok helyen elvesztett volna a novella.
Antal József: Béta teszt – 2.5/5
Azért egy kicsit több eredetiség nem lett volna baj. Vagy mondjuk egy olyan novella, aminek van célja.
Mészáros András: A huszonötödik órában – 3/5
A Falakban azt írtam, hogy „nem egy zseniális történet, de minden a helyén volt, korrekt”. Pont ugyanez a helyzet, csak ezúttal erősebb a mezőny, ez itt kevés.
Novák Gábor: Upside down – 3.5/5
Határozottan látom a fejlődést a Falakhoz képest: ezúttal a stílus nem öncélú, viszont olvasható (értsd: nem okoz fizikai fájdalmat). Hiányzott ez-az, de határozottan értékeltem.
Valyon Tamás: Északi fény – 2/5
Egy pillanatig sem tudott érdekelni. És ezzel mindent elmondtam, amit érdemesnek gondolok.
Trux Béla: Második vízözön – 3/5
Azon kevés novella egyike, ahol felcsillant valami élhető jövő. Valójában ez az egyetlen emlékezetes az alkotásban, bár rossz sem volt, az is igaz.
Cinkóczi Krisztina: Prebábel – 3.5/5
Nem tudom igazán hova tenni: tulajdonképpen története, karakterei vagy mondandója nem nagyon volt. Viszont a „hogyan lett vége a világnak” leírás hangulatos, sőt, érdekes.
Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen – 2.5/5
Nahát, újabb stílussal rendelkező novella. Történetesen érdektelen és unalmas, de legalább volt. És miért is jó az, hogy ez a jövőben játszódott?
Hernád Péter: Játékosok – 3/5
Zárásképpen egy korrekt, de nem kiemelkedő történet: a csattanó sajnos messziről látszódott, de az eleje határozottan megvett magának. Ha máshova tartott volna (vagy úgy egyáltalán tartott volna valahova), akkor boldogabb lettem volna.
Bővebben a jobbakról: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-07-29+…

1 hozzászólás
Kkatja P>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Kicsit hullámzó a színvonal, mint általában az antológiáké és ki az, akinek mind tetszik? :)
Ez is jól indult és jól végződött a közepe kicsit leült, de nem bántam meg, hogy elolvastam, érdekes ötleteket és elképzeléseket mutattak a jövőnkre nézve, bár semmi világrengető újdonság vagy megmentő ötlet, terv nem lapult egyik tarsolyban sem. Lehet találgatni, hogy melyik fikciónak lesz nagyobb a bekövetkezési százaléka…. aztán lehet, hogy egyiknek sem, mert kapunk egy nagyobb meteorlabdát és game over.

Megmondtam előre: Érdekes elképzelés és igaza is lehetne, csak épp válaszokat nem ad, hogy mit kellett volna másképp, hogy ne így érjen véget a történet, ahogy. Előre megmondani könnyű. Azt is könnyű mondani, hogy tegyünk valamit kollektíve a jobblétért, a kisebb élettérpusztításért, a minőségibb életért, bár mindezért a facét és a netet hibáztatni… nem tudom. Mi lett volna, ha nincs ez a technikai robbanás, megnézném azt az alternatív valóságsíkot, hogy ott milyenek az emberek? 5/3
Titok: Szuperül felépített kis thriller, egy olyan jövőből, ahol a tökéletes test a nívó, és a nők nem szülnek, hanem béranyát fogadnak, vagy épp a legújabb Bellybag-ben növesztenek számukra. Teljesen beleéltem magam, aztán estem arcra, mert pengével van elvágva a sztori, nagyon olvastam volna még tovább Jeva történetét… 5/4
A tudatalatti asszisztens: Agybamászó kis történet egy menekülésről, melynek végén kiderül, hogy nem is mindig az az igaz, amit érzünk, gondolunk, hisz eljött az ideje a belülről szabályozott elmének, amit úgy irányíthatnak kívülről, akár egy számítógépet. Nem kérem a „Boldogság csomagot” sem, köszönöm! 5/4
A 100. győzelem napja: Mi mindent lehet csinálni egy 3D-s nyomtatóval? Bármit, emberek, bármit! :)) 5/4
Tetszett még a Béta teszt gonosz kis INtrikája, és az Upside down különös tejköde is elragadhatná már a mai politikusokat, nem hiányoznának, de tényleg!

A többit meg olvassátok el és értékeljétek Ti, hullámzóak és magyarosan egyediek, szóval megéri! :)

>!
Ad Astra, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229589
Lisie87 P>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Az első pár novella egészen jól indult, és meg is lepődtem, hogy akkor miért ilyen alacsony a könyv %-a. Kezdeti örömöm hamar elhalványodott, ebben az antológiában tényleg volt aztán mindenféle, a nagyon rossztól a nagyon jóig. Azt hiszem, ha ehhez a jövőképhez tartjuk magunkat, akkor öregkoromra elég csúf világ lesz. Vagy az apokalipszis, vagy a különféle mutánsok között tengethetjük nyomorúságos életünket! :D Joggal mondják, hogy a magyarok nem túl optimista nép…
Ha kéne kedvencet említenem, akkor ez fogott meg a legjobban: Somogyi György: A 100. győzelem napja

8 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Az antológia alapötlete nagyon megfogott. Lássunk a jövőbe, képzeljük el, mi lesz közel 30 év múlva, mindezt 15 novellán, 15 írói hangon keresztül.

Érdeklődve vetettem bele magam, hogy aztán majdnem teljesen csalódjak. Voltak itt jó ötletek, érdekes világnézetek, pillanatok, de nekem nem állt össze valahogy teljes egésszé. Nagyon döcögősen, nyögvenyelősen haladtam a kötettel, és kevés történet volt, ami igazán megfogott. Ilyen volt Kovács Attila: Tudatalatti asszisztens, Somogyi György: A 100. győzelem napja, Trenka Csaba: Kisvárda sejkje, S. Kolozsvári Zsófia: Titok, Valyon Tamás: Északi fény és Hernád Péter: Játékosok című novellája.

A zöme viszont nem tudott megszólítani, lekötni, és néhányat szinte rögtön elfelejtette, miután elolvastam. Nem hagyott a kötet mély nyomot, mint ahogy azt vártam tőle, pedig egy sor tehetséges író munkásságába pillanthattam be. Nem volt baj a választott témákkal vagy az írásmóddal, egyszerűen csak hiányzott a kötetből számomra valami, ami lelket adott volna az olvasott soroknak.

Bővebben:

https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/11/latomaso…

ppayter>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

"Általában nincs szerencsém az antológiákkal és novelláskötetekkel, utoljára a Bradbury-féle Marsbéli krónikák, illetve Robert Silverberg [[Robert Silverberg (szerk.): Legendák I.|Legendák]] c. [[Robert Silverberg (szerk.): Legendák II.|kétkötetes]] antológiája (az is csak második olvasásra) volt olyan, amiben az írások nagyobb része tetszett. Általában olyan tizenöt-húsz százalék körül szokott mozogni azon novellák aránya, amikre azt mondom, hogy megérte elolvasni, ez pedig ugye elég kevés… Épp ezért ritkán kísérletezem ilyesmivel, de – némi kedves rábeszélésnek és a borítóból készült poszternek köszönhetően – úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát a 2045-tel és megnézem magamnak, mit tudnak azok a kortárs magyar SF-írók, akiket nem ismerek személyesen, vagy legalábbis nem olvastam tőlük több regényt az elmúlt másfél évtized során – mert a kötetbe csak ilyen szerzők írtak, az előszót jegyző és a kötetet szerkesztő Szélesi Sándort, illetve Trenka Csaba Gábort leszámítva.

Azt hiszem, olyan nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a novellák többségének nem sikerült lenyűgöznie, ugyanakkor arra ideális a gyűjtemény, hogy az olvasó valamivel szélesebb képet kapjon a hazai sci-fi írók munkásságáról.

Sajnos a novellák többsége tökéletesen feledhető, hiába szerettem volna szeretni őket, makacsul ellenálltak. Sok az érthetetlenül amatőr hiba, az átgondolatlan és semmiben lebegő írás, ami elvileg gyakorló szerzőknél nehezen megbocsátható. Egy novella nem attól lesz novella, hogy rövid, hiába nem áll rendelkezésre nagyobb terjedelem, azért nem árt összerakni valami érdemi történetet, aminek van eleje és vége is (főleg az utóbbi maradt le sokszor), ilyet nem csinálunk. A novella nehéz műfaj, ugyanúgy fel kell építeni a világot, életteli karaktereket készíteni és kitalálni valami jó történetet, mint egy regénynél, csak itt háromszáz helyett tizenöt-húsz oldal áll rendelkezésre előadni.

A tizenhat novellából négyet tudok kiemelni, különböző okokból, a többit inkább borítsa a feledés jótékony homálya. Egy pillanatig sem állítom, hogy több év aktív gyakorlás nélkül jobbat tudnék írni (persze azért nem kizárt), olvasóként ugyanakkor pár ezer könyv (aminek jelentős része SF) után elég nagy biztonsággal meg tudom állapítani, hogy jó-e egy történet vagy sem. Egyébként éppen ezért nem próbálkozom mostanában történetírással, pláne nem tárom őket nagy nyilvánosság elé, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre a szükséges technikai eszköztár. Ezért nem vagyok hajlandó elfogadni az esetleges, „akkor írjál jobbat” jellegű reakciókat (ha lehet, kíméljetek meg tőlük) és ez az a hozzáállás, amit nagyon sok novella esetében nem éreztem. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/2045-harminc-ev-m…

Uszáma>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Most már biztosan ki merem jelenteni, hogy imádom az antológiákat. Igaz, hogy ez még csak a második ilyen jellegű olvasmányom, de egyszerűen lenyűgöz a történetek sokszínűsége. Ami ebben az antológiában extraként szolgál az a felépítése. Minden egyes mű pont tökéletesen volt elhelyezve a sorrendben, és előrehaladás szempontjából így akár egészként is tekinthetünk a könyvre, a kisebb-nagyobb novellákat összekötve. Ez nekem mindenképpen sokat adott az élményekhez, amiből alapjáraton sem volt hiány. Az antológiában felvázolt jövőképek egytől-egyig érdekes elgondolásokat tartogatnak magukban, olykor egy bizonyos problémakörre kiélezve, vagy akár komplexebb képet nyújtva. Magyar íróink képzelőerőjük határtalanok, a kiemelkedőbb művek tekintetében profizmusok is megkérdőjelezhetetlenek. Hogy bővebb képet nyújtsak, íme az összes, antológiában szereplő történetekről alkotott véleményem:
http://konyvspiraciok.blogspot.com/2015/08/science-fict…

WerWolf>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Általában a hasonló kötetek értékelésénél könnyű dolgom van, mert mindössze arról az 1-2 elbeszélésről kell írnom, ami nagyon tetszett és esetleg megemlítek még 1-2 olyat ami bár közepesnek mondható, mégis meg tudott fogni valamivel. Ebben az esetben pedig akkor lenne könnyű dolgom, ha arról a két elbeszélésről írnék, ami nem tetszett, hiszen az összes többi kiemelkedő sci-fi vagy fantasy mű. Így kénytelen vagyok egyéni szempontok alapján a jók közül is kiemelni a legjobbakat és ezekről pár szót ejteni.
A kötet egy igazi apokalipszist idéző elbeszéléssel indít, ami kicsit szokatlan megfogalmazásban íródott és ide-oda ugrál az időben, de a hangulatával megadja az alaphangot a kötetnek. Benedek Szabolcs egy igazán gondolatébresztő témát dobott fel a Megmondtam előre című írásában. (itt jegyezném meg csak csendben, hogy a liftek mechanikai védelemmel is el vannak látva az esetleges áramkimaradások esetére).
S. Kolozsvári Zsófia: Titok című elbeszélése pedig szó szerint berobbant és egyből kedvencé vált. Bár magát a témát (génmanipulált gyermektervezés) már többen is feldolgozták, mégis az írónőnek sikerült egy olyan nézőpontot választania amivel újat tudott mutatni. A végéről pedig nem is beszélnék, hiszen egy mondattal úgy bele tudott taposni az ember világába, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam.
Annak ellenére, hogy nem vagyok oda a krimiért, még akkor sem, ha sci-fi közegbe van ágyazva, Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens című elbeszélése megfogott. Talán azért mert témája, a programozott agymosás, már napjainkban is jelen van, szerencsére még nem a bemutatott szinten. Azonban félelmetes, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk mi emberek és az is, hogy ez a jövőben csak fokozódni fog. A reklámok csak az egyik frontja az agymanipulátorok által indított támadásnak, és a döntéseinket már így is sokkal jobban befolyásolják, mint szeretnénk. De mi lesz akkor amikor már a gondolataink sem lesznek a sajátunk? És itt megfordítanám a fenti kijelentésem: ez egy krimibe ágyazott vészjósló sci-fi.
Benyák Zoltán: Nulla és egy című elbeszélése egy izgalmas új világot tár elénk, ahol a mesterséges intelligenciák programokként száguldoznak a világhálón és emberi személyiséggel rendelkeznek. Van „neműk” és teljesen olyan érzést keltenek az olvasóban, mintha testük is lenne, mintha digitális androidok szaladgálnának a vezetékekben és törnék át a tűzfalakat, lopnák az adatokat vagy éppen munkájukkal segítik a humán felhasználót. Azonban a mondanivalója rávilágít arra, hogy az emberi gonoszság és kapzsiság ellen nincs orvosság. Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol béke, nyugalom és egyetértés uralkodik. Benyák Zoltánnak sem sikerült, hiszen a digitalizált valóságban is harc folyik, igaz nem pénzért, hanem rendszeridőért és energiaforrásért.
És még sok jó és említésre méltó elbeszélés található a kötetben.
Kedves Ad Astra Kiadó, várjuk a következő antológia kötetet :)

Erithacus>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Általában nem tudom a szó szoros értelmében „értékelni” a könyveket, leginkább azt írom le, milyen hatással volt rám a történet, váltott-e ki belőlem valamiféle érzelmet, nos effélék. Különösen igaz ez a sci-fikre. Van úgy, hogy az és-en és a vagy-on kívül semmit nem értek a történetből – Hannu Rajaniemi könyvei például pont ilyenek voltak – nem tudom őket tudományos irányelvek mentén kielemezni, leginkább csak szeretem őket olvasni. Az ebben a kötetben összegyűjtött novellákat nem egy szuszra olvastam, leginkább munkába menet, metrón, villamoson szemezgettem belőlük. Hogy ezek a történetek súrolják-e a minőségi tudományos-fantasztikus irodalom szintjét, valójában fogalmam sincs, gondolom lehetne hasonlítgatni mondjuk Bradbury már-már szépirodalmi szintet súroló novelláihoz, de minek is. Így utólag bele-belelapozgatva a könyvbe én aszerint értékelem az egyes történeteket, hogy vannak olyan novellák, amelyekre így utólag nem is nagyon emlékszem, és vannak azok a történetek, amelyek élénken élnek az emlékezetemben, az Alvilágosodás c. történetből például konkrét képek ugrottak be, mintha filmen láttam volna, de ilyen volt a Titok, vagy a Nulla és egy c. történetek is. Halkan jegyzem meg, hogy idősödő édesanyám, aki pillanatnyilag a Szulejmán könyvek lázában ég, egyik nap simán kikapta a kezemből a könyvet – mit olvasol, hadd nézzem felkiáltással – és igen nagy érdeklődéssel olvasta végig (!) a történeteket. Nos, ez is egyfajta vélemény.

Citadella>!
Szélesi Sándor (szerk.): 2045

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Sikerült átszenvednem magam ezen az antológián – kínkeservesen. Ennyire rossz válogatást már rég olvastam. Nem szeretek rosszat mondani egy könyvről, próbálom tisztelni a szerzőt(szerzőket), hisz munkája(munkájuk) van(volt) abban, hogy elkészüljön valami, de ezeknek a novelláknak a többsége sajnos csak „valami”. Sok jó ötlet, de a kivitelezés igencsak gyenge. Amikor valamelyik novellánál láttam megcsillanni a fényt, reméltem, hogy az alagút végét látom, de csak a vonat jött szembe. Amit a legjobban sajnálok, hogy azért kezdtem hozzá a kötethez, mert jó néhány szerzőtől olvastam már, abban bíztam, jó kis válogatást találok. Bizonyára nem könnyű novellát írni és nem könnyű egy antológiát összeállítani. De tényleg itt tart a magyar sci-fi?

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kkatja P>!

A gyanútlanság a katasztrófák bekövetkezésének elengedhetetlen feltétele.

134. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Kkatja P>!

    _ – Az megvan, hogy mi mindannyian csillagporból vagyunk? – esett nekünk a díszkútnál, szokás szerint köszönés helyett, alig pár nappal a végzetes nap előtt.
     – Mohamedre, mit olvastál már megint össze?
     – Abi Hawking, de mindegy.

140. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Dominik_Blasir>!

A rettegésnek is van program-megfelelője. Körülbelül úgy néz ki, mintha egy bit nem tudná eldönteni, hogy nullára vagy egyesre váltson. Digitális reszketés.

205. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Tinte I>!

– Azzal tisztában van uram, hogy itt a kihallgatóhelyiségben több, mint negyven eszközzel figyeljük önt, és ha véletlenül csúsztatna, vagy nem teljesen pontosan fogalmazna, akkor arra hamarabb rájövünk, mint ahogy kimondja?
A megfigyelő helyiségben Trouvé kapitány nagyon rondán nézett Svadovskyra.
– Mit művel Berger? Be sincs kapcsolva rendszer.
– Úgy hívja: beleérzés – kuncogott Svadovsky.
– Na jó, én az irodámban voltam, amikor érezni kezdett… – közölte Trouvé és elhagyta a szobát.

74. oldal - Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens (Ad Astra, 2015)

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Kkatja P>!

Megingathatatlanul ostoba volt, mint a rackabirka.

140. oldal Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Zora>!

Kőbánya-Kispest felé kerültünk. A buszok parkolójában lefékeztem, és járva hagytam a motort. Eközben egyikük – vékony, hórihorgas srác, akinek az apja valami politikus-féle lehetett – beszaladt a jellegtelen, szakadt árnyékvetővel fedett üzlethelyiségbe.
Idegesen doboltam kezemmel a kormányon, és elhúztam a szám. Gyűlöltem ezt a helyet. Nem tudom, kinek jutott eszébe az a képtelen ötlet, hogy egy hatalmas üzletközpontot emeljen ebbe a prolikkal és nincstelenekkel teli városrészbe. Az összeköpdösött, hányástól és eldobált drogtartó ampulláktól tarka járdán csövesek nyüzsögtek, szakadt munkásruhába öltözött alkoholisták kortyolták apró stampedlikből a szintetikus piát, arctalan, szürke tömeg várakozott a sötét füstöt böfögő rozsdás, majd’ ötven éves buszokra. Hiába húztak gigászi, elegáns épületeket az árkádok fölé, a KÖKI megmaradt annak, ami mindig is volt: a lélektelenül ingázó embermassza ülepítőhelyének, ahol, ha van eszed, legfeljebb csak átszállsz, de ott sohasem maradsz.
Gondolataimból az egyik, hátsó ülésen mocorgó spanom zökkentett ki:
– Hé, az nem a régi csajod? – A nyolcvanhatos busz megállója felé mutatott. – Hogyan is hívták?
Rövid ideig kutattam az emlékeim közt, majd beugrott:
– Ani. Ja, tényleg ő az. – Közvetlenül a megállót jelző kék tábla alatt várakozott. Szürke kisegérnek látszott olcsó, turkálókból összeválogatott ruhájában. Szoros copfba kötött haja fénytelennek tűnt, tekintetét lesütötte.
Megvontam a vállam, majd amikor a hórihorgas haverom megjelent egy karton Dunhillel, gázt adtam, és tovább indultunk.
Várt ránk az élet, a szórakozás és a csillogás.

Mészáros András: A huszonötödik órában

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Dominik_Blasir>!

A programok közt is vannak nemek. Jól olvasták. Így van ez már sok esztendeje. Állítólag egy programozó megunta, hogy az alapszekvenciákat újra és újra meg kell írnia. Ezért felruházta a régi intelligens programjait, hogy képesek legyenek erre az örökítésre. Elfelezte a kódokat, szétosztotta, így lett nő és férfi mesterséges intelligencia.

198. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

6 hozzászólás
Zora>!

1. „Here comes the damage…”
Amikor leszállt a városra a Tejköd, és az arcunkba kaptunk egy újabb csokor anomáliát, meg sem lepődtem. Reggel, amint felnéztem az égre, a Háló előre jelezte a bajokat.
Jött az ősz, beállt a gejl idő, megszaporodott a négyzetméterre jutó göthösök száma. Ültem a hatvanegyes villamoson, mentem volna a Délibe, lógattam a lábam és hallgattam, ahogy mellettem harákolnak, orrot fújnak, a parizer áráról sóderolnak a hazafelé tartó fejek – hallgattam, és arra gondoltam, mégiscsak szívós fajzat az ember: zúdulhat a fejünkre derítőtartálynyi mocsok vagy felfoghatatlan kataklizma, abba csak kormányok és államok buknak bele, a kisember éli az életét, és követeli a párizsiját.

(első mondat)

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Dominik_Blasir>!

Nekirontottam. Csak úgy terv nélkül. Higgyék el, egy gép is tud küzdeni. Láttak már olyat, hogy minden indok nélkül egyszer csak a mosógépük nem hajlandó elindulni? Vagy a botmixer felberreg a konyhában az éjszaka közepén? Mi is tudunk dacosak, sértődöttek, lenni. A meggondolatlanság az intelligencia része.

211. oldal; Benyák Zoltán: Nulla és egy

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva

Dominik_Blasir>!

Cliff Spader biztonsági főnök nyugtalanul húzta az arca elé kesztyűs ujját, ahogy a repülőgép fúvókái által szétfújt hó és jég szilnákjai szögekként vágtak átfagyott arcába.

291. oldal (első mondat); Valyon Tamás: Északi fény

Szélesi Sándor (szerk.): 2045 Harminc év múlva


Hasonló könyvek címkék alapján

Dragomán György: Rendszerújra
Mandics György – M. Veress Zsuzsanna: A dromosz
Szathmári Sándor: Gépvilág és más fantasztikus történetek
Mandics György – M. Veress Zsuzsanna: Vasvilágok
Makai Máté: Koriolán dala
Szentmihályi Szabó Péter: 66 új mini sci-fi
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Burger István (szerk.): Galaktika 176.
Burger István (szerk.): Galaktika 284 XL