Kincsem (Kincsem 1.) 235 csillagozás

Szélesi Sándor: Kincsem

A ​csodakanca igaz története!

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
472 oldal · ISBN: 9789635612260
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
472 oldal · ISBN: 9789635612277
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570394

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Báró Ambrózy Richárd · gróf Sztáray János · Blaskovich Ernő · Szabó Karolina · Batthyány Elemér · Blaha Lujza · Ambrózy Lajos · Blaskovich Miklós · Borisz Csetvercsinszky herceg

Helyszínek népszerűség szerint

Tápiószentmárton


Kedvencelte 44

Most olvassa 12

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Nagyon olvasmányos, könnyed történet, szépen megírva. Különösen a dialógok pörögnek kellemesen-szellemesen – nem csoda, hisz Sanyi rengeteg jó forgatókönyvet írt már –, de a hangulatkeltő leírások is remekül sikerültek. Egyedül a sztorival volt némi bajom, mert hogy bizony nem sok kaland, izgalom, fordulat akadt Kincsemnek és gazdájának életében, ráadásul a pasi olykor már idegesítően nagy …csúnya jelző… volt. A regény viszont remek, és ráadásul még Ambrózy báró is felbukkan benne.

8 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

„Ön a sors legnagyobb kincse számomra.”

Már látatlanban beleszerettem ebbe a könyvbe. Mégpedig a Könyvfesztiválon, a könyv bemutatóján. Szélesi Sándor olyan szeretettel, olyan lelkesedéssel beszélt a történetről, a szereplőkről, na és persze Kincsemről, hogy én már akkor teljesen elvesztem. ;)
Ez a rajongás a könyv végére csak megerősödni tudott.

Csodaszépen megírt történet egy nem mindennapi szerelemről és talán egy még különösebb „csodalóról”.
Mindhárom főszereplő belopta magát a szívembe. Blaskovich Ernő azért, mert képes volt túllépni (igaz, hogy időbe tellett neki) a saját maga állította korlátokon, és mert annyira szerethető ember. Karolina, mert fiatal kora ellenére olyan bölcs és határozott volt, és mert várt… várt Rá. És hát persze Kincsem. Őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. :)
Sztáray grófot akár 4. főszereplőként is említhetném. Méltó barátja volt főszereplőinknek. Éppen ezért számomra is kedves (sőt, egyik kedvenc) karaktere volt a történetnek.

Élmény volt olvasni. Hol mosolyogtam, hol úgy izgultam a lóverseny jeleneteknél, mintha én is ott lettem volna személyesen a lelátón. A végén pedig mosolyogva zártam be a könyvet, miközben a józan, érzelmeit nehezen kimutató Blaskovich Úr még azt is képes volt elérni, hogy megríkasson. *-*

Hatalmas kedvenc lett.

13 hozzászólás
Sippancs P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Amióta csak az eszemet tudom, soha nem vonzottak a lovak, különösebben nem is érdeklődtem irántuk, most mégis olyan jó lenne megszeretgetni egyet, végigsimítani a nyakán, belenézni az okos és szép szemébe!

Nagyon tetszett a könyv! Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy Karolina és Ernő kapcsolatából hogyan bontakozik majd ki Kincsem története, hisz jóformán két ember szerelméről szólt a regény első fele, A csodakanca rész viszont kárpótolt mindenért. Méghozzá hogy! Szélesi Sándor képes volt elérni, hogy majd 150 év távlatából végigizguljak minden versenyt (pedig tudtam, hogy Kincsem az spoiler), hogy a büszkeségtől dagadjon a mellem, hogy tövig rágjam a körmeimet és könnyeket hullassak a meghatottságtól és örömömben. Na és persze ott volt a kor, az 1800-as évek végi Magyarország, a sok nagy név, a vidéki és városi hangulat… ahh, olyan nagyon szerelmes lettem! (Amellett, hogy újfent sikerült megállapítanom, hogy rossz korba születtem.)

Mindezek után csak hálát tudok adni az égnek, amiért dedikált formában ez a könyv a polcomat ékesíti.
Olvassátok!

10 hozzászólás
Illatos_Hópehely P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Az a helyzet, hogy nem nagyon szoktam történelmi romantikusokat olvasni.
Hogy miért, mert a történelem soha nem volt az erős oldalam. Tudom ez nem szép dolog.
De ez a történet, teljesen beszippantott.
Az első rész, Karolina története egy gyönyörű szerelmi történet. Bár Blaskovich Ernő lehetett volna a szerelemben is olyan megfontolt, határozott, mint a lótenyésztésben.
Nagyon tetszett, hogy olyan szépen, udvariasan beszéltek egymással és ez megmaradt az Ikerváron történtek után is.
Sztáray gróf nagyon szimpatikus volt, a mai világban egy ilyen ember semmi perc alatt lecsapta volna Karolinát Ernő kezéről. :)
A csodakanca története szenzációs volt. Lovas nemzet vagyunk, de tőlem annyira távol áll a lóverseny, lótenyésztés és az ehhez kapcsolódó dolgok, hogy el sem tudom mondani, mégis végig izgultam az összes versenyt.
Nagyon örülök, hogy tavaly megvettem a könyvhéten és annak még inkább, hogy gyönyörűségesen dedikálva is van.
spoiler
spoiler

7 hozzászólás
kellyolvas P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Imádtam ezt a regényt, leginkább a könyv hangulatába, a 19. század második felének Magyarországába szerelmesedtem bele. Felemelő volt olvasni a könyv szereplőiről, akik a valóságban is éltek, jó néha az igazi történelembe is belelesni. Persze tudom, hogy ez nem egy napló alapján született mű, mégis valóságosnak hat, és ez a szerző érdeme. Fantasztikus olyan nevekkel találkozni a könyvben, mint Batthyány, Festetics, Lónyai, Orczy, Almásy és még rengeteget sorolhatnék. Az akkori magyar nemességgel ismerkedhettem meg, akik remek nevelést kaptak, több nyelven beszéltek, tenni akartak az országért, jó hírünket vinni a világba. Ó, és ebben a korban az úriemberek igazi gentlemanként viselkedtek. A becsület mindennél fontosabb volt, a párbaj bár büntetendő cselekmény, mégis elfogadott volt, főleg ha egy hölgy miatt történt.
Nekem egy fokkal jobban tetszett Karolina része a regényből, mint Kincsemé. A szerző remek párbeszédekkel mutatta be a korabeli udvarlást, imádtam ezeket a részeket. A szóhasználat elbűvölt, a magázás, kegyedezés eleve egy magasabb udvariassági szintre emeli a beszélgetéseket. Többször felbukkant Blaha Lujza is a történetben, aki a kor legünnepeltebb énekes-színésznője volt, meglehetősen modern életfelfogással. Ez a modernség Karolinára is jellemző volt, aki 15 éves korától egyedül élt egy kétszobás pesti lakásban, az apja küldte neki vidékről havonta az apanázst.
A regény második fele Kincsem versenyeiről szól. Ne gondoljátok, hogy egy percig is unalmas, mert jól tudod a végeredményt. Ennek ellenére a körmét is lerágja az olvasó és együtt izgul az úri közönséggel. Sőt néhány versenyen az úri közönség uralkodókat is jelent, királyi családtagokat. Blaskovich gróf emelt fővel fogadta a gratulációkat, és nyugodt szívvel zsebelte be a nyereményhegyeket. Kincsem nyugodt ló volt, de voltak heppjei, amiket meg kellett oldani azonnal de rögtön. És voltak emberi cselszövések, sokaknak szúrta a szemét, hogy Kincsem lazán kirázza a többhossznyi előnyt.
A magyarok mindig is lovas nép volt, és én ezt az ősi bizsergést éreztem magamban, mikor olvastam ezt a könyvet. Ezek a nemesemberek sokat tettek hozzá a magyar lótenyésztés sikeréhez, sok múlt a szerencsén is, de türelmesen, hosszú évek munkájával megteremtettek egy rendszert, tökéletesítették a tenyésztést, a versenyeztetést.
Úgy olvastam volna még! Jó lett volna egy sokkal bővebb epilógus, ami több évet felölel. Nem is hagyott nyugton a dolog, utána kellett olvasnom, mi történt velük később.
Nagyon ajánlom a könyvet minden igaz magyar olvasónak, és nem kell hozzá lóbolondnak lenni, hogy élvezzük!

gabiica P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Nagyon régen érdekelt már a történet, mindenképp el akartam olvasni, mielőtt megnézem a filmet, még így is, hogy tudom, teljesen más a kettő.
Az eleje nagyon hamar megragadta a figyelmemet, faltam a lapokat, érdekelt, hogy mi történik Blaskovich Ernővel, hogyan kerül hozzá Kincsem, mi fog történni vele.
Aztán elkezdtem azt érezni, hogy ez az egész nem is Kincsemről szól, hanem Ernő kisebbségi komplexusáról, arról, hogy nem bízik magában, sem pedig másokban, és ezáltal eltaszít mindenkit.
Bár a végére ismét sikerült megszeretnem és igazán átéreznem a történet lényegét, nem tudtam elszakadni attól, hogy sokáig nem tudtam értékelni a történéseket.
Kincsem története csodálatos. Hihetetlenül gyönyörű, erős és félelmetesen tökéletes ló volt. Szívesebben olvastam volna róla még további részleteket is, nem csak néhány verseny kiemelkedő történetét.
Nagyon szerettem, ahogy megjelent Ferenc József és Sissi a történetben, bár ebből ki sem maradhattak volna, főleg Sissi lovak iránti szeretete miatt.
A hangulata igazán tökéletesen hozta a korhű világot, amit a legnagyobb pozitívumként tudok kiemelni a könyvről.

Magdi1017>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Tény, hogy a történelmi romantikusok nem tartoznak kimondottan a kedvenceim közé, de meg kell hagyni, a történet nagyon magával ragadó, és az sem utolsó szempont, hogy igaz történeteken alapszik.
Bár a lovakkal soha nem volt közeli kapcsolatom, mindig is csodálva figyeltem őket, nagyon tekintélyt parancsoló, okos állatok.
A filmet láttam, Nagy Ervin kitűnő választás volt Blaskovich Ernő szerepére, ráillett a karakter.
Nagyon örülök, hogy elolvastam.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570394
Ibanez P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

„…mindenkinek kell egy társ az életben. Ez a társ a legkülönösebb bokorban is megteremhet.”

Látom, nagyon megosztóak a vélemények a könyvről, sokan csalódtak, mások nem. A csalódás okát teljes mértékben megértem és ugyanakkor azt is, ha valakinek tetszett a könyv. A csalódást javarészt tényleg az okozza, hogy Kincsem nem sokat rúg labdába versenypálya-homokba a könyvben, ez a kötet inkább egy szerelmes történet. Ráadásul, ha picit utánakeresgélünk, azért azt is láthatjuk, hogy bár igaz történet alapján készült, Ernő és Karolina kapcsolatáról nem sok tudható, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a szerelmi sztori meglehetősen nagy százalékban fiktív. Valószínűleg ezért nem lehetett igazán Kincsemről se sokat írni, hiszen nem sok dokumentum maradhatott fenn, azok is inkább versenyeredmények és leírások (mindenesetre A verhetetlen Kincsem c. könyvet el fogom majd olvasni, ha sikerül beszerezni :-D). Persze, ahogy Ernő és Karolina kapcsolatának leírását, úgy Kincsem tápiószentmártoni és gödi napjait is meg lehetett volna jeleníteni, akár fiktív (hihető) módon is. Én legalábbis biztosan jobban élveztem volna a könyvet, ha több benne a lovas rész :-D

A főszerepkő Ernő szimpatikus is és nem is. Szimpatikus a nyugodtsága, állatszeretete, józan életmódja. „Nem bántok lovat a magam nyereségére. … Ennyit nem ér a becsületem.” Ugyanakkor ezzel a magasság-hiúság dologgal (bár azért érthető, hiszen a válláig ért a nőnek) meg a Karolinával szembeni tutyimutyi viselkedésével erősen veregette a lécet. No persze Karolina is. Nehezen tudom egyébként elképzelni, hogy megkérte volna a nő kezét, azt meg pláne, hogy egy nő ezek után úgy fogadná vissza, hogy juszt se veszi el többé :-D Ezt az egész lánykéréses dolgot én kihagytam volna és inkább arra helyeztem volna az elejétől a hangsúlyt, hogy nem veheti el, a (még fennálló) korabeli előítéletek miatt (nemes-polgárlány)… Mert így Karolina is lealacsonyodott a szememben, nem igazán éreztem az ő oldaláról se a fene nagy szerelmet (sokkal jobban tetszett Sztáray János lemondásra képes szerelme és becsületes jelleme).

A korabeli leírások, a megjelenő személyek nagyon tetszettek, érezhető volt (lásd előszó, köszönetnyilvánítás) a „böszörményis” hangulat, felnyerítettem, amikor még a kis Ambrózy is felbukkant benne (vajon köszönetként a segítségért? :-D mert amúgy a történetben az a pár mondat igazán jelentéktelen volt, lehetett volna Kiss Pista is a fiával… :-D). Ami nagyon nem tetszett az a vadászat, főleg az, amikor a róka eliszkol (ott örültem) és elengednek egy előre „előkészített” szarvast, hogy megölhessék… ez olyan, mikor a gazdagok megfizetik az oroszlán, elefánt (stb.) lelövését… grrr….

Összességében viszont egy szép szerelmi-korabeli történet, nem éreztem sehol unalmasnak, mindig történt valami és furcsa módon, hiába tudja az olvasó, hogy ez a ló VERETLEN, úgy izgultam minden futamnál, hogy vajon első lesz-e? :-D

7 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Szélesi Sándor: Kincsem

Lányok, ugye szerintetek is nagyon jól nézett ki Nagy Ervin a Kincsemben? Kiváló választás volt a főszerepre a remek színész, azt a Blaskovich Ernőt, aki a forgatókönyvben megírtak, csak ő játszhatta el. A rendkívül jól összerakott kalandfilmben bemutatott történetnek azonban nem sok köze van a valósághoz. Blaskovich Ernőtől semmi sem állt távolabb, mint a dorbézolás, a pénzszórásról csak annyit, hogy „Kupec”-nek hívták a kortársai, mivel az apai örökségként kapott tápiószentmártoni gazdaságot megfontoltan és okosan vezette, kiváló úrlovas és lótenyésztő volt, aki egyáltalán nem falta a nőket, agglegény volt, sohasem nősült meg. És még valami: egyáltalán nem volt deli legény, népes családjában – több fiútestvére volt – ő volt az egyetlen, aki alacsony termettel rendelkezett. Épített egy csodálatos palotát Budapesten, amelyben egy kék szemű lady lakott, akit sohasem vett el, mégis sok éven át fűzték hozzá gyengéd érzelmek. A hölgyet Szabó Karolinának hívták, és ez a könyv kettejük nem mindennapi szerelméről, és természetesen Kincsemről szól. Hogy valóban így alakult-e kettejük kapcsolata, ki tudja? De Szélesi Sándor annyira élethűen írta meg ezt a regényt, hogy akár így is történhetett volna. A szerző nagyon komolyan utánanézett a történelmi kornak, alapos ismereteket szerzett Kincsemről és Blaskovichról, és felteszem, minden fellelhető információnak utánajárt, amit Szabó Karolináról tudni lehet, aztán elengedte a fantáziáját és írt nekünk belőle egy jó kis történetet. Viharsebesen magával ragadja az olvasót a könyv, az utolsó oldalig izgul azon, hogy mi lesz a szerelmesekkel, együtt dobog a szíve Kincsemmel minden futamon, és belefeledkezik egy olyan korba, amely már régen az enyészeté lett, az oldalakon most mégis új életre kel, sőt vágtat a gondolat sebességével előttünk a múlt, amelyet nagyon jó volt felidézni. Alapvetően romantikus regényről van szó, de a minőségi fajtából, lehetetlen, érdekes, érzelmes és érett alkotás.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/06/01/konyvkritika_s…

1 hozzászólás
Bajnoczianna>!
Szélesi Sándor: Kincsem

A kincsem az a történet amely bizony egy más világba repiti az olvasót. Az igazi régi magyar úriemberek világába amikor is még létezett a tisztelet és az igaz szerelem. Ez nem azt jelenti hogy ma nem létezik, mert bizony van. De ettől függetlenül ebben a korban még a férfiak udvaroltak kiszemelt hölgyeknek.
Azonban egy különös szerelem bontakozott ki. Blaskovich Ernő szerelemes lesz egy nála húsz évvel fiatalabb lányba. A sors fintorra hogy egy fejel magasabb teremtésre esik a választása. Nehéz dolga van egy szigorú szabályokkal teli világban.
Ez a regény igazi romantikus történet. Büszkeség és Balitélet könyvre emlékeztetett, de itt mind a két karakter nagyon szimpatikus volt már az elején. Ernő a talpig úriember akinek sok bátorságra volt szüksége csak hogy megszólítás kedvesét.
Kincsem sorsa nem indult túl jól. Gyenge csikónak született akit senki nem választott magának, mégis nagy dolgokra volt hivatott ez ló. Izgalmas történetként bontakozott ki az ö életútja miképp vált belőle igazi verseny ló.
Nagyon tetszett ez történet mely hosszú éveket foglalt magába. Mégis magával tudta ragadni az embert.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

A ló nem gőzmozdony, amely kis reparálás után újra száguld. Teher alatt kell tartani, nem kétséges. De pontosan tudni kell, meddig terhelhető. Blaskovich úr kiszámítottan küldi ki a versenypályára, se többre, se kevesebbre, mint ahogy érzi.

1 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!

– Másrészt a szerelem arról ismerszik föl, hogy különös dolgokat tesz a férfiember érte vagy általa – folytatta Sztáray gróf. – Ha nem venné rá az embert őrültségekre, akkor nem is lenne szerelem.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · gróf Sztáray János
2 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!

A testek gyorsabban gyógyulnak, mint a megsebzett lelkek.

417. oldal

shadowhunter1975 P>!

A bécsi Grand Hotelben, a Maximilian utcában, ahol az osztrák Jockey klub működött, a Baltazzi testvérek pezsgőt bontottak a hírre.
– Kincsem nem fut többé! – tartotta magasra a poharát Baltazzi Sándor. – Erre innunk kell!
– Biztosan olyan jó hír ez? – kérdezett vissza csendesen Esterházy Pál, akit zavart Baltazzi Sándor hangja.
– Ennél jobbat idén már nem kapunk!
– Én nem így vélem. – A herceg felemelte az ujját. – Figyelmezzen rám, Baltazzi úr, és válaszoljon egy kérdésemre. Ha Blaskovich Ernő soha le nem győzött kancája nem fut többet, akkor vajon hogyan fogja őt számon tartani az utókor?
– A verhetetlen Kincsem – szólt közbe valaki.
Megkeseredett az a pezsgő a nyelvek hegyén.

461. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · Kincsem
Ács_Milán>!

– Nézd ezt a macskát! – tartotta fel Sztáray a borzas kis cirmost. – Itt fekszik a szalmában, az istálló mélyén emellett a kanca mellett. Láthatóan ide tartozik. Ők ketten, ez a ló és ez a macska összetartoznak.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
Tóth_Orsolya_3 P>!

A nők sorsa nem könnyű e földön.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaha Lujza
Tóth_Orsolya_3 P>!

-…Csupán azt mondom, hogy mindenkinek kell egy társ az életben. Ez a társ a legkülönösebb bokorban is megteremhet… Van olyan erős a kötődés, hogy semmi más nem számít.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · gróf Sztáray János
BeliczaiMKata P>!

– (…) Azért adott az isten az embernek agyvelőt, hogy az használja is azt!
– Azt hiszem, isten nagyon sok esetben fukar kézzel mérte ezt a csodát.

290. oldal

Tóth_Orsolya_3 P>!

De akkor találkozott a tekintetük, és a lány elmosolyodott. Nem volt benne semmi gúny, csak napsütés és bátorítás.
Ez a mosoly volt az, amely egy életre bilincsbe kötötte Blaskovich Ernőt.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · Szabó Karolina
Tóth_Orsolya_3 P>!

Két lélek, amely ugyanazt akarja, de nem meri bevallani a másiknak, mert fél valamitől, amit elképzel, miközben a valóság pontosan annak ellentéte. Egy pár, amely éppen csak azzal nem tudja megértetni magát, amelynek a másik fele. Mintha a félbe vágott alma félne közeledni a másik félhez, vagy mintha a levél tartana az ágtól, az ág pedig a levéltől.

107. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Fábián Janka: Koszorúfonat
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Budai Lotti: A nyugati szerető
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja
Nicholas Evans: A suttogó
Lauren Brooke: A vihar után
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Gárdos Péter: Hajnali láz
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek