Kincsem 117 csillagozás

Szélesi Sándor: Kincsem

A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak,… (tovább)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570394

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Báró Ambrózy Richárd · Blaskovich Ernő · gróf Sztáray János · Szabó Karolina · Ambrózy Lajos · Batthyány Elemér · Blaha Lujza · Blaskovich Miklós · Borisz Csetvercsinszky herceg


Kedvencelte 25

Most olvassa 13

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 150

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Gyula_Böszörményi IP
Szélesi Sándor: Kincsem

Nagyon olvasmányos, könnyed történet, szépen megírva. Különösen a dialógok pörögnek kellemesen-szellemesen – nem csoda, hisz Sanyi rengeteg jó forgatókönyvet írt már –, de a hangulatkeltő leírások is remekül sikerültek. Egyedül a sztorival volt némi bajom, mert hogy bizony nem sok kaland, izgalom, fordulat akadt Kincsemnek és gazdájának életében, ráadásul a pasi olykor már idegesítően nagy …csúnya jelző… volt. A regény viszont remek, és ráadásul még Ambrózy báró is felbukkan benne.

8 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Szélesi Sándor: Kincsem

„Ön a sors legnagyobb kincse számomra.”

Már látatlanban beleszerettem ebbe a könyvbe. Mégpedig a Könyvfesztiválon, a könyv bemutatóján. Szélesi Sándor olyan szeretettel, olyan lelkesedéssel beszélt a történetről, a szereplőkről, na és persze Kincsemről, hogy én már akkor teljesen elvesztem. ;)
Ez a rajongás a könyv végére csak megerősödni tudott.

Csodaszépen megírt történet egy nem mindennapi szerelemről és talán egy még különösebb „csodalóról”.
Mindhárom főszereplő belopta magát a szívembe. Blaskovich Ernő azért, mert képes volt túllépni (igaz, hogy időbe tellett neki) a saját maga állította korlátokon, és mert annyira szerethető ember. Karolina, mert fiatal kora ellenére olyan bölcs és határozott volt, és mert várt… várt Rá. És hát persze Kincsem. Őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. :)
Sztáray grófot akár 4. főszereplőként is említhetném. Méltó barátja volt főszereplőinknek. Éppen ezért számomra is kedves (sőt, egyik kedvenc) karaktere volt a történetnek.

Élmény volt olvasni. Hol mosolyogtam, hol úgy izgultam a lóverseny jeleneteknél, mintha én is ott lettem volna személyesen a lelátón. A végén pedig mosolyogva zártam be a könyvet, miközben a józan, érzelmeit nehezen kimutató Blaskovich Úr még azt is képes volt elérni, hogy megríkasson. *-*

Hatalmas kedvenc lett.

13 hozzászólás
>!
Sippancs P
Szélesi Sándor: Kincsem

Amióta csak az eszemet tudom, soha nem vonzottak a lovak, különösebben nem is érdeklődtem irántuk, most mégis olyan jó lenne megszeretgetni egyet, végigsimítani a nyakán, belenézni az okos és szép szemébe!

Nagyon tetszett a könyv! Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy Karolina és Ernő kapcsolatából hogyan bontakozik majd ki Kincsem története, hisz jóformán két ember szerelméről szólt a regény első fele, A csodakanca rész viszont kárpótolt mindenért. Méghozzá hogy! Szélesi Sándor képes volt elérni, hogy majd 150 év távlatából végigizguljak minden versenyt (pedig tudtam, hogy Kincsem az spoiler), hogy a büszkeségtől dagadjon a mellem, hogy tövig rágjam a körmeimet és könnyeket hullassak a meghatottságtól és örömömben. Na és persze ott volt a kor, az 1800-as évek végi Magyarország, a sok nagy név, a vidéki és városi hangulat… ahh, olyan nagyon szerelmes lettem! (Amellett, hogy újfent sikerült megállapítanom, hogy rossz korba születtem.)

Mindezek után csak hálát tudok adni az égnek, amiért dedikált formában ez a könyv a polcomat ékesíti.
Olvassátok!

10 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Szélesi Sándor: Kincsem

Imádtam ezt a regényt, leginkább a könyv hangulatába, a 19. század második felének Magyarországába szerelmesedtem bele. Felemelő volt olvasni a könyv szereplőiről, akik a valóságban is éltek, jó néha az igazi történelembe is belelesni. Persze tudom, hogy ez nem egy napló alapján született mű, mégis valóságosnak hat, és ez a szerző érdeme. Fantasztikus olyan nevekkel találkozni a könyvben, mint Batthyány, Festetics, Lónyai, Orczy, Almásy és még rengeteget sorolhatnék. Az akkori magyar nemességgel ismerkedhettem meg, akik remek nevelést kaptak, több nyelven beszéltek, tenni akartak az országért, jó hírünket vinni a világba. Ó, és ebben a korban az úriemberek igazi gentlemanként viselkedtek. A becsület mindennél fontosabb volt, a párbaj bár büntetendő cselekmény, mégis elfogadott volt, főleg ha egy hölgy miatt történt.
Nekem egy fokkal jobban tetszett Karolina része a regényből, mint Kincsemé. A szerző remek párbeszédekkel mutatta be a korabeli udvarlást, imádtam ezeket a részeket. A szóhasználat elbűvölt, a magázás, kegyedezés eleve egy magasabb udvariassági szintre emeli a beszélgetéseket. Többször felbukkant Blaha Lujza is a történetben, aki a kor legünnepeltebb énekes-színésznője volt, meglehetősen modern életfelfogással. Ez a modernség Karolinára is jellemző volt, aki 15 éves korától egyedül élt egy kétszobás pesti lakásban, az apja küldte neki vidékről havonta az apanázst.
A regény második fele Kincsem versenyeiről szól. Ne gondoljátok, hogy egy percig is unalmas, mert jól tudod a végeredményt. Ennek ellenére a körmét is lerágja az olvasó és együtt izgul az úri közönséggel. Sőt néhány versenyen az úri közönség uralkodókat is jelent, királyi családtagokat. Blaskovich gróf emelt fővel fogadta a gratulációkat, és nyugodt szívvel zsebelte be a nyereményhegyeket. Kincsem nyugodt ló volt, de voltak heppjei, amiket meg kellett oldani azonnal de rögtön. És voltak emberi cselszövések, sokaknak szúrta a szemét, hogy Kincsem lazán kirázza a többhossznyi előnyt.
A magyarok mindig is lovas nép volt, és én ezt az ősi bizsergést éreztem magamban, mikor olvastam ezt a könyvet. Ezek a nemesemberek sokat tettek hozzá a magyar lótenyésztés sikeréhez, sok múlt a szerencsén is, de türelmesen, hosszú évek munkájával megteremtettek egy rendszert, tökéletesítették a tenyésztést, a versenyeztetést.
Úgy olvastam volna még! Jó lett volna egy sokkal bővebb epilógus, ami több évet felölel. Nem is hagyott nyugton a dolog, utána kellett olvasnom, mi történt velük később.
Nagyon ajánlom a könyvet minden igaz magyar olvasónak, és nem kell hozzá lóbolondnak lenni, hogy élvezzük!

>!
V_Ili P
Szélesi Sándor: Kincsem

Az a helyzet, hogy nem nagyon szoktam történelmi romantikusokat olvasni.
Hogy miért, mert a történelem soha nem volt az erős oldalam. Tudom ez nem szép dolog.
De ez a történet, teljesen beszippantott.
Az első rész, Karolina története egy gyönyörű szerelmi történet. Bár Blaskovich Ernő lehetett volna a szerelemben is olyan megfontolt, határozott, mint a lótenyésztésben.
Nagyon tetszett, hogy olyan szépen, udvariasan beszéltek egymással és ez megmaradt az Ikerváron történtek után is.
Sztáray gróf nagyon szimpatikus volt, a mai világban egy ilyen ember semmi perc alatt lecsapta volna Karolinát Ernő kezéről. :)
A csodakanca története szenzációs volt. Lovas nemzet vagyunk, de tőlem annyira távol áll a lóverseny, lótenyésztés és az ehhez kapcsolódó dolgok, hogy el sem tudom mondani, mégis végig izgultam az összes versenyt.
Nagyon örülök, hogy tavaly megvettem a könyvhéten és annak még inkább, hogy gyönyörűségesen dedikálva is van.
spoiler
spoiler

6 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Szélesi Sándor: Kincsem

Lányok, ugye szerintetek is nagyon jól nézett ki Nagy Ervin a Kincsemben? Kiváló választás volt a főszerepre a remek színész, azt a Blaskovich Ernőt, aki a forgatókönyvben megírtak, csak ő játszhatta el. A rendkívül jól összerakott kalandfilmben bemutatott történetnek azonban nem sok köze van a valósághoz. Blaskovich Ernőtől semmi sem állt távolabb, mint a dorbézolás, a pénzszórásról csak annyit, hogy „Kupec”-nek hívták a kortársai, mivel az apai örökségként kapott tápiószentmártoni gazdaságot megfontoltan és okosan vezette, kiváló úrlovas és lótenyésztő volt, aki egyáltalán nem falta a nőket, agglegény volt, sohasem nősült meg. És még valami: egyáltalán nem volt deli legény, népes családjában – több fiútestvére volt – ő volt az egyetlen, aki alacsony termettel rendelkezett. Épített egy csodálatos palotát Budapesten, amelyben egy kék szemű lady lakott, akit sohasem vett el, mégis sok éven át fűzték hozzá gyengéd érzelmek. A hölgyet Szabó Karolinának hívták, és ez a könyv kettejük nem mindennapi szerelméről, és természetesen Kincsemről szól. Hogy valóban így alakult-e kettejük kapcsolata, ki tudja? De Szélesi Sándor annyira élethűen írta meg ezt a regényt, hogy akár így is történhetett volna. A szerző nagyon komolyan utánanézett a történelmi kornak, alapos ismereteket szerzett Kincsemről és Blaskovichról, és felteszem, minden fellelhető információnak utánajárt, amit Szabó Karolináról tudni lehet, aztán elengedte a fantáziáját és írt nekünk belőle egy jó kis történetet. Viharsebesen magával ragadja az olvasót a könyv, az utolsó oldalig izgul azon, hogy mi lesz a szerelmesekkel, együtt dobog a szíve Kincsemmel minden futamon, és belefeledkezik egy olyan korba, amely már régen az enyészeté lett, az oldalakon most mégis új életre kel, sőt vágtat a gondolat sebességével előttünk a múlt, amelyet nagyon jó volt felidézni. Alapvetően romantikus regényről van szó, de a minőségi fajtából, lehetetlen, érdekes, érzelmes és érett alkotás.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/06/01/konyvkritika_s…

1 hozzászólás
>!
sztinus
Szélesi Sándor: Kincsem

Szerethető, könnyed, izgalmas, romantikus a javából.
Nem làttam a filmet, mègis filmszerűen láttam minden soràt magam előtt.
Fèl csillag levonàs, az első felèben kevés volt Kincsem, utàna meg sok volt a lovi.

9 hozzászólás
>!
kte
Szélesi Sándor: Kincsem

Nem készültem elolvasni ezt a könyvet, majd a könyvtárban ajánlotta és kezembe nyomta (egyik) kedvenc könyvtárosom és nagyon jól tette. Sok helyen hallottam már emlegetni Kincsemet, de nem tudtam róla tényeket azon kívül, hogy fantasztikus versenyló volt. Szélesi Sándortól korábban fantasy regényeket olvastam, azokban tetszett az írói stílusa. Úgy érzem, hogy ezt a megtörtént eseményeket alapuló történetet ügyesen egy gördülékeny és izgalmas regénnyé formálta. Valószínűleg jó volt ehhez az alapanyag, a végeredmény pedig tökéletesen kiegyensúlyozott történet, amely szórakoztat, miközben az olvasót információkkal látja el hazánk történelméről, büszkeségeiről.
Az már az én problémám, hogy az átlagos magyar történelmi vonatkozások miatt végig a tragédiát vártam, amely szerencsére nem következett be. :) Érdekes volt megismerni Blaskovich Ernő személyiségét, annak mai szemmel kissé furcsa vonásaival, érthetetlen büszkeségével együtt.

>!
angelmanna P
Szélesi Sándor: Kincsem

Kedvencem lett ez a könyv.
Egészen kicsi koromtól imádom a lovakat. Emlékszem mindenkivel lovakat rajzoltattam magamnak, később pedig minden füzetemben, rajzlapomon, ezek a gyönyörű négylábúak jelentek meg, persze kisebb-nagyobb sikerrel. Imádom őket, szóval én tobzódtam ennek a könyvnek az olvasásakor.
Az csak hab volt a tortán, hogy felbukkan pár mondat erejéig a kis Ambrózy Richárd is, mert ahogyan a Böszörményi Gyula által megírt Ambrózy sorozatnál is, itt is egyfolytában a wikin lógtam, vagy régi fényképeket nézegettem.

>!
salidigger P
Szélesi Sándor: Kincsem

Szép és emberi történet egy emberibb korból. Izgalom nem sok akadt, de egyrészt nem nagyon lehet izgulni egy lóért, akiről tudjuk, hogy minden versenyét nyerte másrészt egyáltalán nem bántam a nyugodt tempót. A történet ettől még fogva tartott, gyorsan elrepült az a majd' 500 oldal. Kár, hogy nem ez a történet került filmvászonra, de így gazdagabbak lettünk egy remek regénnyel!


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

A ló nem gőzmozdony, amely kis reparálás után újra száguld. Teher alatt kell tartani, nem kétséges. De pontosan tudni kell, meddig terhelhető. Blaskovich úr kiszámítottan küldi ki a versenypályára, se többre, se kevesebbre, mint ahogy érzi.

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

A bécsi Grand Hotelben, a Maximilian utcában, ahol az osztrák Jockey klub működött, a Baltazzi testvérek pezsgőt bontottak a hírre.
– Kincsem nem fut többé! – tartotta magasra a poharát Baltazzi Sándor. – Erre innunk kell!
– Biztosan olyan jó hír ez? – kérdezett vissza csendesen Esterházy Pál, akit zavart Baltazzi Sándor hangja.
– Ennél jobbat idén már nem kapunk!
– Én nem így vélem. – A herceg felemelte az ujját. – Figyelmezzen rám, Baltazzi úr, és válaszoljon egy kérdésemre. Ha Blaskovich Ernő soha le nem győzött kancája nem fut többet, akkor vajon hogyan fogja őt számon tartani az utókor?
– A verhetetlen Kincsem – szólt közbe valaki.
Megkeseredett az a pezsgő a nyelvek hegyén.

461. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · Kincsem
>!
Tóth_Orsolya_3 P

A testek gyorsabban gyógyulnak, mint a megsebzett lelkek.

417. oldal

>!
Ács_Milán 

– Nézd ezt a macskát! – tartotta fel Sztáray a borzas kis cirmost. – Itt fekszik a szalmában, az istálló mélyén emellett a kanca mellett. Láthatóan ide tartozik. Ők ketten, ez a ló és ez a macska összetartoznak.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Tóth_Orsolya_3 P

-…Csupán azt mondom, hogy mindenkinek kell egy társ az életben. Ez a társ a legkülönösebb bokorban is megteremhet… Van olyan erős a kötődés, hogy semmi más nem számít.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · gróf Sztáray János
>!
Tóth_Orsolya_3 P

Hiszek a sors irányító erejében.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő
>!
Tóth_Orsolya_3 P

De akkor találkozott a tekintetük, és a lány elmosolyodott. Nem volt benne semmi gúny, csak napsütés és bátorítás.
Ez a mosoly volt az, amely egy életre bilincsbe kötötte Blaskovich Ernőt.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · Szabó Karolina
>!
Tóth_Orsolya_3 P

– Úgy hiszem, ha valaki a szerelemért harcol, sok mindenki ellen harcolhat, de éppen isten ellen nem.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő
>!
Tóth_Orsolya_3 P

A nők sorsa nem könnyű e földön.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaha Lujza
>!
Tóth_Orsolya_3 P

– Másrészt a szerelem arról ismerszik föl, hogy különös dolgokat tesz a férfiember érte vagy általa – folytatta Sztáray gróf. – Ha nem venné rá az embert őrültségekre, akkor nem is lenne szerelem.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaskovich Ernő · gróf Sztáray János

Hasonló könyvek címkék alapján

Francis Kálnay: Chúcaro
Andrea Wandel: Doktor Haflingi
Nicholas Evans: A suttogó
Jenny Oldfield: Vadlovak
Malin Stehn: Barát a bajban
Nora Roberts: Sötét boszorkány
Pippa Funnell: Dicső
H. de Vere Stacpoole: Garryowen
Zoe Kelvedon: Tűz és víz
Angela Dorsey: Freedom