Az ​ellopott troll (Varázslények ügyosztály 1.) 88 csillagozás

Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Az ​ellopott troll

Tóth Bercel hadnagy legnagyobb ellensége önmaga. A kissé nyers rendőrtisztnek ami a szívén, az a száján, s ez egyáltalán nem segíti a karrierjét: ezért esik meg vele, hogy egy elbaltázott rendőri intézkedés után a belügyminiszter a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztályára helyezi át büntetésből, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. A csoportot egy harmadik szintű mágus vezeti, de van a nyomozók között garabonciás, kőmorzsoló, sámán és még egy csordásfarkas is. Bercel itt sem örvend nagy népszerűségnek, és rendre a jelentéktelenebb ügyeket kapja: történetünk kezdetén például a Margit híd tövében csövező, ámde eltűnt troll nyomára kellene rábukkannia. Az ügyről azonban hamarosan kiderül, hogy egészen magas, felsőházi körökbe vezet, és a hadnagynak egy átgondolatlan húzásával sikerül az egész országot lázba hoznia lényegében pár óra alatt – ami az okostelefonok és az internet korában nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
282 oldal · ISBN: 9786155859588
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859533

Enciklopédia 5


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Igaz, hogy maga a szerző opponál a regény előszavában Az ellopott troll mesekrimiként való besorolása ellen, azért én most mégis kicsit erőltetném ezt a meghatározást. Hiszen végül is egy könnyed nyomvonalon futó bűnügyi szál adja a fő csapásirányt, míg a szereplők leginkább a hazai folklór, csodálatos, ezerszínű mesevilágunk regéiből, mondáiból, népköltéséből és műirodalmából lépnek elő. Való igaz, hogy a háttérben húzódó politikai szál és a néhol vagány módra szabados, de még ízléses beszédforma, nem kifejezett gyermekmesére vall, azonban semmi nem tiltja, hogy a mese felnőtteknek szóljon. Hiszen valahol, tágabb értelemben, maga az irodalom, mint a művészi közlés egyik fennkölt eszköze, pont ezt a célt szolgálja. Talán a jelen vészterhes napjaiban én magam is túlhúzom kissé ennek a jelentőségét, de úgy vélem, hogy legtöbbünk életében talán még soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy kikapcsoljunk, felhőtlenül szórakozzunk, miközben a külvilágról néhány órára megfeledkezve drukkolunk egy kőfejű, de szerethető magyar zsarunak, hogy felleljen egy elrabolt, de nem kevésbé kőfejű trollt.
Amúgy, ha mégis komolyan akarnánk besorolni ezt a regényt, én valahol az urban fantasy és az alternatív történelmi fikció körül keresgélnék, felütve rengeteg hagyományos magyar mágikus képességgel és természetesen a krimi szállal.
Maga a történet egyszerű, mint a „Riga-lánc”, a karakterek sincsenek túlbonyolítva, viszont a teljesen patentre összegründolt magyar királyi főváros 21. század eleji forgatagában az egész olyan szépen gördül, hogy az olvasás élményéhez semmiféle extra fordulat, rendhagyó mellékszál nem hiányzik. Világépítésből tehát jeles, ami valószínűleg nagyban köszönhető Szélesi több évtizedes írói tapasztalatának.
Roppant ötletes a számos magyarföldi varázstudó (táltosok, sámánok, garabonciások, csordásfarkasok) szerepeltetése, a hazai politikai-társadalmi viszonyokba illesztése, ahogy a francia vendégszereplő (szépasszony/boszi) is igen a helyén van.

Számomra tökéletesen átjött, hogy Szélesi milyen jól szórakozhatott írás közben, szerencsémre pedig rám is sikeresen átragadt ez az érzés. A regény kiforrott stílusa, a professzionális írásmód egyben kíváncsivá tett a szerző valamely komolyabb darabja iránt is.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy kedvenc mágikus karakterem a pörtmandli/kobold volt.)
És persze sokáig éljen I. Benedek király! Ben király for president :)

marschlako P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Hát ez most nagyon jól esett. Talán mert amúgy nem olvasok krimit, általában kifejezetten tetszenek a sci-fi-be, illetve jelen esetben fantasy-be oltott nyomozások. Ez utóbbiból ez volt az első, s bár különösen a világa ragadott nagyon magával, a történet is végig szórakoztató maradt, s a szereplők is kellően színesek voltak egy jó kis kikapcsolódáshoz.

2 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Igazi irodalmi ínyencség ez a regény, mely az urban fantasyt most magyar népmesei elemekkel keveri. Fura katyvasz lett belőle, ami inkább röhögtető, mint komolyan vehető. Aki szereti a különlegességeket, annak nagyon ajánlom.

nope P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Jó darabig kerülgettem ezt a könyvet, mire rászántam magam, hogy beszerezzem. Volt egy olyan érzésem, hogy szeretni fogom és végül igazam is lett.
Kaptam egy könnyed, szórakoztató fantasztikus krimit, amivel sikerült kellemesen kikapcsolódnom. A karakterek szerethetők voltak, a történet jól felépített, izgalmas.

Kicsit hiányoltam a mágikus elemek részletesebb kifejtését. Nagyon jó ötletnek tartom a magyar népmesékre és hiedelmekre építeni, viszont ezen a téren akadnak hiányosságok a tudásomban. Egyrészt pl csak halványan dereng az Üssed, üssed botocskám meséje, másrészt a garabonciásokról, csordásfarkasokról eddig nem is hallottam még. Legalább a kötet végén lehetett volna valami fogalomjegyzék-szerűség, kicsit részletezni a fent említetteket. Azt el kell ismerni, hogy a történetnek nem képezték szerves részét, de kis kedveskedésként az olvasók számára, részletesebb leírás is lehetett volna róluk.
A másik, amivel nem tudtam maradéktalanul azonosulni, az a szerző humora. Többször megmosolyogtatott a könyv, de úgy érzem, hogy ha jobban rá tudtam volna hangolódni, akkor még jobban élvezhető lett volna.

Összességében egy érdekes, szórakoztató könyv volt, amit mindenképpen megérte elolvasni és kíváncsian várom a folytatást.

3 hozzászólás
pat P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Hát nem tudom, mit szól a szerző, ha olvassa ezt esetleg, de meg kell mondanom, hogy (eddigi, azért annyira nem bőséges tapasztalataim szerint) Szélesi Sándornak jobban fekszik a vicces fantasy, mint a komoly sci-fi.

Mert ez a vicces, magyar varázslényes, minden porcikájában, ízig és vérig budapesti urban fantasy nagyon egyben volt. És nagyon örültem, hogy előzetes és némiképp maliciózus elvárásaimmal ellentétben nem egy Éjszakaiőrség-koppintás volt, hát nagyon nem! Rosszindulattal, ellenfényben és kis túlzással sem.
Pilinkóval, szépasszonnyal és garabonciással (meg sajnos csak említés szintjén megjelenő lidérccsirkével) is le lehet engem venni a lábamról valamennyire – de Szerájjal, Süsüvel, Teve utcával, a Csikágóval meg a Macskafogóval spoiler meg aztán főleg. Így lekenyerezve a nyomozati tevés-vevést is tetszéssel olvastam, meg a(z egyébként azért itt-ott határeset) humorával is ki voltam békülve. Az kicsit zavart, hogy a főhőst fejben egy az egyben megfeleltettem az íróval valami miatt, és hát bizonyos akciójeleneteknél ez… érdekes volt. :)
A vége természetesen béna volt szerintem, de szerintem a könyvek vége gyakran béna – főleg ha izgalmas, akciódús cselekményre végződnek.
A folytatásokra nyitott vagyok. Meg a feltételezhető spoiler alakulására is, de komolyan!

16 hozzászólás
NewL P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Mielőtt bármit hablatyolnék a történetről, mindenkinek csak annyit tudok mondani, olvassátok. Megvolt a történetben minden ami miatt szeretem az ilyen stílusú könyveket.
Jó humor, izgalmas krimi szál (persze a kitalálható fajtából, hogy a magamfajta is érezhesse a nyomozás örömeit).
Alternatív Magyarország, ami miatt olyan otthonosan érzem magam olvasás közben. Szerethető nyomozó – cinikus, helyén az esze (persze együtt nem élnék a drága nyomozó úrral, de mivel csak így a könyvön keresztül találkoztunk, egy kicsit rajongok a detektív hadnagyért).
A történetről nem árulok el semmit, mert ezt mindenkinek magának kell felfedeznie. És most kérem a következő részt, ha lehet minél gyorsabban.

ViraMors P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

”- Maga jó nyomozó, de kezelhetetlen. Én meg nem vagyok hülye, tehát feltételezem, hogy a parancsom ellenére nem fogja annyiban hagyni, ugye?”

Tóth Bercel hadnagy kicsit szókimondó, kicsit tapló, de a miénk. Ő az ember a sárkányok között. A végére egészen megkedveltem, akkor is, ha menet közben időnként szerettem volna megtépni azért, amikor a triviálist magyarázta.
A könyvre viszont nem tudok őszintén mosolyogni: Az ellopott trollt egyértelműen a világ viszi el a hátán, mert a történet… hát az nem valami nagy szám, ha valaki látott/olvasott egy-két krimit, a lényeget elég hamar összerakja, legfeljebb a megfelelő mágikus összetevők megfejtése/megsejtése okozhat kihívást, ami világspecifikus – mint az közismert.
Mivel is állunk szemben? Adott egy olyan világ, ahol mindaz, amit mi mitológiának tekintünk, valós. Léteznek tehát sámánok, táltosok, garabonciásoka, boszorká… ohh, bocsánat, politikailag korrektek vagyunk, tehát szépasszonyok, sárkányok, óriások, trollok etc… Ez utóbbiakból épp létszámhiány adódott, a Margit híd lábától ugyanis eltűnt Loni, az abszolút békés troll, őt kellene Tóth hadnagynak meglelni, és mi sem természetesebb, hogy valami egészen nagyon büdösbe tenyerelt…
Felbukkan még továbbá egy spoiler szépasszony egyenesen Franciaországból, pár hulla, Bp utcahálózatának komoly hányada spoiler, egy térképészeti tévedés, némi Macskafogó utalás, Bercel lánya és exfelesége, spoiler egy kisgömböc, egy kismacska, pár politikai nagyság, a regnáló magyar király és rengeteg kávé.
Néha eléggé fel tudott bosszantani a könyv, és sajnálom, hogy a történet ennyire hidegen hagyott. A világban – és Bercelben – azért látok potenciált, kíváncsi leszek majd a folytatás(ok)ra is.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Varázslények ügyosztály 1

Ez rendkívül jó könyv volt, nagyon tetszett.
Kicsit félve kezdtem neki, mert ez az első könyvem a szerzőtől, de nagyon jól szórakoztam olvasás közben, jókat derültem, mert tele volt humorral.
A szereplőt alkottak. Ügyesen nyomoztak, miközben Bercelnek sok kellemetlen helyzetet kellett elviselnie, mivel a nyomozás a legnagyobb varázstudókhoz vezetett és ezen személyek az ország felső vezetésébe tartoztak.
Emellett nagyon otthonosan éreztem magam olvasás közben, született budapestiként, az összes helyszínen jártam életem során, akár többször is.
A könyv fantasy mivolta ellenére annyira valóságosnak tűnt, hogy kedvem lett volna a szereplőkkel együtt magam is nyomába eredni Loninak az ellopott trollnak.
Igen kellemes meglepetés volt ez a történet, csak gratulálni tudok hozzá a hazai alkotónak és alig várom a folytatást és az újabb kalandokat.

gyuszi64 >!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

2021/61, könyvtár, 49/81 eddigi értékelés

Könnyed, nagyon szórakoztató, kedves mesekrimi. A szerző betartotta az előszóban tett ígéreteit, Bogdán István: Őfelsége magánnyomozója a nagy előd, csak most erőteljesebbek a fantasy-elemek és (természetesen) hangsúlyozott a magyar kötődés (helyszínek, szereplők). Nagyon tetszettek a történelmi utalások a nevekkel, történetekkel, tettekkel.

És mi volt az első dolgom, miután elolvastam? Hát rögtön megnéztem, megjelent-e már a folytatás. spoiler

1 hozzászólás
WerWolf>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Az ellopott troll eredetileg mesekrimi besorolást kapott az írótól, de hamar kiderült, hogy ez igen megtévesztő, mert többen is azt hitték, hogy gyerekkönyvről van szó. A népmesei hagyományokra, magyar legendáriumra és népi mágikus elképzelésekre épülő történet, melynek a fő szálát egy nyomozás adja, legjobban az urban folk-fantasy krimi besorolás fedi le. De lépjünk egy kicsit túl a beskatulyázáson, és nézzük, hogy milyen történettel is akarja elszórakoztatni az író az olvasóit.
A bevezetőben már szó esett Tóth Bercel hadnagyról, és az ellopott trollról. Aki figyelmes, az észrevehette, hogy Bercel a Különleges Királyi Nyomozó Iroda (KKNyI) munkatársa. Igen, Magyarország királyság, melynek trónján az öreg és betegeskedő Ben király ül. De a történet nem a múltban játszódik, hanem napjainkban. Az országot az emberek mellett varázslények és varázstudók lakják, így a mágia mindennapos, és a rontások, bűvölések ellen mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Persze, vannak szabályok, hogy mit, hol és mikor nem lehet, de ezt nem tartja be mindenki.
Az igazság az, hogy nem vagyok oda a krimikért. Engem valahogy nem kötnek le. Az fantasy már jobban érdekel, és többször is próbálkoztam a műfajjal, amik között voltak igazán kellemes élmények. Ami miatt mégis a könyv mellett döntöttem, az az, hogy a népi hiedelemvilágra és mesetörténetre alapoz, és Szélesi neve volt a garancia, hogy ez jó lesz. A kíváncsiság hajtott, de amit éjjel kettőkor tapasztaltam az megdöbbentett. Igen, este belekezdtem a regény olvasásába, gondolván, hogy elalvás előtt elolvasok pár fejezetet a nap lezárásaként. A regény felénél eszméltem, hogy ez nagyon behúzott és nem bírtam letenni. Erre azért nem számítottam
Száz szónak is egy a vége, ez a történet megbabonázott és rajongóvá tett. Kíváncsian várom a folytatásokat is, hiszen ki ne szeretné bebarangolni Budapestet és környékét, ami tele van varázslényekkel és varázstudókkal. Az plusz pont, hogy a főszereplő, Bercel is ember, így az olvasó jobban át tudja érezni a helyzetét ebben a mesevilágban, ami sokkal jobban hasonlít a valósághoz, mint azt bárki is gondolná.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/04/szelesi-sandor-az-ellopott-troll/


Népszerű idézetek

NewL P>!

Hétfő. Konkrétan hétfő reggel. Utálom, de ki nem? Pedig a mai hétfőt szerethetném, hiszen ma hajnalban életbe lépett az a fővárosi rendelet, amely szerint sárkányok többé nem repülhetnek be Budapest légterébe.

Első fejezet, 7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hétfő
ViraMors P>!

– És hol van most a szépasszony?
– Koffeinfüggő. Szerintem kávét csinál a teakonyhában.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!

A zsebébe nyúlt, és elővett egy aprócska, könnyű láncon lógó sípot, majd felém nyújtotta.
– Mi ez? – kérdeztem.
– Egy síp.
– Azt látom.
– Ez egy varázstárgy, amit én is úgy kaptam… valakitől, akinek gyerekkoromban segítettem. Vedd el!
– Nem szeretem a varázstárgyakat – morogtam. – Egyszer az egyik ismerősöm kapott egy tarisznyát, amiből sosem fogyott ki a pogácsa. Most ez a barátom olyan kövér, hogy alig tud felkelni az ágyból.

190. oldal

altagi P>!

– Itt szabadna egyáltalán lennie? Nem kellene az orvosoknak vigyázni önre?
Megvillant a tekintete.
– Én vagyok a király!
– Sajnos ebben a kártyapartiban az orvos üti a királyt – feleltem komolyan.

furacs>!

Nem szeretem a varázstárgyakat – morogtam. – Egyszer az egyik ismerősöm kapott egy tarisznyát, amiből sosem fogyott ki a pogácsa. Most ez a barátom olyan kövér, hogy alig tud felkelni az ágyból.

202. oldal

>!

– Négy órája ismerem.
– Némely kapcsolat ennyi ideig sem tart.

mezei P>!

– Gondolod? – kérdezte, és ebben a „gondolod”-ban minden benne volt, sőt még az ellentéte is.

71. oldal

furacs>!

Kinyújtottam a kezem, de ő elhúzta előlem a könyvecskét.
– Ez nagy kincs, hadnagy – mondta komoran. – Nem adhatom oda.
– Tyúkok ülnek rajta? – vesztettem el a türelmemet. Borsszem Mátyás, mi? Egy zselici pilinkó a nácik bunkerében… – Na, adja ide, öregapám!
Hosszan nézett.
– Szerencséje, hogy öregapámnak szólított – felelte komolyan, és átadta a könyvet.

135. oldal

furacs>!

Lehet, hogy a varázstudók egyszer majd átveszik a hatalmat a világ fölött, de ez nem most és nem Piliscsabán fog elkezdődni.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
J. D. Robb: Halálos szertartás
Csóti Lili: Hetedvérig
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Cassandra Clare: Az angyal
Neil Gaiman: Csillagpor