Az ​ellopott troll (Varázslények ügyosztály 1.) 56 csillagozás

Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Az ​ellopott troll

Tóth Bercel hadnagy legnagyobb ellensége önmaga. A kissé nyers rendőrtisztnek ami a szívén, az a száján, s ez egyáltalán nem segíti a karrierjét: ezért esik meg vele, hogy egy elbaltázott rendőri intézkedés után a belügyminiszter a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztályára helyezi át büntetésből, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. A csoportot egy harmadik szintű mágus vezeti, de van a nyomozók között garabonciás, kőmorzsoló, sámán és még egy csordásfarkas is. Bercel itt sem örvend nagy népszerűségnek, és rendre a jelentéktelenebb ügyeket kapja: történetünk kezdetén például a Margit híd tövében csövező, ámde eltűnt troll nyomára kellene rábukkannia. Az ügyről azonban hamarosan kiderül, hogy egészen magas, felsőházi körökbe vezet, és a hadnagynak egy átgondolatlan húzásával sikerül az egész országot lázba hoznia lényegében pár óra alatt – ami az okostelefonok és az internet korában nem… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
282 oldal · ISBN: 9786155859588
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
282 oldal · ISBN: 9786155859533

Enciklopédia 4


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 MP>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Igaz, hogy maga a szerző opponál a regény előszavában Az ellopott troll mesekrimiként való besorolása ellen, azért én most mégis kicsit erőltetném ezt a meghatározást. Hiszen végül is egy könnyed nyomvonalon futó bűnügyi szál adja a fő csapásirányt, míg a szereplők leginkább a hazai folklór, csodálatos, ezerszínű mesevilágunk regéiből, mondáiból, népköltéséből és műirodalmából lépnek elő. Való igaz, hogy a háttérben húzódó politikai szál és a néhol vagány módra szabados, de még ízléses beszédforma, nem kifejezett gyermekmesére vall, azonban semmi nem tiltja, hogy a mese felnőtteknek szóljon. Hiszen valahol, tágabb értelemben, maga az irodalom, mint a művészi közlés egyik fennkölt eszköze, pont ezt a célt szolgálja. Talán a jelen vészterhes napjaiban én magam is túlhúzom kissé ennek a jelentőségét, de úgy vélem, hogy legtöbbünk életében talán még soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy kikapcsoljunk, felhőtlenül szórakozzunk, miközben a külvilágról néhány órára megfeledkezve drukkolunk egy kőfejű, de szerethető magyar zsarunak, hogy felleljen egy elrabolt, de nem kevésbé kőfejű trollt.
Amúgy, ha mégis komolyan akarnánk besorolni ezt a regényt, én valahol az urban fantasy és az alternatív történelmi fikció körül keresgélnék, felütve rengeteg hagyományos magyar mágikus képességgel és természetesen a krimi szállal.
Maga a történet egyszerű, mint a „Riga-lánc”, a karakterek sincsenek túlbonyolítva, viszont a teljesen patentre összegründolt magyar királyi főváros 21. század eleji forgatagában az egész olyan szépen gördül, hogy az olvasás élményéhez semmiféle extra fordulat, rendhagyó mellékszál nem hiányzik. Világépítésből tehát jeles, ami valószínűleg nagyban köszönhető Szélesi több évtizedes írói tapasztalatának.
Roppant ötletes a számos magyarföldi varázstudó (táltosok, sámánok, garabonciások, csordásfarkasok) szerepeltetése, a hazai politikai-társadalmi viszonyokba illesztése, ahogy a francia vendégszereplő (szépasszony/boszi) is igen a helyén van.

Számomra tökéletesen átjött, hogy Szélesi milyen jól szórakozhatott írás közben, szerencsémre pedig rám is sikeresen átragadt ez az érzés. A regény kiforrott stílusa, a professzionális írásmód egyben kíváncsivá tett a szerző valamely komolyabb darabja iránt is.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy kedvenc mágikus karakterem a pörtmandli/kobold volt.)
És persze sokáig éljen I. Benedek király! Ben király for president :)

Gyula_Böszörményi IP>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Igazi irodalmi ínyencség ez a regény, mely az urban fantasyt most magyar népmesei elemekkel keveri. Fura katyvasz lett belőle, ami inkább röhögtető, mint komolyan vehető. Aki szereti a különlegességeket, annak nagyon ajánlom.

pat P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Hát nem tudom, mit szól a szerző, ha olvassa ezt esetleg, de meg kell mondanom, hogy (eddigi, azért annyira nem bőséges tapasztalataim szerint) Szélesi Sándornak jobban fekszik a vicces fantasy, mint a komoly sci-fi.

Mert ez a vicces, magyar varázslényes, minden porcikájában, ízig és vérig budapesti urban fantasy nagyon egyben volt. És nagyon örültem, hogy előzetes és némiképp maliciózus elvárásaimmal ellentétben nem egy Éjszakaiőrség-koppintás volt, hát nagyon nem! Rosszindulattal, ellenfényben és kis túlzással sem.
Pilinkóval, szépasszonnyal és garabonciással (meg sajnos csak említés szintjén megjelenő lidérccsirkével) is le lehet engem venni a lábamról valamennyire – de Szerájjal, Süsüvel, Teve utcával, a Csikágóval meg a Macskafogóval spoiler meg aztán főleg. Így lekenyerezve a nyomozati tevés-vevést is tetszéssel olvastam, meg a(z egyébként azért itt-ott határeset) humorával is ki voltam békülve. Az kicsit zavart, hogy a főhőst fejben egy az egyben megfeleltettem az íróval valami miatt, és hát bizonyos akciójeleneteknél ez… érdekes volt. :)
A vége természetesen béna volt szerintem, de szerintem a könyvek vége gyakran béna – főleg ha izgalmas, akciódús cselekményre végződnek.
A folytatásokra nyitott vagyok. Meg a feltételezhető spoiler alakulására is, de komolyan!

16 hozzászólás
NewL P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Mielőtt bármit hablatyolnék a történetről, mindenkinek csak annyit tudok mondani, olvassátok. Megvolt a történetben minden ami miatt szeretem az ilyen stílusú könyveket.
Jó humor, izgalmas krimi szál (persze a kitalálható fajtából, hogy a magamfajta is érezhesse a nyomozás örömeit).
Alternatív Magyarország, ami miatt olyan otthonosan érzem magam olvasás közben. Szerethető nyomozó – cinikus, helyén az esze (persze együtt nem élnék a drága nyomozó úrral, de mivel csak így a könyvön keresztül találkoztunk, egy kicsit rajongok a detektív hadnagyért).
A történetről nem árulok el semmit, mert ezt mindenkinek magának kell felfedeznie. És most kérem a következő részt, ha lehet minél gyorsabban.

ViraMors P>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

”- Maga jó nyomozó, de kezelhetetlen. Én meg nem vagyok hülye, tehát feltételezem, hogy a parancsom ellenére nem fogja annyiban hagyni, ugye?”

Tóth Bercel hadnagy kicsit szókimondó, kicsit tapló, de a miénk. Ő az ember a sárkányok között. A végére egészen megkedveltem, akkor is, ha menet közben időnként szerettem volna megtépni azért, amikor a triviálist magyarázta.
A könyvre viszont nem tudok őszintén mosolyogni: Az ellopott trollt egyértelműen a világ viszi el a hátán, mert a történet… hát az nem valami nagy szám, ha valaki látott/olvasott egy-két krimit, a lényeget elég hamar összerakja, legfeljebb a megfelelő mágikus összetevők megfejtése/megsejtése okozhat kihívást, ami világspecifikus – mint az közismert.
Mivel is állunk szemben? Adott egy olyan világ, ahol mindaz, amit mi mitológiának tekintünk, valós. Léteznek tehát sámánok, táltosok, garabonciásoka, boszorká… ohh, bocsánat, politikailag korrektek vagyunk, tehát szépasszonyok, sárkányok, óriások, trollok etc… Ez utóbbiakból épp létszámhiány adódott, a Margit híd lábától ugyanis eltűnt Loni, az abszolút békés troll, őt kellene Tóth hadnagynak meglelni, és mi sem természetesebb, hogy valami egészen nagyon büdösbe tenyerelt…
Felbukkan még továbbá egy spoiler szépasszony egyenesen Franciaországból, pár hulla, Bp utcahálózatának komoly hányada spoiler, egy térképészeti tévedés, némi Macskafogó utalás, Bercel lánya és exfelesége, spoiler egy kisgömböc, egy kismacska, pár politikai nagyság, a regnáló magyar király és rengeteg kávé.
Néha eléggé fel tudott bosszantani a könyv, és sajnálom, hogy a történet ennyire hidegen hagyott. A világban – és Bercelben – azért látok potenciált, kíváncsi leszek majd a folytatás(ok)ra is.

WerWolf>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Az ellopott troll eredetileg mesekrimi besorolást kapott az írótól, de hamar kiderült, hogy ez igen megtévesztő, mert többen is azt hitték, hogy gyerekkönyvről van szó. A népmesei hagyományokra, magyar legendáriumra és népi mágikus elképzelésekre épülő történet, melynek a fő szálát egy nyomozás adja, legjobban az urban folk-fantasy krimi besorolás fedi le. De lépjünk egy kicsit túl a beskatulyázáson, és nézzük, hogy milyen történettel is akarja elszórakoztatni az író az olvasóit.
A bevezetőben már szó esett Tóth Bercel hadnagyról, és az ellopott trollról. Aki figyelmes, az észrevehette, hogy Bercel a Különleges Királyi Nyomozó Iroda (KKNyI) munkatársa. Igen, Magyarország királyság, melynek trónján az öreg és betegeskedő Ben király ül. De a történet nem a múltban játszódik, hanem napjainkban. Az országot az emberek mellett varázslények és varázstudók lakják, így a mágia mindennapos, és a rontások, bűvölések ellen mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Persze, vannak szabályok, hogy mit, hol és mikor nem lehet, de ezt nem tartja be mindenki.
Az igazság az, hogy nem vagyok oda a krimikért. Engem valahogy nem kötnek le. Az fantasy már jobban érdekel, és többször is próbálkoztam a műfajjal, amik között voltak igazán kellemes élmények. Ami miatt mégis a könyv mellett döntöttem, az az, hogy a népi hiedelemvilágra és mesetörténetre alapoz, és Szélesi neve volt a garancia, hogy ez jó lesz. A kíváncsiság hajtott, de amit éjjel kettőkor tapasztaltam az megdöbbentett. Igen, este belekezdtem a regény olvasásába, gondolván, hogy elalvás előtt elolvasok pár fejezetet a nap lezárásaként. A regény felénél eszméltem, hogy ez nagyon behúzott és nem bírtam letenni. Erre azért nem számítottam
Száz szónak is egy a vége, ez a történet megbabonázott és rajongóvá tett. Kíváncsian várom a folytatásokat is, hiszen ki ne szeretné bebarangolni Budapestet és környékét, ami tele van varázslényekkel és varázstudókkal. Az plusz pont, hogy a főszereplő, Bercel is ember, így az olvasó jobban át tudja érezni a helyzetét ebben a mesevilágban, ami sokkal jobban hasonlít a valósághoz, mint azt bárki is gondolná.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/04/szelesi-sandor-az-ellopott-troll/

Fabian>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

El kell mondjam, ez amolyan „impulzusolvasás” volt. Egy ismeretlen ismerősöm (= sosem találkoztunk, internetről „ismerjük” egymást) hívta fel rá a figyelmem, de kb. csak annyi történt, hogy elküldte a szerzőt+címet, nem is kommentálta. Megtetszett a címe, meg a borítója, és ezért kezdtem bele. (Nem, még a fülszöveget sem olvastam el, azt amúgy sem szokásom.)

Magyar népmesékre (is) épülő urban fantasy Budapesten. Már ezzel megvett. Sokkal jobban tetszett a Túlontúlnál. Ráadásul „mesekrimi”, bár a szerző szabadkozik, hogy annyira nem is mese, egy szelídebb Bercivel, aki kevesebbet káromkodik, még akár gyerekkompatibilis is lehetne.

Néhol icipicit túlírt volt nekem, amikor fél Budapestet bejártuk virtuálisan, bár egyszersmind élveztem is, hogy az események középpontjában a rendőrpalota áll, amitől én jelenleg kb. 5 perc sétára lakom. :D Szóval, a legtöbb helyszín megelevenedett a szemem előtt. Azt a néhány túlírt bekezdést pedig bőven kompenzálta a dinamikus cselekmény, egyáltalán nem éreztem azt sehol sem, hogy leült volna a történet. (Ez pedig ritka.)

Nagyon hamar megszerettem Bercelt a jéghideg következetessége, igazságvágya, és természetesen a kitartása miatt, hogy sosem adta fel a nyomozást, semmilyen hátráltató tényező nem hatotta meg. Zseniálisan kapcsolta össze a nyomokat. Ezen kívül szókimondó, szabadszájú és egyenes, bár kissé nyers, de annyi baj legyen. Fantasztikus párost alkottak a lányával, aki egy pimasz kis tini, nagyon szeretem az ilyen szereplőket is (ha nem YA-ban főszereplők, mert akkor elviselhetetlenek – legalábbis eszembe jut J. Goldenlane: Isteni balhé főhősnője, aki nagyon idegesített, habár ő is pimasz volt…). Tetszett az is, ahogy Kriszta és Bercel között szikrázott a levegő, spoiler

A könyv stílusa pedig rendkívül szórakoztató. Nagyon kritikus vagyok a humoros írásokkal, nehéz eltalálni azokat az arányokat, amik nekem bejönnek, de ennek a kötetnek sikerült beletrafálnia. Jó mélyen. Körülbelül 50, ha nem több idézetet írtam ki, annyira tetszettek egyes megszólalások. Pl. ez: https://moly.hu/idezetek/1238436.

Szerencsére nem függővéges, így nem esz a fene a következő rész megjelenéséig, de tuti vevő leszek arra is.

Dávidmoly>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Ahogy mondják: nem elég alaposnak lenni, annak is kell látszani.
*
Kedvellek, Bercel, de azt kell mondanom, értesz az emberek felbosszantásához.
*
Á, a fene ebbe a mágikus világba!

Azt hiszem, hogy Szélesinek sokkal jobban áll a humoros fantasy, mint bármi más. Az ellopott troll egy szórakoztató kedves kis marhaság, szerethető karakterekkel és érdekes világgal, habkönnyű történettel és tűréshatáron belüli humorral. Határozottan van benne potenciál.
Három és háromnegyed troll az ötből.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Nem ismertem a szerzőt így nem tudtam mit is várhatok , de ennek ellenére gondoltam hogy adok neki egy esélyt. Előre szolok nem bántam meg .
Hogy miért érte meg elolvasnom ? hát lássuk.
Jó humor, izgalmas krimi, egy alternatív Magyarországon ahol király van, boszorkány/szépasszony, trollok, táltosok, sámánok stb.
Az előbb felsorolt szereplők ellenére semmi meseszerű nem volt benne ugyan úgy voltak kicsinyes csak magukra gondoló szereplők mint a mai világban, vagy ha rossz emberrel tolsz ki elintézi, hogy te szívd meg.
A szereplőkkel nem volt problémám a nyomozó, a boszi, stb egyik sem volt idegesítő, jó volt olvasni igaz nem voltak túl kibontva de van még rá idő elvileg sorozat lesz.
Ja és a legnagyobb pacsi és köszönet, hogy Panni nem egy …………………… tinédzser karakter lett akinek a halálát megváltásnak éreznéd , egy teljesen korrekt nem sok vizet zavaró mellék szereplő lett.

Zsoofia>!
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Kedves, szórakoztató, kicsit oldalbakönyöklősen humoros, ártalmatlan fantasy krimi. Gyorsan pörög a cselekménye, talán túlontúl egyszerű nyomozós szál is (van egy olyan érzésem, hogy a folytatás egy-két poénját is kitaláltam, de most megpróbálom elfelejteni), mélyebb karakterdrámákat nagy ívben kerüli, és van egy olyan fejezet, amiben az egy oldalra jutó szóviccek száma meghaladta az ingerküszöbömet. Amit kifejzetten kedveltem benne, az a budapesti helyszín meg a felvázolt világ mosolyogtató magyarsága, jól sikerült átadni. Általánosságban tudom ajánlani, világot megváltani viszont nem fog.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– És hol van most a szépasszony?
– Koffeinfüggő. Szerintem kávét csinál a teakonyhában.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
NewL P>!

Hétfő. Konkrétan hétfő reggel. Utálom, de ki nem? Pedig a mai hétfőt szerethetném, hiszen ma hajnalban életbe lépett az a fővárosi rendelet, amely szerint sárkányok többé nem repülhetnek be Budapest légterébe.

Első fejezet, 7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hétfő
Fabian>!

– Négy órája ismerem.
– Némely kapcsolat ennyi ideig sem tart.

Fabian>!

– Itt szabadna egyáltalán lennie? Nem kellene az orvosoknak vigyázni önre?
Megvillant a tekintete.
– Én vagyok a király!
– Sajnos ebben a kártyapartiban az orvos üti a királyt – feleltem komolyan.

furacs >!

Nem szeretem a varázstárgyakat – morogtam. – Egyszer az egyik ismerősöm kapott egy tarisznyát, amiből sosem fogyott ki a pogácsa. Most ez a barátom olyan kövér, hogy alig tud felkelni az ágyból.

202. oldal

Fabian>!

Zrínyi seregei csaptak először össze trollokkal, de aztán rájöttek, hogy ha nem piszkálják őket, a trollok jórészt elvannak magukban, ebben pontosan olyanok, mint az Árpáddal és a honfoglaló magyarokkal jóval korábban a Kárpát-medencébe érkező mohosok.

Fabian>!

Ki mer egy boszorkánynak ellentmondani?!

utolsó mondat


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Rick Riordan: A villámtolvaj
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Kerstin Gier: Zafírkék
Derek Landy: Az ősök jogara
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára