Minden hibája ellenére szerethető, kedves kis regénynek tartottam, és végigolvastam.
Imádtam, hogy valós helyszínen, megalapozott történelmi háttér előtt játszódik, és nagyon kellemes atmoszférát tud teremteni az író, amiben szívesen időztem. Éreztem a fű és az avar illatát, a napsugarak melegét, a falusi helyszínek hangulatát olvasás közben, és ez a hatás végig érezhető volt.
A két idősíkon futó és így összeálló cselekmény jól fel volt építve szerkezetileg, követhető volt és mindig frissen tartotta az eseményeket. Ez adta meg azt a bizonyos pluszt. Végig kíváncsi maradtam a rejtélyre, és örömmel fedeztem fel a különböző korokban megcsillanó egyedi minisztorikat, amiknek mind-mind külön atmoszférája és konfliktusa volt.
A szereplők megformáltságával már voltak problémáim, főleg a főszereplő, Arató Kinga karaktere volt necces. Egyéb történetszálakból sejthető, hogy a személyiségének rapszodikus váltakozása elvileg karakterfejlődési ív, de gyakorlatban ez nekem nem állt össze. Nem volt szimpatikus, együttérezni pedig szinte lehetetlen volt vele. A többi szereplő felszínes és jobbára jellegtelen, az egy Áront kivéve, aki a leginkább szerethető figura. Nem is tűnt indokoltnak a szereplőtársaitól az általános irritáció és enyhe ellenszenv, amivel körülvették.
A végkifejlet engem megzavart – nagyon misztikus volt a könyv egészéhez képest, és némi ideológiai színezetet is felfedezni véltem benne, ami rossz ízt hagyott a számban. Viszont szerencsére nem került túlzottan kifejtésre, és így nem árnyékolta be az élményt. Inkább olyannak érződött, mint egy mellékes epilógus, amit akár el is lehet hagyni a cselekményből.
Nyelvileg nagyrészt igényes volt, de érződött rajta az elkapkodottság, a rutinszerűség, főleg a történelmi időkben zajló párbeszédeknél. Egy (vagy két) alaposabb átfésülés, lektorálás ráfért volna a szövegre, de ez azért nem tette tönkre az olvasásélményt.
Mindent összevetve ajánlom, Balaton-parti, kertben sütkérezős vagy esős délutánon bekuckózós olvasmánynak pl kiváló!