A ​szellemtáltos legendája 92% 23 csillagozás

Számomra különleges könyv ez, nem is fogom tudni elfogulatlanul értékelni, de hátha így is kedvet csinálok hozzá másoknak.
A regényt ajándékba kaptam a barátaimtól, egy olyan faluból, melyben 9 évig éltem, és ami ennek a regénynek a helyszínét adta.
Sokág- majd egy évig – nem fogtam hozzá. Féltem tőle, féltem, hogy csalódni fogok, hogy a számomra kedves hely eltorzul a történetben. Aztán pár hete a párom elkezdte olvasni, és elég hamar „ccccs… olvasok, ne zavarj” üzemmódba váltott. Egy délután-este el is olvasta de nem volt hajlandó mondani róla semmi. Úgyhogy vettem egy mély levegőt…
A regény egy kalandregény, sőt egy misztikus kalandregény, ami azért remek, mert Magyarországon, magyar szereplőkkel elég kevés ilyen játszódik. Hát még olyan ami valós településen, részben valós szereplőkkel!
Alsómocsolád éppen olyan, ahogy ebben a regényben szerepel, zseniális, ahogy az író a település múltját és jelenét beleszövi a történetbe. Ha valaki a regény olvasása után a faluba látogat, találkozni fog a szereplők egy részével biztosan. Én még a kitalált szereplőkben is felismertem egy-egy ott élőt (legalábis nyomokban). spoiler
A történet maga izgalmas a hely ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Az csak hozzátesz, hogy a leírtak egy része valóban megtörtént.
Szerettem hogy több eltérő idejű szál is felbukkan. Ugyan nem tudom pontosan, hogy a történelmi adatokból mennyi valós, de nagyon sok érdekes információt tudunk meg korokról, leletekről, és a régészetről.
A szereplők közül Szilárd és Áron elsőre is kifejezetten szimpatikus, Kinga meg az elején… mi a barátnőmmel ezt a típust csak penészvirágnak szoktuk hívni. Szerencsére a történet végére összeszedi magát.
Nagyon sok információt átadott az író élvezetes, pörgős stílusban, néhol túl gyorsan is, elidőztem volna egy-két leírásnál, kifejtésnél. Ez nem von le a regény értékéből, de ha bővebbre sikerül az sem lett volna baj. Nekem a végére kicsit sok lett a misztikum, de igazából ez sem zavaró. Összességében érdekesen vegyül a valós és a kitalált, a hiteles és a misztikus, a krimi és a romantika, könnyed, olvasmányos formában, ezért kikapcsolódáshoz, a történelemmel való ismerkedéshez kitűnő, mindenképpen érdemes elolvasni. Ja igen, és utánna látogassanak el Alsómocsoládra, ha másért nem, hát azért, hogy megnézzék a naplementét a Bandi Pince teraszáról egy jó rozé fröccs mellett!

Történelem más szemmel. Egy kis misztikum. Nagyon élveztem az olvasását.

Nagyon szerettem a Johnatan Hunt kalandokat minden hibájával együtt. Ez a regény is hasonlóan kalandos, kincskutatós és a hibái is hasonlóak, de nem tetszett annyira, mint az említett sorozat.
Főszereplője a tudálékos, magának való Kinga, nehéz vele együtt megélni a kalandokat, mert egy cseppet sem szimpatikus.
A másik bajom a történettel, hogy szinte semmi leírás csak párbeszéd, olyan, mint egy film alapján készült könyv. Sajnos gyakran elvonta más a figyelmemet az olvasástól, annyira nem kötött le. Nagyon tetszett ahogy bele lett szőve a történelem egy-egy pillanata, azt mondjuk nem tudom mennyi ebből a valóság és fikció. Az ízlésemnek túl sok volt a mágia, mondjuk nem is értem mit gondoltam egy ilyen cím alapján.
Egynek jó volt, de ez nem fogja a könyvespolcomat díszíteni, ellenben a JH kalandjaival.

Mindenképp egy színes szìnfolt a kaland- es törtènelmi regények palettáján. Mar a történet maga is érdekes : Egy nagyon értékes leletre bukkannak egy kis falu, Alsómocsolàd gyümölcsösében ami arra enged következtetni hogy a környéken valahol lapul egy még feltáratlan szentély, aminek felbecsülhetlen az értéke. Egy fiatal régésznő, Kinga kezd ez ügyben nyomozni és egyre inkább magàval ragadja a kincskeresés izgalma annak ellenére hogy egyre több fenyegető és ijesztő jel utal arra hogy mások is meg akarják kaparintani a felbecsülhetetlen régészeti leletet.

Ami nagyon tetszett a könyvben az a múlt és jelen részek egymásba fonòdása. A mùltban játszodò részeket sokkal jobban élveztem mint a jelenben zajlò eseményeket. Nekem Kinga karaktere borzalmasan ellenszenves volt – olyan igazi pokróc. A jelenben zajló események sokszor túlírtak, hihetelnek, irracionálisak voltak. A múltban zajló dolgok ezzel ellentétben nagyon élvezetesen, színesen voltak leirva – azokat le sem bírtam tenni. Szinte filmszerűen peregtek az események a szemem előtt. Tetszett a történelmi kitekintés. Nagyon ötletesnek tartottam ahogy a múlt eseményei szervesen hozzákapcsolódtak a jelenhez és sokszor a jelenben tudtuk meg, hogy mi lett a következménye a múltban történt eseményeknek…
Az is nagyon tetszett hogy az egészet belengte egy misztikus vonal ami meg érdékesebbé, külõnlegesebbé tette a történéseket.
Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Ez már nagyon kellett nekem! Egy kincskeresős, talányos, rejtélyes, kicsit misztikus (de nem utópisztikus :-)), nagyon jól összerakott regényt olvashattam. Egyben talán egy új úticélt is találtam magamnak (és a velem tartóknak): ha a helyzet lehetővé teszi majd, akkor feltétlenül elutazom a történések színhelyére, Alsómocsoládra (ahol még kincset is kereshetek, lévén 3 geoláda bújik meg a környéken). Kívánok másoknak is ilyen könyv-élményeket és inspirációt. :-) (Egyedül azt sajnáltam, hogy hamar a végére értem, de ez a jó könyveknél visszatérő jelenség.)

Drága feleim, ez egy remek kalandregény, már az első lapokon megvett magának kilóra, ami nagy szó, már ha ismersz engem közelebbről. Leköt, érdekel, három kakas felpucolása közben, alatt, mellett folyamatosan loptam az időt olvasásra: lendületes, emberközeli, érezni a színeket, szagokat, élettel teli hősök, részletes leírások, amelyek nem sokak és nem kevesek, pont elegek, szóval nehogy már kihagyd, kedves történelem és fantasztikum iránt egyaránt érdeklődő! A szellemtáltos meg a kincsek… és Áron, kotnyeles, cserfes kölyök, meg Kinga, meg a falu, Alsómocsolád, betojtam, micsoda településnév.. felkerült az emberek agyába, hogy oké, ha arra járunk, naná, hogy betérünk, zsákfalu ide vagy oda.

A Jumurdzsák gyűrűjéhez hasonlóan,kincskeresős,kutatós,kalandozós.Jó volt olvasni.A végére a misztikum kissé sok lett,Kinga pedig túl elfogadó.Persze nyomon követhető volt a változása,de túl egyszerűen bele nyugodott a dolgokba,ahhoz képest,hogy a történet elején mennyire tagadta a természet felettit.Mindenesetre,ha az első sorban említett regényt szerettétek,ezt is jó szívvel ajánlom!Ezek után,ha arra járok,Alsómocsoládot biztosan meglátogatom!

Minden hibája ellenére szerethető, kedves kis regénynek tartottam, és végigolvastam.
Imádtam, hogy valós helyszínen, megalapozott történelmi háttér előtt játszódik, és nagyon kellemes atmoszférát tud teremteni az író, amiben szívesen időztem. Éreztem a fű és az avar illatát, a napsugarak melegét, a falusi helyszínek hangulatát olvasás közben, és ez a hatás végig érezhető volt.
A két idősíkon futó és így összeálló cselekmény jól fel volt építve szerkezetileg, követhető volt és mindig frissen tartotta az eseményeket. Ez adta meg azt a bizonyos pluszt. Végig kíváncsi maradtam a rejtélyre, és örömmel fedeztem fel a különböző korokban megcsillanó egyedi minisztorikat, amiknek mind-mind külön atmoszférája és konfliktusa volt.

A szereplők megformáltságával már voltak problémáim, főleg a főszereplő, Arató Kinga karaktere volt necces. Egyéb történetszálakból sejthető, hogy a személyiségének rapszodikus váltakozása elvileg karakterfejlődési ív, de gyakorlatban ez nekem nem állt össze. Nem volt szimpatikus, együttérezni pedig szinte lehetetlen volt vele. A többi szereplő felszínes és jobbára jellegtelen, az egy Áront kivéve, aki a leginkább szerethető figura. Nem is tűnt indokoltnak a szereplőtársaitól az általános irritáció és enyhe ellenszenv, amivel körülvették.

A végkifejlet engem megzavart – nagyon misztikus volt a könyv egészéhez képest, és némi ideológiai színezetet is felfedezni véltem benne, ami rossz ízt hagyott a számban. Viszont szerencsére nem került túlzottan kifejtésre, és így nem árnyékolta be az élményt. Inkább olyannak érződött, mint egy mellékes epilógus, amit akár el is lehet hagyni a cselekményből.

Nyelvileg nagyrészt igényes volt, de érződött rajta az elkapkodottság, a rutinszerűség, főleg a történelmi időkben zajló párbeszédeknél. Egy (vagy két) alaposabb átfésülés, lektorálás ráfért volna a szövegre, de ez azért nem tette tönkre az olvasásélményt.

Mindent összevetve ajánlom, Balaton-parti, kertben sütkérezős vagy esős délutánon bekuckózós olvasmánynak pl kiváló!