Mi ​is emberek vagyunk 1 csillagozás

Amikről hírek nem beszélnek – interjú húsz szegedi orvossal
Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk

A színes történetekből azt is megtudhatja az olvasó, valójában miért vannak várólisták, miért kell heteket, hónapokat várni egyes vizsgálatokra. A szerző beszélgetőpartnerei rávilágítanak, miért hagyják el a fiatal orvosok egyre nagyobb számban az országot és vállalnak inkább külföldön munkát, ami joggal keseríti el az idősebb orvosokat:
„… a fiatalok mind elmennek; itt maradunk mi, öregek, amíg élünk, aztán ha mi is kidőlünk vagy meghalunk, akkor ki fogja ezt a nemzetet gyógyítani?”
Szekszárdi Miklós, a „Diagnózis” című televíziós egészségügyi magazin szerkesztőjének könyve, melyhez Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke írt előszót, a szerző egészségügyi újságírói tevékenységének alapelveihez hűen, a bulvársajtó negatív hírhajhászásának hátat fordítva tárja elénk az egészségügyi dolgozók mindennapi küzdelmeit, sikereit és kudarcait, rávilágítva arra: az orvos is ember.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Medicina, Budapest, 2012
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632264042

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Arany János


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
clarisssa P
Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk

Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk Amikről hírek nem beszélnek – interjú húsz szegedi orvossal

Nehéz erről a könyvről elfogulatlanul írnom, hiszen engem a benne megszólaló interjúalanyok tanítottak, sőt, tanítanak még ma is. Majdnem mindegyikükkel kapcsolatban van valamilyen személyes élményem: előadásokról, gyakorlatokról, vizsgákról, vagy már a munkám során velük való találkozásokból.
A kötet megszületésének körülményei nagyon érdekesek, hiszen ez tulajdonképpen egy (vagyis inkább rögtön húsz!) válasz a Mik vagytok ti, istenek? című kétkötetes, rendkívül provokatív kiadványra, azzal a céllal megírva, hogy emlékeztessen mindenkit: az orvos is ember… Szomorú, hogy ezt sokszor elfelejtik és egy-egy negatív véleményt, tapasztalatot általánosítanak, természetesen hosszasan csámcsogva rajta. És szomorú volt egy-egy sok tapasztalattal és nagy tudással rendelkező, gyógyítás iránt elkötelezett professzor válaszai között azt olvasni, hogy igen, sajnos ma Magyarországon időnként kifejezetten orvos ellenes a közhangulat, ezt ő is érzi. Sokszor előkerültek az unásig ismételt témák is, a hálapénz, a külföldi munkavállalás, a túlterheltség, a kórházak elavult vagy hiányos felszereltsége, de számomra nem emiatt volt érdekes a kötet, hanem a pályakezdésre való visszaemlékezések, a nehézségek leküzdéséről és a dolgos mindennapokról szóló, valamint a betegekkel kapcsolatos történetek miatt. Ezek rám hihetetlenül motiválóan hatottak. De kifejezetten tetszettek azok a részek is, ahol a „nagyok” (néha csak odaképzelt, néha azonban valós) szigorú álarca mögül kikandikált a hétköznapi, egyszerű ember, aki szabadidejében otthon barkácsol, vagy épp főzi a családnak a bablevest. (Az a bizonyos bableves még az egyik szigorlatomon is szóba került, természetesen olyan tudományos összefüggésben, amit már sosem fogok elfelejteni! Ezúttal is felkacagtam ezen az emléken olvasás közben. :) )
Tudom, hogy ezek az interjúk tulajdonképpen tisztelgések egy-egy megkérdezett több évtizednyi kemény munkája előtt, és rendben is van ez így, de szerintem teljesebb lett volna a kép, ha pályájuk elején-közepén járó, nem csak a „csúcson” lévő orvosok is szót kapnak benne, hiszen a „kisebbeknek” már nem csak szép emlékeket jelentenek az éjszakai ügyeletek… Mindenesetre én így is nagyon szerettem olvasni.

>!
Medicina, Budapest, 2012
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632264042
4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
clarisssa P

Ha az ember meg akarja érteni, hogy mi a depresszió, akkor nem a pszichiátriai tankönyvet kell elolvasnia, hanem Arany Jánost például vagy Senecát, Márait. Nincs olyan depressziós tünet, ami a Hídavatásban ne lenne leírva. Érthetően benne van, szépen, tisztán, magyarul: az unalom, a közöny, a félelem vagy a rettegés. Sehol nincs szebben leírva a szorongás, az önvád, mint az Ágnes asszonyban, – hogy Arany János mellett maradjunk. Vagy a mindent elborító szerelem, ami még az ember agyát is rózsaszínűre festi: Paul Geraldinak a „Te meg én” című verseskötetében gyönyörűen le van írva. Vagy azok a fricskák, amiket az ember minden nap és mindenféle életben lát, ott vannak Karinthynál, Kosztolányinál, Krúdynál, Faludynál, Ancsel Évánál – hogy csak a hazai neveket említsem.

171. oldal, Dr. Pető Zoltán

Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk Amikről hírek nem beszélnek – interjú húsz szegedi orvossal

Kapcsolódó szócikkek: Arany János · depresszió
>!
clarisssa P

Én alapvetően úgy vagyok ezzel, hogy szeretem a betegeket. A beteg az beteg, Panasza van, amit csak úgy lehet kezelni, ha megfelelő türelemmel fordulok felé. Mindig is azt mondtam, hogy a páciens másképpen nem gyógyítható, és ha pszichésen nem támogatjuk, akkor nem is fog gyógyulni. Az a véleményem, hogy a beteg gyógyulása attól függ, milyen az ápolás. Szerintem eleve ötven százalék múlik azon, hogyan ápolja az operált beteget az osztályos nővér. Húsz százalék az, amit mi csinálunk és harminc százalék, hogy a beteg akar-e gyógyulni vagy sem. Abban, hogy akarjon gyógyulni, abban azért mi is benne vagyunk: ha elmondunk neki mindent, tudja, hogy mire számíthat, elmondjuk a szövődményeket és elmondjuk neki az egyéb lehetőségeket. Ha a beteg ezzel mind tisztában van, akkor egészen biztos, hogy ő is gyógyulni akar, és akkor meg is fog gyógyulni. Ha nem akar meggyógyulni, akkor mi tehetünk akármit, sajnos… Én legalábbis így látom.

72. oldal, Dr. Pintér Olivér

Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk Amikről hírek nem beszélnek – interjú húsz szegedi orvossal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rangos Katalin: A képzett beteg
Kádas Mária: Kurgáni napló
Sherwin B. Nuland: Fertőző gyógyítók
Kullmann Tamás: Betegségek tünetei
Igaz Dóra: Réka oltásra megy
Rónai Egon: Húzós
Boros Jenő (szerk.): Leváltott modellek
Adam Lashinsky: Az Apple kulisszatitkai
Richard L. Brandt: Egyetlen kattintás
Plavecz Tamás – Plavecz Nándor: Bruce Lee