Budifoci 9 csillagozás

Szekrényes Miklós: Budifoci

“Szekrényes Miklós könyve nemcsak anekdotikus (tárca)novellafüzér, de szociológiai terepmunkaként is olvasható; az ország egyik legszomorúbb régiója adja a keretet a lesekhez, büntetőrúgásokhoz, a meccsekre utazásokhoz vagy éppen a hogyozáshoz, italozáshoz és a filozofáláshoz.”
Kabai Lóránt

Amikor dübörög a „száz stadiont, ezeret!” szlogenje, még egy futball iránt alig érdeklődő számára is izgalmas lehet benézni az egész alá, a körzeti vagy megyei másod-harmadosztályba, ahol nemhogy sportcsarnok, kiépített lelátó nincs, de még budi is csak elvétve, és ahol a pálya szélén szotyizó elszánt drukkerek olykor – pusztán karjukat kinyújtva – elkapják a partjelző grabancát, vagy ahol még a fűre festett alapvonal sem mindig egyenes.

>!
Articity, Budapest, 2017
196 oldal · ISBN: 9786155756009 · Illusztrálta: Tomasovszki István
>!
Articity, Budapest, 2017
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158032599 · Illusztrálta: Tomasovszki István

Enciklopédia 5


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Szekrényes Miklós: Budifoci

Ez a meglehetősen extrém borító és a minimum fura cím (amit amúgy mindig félreolvasok) egy kifejezetten tisztességes beltartalmat rejt. Szekrényes focikönyve (ami legalább annyira budikönyv, mint focikönyv) annyiban más, mint többi pályatársa, hogy az anekdotázós hajlamú „mennyei megyei” életérzésen túl tartalmaz egy jó adag kafkaságot is. E tárcák elbeszélője ugyanis úgy kóvályog a legalsóbb osztályú futballcsapatok pályáin, egyik ammóniaszagú vizeldét a másik után látogatva, mint K. úr a törvény útvesztőiben – ebben a kontextusban pedig a koszlott, ocsmány illemhelyek (mondjuk ki: budik) tulajdonképpen a létezés labirintusának metaforái, ahová az embernek egyszerűen muszáj törekednie, pedig hát egy merő sz.r az egész. Hát valahogy így. Mindenesetre jó volt olvasni, helyenként szórakoztató, helyenként bölcs, és izgalmasan érzékelteti, mily ambivalens is tud lenni a focihoz (vagy gondolkozzunk nagyobb léptékben: az élethez!) való viszony. Bár elviseltem volna, ha egy kicsit kevesebbet emlegetik benne az anyagcsere-végtermékeket. Úgy is értettem volna, mi az üzi. Már ha értettem egyáltalán.

9 hozzászólás
Ibanez P>!
Szekrényes Miklós: Budifoci

„Odabent viaszosvászonnal borított asztalok, koszlott falak, melyeket csak az évtizedek alatt rájuk rakódott cigarettafüst tartott egyben, zsírtól homályos ablak és a pultnál egy beesett arcú, borostás, láncdohányos fickó fogadott minket. … Kértem egy pohár sört, de miután a többiek meglátták a poharamat, mindenki egységesen a ropi mellett döntött.”

Már csak a zsíroskenyér, bödönből kenegetés, esetleg egy kis szalonnasütés hiányzott ebből a könyvből :-D meg pár szellentés a budik homályában és csípős szagában :-D

A könyvet ajándékba kaptam a kiadótól, egy molyos nyereményjáték kapcsán és most egy kihívásra felbuzdultan kaptam elő, hogy kiolvassam. Én meg a foci? Aha… Olaszországban élek, ahol a foci a Isten minden, vagy még annál is több. Sorsszerűen a párom, míg én olvastam, egy C kategóriás meccset nézett végig, régen Milan rajongó volt és Juventus-gyűlölő, de amióta a Juveban van Ronaldo, azóta a Juve-nak szurkol (na, ennyit a szurkolói hűségről, ezt még lehetne fokozni, főleg nála). Miután az elmúlt években igencsak sok köze volt a helyi B-osztályú csapathoz, ezért megannyi meccsre kísértem el, igaz nem a félmeztelen sörös szurkolótábor részére, hanem a VIP-zónába :-D Ahol a budik is normálisak :-D De meg kell hagyni, egyébként a legjobb hangulat kétségkívül a zászlólengetős-éneklős-dobolós szurkolótábornál van :-D Bár némelyiket nem nevezném szurkolónak, egyszer egy ilyen össznép helyen ültünk és az előttünk lévő négy félmeztelen, sörözgető „szurkoló” gyakorlatilag a 90 percet háttal a pályának töltötte és inkább ide-oda ordibált és elvolt magában (meg a sörével a kezében) :-D

„Egymás hibáiban haldoklott a két csapat, pedig a mi megjelenésünk háromszorosára növelte a nézősereget, a hangerőt pedig csutkáig tekertük.”

De térjünk vissza a könyvre. Szóval a focit én se szeretem, ugyanúgy, ahogy fociedzősége ellenére az író se :-D Ezt az „erőltetést” egyébként nagyon utálom, amikor meccseken egészen kicsi gyerekeket látok, akik már bőszen ordibálnak, meg „örülnek” meg csapkodnak (az olaszok abban pláne jók), közben meg fin..ja nincs, hogy most mi van, csak apu ordít, akkor ő is ordít, apa szitkozódik, akkor majd ő is fog…

„Hogy igazoljam gyávaságom, amiért nem merek nem menni apámmal a meccsre, szurkoló lettem.” … „Amikor végre rájöttem, hogy gyűlöletemet végig rossz irányokba sugároztam, s elkezdtem gyűlölni azt, ami az olthatatlan gyűlöletet belém plántálta, vagyis magát a focit, már késő volt. Fociedző lettem.”

A könyv a foci ellenére számomra is tök élvezetes volt, olyan sok apró történetet kapunk, hogy a tulajdonképpeni cselekvés és helyszín (tehát a meccsek) háttérbe szorulnak. Visszatérő motívum természetesen a különböző faluhelyi pályákon található csorgatók, pottyantók állapota, vagyis a budi :-D Van, hogy csak egy cső, van, hogy a műfűre megy a dolog, de azért az általános állapotra nem a bizalomgerjesztő vagy higiénikus szó a jellemző :-D budik ezek a javából… büdik és budik :-D

Rövid keresgélés után nem is egy, de mindjárt két pottyantós budit is találtam a gaz közepén. Benyitottam a közelebbibe. Mintha csak a szabadítójukra vártak volna, a sűrű sötétség és a tömény szarszag azonnal megpróbált kiszökni."

Egyszóval a humor betalál, ráadásul felölelünk nem tudom, hány évtizedet (a szerző kiskorából egészen a jelenkorig), úgyhogy van itt tényleg minden, a megfogalmazás gördülékeny, vagány, néha tényleg, mintha a focipályák mentén lébecoló suttyó kölyök mesélné el nyári élményeit, na olyan ez :-D Magyar a velejéig :-D Ha nincs még ilyen szó, most én kitalálom: „aljamagyar” :-D

„Az első félidő legizgalmasabb pillanatának az bizonyult, mikor elszállt az egyik kissrác lufija, mire a másik lufis kölyök mamája odasétált a szögletzászlóhoz, és hogy az övé is el ne illanjon, odakötözte a zászlórúdhoz, miközben egy merenyei játékos éppen szögletrúgást végzett volna el.”

És ez adja az egész szíve-javát-sava-borsát, hogy ennyire magyar, ennyire közeli. Feljöttek a gyerekkori élményeim, a búcsúk említése, a füstös kocsmák, a fiatalkori rockkoncertek lévén az ottani pisilések gondjai (igen, a női wc-k is ugyanolyan ocsmányak, mint a férfiaké, sőt, néha szerintem még ocsmányabb is, gondoljunk csak khm.. a piros napokra és azok velejáróira…). Sőt, az egyik legjobb teszthely, a Sziget Fesztivál toi-toi vécéi is eszembe jutottak, ahol a ravaszabb sátrazó (én és mások) kifigyelte, mikor jönnek üríteni-takarítani és startvonalnál melegített, hogy ő lehessen az első betérő :-D

„Az ifisták öltözni mentek, mi besétáltunk a kerítésen belülre, megcsodáltuk a korlátra kifeszített reklámmolinókat. Különösen az tetszett, amelyiken egy sírköves hirdette magát. Veknyi feszülten lépdelt mellettem a kispad felé. Harakiri meccs lesz, mormolta idegesen. Ne izgulj, mutattam a sírköves molinóra, ha baj lesz, közel a segítség.”

Összességében tehát egy nagyon kellemes olvasás, nagyon jó stílusban, úgyhogy az író nevét megjegyeztem, szívesen olvasnék tőle valami másfajta témában is szemelvényeket.

„Ahogy az elnökök hogyos cipőjükben kiléptek a budiból, látszott rajtuk, hogy nem találták meg sem a közös nevezőt, sem a helyes dőlésszöget.”

TiszlaviczMarcsi I>!
Szekrényes Miklós: Budifoci

Nem értek a focihoz, néhány poént, beszólást nem is értettem, mégis tetszett a könyv.
Mélyen szántó mondanivaló nagyonmagyar környezetben. Hát igen, ezek is mi vagyunk, ez is Magyarország, a focirajongó pedig mindenhol focirajongó, a nagy stadionokban ugyanúgy, mint a megye kettőben a tehénlegelő mellett.
Ez egy életérzés, de úgy vélem, mindenki meghallja belőle azt, ami neki szól, ami róla szól.

Toma_SPT IP>!
Szekrényes Miklós: Budifoci

izgalmas, csöppet sem fociorientált könyv a Budifoci, bár a címből ezt gondolnánk. Szerzője , Szekrényes Miklós, nem hogy nem szereti a focit, de egyenesen kiütése van tőle, mégis évekig a zöldnek néha nem is mondható gyep környékére vetette a sors. Olyan történetei vannak, amelyek néha mintha Mrozek abszúrd világából szakadtak volna ki, pedig csak a megyei bajnokság sokadosztályában történtek meg. A pálya néha lejt (és egy szakadékban végződik), vagy a vonalak olyan egyenesek, mint a nyári hőségben kitágult vasúti sínek, és a vonalhúzó munkások munkaszerződésében minden bizonnyal szerepel az, hogy a vonalhúzógép „berúgva” indul.
Élvezet olvasni, ajánlom mindazoknak, aki ugyanúgy utálják a focit – vagy indiferensek, netán unatkoznak rajta –, mint én, mert ez a könyv nem a fociról szól. Az csak az álca.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Micsoda egy ország, már a nosztalgia sem hiányzik senkinek.

157. oldal

1 hozzászólás
Kuszma>!

Az országhatárig óvatos lassúsággal ivott a csapat, onnantól egyre gyorsuló tempóban. Régi reflex a határátlépés után tompítani a reflexeket.

139. oldal

Ibanez P>!

Odabent viaszosvászonnal borított asztalok, koszlott falak, melyeket csak az évtizedek alatt rájuk rakódott cigarettafüst tartott egyben, zsírtól homályos ablak és a pultnál egy beesett arcú, borostás, láncdohányos fickó fogadott minket. […] Kértem egy pohár sört, de miután a többiek meglátták a poharamat, mindenki egységesen a ropi mellett döntött.

Kapcsolódó szócikkek: ropi · sör
Ibanez P>!

Egymás hibáiban haldoklott a két csapat, pedig a mi megjelenésünk háromszorosára növelte a nézősereget, a hangerőt pedig csutkáig tekertük.

Ibanez P>!

Amikor végre rájöttem, hogy gyűlöletemet végig rossz irányokba sugároztam, s elkezdtem gyűlölni azt, ami az olthatatlan gyűlöletet belém plántálta, vagyis magát a focit, már késő volt. Fociedző lettem.

Ibanez P>!

Az első félidő legizgalmasabb pillanatának az bizonyult, mikor elszállt az egyik kissrác lufija, mire a másik lufis kölyök mamája odasétált a szögletzászlóhoz, és hogy az övé is el ne illanjon, odakötözte a zászlórúdhoz, miközben egy merenyei játékos éppen szögletrúgást végzett volna el.

Ibanez P>!

Parasznyán autóverseny volt, megállítottak a rendőrök. Tibikének szóltak, hogy bukjon le, mert biztos migráncsnak néznék. Mások hangos allahakbar-ral búcsúztak a rendőröktől.

Ibanez P>!

Emlékszik, mikor az ikrekről kiderült, hogy laktózérzékenyek? Minden meccsre laktózmentes tejet hoztak. Szerintem csak azért csinálták, hogy sajnáltassák magukat. Hozhattak volna bármi mást inni. … Besokaltunk. Az egyik idegenbeli bajnoki előtt egy vékony tűvel kiszúrtuk a dobozaikat, kiszívattuk a cuccot, aztán tejet nyomattunk a helyére. És vártuk a hatást. Ja, emlékszik, ott összesen egy egyszemélyes gravitációs budi volt csak. Kábé negyedóra telt el a meccsből, mikor ikerék szinte egyszerre őrült sprintbe kezdtek a klubház mögötti budi irányába. Szakadtunk a röhögéstől, kaptunk is egy gólt. De kevésbé bántuk, mint azt, hogy sosem derült ki, melyikük ért célt hamarabb, s melyikük hagyott múlékony, de annál büdösebb nyomot a retyó mögött.

Kapcsolódó szócikkek: laktózérzékenység (-intolerancia)
Ibanez P>!

Az ifisták öltözni mentek, mi besétáltunk a kerítésen belülre, megcsodáltuk a korlátra kifeszített reklámmolinókat. Különösen az tetszett, amelyiken egy sírköves hirdette magát. Veknyi feszülten lépdelt mellettem a kispad felé. Harakiri meccs lesz, mormolta idegesen. Ne izgulj, mutattam a sírköves molinóra, ha baj lesz, közel a segítség.

Kapcsolódó szócikkek: molinó
Ibanez P>!

Ahogy az elnökök hogyos cipőjükben kiléptek a budiból, látszott rajtuk, hogy nem találták meg sem a közös nevezőt, sem a helyes dőlésszöget.


Hasonló könyvek címkék alapján

Heniko Sakka: Süß & Turner
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Susan Elizabeth Phillips: Apafogó
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Terry Pratchett: Láthatatlan Akadémikusok
Rachel Van Dyken: Risky Play – Veszélyes játék
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Békés Pál: Csikágó
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója