Hang ​és lélek 2 csillagozás

a muzikalitás és a kreativitás közötti kapcsolat nemcsak komponálás közben érhető tetten: pszichológiai tesztekkel mutatták ki, hogy a zene percepciója, élvezete is növeli a kreativitást, a képzelőerőt. Vagyis az aktív éneklés és zenélés mellett annak hallgatása is erősíti az ember általános alkotóképességét, és segíti – aktívan – az „absztrakt" gondolkodást.

42. oldal (Hámori József: Az emberi agy és a zene)

Népdal sohasem hangzott el kontextusokon kívül, mert – mint említettem – a dal sohasem tárgyiasult, ezért kontextuson kívül semmi értelme sem volt. Hosszú évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy a zenetanárok túlnyomó többségének nagyon kevés fogalma van a valódi magyar néphagyományról: tudásuk hangsorokra és sorszerkezetekre vonatkozik, míg a hagyományt nap, mint nap újrateremtő közösség életével, élményvilágával sem találkozásuk, sem élményszerű tapasztalatuk nincs.
…
Ha megfigyeljük, hogy mi az az erő, amely nemcsak az éneken keresztül az embert, hanem magát az éneklést is élteti, az a saját érzelmekkel való közvetlen kapcsolat, annak őszinte, spontán, elfolytásmentes kifejezése és képesség a saját én-en való túllépésre egy magasabb dimenzió felé. Pusztán zeneileg pedig a szabad variációképzés és rögtönzés gyakorlata szembetűnő.

127. oldal (Fekete Anna: „Mindenik embernek a lelkében dal van..." Gondolatok az éneklésről, az énektanításról és a magyar néphagyományról)

Az zenélés elsősorban az átlag alatti, illetve az átlag feletti teljesítményt nyújtó gyermekek fejlődését segíti elő.
…
Az aktív gyakorlati zenélésből éppen azok profitálhatnak a legtöbbet, akik egyébként a leginkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az oktatás során hátrányos helyzetbe kerülnek. Így aztán a zenélés tulajdonképpen elsőrangú belső differenciálásra szolgáló eszközként funkcionál, mivel az, hogy egy módszer térbeli elkülönítés nélkül egyszerre fejlessze az átlag alatti, illetve átlag feletti teljesítményű gyermekeket, „oktatástechnikai” szempontból szinte a csodával egyenlő.

99. oldal (Rainer Knappek: Az intenzív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális fejlődésére)

…az együttmuzsikálás szociális aspektusainak gyümölcsei egyértelműen megmutatkoznak, s ezeket a gyümölcsöket az osztályközösség szedi le. A zene mint kapcsolat- és érzelemfejlesztő eszköz, illetve az együttzenélés mint tevékenység, valóban összetéveszthetetlen és egyedi módon fejleszti a közösséget, és járul hozzá az osztály szociális, érzelmi és teljesítménymotivációs integrációjához.

100. oldal (Rainer Knappek: Az intenzív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális fejlődésére)

A siratás olyan közvetlen érzelem-megnyilvánulás, melyet méltán fed az érzelmi szemérem fátyla. A siratásban egy-egy ember élete olyan leplezetlen mélységekben tárul fel, hogy azt szentségtörés az alkalomtól függetlenül feszegetni. Ugyanakkor döbbenetes, hogy ezer év kereszténység és a szemérmes tartózkodás ellenére Kodály még élő hagyományként talált rá a siratás ízig-vérig pogány, önmagát transzba jajgató-éneklő szokására. A siratásra senki nem készül, azt senki nem tanulja. A sirató ember szabadon, néhány alapvető dallammagot ismételgetve beszél a halottal, Istennel, önmagával. A siratás hihetetlenül őszinte, a sirató ember távolról sem csak a jóra emlékezik. A siratásban feltárul mindaz, ami addig zárt ajtók mögött zajlott: jó is, rossz is. A sirató ember végre beolvashat annak, amit életében nem tudott. A siratásban nem csak a halál által való veszteség, hanem az élet teljes keserűsége, magánya, de akár a halál által hozott megkönnyebbülés is katartikus módon jut kifejezésre.

121. oldal (Fekete Anna: „Mindenik embernek a lelkében dal van..." Gondolatok az éneklésről, az énektanításról és a magyar néphagyományról)

Zenéből is akkor adunk nekik a legtöbbet, ha megtanítjuk és felszabadítjuk őket arra, hogy bármi eszközzel közelítsenek is a zenéhez, abban legelőször is önmagukat, saját belső világukat tudják megélni, kifejezni. Meggyőződésem, hogy a leghasznosabb „zenei anyanyelv", amit átadhatunk gyermekeinknek, a zenei improvizáció képessége. Így maga a zene válik anyanyelvükké, s erre az alapra építkezve bármely stílus és kor nyelvezetét el fogják tudni sajátítani. A magyar népzenéét is. Sőt ekkor fogják csak igazán megérezni, meghallani a különböző tájegységek zenéje közötti különbségeket,és ekkor fogják igazán megérezni mindazt az érzelmi és erkölcsi tartalmat, amely igazán magyar, igazán emberi. Akkor zene nem tantárgy lesz számukra, hanem élmény és éltető erő, amely elkíséri őket életük minden útján.

128 .oldal (Fekete Anna: „Mindenik embernek a lelkében dal van..." Gondolatok az éneklésről, az énektanításról és a magyar néphagyományról)

…az anyanyelvi zenei gondolkodás elvben ma is, városban is kialakulhatna, ha gyerekeink anyanyelvi környezetben nőnének fel. Tudjuk, hogy ennek ma óriási akadálya van. Ma az úgynevezett multikultúra jegyében valamiféle zenei Bábel felépítése a cél – a nyelvek összezavarása után az egyéges fogyasztói ízlés sulykolása az egész világon eladható konzervzene piaci sikere érdekében. Hogy a fogyasztás imadatáról mikor fordul el a társadalom, nem tudhatjuk. De a zenetanításban most is alkalmazható a hagyományos út számos eleme, ha célul az anyanyelvi zenei fogalmazókészség kialakítását tűzzük ki. Hiszen a kotta silabizálása helyett törekedhetünk a hallás utáni tanulásra, amelyhez a kotta jó segédeszköz.

133. oldal (Juhász Zoltán: A népzenetanulás hagyományos módja)

…a zenecentrikus iskolákban összeségében kevesebb a teljesen kiközösített gyermek.”

99. oldal (Rainer Knappek: Az intenzív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális fejlődésére)

Ha arra kérünk embereket, hogy tetszőlegesen állítsák be a metronómot egy – számukra kellemes – ritmusra, akkor a többség a 60-80 közti ütemet tartja optimálisnak.

47. oldal (Bagdy Emőke: Hangzás, mozgás, ritmus: A muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei)

A fül „lelki energetikai szerv” is, agy-akkumulátor (Tomaris), az agyi összenergia 90%-át biztosítja a külvilági ingerlésen (szenzoros stimuláción) keresztül. Egyszerre reagál az egyensúlyváltozásra és a hangingerekre, ritmusérzékeny és egyedüli szerv, amelynek nincs záróizma. Nyitottsága révén „lélek-kapu”, hogy a külvilág minden változására (mozgás, hang) figyelmeztessen.

49. oldal (Bagdy Emőke: Hangzás, mozgás, ritmus: A muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei)