A ​gránát szíve 0 csillagozás

Antifasiszta lírai antológia
Székely Magda (szerk.): A gránát szíve

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Valeri Petrov, Vítězslav Nezval, Marie Pujmanová, Tadeusz Borowski, Konstanty Ildefons Galczynski, Jerzy Putrament, Julian Tuwim, Erich Arendt, Johannes R. Becher, Johannes Bobrowski, Bertolt Brecht, Franz Fühmann, Louis Fürnberg, Stephan Hermlin, Wieland Herzfelde, Ricarda Huch, Alfred Kerr, Kuba, Else Lasker-Schüler, Nelly Sachs, Franz Werfel, Anna Ahmatova, Margarita Aliger, Olga Bergholz, Ilja Ehrenburg, Raszul Gamzatov, Vera Inber, Alekszandr Jasin, Jevgenyij Jevtusenko, Mosztaj Kerim, Jurij Kuznyecov, Alekszandr Mezsirov, Bulat Okudzsava, Borisz Paszternak, Vagyim Sefner, David Szamojlov, Konsztantyin Szimonov, Alekszandr Tvardovszkij, Nyikolaj Tyihonov, Jevgenyij Vinokurov, Nyikolaj Zabolockij, Vizma Belševica, Josef Čapek, František Halas, Tadeusz Różewicz, Wisława Szymborska, Debora Vaarandi

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A győzelem könyvtára


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Madrid


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

Josef Kainar: Rabvonat

Ott áll a raktárépület mögött
Ha kíváncsi rá nézze meg
Nekem mennem kell Valahova El
Mindegy csak el

Már felismerték néhényukat mondják
Próbálja meg Sikerülhet Ki tudja
Ej mínusz tizenöt fokban uram
Míg csak felismerhető
Nem lesz mind

Mínusz tizenöt fok uram
Vas és fagy peng körülöttük
S ők vízért kiáltanak még
Nekik ez a Halál nyara

Nyitott szeneskocsikból kerek koponyák
Bennük szemek Már a szemekben semmi
Csak hogy kilássanak felállnak
Akármire
Ami összefagyott már:
Hát ti meg itt
Látjuk látjuk
Közelednek
Az orosz ágyúk

A felügyelő Az utolsó
Még így-úgy beszédes volt
Segített egy cserfes asszony
Vagy pár cigaretta
Puskatussal az imént vert agyon
Egyet mert üvöltött és énekelt

Énekelte Ostravából Ostravából a javából
Otthon van ő legyen bárhol
Üdvözlöm a mamám tatám
Ott a felüljáró után
Sarokház huszas szám

Hát ti meg itt
Látjuk látjuk
Jönnek értük
Az orosz ágyúk

Csak ő volt öntudatnál énekelt

Egyszerre kezdték szidni
Négy nyelven kórusban
Téli varjak károgása
Mert ők túl sokat láttak fentről
Miért is ne kárognának
Embernyelven

Csak ő volt öntudatnál énekelt

Most fekszik A mosdó előtt
Terült el a peron
Másik végén
Meztelen és csendes Egyforma egyre
Csak a szemhéját emelte
Meg valami

A vonat zötyörögve elindul
S ő nézi nézi
Mereven az ifjú
Véneket Vén gyerekeket Míg
Hátra nem vonszolják
A falhoz

Akkor erőtlenednek a vonatba
Kapaszkodó kezek Elkezdenek
Kalimpálni Felébred
A dübörgésre a halál
És faggyal gyilkol
Menetrendje szerint
Hát ti meg ott
Látjuk látjuk
Jönnek értünk
Az orosz ágyúk

Tandori Dezső fordítása

76-78. oldal, Cseh és szlovák költők (Európa, 1982)

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Stanislav Kostka Neumann: Óvd elvedet!

Csak teveled törődöm, népem, teveled,
nékünk csak te vagy fontos,
óvd elvedet,
hazánk borús, homálytól foltos,
ha elhagyod a fény forrását,
jövőtlenül a romlás vár rád,
óvd elvedet!

Idő játéka a homály, az játszik teveled,
a homály mit se számít,
óvd elvedet,
nap, levegő, víz él sokáig,
lesz aratás, vetés csirázik,
május a szívben dudorászik,
óvd elvedet!

Elfonnyadt a virág, a kéreg dermedett,
a kisértetek kószálnak,
óvd lelkedet,
s bár az örök tavaszt nem láttad,
mint a fa téltől izmosodva,
zsendülsz majd kilombosodva,
ne búsulj, óvd csak elvedet!

Gereblyés László fordítása

88. oldal, Cseh és szlovák költők (Európa, 1982)

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Vizma Belsevica: Ruena

Ruena* – lépcsők, lépcsők, lépcsők,
a semmibe meredve.
Forgószél söpri puszta fokait.
Ajtó vagy fal semerre.
A tűnt termek nem várnak többé bálra.
Orgonaág lobog.
Ó, Ruena, romod ha állna!
De csak lépcsőfokok
mindenfelé, s csak egy gránitmadonna
imádkozik még egyre,
kőkarjait a semmibe vivő
lépcsők fölé emelve,
hol nyughatatlanul bolyonganak
a holtak lelkei.
Köröskörül csend. A gránitmadonna
tekintetét fel nem veti.
A lenyugvó nap Ruenát megáldja,
sok lépcsőt, mely nem visz sehova.
Törtető láb meg nem gyalázza
e halott lépcsőket soha.

1967

Grigássy Éva fordítása

*Ruena – lettországi kisváros, melyet a fasiszták leromboltak.

274. oldal, Szovjet költők, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982 · Vizma Belševica

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Laco Novomesky: Előhang

Majd ha verset olvasnak újra
az emberforma emberek,
s múlik, kásás vizekbe folyva,
havas ősz, jeges kikelet,

Elmondjuk majd: az a keservek,
ágyú és sírás kora volt,
a költő senkinek se kellett
s ember embertől elvadult.

Garai Gábor fordítása

91. oldal, Cseh és szlovák költők (Európa, 1982) · Novomeský

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Dolgrín Njamá: Az apa és a háború

Az apát hazulról a háború elvitte,
Ment, s távoltartotta a háborút.
A fronton
a háború megölte az apát,
De ő is
megölte a háborút.

1965

Lőrincz L. László fordítása

187. oldal, Mongol költők (Európa, 1982)

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Erich Arendt: A példa

Ha elfog a csüggedés; éjben futsz hegyekig;
ha Berlint és Rómát szorongatják a latrok;
ha nincs menekülés, a veszély bekerít;
ha les rád a halál már minden utcasarkon

– börtönben rég halált lelt barátod, olyan sok –;
ha éjjel felriadsz, a gyilkos lépteit
hallod és megremegsz, mindjárt belép az ajtón;
ha elfog a csüggedés: jusson eszedbe Madrid!

amely minden halált gúnyolva kinevet,
acélos nevetés, a tank is megremeg.
Felnyúlnak ott a holt öklök még s kőkemények.

Vérbíróság előtt térdet soha se hajts.
A messzeségbe nézz és utoljára majd
a hős Madridra láss: harcát vívja s tiédet!

Hajnal Gábor fordítása

211. oldal, Német költők, (Európa, 1982) · Erich Arendt

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Kapcsolódó szócikkek: Madrid
Nazanszkij>!

Bertolt Brecht: Németország
(Hadd beszéljenek mások az ő gyalázatáról, én a magaméról szólok)

Ó sápadt anya, Németország!
Mily bemocskoltan ülsz a
népek között.
A meggyalázottak
közül is kitűnsz.

Legszegényebb fiadat
agyonütötték.
Midőn éhsége megnőtt,
kezet emeltek rá
többi fiaid.
Ennek híre kelt.

Ekként felemelt kezükkel
a testvérükre emelttel
pimaszul járkálnak előtted
s arcodba nevetnek.
Ez köztudomású.

Házadban
a hazugságot üvöltik
de az igazságnak
hallgatnia kell.
Nem így van?

Mért magasztalnak az elnyomók mindenütt, és
mért vádol az elnyomott?
A kizsákmányoltak
ujjal mutatnak rád, míg
a kizsákmányolók dicsérik a rendszert,
melyet házadban kiagyaltak!

S amellett mindenki látja,
hogy elrejted szoknyád csücskét, amelyre
legjobb fiad
vére ömölt.

A házadból kiszürődő beszédek hallatára nevetnek.
De aki meglát, késéhez kap,
mintah rablót pillantott volna meg.

Ó sápadt anya, Németország!
Helybenhagyták a fiaid,
s most úgy ülsz a népek közt, mint
valami csúfság vagy rettegés!

Eörsi István fordítása

218-219. oldal, Német költők (Európa, 1982) · Bertolt Brecht

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Wislawa Szymborska: Éhségtábor Jaslo mellett

Jegyezd fel. Írd fel. Egyszerű tintával
egyszerű papirra: nem adtak nekik enni,
mindnyájan éhenhaltak. Mind. Hányan?
Nagy ez a mező. Mennyi fű
jutott egy főre? Írd: nem tudom.
A történelem nullára kerekíti
az árnyakat. Ezer meg egy – ezer még.
Az az egy, mintha nem is lett volna:
képzelt magzat, gazdátlan bölcső,
senki számára felnyílt betűország,
levegő, mely nevet, kiabál, növekszik,
lépcső a kertbe futó semmiségnek,
senki helye a sorban.

Itt vagyunk a mezőn, ahol testté lőn.
S ő hallgat, mint a felbérelt tanú.
A napon. Zölden. Amott az az erdő
rágnivaló fa, kéregnedv-ital –
egésznapos látvány-adag,
megvakulásig. Madár odafenn,
tápláló szárnyak átsuhanó árnya
az ajkakon. Állkapcsok nyíltak,
fog foghoz ütődött.
Éjjel sarló villant az égen
s álmodott kenyerekre aratott.

Kezek tűntek fel, megfeketült ikonokról,
üres kelyehek az ujjaik közt.
A tüskésdrót nyársán
ember lengett.
Énekeltek, földdel-telt szájjal. Csodaszép dalt
arról, hogy a háború a szívekbe talál.
Írd fel, milyen csend van itt.
Igen.

Kerényi Grácia fordítása

157-158. oldal, Lengyel költők (Európa, 1982) · Wisława Szymborska

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Lodongín Tudev: Ítélet
(Részlet az Ember született című versből)

Őfelsége, az Emberiség nevében!
Ünnepélyesen közlöm –
mindenkivel, mindenkivel!
A redőny lehúzva, az üzlet bezárva,
az árusítás (reméljük) mindörökre szünetel.
A gazda bűneinek se szeri, se száma:
Ő vágott szuronyt szépapám
oldalába!
Ő szúrt görbe kardot dédapám
hasába!
Ő lőtt ólomgolyót nagyapám testébe!
Ő adott mankókat apám két kezébe!
Mivel bűneinek se szeri, se száma,
Ezért elítéltük a háborút halálra!
Közöljük, hogy eljött a béke ideje,
Fellebezésnek nincs és nem is lesz helye!

Lőrincz L. László fordítása

207. oldal, Mongol költők (Európa, 1982)

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Nazanszkij>!

Vítězslav Nezval: Elégia München után
(Ivan Sekanina emlékére)

A világűr orloja üt,
kelet s nyugat, zenit s nadír közt mindenütt,
lélektelen henger, gépzongora,
önhúsát tépi korhatag fogsora,
csillagviszály, húslégyviszály, kegyetlen csillaglégyviszály,
autósztrádán, mely az állatkörből kiszáll,
istenviszály, s rosszabbak ők, mint őseik az Iliászban,
állnak korunk felett tanácstalan tanácsban.

Halld ütni az orlojt az Óváros tér felett,
szélkuvik száll a Tyn templomból, baj közeleg, közeleg,
könnyzáportól csatakos zászlók csak félárbocon lobognak,
oda minden, hazárd szögben, föléje lordok hajolnak,
hajdani hazánk felnégyelve, leválik végtag végtagra –
vak sors borzalmas kínpadja!

Állomásokon fut át a vonat: olvasó a fejezeten,
mely már túl sok keserűség lenne, szégyen és gyötrelem,
harag; Zwittau állomása, egykori szegény Svitava,
szivárványhártya-pillangóval játszik a könny nyers anyaga,
sóvárgás ez asszony után, kit férjhez kényszerítettek,
ej, hugocskám, szólnál hozzá, könnyeid is elerednek,
lám, te is sírsz, alagutak kamráiban – ó, hogy várna
ez a föld szellőrózsára, martilapura, búzavirágra!

Egy nap rossz időre ébredsz, szívfojtogató csatakra,
hang riaszt, városokat jár, s nincs egy falu, mit kihagyna,
remegsz, remegsz, boldogtalan ítélet órája jött el!

Lenin képét leakasztod a falról, szemed tele könnyel,
pánikkal sikolt a város, bevonul sokezernyi zsoldos,
zárod az ajtót, szerte csupa síró, rettegő, öngyilkos –
zárkák zárai zörrennek, örülhetsz házi celládnak,
ajtók s ütések csattannak, az ellenség dühe árad.

Lépsz, de már nem te lépsz mégsem, s mikor ér ez végre véget!
Mit vétettél, Ivan, mondd meg! Mintha valami szörnyűséget
akartál volna – amit annyi ember áhít, arra vágytál,
világra, mely békéjével emberibb e kínvilágnál,
világot, mely nemzeteknek szabad, testvéri otthona,
világot, hol egyik nép sem lesz a másik ura soha.

Éj van, akár ha pestis éje lenne, sehol fény,
rideg éj van, az utcán nem kószál eleven lény,
éj honol, mást se hallok, csak a járőr zaját,
éj, te szomorú, te kietlen, egy lélek se kiált.

A világ orloja üt,
kelet s nyugat, zenit s nadír közt mindenütt,
halott város, te átkozott, éji harangszó káromol,
dögvészes éj, végtelen éj, csillag sehol, remény sehol.

Tandori Dezső fordítása

89-90. oldal, Cseh és szlovák költők (Európa, 1982) · Vítězslav Nezval

Székely Magda (szerk.): A gránát szíve Antifasiszta lírai antológia

Kapcsolódó szócikkek: Lenin

Hasonló könyvek címkék alapján

Bay Endre (szerk.): Lesz-e holnapután…
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
T. Aszódi Éva (szerk.): Rókavigasztaló
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás