Sírni ​csak a győztesnek szabad! 128 csillagozás

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Székely ​Éva magyar úszósport kiemelkedő alakja, többszörös olimpiai bajnok vetette papírra emlékiratait.
Bevezetőben szól a gyermekkori meleg otthonról, a szeretetről, majd megkísérli rekonstruálni, hogyan is jutott el az életét meghatározó vezérgondolathoz: olimpiát kell nyernie. A Hogyan lettem pillangókisasszony című részben összefoglalja sportolói pályafutását. A könyv legszomorúbb, s mégis legfelemelőbb része közé tartozik, amikor beszámol arról, hogy az üldöztetés éveiben, amikor minden álma összeomlani látszott, milyem akaraterővel úszott, tornázott és sohasem adta fel a reményt. Kedves egyszerűséggel számol be sikereiről, s arról, hogy minden eredmény mögött mekkora erőfeszítés, munka áll. Egy fejezet számol be a Szőnyi uti uszodában edzőként eltöltött évek eseményeiről, majd lányának, Gyarmati Andreának úszópályafutását ismerteti. Hosszan és meggyőzően magyarázza az okokat és körülményeket, melyek eredményeképpen Andrea „csak” egy ezüst- és egy bronzérmet nyert… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tények és tanúk

>!
Helikon, Budapest, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634792307
>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635005199
>!
Magvető, Budapest, 1982
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717619

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

edző


Kedvencelte 32

Most olvassa 5

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Citrompor
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Olvastam én már ezt a könyvet tizenévesen egy hosszabb buszút alkalmával, egy szuszra. Akkor is keresztanyáméktól kaptam kölcsön – ők ajánlották –, most is ugyanaz a példány van a kezemben, mert ezúttal én kértem kölcsön, hogy felfrissítsem az emlékeimet.

Székely Éva olimpiai bajnok úszó a bevezetőben írja, hogy „Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lesz irodalmi remekmű, de nekem öröm még egyszer átélni mindent.” Ehhez hadd fűzzem azt hozzá, hogy a könyv jól és jó stílusban megírt, feszült és izgalmas, szóval szerintem ezen a téren sem kell túlzottan szerénykedni. Továbbá nem csak neki volt öröm újra átélni mindent, hanem nekem, olvasónak is, még úgy is, hogy korábban már egyszer olvastam.

Az önéletrajzi könyvet három nagy részre oszthatjuk: a fiatal versenyző küzdelmeire, az olimpiai versengésekre, az edző és egyben édesanya nem kevésbé küzdelmes munkájára és egy retinaleválást követő kórházi viszontagságokat elmesélő történetre, amely a szerző kb. ötvenéves korában következett be. A leghangsúlyosabbnak a középső epizódot éreztem, pedig emlékeimben a legélénkebben a versenyzői korszak történetei maradtak meg bennem.

Székely Éva, az olimpikon
Kitartásból, emberségből, sportszerűségből példát vehetünk arról a sportolóról, aki a második világháborús üldöztetés, viszontagságok és kirekesztés ellenére sem adta fel a küzdelmet az életben és a sportban egyaránt. Székely Évát az olimpiai álmok „tartották életben”: https://moly.hu/idezetek/684031. S valljuk be, volt benne igazán kurázsi később is, ld. a Rákosi anekdotát: https://moly.hu/idezetek/683769.
Az úszás iránt érdeklődőknek igazi csemege a pillangóúszás fejlődéséről olvasható információmorzsák (amikor még a pillangóúszás nem volt külön úszásnem).
1952, Helsinki, olimpiai arany (200 m női mell)
1956, Melbourne, olimpiai ezüst (200 m női mell)

Székely Éva, az edző és édesanya
A szerző lánya, Gyarmati Andrea, a Szőnyi úti uszoda egykori „főlógósa”, tizenkét évesen bejelenti, hogy innentől „komolyan szeretne úszni”. Újabb küzdelmek, ezúttal edzőként és szülőként, az utóbbi két szerepkör nem ritkán ellentmondásokkal terhes. Feszült izgalmakat tartogatott ez az epizód is. Igazi olimpiai ráhangolódás így 2016. augusztusában – még olvasóként is körömrágósan érdekfeszítő.
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai ezüst (100 m női hát)
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai bronz (100 m női pillangó)

Székely Éva, a beteg
Az utolsó epizódban egy retinaleválás viszontagságos következményeivel szembesülünk, amikor is egy sportember állhatatos kitartására van szükség a túléléshez. Mi ehhez újfent csak gratulálhatunk.
Több hónap két ország kórházában, 5 operáció, -13 kg 13 hét alatt

Ez a könyv sok mindent tanít az életről, a küzdeni akarásról, az életben kitűzött célok értelméről, azok követéséről, az állhatatosságról. Nem csak sportolóknak. Sőt. Ajánlott olvasmány mindenkinek.

1 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nem tudom, hogyan, de a könyv gyakorlatilag semmilyen irodalmi értékkel nem bír, mégis úgy sodródtam, mint egy falevél a hullámzó medencében, csak, hogy stílusos legyek.

Székely Éva sallangmentesen és módfelett őszintén meséli el nekünk az úszói, az edzői és a szembeteg élményeit. Szerfelett izgalmas volt a versenyek leírását olvasni még akkor is, ha tulajdonképpen egy laza Google kereséssel az olyan enciklopédikus sporttörténelmi tudással nem rendelkezők is, mint én, ki tudták volna spoilerezni a végkifejletet.

Élsportolónak tényleg születni kell. Aki nem rendelkezik a Székely Éváéhoz hasonló fanatizmussal és kitartással, nem viseli ennyire jól a stresszhelyzeteket, annak valóban csak hobbiból érdemes úszni.

Nosztalgikus volt az uszodai részeket olvasni, kölyökkoromban ugyanis én is úsztam, és egészen addig szívesen is tettem, míg
a) az edzőm azt nem találta egyszer mondani, ha így folytatom, akár az úszóegyletbe is felvehetnek, ettől pedig úgy beparáztam, hogy a stressz visszavetette a kedvemet,
b) egészségügyi okokból olyannyira javasolt lett ez az edzésmód, hogy nagyon hamar meg is utáltam. Fene se akar muszájból úszni.

Félelmetes memóriája van ennek a nőnek, hogy napra pontosan emlékezett a gyógykezelései részleteire is, holott állapotából fakadóan naplót akkoriban nem írhatott.
Nagyon érdekes kis könyv volt, úszóknak, úszás iránt érdeklődőknek és sporttörténeti kulisszák mögé való bepillantáshoz kihagyhatatlan darab. Bírnék egy hasonlót valamelyik mai sportolótól.

>!
Baba082
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nagyszerű memoár egy fantasztikus asszonytól. Minden tiszteletem Székely Éváé, és most már az eddiginél is büszkébb vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű asszony lánya miatt nevezett anyám Andreának.
Én ugyan nem tudok úszni, határozottan utálom is a vizet, de nagyon jó volt olvasni az edzésekről, és határozottan úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is együtt úsznék Évával és Andreával.
Non plusz ultrákban tudok csak nyilatkozni azokról a részekről, ahol a lányával való kapcsolatáról ír, azt hiszem ilyen egy igazi Édesanya, és remélem életem végén majd én is elmondhatom magamról, hogy legalább annyira odaadó, és szeretetteljes édesanyja voltam fiamnak, mint amilyen Székely Éva a lányának.
Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

>!
gabona MP
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Ha létezik minden tekintetben ötcsillagos könyv, akkor ez az.

Nyáron, a munkám során napi szinten megfordult a kezemben ez a könyv. Vékony, keskeny, fekete kis kötet, borítóján és gerincén kék betűk és – sorozatcíméből adódóan – állandóan a történelem kategóriában. Azt gondoltam, valami csatáról vagy forradalomról lett írva, és mivel az ilyen jellegű könyvek általában nem gyakorolnak rám nagy hatást, rendszeresen vissza is raktam a helyére, ahelyett hogy elolvasom.

Aztán a napokban újfent szembejött velem, majd miután kiderült hogy idén újra kiadták, gondoltam, nem üldözhet tovább ez a kötet, el kell, hogy olvassam. Ahogy az lenni szokott, jól döntöttem. Legszívesebben egy este alatt végigrobogtam volna rajta, de muszáj volt másnapra is hagyni valamit, annyira jó munka. Irodalmi értéket nem képvisel, mégis meglepően jól összerakott, gördülékeny, izgalmas és ami a legfontosabb: őszinte.

Mivel a sporthoz semmiféle, azon belül az úszáshoz pedig még inkább semmiféle közöm nincs, élvezettel forgattam a lapokat és követtem nyomon az úszónő pályafutását, ahelyett, hogy mondjuk rákeresek a neten. Így még izgalmas is volt szurkolni, hogy nyerjen. Habár az Andreával kapcsolatos részeknél voltak bizonyos úszós részek, amik cseppet untattak, a kórházi megpróbáltatások egy szempillantás alatt visszaadtak mindent. Ráadásul Székely Éva még Merle-t is idézett: https://moly.hu/idezetek/592642 / https://moly.hu/idezetek/48775. Vagy Merle idézte Székely Évát? :D

>!
Magvető, Budapest, 1982
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717619
>!
kkata76 P
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Édesanyám már rég mondta, hogy olvassam el ezt a könyvet, neki nagyon tetszett amikor olvasta, akkor, amikor a könyv először megjelent. Mivel szeretek úszni – és a sport története is érdekel – nem is tudom, miért tartott eddig, hogy végül hagytam magam rábeszélni.
És mennyire jól tettem! Mindig felemelő érzés nagy formátumú emberekről olvasni, főleg ha az illető visszaemlékezéseiről, önéletrajzáról van szó, és nem utolsó sorban, ha a könyv jól van megírva. Márpedig ez a könyv nagyon jó. Nemcsak a sporttörténeti része – bár szerintem nagyon érdekes az úszás technikai fejlődéséről, a különböző úszásnemek kialakulásáról, az olimpiai felkészülésről olvasni – de a magánéleti vonatkozások, a világháború és az azt megelőző, majd követő évek nyomorúsága, gyerek, válás, betegség… szinte mindent a szerzővel együtt élünk át, olyan közel hozza hozzánk a szöveg, annyira személyes a hangvétele. És minden sorából a sport szeretete árad.
A harmincas évektől a nyolcvanas évekig kísérhetjük figyelemmel Székely Éva pályáját és életét; együtt veszünk részt a kora reggeli erőt próbáló edzéseken, készülünk a versenyekre még akkor is, mikor a körülmények nem csupán nem kedvezők, de egyenesen lehetetlenné tennék a felkészülést – ha bárki másról lenne szó.
Együtt izgulunk a tanítványok, köztük a lánya sikereiért, majd együtt vészeljük át a betegséget is.
Ajánlom mindenkinek, nemcsak sportrajongóknak.

>!
Mariann_ P
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Fantasztikus könyv, utazás közben olvastam, azért tartott ennyi ideig.
Mindig csodáltam az úszókat, akik századmásodpercekkel vívnak harcot, sejtelmem volt azért arról, hogy emberfeletti küzdelem minden eredmény.
A saját, majd a lánya pályafutását kísérhetjük figyelemmel, szoríthatunk nekik minden egyes verseny előtt, alatt, vigasztalódunk velük együtt, ha nem olyan az az eredmény, mint amit vártak.
A retinaleválásos rész sokkolt, soha nem szeretném ezt átélni, most már tudom milyen küzdelem ez is .

>!
Pennmenelien P
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Csapattársam javaslatára olvastam el, kölcsön is adta. És kb egy nap alatt elolvastam, egyszerűen nem bírtam letenni. Hihetetlen történet, hihetetlen személyek egy hihetetlen korban. Mégis, ez mind igazi és valós, éppen ettől még fantasztikusabb ez a történet. Sportolóknak kötelező, és mindenki másnak is!

>!
ecus
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nagyon nem akaródzott elolvasni ezt a könyvet, mert annyira megátalkodottan sportmentes vagyok, hogy még a VB-t, EB-t, és Uram bocsá' még az Olümpiát sem szoktam nézni (ezekért korábban már kövezést is felvetettek számomra, hogy na oké, hogy nem nézek focit, na de a VB-döntőt … ). Szóval nem érzem át a szurkoljunk együtt, meg képzeletben ússzunk együtt vele, meg izguljuk halálra magunkat egy-egy versenyszám közben. Viszont Székely Évával még néha én is együtt úsztam, amíg a könyvet olvastam, pedig a mély vizet messzire elkerülöm a valóéletben. A vízen kívüli élete talán jobban is érdekelt, és jobban is átjött. A mínusz fél csillag mégis a sport miatt van, és nem a könyvet minősíti ez esetben, hanem az olvasót, aki nagyon kívül került a komfortzónáján. :)
A könyvet a 2015-ös RC miatt olvastam el (monogramom megegyezik az íróéval).
(kihívás miatt értékelve)

>!
winrudi
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Imádok úszni, úgyhogy kedvenceim közé került, az elolvasását pedig azoknak ajánlom, akiket érdekel az úszás vagy bármilyen másik sport, de azoknak is, akik szívesen gazdagodnának egy igazi példaképpel, aki céljainak elérésért – a legpozitívabb értelemben – bármire képes volt, és egész életével példát mutat akaraterőből, küzdeni tudásból, tartásból, emberségből és jóságból.


Népszerű idézetek

>!
Citrompor

    Mi a Szabadság-hegyen, a Vörös Csillag Szállóban táboroztunk, a többiek Tatán készültek az olimpiára. Az indulás előtt egy héttel mi is lementünk Tatára, mert Rákosi Mátyás meglátogatta az olimpiai csapatot. A magyar sport vezetői kísérték végig a táboron. Hegyi Gyula mutatta be a versenyzőket. Amikor rám került a sor, Rákosi megjegyezte: – Egy ilyen kis nő hogy fogja legyőzni azokat a magas amerikai lányokat?
    A legérzékenyebb pontomon érintett. Évek óta bosszankodtunk Killermann Klárival, hogy mi vagyunk a legkisebbek. Rávágtam: – Hát ön sem valami magas, mégis egy egész országot vezet! – Megállt körülöttünk a levegő, Gyula bácsi arca lila lett. A sok ijedt arcot látva magam is megrémültem. „Csak nem maradok itthon?” – villant át rajtam.
    Rákosi rám mosolygott és megveregette az arcom.
    – Na, magát se kell félteni, ami a nyelvét illeti – és már mentek is tovább.
    Mindenki fellélegzett.

59-60. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Rákosi Mátyás
>!
Citrompor

Hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra leszek éber és hallom, hogy csöng az ébresztőóra. Négy óra van. Kikecmergek az ágyból és kitámolygok a konyhába. Felteszem a kávét, és abban a percben, amikor a konyha megtelik a világ egyik legkellemesebb illatával, véglegesen felébredek. Ez a tíz perc egész napom legbékésebb időszaka.

126. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
Citrompor

Van abban valami nagyszerű, ha az ember tudja, képes az elkövetett hibákat vállalni.

176. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
>!
Citrompor

(…) amióta „hatáskörök” vannak a magyar sportban, azóta megyünk lefelé a lejtőn.

120. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
>!
Cicu

Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek.

36. oldal

>!
Anna_Sztankovics

A fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot.

28. oldal (Magvető, 1982)

>!
Citrompor

    Pest felszabadulása után három nappal megérkezett Sárosi. Megszökött a frontról, és közvetlenül a szovjet katonák után jött. Amikor megláttam, hosszú ideig szótlanul bámultuk egymást. Nekem abban a pillanatban ért véget a háború. Sikerült: megmaradt az élet, és megmaradt az úszás is.
    Ez volt minden, de ez minden is volt.

41. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
1 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP

Az utca üres volt. Hirtelen megláttam, hogy a sarkon egy lovaskocsi áll, bőrig ázott lovacskákkal. Elindultam az előszobába, kivettem a piros esernyőmet és belebújtam a kabátomba. Édesanyám utánam szólt: „Hová mész?” "Viszek a lovacskának esernyőt, feleltem, mert ázik." Édesanyám magyarázta, hogy a lónak nem lehet esernyőt vinni, de én vigasztalhatatlan voltam. Úgy bőgtem, hogy nem lehetett megnyugtatni. Azóta szólásmondás a családban, ha valami olyannal akarok segíteni, amivel nem lehet, hogy „Már megint esernyőt akar vinni a lónak!” Nekem mégis igazam volt. A lovat, ha esik az eső, a rendes kocsis letakarja, nem hagyja bőrig ázni. Ez volt az első eset, amikor különvéleményen voltam. Este, amikor lefeküdtem, láttam a szomorú, lehajtott fejű, bőrig ázott sovány gebét, és fájt a szívem. Ma, amikor már a világháború leírhatatlan borzalmait átéltem és az emberi kiszolgáltatottság szinte minden elképzelhető módját láttam, ez a gyerekkori kép jelenik meg lelki szemeim előtt, ha segíteni szeretnék és nem tudok.

12. oldal

1 hozzászólás
>!
zöldszemesostoros

Az ókori olimpiai szabályok értelmében, halál járt annak a nőnek, aki oda bemerészkedett. Kallipateria álruhában, versenymesternek öltözve részt vett a versenyek egyikén, hogy a nézőtérről izguljon fiáért. Amikor az győzött, örömmámorban – megfeledkezve inkognitójáról – felugrott és így kiáltott:
„Én vagyok az anyja!” Ez még a hellén bírák szívét is meglágyította, és bár halálra ítélték, megkegyelmeztek neki.

>!
Citrompor

    1936-ban Csík Ferenc győzelmének perceiben határoztam el, hogy olimpiai bajnokságot akarok nyerni. 1939-ben kezdtem versenyezni, és ettől kezdve egész életemet ennek a célnak rendeltem alá. A háború és az üldöztetés időszakában ez tartott életben. Nekem a sport, az olimpia mentette meg az életem.

181. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · olimpiai játékok

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnót Magda – Kenyeres Ágnes: Ifj. Imre József
Rácz Péter: A látóidegfő ophthalmoneurológiai jelentőségű kóros elváltozásai
Pajor Emese: Látássérülés
Radnót Magda: A szemészet alapvonalai
Lukáts Olga: Kóros szemhéjállások klinikuma és műtéti korrekciója
Fodor Ferenc: A szemgyógyászat évszázadai Erdélyben
Gáll János: Szemészeti gyakorlatok
Kárpáti Tibor: Szemészeti lézer csoda
Csapody István: Látáspróbák
Nagy Zoltán Zsolt (szerk.): Gyermekszemészet