Sírni ​csak a győztesnek szabad! 151 csillagozás

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Székely ​Éva magyar úszósport kiemelkedő alakja, többszörös olimpiai bajnok vetette papírra emlékiratait.
Bevezetőben szól a gyermekkori meleg otthonról, a szeretetről, majd megkísérli rekonstruálni, hogyan is jutott el az életét meghatározó vezérgondolathoz: olimpiát kell nyernie. A Hogyan lettem pillangókisasszony című részben összefoglalja sportolói pályafutását. A könyv legszomorúbb, s mégis legfelemelőbb része közé tartozik, amikor beszámol arról, hogy az üldöztetés éveiben, amikor minden álma összeomlani látszott, milyem akaraterővel úszott, tornázott és sohasem adta fel a reményt. Kedves egyszerűséggel számol be sikereiről, s arról, hogy minden eredmény mögött mekkora erőfeszítés, munka áll. Egy fejezet számol be a Szőnyi uti uszodában edzőként eltöltött évek eseményeiről, majd lányának, Gyarmati Andreának úszópályafutását ismerteti. Hosszan és meggyőzően magyarázza az okokat és körülményeket, melyek eredményeképpen Andrea „csak” egy ezüst- és egy bronzérmet nyert… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tények és tanúk Magvető

>!
Helikon, Budapest, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634792307
>!
236 oldal · puhatáblás
>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635005199

2 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

edző


Kedvencelte 36

Most olvassa 6

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Citrompor P>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Olvastam én már ezt a könyvet tizenévesen egy hosszabb buszút alkalmával, egy szuszra. Akkor is keresztanyáméktól kaptam kölcsön – ők ajánlották –, most is ugyanaz a példány van a kezemben, mert ezúttal én kértem kölcsön, hogy felfrissítsem az emlékeimet.

Székely Éva olimpiai bajnok úszó a bevezetőben írja, hogy „Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lesz irodalmi remekmű, de nekem öröm még egyszer átélni mindent.” Ehhez hadd fűzzem azt hozzá, hogy a könyv jól és jó stílusban megírt, feszült és izgalmas, szóval szerintem ezen a téren sem kell túlzottan szerénykedni. Továbbá nem csak neki volt öröm újra átélni mindent, hanem nekem, olvasónak is, még úgy is, hogy korábban már egyszer olvastam.

Az önéletrajzi könyvet három nagy részre oszthatjuk: a fiatal versenyző küzdelmeire, az olimpiai versengésekre, az edző és egyben édesanya nem kevésbé küzdelmes munkájára és egy retinaleválást követő kórházi viszontagságokat elmesélő történetre, amely a szerző kb. ötvenéves korában következett be. A leghangsúlyosabbnak a középső epizódot éreztem, pedig emlékeimben a legélénkebben a versenyzői korszak történetei maradtak meg bennem.

Székely Éva, az olimpikon
Kitartásból, emberségből, sportszerűségből példát vehetünk arról a sportolóról, aki a második világháborús üldöztetés, viszontagságok és kirekesztés ellenére sem adta fel a küzdelmet az életben és a sportban egyaránt. Székely Évát az olimpiai álmok „tartották életben”: https://moly.hu/idezetek/684031. S valljuk be, volt benne igazán kurázsi később is, ld. a Rákosi anekdotát: https://moly.hu/idezetek/683769.
Az úszás iránt érdeklődőknek igazi csemege a pillangóúszás fejlődéséről olvasható információmorzsák (amikor még a pillangóúszás nem volt külön úszásnem).
1952, Helsinki, olimpiai arany (200 m női mell)
1956, Melbourne, olimpiai ezüst (200 m női mell)

Székely Éva, az edző és édesanya
A szerző lánya, Gyarmati Andrea, a Szőnyi úti uszoda egykori „főlógósa”, tizenkét évesen bejelenti, hogy innentől „komolyan szeretne úszni”. Újabb küzdelmek, ezúttal edzőként és szülőként, az utóbbi két szerepkör nem ritkán ellentmondásokkal terhes. Feszült izgalmakat tartogatott ez az epizód is. Igazi olimpiai ráhangolódás így 2016. augusztusában – még olvasóként is körömrágósan érdekfeszítő.
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai ezüst (100 m női hát)
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai bronz (100 m női pillangó)

Székely Éva, a beteg
Az utolsó epizódban egy retinaleválás viszontagságos következményeivel szembesülünk, amikor is egy sportember állhatatos kitartására van szükség a túléléshez. Mi ehhez újfent csak gratulálhatunk.
Több hónap két ország kórházában, 5 operáció, -13 kg 13 hét alatt

Ez a könyv sok mindent tanít az életről, a küzdeni akarásról, az életben kitűzött célok értelméről, azok követéséről, az állhatatosságról. Nem csak sportolóknak. Sőt. Ajánlott olvasmány mindenkinek.

1 hozzászólás
TiaRengia I>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nem tudom, hogyan, de a könyv gyakorlatilag semmilyen irodalmi értékkel nem bír, mégis úgy sodródtam, mint egy falevél a hullámzó medencében, csak, hogy stílusos legyek.

Székely Éva sallangmentesen és módfelett őszintén meséli el nekünk az úszói, az edzői és a szembeteg élményeit. Szerfelett izgalmas volt a versenyek leírását olvasni még akkor is, ha tulajdonképpen egy laza Google kereséssel az olyan enciklopédikus sporttörténelmi tudással nem rendelkezők is, mint én, ki tudták volna spoilerezni a végkifejletet.

Élsportolónak tényleg születni kell. Aki nem rendelkezik a Székely Éváéhoz hasonló fanatizmussal és kitartással, nem viseli ennyire jól a stresszhelyzeteket, annak valóban csak hobbiból érdemes úszni.

Nosztalgikus volt az uszodai részeket olvasni, kölyökkoromban ugyanis én is úsztam, és egészen addig szívesen is tettem, míg
a) az edzőm azt nem találta egyszer mondani, ha így folytatom, akár az úszóegyletbe is felvehetnek, ettől pedig úgy beparáztam, hogy a stressz visszavetette a kedvemet,
b) egészségügyi okokból olyannyira javasolt lett ez az edzésmód, hogy nagyon hamar meg is utáltam. Fene se akar muszájból úszni.

Félelmetes memóriája van ennek a nőnek, hogy napra pontosan emlékezett a gyógykezelései részleteire is, holott állapotából fakadóan naplót akkoriban nem írhatott.
Nagyon érdekes kis könyv volt, úszóknak, úszás iránt érdeklődőknek és sporttörténeti kulisszák mögé való bepillantáshoz kihagyhatatlan darab. Bírnék egy hasonlót valamelyik mai sportolótól.

Baba082>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nagyszerű memoár egy fantasztikus asszonytól. Minden tiszteletem Székely Éváé, és most már az eddiginél is büszkébb vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű asszony lánya miatt nevezett anyám Andreának.
Én ugyan nem tudok úszni, határozottan utálom is a vizet, de nagyon jó volt olvasni az edzésekről, és határozottan úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is együtt úsznék Évával és Andreával.
Non plusz ultrákban tudok csak nyilatkozni azokról a részekről, ahol a lányával való kapcsolatáról ír, azt hiszem ilyen egy igazi Édesanya, és remélem életem végén majd én is elmondhatom magamról, hogy legalább annyira odaadó, és szeretetteljes édesanyja voltam fiamnak, mint amilyen Székely Éva a lányának.
Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

Jacket P>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Azt gondoltam, hogy a versenysport nagyon nem az én világom, mert miért is kellene random érmekért csinálni bármit is. Ugyanakkor itt ülök és egy virtuális plecsni kedvéért véleményt pötyögök egy könyvhöz, ami az én értékelésemnél mindenképpen jobbat érdemel. Nem éppen versenysport, de egy enyhe megszállottság valószínűleg ehhez is kellhet.
Tulajdonképpen azért kezdtem el olvasni ezt a memoárt, mert ez volt az egyetlen úszás címkével rendelkező könyv itthon és kellett volna némi hasznos információ. A lányom fizikai igényeit és képességeit tekintve nem rám hasonlít. Bármit próbál ki, általában ügyesnek bizonyul, legyen az korcsolya vagy lovaglás. Saját választása mégis az úszás lenne, így hamarosan megpróbálkozunk ezzel, nekem pedig semmiféle támpontom nincs, hogy egyáltalán mit kellene kezdeni egy sportoló gyerekkel.
Praktikus útmutatót is kaptam: augusztus utolsó hetében aktívan használtam az első két tanítvány kapcsán szerzett edzői élmények leírásából számomra leszűrhető tanulságokat. Majd jövő héten kiderül, hogy milyen eredménnyel.
Ezen felül viszont elolvashattam egy páratlan akaraterővel rendelkező, hihetetlen koncentrációra képes ember egyedi életútjának legfontosabb állomásairól szóló beszámolóját. A sportteljesítményt megítélni sem tudom, de a határozottság, a megalkuvásra való képtelenség és a munkabírás, amiről ez a kötet árulkodik egyszerűen bámulatos.

gabona P>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Ha létezik minden tekintetben ötcsillagos könyv, akkor ez az.

Nyáron, a munkám során napi szinten megfordult a kezemben ez a könyv. Vékony, keskeny, fekete kis kötet, borítóján és gerincén kék betűk és – sorozatcíméből adódóan – állandóan a történelem kategóriában. Azt gondoltam, valami csatáról vagy forradalomról lett írva, és mivel az ilyen jellegű könyvek általában nem gyakorolnak rám nagy hatást, rendszeresen vissza is raktam a helyére, ahelyett hogy elolvasom.

Aztán a napokban újfent szembejött velem, majd miután kiderült hogy idén újra kiadták, gondoltam, nem üldözhet tovább ez a kötet, el kell, hogy olvassam. Ahogy az lenni szokott, jól döntöttem. Legszívesebben egy este alatt végigrobogtam volna rajta, de muszáj volt másnapra is hagyni valamit, annyira jó munka. Irodalmi értéket nem képvisel, mégis meglepően jól összerakott, gördülékeny, izgalmas és ami a legfontosabb: őszinte.

Mivel a sporthoz semmiféle, azon belül az úszáshoz pedig még inkább semmiféle közöm nincs, élvezettel forgattam a lapokat és követtem nyomon az úszónő pályafutását, ahelyett, hogy mondjuk rákeresek a neten. Így még izgalmas is volt szurkolni, hogy nyerjen. Habár az Andreával kapcsolatos részeknél voltak bizonyos úszós részek, amik cseppet untattak, a kórházi megpróbáltatások egy szempillantás alatt visszaadtak mindent. Ráadásul Székely Éva még Merle-t is idézett: https://moly.hu/idezetek/592642 / https://moly.hu/idezetek/48775. Vagy Merle idézte Székely Évát? :D

>!
Magvető, Budapest, 1982
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717619
kkata76 >!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Édesanyám már rég mondta, hogy olvassam el ezt a könyvet, neki nagyon tetszett amikor olvasta, akkor, amikor a könyv először megjelent. Mivel szeretek úszni – és a sport története is érdekel – nem is tudom, miért tartott eddig, hogy végül hagytam magam rábeszélni.
És mennyire jól tettem! Mindig felemelő érzés nagy formátumú emberekről olvasni, főleg ha az illető visszaemlékezéseiről, önéletrajzáról van szó, és nem utolsó sorban, ha a könyv jól van megírva. Márpedig ez a könyv nagyon jó. Nemcsak a sporttörténeti része – bár szerintem nagyon érdekes az úszás technikai fejlődéséről, a különböző úszásnemek kialakulásáról, az olimpiai felkészülésről olvasni – de a magánéleti vonatkozások, a világháború és az azt megelőző, majd követő évek nyomorúsága, gyerek, válás, betegség… szinte mindent a szerzővel együtt élünk át, olyan közel hozza hozzánk a szöveg, annyira személyes a hangvétele. És minden sorából a sport szeretete árad.
A harmincas évektől a nyolcvanas évekig kísérhetjük figyelemmel Székely Éva pályáját és életét; együtt veszünk részt a kora reggeli erőt próbáló edzéseken, készülünk a versenyekre még akkor is, mikor a körülmények nem csupán nem kedvezők, de egyenesen lehetetlenné tennék a felkészülést – ha bárki másról lenne szó.
Együtt izgulunk a tanítványok, köztük a lánya sikereiért, majd együtt vészeljük át a betegséget is.
Ajánlom mindenkinek, nemcsak sportrajongóknak.

Mariann_ P>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Fantasztikus könyv, utazás közben olvastam, azért tartott ennyi ideig.
Mindig csodáltam az úszókat, akik századmásodpercekkel vívnak harcot, sejtelmem volt azért arról, hogy emberfeletti küzdelem minden eredmény.
A saját, majd a lánya pályafutását kísérhetjük figyelemmel, szoríthatunk nekik minden egyes verseny előtt, alatt, vigasztalódunk velük együtt, ha nem olyan az az eredmény, mint amit vártak.
A retinaleválásos rész sokkolt, soha nem szeretném ezt átélni, most már tudom milyen küzdelem ez is .

Pennmenelien P>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Csapattársam javaslatára olvastam el, kölcsön is adta. És kb egy nap alatt elolvastam, egyszerűen nem bírtam letenni. Hihetetlen történet, hihetetlen személyek egy hihetetlen korban. Mégis, ez mind igazi és valós, éppen ettől még fantasztikusabb ez a történet. Sportolóknak kötelező, és mindenki másnak is!

havaska>!
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!

Nagyon gyors, nagyon kedves, nagyon izgalmas konyv Szekely Evarol, az eleterol, a kuzdelmekrol, nem csak az uszomedenceben, olimpiakrol, csaladrol, szerelemrol.

Es hiaba tudtam az olimpiai eredmenyeket, megis egyutt izgultam, ahogy a versenyekrol reszletesen beszamolt.

Kendozetlenul oszinte iras, politikarol, onmagarol, az eletrol.

Kulon orom, hogy ez az elso „happolt” konyvem :)


Népszerű idézetek

Citrompor P>!

    Mi a Szabadság-hegyen, a Vörös Csillag Szállóban táboroztunk, a többiek Tatán készültek az olimpiára. Az indulás előtt egy héttel mi is lementünk Tatára, mert Rákosi Mátyás meglátogatta az olimpiai csapatot. A magyar sport vezetői kísérték végig a táboron. Hegyi Gyula mutatta be a versenyzőket. Amikor rám került a sor, Rákosi megjegyezte: – Egy ilyen kis nő hogy fogja legyőzni azokat a magas amerikai lányokat?
    A legérzékenyebb pontomon érintett. Évek óta bosszankodtunk Killermann Klárival, hogy mi vagyunk a legkisebbek. Rávágtam: – Hát ön sem valami magas, mégis egy egész országot vezet! – Megállt körülöttünk a levegő, Gyula bácsi arca lila lett. A sok ijedt arcot látva magam is megrémültem. „Csak nem maradok itthon?” – villant át rajtam.
    Rákosi rám mosolygott és megveregette az arcom.
    – Na, magát se kell félteni, ami a nyelvét illeti – és már mentek is tovább.
    Mindenki fellélegzett.

59-60. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Rákosi Mátyás
Cicu>!

Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olimpiai játékok
Citrompor P>!

Hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra leszek éber és hallom, hogy csöng az ébresztőóra. Négy óra van. Kikecmergek az ágyból és kitámolygok a konyhába. Felteszem a kávét, és abban a percben, amikor a konyha megtelik a világ egyik legkellemesebb illatával, véglegesen felébredek. Ez a tíz perc egész napom legbékésebb időszaka.

126. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
Citrompor P>!

Van abban valami nagyszerű, ha az ember tudja, képes az elkövetett hibákat vállalni.

176. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
Citrompor P>!

(…) amióta „hatáskörök” vannak a magyar sportban, azóta megyünk lefelé a lejtőn.

120. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
TiaRengia I>!

Az utca üres volt. Hirtelen megláttam, hogy a sarkon egy lovaskocsi áll, bőrig ázott lovacskákkal. Elindultam az előszobába, kivettem a piros esernyőmet és belebújtam a kabátomba. Édesanyám utánam szólt: „Hová mész?” "Viszek a lovacskának esernyőt, feleltem, mert ázik." Édesanyám magyarázta, hogy a lónak nem lehet esernyőt vinni, de én vigasztalhatatlan voltam. Úgy bőgtem, hogy nem lehetett megnyugtatni. Azóta szólásmondás a családban, ha valami olyannal akarok segíteni, amivel nem lehet, hogy „Már megint esernyőt akar vinni a lónak!” Nekem mégis igazam volt. A lovat, ha esik az eső, a rendes kocsis letakarja, nem hagyja bőrig ázni. Ez volt az első eset, amikor különvéleményen voltam. Este, amikor lefeküdtem, láttam a szomorú, lehajtott fejű, bőrig ázott sovány gebét, és fájt a szívem. Ma, amikor már a világháború leírhatatlan borzalmait átéltem és az emberi kiszolgáltatottság szinte minden elképzelhető módját láttam, ez a gyerekkori kép jelenik meg lelki szemeim előtt, ha segíteni szeretnék és nem tudok.

12. oldal

2 hozzászólás
Anna_Sztankovics>!

A fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot.

28. oldal (Magvető, 1982)

Citrompor P>!

Amióta az eszemet tudom, mindig körülvett a víz. Nem tudok visszaásni az emlékeimben addig, amíg megismertem az úszás örömét, csak arra emlékszem, amikor már lubickoltam benne. Csillaghegyen, a strandon napjában egyszer fürödtem: reggeltől – estig.

24. oldal (Magvető, 1982)

Citrompor P>!

    Pest felszabadulása után három nappal megérkezett Sárosi. Megszökött a frontról, és közvetlenül a szovjet katonák után jött. Amikor megláttam, hosszú ideig szótlanul bámultuk egymást. Nekem abban a pillanatban ért véget a háború. Sikerült: megmaradt az élet, és megmaradt az úszás is.
    Ez volt minden, de ez minden is volt.

41. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
1 hozzászólás
Citrompor P>!

    1936-ban Csík Ferenc győzelmének perceiben határoztam el, hogy olimpiai bajnokságot akarok nyerni. 1939-ben kezdtem versenyezni, és ettől kezdve egész életemet ennek a célnak rendeltem alá. A háború és az üldöztetés időszakában ez tartott életben. Nekem a sport, az olimpia mentette meg az életem.

181. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · olimpiai játékok

Hasonló könyvek címkék alapján

Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady
Edith Eva Eger: A döntés
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Hosszú Katinka: Az átalakulás
Csurka Gergely: Az edzőfejedelem
Szabó Magda: Ókút
Halász Judit – Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
László Gyula: 1910-ben születtem
Tóth János: A kegyelem virágszőnyege