Sírni ​csak a győztesnek szabad 98 csillagozás

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Székely ​Éva magyar úszósport kiemelkedő alakja, többszörös olimpiai bajnok vetette papírra emlékiratait.
Bevezetőben szól a gyermekkori meleg otthonról, a szeretetről, majd megkísérli rekonstruálni, hogyan is jutott el az életét meghatározó vezérgondolathoz: olimpiát kell nyernie. A Hogyan lettem pillangókisasszony című részben összefoglalja sportolói pályafutását. A könyv legszomorúbb, s mégis legfelemelőbb része közé tartozik, amikor beszámol arról, hogy az üldöztetés éveiben, amikor minden álma összeomlani látszott, milyem akaraterővel úszott, tornázott és sohasem adta fel a reményt. Kedves egyszerűséggel számol be sikereiről, s arról, hogy minden eredmény mögött mekkora erőfeszítés, munka áll. Egy fejezet számol be a Szőnyi uti uszodában edzőként eltöltött évek eseményeiről, majd lányának, Gyarmati Andreának úszópályafutását ismerteti. Hosszan és meggyőzően magyarázza az okokat és körülményeket, melyek eredményeképpen Andrea „csak” egy ezüst- és egy bronzérmet nyert… (tovább)

>!
Magánkiadás, Budapest, 1987
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635005199
>!
Magvető, Budapest, 1982
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717619
>!
Magvető, Budapest, 1981
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632716604

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

edző


Kedvencelte 26

Most olvassa 4

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
B_Niki P
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Olvastam én már ezt a könyvet tizenévesen egy hosszabb buszút alkalmával, egy szuszra. Akkor is keresztanyáméktól kaptam kölcsön – ők ajánlották –, most is ugyanaz a példány van a kezemben, mert ezúttal én kértem kölcsön, hogy felfrissítsem az emlékeimet.

Székely Éva olimpiai bajnok úszó a bevezetőben írja, hogy „Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lesz irodalmi remekmű, de nekem öröm még egyszer átélni mindent.” Ehhez hadd fűzzem azt hozzá, hogy a könyv jól és jó stílusban megírt, feszült és izgalmas, szóval szerintem ezen a téren sem kell túlzottan szerénykedni. Továbbá nem csak neki volt öröm újra átélni mindent, hanem nekem, olvasónak is, még úgy is, hogy korábban már egyszer olvastam.

Az önéletrajzi könyvet három nagy részre oszthatjuk: a fiatal versenyző küzdelmeire, az olimpiai versengésekre, az edző és egyben édesanya nem kevésbé küzdelmes munkájára és egy retinaleválást követő kórházi viszontagságokat elmesélő történetre, amely a szerző kb. ötvenéves korában következett be. A leghangsúlyosabbnak a középső epizódot éreztem, pedig emlékeimben a legélénkebben a versenyzői korszak történetei maradtak meg bennem.

Székely Éva, az olimpikon
Kitartásból, emberségből, sportszerűségből példát vehetünk arról a sportolóról, aki a második világháborús üldöztetés, viszontagságok és kirekesztés ellenére sem adta fel a küzdelmet az életben és a sportban egyaránt. Székely Évát az olimpiai álmok „tartották életben”: https://moly.hu/idezetek/684031. S valljuk be, volt benne igazán kurázsi később is, ld. a Rákosi anekdotát: https://moly.hu/idezetek/683769.
Az úszás iránt érdeklődőknek igazi csemege a pillangóúszás fejlődéséről olvasható információmorzsák (amikor még a pillangóúszás nem volt külön úszásnem).
1952, Helsinki, olimpiai arany (200 m női mell)
1956, Melbourne, olimpiai ezüst (200 m női mell)

Székely Éva, az edző és édesanya
A szerző lánya, Gyarmati Andrea, a Szőnyi úti uszoda egykori „főlógósa”, tizenkét évesen bejelenti, hogy innentől „komolyan szeretne úszni”. Újabb küzdelmek, ezúttal edzőként és szülőként, az utóbbi két szerepkör nem ritkán ellentmondásokkal terhes. Feszült izgalmakat tartogatott ez az epizód is. Igazi olimpiai ráhangolódás így 2016. augusztusában – még olvasóként is körömrágósan érdekfeszítő.
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai ezüst (100 m női hát)
Gyarmati Andrea – 1972, München, olimpiai bronz (100 m női pillangó)

Székely Éva, a beteg
Az utolsó epizódban egy retinaleválás viszontagságos következményeivel szembesülünk, amikor is egy sportember állhatatos kitartására van szükség a túléléshez. Mi ehhez újfent csak gratulálhatunk.
Több hónap két ország kórházában, 5 operáció, -13 kg 13 hét alatt

Ez a könyv sok mindent tanít az életről, a küzdeni akarásról, az életben kitűzött célok értelméről, azok követéséről, az állhatatosságról. Nem csak sportolóknak. Sőt. Ajánlott olvasmány mindenkinek.

1 hozzászólás
>!
Baba082
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Nagyszerű memoár egy fantasztikus asszonytól. Minden tiszteletem Székely Éváé, és most már az eddiginél is büszkébb vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű asszony lánya miatt nevezett anyám Andreának.
Én ugyan nem tudok úszni, határozottan utálom is a vizet, de nagyon jó volt olvasni az edzésekről, és határozottan úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is együtt úsznék Évával és Andreával.
Non plusz ultrákban tudok csak nyilatkozni azokról a részekről, ahol a lányával való kapcsolatáról ír, azt hiszem ilyen egy igazi Édesanya, és remélem életem végén majd én is elmondhatom magamról, hogy legalább annyira odaadó, és szeretetteljes édesanyja voltam fiamnak, mint amilyen Székely Éva a lányának.
Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

>!
kkata76
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Édesanyám már rég mondta, hogy olvassam el ezt a könyvet, neki nagyon tetszett amikor olvasta, akkor, amikor a könyv először megjelent. Mivel szeretek úszni – és a sport története is érdekel – nem is tudom, miért tartott eddig, hogy végül hagytam magam rábeszélni.
És mennyire jól tettem! Mindig felemelő érzés nagy formátumú emberekről olvasni, főleg ha az illető visszaemlékezéseiről, önéletrajzáról van szó, és nem utolsó sorban, ha a könyv jól van megírva. Márpedig ez a könyv nagyon jó. Nemcsak a sporttörténeti része – bár szerintem nagyon érdekes az úszás technikai fejlődéséről, a különböző úszásnemek kialakulásáról, az olimpiai felkészülésről olvasni – de a magánéleti vonatkozások, a világháború és az azt megelőző, majd követő évek nyomorúsága, gyerek, válás, betegség… szinte mindent a szerzővel együtt élünk át, olyan közel hozza hozzánk a szöveg, annyira személyes a hangvétele. És minden sorából a sport szeretete árad.
A harmincas évektől a nyolcvanas évekig kísérhetjük figyelemmel Székely Éva pályáját és életét; együtt veszünk részt a kora reggeli erőt próbáló edzéseken, készülünk a versenyekre még akkor is, mikor a körülmények nem csupán nem kedvezők, de egyenesen lehetetlenné tennék a felkészülést – ha bárki másról lenne szó.
Együtt izgulunk a tanítványok, köztük a lánya sikereiért, majd együtt vészeljük át a betegséget is.
Ajánlom mindenkinek, nemcsak sportrajongóknak.

>!
ecus
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Nagyon nem akaródzott elolvasni ezt a könyvet, mert annyira megátalkodottan sportmentes vagyok, hogy még a VB-t, EB-t, és Uram bocsá' még az Olümpiát sem szoktam nézni (ezekért korábban már kövezést is felvetettek számomra, hogy na oké, hogy nem nézek focit, na de a VB-döntőt … ). Szóval nem érzem át a szurkoljunk együtt, meg képzeletben ússzunk együtt vele, meg izguljuk halálra magunkat egy-egy versenyszám közben. Viszont Székely Évával még néha én is együtt úsztam, amíg a könyvet olvastam, pedig a mély vizet messzire elkerülöm a valóéletben. A vízen kívüli élete talán jobban is érdekelt, és jobban is átjött. A mínusz fél csillag mégis a sport miatt van, és nem a könyvet minősíti ez esetben, hanem az olvasót, aki nagyon kívül került a komfortzónáján. :)
A könyvet a 2015-ös RC miatt olvastam el (monogramom megegyezik az íróéval).
(kihívás miatt értékelve)

>!
napi_könyv P
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Nagyon tetszett ez az önéletrajz. Székely Éva már az előszóban leszögezi, hogy ő nem író, így a munkája sem számít majd szépirodalmi műremeknek, de én azt hiszem, lélek nyugalommal sorolhatjuk azok közé. Tény, hogy stílusa egyedi, de olvasás közben inkább olyan érzés, mintha az úszás ritmusára írta volna azt is, mint ahogy élete nagy részét ez határozta meg. Eléri, hogy minden versenyt vele együtt izguljunk végig, habár ismerjük az általa és lánya által elért eredményeket.
Mindig is szerettem új nézőpontokból szemlélni az életet, Székely Éva pedig egy általam kevéssé ismert világba, az élsportolók világba ad bepillantást. Mostantól biztosan máshogy tekintek rájuk és egy-egy sporteseményre. Mostantól máshogy követem majd az olimipiákat is, az biztos.
Az úszónő lelkesedése, kitartása és ereje ragályos, a könyv elolvasása után magam is úgy éreztem, bármire képes lennék.
Fantasztikus mű, önéletrajz, társadalomkritika kisregény formájában, amelyet bármikor olvashattok, biztos, hogy fantasztikus hatással lesz rátok. Az álmainkat megvalósíthatjuk, ha kitartóan küzdünk értük és hajlandóak vagyunk minden energiánkat ebbe fektetni.

>!
winrudi
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Imádok úszni, úgyhogy kedvenceim közé került, az elolvasását pedig azoknak ajánlom, akiket érdekel az úszás vagy bármilyen másik sport, de azoknak is, akik szívesen gazdagodnának egy igazi példaképpel, aki céljainak elérésért – a legpozitívabb értelemben – bármire képes volt, és egész életével példát mutat akaraterőből, küzdeni tudásból, tartásból, emberségből és jóságból.

>!
Katica_Fejérvári
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Az első oldalakon megfogott Székely Éva gondolkodásmódja, nagyon szimpatikus volt már egyből.
Nem arra számítottam, hogy az egész karrierjéről olvashatok majd, de így sem untatott. Erről a sok fantasztikus és kiemelkedő eredményről úgy tudott írni, hogy nem hatott nagyképűen, egyáltalán nem szállt el a sikerektől és az egész úszás és sport dolgot közelebb hozta hozzám.
A második olimpiára készülve kicsit csaltam, és megnéztem nyert-e.:) Nagyon izgultam minden verseny előtt, tényleg. Még Andrea megmérettetésein is.
Először úgy találkoztam a könyvvel, hogy az etika könyvünkben volt belőle egy részlet, akkor nem nagyon fogott meg. De nemrég egy antikváriumban megtaláltam nagyon olcsón és megvettem. Nagyon örülök, hogy olvashattam.:)

>!
Kaat
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Valójában csak azért vettem a kezembe, hogy megnézzem, érdemes- e egyáltalán arra hogy majd egyszer elolvassam, és le se tettem, egészen a végéig.

>!
Sonnenschein
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Az első 25 oldalon kissé nehezen sikerült átrágni magam; valahogy kevéssé ragadott meg a mondanivaló és a stílus, de aztán belendült, és nem akartam letenni.
Motivációt keresőknek, célok eléréséhez utat keresőknek, sportolóknak, sport iránt érdeklődőknek kötelező.


Népszerű idézetek

>!
B_Niki P

    Mi a Szabadság-hegyen, a Vörös Csillag Szállóban táboroztunk, a többiek Tatán készültek az olimpiára. Az indulás előtt egy héttel mi is lementünk Tatára, mert Rákosi Mátyás meglátogatta az olimpiai csapatot. A magyar sport vezetői kísérték végig a táboron. Hegyi Gyula mutatta be a versenyzőket. Amikor rám került a sor, Rákosi megjegyezte: – Egy ilyen kis nő hogy fogja legyőzni azokat a magas amerikai lányokat?
    A legérzékenyebb pontomon érintett. Évek óta bosszankodtunk Killermann Klárival, hogy mi vagyunk a legkisebbek. Rávágtam: – Hát ön sem valami magas, mégis egy egész országot vezet! – Megállt körülöttünk a levegő, Gyula bácsi arca lila lett. A sok ijedt arcot látva magam is megrémültem. „Csak nem maradok itthon?” – villant át rajtam.
    Rákosi rám mosolygott és megveregette az arcom.
    – Na, magát se kell félteni, ami a nyelvét illeti – és már mentek is tovább.
    Mindenki fellélegzett.

59-60. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Rákosi Mátyás
>!
B_Niki P

(…) amióta „hatáskörök” vannak a magyar sportban, azóta megyünk lefelé a lejtőn.

120. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
>!
B_Niki P

Hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra leszek éber és hallom, hogy csöng az ébresztőóra. Négy óra van. Kikecmergek az ágyból és kitámolygok a konyhába. Felteszem a kávét, és abban a percben, amikor a konyha megtelik a világ egyik legkellemesebb illatával, véglegesen felébredek. Ez a tíz perc egész napom legbékésebb időszaka.

126. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
B_Niki P

Van abban valami nagyszerű, ha az ember tudja, képes az elkövetett hibákat vállalni.

176. oldal (Magvető, 1982)

3 hozzászólás
>!
Chrissie

Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek.

36. oldal

>!
Anna_Sztankovics

A fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot.

28. oldal (Magvető, 1982)

>!
B_Niki P

    Pest felszabadulása után három nappal megérkezett Sárosi. Megszökött a frontról, és közvetlenül a szovjet katonák után jött. Amikor megláttam, hosszú ideig szótlanul bámultuk egymást. Nekem abban a pillanatban ért véget a háború. Sikerült: megmaradt az élet, és megmaradt az úszás is.
    Ez volt minden, de ez minden is volt.

41. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
1 hozzászólás
>!
B_Niki P

Amióta az eszemet tudom, mindig körülvett a víz. Nem tudok visszaásni az emlékeimben addig, amíg megismertem az úszás örömét, csak arra emlékszem, amikor már lubickoltam benne. Csillaghegyen, a strandon napjában egyszer fürödtem: reggeltől – estig.

24. oldal (Magvető, 1982)

>!
Katica_Fejérvári

Sírni csak a győztesnek szabad! – mondtam neki egyszer.
Mégis folynak a könnyeim…

236. oldal

>!
B_Niki P

    1936-ban Csík Ferenc győzelmének perceiben határoztam el, hogy olimpiai bajnokságot akarok nyerni. 1939-ben kezdtem versenyezni, és ettől kezdve egész életemet ennek a célnak rendeltem alá. A háború és az üldöztetés időszakában ez tartott életben. Nekem a sport, az olimpia mentette meg az életem.

181. oldal (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború · olimpiai játékok

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnót Magda: A szemészet alapvonalai
Grósz István: A szemüvegesek világa
Leo Angart: Szerezd vissza éleslátásodat…
Ralph J. MacFadyen: Dobd el a szemüveged!
Bakó Jenő (szerk.): Úszósport-almanach 1882–1990
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás
Amler Zoltán – Széles Sándor: A halálraítélt
Ládonyi László – Volly György: Egerszegi
Havas Henrik – Sz. Koncz István – Vujity Tvrtko: Aranyos lány
Totth Benedek: Holtverseny