Mi ​van veletek, semmi? 9 csillagozás

Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

„Grafit ​hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban. Miért ne menne akárhová?”

Szeifert Natália új regénye, a Mi van veletek, semmi? a kétezer-tízes évek első felének Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző körülbelül harminc évre. A regény egy véletlenszerű barátság története, amelyben a (fő)szereplők sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba kerülnek a bűnnel. Rajtuk keresztül közelebbről megismerjük Budapestet, azt a két felülettel rendelkező várost, amit (fel- és ki-) használunk. Szeifert figuráinak élete, a felszín mögött lappangó titkaik lassan tárulnak fel. Ők azok az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szökőévente… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681090

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

„…és az egész látogatásban talán csak egy pillanat lesz, amiben otthon lesz, a megérkezés vagy az elköszönés pillanata…”

Hasonló generációs érzések, mint ebben a regényben
Kötődések és eltávolodások, kapcsolatok kudarca, (haza megyek – Megyünk haza ).
A Grafit nevű szereplő szokott olvasni, történeteket mesélni, tanít, fest és fotókat készít, majdnem művész, szülei vidéken laknak, bátyja külföldön él. Pók programozó és drogfutár, (füvezés, kocsma), de minden ismerőssel (a sérült fiúval, a kocsmában dolgozó nővel) nagyon emberien bánik, közben felidéződik az apja, akinek jelentős szerepe van benne, hogy a fia élete így alakult.
A félrecsúszott egzisztenciák között a sofőr, Leveles Laci tragédiája a legkeményebb.
A szerző korábbi kötete is felkeltette a figyelmemet, ez jobban szerkesztett, összefogottabb, bemutat egy nemzedéki kilátástalanságot, a semmiben lebegés állapotát, pedig a két főhős mindenképpen többre, jobbra lenne hivatott.
„Nagyon is szeretett volna elképzelni egy jövőt, amiben van valamije, és van ideje arra, amit fontosabbnak érez a nagy büdös semminél, amiben lebeg.”

>!
cseri P
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

Szerettem Szeifert Natália előző regényét, és a fülszöveg azt ígéri, hogy ennek a könyvnek lesz némi köze ahhoz. Volt, de igazából én azon lepődtem meg, hogy mintha Szendi Nóra Természetes lustaság című regényének világába csöppentem volna vissza. Ez persze dicséret, mert én azt is nagyon szerettem. Ugyanazok az elcseszett, perifériára szoruló emberek, tervek, kilátások nélkül. Csak sehol egy Risch Blanka. Ettől függetlenül az emberi érzelmek itt is megteremnek, csak máshogy, máshol. Krusovszky regénye is eszembe jutott helyenként, és különben meg azt is nagyon szerettem. :)

1 hozzászólás
>!
gályanapló
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

Kocsmaregény (ha létezik ilyen). A Mexikó nevű kocsma, mint valami szociolabor, hozza össze a különböző figurákat: életük egy részének végigkövetése a könyv. A szereplők nem a megszokott filozofálgató kocsmai biodíszletek, itt van munka, lakás, lokális ambíciók, (ex)párkapcsolat stb. Persze azért nem történik semmi, mint rendesen, csak telik az a kurva élet. Valamivel, apró-cseprő dolgokkal. Ez van megírva.

A lényeges persze a hogyan, azaz hogyan van megírva. Szeifert felveszi a számomra kissé dagályos, modoros (ellenben sok-sok magyar regénynél használt, ezért unásig ismert) mesélős hangfekvést, amivel lényegében végigtolja a könyvet (fűzi egybe a szálakat). Ezt a hangot eléggé elsajátította, rutinosan használja, tölti meg mai konkrétumokkal. Az alaptónus kiszámíthatóságán kívül sok (apró) problémám van a megírással, mutatóul pár:

1. (nevek) Nem jó nevek választásában.

2. (párbeszédek) Szereplői, ha beszélteti őket, a közepes szlenget 'tolják' (kábé mint ez a szó, értesz engem tesó). De mind? Mind ilyen sematikusan, uniformizáltan dumál (nem is beszél)? Más apróbb problémák is akadnak: például elég sokan 'azér'-t mondanak 'azért' helyett, amit még elfogadnék, de aki 'azér'-t mond, az ne mondja ki a többi szót is pontosan ugyanazon mondatban. Stb.

3. (kiket látunk) A szereplők nem elég karakteresek, igazából nem hiszem el őket (nem annyira érdekelnek). Már a kezdő (fülszöveg szerint: véletlen) találkozás is eléggé erőltetett, de hogy később miért maradnak ott, úgy, még inkább. Ha csak nem a könyv kedvéért. Karakterek bemutatásánál konkrétumokban is hibázik, például egy programozó nem programírással foglalkozik, hanem kódol. Nagy kérdés az E/3 használata. Sokat levesz a semmi drámaiságából.

4. [SPOILER] Tudom, hogy nagyon csábító, ha nincs más ötlet, de akkor se: senki ne ölje meg a saját gyerekét véletlenül egy könyvben. Főleg ha nincs is túl nagy funkciója. Legyünk már ennyire ízlésesek.[SPOILERvége]

Nekem nosztalgiám van Szeifert korai prózája iránt, kicsit sajnálom, hogy átállt erre a klasszik/kommersz(&vicceskedő) elbeszélői vonalra. Elveszik a tömegben.


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Csengettek, megérkezett a pizza. Aznap este nem mentek
a Mexikóba. Ettek, beszélgettek, kiitták az összes sört a hűtőből.
Könyvek kerültek szóba, amit mindketten olvastak, aztán
olyanok, amiket csak egyikük, magukban elhatározták, hogy
elolvassák azokat, amiket a másik emlegetett. Grafit ígéretet tett,
hogy legközelebb szól, ha kiállításra megy, mert Pókot nagyon
is érdekelné. A polcokról könyveket szedtek le, kedvenc verseket
olvastak fel, filmekről beszélgettek, röhögve idézték A Keresztapa
legjobb párbeszédeit, és éjszaka, amikor végre aludni
mentek, egy új otthonosság lengte be a lakást, mint a felcsapott
régi könyvek finom pora. Grafit évek óta nem folytatott
ilyen termékeny beszélgetést, Pók talán sosem, ha nem számítja
a Somával eltöltött dödörgő estéket a Mexikóban, de olyankor
egyikük vagy másikuk már biztosan túl részeg volt.

125. oldal

>!
V_G

Játszották a szerelmet és egymást évekig, és csaltak, mintha mindketten folyton attól tartottak volna, hogy a dolgaik túlságosan kisimulnak, kiegyenlítődnek, elpuhulnak, kényelmessé válnak. Csaltak. Úgy, hogy a csalónak mindig jobban fájjon, és hazudtak róla, hogy a másiknak fájjon jobban. És megtanulták, hogy a csalás fájdalmánál a hazugság fájdalma mégiscsak nagyobb.

143. oldal

>!
Dora P

Az utcazajok itt nem segítettek elnyomni azt az alig hallható, a mesterséges csendben mégis olyan kegyetlenül felerősödő sóhajtást, ami anya. Minden mondat végén. És mögötte, minden egyes hátborzongató, visszafojtott sóhaj mögött ott van apa.

47-48. oldal

>!
Dora P

Semmi kisfiam, tudod, vagyogatunk, anya mindig ezt válaszolta az első kérdésre. Aztán odatapasztotta azt a sóhajt, a leheletnyi szenvedést. Pók tudta, hogy nincs miről beszélgetniük. Megkérdezte, hogy vigyen-e valamit, kell-e otthon valamit segíteni. Anya azt válaszolta, hogy nem kell, minden rendben van. Akkor majd megyek, most le kell tennem, éppen villamoson vagyok., nemsokára leszállok, mondta Pók. Mindig csak rohansz, sóhajtotta a telefonba anya.

49. oldal

>!
V_G 

Kezében két pólót szorongatott, egy szürkét és egy feketét. A ragyogó napsütés hatására a vidámabbat választotta.

149. oldal

>!
V_G 

Persze mindig mindenben ott lappangott a féltékenység, magát is gyűlölte miatta, ostoba bírvágy, kőkorszak, adjatok egy pisztolyt, gondolta ilyenkor, legjobb lenne kinyírni magam, rettenetes ez a hisztéria, ami elkapta néha és aminek sosem engedett. A féltékenysége nem Beára irányult, nem attól félt, hogy valaki lecsapja a kezéről, hanem attól, hogy minél több dolgot csinálnak külön, ő nem tudja majd vele végigcsinálni. Azon az utolsó napon már félelemnek sem nevezhette, inkább düh volt, és ha mégis vegyült bele félelem, akkor az a veszteséggel járó félelem volt, mert a veszteség bekövetkezett, nem tudott mihez kezdeni, a dolgok eldőltek, és nem tudta, mi lesz ezután.

119-120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Gárdos Péter: Hajnali láz
Viczián Ákos: Halálos haszonszerzés
Bökös Borbála: Szmirkó
Bóna László: Illatos kikötő
Epres Szonja Lili: Éjszakánként furcsa hobbim lett 1.
Czirják Eszter: A nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket
Janković Nóra: Árnyékok illata
Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Danielle D. Taylor: Az első lépések