Az ​altató szerekről 25 csillagozás

Ágyregény
Szeifert Natália: Az altató szerekről

A második kötetével jelentkező Szeifert Natália a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatban találkoznak, a regényt átjárja e feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését.

>!
Kalligram, Pozsony, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634680444
>!
Kalligram, Budapest, 2017
270 oldal · ISBN: 9789634680239

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

költő


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Majdnem párhuzamos életrajzok. Szeifert Natália regénye két, bizonyos pontokon találkozó, és egymással játékba lépő női sorsból épül fel. Ilyen értelemben adja magát a „női regény” címke – @akire –ben fel is merült a kérdés*, hogy „fiúk/férfiak” be tudják-e majd fogadni. Amire az a válasz, hogy persze, be. Már ha befogadók. Mégpedig gond nélkül. Nekem meglehetősen gyakran az a tapasztalatom a magyar kortárs „női regényekkel”** kapcsolatban, hogy az ábrázolás felől eltolják a hangsúlyt az érzékeltetés felé – igyekeznek a szokásosnál (a kelleténél?) több emóciót megjeleníteni a szövegben, amihez eszközül általában extrém jelzős szerkezeteket és metaforákat használnak. Amiben alapvetően az a kockázat, hogy ezzel exkluzív képeket hoznak létre, olyan szövegzárványokat, amiknek a befogadásához, értelmezéséhez, „átéléséhez” az olvasónak vagy van érzéke ill. kapacitása, vagy nincs. Néhányan pedig annyira biztosra akarnak menni, hogy ezekbe a zárványokba belesűrítenek apait-anyait, már-már abszurd módon akarják eredetivé gyúrni őket, hogy biztosan átüssék vele az ingerküszöböt – ezzel viszont az én szempontomból csak rontanak a helyzeten. (Megjegyz.: néha úgy érzem, hogy ezt a női sorsokról író férfiak még brutálisabban alkalmazzák, talán valami kompenzációs aktus keretében – Egressy ilyen jellegű kísérletétől én konkrétan émelyegtem.)

No, erről csak azért méláztam ennyit, hogy a végén kijelenthessem: Szeifert Natália könyve nem ilyen. Pont az a lenyűgöző benne, hogy azokat a csapdákat, amikbe a kortársak lépten-nyomon belepottyannak (már legalábbis megítélésem szerint) ő milyen elegánsan kerülgeti ki. Ez egy határozottan finom, a maga módján higgadt szöveg, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egy megrázó történetet képes lentről, türelmesen felépíteni, lépésről lépesre fokozni, nem pedig lendületből beleront a komfortzónánkba valami hajmeresztő szörnyűséggel, hogy utána, mint oly sok író, versenyt legyen kénytelen futni önmagával, hogy rá tud-e tromfolni erre a szörnyűségre a későbbiekben. (És jegyezzük meg e helyütt: ravasz szöveg is. Nagyon izgalmas, hogy Szeifert a két elbeszélőt picit elcsúsztatja egymás mellől az időben, ezzel egy termékeny aszimmetriát teremtve.) Megdöbbentően erős arányérzékkel megírt könyv, ami azért hatásos, mert nem akar túl hatásos lenni. Klisék nélkül képes rámutatni azokra az „altató szerekre”, amelyekkel létünk súlytalanságát igyekszünk elfeledni – és amelyek aztán uralkodnak felettünk.

* Amely kérdés, meglehet, költői, de hát ez nem akadályoz meg abban, hogy megválaszoljam.
** Ez szigorúan tematikai kategória, női sorsokkal foglalkozó szépirodalmi regényeket kell érteni alatta.

22 hozzászólás
>!
giggs85 P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben a témában mindig lehet igazi remekeket írni, azt most épp Szeifert Natália bizonyította be az új kötetével. Az altató szerekről magabiztosan kerül ki minden buktatót; amit vállal, gond nélkül teljesíti; és gyakorlatilag úgy visz végig egy, akarom mondani, két történetet, hogy azokat a lehető legtágabb olvasóközönség is megértse, megszeresse.

A tavaly megjelent regény két párhuzamos szálon fut, melyekben két nő egy véletlen, teljesen hétköznapi találkozásnak hála végiggondolja az életét, és azt, hogyan jutottak el abba a nem túl szívderítő állapotba, amiben éppen vannak. Az első szólam Zelmáé, a harmincas, valamiféle balesetben megnyomorodott nőé, aki gyermekkoráig visszamenően és onnan építkezve meséli el az életét, azt a folyamatot, amely során megrekedt egy olyan sorsban, amit nem ő választott, amihez neki vajmi kevés köze van, és ami egyre inkább megnyomorítja, összeroppantja őt, hogy egyre mélyebb és mélyebb bugyrokat érjen el saját személyes poklában.

A második szólam Zsuzsáé, akinek első ránézésre sokkal könnyebb és egyszerűbb dolga van. Ő viszi tovább apja „szerelmét”, a belvárosi Antikot, ami egy régiségekkel és könyvekkel is foglalkozó kávézó; élete sokak számára irigylésre méltó lehet : gazdag, sikeres férj, óriási ház és elapadhatatlan pénz a bankszámlán, valamint egy egészséges fiúgyermek. Az ő szála folyamatosan ugrál ide-oda az időben, és életének egyes mozaikjai, motívumai folyton-folyvást visszatükrözik Zelma sorsát is. Ezek az utalások, párhuzamok szerencsére nem túl tolakodók, de a némileg eltolt életidőkkel és idősíkokkal (a két nő között körülbelül tíz év van) együtt különös vibrálást adnak a szövegnek.

Szeifert hihetetlenül türelmesen építkezik, eleinte nem vág semmilyen szörnyűséget az arcunkba, nem akarja egyik borzalommal tetézni a másikat, hanem iszonyat lassan, ám ugyanakkor hitelesen és könnyen átélhető módon húz bele abba a lefelé tartó spirálba, amibe a két nő került. A kortárs irodalomban elég ritka, hogy a kötetben hemzsegő pornográf leírások, szexuális aktusok és perverziók ne öncélúak legyenek, hanem mint egy elmagányosodott élet szükségszerű és kiiktathatatlan tünetei szerepeljenek.

A kötet csalóka címe nemcsak a különféle altatószerekre utal, amiket az álmatlanságtól szenvedő nők szednek, hanem azokra a mindennapos pótszerekre is (pornó, alkalmi szexpartner, megvásárolható élvezeti cikkek), amik segítségével elnyomhatják magukban az élet(ük) értelmetlenségének érzetéből fakadó fájdalmaikat is. És azon kívül, hogy ez a kötet tökéletesen mutatja be ezt, számos olyan témát érint, amelyek nem kevésbé fontosak: a családok funkcionális széthullása, a szülő-gyermek kapcsolatok problémái, az önálló élet kezdésének nehézségei, vagy éppen a társadalmi elvárások és az egyéni szabadság közötti feszültség.

Nagyra tartottam a kötetet ezen kívül azért is, mert nem akar kijelenteni, kinyilatkoztatni, megállapítani, nem akar aktuálpolitizálni, nem akar feminista kiáltvánnyá válni, csak két plasztikusan megrajzolt nő összetett, szédítő mélységeket és ritka, csillogó magasságokat befutó életpályájának leírásával elmondani egy olyan történetet, amiből minden olvasó azt szűr le magának, amit legjobban akar. Szeifert Natália új könyve, Az altató szerekről egy sokat mondó, egyenletes színvonalú, lendületes, letehetetlen regény, ami remélhetőleg rövid időn belül eljut a legszélesebb olvasóközönséghez is.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-02…

11 hozzászólás
>!
cseri P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Nekem ez a könyv várakozáson felüli volt, az én hiányosságom,hogy egy-két novellán kívül nem olvastam mást a szerzőtől, holott nem ez az első könyve. Így aztán nem tudom, a többi milyen, ez viszont nagyon kiforrott. Emellett meg egyszerűen letehetetlen. Majdnem elolvastam egy nap alatt, ez volt a tervem eredetileg, de még így bőven a 48 órán belül voltam. Ez egy (vagyis két) nagyon női történet, mai budapesti harmincas, negyvenes nőkről, nem is csoda, hogy érdekel, persze mindez kevés lenne, ha nem lenne jól megírva. Hozzám Zsuzsa szála közelebb állt, az jobban is érdekelt, hajszálnyival szívesebben olvastam, ha úgy tetszik, ő konvencionálisabb személyiség, Zelmát pedig jobban féltettem, spoiler A lélektanisága szerintem nagyon helyén van, pontos minden, kiemelném mondjuk a szülő-gyerek kapcsolat ábrázolását, pl. Zsuzsa és mamája kapcsolata nagyon eltalált. Kicsit gyanakodtam, hogy a cím és az alcím valamiféle modorosság lesz, de nem, nagyon tetszett , ahogy az altatószerek, az alvás, álmatlanság, álmok motívuma végigkísérte a könyvet és a szereplők életét. És persze érdekes volt a kis játék a szereplők életének titkos, csak az olvasóval megosztott összefonódásával. spoiler spoiler

1 hozzászólás
>!
pepege MP
Szeifert Natália: Az altató szerekről

A címével ellentétben (az én érdeklődésemet egyáltalán nem keltette fel) Szeifert Natália világa fölöttébb figyelemre méltó. A két párhuzamos női sors, amely néhány ponton összetalálkozik – és az olvasó várja is, hogy mikor jönnek ezek az „ütközések” – hiteles (és itt most kivételesen egyet kell értenem a fülszöveggel). Zelma és Zsuzsa élete merőben más, mégis érezni lehet némi hasonlóságot. Legfőképpen azt, hogy tragédiáik, boldogságaik, problémáik létező problémák, olyannyira életszerűek, hogy bármelyikünkkel megtörténhetnének. Az írónő nem vállalta túl magát, szépen, fokozatosan osztogatta nekünk a pofonokat, nem akart hirtelen a nyakunkba zúdítani egyszerre minden rosszat (és jót). Meglepően kifinomult mondatokat használ, engem annyira be tudott húzni magával a világába, hogy a végén alig bírtam kievickélni belőle. Ettől függetlenül időnként elég vegyes érzelmekkel telve olvastam és még most is bizonytalan vagyok a csillagozásban. spoiler

>!
ppeva P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Miután félbehagytam egy másik kortárs magyar írónő könyvét az irritálóan és taszítóan sok, tömény szex miatt, kaptam ezt itt. És vele ismét a leckét, hogy bármiről lehet úgy írni, hogy az jó legyen. (Tehát nem okvetlenül rossz egy könyv, ha teli van szexszel és káromkodással. Nem lehet mindent selyempapírba csomagolni.)
Ez a két párhuzamos női sors minden szomorúságával, fájdalmával, boldogtalanságával, függőségeivel, szexuális és kapcsolati problémáival beszippantott, és egyetlen percre se gondoltam arra, hogy félretegyem. Sajnáltam, hogy nincs lezárva a történet (egyik se), de így, a nyitott befejezésekkel eljátszhat az ember a gondolattal, hogyan folytatódhat Zsuzsa és Zelma élete.
Szomorúság fogott el, látva a kiüresedett emberi kapcsolatokat. Szomorú voltam attól, hogy egy magányos fiatal lány hogyan keveredik egyre méltatlanabb helyzetek spiráljába. És szomorú lettem attól is, hogy egy olyan hely, mint az Antik csupán az apa lenézhető látszatmunkája volt az anya szemében, aztán Zsuzsa lenézően emlegetett, jótékonykodásból támogatott hobbyja volt a férj szemében. Mert a régi tárgyak, a régi könyvek, az irodalmi estek, a beszélgetések és találkozások helye nem fontos, nem menő, nem érdekes. Vagy legalábbis csak keveseknek jelent értéket.

>!
Annamarie P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Szeifert Natália megmutatta nekem azt, ami Szécsi Noémi Egyformák vagytok kötetének nem sikerült. Úgy tűnik befogadóbb voltam ezzel a hangnemmel.
Két, párhuzamosan futó női szereplő a harmincas, negyvenes éveik közepén. Találkoztak ugyan, de nem ismerik egymást. Mégis meglepő hasonlóságokat mutat teljesen különböző életük.
Zsuzsa feleség és anya. Élete a tipikus sorsok legtipikusabbika. Szerelem, házasság, gyerek. Meghalt édesapa, megörökölt hagyaték, férj jól menő üzlete, alibi munkahely, burok.
Zelmánál elhunyt anya, majd apa. Egyedüllét, magány, pótcselekvések, szex, még több szex, drog, burok.
A szerző váltott hangnemben építi cselekményét, gyakran a múltban bóklászik. Írása feszes, mondhatni izgalmas, így aztán rendkívül olvasmányos is. Ezt az izgalmas feszességet szerintem az adja, hogy a két hölgy érezhetően valahol egymás felé tart, szinte súrolják egymást, de még mindig nem futnak egymásba. Torkukban fel nem köhögött szőrcsomókkal szenvednek, viszik magukkal gyásszal megterhelt életüket, az álmatlanság tünetében testet öltött problémáikat, és nem képesek kinyitni szemeiket. Gusztustalan, de kényelmes pocsolyában vergődnek a maguk módján.
Én mégis szerettem őket. Zelmáért aggódtam. A barátnője akartam lenni, Zsuzsa sorsa pedig annyira ismerős volt, hogy az már ijesztő.
Ezek az ismerős életérzések teszik lehetővé, hogy könnyen befogadjuk a könyvet. Persze az számomra is kérdéses volt, hogy a férfi olvasóközönség is ennyire befogadó tud lenni? Egyáltalán érdekli ez őket? Szeifert Natália úgy tudta a két nő monológját végigjátszani, hogy mindvégig megtartotta az ábrázolás józanságát. Jól felépített regény, okos szerkesztés, gyönyörű és kifejező mondatokkal, kissé nyitva hagyott befejezéssel. Nekem még ez is jól esett.

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Két nő, két élet, két álmatlanság. A modern világ hozhatta magával ezt is, ahogy a dolgok áradatát, az egyre csak termelődő tárgyakat, a minden időt kitöltő tevékenységet – a munkát, a szórakozást, a társas kapcsolatokat, az élet minden pillanatát kitöltő valamiket, amik aztán kiszorították az alvást az életből. Vagy fordítva. Az alváshiány teremti meg ezeket a képzelt, boldogtalansággal teli tereket az életben.
Képzelt terek, képzelt kapcsolatok, valami valószerűtlen mátrix, mintha ezek volnának a modern ember mindennapjai, amiben aztán előbb-utóbb kénytelen altató szerekhez folyamodni. Az értelmetlen szextől a függőségig hajszolt maszturbálásig, a pénzhajhászástól a kapcsolati tőke kártyaváráig, a másik abúzálásától a semmitől való levakarhatatlan rettegésig.
A regény jól szerkesztett, jól felépített. Sok szép mondat van benne arról, hogyan próbálják elringatni, elaltani magukat olykor a nők. És persze nincs nagy megváltás, de azért abban megerősített ez a regény is a maga fikciós módján, hogy nem maga az alvás a lényeg, hanem az alvás és az ébrenlét egyensúlya. Az ember csak akkor alszik nyugodtan, ha az ébren töltött órái is nyugodtak, és ha az ember többet és jobban akar aludni, akkor az ébren töltött óráit kell rendbetennie.
Szép képek, jól megfeszített cselekményszálak, nyomasztó beltér. Azt hiszem, leginkább erre fogok emlékezni ebből a könyvből, meg persze az Antikra.

3 hozzászólás
>!
Ross P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Na.
Nnnnnnaaaaa!
Végre egy kortárs magyar regény, ami nem hogy csak kicsit rossz, hanem kimondottan jó!

KMR: papíralapú nyomdaipari termék, betűk vannak benne, néha értelmes sorrendben, időnként összetéveszthető az irodalommal, témáját tekintve általában arról szólnak, hogy sz@r az élet, mindenki nyomorult (a főszereplő hatványozottan) depivagyoköngyileszek.
Nos, ööö… hááát mondjuk igazából Az altató szerekről is erről szól.
De ez legalább jól van megírva!

Jó, hát igen, Zelma és Zsuzsa is meglehetős sikerességgel cseszi el az életét. De legalább elhittem, hogy miért. És ráadásul még érdekelt is!
Erről annyit, hogy amint a végére értem, azzal a lendülettel az elejére lapoztam, és ismét elolvastam az első fejezetet. Így állt össze teljesen a kép, és milyen volt jó ez így!
Úgy érzem – és szeretném hinni, hogy ez az igazság – ez a kötet nem azért készült, mert Szeifert Natália bölcsész, aki nem ért semmihez, de az egyetemről felszedett haverok szóltak neki, hogy van most NKA támogatás, határidőre gyorsan le kéne tenni valamit, ami megvan x karakterszám.
(Mennyire szomorú már, hogy ennek én így tudok örülni.)

>!
akire MP
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Amúgy nem vagyok kifejezett rajongója az úgynevezett „női irodalom”-nak, legtöbbször kényszerű mellékágnak tartom az ilyen megkülönböztetést. Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai vagy Szeifert Natáliai mostani kötete viszont értelmet ad számomra ennek a kategóriának is. Az írónő okosan, szépen ír, nekem örömet okozott a könyvével. Kíváncsi vagyok, a fiúknak/férfiaknak mennyire befogadható… Olvassátok!

>!
Gabye
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Amilyen szépen megírt, olyan ijesztő, néha nyomasztó, mégis valahogy letehetetlen. Két nő sorsa fut egymás mellett – kicsit elcsúsztatott párhuzamban. Két élet megannyi tragédiával, fájdalommal és a nagy közös álmatlansággal. Végig bennem volt hogy szeretném tudni mi lesz, mégis valahogy féltem hogy még több bajt, rosszat fogok találni a lapokon. Nagyon kettős érzést adott nekem, valami félelem szerűséget, hogy hová, mivé fejlődhetnek dolgok, emberek és vajon én hogy kezelnék egy ilyet. Elgondolkodtató!


Népszerű idézetek

>!
fióka P

Legszívesebben ott maradtam volna, ne kelljen kimennem az utcára, ne kelljen arcokba bámulni, akik engem bámulnak, ne kelljen utazni hazáig és ne kelljen otthon lenni, ne kelljen otthon hallgatni, várni, hogy apám megszólaljon, ne kelljen attól félni, hogy én nem tudok megszólalni. Ne kelljen éjjel a vaksötétet lesve azon gondolkodnom, hogy értem, hogy az anyám meghalt, de hol van?

76. oldal

>!
Biedermann_Izabella

Most az egyszer szerettem volna, ha az előttem álló éjszaka hosszabbra nyúlik, de csak nekem. Eltart pár napig vagy hónapig, sírhatok, ameddig és ahányszor akarok, vagy őrjönghetek, aztán mindent végiggondolhatok a legnagyobb titokban és reggel, amikor felkelünk, csodálatosan hétköznapi leszek. Ahelyett az ostoba, hiszékeny, hülye-hülye-hülye picsa helyett, aki igazából vagyok.

127. oldal

>!
fióka P

Az ezüstszínű szoborember mozdulatlansága akartam lenni, simulékony és érinthetetlen, éppen csak két talpnyi helyet foglalni el, épp csak egy testnyi teret, örökké egyetlen pózban, nem ártani senkinek, nem vágyni, nem is engedelmeskedni, hiábavalóságom tökéletes tudatában elengedni végre az időt, nyitott szemmel aludni, élni és nem bánni az egészet

200. oldal

>!
ppeva P

Tavaly egy péntek után, amikor ráérősen mosogattunk, azt mondta, irigyel engem. Ez jut most eszembe. A felespohár kicsúszott a kezemből, bele a melegvízbe, puhán koppant a mosogató alján. Engem, ugyan miért?
– Neked van egy rendes életed – mondta. – Szereted a férjedet, ő is téged, van egy klassz nagyfiad, jó helyen laksz, szép ház, kocsi, szóval mindened van, amire az ember vágyik.
– Még több is – feleltem fanyarul, de nem értette el.
– Ja, hát az üzlet is itt van – mondta, mire már csak egy félmosolyom jutott. Hallanád erről Bandit, gondoltam. Látnál engem éjszakánként és hajnalban a teraszon. Járnál te anyámhoz. Halogatnád te azt egész életedben, amit. Amit halogatok én.
– Hát… mindenkinek megvan ám a maga életével a baja – mondtam, és eszem ágában sem volt erről többet szólni. Szorongatta a torkomat az évek óta ki nem bomló sírás.

258-259. oldal

>!
virezma P

Gyászérettségi a ravatalozó előtt, könnyvizsga, állni ünneplőben az időn kívül, a bizottság, a rokonság részvétteljes tekintetében ázni, nem jut eszébe az embernek semmi, az egész hihetetlennek tűnik, nem lehet tudni, hogy ami történik, éppen melyik világban történik, de most valami lezárul, most valami elkezdődik, tanárok, rokonok, virágok, rossz álom, szar zene, valahogy át kell menni.

70. oldal

>!
virezma P

Könnyű és szép lettem hirtelen, mint egy menüett.

102. oldal

>!
ppeva P

Amikor évekkel később, diploma után, jól fizető állását otthagyva kiköltözött Németországba, és gyógyszerkutató lett, mama fél évig nem beszélt vele még telefonon sem. Én meg számtalanszor végighallgattam, hogy ennyit ér a nevelés, az embert a gyerekei csak elhagyják, hiába tette ki a lelkét is, hogy mindent megadjon nekik (Vagy nem adtam én meg nektek mindent? Dehogynem, mama.), senkire se számíthat öreg napjaira. Az egyik senki, akire nem számíthatott, én voltam. Ültem vele szemben a fotelban és hallgattam, milyen alávalók vagyunk.

82. oldal

>!
ppeva P

A végén már én is éreztem, hogy mindenkinek megkönnyebbülés lesz az óvoda, beírattam Andrist két és fél éves kora után a mini csoportba. De olyan lelkifurdalásom volt miatta, hogy egy évig csak délelőttre vittem be. Ezzel jól megnehezítettem a dolgomat. Reggel korán kellett kelnem, amit nagyon rosszul bírtam, tekintve, hogy éjjel nem sokat aludtam, ha igen, akkor meg görcsös izmokkal ébredtem valami nem túl jó álomból. De szerettem volna folytatni az életemet. Csak azt nem tudtam, hogy nem lehet folytatni ott, ahol az ember a gyerek előtt abbahagyta.

138-139. oldal

>!
virezma P

Összetéveszthetetlen nyárság, a napmeleg és a hideg sör fölötti édeskés és keserű levegő illata, van benne valami a gyerekkori strandolások szagából és egy végtelenül egyszerű pentaton dallam kíséri, nagyon halkan, ahogy altatókat dúdolnak az anyák a kisbabáknak.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyár
>!
virezma P

Minden buli legjobb része, amikor végre egyedül maradsz a maradékokkal.

173. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja
Kodolányi János: A vas fiai
Németh László: Bűn / Iszony
Szabó Magda: Freskó
Szabó Magda: Az őz
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Szerb Antal: Utas és holdvilág