Az ​altató szerekről 8 csillagozás

Ágyregény
Szeifert Natália: Az altató szerekről

A második kötetével jelentkező Szeifert Natália a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatban találkoznak, a regényt átjárja e feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését.

>!
Kalligram, Budapest, 2017
270 oldal · ISBN: 9789634680239

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Majdnem párhuzamos életrajzok. Szeifert Natália regénye két, bizonyos pontokon találkozó, és egymással játékba lépő női sorsból épül fel. Ilyen értelemben adja magát a „női regény” címke – @akire –ben fel is merült a kérdés*, hogy „fiúk/férfiak” be tudják-e majd fogadni. Amire az a válasz, hogy persze, be. Már ha befogadók. Mégpedig gond nélkül. Nekem meglehetősen gyakran az a tapasztalatom a magyar kortárs „női regényekkel”** kapcsolatban, hogy az ábrázolás felől eltolják a hangsúlyt az érzékeltetés felé – igyekeznek a szokásosnál (a kelleténél?) több emóciót megjeleníteni a szövegben, amihez eszközül általában extrém jelzős szerkezeteket és metaforákat használnak. Amiben alapvetően az a kockázat, hogy ezzel exkluzív képeket hoznak létre, olyan szövegzárványokat, amiknek a befogadásához, értelmezéséhez, „átéléséhez” az olvasónak vagy van érzéke ill. kapacitása, vagy nincs. Néhányan pedig annyira biztosra akarnak menni, hogy ezekbe a zárványokba belesűrítenek apait-anyait, már-már abszurd módon akarják eredetivé gyúrni őket, hogy biztosan átüssék vele az ingerküszöböt – ezzel viszont az én szempontomból csak rontanak a helyzeten. (Megjegyz.: néha úgy érzem, hogy ezt a női sorsokról író férfiak még brutálisabban alkalmazzák, talán valami kompenzációs aktus keretében – Egressy ilyen jellegű kísérletétől én konkrétan émelyegtem.)

No, erről csak azért méláztam ennyit, hogy a végén kijelenthessem: Szeifert Natália könyve nem ilyen. Pont az a lenyűgöző benne, hogy azokat a csapdákat, amikbe a kortársak lépten-nyomon belepottyannak (már legalábbis megítélésem szerint) ő milyen elegánsan kerülgeti ki. Ez egy határozottan finom, a maga módján higgadt szöveg, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egy megrázó történetet képes lentről, türelmesen felépíteni, lépésről lépesre fokozni, nem pedig lendületből beleront a komfortzónánkba valami hajmeresztő szörnyűséggel, hogy utána, mint oly sok író, versenyt legyen kénytelen futni önmagával, hogy rá tud-e tromfolni erre a szörnyűségre a későbbiekben. (És jegyezzük meg e helyütt: ravasz szöveg is. Nagyon izgalmas, hogy Szeifert a két elbeszélőt picit elcsúsztatja egymás mellől az időben, ezzel egy termékeny aszimmetriát teremtve.) Megdöbbentően erős arányérzékkel megírt könyv, ami azért hatásos, mert nem akar túl hatásos lenni. Klisék nélkül képes rámutatni azokra az „altató szerekre”, amelyekkel létünk súlytalanságát igyekszünk elfeledni – és amelyek aztán uralkodnak felettünk.

* Amely kérdés, meglehet, költői, de hát ez nem akadályoz meg abban, hogy megválaszoljam.
** Ez szigorúan tematikai kategória, női sorsokkal foglalkozó szépirodalmi regényeket kell érteni alatta.

21 hozzászólás
>!
cseri P
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Nekem ez a könyv várakozáson felüli volt, az én hiányosságom,hogy egy-két novellán kívül nem olvastam mást a szerzőtől, holott nem ez az első könyve. Így aztán nem tudom, a többi milyen, ez viszont nagyon kiforrott. Emellett meg egyszerűen letehetetlen. Majdnem elolvastam egy nap alatt, ez volt a tervem eredetileg, de még így bőven a 48 órán belül voltam. Ez egy (vagyis két) nagyon női történet, mai budapesti harmincas, negyvenes nőkről, nem is csoda, hogy érdekel, persze mindez kevés lenne, ha nem lenne jól megírva. Hozzám Zsuzsa szála közelebb állt, az jobban is érdekelt, hajszálnyival szívesebben olvastam, ha úgy tetszik, ő konvencionálisabb személyiség, Zelmát pedig jobban féltettem, spoiler A lélektanisága szerintem nagyon helyén van, pontos minden, kiemelném mondjuk a szülő-gyerek kapcsolat ábrázolását, pl. Zsuzsa és mamája kapcsolata nagyon eltalált. Kicsit gyanakodtam, hogy a cím és az alcím valamiféle modorosság lesz, de nem, nagyon tetszett , ahogy az altatószerek, az alvás, álmatlanság, álmok motívuma végigkísérte a könyvet és a szereplők életét. És persze érdekes volt a kis játék a szereplők életének titkos, csak az olvasóval megosztott összefonódásával. spoiler spoiler

>!
akire MP
Szeifert Natália: Az altató szerekről

Amúgy nem vagyok kifejezett rajongója az úgynevezett „női irodalom”-nak, legtöbbször kényszerű mellékágnak tartom az ilyen megkülönböztetést. Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai vagy Szeifert Natáliai mostani kötete viszont értelmet ad számomra ennek a kategóriának is. Az írónő okosan, szépen ír, nekem örömet okozott a könyvével. Kíváncsi vagyok, a fiúknak/férfiaknak mennyire befogadható… Olvassátok!


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja
Kodolányi János: A vas fiai
Németh László: Bűn / Iszony
Szabó Magda: Freskó
Szabó Magda: Az őz
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Szerb Antal: Utas és holdvilág