Szorina 3 csillagozás

Szegner Dóra: Szorina

Gondoltál már arra, milyen lenne az életed család és otthon nélkül, egyedül? Szorina, a vad, de ugyanakkor sebezhető fiatal lány, megszökik az árvaházból, Esztergomba menekül, és a Bazilika kupolájában talál menedéket. A lánynak naponta meg kell tapasztalnia, milyen kemény az élet, ha az embernek nincs semmije és senkije. Milyen hetekig az utcán élni, padokon aludni, lopni, a Duna vizében mosni és fürdeni. Egyszerű, ám közel sem hétköznapi élete hirtelen felfordul, mikor egyik éjjel a kupolában megjelenik egy rejtélyes, álarcos idegen. A 16 éves írónő első regényében korát meghazudtoló bölcsességgel ír családról, bizalomról, összetartozásról, hitről és az élet értékéről. A megható történetben az olvasó bepillantást nyerhet egy kevesek által ismert világba, ahol küzdésvágy, és akarat nélkül könnyen eltévedhet az ember.

>!
united p.c., 2012
148 oldal · ISBN: 9788490158937

Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Robmiller P>!
Szegner Dóra: Szorina

Azt hiszem, hogy nem igazán lesz még olyan alkalom az életemben amikor a zsánerterületeimtől ennyire távol álló kötetet a kezembe vegyek. Valószínűsíthetően ha a sors nem úgy alakítja az életemet, ahogyan, akkor még csak nem is tudnék ennek a könyvnek a létezéséről. Szerencsére viszont tudok róla, hogy létezik. :)

Mindazonáltal úton-módon a kezembe jutott, s kíváncsian fogtam neki az olvasásának. Tudni kell előzetesen, hogy a kötetet egy mindössze 16 éves tinédzser lány írta annak idején, akinek ez a mű volt az első szárnybontogatása. Ennek ellenére számomra meglepően jól sikerült. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy kezdő szerzővel van dolgunk, pláne akkor ha a könyv lapjain megelevenedő történet lelki mélységeit nézzük. A fülszöveggel tehát maximálisan egyetértek, hogy a szerző korát meghazudtoló bölcsességgel vetíti az oldalakra a főhősnő, Zoé lelki vívódásait, világlátását, illetve élethelyzetére vonatkozó következtetéseit, meglátásait.

Egyedüli negatívumként talán annyit tudnék kiemelni, hogy egyetlen szál, mely a történet kezdetén akár vezérfonalnak is tűnhet, hirtelen, kissé kidolgozatlanul kerül elvarrásra. Illetve egy háttérben futó, eleinte semmisnek tűnő, amolyan fantomszerű mellékszereplő hirtelen központi figurává lép elő egészen érdekes megvilágításban. Ugyanakkor számomra ez az észrevétel nem sokat von le a könyv élvezeti értékéből.
Sosem egyszerű spoilermentesen értékelést írni az olvasmányaimról, így nem is szeretnék belemélyedni a részletekbe.

A művet azért is érdemes szerintem főleg a mai tinédzser korosztálybeli Olvasóknak kézbe venni, mert a fiatalok többségének mai, a valóságtól nem kicsit elrugaszkodott értékrendjétől eltérően azokra a vágyakra helyezi hangsúlyt, melyeket ma már szinte mindenki természetesnek vesz. Zoé mindennapjain keresztül megtanulhat az ember hálát adni mindazon dolgokért, amit eleve alapnak tart: mindennap jóllakhassunk, legyen tető a fejünk felett, ágyban aludhassunk stb. Érzelmi síkon pedig beleképzelhetjük magunkat egy olyan helyzetbe, amikor önhibánkon kívül sodródunk egyre rosszabb élethelyzetekből élethelyzetekbe, s a világ, illetve az emberek annyira mostohák velünk szemben, hogy végül teljesen elszigetelődünk, s mindennel, mindenkivel szemben bizalmatlanná, bezárkózottakká válunk.
A kötet ebből a válságos állapotból indítja el Zoét egy álom megvalósulása felé. A lapokon szembesülünk vele, hogy akár egy kedves szó, gesztus, odafigyelés mennyit jelenhet másoknak. S mennyiben változtathat meg egy bezárkózott embert nyitott, szeretetreéhes, befogadó személyiséggé.

A végére egy kis észrevétel. Magával a kiadóval egyáltalán nem vagyok elégedett. A tördelés, illetve a betűméret nem éppen olvasóbarát, ami valószínűsíthetően abból fakad, hogy igyekeztek minél kevesebb lapra bepaszírozni a művet, profithajhászás céljából. Egy normális kiadó esetében ez a kötet nem 148 oldalas, sokkal inkább 200 lapszámfeletti könyvvé terebélyesedne optimális betűmérettel, sorközökkel, illetve fejezettördeléssel. Ám ez ne szegje senkinek a kedvét, mert a történet engem speciel kárpótolt ezekért az alaki hibákért cserébe.

Az előlapon szereplő kép bár első blikkre kicsit bénácskának tűnik, mégis nagyon átadja a kötet tartalmát. Egyrészről a sztori helyszínéül szolgáló Esztergomot, melynek ugyebár köztudott jelképe a Bazilika. Továbbá az előtérben arcát hajával eltakaró Zoé megjelenítése is rendkívül érdekes. Nem láthatjuk az arcát, ahogyan kezdetben a lelkében elzárkózott személyiségét sem. Rejtély a lány eleinte. Ám a történet előrehaladtával, ahogy megismertem őt egyre jobban, úgy képzeletbeli szemeim előtt a borítóképen lassacskán felém fordította az arcát, hogy megláthassam valós személyét.

Kedves olvasmány számomra ez a könyv, örülök, hogy elolvashattam! Számomra 4 és fél csillagot simán megért!


Népszerű idézetek

_Sophie_>!

– Leszel szíves elfordulni, vagy arrább menni? – fordult a fiúhoz, amikor már a parton álltak.
– Leszek szíves elfordulni, elmenni nem merek, a végén még belefulladsz a vízbe – vigyorgott Alex.
– Tudok úszni, úgyhogy ne reménykedj! – morogta Zoé.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Via: Webszerelem
Epres Szonja Lili: Éjszakánként furcsa hobbim lett 1.
Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!
S. A. Locryn: Gyufaláng
Bauer Barbara: Az élet hangja
Mosonyi Mara: Olmec
Jodi Taylor: Semmi lány
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Máté Angi: Mamó