Csókolom ​a kezét 34 csillagozás

Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Az 1955-ben, Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne – felmenői révén – olyan történet birtokosa, ami a „legszélesebb nyilvánosság magánügye”. A Libri Könyvkiadó által megjelentetett „Csókolom a kezét” című kötet angol nyelvű változata tavaly jelent meg New Yorkban. A magyar változat a magyar könyvpiac tavaszi szenzációja kell, hogy legyen.

A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója.

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nemzeti Könyvtár

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2018
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710377
>!
Libri, Budapest, 2014
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102701 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
Libri, Budapest, 2014
432 oldal · ISBN: 9789633104163 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 10

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Fikció- és regényrajongó volnék alapvetően, nyilván maradok is, de annyi könyv után már valahogy nehezebb elkápráztatni egy regénnyel. Ez most bármilyen sznobul is hangzik, így van. Aztán időről időre kezembe kerülnek az ehhez hasonló könyvek, életrajzok, visszaemlékezések, és annyira máshogy hatnak, hogy bámulatos. Azt nem értem ilyenkor, miért nem olvasok csak ilyet.
Konkrét összehasonlítási alap is van most, idén jelent meg Závada Hajó a ködben című regénye, ami ugyanezt a történetet dolgozza fel, a Weiss-örökösök megmenekülését a második világháborúban. Závada beleírt a könyvbe pár fiktív szereplőt, Weiss Manfréd dédunokájának erre semmi szüksége nem volt, lévén a valóság is igen érdekes és regényes is. Amúgy nekem a Závada-könyv is tetszett – tény, hogy ez a könyv még egy fokkal jobban.
Szerintem egy elhibázott című könyv amúgy, bár biztos az eredeti amerikai közönségre optimalizálták, én viszont aszaltam pár hónapig a polcon, míg ezzel az avíttas nosztalgiát sugalló címmel kézbe tudtam venni. Pedig semmi ilyesmi nincs benne. Szegedy-Maszák Marianne két dolgot szeretett volna, megírni a szülei, a Weiss családból származó Kornfeld Hanna és a keresztény diplomata, Dachaut is túlélő Aladár történetét, és megfesteni köré a történelmi-társadalmi környezetet, úgy, hogy az mindenkinek érthető és élvezetes legyen. Olyan olvasóknak is, akik Magyarországról és a történelméről nem sokat tudnak Egyrészt profi munka lett, sok kutatás van mögötte, és jól egyensúlyoz a magánéleti és történelmi szálak között, másrészt meg egyszerűen ennek a családnak, ezen belül ennek a párnak a története tényleg érdekes, érdemes volt megírni.

5 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Erre a könyvre attól a pillanattól fogva vártam, hogy először hallottam róla. Gyorsan be is szereztem, amitől némiképp megnyugodtam, aztán még vártam 3 hónapot, mire belekezdtem. :D
A könyv írója Szegedy-Maszák Marianne, aki olyan felmenőkkel bír mind apai, mind anyai ágon, akiknek a neve mindenki számára ismerősen csenghet. Habár az írónő már Amerikában született és csak a felmenői kötötték Magyarországhoz, mégis nagyszerűen vissza tudta adni a 20. század első felének Magyarországát. Látszik hogy rengeteg munka van a könyvben – és ezek mellett még igazán élvezetes olvasmány is lett.
A könyv Szegedy-Maszák Marianne szüleinek történetét meséli el. Édesapja Szegedy-Maszák Aladár (akinek a rokonságába tartozott többek között Barabás Miklós), édesanyja pedig Kornfeld Hanna (Weisz Manfréd, a Csepel művek megteremtőjének unokája). Látszólag nem egy társadalmi osztályba tartoznak, ennek ellenére (ami az adott kor sajátosságából adódik) mégis találkoznak és egymásba szeretnek. Hosszú idő telik el, míg össze tudnak házasodni, ami nem a család, hanem a háború és a zsidótörvények miatt történik. Ismeretségük alatt számos levelet váltottak, amit Hanna gondosan megőrzött, és a halála után ez volt az a nyom, amin Marianne elindult, és feltérképezte családja történetét. A szülei szerelme számos megpróbáltatáson átesett, nem szeretnék minden részletet elárulni, de igazán izgalmas életük volt, ami ugyanakkor tele volt szomorúsággal is. (börtön, deportálás, hazugságok, menekülés)
Mindeddig keveset tudtam a Weisz-Kornfeld-Chorin családról, szóval nekem rengeteg újdonságot tartogatott a könyv. Nagyon tetszett, hogy számos levélrészletet tartalmazott a könyv, amitől csak még hitelesebb lett és közelebb hozta Aladár-Hanna szerelmét. Bár úgy írják hogy ez a könyv az ő szerelmükről szól, azért ennél sokkal több és érdekesebb ez a könyv. Nagy kedvenc lett!
(Anyukám és Nagymamám már el is kobozták tőlem határozatlan időre :D)

>!
Libri, Budapest, 2014
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102701 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
3 hozzászólás
>!
Krumplicsku
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Egészen élképesztő történet, aminek valóban könyvben a helye. Ugyanakkor egyet kell értenem az egyik előttem véleményt mondó molytárssal: nincs jól megírva a könyv. Megérte volna talán eleve egy profi íróra bízni a történet koherens elmesélését, de egy szerkesztőt mindenképpen elbírt volna a dolog.
Elsősorban itt arra gondolok, ami újra és újra felmerült bennem: kinek íródott ez a könyv? Amerikaiaknak, akik semmit (vagy nagyon keveset) tudnak Magyarországról, annak történelméről, híres személyiségeiről, helyeiről, vagy magyaroknak, akiknek nem? Persze az amerikaiaknak valószínűleg így is kevés az a tudásanyag, amit az írónő megoszt velük, ha viszont magyarként olvassa valaki, akkor nem egyszer veszi kedvét a 2x2 szintű magyarázat a számára teljesen alapszintű ismeretekhez. Aztán ahhoz sem ártott volna valaki külsős, hozzáértő embert megkérni, hogy a családi történet kapcsolatai, szereplői az olvasónak is könnyebben követhetőek legyenek, hiszen annyi a rokon, hogy külsősként szinte képtelenség eligazodni, hogy ki kicsoda, pontosan melyik családból is jön… amire az írónő rásegít olyan bukfencekkel, mikor az egyik tánti szeretőjéről úgy beszél, hogy „anyám nagynénjének a férje” volt, aztán kiderül, hogy mivel az anyja nővéréről van szó, így a saját nagynénje férjével kavart (magyarán anyámÉK nagynénje férjével) (a másik megfogalmazás számomra azt jelentette, hogy az apai oldali nagynéni férj a szerető, vissza is lapoztam, mert a név alapjén gyanús volt, hogy nem)
Szóval a történet óriási, a könyv stílusa viszont nem rakja hozzá a magáét (ha már amerikai lányok szülői életrajza, akkor Marton Katinál nem volt ilyen erős a történet, de jobb, vagy legalább kicsit profibb volt a stílus… bár volt ott is baj elég)
Ami kicsit idegesített az egész történet során, az a teljes kiválóság érzete: az összes felmenő óriási, feddhetetlen, maga javát nem néző hazafi, aki gyáros, az atyjaként gondoskodik a munkásairól, stb. Nem mondom persze, hogy nem volt ez így, de azért azt is látni kell, hogy mindez azért erősen a társadalmi osztályoknak megfelelően, szigorúan betartva a szabályokat történt. Hasonlóan, mikor arról ír, hogy x évben a háború ellenére normál életmódot éltek az emberek Magyarországon, erősen feltételezem, hogy ez az ő családjára, vagy a családjának a szintjére lehetett igaz, de más emberek valószínűleg korábban és jobban megszenvedték akár a zsidótörvényeket (állás ezzel megélhetés vesztéstől a munkaszolgálatig), akár az élelmiszerhiányt. Tehát nem árt némi távolságtartással olvasni a dolgokat: mert kétségtelen, hogy amit leír, igaz, de mégsem hiszem, hogy egész 44-ig a legtöbb magyar gondtalanul autós kirándulgatott pl.
Nem kicsit van heroizálva az apa alakja, aki kétségtelenül megfoglamzahatta naplójában a leírtakat, azaz mondhatni, hogy világosan, akár mai szempontoknak megfelelően látott dolgokat…. csak épp nem cselekedett…. igen, lehet vitatkozni a mozgástérről vagy annak hiányáról (egyszer ő maga is Hamletnek titulálja az apját), illetve az egész sok mindent megmagyaráz a korabeli magyar politikusokról, viszonyokról…. csak épp ettől még nem lesz valaki hatalmas pozitív hős.

Még egy fél bekezdést hadd szenteljek a könyv „e” formátumának, ami megint csak kevesebbet adott, mint elvárható. A már említett Marton féle memoire-nál annyiban jobb, hogy abból az e-könyvből teljesen kifelejtődtek a fotók. Ebben benne voltak, csak épp akkorában, hogy nem sok élvezet volt benne olvasás közben. Ha az ember közel a papír alapú könyv árát fizeti meg egy termékre, amit se nyomtatni, se szállítani, se raktározni, se viszonteladónak fizetni utána nem kell, akkor jó lenne, ha legalább annyira élvezhető lenne így elolvasni a könyvet, mint papíron.

6 hozzászólás
>!
borbolya3
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Középiskolai történelemtankönyv olvasmányrészleteire emlékeztetett leginkább ez a könyv (regény?), kultúrtörténeti adatokkal és a családra vonatkozó személyes adalékokkal fűszerezve. Utóbbi kettő momentum tette vonzóvá ezt a családi opuszt, sőt azokból még és még olvastam volna.
A könyv hátránya, hogy sokszor ismétli önmagát, részleteket, fordulatokat, vagy akár konkrét mondatokat. Mindamellett sajnos néha kibukkan a felszínre az is, hogy a mű szerzője Amerikában nevelkedett, Amerikában él, s így magyarok számára triviálisnak tűnő dolgokat alaposan körbejár, megmagyaráz.

>!
Ági_Deák
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Weiss Manfréd leszármazottainak megkapó, szinte filmbe illő története. Egy számunkra fel nem fogható gazdagságban élő család meneküléstörténete a holokauszt idejéből. Az egyik leszármatott, a már Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne szülei kibontakozó szerelmén, majd házasságán keresztül meséli el nemcsak családja, de az egész magyarság tragikus időszakát, a II. világháború történetét.

>!
ditke3
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Igen. Pont ez a szeglete a kornak még nem lett ennyire átvilágítva. No és szinte első kézből íródott. Ha az írónő kicsivel gyakorlottabb, nyilván olvasmányosabbra, pörgősebbre sikeredett volna. De nekem így is nagy élmény volt!

>!
juju
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

A könyvfesztiválon vettem meg a könyvet, mert előtte több helyről hallottam róla jó ajánlásokat. Rögtön ezzel kezdtem az olvasást, és nem bántam meg. Úgy 100 oldal után elgondolkodtam, hogy mi is tetszik ebben a könyvben, hisz „csak” egy család történetén át elmesélt II. világháború-történet. Aztán arra jutottam, hogy pont ez. Hisz nem is csak egy családról volt szó, hanem Weiss Manfréd családjáról, a Kornfeldek, Chorinok és Szegedy-Maszákok története ez, akik a XX. század elejének történelmében jelentős szerepet vállaltak, behálózták a közéletet, ipart, gazdaságot, politikát. Így nem egy teljesen ismeretlen család élete tárul elénk, valamelyikükről mindenki hallott már. És ennek a pár évtizednek a történelme is olyan jól össze van foglalva, hogy nem győztem kivárni a munka végét, hogy újra olvashassam, mi is történik velük a továbbiakban.
Helyenként az zavart picit, aminek persze tudom a magyarázatát, hogy számunkra, magyaroknak teljesen triviális dolgokat megmagyarázott. Tudom, angolul írta, Amerikában, az amerikaiaknak meg kell magyarázni egy két speciálisan magyar dolgot, csak így fura volt olvasni.
Nagyon élvezetes olvasmány, remek korkép.

>!
brendax
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Nagyon tetszett. Nem tudom ki hogy van vele (pedig nem ez az első könyvem ebben a témában) de nekem mondott újat. Nagyon jól szerkesztetett sodró lendületű olvasmány.

>!
Veronika_Szakács
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Annyiban érdekes, hogy ugye történelmünk eddig szinte ismeretlen szeletét mutatja be, és Szegedy-Maszák stílusa is egyre jobb lett, ahogy haladt előre a történet, az elején ugyanis meg voltam győződve arról, hogy ez a nő nem tud írni… De a vége felé se lett az igazi. Nem is jutottam el a legvégére. Lapozgattam a könyvet, próbáltam pörgetni a lapokat, aztán egyszerűen csak feladtam. Sajnálom.
Csillagozni nem fogom, mert háromnegyedbe hagyva nem lenne etikus.


Népszerű idézetek

>!
Boglárka_Madar P

Horthytól Kállay többé-kevésbé szabad kezet kapott a stratégiája megvalósítására, de tisztában volt vele, hogy sokkal elháríthatatlanabb akadályokkal is szembe kell néznie. Amikor miniszterelnöknek jelölték egy ismerőse így gratulált neki:
– Miklós, most már nyeregben vagy!
– Igen – felelte Kállay-, de nincsen alattam ló!

100. oldal

>!
ditke3

A szeretet, a bizalom és a megértés olyan erőt jelentenek, amely elviselhetőbbé teszik az életet…

283. oldal

>!
kate101 P

Egy nagy pozitívum azért mégis van a fogházi és tábori életből: rájöttem arra, hogy a sok minden, amit eddig fontosnak tartottam: ambíció, érvényesülés, modor stb. nem fontos, hanem igenis fontos az emberi kapcsolat, a jóság, a segítőkészség.

271. oldal

>!
ditke3

Csak később, amikor idősebb lettem, kezdtem belátni, hogy derékba tört pályafutását, elveszett szülőföldjét és a koncentrációs tábor emlékeit apám úgy vonszolta magával, mint egy halott ikertestvér kísértetét.

23. oldal

>!
ditke3

Az eszményi házasság az, amelyben az egyik fél a másik fél boldogságában találja meg a maga boldogságát.

279. oldal

>!
pelika_Bp 

Amikor a sorozáson a fizikai alkalmasságukat vizsgálták, meztelenre kellett vetkőzniük. Kinn olyan hideg volt, hogy mindnyájan kalapot viseltek: a ruhájukat leszórták a földre, de nem volt fogas, ahová a kalapjukat akaszthatták volna. „Most végre tudom – irta Tamás –, hogyan festene egy nudista orthodox zsinagóga.”

315. oldal

>!
pelika_Bp 

A delegációt átvitték a Rózsakertbe, hogy ott is fényképezkedjenek egy sort. A fényképészek különböző beállitásokba vezényelték a csoportot. Truman ekkor megjegyezte, hogy lám-lám, az embernek még Amerikában is része lehet diktatúrában.

321. oldal

>!
pelika_Bp 

Az egyik szomszédjuk, bizonyos Mel Jóska nevezetű, még mindig ott lakik a házban, és mint apám később irta, „azzal igyekezett kompenzálni a náci múltját, hogy lelkes kommunista lett belőle.”

268. oldal

>!
pelika_Bp 

Azt ismételgette újra meg újra, hogy Magyarország „a demokrácia bukott diákja.”

270. oldal

>!
danaida P

Horthy tisztában volt vele, hogy nem kelhet túl hevesen a zsidók védelmére.

133. oldal (Libri, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Budai-S Balázs: Kun Páter – a reverendás gyilkos
Enrico Deaglio: A jótett egyszerűsége
Vámos Miklós: Apák könyve
Nicolas Roth: Tizenhat évesen Auschwitzban
Randolph L. Braham – Kovács András (szerk.): A holokauszt Magyarországon hetven év múltán
Ember Mária: Wallenberg Budapesten
Diener Péter: La mémoire du ghetto de Budapest / A budapesti gettó emlékére
Agnes Hirschi – Charlotte Schallié: Svájci védelem alatt
Soros Tivadar: Álarcban
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet