Palkó 93% 90 csillagozás

Lenkával (http://moly.hu/konyvek/szegedi-katalin-lenka) együtt hoztuk el a könyvtárból kb. négy hónapja, de nehezen akarjuk visszavinni, ehhez nem nőttünk annyira hozzá, mint a lányos párjához, de nagyon sokszor elolvastuk. Szerintem így az ovikezdésre jó volt, hogy Adélka találkozott olyasmivel, hogy valakinek ezért vagy azért nincsenek barátai, sajnálta őket, nagyon befogadó kislány… Nagyon örülök, hogy ilyen szuper gyerekkönyvek vannak!!!

Kedvesen illusztrált könyv egy kis kisfiúról, aki jó matekból, de a tesi nem az erőssége. Jószívű ês jót feltételez az emberekről. Jó volt olvasni.

Palkó magának való fiú. A társai nem szeretik. Testnevelés órán mindenben az utolsó, nem válogatják be a focicsapatba. Matekórán tőle kérnek segítséget. Rajzon nem adják neki kölcsön a színes ceruzát, és még a tanítónéni is kritizálja a rajzát. Délután rollerozni megy, és megismerkedik Lenkával, akinek szintén nincsenek barátai. Szomorú olvasni, hogy egy kisgyerek ennyire egyedül van. Az illusztrációk nem túl szépek, de valamiért különlegesek.

Ezzel a két könyvvel (Lenka, Palkó) bajban voltam, a szöveg nekem túl édes, a tolerancia tanítást kevésnek érzem benne :/
Viszont: Szegedi Katalin. Nyilván, részletgazdag, kifinomult illusztráció, csupa aprólékos rajzelemmel tarkított csodavilág.

Azt szerettem benne, hogy illusztráció és mese, ritkán van ennyire hihetetlenül összhangban és szeretnivalóan egymással. Meg azt is szerettem benne, hogy amikor hazavittem a könyvtárból, Pocak orrán mosolyogni kezdtek a szeplők. És még azt is szerettem benne nagyon, hogy egy-két gondolat kapcsán a csöppnyi szemöldökök közti hely ráncba szaladt, mert ez azt jelenti, hogy a 6 éves emberkét el is gondolkodtatta.
Másért szerettük Lenkát (http://moly.hu/ertekelesek/838980) és most másért szeretjük Palkót. Bár, ha jobban belegondolok ugyanazért: mert mások és ezáltal sokszínűek. Szeretnivalók.
Nagyon tetszik, hogy amit megnyit bennem a két kis „szöszmösz” története, ugyanazt visszatükröződni látom a Beni szemében. S ezért nagyszerű.

Nagyon megkedveltem Palkót-) Igazi különc fiú, aki a könyveihez menekül a kirekesztés, az el nem fogadás elől… Szomorú, hogy már gyermekkorban meg kell tapasztalni a kirekesztést, de hát tudjuk, hogy a gyerekek kíméletlenek, elég csak egy picit eltérni az átlagostól, az elfogadottól… de a könyv arra is rávilágít, ha hagyjuk, hogy jobban megismerjük a másikat és ne csak a falkaszellem vezéreljen, akkor rájöhetünk, hogy annak a másiknak is vannak értékei, lehet jó, bármilyen különc is. Örülök, hogy Palkó végül barátra talált Lenkában-)

Lenkát is szívembe zártam, de Palkó könyvét sokkal jobban szerettem, mint a másik történetet.

Mindkettő gyönyörűen bemutatja, mennyit számít ha egy gyereknek akár csak egyetlenegy igaz barátja, csupa szív játszótársa akad.

Az illusztráció döbbenetesen gazdag.
Számomra Szegedi Katalin mindig nagybetűs, verhetetlen illusztrátor lesz inkább, mint mesélő.

Jó volt „kiegészíteni” Lenkát Palkóval!

Szeretem Szegedi Katalin rajzait, a kötet egy kedves kis történet egy barátság alakulásáról Palkó és Lenka között, szól az elfogadásról, a kirekesztésről, a gyermeki mindennapokról.

Jobban szerettem olvasni, mint a Lenkát. A rajzok még mindig csudapofák, bár a Lenkában lévők nagyobb hatással voltak rám. A történet kicsit középszerű, amolyan békebeli, de azért ilyenek a könyvmolyok, és így születnek a barátságok.