Irodalmi ​popikonok 42 csillagozás

Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Az ​irodalmi siker sokféle lehet. Ismerünk például bombasikert és kasszasikert, közönségsikert és szakmai sikert, tiszavirág-életű sikert és örök sikert, hazai sikert és világsikert – na és ezek számtalan kombinációját… Molnár Ferenc színdarabjaival meghódította Európát és Amerikát, Babitsék ("a szakma") mégis átnéztek rajta. Rejtő Jenő olvasók és írók újabb és újabb generációinak rajongását vallhatja magáénak, a kánon és a külföld mégse kért belőle. Bródy Sándor valóságos irodalmi sztár volt a maga korában, mára azonban mintha megkopott volna a Nap lovagjának csillogása. A példákat sorolhatnánk még sokáig. És ez a könyv sorolja is…
Szederkényi Olga irodalmi párosinterjúinak központjában mindig egy-egy sikerszerző (irodalmi popikon), esetleg ikonikus regényhős áll, és az interjúalanyokkal elsősorban az adott siker titkát próbálják megfejteni. Mit tudott Shakespeare, hogy darabjait világszerte teltházzal játsszák több mint 400 éve? Mivel bűvöli el a szakmát és közönségét… (tovább)

Róluk szól: Agatha Christie, Bram Stoker, Jakob Grimm, Wilhelm Grimm, Karl May, Rejtő Jenő (P. Howard), Rideg Sándor, Gárdonyi Géza, Jaroslav Hašek, Ernest Hemingway, Giovanni Boccaccio, William Shakespeare, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Bánffy Miklós, Fekete István, Jane Austen, Szabó Magda, Füst Milán, Lev Tolsztoj

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2020
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793922

Enciklopédia 7


Kedvencelte 2

Most olvassa 12

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Mit mondhatnék róla, mikor én is benne vagyok – no, nem mint irodalmi popikon, csak mint egyikükről hablatyoló. Érződik, hogy újságba készültek az interjúk. Jók, érdekesek, de rövidek. Én a szerkesztő helyében nem emeltem volna ki a kulcsmondatokat, hisz azok a törzsszövegben is olvashatóak, de különben rendben van.

Cukormalac>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Szederkényi Olga irodalmi páros (egyetlen esetben hármas) interjúinak túlnyomó része 2012 és 19 között jelent meg a Hévíz művészeti folyóirat hasábjain, jó néhányat pedig nekem is volt szerencsém olvasni már (a Shakespeare-t és Molnár Ferencet tárgyalókra élénken emlékszem is, hiszen velük kapcsolatban minden is érdekel), a döntő hányadot viszont ebben az elegáns, nagyon megnyerő kiállítású és meglehetősen súlyos kötetben zongoráztam végig. Nem tudom azonban, mennyire helyénvaló ebben az esetben magát a riportert, mint szerzőt értékelni, elismerni, hiszen két-három soros kérdéseket leszámítva nem az ő szellemisége határozza meg a dolgokat, sokkal inkább az interjúalanyoké. Utóbbiak között az Agatha Christie-mániás mérnöktől kezdve neves színészeken és rendezőkön át a Drakula-szakértőig aztán tényleg minden és mindenki van, ebből a szempontból igen csak bőséges és sokszínű a merítés.

Amivel nekem egy apró problémám – mondjuk így – van, az a bulvár jelensége. (Ha Nyáry Krisztiánt az irodalomtörténet Story Magazinjaként emlegetem előszeretettel, akkor hirtelen nem is tudom, szegény Olga asszonyra mit mondjak hirtelen, akármennyire is tisztelem és elismerem a beszélgetésekbe fektetett időt, energiát és végig pazar színvonalat.) Ezek sokkal inkább az alkotókkal és műveikkel kapcsolatos érdekességekre, a háttérben és mélyben megbújó apróságokra, fonákokra és meglepetésekre, eddig biztos nem tudtad, vagy ha mégis akkor mutatunk olyat, hogy most is elképedj és ne érezd magad királynak jellegű, kulisszák mögötti dolgokra reflektáló szeánszok. Senki ne számítson tehát belemenős, mély elemzésekre, azokra még mindig ott az irodalomtankönyv, akármennyire száraz és didaktikus is. (További, iskolaszinten tárgyalt szerzők és bestseller-írók felsorakoztatása miatt egy esetleges folytatásért már nagy erőkkel kaparom a tenyerem, hátha…)

Ha viszont élettörténetek, akkor részemről még mindig ez a könyv, mivel tényleg tárgyal egy-két tanult szerzőt, pl. Hemingwayt vagy Gárdonyit, de a hangsúly a népszerűségen (Agatha Christie, Rejtő, Grimm tesók, Jane Austen) van, valamint a számomra igazán meglepő, ún. B-oldalon. Az, hogy Bródy Sándor vagy Gróf Bánffy Miklós neve is előfordul a lapokon, nem beszélve a ”bakterházas” Rideg Sándorról, még egy olyan tapasztalt, gyakorlott figurát is meglepett, mint jómagam, s bár az óriási betűméret, a laza szedés és hatalmas képek miatt kicsit morogtam (belefért volna ez kevesebbe is – bulvár, emberek!), összességében remek délutánt-estét töltöttünk együtt, noha újfent érik az ínhüvelygyulladás. Sebaj, ekkora áldozat igazán belefér az olvasás oltárán…

>!
Helikon, Budapest, 2020
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793922
cintiatekla P>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Noha interjúkönyv – mindegyik íróról két emberrel beszélget a szerző –, mégis helyenként olyan érzésem volt, mintha egy eletrajzi könyvet tartanék a kezemben. És szerintem pont ez adja a zsenialitását, mert engem sokkal jobban érdekel az ember a szöveg mögött, mint bármilyen száraz tény. Félreértés ne essék, az Irodalmi popikonok egyáltalán nem száraz, sőt, gyakorlatilag letehetetlen és olvastatja magát. Vannak olyan sikerszerzők, akikről a téma iránt érdeklődőknek nem tud olyan sok új információval szolgálni, és vannak olyan manapság kevésbé populáris írók, akiknek az élete pont hogy újdonságként hat.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/…

ekofalusi>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Szerintem ez a könyv pont olyan, ami érdekessé teheti az irodalmat egy középiskolás számára. Jó stílusú, pörgős, nem akarja teljes mélységében megmutatni, elemezni az egyes szerzőket és műveiket, hanem érdekességeket, őket ért hatásokat villant fel az életükből. Közelebb hozza őket, felkelti az érdeklődést, hogy az ember kedvet kapjon egy-egy műhöz.
Vannak benne számomra kicsit felszínesebb, ugyanakkor nagyon jó, egészen személyes interjúk is, amelyek az interjúalany és az aktuális szerző kapcsolatát nagyon szépen megmutatja. Nekem például a Rejtőről szóló Cserna-Szabó beszélgetés nagyon-nagyon tetszett, de a Tolsztojról és az Anna Karenináról, illetve a Drakuláról és a Hemingwayről szóló részeket is különlegesnek találtam.
Azoknál a szerzőknél, akiket jobban ismerek, akiktől több művet olvastam, időnként volt némi hiányérzetem, de összességében sok érdekes gondolatot és számomra új nézőpontot találtam.
A könyv szerkezetét, felépítését, a kapcsolódó képeket nagyon szerettem, élővé, maivá, könnyen emészthetővé tették az interjúkat.
Jópofa volt, hogy más, kicsit talán bulvárosabb szemszögből láthattam rá a szerzők életére, munkásságára.
A polcunkon marad a könyv, mert a gyerekek pár év múlva – reményeim szerint – csemegézni fognak belőle.

Lexen >!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Jobb volt, mint vártam. Attól féltem, hogy felületes, kevésbé elmélyedős interjúkat tartalmaz. Szívesen olvastam, bár persze nem minden szerző érdekelt ugyanannyira, és volt pár interjúalany is, akiknél nem éreztem, hogy nagyobb lenne a kötődésük a témához, mint bárkinek. Viszont az interjúszövegeket túlszerkesztettnek gondolom. Valamiért nem volt beszélgetéshangulata a szövegnek, az meg, hogy Molnár Ferenc unokája úgy utal a nagyapjára, hogy „Molnár”, elég furcsa, bár ez csak az egyik unoka esetében volt így, úgyhogy vagy tényleg az egyikük fontoskodott, vagy külön szerkesztették őket, amikor a szerkesztő már elfeledkezett az előzőről. Az is nagyon látszott, hogy ezek önálló szövegek voltak, és utólag válogatták össze őket, majd ki kellett találni valami összekötő témát a kötetnek, mert valójában csak néhány interjú tárgyalja azt, amit a fülszöveg ígér. A többi is érdekes, de nem arról szólnak, hogy miért lett vagy nem lett híres az adott író. Egy kis korrektúrázás még ráfért volna, és megfontolandó, hogy ha egy interjú teljes mértékben egy ma már nem működő honlapról szól, akkor érdemes-e betenni, vagy legalább egy lábjegyzetet megérdemelne. Legalábbis én hiába kerestem a sokat emlegetett Agatha Christie-s honlapot, nem találtam. A kiemelgetéseket én is fölöslegesnek éreztem. Ez egy újságnál jó lehet, ahol az ember ezek alapján próbálja eldönteni, hogy elolvassa-e egyáltalán az interjút, de könyvnél nincs funkciója, csak zavaró. Érdekesebb lett volna több női író, meg egy picit alaposabb szerkesztés. A bevezető szövegek betűtípusa például borzalom, az sem egyértelmű, hol ér véget a mondat, és hol van csak tagmondathatár, ráadásul csak a legvégén derül ki, kiről fog szólni az interjú. Mindezek ellenére szívesen rakom föl a polcra, nem irodalomtörténeti mélységű, de értelmes olvasmány.

Vhrai P>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

(…) A belső kialakítása szellős, a betűk színében a zöld dominál. Szerintem kényelmesen olvasható, amit viszont feleslegesnek tartottam, azok az ismételt kiemelések a szövegtörzsből. Legalább lett volna úgy megoldva, hogy ne duplázásként jelenjenek meg. Nagyon precízen vannak felosztva a fejezetek, több témakör szerint szemezget a magyar és külföldi szerzők közül egyaránt. Majdnem minden esetben 2-2, egyszer pedig 3 interjút olvashatunk. A legjelentősebb, ami megfogott, hogy egyáltalán nem zárkózott sem a kérdező, sem pedig az aktuális válaszadó. A laikus olvasható számára is emészthető és érdekes interjúkat olvashatunk a kiválasztott szerzőkről. Egyébként ez a kötet több év összegyűjtött munkája, egy része megjelent már a Hévíz kulturális folyóiratban is. Ennél többet nem is igen tudok írni, engem nagyon meggyőzött, számomra egy igazi csemege volt, csak ajánlani tudom!

https://libellumkonyvek.blogspot.com/2021/05/horizont-2…

Lobo P>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Nem állítom, hogy mindegyik beszélgetést ugyanolyan lelkesen olvastam, mert lássuk be nem mindegyik érdekelt egyenlően. Úgyhogy azt a technikát választottam, hogy nem az elsőtől az utolsó oldalig elolvastam a kötetet. Amúgy is egy ilyen stílusú könyvnél ez nem is könnyű, mert sok az információ, amit meg kell emészteni. Hanem előszőr azokat olvastam el, akik érdekeltek. Aztán apránként a többit is. További technikai adalék, hogy egy-egy téma után rákerestem az adott íróra, de a beszélgetőtársakra is. Úgyhogy mindenképpen sok új dolgot megtudtam írókról, költőkről, regényekről, hősökről. Na meg az interjúalanyokról is, mert az is benne volt, hogy ki miért és hogyan foglalkozott mondjuk Szabó Magdával, Rejtő Jenővel vagy éppen Rideg Sándorral.

De akkor most térjünk át arra, hogy mi nem tetszett. Nos rögtön az, hogy a borító félrevezetett, mert egyáltalán nincsenek benne egyenlő arányban képviselve a nemek. Ugyanis csak két plusz nő van mint téma Szabó Magda és Agatha Christie mellett: Jane Austen és Anna Karenina. Úgyhogy igazából a 19 beszélgetésből csak 4 témája nem férfi. Tuti lehetett volna többet is beválogatni popikonnak … Mondjuk legalább a magyar és külföldi arány ennél jobb, mert több fejezet szól hazai alkotóról, műről mint külföldiről. Illetve a kötet felépítése kicsit suta, mert ugyan az elején a tartalomjegyzéknél fel van sorolva, hogy a címadás alatt kikről szólnak a beszélgetések, de ha odaérünk az adott fejezethez már nincsenek kiírva. Van életrajz, meg fénykép aztán a beszélgetés és a fejezet meg a beszélgetések címe ott virít a lapok tetején, de sokszor kellett visszalapozni a tartalomjegyzékre, hogy akkor most ki következik, mert nem mindig volt egyértelmű.

Az Irodalmi Popikonok népszerű ismeretterjesztő kötet, olyasmi mint Nyáry Krisztián gyűjteményei. Szórakoztató, sok információt ad és ösztönöz, hogy az ember még jobban megismerjen néhány méltatlanul elfeledett vagy félreértett szerzőt.
Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2021/04/15/szederken…

fuzsa>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Ez egy jó könyv, annak ellenére, hogy nem habzsoltam az oldalakat úgy, mint Háy Kik vagytok ti? könyvénél. Érdekes volt olvasni, hogy irodalomtörténészek, filmrendezők és írók, akár rajongók, hogyan vélekednek egy-egy szerzőről és műről. Nyilván azoknak lesz kedvence, akiket a szerzők személye, a legendák, pletykák, érdekességek érdekelnek, meg ez az irodalmi popikonság – ami szerintem egy furcsa dolog, és nem is teljesen értem, hogy mi alapján kerültek bele a választott szerzők. Én pl. Bánffy Miklóstól és Bródy Sándortól még sosem olvastam, bármennyire is „popikonok”, Füst Milánt és Tolsztojt viszont nem tudnám ezzel a jelzővel illetni, ők ennél komolyabbak. Érdekes ez a kategorizálás, de amúgy tényleg egy jó könyv. Jó kiindulás az olyan beszélgetésekhez, hogy a populáris irodalom miért nem lesz magas irodalom, mitől lesz valami bestseller és mennyire tükrözi egy-egy alkotás az adott társadalmat.

Zsanett_Martinovszky>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Nagyon érdekes összeállítás volt minden tekintetben.

Szederkényi Olga csupa olyan interjúalanyt szólaltatott meg, akiket hitelesnek éreztem az adott szerzők és főműveik kitárgyalásánal. Sok érdekességet és anekdotát ismertem meg és a beszélgetések közben szóbahozott művek miatt, még több könyvvel és filmmel bővültek a várólistáim. Összességében nagyon tetszett és örülük, hogy a polcomon tudhatom.

Gubbooks>!
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok

Szederkényi Olga páratlan igényességű interjúiban elmés beszélgetéseket olvashatunk az irodalomtörténet legnagyobb alakjairól. Tele van érdekes információkkal, képekkel, kulisszatitkokkal, úgyhogy mindenképpen érdemes elolvasni, ha valakit nem csak az olvasás, hanem a művek mögött rejlő géniuszok is érdeklik.


Népszerű idézetek

Lexen >!

A tehetséget és a szorgalmat legfeljebb kipofozni lehet valakiből, beleverni semmiképpen sem.

261. oldal

Lexen >!

Az tény, hogy Füst Milán nem életrevaló. Több példa is van a naplójában, amely ábrázolja saját sutaságát. Egy bankban dolgozik, csörög a telefon, felveszi. Az éppen mögötte álló igazgató nevét kellene bemondania a távbeszélőbe. A túloldal azonban nem érti a nevet. Mire Füst: „Nem érti? Akkor betűzöm az igazgató úr nevét: H, mint halál…” Ő ilyen.

306. oldal

sophie P>!

Szederkényi Olga: Ön újrafordította Shakespeare tizenegy színpadi művét […]. Melyik volt a legnagyobb kihívás? Melyik a kedvence?

Nádasdy Ádám: A legnagyobb kihívás a Hamlet volt, hosszú és nehéz, és sokszor nehezen megfogható, hogy kinek mi baja van. A kedvencem a Szentivánéji álom, gyönyörűséges részletek vannak benne, mint egy Hieronymus Bosch-képen.

197. oldal - 11. Fotóriporter, nem oltárképfestő : Nádasdy Ádám és Marton László Shakespeare-ről (2016)

Kapcsolódó szócikkek: Hieronymus Bosch · William Shakespeare
Lexen >!

Minden, ami fontos ahhoz, hogy működjön egy Shakespeare-darab, benne van a szövegben, csak észre kell venni.

202. oldal

sophie P>!

Az interjúk döntő többsége 2012 és 2019 között a HÉVÍZ művészeti folyóirat Vízibicikli című rovatában jelent meg, néhány azonban most lát napvilágot először. A páros (egyetlen esetben hármas) beszélgetések évszámát minden alkalommal feltüntettem. (Sz.O. )

348. oldal - Impresszum

Lexen >!

Az Egri csillagok bármilyen valóság helyett a 19. század nemzeti eszményeit vetíti rá a 16. századra. Dobóék nem értenék, mit akar tőlük Gárdonyi.

130. oldal

Lexen >!

Minden ember – tudatosan vagy tudattalanul – felépít magának egy stratégiát, amellyel kordában tudja tartani a haláltól való félelmét. Ez az egyik legnagyobb életszorongás. És habár sokféle út létezik, alapvetően két nagy csoportból futnak szét. Ez pedig az elkerülés és az együttélés.

163. oldal

Lexen >!

Állítólag a Papa egyszer azt mondta, hogy vagy az író hal meg először, vagy az ember – ha az író, akkor az a rosszabb.

165-166. oldal

Gubbooks>!

A jó irodalom arról ismerszik meg, hogy egyszerre képes az összes korosztályhoz szólni.

Gubbooks>!

De így működik az ember agya: kitölti az adatok közötti űrt. És ilyen a műalkotás: megindítja a fantáziánkat, teret ad nekünk is, hogy befészkelhessük magunkat a műbe, ahogy a mű is befészkeli magát az emlékezetünkbe.

282. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa
Kosztolányi Dezső: Mindent bevallhatok
Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém
Lévai Balázs: Bestseller – A világ nyitott könyv
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai
Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka
Szörényi László: Nem olvastam hiába
Ács Pál – Székely Júlia: A reneszánsz reneszánsza
Bíró-Balogh Tamás: Könyvvel üzenek néked
Bódi Katalin: Látásgyakorlatok