Sirák ​fiai 4 csillagozás

Szecsődi Tamás Leó: Sirák fiai

A ​regény témája kuriózum a mai prózairodalomban: négy fiatalemberről szól, akik érettségi után szerzetesnek állnak egy fiktív, filippiánusnak nevezett rendbe, Magyarországon, 1988-ban. Jelöltidejük első másfél hónapját az egyéves sorkatonai szolgálat követi, majd az újabb egy év noviciátus. Négyük beavatódását csöndes figyelemmel kíséri és biztosnak tűnő kézzel irányítja elöljárójuk: Sirák magiszter.
A négy fiú párhuzamos fejlődésregénye mellett érzékletesen jelenik meg az egyház (ezen belül is főképp a szerzetesrend) és a késő Kádár-rendszer viszonya. Miféle habitus ölthető az államhatalommal szemben, miféle taktikák alkalmazhatóak, melyek még összeegyeztethetőek a hittel, lelkiismerettel? – egyáltalán, a szerzeteseknek, novíciusoknak a külvilággal szemben tanúsított, egyénenként is eltérő magatartásmódjai miféle problémát hordoznak, és ez miként gyűrűzik be a rend falai közé? A „Sirák fiai” hiteles és összetett képet szeretne adni arról, mi mindent jelentett szerzetesként… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Kortárs, Budapest, 2019
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634350521

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Szecsődi Tamás Leó: Sirák fiai

Kicsit félve, de kíváncsian vettem kézbe ezt a könyvet, mert nem tudtam, mit várhatok tőle. Milyen regényt ír egy kiugrott szerzetes, aki, ugye, olyan belső szemmel tud rátekinteni ezekre a dolgokra, mint egy civil író sem, másrészt viszont ismerve a katolikus nyelvezet negédes bumfordiságát, féltem, hogy hamar a sarokba vágom. Mindkét oldala bejött a prekoncepciómnak, de szerencsére az olvashatóság felé billen a mérleg.
Az erősen önéletrajzi elemekkel megtűzdelt regény a rendszerváltás környékén játszódik (1988-90), négy szerzetes jelölt fiú, 18 évesek, kerülnek be egy rendházba. A könyv első negyede azt a pár hetet írja le, amíg megismerkednek a környezettel, a második negyed a kötelező egy éves katonai szolgálatukkal foglalkozik, majd a regény második fele az első novíciátusi évüket meséli el. A szövegen erősen érződik az élményszerűség, ez a legfőbb erőssége, olyan dolgokat ír le, amik megtörténtek, vagy akár így is történhettek volna. Persze lehet, hogy ez nem mindenkinek elég, de én egyrészt pont egyidős vagyok a szerzővel, így a rendszerváltás kori események, amik beszűrődnek a vastag falak közé, nagyon ismerősek voltak, különösen a katonaság leírása, aminek minden szavát aláírom. Másrészt van némi rálátásom a katolikus közösségekre, így ebből a szempontból is érdekes volt a történet.
A történet érdekessége főként abból adódik, hogy, mint említettem, egy kiugrott szerzetes írta, így feltételezhető volt, hogy vannak kritikus meglátásai az egyházról. Nos, valóban, a regény sorra veszi a katolikus egyház összes problémáját a pártállami együttműködéstől kezdve a cölibátusig, vagy az éppen akkor ránk zúduló kisegyházak hatásáig. Tulajdonképpen a négy szereplő is egy alaptípus, kevésbé felépített karakterek, mint inkább egy alapproblémát képviselnek (homoszexualitás, cölibátus, nemzeti érzelmek). Igazi gyorstalpaló ez a regény katolicizmusból, aki képet szeretne kapni az egyházról, főleg annak problémáiról, elég, ha elolvassa ezt a könyvet. Persze ez némi hiteltelenséggel is jár, hiszen Szecsődi visszavetít mindent a ’90 körüli időkre, amikor ezek a problémák még egész más fényben tűntek fel, azt pl. kétlem, hogy a homoszexualitásról ilyen liberális gondolatok fogalmazódtak volna meg egy rendházban.

Szecsődi a regényhez létrehozott egy fiktív teret, ami leginkább a bledi-tó partjára telepített Szentendrére emlékeztet, ami egyrészt jó, mert így egyik rend sem fog vérig sértődni, másrészt azért ott elveti a sulykot, amikor kétezer méteres hegyeket vízionál, ez zavart, főleg, amikor az egyik szereplő erre rá is kérdez, hogy ugye Magyarországon nincsenek ekkora hegyek, de aztán nem kapunk értelmes választ, ez kilóg a könyvből, számomra nem volt érthető.
A helyszín mellett létrehoz egy fiktív rendet is, a filippiánusokat, a sosem létezett Ohrbecki Fülöp, rendjét, és ehhez egy elég pofás kis rendtörténetet is kanyarít, ami kimondottan jól sikerült.
Amint az elején utaltam rá, leginkább a regény nyelvezete jelentkezik negatívumként. Szecsődi egy semleges leíró nyelvet használ, amibe sajnos sokszor csúsznak be felesleges jelzők, a katolikus szóhasználat sutaságai, és sajnos elég sokszor bonyolódik didaktikus magyarázatokba. Na és azok a felkiáltójelek! Valószínűleg az elmúlt három évben elolvasott könyveimben nem volt annyi felkiáltójel összesen, mint ebben az egyben. Egy jó szerkesztő elkelt volna, aki gatyába rázza a szöveget, növelve az élvezeti értékét. Ettől függetlenül ajánlom, mert a téma és a kor már magában is elég izgalmas.

21 hozzászólás
Aaren>!
Szecsődi Tamás Leó: Sirák fiai

Tetszett, megfogott, végig tudtam olvasni egy nap alatt. Ez jól jelzi azt, hogy mi a gond vele.
Általában ha egy könyv elgondolkodtat, akkor leteszem egy időre, és gondolkozom. Ha nagyon izgalmas, akkor időről időre meg kell állnom az olvasásban, hogy levegőhöz jussak. Ennél a könyvnél egyik sem jött elő.
Negatívumok:
– konfliktuskerülés. A szereplők rendszeresen belekerülnek külső vagy belső konfliktusokba, majd az egész hirtelen lerendeződik, különösebb következmény nélkül.
– karikaturisztikusan ellenszenves, negatív „főgonosz”: annyira egysíkúan hozta a begyöpösödött vaskonzervatívot, hogy nem éreztem igazán valós szereplőnek.
Pozitívumok:
– Olvasmányos: a próza teszi a dolgát, nem tolakszik előtérbe, éppen csak annyira díszes, amennyire a téma megkívánja.
– Pozitív, de nem eltorzított kép a katolikusokról: a regény irányzatok sokaságát vonultatja fel különböző szereplőkön keresztül, és ezek megvitatásra is kerülnek a novíciusok által. Olyan dolgokról beszél, amelyek tabunak számítanak, pedig fontosak.
Egyéb: a négyből két novícius perspektívája eltűnik a regény második felében. Engem nem zavart, mert velük szimpatizáltam kevésbé, de kicsit furcsán hat.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Aztán a múlt héten találkoztam egy emberrel. Portásként szolgált egy olyan intézményben, melyet az egyház most visszakapott. Mivel már negyvenkét esztendeje dolgozik ugyanazon a helyen, fiatalemberként szemtanúja volt annak, amikor az államosítás idején a szerzetesektől elvették az épületet, mindössze két órát engedve nekik arra, hogy legfontosabb személyes holmijukat elmenekíthessék. Ez a bácsi most fanyar humorral így összegezte tapasztalatait: „Tudja, Sirák páter, eléggé kísérteties hasonlóságokat tapasztaltam a kétféle tulajdonoscsere: az elvétel és a visszavétel során, már ami az épp aktuális győztesek önteltségét és kíméletlenségét illeti.”

392. oldal

ppeva P>!

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, én a szocializmus ideje alatt elsősorban a szabadság hiányától szenvedtem, s a diktatúra évtizedeiben úgy tűnt: mi, akik elnyomás alatt élünk, eszméinkben és törekvéseinkben hasonlóak vagyunk egymáshoz. Ma azonban úgy látom, hogy ez csupán érzékcsalódás volt: gondolkodásmódom és értékrendem annyira különbözik a magyar keresztények egy jelentős csoportjáétól, mintha nem is az evangélium közös alapján állnánk.
Rá kellett döbbennem, hogy míg én elsősorban szabadságra vágytam egy zsarnoki rendszerben, ők sokkal inkább jobboldali uralomra vágytak a baloldali kormányzás évtizedeiben. Azt, hogy számukra mennyire nem a szabadság volt a központi érték, megláthatjátok abból, amilyen lenézően értetlenül, vagy – visszaszerzett pozícióik újbóli elvesztésétől való félelmükben – agresszíven viszonyulnak majd a másként gondolkodókhoz. Azoknak az embereknek a vágyai és félelmei, akiket majd ismét a keresztény értékek és a nemzet ellenségeiként határoznak meg, egy cseppet sem fogja érdekelni őket, annyira eltelnek azzal a jó érzéssel, hogy végre ismét az ő eszméiket hangoztató politikusok gyakorolják az országban a hatalmat.
Ne értsetek félre – folytatta most tőle szokatlanul erős érzelmi hangütéssel –, szó nincs arról, hogy bármilyen formában visszakívánnám az elmúlt negyven évet! És mégis, talán szívesebben élnék egy olyan világban, melyben az ellenségeim követnek el szégyenletes tetteket, mint egy olyanban, ahol a testvéreim.

392-393. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Szántó Dániel: Egy pap vallomása
Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő
Salamon Pál: A menyegző
Fodor Gergő: A Tragédia Gyermekei
Kolozsi László: A bejrúti járat
Bauer Barbara: Az aranyműves fia
Horváth Péter: Kedves Isten
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
B. E. Belle: Megtörtek