Mandragóra ​utca 7. 71 csillagozás

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Furcsa ​egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?

A sokféle műfajban otthonos, kivételes tehetségnek számító szerző a „Kommunista Monte Cristo” című regényéért 2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2011-ben József Attila-díjjal jutalmazták.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 8 éves kortól

>!
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437768
>!
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789631438130
>!
Európa, Budapest, 2012
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630795050 · Illusztrálta: P. Szathmáry István

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Harry Potter


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

fulbea P>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Nagyon mai szereplők, jellemek, akik ebben a társasházban összefutnak a boszorkányvilág alakjaival.
Tamara és Ida barátnői párosítása nagyon szerencsés, mert a bátor, rátermett, nagyszájú Tamara beleviszi a kalandokba a félénk, szolid, csendesebb Idát. A szülői, gyerek és tanár típusok felsorakoztatásán jókat derültem. Úgy tűnik a matektanár minden generációnak egy mumus, és a rettegés tárgya. D.Agatth Dalma tanárnő még erősíti is a stressfaktort a magatartásjegyek kiosztásának kegyetlen módszereivel.

A rajzok jópofák, karakteresek, nagyorrúak. :) Kár, hogy új borítót kapott az új kiadás, a régi sokkal jobb volt.

A vége kissé rövidre lett zárva, nem derült ki néhány szereplő sorsa, és így simán elvisel egy folytatást, vagy egyenesen megköveteli.

Rushka>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Nagyon eltalált és belakható a könyv világa, hétköznapi és ismerős, csak mindent egy kicsit más szemszögből néz.
A mese- és fantasztikus réteg nélkül is megállna egymagában, annyira jól mutat meg és sűrít össze hétköznapi dolgokat. Mert ki nem látott még csupa mosoly tanítónénit, aki forr a mosoly mögött, bioalmát evő strébert az anyukája varrta ruhában, az érzékenységét verekedéssel palástoló osztály rosszfiúját vagy kis jó tanuló törtetőt – egyszerűsítés, bántás vagy gúny nélkül mai és érzékeny ez az általános iskolai világ. De ugyanennyire jó a gyerekek családjának látszólag csak a részletekben megemlített, mégis sokat eláruló leírása. Nincsen ezekben sem erőlködés, nevelő vagy leleplező szándék, nem akar a könyv igazságot tenni, de nagyon jól mutat meg problémákat, és azt, hogy azokból aztán van minden minden családban.
És ez még csak a történet világának alaprétege, erre épül rá a fantasztikus szint, ami szintén az egyszerűsége és az ismerőssége, hétköznapisága miatt működik. Mert persze, hogy elátkozott a közlekedési lámpa és szándékosan vált rosszkor, a házmesternéni nem véletlenül néz szúrósan és seprű sincs állandóan ok nélkül a kezében, a földszinten lakó idős néni tényleg százéves, a kóbor kutyák meg nem ok nélkül ténferegnek mindenütt. Ahogy nem bonyolult a világ maga, úgy a történet is hamar és egyszerűen megoldódik, de jó is ez így, a részletek és a motívumok éltetik a regény mindkét szintjét, egy igazán nagyszabású történet éppen ezek ellen hatna.
Olvasható emellett karácsonyi könyvként is, Mindenszentekkor indul és karácsonykor ér véget, benne van a karácsonyvárás és az arra való felkészülés is. (Nálam legalábbis elérte, hogy erősen karácsonyi hangulatom lett tőle.)
(Egyetlen apró megkérdőjelezhető motívuma van csak a könyvnek, az egyik főszereplő egyedülálló negyvenes anyukájának végre új barátja lesz, akiről a gyerekek kiderítik, hogy lidérc, elüldözik, majd pár napra rá visszatér a családhoz az apuka – el tudom képzelni, ahogy hasonló helyzetben lévő nők nem éppen kedvesen gondolnak a szerzőre ennek az üzenete miatt.)

2 hozzászólás
Navi>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Legnagyobb döbbenetemre, ez, most nekem 5 csillag.
Régebben tettem egy próbát a Finnugor vámpírral, de annyira nem találtunk egymásra, hogy be sem fejeztem.
Erre először csak a címe miatt figyeltem fel, gondoltam, teszek egy próbát, max nem fejezem be. Ezzel szemben egy nap alatt befaltam :D
Szerettem minden sorát, mert annyira mai, annyira igaz volt, a gyerekekkel, a gondjaikkal, a beszólásaikkal. A boszik, lidércek, házitündérek, jókat mosolyogtam, néha pedig sajnáltam a szereplőket. Tamara anyja, hát, mit ne mondjak …
Összességében csak ajánlani tudom, s remélem, egyszer lesz folytatása :)

pikkupilvi P>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Találomra vettem meg e-bookként, mert épp le volt árazva és megtetszett a címe, nem olvastam el a fülszöveget. Így kicsit meglepett, hogy mindenféle félvilági lények is megjelennek, de szépen belesimult ez a vonal az amúgy mai történetbe. Tetszett, jólesett a könnyedsége, lenne még kedvem Szécsi Noémitől olvasni.

Hanna IP>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Az elvarázsolt házak népszerű szereplői a magyar gyermekirodalomnak (gondoljunk csak A kétbalkezes varázslóra vagy a frissebb Kőmajmok házára), de messze nincs minden lehetőség kiaknázva bennük. Nem is annyira a tündéres-boszorkányos-lidérces izgalmak tetszettek igazán, hanem hogy annyira igazi volt minden egyes szereplő – nem modoroskodott a narrátor, nem gügyögtek a felnőttek, és a gyerekek se viselkedtek matiné-idiótán. Közben pedig a fő történet, a lidércriasztás és a titokzatos néni mellett olyan kis odavetett mondatok gyönyörködtettek, amik skiccben felvázoltak egész családokat, élethelyzeteket. Nem kerültek fókuszba, de ismerős és igazi problémák sok gyerek számára, és talán, miközben a gyerekek végigizgulják Ida meg Tamara kalandjait, válaszokat kapnak az olyan őket emésztő kérdésekre is, mint például hogy csak az ő családjukban vannak-e gondok (mert nem), és mások vajon miféle terheket cipelhetnek.

2 hozzászólás
Sicc>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Már régóta szemeztem a kötettel, de valahogy sosem volt hozzá hangulatom.
Néhány napja viszont a kezembe vettem, gondoltam beleolvasok…aha…nem tudtam letenni. Nagyon jó stílusban megírt, gördülékeny, izgalmas történet.
A vége tényleg furcsán kurtára sikeredett (és kissé lezáratlannak hat), de nem rontja el az élményt!

atalant IP>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Meg kell mondjam, hogy az egész olvasmányélményemet belengte egy sötét felleg: miután megtudtam, hogy kizárólag répán és káposztán él, végig aggódtam Sanyi, az áramfejlesztő hörcsög életéért, hiszen mint jó hörcsögtartó tudom, hogy a 'K'-betűs elemózsiát kerülni kell. Ha megkötöznek, és napokig tollal csiklandozzák a talpamat se tudnám megmondani, hogy miért (talán valami gáztermelő mechanizmus lehet a ludas az emésztőrendszerükben), de ez az aranyszabály. Pont ezért volt nyugtalanító a könyvbéli idős hölgy hörcsögtartó magatartása. Végül mégsem erre kanyarodott a cselekmény -őszinte megkönnyebbülésemre, teszem hozzá.
Lassan indul, de egyébként rendkívül szerethető, kedves és izgalmas olvasmány, sok-sok fura lénnyel és névvel, valamint olyan, a gyerekkönyvekben ritkán előforduló jelenségekkel, mint a szülők válása, megcsalás… stb., amelyekkel azonban a mai fiatalok mégis sűrűn találkoznak. Ez a téma persze nem annyira fajsúlyos a történetben, de mégis tetszett, hogy beleszövődött.
A fogalmazás bár jóval egyszerűbb, mint a szerző korábbi könyvében, de lehet, hogy egy gyereknek néhol még így is kicsit nehéz követni a stílust. Máshol pedig visszaköszönnek ismerős elemek a Finnugor vámpírból (legalábbis nekem dereng): úgy mint a fényszennyezett, lila égbolt; a forgáccsal bélelt, csecsemőt tartalmazó fadoboz… De saját művünkre utalni nem szégyen. Részemről plusz pont jár a kvázi nyitott befejezésért is.
Két könyv után (eddig) Szécsi Noémi szimpatikus és kedvemre való szerzőnek tűnik. Nagyon érdekel a többi könyve is. Ami viszont a jelenlegivel kapcsolatban negatívum, azok az illusztrációk. Egy-kettő jól eltalálttól eltekintve tényleg nem szépek (sőt, vannak köztük kifejezetten csúnyák is). Néha valóban nem illeszkednek a szöveghez, a 196. oldalon lévő rajzot pedig abszolút nem tudom hová tenni. Történt ugyanis, hogy Tamara (egyik gyermeki főszereplőnk) vagy „off screen” csúnya kéztöréses-ficamos balesetet szenvedett, vagy pedig tényleg jól látom, és a bal kezén a hüvelykujja rossz helyre, történetesen pont az ellenkező oldalra van rajzolva, mint ahol lennie kellene. Talány. Mindenesetre lehet, hogy csak engem zavarnak az ilyenek (mint a Fehér agyar egyik borítóján az elrontott kutyaláb). Ettől még volt, amelyik rajz tetszett, de sokkal jobbra is sikeredhetett volna.
Összegezve persze egy igényes kiadványt tudhatok magaménak, és a történet is kellőképpen lekötött. Ez pedig nem kis dolog, ha az ember úgy meg van fázva, hogy mindene folyik, mindene fáj, mégse nyavalyog, mert lapozni kell! :)

meseanyu P>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Nekem szinte végig tetszett, jó hangulata volt, meg én egyébként is szeretem Szécsi Noémi stílusát, de hogy ilyen kurtán-furcsán ért véget, egyszerűen nem tudok jobbat adni rá, mint közepes. Pedig nem volt bajom a rajzokkal sem, és tényleg izgalmas is volt, meg vicces, de mindig mérges vagyok, ha ennyire nyitva marad egy regény vége, gyerekkönyvnél meg pláne. Olyan érzésem van mindig ilyenkor, hogy az író maga sem tudta, mit akar ebből az egészből kihozni.

katacita I>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Biztosan nehéz lehet úgy gyerekkönyvet írni, hogy az ne legyen szájbarágós és leereszkedő. Szécsi Noéminek sikerül partnerként kezelni az olvasótáborát, ami elvileg a 10-14 éves korosztály, talán ezért élvezhető annyira felnőttek számára is. (Sajna a gyerekkori könyvélményeimet újraolvasva nem feltétlenül érzem ugyanezt.)
Nagyon igényes a könyv megjelenése is (bár a rajzok nem igazán tetszenek, de az az én bajom). Ez a jelenkor új csíkos könyve!

ui: Tegnap engem is megtréfált majdnem egy közlekedési lámpa. Irreálisan hosszú ideig volt zöld, és már vártam, hogy amikor odaérek, pont pirosra vált majd, de még átértem. :)

Annamarie P>!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Az igazat megvallva -és most miért is hazudjak- ennek a könyvnek elolvasása egy kampányfogás eredménye. Ugyanis az Európa Könyvkiadó FB oldalát a múlt héten elárasztották a kitűzős bejegyzések, többek között a Mandragóra utcás, így figyeltem fel a könyvre. Ezek után már csak a könyvtárban kellett, hogy kezembe kerüljön. Csak itthon vettem észre, hogy 10-14 éveseknek ajánlott könyv. Innen kezdve már csak azon csodálkoztam, hogy élveztem az olvasást. Megszólalt bennem a gyerek, aki Idához hasonlóan rettenetesen tudott félni, ha egyedül volt otthon. Én is titokzatos kopogásokat hallottam a fal mögött, láttam a szobán átsuhanó árnyakat, de leginkább a lakás másik, általam épp nem látogatott részében kuporgó félelmetes alakokat éreztem. Szóval sokat voltam egyedül. Persze nálunk nem alakultak ilyen izgalmasan az események, nem bukkantak fel modern tündérek, lidércek és édes dédik, sőt még egy picuri hörcsög sem hajtotta a magnómat.
Tudom, hogy nem én vagyok a könyv célközönsége, és gyanítom, hogy az ifjaknak nagyobb izgalmat okoz a történet, de egy kis szórakozásnak elment. Persze nekem Bosnyák Viktória Tündérboszorkányai és Klott gatyája is nagyon tetszett.
Olvasás közben nem tudtam nem párhuzamot vonni a két történet között.
Az illusztráció nekem annyira nem jött be, de nem mondanám, hogy mindegyik kép rossz!


Népszerű idézetek

Chöpp >!

… ha nagyon fázom, felbontok egy 1963 meleg nyaráról való napsütésbefőttet. Van 2007-ből is, de a ’63-as a legjobb évjárat.
– Ez határozottan baracklekvárnak néz ki – állapította meg Ida.
– Mert abban szívódott fel a napsugárzás. A lekvár a hordozója – magyarázta Dédi.

216. oldal

Chöpp >!

– Drágám, egy nőnek mindig adnia kell magára. Sötétben is. Egyedül is. Másrészt különben honnan tudnám, hogy nappal van? Talán onnan, hogy kinézek az ablakon? Onnan ugyan nem! Akkor van nappal, amikor paróka van a fejemen és rúzs a számon.
/Dédike/

139. oldal

Sicc>!

A tésztát nem szabad varázsolni. Abba bele kell sütni a szeretetet, hogy igazán ruganyos és levegős legyen.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
atalant IP>!

– Képzeld, nagyon ijesztőt álmodtam.
– Mi volt benne?
– Vámpír. Az a sápadt arcú fiú, aki a könyvesboltokban van. Felébredtem a torokfájásomra, és a szobában minden csupa rózsaszín volt a hajnali fénytől. Ez a Pattinson meg a gangról bemászott az ablakon.
Tamara szája tátva maradt. Mindig is ezt szerette volna álmodni, de az ő szobájának nem a gangra nyílt az ablaka.

127. oldal

atalant IP>!

– Nagyon finom lett – mormolta Tamara két falat között. Még nem végzett az adagjával, de máris arra gondolt, hogy szívesen kérne még egy, talán valamivel vékonyabb szeletet. Tündi néni azonban nem a tortatál mellé, hanem a mosogatóba tette a kést, és ebben a mozdulatban volt valami nyugtalanító, tortaevést lezáró véglegesség.

177-178. oldal

postmodjane>!

– Tudod, kislányom, van, aki boszorkánynak születik, és van, aki megtanulja, hogyan vegye fel a harcot az élet kihívásaival.

Európa, 2012., 219.

Chöpp >!

– Ki az a Sanyi? – nézett körül Ida, mert hármójukon kívül egy teremtett lelket sem látott a szobában.
– Sanyi az áramfejlesztő hörcsögöm – mondta Dédi…

139. oldal

fulbea P>!

– Hajjaj. Egy negyvenéves nő már semmire sem jókedvében szánja rá magát, […]

186. oldal

szibolya>!

– Együnk csokit – nyújtotta a kicsomagolt édességet [Tamara].
Kettétörték a táblát, és mindketten nagyot haraptak a saját felükből. A csokimajszolás megnyugtatta őket, jobbra-balra elhevertek a bőrkanapén, és pihegtek.

16. oldal

katacita I>!

Olyan még sosem volt, hogy egy szelet tortától ne nyugodtam volna meg.

176. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkasházi Réka: Életmesék
Csapody Kinga (szerk.): Sokszínű mesék
Berg Judit: A Nádtenger télen
Kányádi Sándor: Zümmögő
Boldizsár Ildikó: A fiú, aki felfedező akart lenni
Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Takács Viktória: Luca mese
Dániel András: Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából
Boldizsár Ildikó: Holle anyó birodalma