Kommunista ​Monte Cristo 44 csillagozás

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki ​gondolná, hogy a vörösre festett évek szatírába illő történeteket rejtenek magukban?

Magyar történelem 1919-től 1956-ig egy henteslegény szemszögéből – egészen másképp, mint ahogy eddig láttuk.

Sanyi, a daliás henteslegény 1919 nyarán Kun Béla megbízásából Bécsbe indul. Kezében bőröndnyi arany, szívében szerelem és rettegés. Akármennyire is szeretné, a Tanácsköztársaság elveszett ügyét már nem tudja megmenteni, mégis visszatér, hogy kiszabadítsa Korvin Ottót. Terve kudarcot vall, ám a Horthy börtönében megélt, válogatott kínok után Sanyi még mindig szilárdan hiszi: attól, hogy ő kommunista, még lehet boldog!
Szívet nem cserél, de kettős élet várja: otthon polgári bőség, reakciós feleség, reakciós gyerekek, kint a világban pedig az illegális Mozgalom, és egy patinás forradalmárcsaládból származó szerető. Várja még a gazdasági világválság, a nyilasterror, a zsidóüldözés, Budapest ostroma és megannyi politikai kaland. Minden szépen alakul, de közbejön Rákosi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2014
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799157
>!
Tericum, Budapest, 2006
440 oldal · ISBN: 9639633186

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Korvin Ottó (1894-1919) · Kun Béla


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Üdítő olvasmány Szécsi Noémi könyve, bár a két háború közti időszak restaurációjának hívei ne vegyék kézbe, ill. előtte mindenképpen forduljanak orvosukhoz, gyógyszerészükhöz.
Szécsi könyvének erőssége esősorban az, ahogy a humort ötvözi egy olyan történelmi korral, amire nehéz könnyed kacagások közepette visszagondolni. A regény három részből áll. Az első a ’19-es kommün idején, a második a II. vh. végén, a harmadik ’56 idején játszódik, a köztes időket visszaemlékezések töltik fel eseményekkel. A főszereplő Sanyi (a vezetéknevét sosem tudjuk meg, ráadásul fél életét álnéven kénytelen leélni), aki szegény sorsának hozományaként hithű kommunista lesz azokban az időkben, amikor szegény ember nehezen képzelhetett el más, testreszabott ideológiát magának. Sanyi, ha nem is együgyű, de egyszerű ember, a lelkiismerete alapján cselekszik egész életében, nem is lesz könnyű élete. Ahogy azt más is említette, amolyan magyar Forrest Gumpként botladozik át a történelmen, ismer minden neves kommunistát Kun Bélától Kádár Jánosig. Feltárul ebben a könyvben az ország történelme, egy kommunista pártkatona szemszögéből, és ezt fontos hangsúlyozni, mert azt azért nem javasolnám, hogy valaki történelem könyv helyett olvassa. Nem mintha hazugságok lennének benne, de az ideológiai szempont mindenképpen torzít, másrészt Szécsi a poénok kedvéért sokszor feláldozza a hitelességet. Ahogy olvasgattam, a megjelenés idején a szemére vetették, hogy miért kellett vörös szemszögből megírni ezt a könyvet. Nos, én azt gondolom, hogy ez a szemszög sem rosszabb, mint bármelyik másik, és egy ’90 után született magyarnak ez már-már egzotikum.
Ahogy mondtam ennek a könyvnek az erőssége a humora, ami a tiszteletlenségig is elmegy (mit elmegy, ott tanyáz), nem kímélve egyik oldalt sem. Igaz, elsősorban a Tanácsköztársaság idejében játszódó részek erősek ebben, aztán a könyv vége felé kicsit komorul ez a kép, habár a szarkazmusa sosem hagyja el. Viszont a mesélőkedve mindvégig kitart, Sanyi mindvégig ott van az események központjában, így nem maradunk le semmiről.
Na, ezzel térjünk is azokra az elemeke, amik nem annyira tetszettek. A könyv elbeszélője Sanyi dédunokája, akivel már nem is találkozhatott, ennek ellenére a beszámoló olyan részletes és személyes, ami mindenképpen indokolná, hogy maga Sanyi meséljen. De nem ő teszi, és ez elég furcsa, ráadásul a dédunoka mellett néha Sanyi gondolatai is E/1-ben szólalnak meg, így aztán előfordul, hogy nem is lehet tudni, hogy most Sanyi vagy a dédunoka véleményét halljuk az eseményekről. Ez azt is mutatja, hogy a két narrátor gondolatai nem igazán térnek el egymástól, márpedig elvárható lenne, hogy egy jelenben élő fiatal azért kérdőjelekkel tekintsen erre a korra és hősére. De maga Sanyi sem teszi ezt meg önmagával, a regényidő alatt szinte semmit sem változik, fejlődik, pedig oka lett volna, hogy világnézetét csiszolja. Legalább is ’56-ban már illett volna, de csak addig jut el, hogy Kádárt utálja. De hát Sanyi egy egyszerű ember.
Mindezek ellenére ajánlom ezt a könyvet, jó olvasmány, több ilyen kéne, hogy megszerettesse a kortárs irodalmat.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Megnyugvással láttam, hogy az elejével más is nehezen küzdött. Az első 100 oldalon többször is megkísértett a lehetőség, hogy félretegyem – annyi jobb könyv vár olvasásra. De örülök, hogy kitartottam, mert egyre jobban belejöttem az írónő morbid? gunyoros? szatirikus? öngúnyos? stílusába.
Sanyi a vérzivatarban, a magyar nép zivataros évtizedeiből. Az egyszerű ember, aki soha nem adja fel a reményt, pedig kijut neki mindenből az ellenségeitől, barátaitól, családjától és főleg az elvtársaitól. Az ember hajlamos lenne sírva röhögni ezen a könyvön, ha folyton rá nem ismerne egyes szereplők sorsaiban ismerősök, rokonok sorsaira. Pedig az én családom még szerencsésnek mondható.
Abba a korosztályba tartozom, akiknek még nagyon sokat mond a Tanácsköztársaság, az illegális kommunista párt főbb alakjainak neve. Te jó ég, mennyit magoltam én ezeket a neveket, dátumokat, adatokat (csak persze teljesen másképp, és főleg más hangnemben…) 1969-ben, a dicső Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmával rendezett nagyszabású történelmi versenyre készülve! És én boldog lehetek, hogy sokkal később születtem, amikor ez az egész már csak történelem volt.
De a kedvenc mottóm itt jár a fejemben: Sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

atalant I>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Adva van ez a Sanyi, aki egy vegetáriánus henteslegény: semmi állati fehérje, csak növények. Azok is lehetőleg nyersen. Sanyi szép szál legény, meg rettenetesen jóképű. Néha elég együgyű. És persze történetesen kommunista is. Egész életét felteszi erre az eszmére, amitől a magyarság sorsának jobbra fordulását várja, és amely eszme végül elárulja, és a vesztét okozza.
Ezt a folyamatot meséli el nekünk Szécsi Noémi olyan vidám szatirikussággal, mégis elborzasztva, hogy élvezet olvasni. Ez az ambivalencia lengi körül az egész könyvet, amelyben főhősünk amolyan magyar Forrest Gump-ként sodródik a magyar történelem viharaiban, miközben valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mindig valamelyik jól ismert történelmi személybe botlik.
Remek könyv, okosan megírt, és rettentő élvezetes. (Eddig) Stabil minőségű irományai miatt a Szécsi Noémi-rajongásom immár hivatalos. Bár még szárad rajta a pecsét, de már rajzolom a szivecskéket.

2 hozzászólás
mirha>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Végre egy író, aki a vérzivataros magyar történelmet ennyi lazasággal meri megközelíteni. Hármat idéztem belőle, de a fele könyvet ki tudtam volna írni idézetnek, annyira jó Szécsi Noémi stilusa ráadásul. Szatírikus, szórakoztató regény a kisember sodródásáról a történelem viharaiban. Ha én lennék az oktatásügyi miniszter, rögtön kötelező olvasmánnyá nyilvánítanám, kevesebb lenne a feszültség az emberekben.

ap_small>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Nekem ez egy örök kedvencem, igazán megérdemelt az új kiadást. Az egyik legjobb humorú magyar író(nő).

Dyta_Kostova IMP>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

A véráztatta magyar huszadik század mindig „hálás” téma, ugyanakkor az állandó politikai feszültségben vigyázni kell, mit ír le az ember, sose lehet tudni, hogy később baja származik-e belőle. Ez jutott eszembe most, hogy befejeztem a könyvet, és ebből is látszik, hogy sikerült szert tennem némi paranoiára, amit remélem, kialszok még ma. A szerzőt valószínűleg az fogja megmenteni a jövő irodalomtörténészei és politikai cenzorai körében, hogy gyakran kifacsarja a történet motivációját, ironizál is meg nem is, fel is menti a főhősét meg nem is. Épp ezért Sanyi elvtárnak a kalandjai közepette szurkolunk is meg nem is.
A könyv háromnegyedét alig pár nap alatt olvastam el, nagyon élveztem, pörgött a cselekmény, a szöveg, hajtotta előre magát a történet. Aztán egy unalmasabb szakaszban letettem, és úgy is maradt két hónapig. Az 56-os eseményeknél leül a történet, pedig épp itt kellene új lendületet vennie, de láthatóan a szerző pont annyira nem tudott ezzel a korszakkal mit kezdeni, mint a szereplője, egyszerűen nem sikerült tisztán és világosan értelmezni, értelmeztetni, az olvasóval, hogy akkor kinek is az oldalán kellene állni, és megérdemli-e a szomorú véget a főszereplő, vagy nem.

Charbogardy_Jolán>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Nem is tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Egyrészt nagyra értékelem Szécsi Noémi stílusát, és végig az járt a fejemben, hogy szívesen barátkoznék egy ilyen szarkasztikus, intelligens nővel, ezt bizonyítja az is, hogy a könyvet össze-vissza szamárfüleztem a számomra fontos idézeteknél.
A problémám viszont az, hogy ennek ellenére a regény egésze sokszor elerőtlenedik, kifut alóla a lendülete, visszafakulnak a karakterek abba a kétdimenziós papíruniverzumba, ahol fogantak (persze csak azért, hogy utána újra megelevenedjenek egy szellemes párbeszéd vagy egy éleslátó kiszólás erejéig).
Szóval összegezve azt mondanám, hogy a Kommunista Monte Cristo történelmi regénynek egy jó közepes, esetenként viszont kiemelkedő, sziporkázó szöveghelyekkel. A kettőt átlagolva az jön ki, hogy nem hiba nélküli, de nagyon élvezetes alkotás. A végén a kronológia és a névmutató nagy segítség volt.

Krumplicsku>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Olvasás közben sok mindenre emlékeztetett a Bors sorozattól kezdve a Koronaőr második tévedésén keresztül tényleg egy csomó más mindenre, mégis teljesen más volt, más lett: egyedi.
A végét sajnálom, de csak azért, mert a gondtalan mese (pontosabban nem gondtalan, hiszen gond volt közben is rengeteg, de főhősünk, a dédnagypapa mindig csodálatos módon megúszott mindent) addig tartott csak, onnan bekúszott a való világ, ahol nem jellemzőek nem hogy a boldogan éltek, amíg végek, hanem csak az, hogy így vagy úgy élhessenek tovább.

Adam_Taylor>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Humorával engem szép lassan vett le a lábamról. Néhány helyen kicsit zavart a dagadó, kronológiára fittyethányó mesélőkedv – de egyszerűen odáig voltam minden egyes párbeszédért Sanyi és Józsi között, egyszerűen zseniális a két figura és a köztük lévő kémia!

Citrompor>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Eleinte nem éreztem rá a könyv ízére, a hangulatára, mert kisebb-nagyobb megszakításokkal olvastam. Hol nagyon tetszett, hol kevésbé. Tegnap megjutalmaztam magamat és egy egész délutánt végigolvastam. Magával ragadott a történet. Ez a könyv zseniális. Soha nem olvastam még hasonló történelmi témájú regényt, főleg nem magyart. Egyszerre kacagtató és tragikus, azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, miközben olvasom. Még egy könyv sem tette ennyire kézzelfoghatóvá, valóssá számomra a magyar történelmet. Abszolút kedvenc lett. Még nem használtam a kedvenc könyv funkciót a molyon, de ez az a könyv, amiért úgy döntöttem, hogy ideje lesz változtatni ezen.


Népszerű idézetek

Csabi P>!

– Látod Sanyi, így jár az, aki kárt tesz a vörös proletariátusnak.
– De nem tett kárt!
– De így jár – jegyezte meg lakonikusan Szamuely elvtárs…

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szamuely Tibor
1 hozzászólás
Csabi P>!

Osztályhűnek osztályhű volt a dédnagyapám, hiszen osztályából húsz év megfeszített próbálkozás után sem tudott kitörni, (…)

25. oldal

fióka P>!

– Szentséges ég, Ottó, neked hiányzik az egyik füled!
– Valóban? Még mindig maradt annyi, amennyi kell. Várom azt a napot, amikor ti is megértitek: a kommunizmus nem a felhalmozásról szól.

150. oldal, I. rész, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Korvin Ottó (1894-1919)
2 hozzászólás
Csabi P>!

A felsőbb osztályok megbocsátónak mutatkoznak: visszaoldalgott hozzájuk a volt szeretőjük, az a retkes, repedtsarkú, festett arcú, becstelen kurva, Budapest, és a tiszta szívű, pirospozsgás arcú vidék mehet, amerre lát. Nesze neked szegedi gondolat! A régi ringyót tessék-lássék megfeddték ugyan, de mégis térden állva könyörögnek a kegyeiért, nem is veszik észre, hogy a bajban is hűséges szolgálólány habfehér viganóját most sáros katonabakancsok tapossák.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
5 hozzászólás
ppeva P>!

„Légy türelmes, ha nehezen értesz meg egy magyart – neki sem könnyű.”
HUNGARY – a brit csapatok számára íródott kézikönyv Magyarország megszállásának esetére

182. oldal (3. fejezet mottó)

Csabi P>!

Pedig szerettem a munkámat, meg is becsültek. A főnököm azt mondta, olyan szépen nyúzom a nyulat, mintha egy asszonyt vetkőztetnék.

80. oldal

mirha>!

Sohasem aggódott a felesége miatt, még légiriadó alatt sem. Valahogy úgy képzelte, a nők olyanok, mint a városi patkányok: nem fogja őket bombarepesz vagy orrlövészgolyó. Ha rájuk dől egy fal, kimásznak alóla, és mennek tovább a zsákmányukat maguk után húzva.
A dédnagyanyám nem is a patkányok életrevalóságával, hanem a süket albínó nyulak öntudatával járt-kelt az ostromlott Budapesten, abban a meggyőződésben, hogy őt nem érheti baj, hiszen az édesapukája, amíg élt, államtitkár-helyettes volt a minisztériumban.

191. oldal

ppeva P>!

Nem ismerte a kommunista igazságszolgáltatást annyira jól, mint azok, akik már a forradalom előtt is jártak a népi demokrácia börtöneiben. Ha ugyanis ismeri, nem kezd gondolkodni a bűnein. Megérti, hogy a kommunista ember, csakúgy, mint a keresztény, bűnösnek születik. Amint kinyitja a szemét: kémkedik. Amint megszólal: áruló.

332. oldal

mirha>!

Gyuszi annak kifejezetten örült, hogy nincs itt az anyja. Azt a végtelenül királypárti uszítást senkinek sem lenne türelme századszorra végighallgatni. Az a három év, amit nősülése előtt szüleivel töltött, a huszonhetedik és a harmincadik életéve között, idegileg jobban megviselte, mint a hadifogság.

388. oldal

ppeva P>!

Ilyen sokat még sohasem ült börtönben, és amikor a bosszúálló fehérek vagy a nyilasok, vagyis halálos ellenségei fogságban tartották, mindig meseszerű gyorsasággal szabadult. Most, hogy elvtársainál raboskodik, a dolog nem lehet bonyolultabb. Csak rá kell jönni a cella nyitjára, meg kell találni a hangot. Ez a valaha létezett legkönnyebb rabság, a kapu nyitva áll, az egyetlen bökkenő, hogy labirintus vezet a kijáratig.

393-394. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Berkesi András: Hűség / Különös ősz
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Závada Pál: Természetes fény
Vámos Miklós: Apák könyve
Gárdos Péter: Hajnali láz
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Száraz Miklós György: Apám darabokban