Kommunista ​Monte Cristo 63 csillagozás

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki ​gondolná, hogy a vörösre festett évek szatírába illő történeteket rejtenek magukban?

Magyar történelem 1919-től 1956-ig egy henteslegény szemszögéből – egészen másképp, mint ahogy eddig láttuk.

Sanyi, a daliás henteslegény 1919 nyarán Kun Béla megbízásából Bécsbe indul. Kezében bőröndnyi arany, szívében szerelem és rettegés. Akármennyire is szeretné, a Tanácsköztársaság elveszett ügyét már nem tudja megmenteni, mégis visszatér, hogy kiszabadítsa Korvin Ottót. Terve kudarcot vall, ám a Horthy börtönében megélt, válogatott kínok után Sanyi még mindig szilárdan hiszi: attól, hogy ő kommunista, még lehet boldog!
Szívet nem cserél, de kettős élet várja: otthon polgári bőség, reakciós feleség, reakciós gyerekek, kint a világban pedig az illegális Mozgalom, és egy patinás forradalmárcsaládból származó szerető. Várja még a gazdasági világválság, a nyilasterror, a zsidóüldözés, Budapest ostroma és megannyi politikai kaland. Minden szépen alakul, de közbejön Rákosi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2014
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799157
>!
Tericum, Budapest, 2006
440 oldal · ISBN: 9639633186

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Korvin Ottó (1894-1919) · Kun Béla


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Szegény Ady, bárcsak tudhatatta volna, hogy a szifiliszre leghatásosabb gyógyír a Bicsérdi-féle életmódreform… Eh, úgy hiszem, ő akkor is lesz@.ta volna. Na de, jól van ez így (meg hát kell még a nemzet Norbijának is valamicske a mócsingból). Egyszóval roppant ötletes felütés a bicsérdista hentessel, meg Kun Béla húsz kiló aranyával, meg az alapgondolattal, hogy vegyünk egy klasszikus történelmi romantikus fikciót és fűzzünk fel egy évtizedekre nyúló epikus szálat annak néhány emblematikus sarokpontjára. Ráadásul mindezt egészséges iróniával fűszerezve, roppant intelligens, ízléses szarkazmussal a sorok között. Arról nem is beszélve, milyen szórakoztató ez a három történelmi kataklizmához horgonyzott, közel negyven évet megrajzoló történeti ívre fűzött pikareszk (avagy kalandregény paródia).
Vagyis hát igen figyelemre méltó az alkotás, teljes jogon megérdemelt az Európai Uniós Irodalmi Díj. Meg kell említeni a kötetzáró szűk kronológia és névjegyzék hasznosságát is, hiszen egy ilyen sűrű történelmi időszakban feltételezem, hogy az olvasók csak kis hányada van abszolúte képben minden kulcsszereplő, illetve a néhány mellékes karakter pontos helyével-szerepével.

Klassz tehát ez a regény, mindazonáltal – sokat agyalva az olvasás után eltelt két hétben – van egyetlen komoly hiányérzetem, mégpedig az elmaradt (vagy ha úgy tetszik, nekem! hiányzó) második és harmadik kötet nemléte. Ugyanis úgy érzem, hogy az anyag rendkívül szerteágazó volta, valamint a szerző megkérdőjelezhetetlen háttértudása szinte kiáltottak egy ennél részletesebb, ha kell (és bizony, hogy kell!) több kötetre tördelt, akár még többszáz oldallal megtoldott (és mélyebben kibontott, erőteljesebben árnyalt) történetfolyamra. Ez lehetőséget nyújtott volna a Sanyi hentes jellemábrázolásának rafináltabb bonyolítására és egyes cselekményszálak részletesebb kibontására is.

Persze ez nem fanyalgás, csupán némi személyes ízlést vakargató nyűglődés részemről. Szécsi Noémi ezzel a kötetével egyértelműen elismerést érdemel, olvassátok mind többen, okos és szórakoztató alkotás egyben.

Csabi >!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Üdítő olvasmány Szécsi Noémi könyve, bár a két háború közti időszak restaurációjának hívei ne vegyék kézbe, ill. előtte mindenképpen forduljanak orvosukhoz, gyógyszerészükhöz.
Szécsi könyvének erőssége esősorban az, ahogy a humort ötvözi egy olyan történelmi korral, amire nehéz könnyed kacagások közepette visszagondolni. A regény három részből áll. Az első a ’19-es kommün idején, a második a II. vh. végén, a harmadik ’56 idején játszódik, a köztes időket visszaemlékezések töltik fel eseményekkel. A főszereplő Sanyi (a vezetéknevét sosem tudjuk meg, ráadásul fél életét álnéven kénytelen leélni), aki szegény sorsának hozományaként hithű kommunista lesz azokban az időkben, amikor szegény ember nehezen képzelhetett el más, testreszabott ideológiát magának. Sanyi, ha nem is együgyű, de egyszerű ember, a lelkiismerete alapján cselekszik egész életében, nem is lesz könnyű élete. Ahogy azt más is említette, amolyan magyar Forrest Gumpként botladozik át a történelmen, ismer minden neves kommunistát Kun Bélától Kádár Jánosig. Feltárul ebben a könyvben az ország történelme, egy kommunista pártkatona szemszögéből, és ezt fontos hangsúlyozni, mert azt azért nem javasolnám, hogy valaki történelem könyv helyett olvassa. Nem mintha hazugságok lennének benne, de az ideológiai szempont mindenképpen torzít, másrészt Szécsi a poénok kedvéért sokszor feláldozza a hitelességet. Ahogy olvasgattam, a megjelenés idején a szemére vetették, hogy miért kellett vörös szemszögből megírni ezt a könyvet. Nos, én azt gondolom, hogy ez a szemszög sem rosszabb, mint bármelyik másik, és egy ’90 után született magyarnak ez már-már egzotikum.
Ahogy mondtam ennek a könyvnek az erőssége a humora, ami a tiszteletlenségig is elmegy (mit elmegy, ott tanyáz), nem kímélve egyik oldalt sem. Igaz, elsősorban a Tanácsköztársaság idejében játszódó részek erősek ebben, aztán a könyv vége felé kicsit komorul ez a kép, habár a szarkazmusa sosem hagyja el. Viszont a mesélőkedve mindvégig kitart, Sanyi mindvégig ott van az események központjában, így nem maradunk le semmiről.
Na, ezzel térjünk is azokra az elemeke, amik nem annyira tetszettek. A könyv elbeszélője Sanyi dédunokája, akivel már nem is találkozhatott, ennek ellenére a beszámoló olyan részletes és személyes, ami mindenképpen indokolná, hogy maga Sanyi meséljen. De nem ő teszi, és ez elég furcsa, ráadásul a dédunoka mellett néha Sanyi gondolatai is E/1-ben szólalnak meg, így aztán előfordul, hogy nem is lehet tudni, hogy most Sanyi vagy a dédunoka véleményét halljuk az eseményekről. Ez azt is mutatja, hogy a két narrátor gondolatai nem igazán térnek el egymástól, márpedig elvárható lenne, hogy egy jelenben élő fiatal azért kérdőjelekkel tekintsen erre a korra és hősére. De maga Sanyi sem teszi ezt meg önmagával, a regényidő alatt szinte semmit sem változik, fejlődik, pedig oka lett volna, hogy világnézetét csiszolja. Legalább is ’56-ban már illett volna, de csak addig jut el, hogy Kádárt utálja. De hát Sanyi egy egyszerű ember.
Mindezek ellenére ajánlom ezt a könyvet, jó olvasmány, több ilyen kéne, hogy megszerettesse a kortárs irodalmat.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Megnyugvással láttam, hogy az elejével más is nehezen küzdött. Az első 100 oldalon többször is megkísértett a lehetőség, hogy félretegyem – annyi jobb könyv vár olvasásra. De örülök, hogy kitartottam, mert egyre jobban belejöttem az írónő morbid? gunyoros? szatirikus? öngúnyos? stílusába.
Sanyi a vérzivatarban, a magyar nép zivataros évtizedeiből. Az egyszerű ember, aki soha nem adja fel a reményt, pedig kijut neki mindenből az ellenségeitől, barátaitól, családjától és főleg az elvtársaitól. Az ember hajlamos lenne sírva röhögni ezen a könyvön, ha folyton rá nem ismerne egyes szereplők sorsaiban ismerősök, rokonok sorsaira. Pedig az én családom még szerencsésnek mondható.
Abba a korosztályba tartozom, akiknek még nagyon sokat mond a Tanácsköztársaság, az illegális kommunista párt főbb alakjainak neve. Te jó ég, mennyit magoltam én ezeket a neveket, dátumokat, adatokat (csak persze teljesen másképp, és főleg más hangnemben…) 1969-ben, a dicső Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmával rendezett nagyszabású történelmi versenyre készülve! És én boldog lehetek, hogy sokkal később születtem, amikor ez az egész már csak történelem volt.
De a kedvenc mottóm itt jár a fejemben: Sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

atalant IP>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Adva van ez a Sanyi, aki egy vegetáriánus henteslegény: semmi állati fehérje, csak növények. Azok is lehetőleg nyersen. Sanyi szép szál legény, meg rettenetesen jóképű. Néha elég együgyű. És persze történetesen kommunista is. Egész életét felteszi erre az eszmére, amitől a magyarság sorsának jobbra fordulását várja, és amely eszme végül elárulja, és a vesztét okozza.
Ezt a folyamatot meséli el nekünk Szécsi Noémi olyan vidám szatirikussággal, mégis elborzasztva, hogy élvezet olvasni. Ez az ambivalencia lengi körül az egész könyvet, amelyben főhősünk amolyan magyar Forrest Gump-ként sodródik a magyar történelem viharaiban, miközben valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mindig valamelyik jól ismert történelmi személybe botlik.
Remek könyv, okosan megírt, és rettentő élvezetes. (Eddig) Stabil minőségű irományai miatt a Szécsi Noémi-rajongásom immár hivatalos. Bár még szárad rajta a pecsét, de már rajzolom a szivecskéket.

2 hozzászólás
borbolya3>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Nagyon vagány, hogy valaki így mer/tud a 20. századi magyar történelemhez nyúlni. A nyelvezete, stílusa, humora hatalmas elismerést váltott ki belőlem. Az pedig, hogy az események kapcsán néha csak értetlenül kapkodtam a fejem, (részben) sajnos az én hibám.

viidori I>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Szécsi Noémivel egy irodalmi esten találkoztam, ahol egy sapnyol íróval beszélgetett. Szégyenszemre a spanyol írónőre már nem emlékszem, viszont Szécsitől azonnal akartam valamit, így került hozzám Sanyi, a Kommunista Monte Cristo. Aki akár kommunista Forrest Gump is lehetne, ahogy többen felemlegették ezt már előttem, úgy látszik minden népnek kell egy saját. A svédeké száz éves, a miénk pedig kommunista. És nem csak, hogy kommunista, hanem vegán és henteslegény is, ez az élhetetlennek tűnő, mégis valóságos ellentmondás sokat elmond a könyvről, és talán az egész magyar történelemről is. Ráadásul a történelmünk különösen terhelt, fájón közeli utolsó századáról, aminek eseményein kollektíven, ország szintjén lenne még mit feldolgoznunk, és amin kicsit illetlennek tetszik nevetni. Éppen ezért volt óriási felüdülés a könyv, ami mert szemérmetlenül viccet csinálni mindabból a felfordulásból, amit XX. századnak nevezünk.

mirha>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Végre egy író, aki a vérzivataros magyar történelmet ennyi lazasággal meri megközelíteni. Hármat idéztem belőle, de a fele könyvet ki tudtam volna írni idézetnek, annyira jó Szécsi Noémi stilusa ráadásul. Szatírikus, szórakoztató regény a kisember sodródásáról a történelem viharaiban. Ha én lennék az oktatásügyi miniszter, rögtön kötelező olvasmánnyá nyilvánítanám, kevesebb lenne a feszültség az emberekben.

sagittarius>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Hogyan viselkedik egy kommunista érzelmű, szép, marha-nagy, kicsit naiv, vega henteslegény a törénelem kritikus korszakaiban? És hogyan viszonyul hozzá az apparátus, az elvtársak és a család?
E kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátos módján válaszait az írónő. A szatírikus hangütésnek, a szellemes kiszólásoknak, visszás helyzeteknek köszönhetően jól szórakoztam, de a végkicsengés szívfacsaró volt. Az emberi aljasságnak olyan letaglózó mértékével szembesül ugyanis az olvasó, aminek hatására a történet végére a mosoly lehervad az arcáról.
Örülök, hogy felfedeztem Szécsi Noémit. E könyvét kedvencemmé fogadom.

Krumplicsku>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Olvasás közben sok mindenre emlékeztetett a Bors sorozattól kezdve a Koronaőr második tévedésén keresztül tényleg egy csomó más mindenre, mégis teljesen más volt, más lett: egyedi.
A végét sajnálom, de csak azért, mert a gondtalan mese (pontosabban nem gondtalan, hiszen gond volt közben is rengeteg, de főhősünk, a dédnagypapa mindig csodálatos módon megúszott mindent) addig tartott csak, onnan bekúszott a való világ, ahol nem jellemzőek nem hogy a boldogan éltek, amíg végek, hanem csak az, hogy így vagy úgy élhessenek tovább.

Adam_Taylor>!
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Humorával engem szép lassan vett le a lábamról. Néhány helyen kicsit zavart a dagadó, kronológiára fittyethányó mesélőkedv – de egyszerűen odáig voltam minden egyes párbeszédért Sanyi és Józsi között, egyszerűen zseniális a két figura és a köztük lévő kémia!


Népszerű idézetek

Csabi >!

– Látod Sanyi, így jár az, aki kárt tesz a vörös proletariátusnak.
– De nem tett kárt!
– De így jár – jegyezte meg lakonikusan Szamuely elvtárs…

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szamuely Tibor
1 hozzászólás
Csabi >!

Osztályhűnek osztályhű volt a dédnagyapám, hiszen osztályából húsz év megfeszített próbálkozás után sem tudott kitörni, […]

25. oldal

fióka P>!

– Szentséges ég, Ottó, neked hiányzik az egyik füled!
– Valóban? Még mindig maradt annyi, amennyi kell. Várom azt a napot, amikor ti is megértitek: a kommunizmus nem a felhalmozásról szól.

150. oldal, I. rész, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Korvin Ottó (1894-1919)
2 hozzászólás
Csabi >!

A felsőbb osztályok megbocsátónak mutatkoznak: visszaoldalgott hozzájuk a volt szeretőjük, az a retkes, repedtsarkú, festett arcú, becstelen kurva, Budapest, és a tiszta szívű, pirospozsgás arcú vidék mehet, amerre lát. Nesze neked szegedi gondolat! A régi ringyót tessék-lássék megfeddték ugyan, de mégis térden állva könyörögnek a kegyeiért, nem is veszik észre, hogy a bajban is hűséges szolgálólány habfehér viganóját most sáros katonabakancsok tapossák.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
5 hozzászólás
ppeva P>!

„Légy türelmes, ha nehezen értesz meg egy magyart – neki sem könnyű.”
HUNGARY – a brit csapatok számára íródott kézikönyv Magyarország megszállásának esetére

182. oldal (3. fejezet mottó)

Csabi >!

Pedig szerettem a munkámat, meg is becsültek. A főnököm azt mondta, olyan szépen nyúzom a nyulat, mintha egy asszonyt vetkőztetnék.

80. oldal

mirha>!

Sohasem aggódott a felesége miatt, még légiriadó alatt sem. Valahogy úgy képzelte, a nők olyanok, mint a városi patkányok: nem fogja őket bombarepesz vagy orrlövészgolyó. Ha rájuk dől egy fal, kimásznak alóla, és mennek tovább a zsákmányukat maguk után húzva.
A dédnagyanyám nem is a patkányok életrevalóságával, hanem a süket albínó nyulak öntudatával járt-kelt az ostromlott Budapesten, abban a meggyőződésben, hogy őt nem érheti baj, hiszen az édesapukája, amíg élt, államtitkár-helyettes volt a minisztériumban.

191. oldal

mirha>!

Gyuszi annak kifejezetten örült, hogy nincs itt az anyja. Azt a végtelenül királypárti uszítást senkinek sem lenne türelme századszorra végighallgatni. Az a három év, amit nősülése előtt szüleivel töltött, a huszonhetedik és a harmincadik életéve között, idegileg jobban megviselte, mint a hadifogság.

388. oldal

ppeva P>!

Nem ismerte a kommunista igazságszolgáltatást annyira jól, mint azok, akik már a forradalom előtt is jártak a népi demokrácia börtöneiben. Ha ugyanis ismeri, nem kezd gondolkodni a bűnein. Megérti, hogy a kommunista ember, csakúgy, mint a keresztény, bűnösnek születik. Amint kinyitja a szemét: kémkedik. Amint megszólal: áruló.

332. oldal

Csabi >!

A dédnagyapám akkor érezte meg, hogy milyen keveseknek adatott meg a kompromisszumoktól mentes élet, amikor elhomályosuló tekintettel figyelte Bibó Dénest, ahogyan svájci bicskájával lemetszi egy menekülés közben fejbe lőtt kommunista fülét.
– A főnök majd azt mondja, csak hazudom, hogy meglőttem, valójában megugrott. De én nem engedek a tiszti becsületből – magyarázta Dénes, aztán fel is mutatta a skalpot:
– Szép nagy zsidófül, mi?

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fejlövés, főbelövés

Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Alex: Lelkek harca
S. A. Locryn: Gyufaláng
Bauer Barbara: Az élet hangja
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Závada Pál: Természetes fény
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Horváth Viktor: Török tükör
Ittzés Laura: Nyolc perc
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye