Gondolatolvasó (Nyughatatlanok trilógia 2.) 65 csillagozás

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

„Ez ​hát a szerelem, gondoltam undorral, már csak ez hiányzott. Újabb hiábavaló szenvedés az eddigiek tetejébe.”

És ez még nem is volna baj. Hiszen a tizenkilenc éves Fülöp szeret szenvedni. Kétéves volt, mikor a szülei rájöttek, hogy nem hall – azóta megtanulta, hogyan viselje méltósággal a süketségét. Az iskolában elsajátította a jelbeszédet, és ha összpontosít, szájról is olvas. Minden tanára nagy tehetségnek tekinti. Vajon jobban értené kiszámíthatatlanul viselkedő családtagjait, ha hallaná is őket? Öntörvényű, mártír anyját és szilaj, konok apját? Távol lévő és megfejthetetlen szüleivel szemben Fülöp életének egyetlen biztos pontja színésznőnek készülő nővére, Matild. Kettejük sorsa néha különválik, de többnyire együtt alakul mediterrán tengerparti villáktól magyarországi birtokokon és siketinternátusokon át egy ostromlott világvárosig. Mindeközben Fülöp abban reménykedik, hogy embertársaink legtitkosabb gondolatait akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem halljuk, mit… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789630797566
>!
Európa, Budapest, 2013
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796729
>!
Európa, Budapest, 2013
256 oldal · ISBN: 9789630797566

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

csucsorka IP>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Szécsi Noémi szavai közé megérkezni jó, rossz, közepes olvasmányok kitérője után jutalom. Bármiről írhat. Lehet olyan izgalmas, hogyan majd' beleőszülök, mire minden kiderül, és lehet látszólag mozdulatlan a cselekmény.
Semmiféle elvárásom nem volt a Gondolatolvasó-val szemben, nem hasonlítgattam a fejemben a Nyughatatlanok-hoz és nem kívántam tőle, hogy az ott látottakat folytassa. Én csak tőle akartam olvasni újra. (És eztán majd újra és újra akarok, egyre többet.)

Bele sem bírok gondolni, micsoda kutatómunka előzhette meg ezt a regényírást, hogy a 19 éves süketnéma fiú meséje olyan hitelesen ugorjon ki a lapokról, mintha maga Fülöp, nem pedig az írónő írta volna meg.

Nem volt időben és térben ide-odaugrálás, csavar, ami ledönt a lábamról, burjánzó intrika, mint a Nyughatatlanokban. De kaptam egy sodró cselekmény (sőt, kvázi párbeszéd) nélkül is letehetetlen, szerintem kifogástalanul megírt regényt, és mégis mi másra vágyna az olvasó? Az értékeléseket nézve fordítva lehetek bekötve, mert nekem ez a kötet az előző résznél is jobban tetszett, pedig ott is igencsak el voltam ájulva. (Egyébként a fülszöveg ígérete igaz, tökéletesen olvasható önálló regényként, az „előzmény” ismerete nélkül.)

Bár Mészöly-évet tartok, az idei évem legnagyobb ajándéka mégis Szécsi Noémi lett.

5 hozzászólás
meseanyu P>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Gyengébb volt, mint az első rész, sokszor kimondottan untam. Ráadásul nem volt egy szimpatikus szereplő sem. Ennek az egész történetfolyamnak a homályossága, titokzatossága meg egyre jobban idegesít. Persze az is lehet, hogy csak régen olvastam az előző részt, és ezért nem állt össze a kép. Marhán ajánlom a szerzőnek, hogy az utolsó részben elvarrja a szálakat, csak ezért fogom ugyanis elolvasni. Jó, azért kicsit szigorú vagyok, mert azért elég olvasmányos volt, de ugyanakkor meg sokszor közönséges és főleg rendkívül érdektelen. Jó ötletek, jó hangulatok, de nem elég kidolgozott az egész ahhoz, hogy igazán le tudjon kötni.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Nagyon más volt, mint a trilógia első része, ott meg volt bonyolítva rendesen a történet is, a szereplők helyét is nehezen találtam meg. Itt főként egy szereplő körül bonyolódtak az események, Fülöp, a süketnéma fiú a fő alak is, a mesélő is. Ettől sokkal követhetőbb volt ugyan a történet, de valahogy le is egyszerűsödött.
Kíváncsi vagyok nagyon a harmadik részre, és örülök, hogy nem vágtam bele az előzmények ismerete nélkül.

Ibanez P>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

„Nem kell tudnom, mit mondanak.
Nem kell a szavakat egyesével megértenem.
A szemüket kell figyelni.
A testtartásukat.
Halló füleket nem növeszthetek, de még így is megtanulhatok olvasni – a gondolataikban.”

Nagyon olvasmányos kötet, érdekes is, hiszen süket fiú a főszereplője, viszont bánom, hogy hittem a fülszövegnek, miszerint külön is olvasható történet, ugyanis nem olvastam az első részt, ami így utólag nézve, szerintem kár… (most majd az elsőt fogom elolvasni persze)… Az elején nagyon zavart az, hogy csak sejtéseim voltak, milyen korszakban vagyunk, persze a végére már helyre kerül minden…

„Fülöp egy kicsit süket.
Nem kicsit vagyok süket. Semmit sem hallok. Legfeljebb az állatias üvöltéseket, a mellettem megkondított harangot, a halálhörgést, a fúriasikolyt.”

Fülöp szemszöge viszont nagyon tetszett, ahogy fokozatosan éljük át vele siketségének minden percét, kezdve a kezdeti érthetetlenséggel és teljes csenddel és azzal, amikor már kinyílik neki a világ – és néha sajnos be is zárul (nagyon sajnáltam, mikor spoiler). Néha azt vártam, hogy – például a nagynéni beszólásainál – egyszer felpattan és megpróbálkozik a beszéddel… Közben nővére sorsát is figyelemmel kísérhetjük, amiben a könyv végén lesz egy megdöbbentő, nem várt csavar…

A könyv eleje (a család, a két anya szerepe, hogy ez most hogy is van) stb. kicsit érthetetlen, nem tudom, hogy az előző rész olvasásával ez mennyire volt tisztább, vagy direkt volt ilyen, hogy átérezzük egy pár éves kisgyerek érzéseit és ahogy ő látja a világot… Mindenesetre nekem tetszett a történet, el fogom olvasni a többi részt is (a borítót meg imádom).

Kuszma P>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Nagyon imponál nekem, hogy a Finnugor vámpír szertelen, üde Szécsi Noémijéből mostanra az egyik legbiztosabb kezű magyar elbeszélő lett. Hiány van ugyanis olyan írókból, akik képesek jól olvasható, széles közönséget megszólító (szép)irodalmat írni. Szécsi Noémi mindenképpen ilyen íróvá nőtte ki magát, és ez még akkor is igaz, ha a Gondolatolvasó nem éri el (szerintem) a Nyughatatlanok szintjét. A Nyughatatlanok látványos, izgalmas tablókép volt az utóbbi évek egyik legjobb lezárásával, egyszerre család- és nőregény, történelmi tabló és misztikus thiller. A második résszel az író óriási kockázatot vállalt: leszűkítette a cselekmény terét és az elbeszélés szintjét egy süket fiatalember világára. És bár ezt a feladatot érzékenyen és érzékletesen oldotta meg, mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy csak egy átvezető könyvet olvastam két nagyobb szabású valami között. Kissé monokróm szöveget kaptam, amin ritkán tudtam lenyűgöződni, de ha a harmadik rész olyan lesz, amilyet Szécsi Noémi igazán tud, ismét felharsannak az öröm harsonái.

Citrompor >!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Elfogult vagyok. Szécsi Noémi a kedvenc kortárs íróm. Az előző könyve, Szécsi Noémi: Nyughatatlanok nem állt hozzám olyan közel, ígéretesen indult, az olvasás közben azonban mégsem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Részt vettem a Gondolatolvasó könyvbemutatóján, a könyv születésével kapcsolatos kulisszatitkok felkeltették a figyelmemet. Nagyon jó ötletnek tartom az írónő új blogját (lásd a linkeknél), amely a könyv keretei közé nem férő, érdekes és néhol sikamlós 19. századi történeteket ismeretet az olvasókkal. Akkor is élvezetesek a történetek, ha nem olvastuk a könyvet. Szécsi Noémi így ismerteti a blogját: Intim részletek, kuriózumok és közelképek a 19. században élt emberekről, ez a Halcsontos Fűző. Ajánlom a felkeresését.

Emlékezetes napon kezdtem olvasni a könyvet, az első munkanapomon, miközben a munkaszerződés aláírására vártam a közeli könyvesboltban. Az olvasmányélmény így személyes emlékekkel gyarapodott számomra. Az utolsó zárthelyi dolgozatok íratása közben is fel-fellapoztam a könyvet, természetesen közben nem lankadt a figyelmem, senki sem puskázhatott. Ez nem volt könnyű feladat, mert legszívesebben elmerültem volna a történetben.

Fülöp, a főszereplő siket fiú érzései, gondolatai nagyon valósághűek voltak számomra. Nincs ilyen fogyatékossággal élő ismerősöm, hogy ítéletet mondhassak arról, tényleg így gondolkodhatott-e egy ilyen fiú, de mint olvasó, én maradéktalanul elhittem. (Az írónő az egyik interjúban szintén megemlíti, hogy kicsit tart a valóságtól, amikor ír, és nem kérte ki siket személy tanácsát írás közben, viszont nagyon alapos kutatást végzett.) Olvasás közben annyira át tudtam érezni Fülöp érzéseit, hogy amikor a villamoson olvasva megszűnt számomra a külvilág, és bedugult a fülem az enyhe nátha miatt, már majdnem megijedtem, hogy a főváros zavaró és agresszív zajai sem hatoltak el a fülemig.

A regény egy tervezett trilógia középső darabja. Ezúttal nem zavart, hogy nyitott a történet vége (a Nyughatatlanoknál annál inkább). Megnyugtat a tudat, hogy a harmadik kötetben Szécsi Noémi ígérete szerint minden titokra fény derül majd.

A könyvben nagyon tetszettek a finom utalások a háttérben húzódó történelmi eseményekre. Kedvet kaptam hozzá, hogy utánanézzek ezeknek.

1 hozzászólás
atalant IP>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Mindig félek a folytatásoktól. Okkal. Nagyobb a rizikó: nem egyenletes az írás minősége, alábbhagy a lendület és így tovább. Mikor elolvastam a Nyughatatlanokat, akkor még csak pletyka szinten hallottam egy esetleges folytatásról, illetve egy interjúban olvastam, hogy Szécsi Noémi egy olyan regénnyel foglalkozik, amely a süketnéma létet boncolgatja. Kis fejemben össze is tettem az információkat, és mivel a Nyughatatlanok végén nem tolt az arcunkba brutál cliffhangert, így magamban el is könyveltem, hogy ez bizony csak egy dédelgetett álom. Aztán nem! Meglestem a Gondolatolvasó fülszövegét, és jól meg is rémültem. Bizonygatták interjúkban, hogy önmagában egy a könyv, a kapcsolat laza a másikkal, nem is igazán folytatás. Humbug!-gondoltam magamban. De mégiscsak Szécsi Noémi, akinek szinte minden eddigi könyvét telefirkáltam kis, piros szívecskékkel (na jó, nem is, sosem tennék ilyet egy könyvvel), úgyhogy nem volt mit tennem.
Nem is csalódtam. A hangulat talán könnyedebb és könnyebben is befogadható, mint az előző történet, de a maga valóságában ez is egy súlyos világ, hiszen egy süketnéma fiú élete ma sem fenékig tejfel, hát még egy évszázaddal korábban! Mindezek ellenére a miliő és a szereplők megint olyan jól eltaláltak, hogy élvezet volt vele haladni. A történelmi események megint csak egy halovány fátyolként adnak hátteret a karakterek esendőségeinek. A történet szálai továbbra sem kapnak végső lezárást, csakúgy mint a korábbi kötet végén, ez is egy tökéletes kilépési pont. Lenne. Lehetne, ha nem érdekelne annyira a folytatás: a „hogyan tovább” bizonytalansága és legfőképpen a „mikor” és a „kicsoda” (úgymint a következő történet idősíkja és elbeszélője).
Említettem, hogy a könyv tökéletes kilépési pont a történetből. Azonban azt is be kell vallanom, hogy igazak voltak a leírások, miszerint önmagában is teljes egész, nem igényel ismereteket a korábbi kötetből: az összefüggések csak amolyan elejtett easter egg-ek a hűséges olvasóknak, nem kapcsolódnak szervesen a történet folyamához. Ez a könyv tehát valójában kiváló belépési pont is az új olvasóknak. Mostmár ezt várom a következő kötettől is.
Ami a borítót illeti, nem tudom, hogy a szerző vagy a kiadó tudatos döntése-e, de tetszik a logikája az eddig megjelent köteteknek. Egységes, de mégis más, ráadásul reflektál valamilyen formában mind a történetre, mind a történelmi korszakra. Csak így tovább!
Saját szegénységi bizonyítványom, hogy nem sok kortárs magyar szerző munkásságát ismertem még meg, de akiket mégis, azok közül toronymagasan Szécsi Noémi képviseli azt a színvonalat, ami nem okoz csalódást. És ez a tény egyben az ösztönzés is, amely miatt hajlandó vagyok másokkal is próbát tenni.

postmodjane>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Szécsi Noémi köteteit követem, várom, olvasom.
Ezt különösen.
Már hagyomány, hogy mindig valami újat hoz, ezzel kialakít az olvasóiban egy elvárást, aminek meg is tud felelni.
A Nyughatatlanok után a Mandragóra meseregénnyel lépett ki a múltból, majd Fülöp, azaz a Gondolatolvasó eseménysora ismét eddig nem kipróbált terület, más írói technikák alkalmazására kínál lehetőséget, mellyel él is a szöveg.
A regény több altípusába besorolható ez a mű: egyszerre fejlődésregény, családregény, történelmi regény is, ahol nem mellesleg a nemi szerepek, az identitás alapvető szerepet kap.
Fülöp, egy süketnéma gyermek, majd kamasz érzésein, gondolatvilágán keresztül látjuk a 19. század harmadik harmadának egyes eseményeit, Párizs, Nizza városait, a korabeli szereplehetőségeket. Mégis, ahogyan egy jó szövegnek kell: kötődik a mához, hiszen a XXI. század embereit kell megszólítania, akik már nem fáradhatnak el egy hosszabb vonatút miatt, ahogyan teszi azt Fülöp. Érdekes gondolat, hogy ő és az itt Titának nevezett Mathilda ketten tesznek ki egyet, ahogyan a Bébével való sorsszerű vagy véletlennek tulajdonítható találkozása is.
Minél több olvasót, minél nagyobb és sikeresebb marketinget kívánok a regénynek, mert megérdemli. A szöveg, hogy sokakhoz eljusson, a szerző, hogy sikeres legyen. :)

Tetszik a laza kapcsolat az előző regénnyel, várom a harmadik részt. :)

kacago_Morfinista I>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Testi fogyatékosság, korlátozott mesélési lehetőség, recsegve, ropogva összeomló családmodell. Nyughatatlan, indulatos apa, hideg, érzelemmentes anya. Erős női szereplők, mintha a férfiak valamiféle meséből előtoppanó lények lennének, ezáltal háttérbe szorulnak, de viselkedési modellként továbbra is jelen vannak.
A Bárdy família generációs regénye, abból is a középső része a trilógiának. Az elbeszélő egy alkonyzónába hullott mag, onnan csírázik ki, veszi szemügyre a körülötte történteket.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Értékelés: 10/10
Nem igazán találtam benne hibát, Szécsi Noémi pedig bebizonyította számomra azt, hogy érdemes figyelemmel kísérni a magyar szépirodalmi könyveket is. Szerencsére van e/1-es is, szóval egy biztos, ha találok még olyan kortárs, e/1-ben íródott szépirodalmi könyvet, ami felkelti az érdeklődésem, akkor nem fogok ellenállni, és rávetem magam :)
http://media-addict.hu/2014/01/21/konyvkritika-szecsi-n…


Népszerű idézetek

kacago_Morfinista I>!

Anyánk éppen olyan volt, mint a tenger közepén kiemelkedő szikla. Aki megkerüli, áldhatja az eszét. Aki nekimegy, szilánkokra törik. Mozdítani nem lehet, legfeljebb koptatni, de ahhoz ezer év kell, hogy valami látszata legyen. Apám nem az a rozoga hajó volt, ami nekicsapódik, és a meder aljára süllyed. Apám a szél volt.

190. oldal

Citrompor >!

Egyre jobban terjed a szerelmi házasság. Sőt az emberek mást sem tesznek, mint szerelemből házasodnak. A házasságok mégsem lesznek jobbak. Sőt. A házasfelek sokkal jobban meggyűlölik egymást, ha a kezdet kezdetén még szerelmesek is voltak. A szeretet számít.

175. oldal

csucsorka IP>!

Nem kell tudnom, mit mondanak.
Nem kell a szavakat egyesével megértenem.
A szemüket kell figyelni.
A testtartásukat.
Halló füleket nem növeszthetek, de még így is megtanulhatok olvasni – a gondolataikban.
Ezzel akart nekem kedvet csinálni a kínkeserves tanuláshoz, hogy a vergődést nagyvonalúan gondolatolvasásnak nevezte.

75. oldal

csucsorka IP>!

Anyánk azok közé tartozott, akik azonnal postára vitték az indulatból megírt levelet. Így néha kettő jött egymás nyomában: az egyik a kitörés, a másik a mentegetőzés a kemény szavak miatt. Olyan is előfordult, hogy az apológia jött meg előbb, és mivel olyan hevesen meaculpázott a másik dörgedelmei miatt, azt apám egyenesen a tűzbe dobta, amikor egy nap késéssel megérkezett.

88. oldal

krk>!

A húgom nem rendelkezett az életöröm és a vágy megjelenítéséhez szükséges eszközökkel. Az ilyen darabokban is megtűrték külleme és énekhangja miatt, de akkor volt elemében, ha szépen kellett szomorkodni, vagy ha haldokolhatott.

112. oldal

Kek P>!

Én ugyanis az a fiú vagyok, akit így mutatnak be az idegennek:
„Fülöp egy kicsit süket.”
Nem kicsit vagyok süket. Semmit sem hallok. Legfeljebb az állatias üvöltéseket, a mellettem megkondított harangot, a halálhörgést, a fúriasikolyt.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
About_a_girl>!

Sohasem láttam még nőt ilyen őszinte, gyermeki étvággyal enni. Anyánk nem engedhette meg magának, hogy jólessen neki az étel, mert akkor úgy vette volna ki magát, hogy mégis akad valami öröme az életben.

100. oldal

hrózka>!

Ne azzal foglalkozz – állt a papíron –, mit mondanak az emberek, hanem, hogy hogyan mondják azt. Ha megvan benned az éleslátás képessége, több lényeget fed majd fel a szemed, mint a füled. Az emberek mondhatják, amit akarnak, nem tudnak olyan képet vágni, amilyet akarnak, és a külső gyakorta felfedi azt, amit a szavakkal rejteni óhajtanak.

74. oldal, 4. fejezet

Chillingó>!

Percről percre csúszik ki minden a kezemből, amit tegnap még a markomban tudtam. Óráról órára lesz majd semmivé az, amit tegnap még mindennek éreztem, és az enyém volt.

245. oldal

csucsorka IP>!

A férfi ugyanolyan undorral mért végig, ahogy apánk szokott.
A nő a lelke minden nyájasságát az arcára zavarta.
A fiúk keresztülnéztek rajtam, mint a hegyi levegőn. Inkább a nővéremet vették szemügyre.
Egyedül a lány vetett rám érdeklődő pillantást.
Később is csak ő szánt rám az idejéből.
Figyelmet szentelt ugyan nekem, de nem különleges figyelmet. Mindenkinek figyelmet szentelt.

68. oldal


A sorozat következő kötete

Nyughatatlanok trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Zoltán Gábor: Orgia
Kapa Mátyás: Izzik a parázs
Lengyel Balázs: A szebeni fiúk
Kertész Imre: Sorstalanság
Toni Morrison: A kedves
Kodolányi János: A vas fiai
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Urbánszki László: Vérszerződés
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine