A ​budapesti úrinő magánélete (1860-1914) 53 csillagozás

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Szécsi ​Noémi nőtörténeti blogja, a Halcsontos fűző kinőtte kereteit: a bejegyzések témái kibővítve és rendszerezve, szakmai szerzőtárs bevonásával most kötetben is olvashatóak. A szerzőtárs Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense.

Fedák Sári, Blaha Lujza, Jászai Mari, Beniczkyné Bajza Lenke, Jókai Mór udvartartása, a Feszty-szalon… A nőtörténetnek az a nagy korszaka, amelyben egy nő nem csak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül, netán jól keres. Amikor pénzzé tudja tenni vagy befolyásra tudja váltani a tehetségét – a férfivagyonok és a férfikarrierek világában.

A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak. Egyre több fiatal lány szeretne Budapesten szerencsét próbálni.

Itt játszódnak a regények, itt adják ki az újságokat, amelyekben egyre több a női szerző és a szerkesztő. A… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2016
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052487

Enciklopédia 51

Szereplők népszerűség szerint

Hugonnai Vilma · Semmelweis Ignác · bába, bábaasszony · cseléd · háziasszony · Jókai Mór · Trefort Ágoston

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton


Kedvencelte 2

Most olvassa 34

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Amadea
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Tavaly még ezt is sikerült elolvasnom, igazán hatékony vagyok.

Valamiért abban a hitben éltem, hogy ebben a kötetben élveteg arisztokrata hölgyekről lesz szó, akik délelőtt tizenegykor kelnek ki selyembaldachinos ágyukból és a fő délutáni program a margitszigeti korzózás, miközben otthon a személyzet lázasan készül az ötfogásos, ezüstvillás vacsora előállítására. Nos, ehhez képest főleg a tisztes középosztályban kalandoztunk – abszolút nem bántam ám, mert könnyebb volt Méhelyékkel azonosulni, mint az Andrássykkal, ill. érdekeltek a múlt jelenbe ágyazódó, mindent túlélő attitűdjei, például: a spórolás! A feleség, az asszony az otthon öko-és mindenféle szisztémájának a katalizátora és működtetője (ami nagyrészt még mindig így van), ő tartja a kezében a gyeplőt és a szálakat, vezényli az alapanyagok beszerzését – akár nemzetközi kapcsolatokat is megmozgatva, hogy az asztalra friss és költségkímélő hús kerüljön –, ügyel a készletszint fenntartására (zár a kávéspikszisen!), kormányozza a különféle korú csemeték nevelését, sasszemmel figyeli a cselédeket és a bátor porszemeket, amelyek az Otthon vesztére akarnak törni, és mérlegképeseket megszégyenítő kettős könyvelést vezet.

Mindennek szépen, olajozottan kell működnie – és az a szép és olajozott, amit a ház úrnője annak tart, és nehezen viseli, ha ezt a mások (főleg férjurak) számára láthatatlan rendet meg akarják bolygatni. Elnézést kérek, de férfiember nem értheti azt a mélyről jövő hevületet, amikor a nők nagymosáshoz fognak, és gyakorlatilag kirántják a szerencsétlen, elcsigázott családfő alól a vánkoscihát és elzavarják a vendéglőbe ebédelni (ti. hogy ne legyen láb alatt). Mindent ki kell mosni! A kosz ott csúfolódik a ruhákon, a szőnyegen, a lepedőn! Ha már a külvilág káoszát nem tudjuk megregulázni, legalább az otthonunk felett gyakoroljunk kontrollt. Ismerős? (Nekem igen.:)

Persze nemcsak a háztartási teendőkről szól a kötet, de szükségem volt némi elkalandozós bevezetésre, mert jelenleg objektív-tájékoztató bejegyzést nem tudok magamból kipréselni.

Annak ellenére, hogy mindig tartok a non-fiction kötetektől – nem szeretek párhuzamosan több könyvet olvasni és félek, hogy az ismeretterjesztők egyhuzamban ellaposodnak –, meglepően gyorsan haladtam A budapesti úrinővel; a stílusa olvasmányos és nagyon sok egyéb érdekes dolgot is megtudhatunk – ld. Szent Antal tüze vagy Semmelweis rejtélyes és brutális halála – a fősodorhoz képest. Az úrinő háztartása mellett megismerjük, milyen volt a tárgyalt évek során a társasági élet, megtudhatjuk, hogy Blaha Lujzát a saját ebédlőasztalán műtötték meg, milyenek voltak egy törvénytelen gyerek esélyei az életben, hogyan illett a szerelmes, ill. szakítólevelet megfogalmazni stb. – a könyv valószínűleg mindent felölel, ami a nőket érintette. Szécsi Noémi azt nyilatkozta egy interjúban, hogy „Azt akartuk megmutatni a nők szerepével kapcsolatban, amiről nem beszélnek… a nők története még mindig kifejezetten elhallgatott nézőpont a magyar kultúrtörténetben.” Nem akarok azzal dobálózni, hogy ez mértéktelenül sikerült, hogy hiánypótló mű (bár valószínűleg az) és mindenki éjjeliszekrényén ott a helye, mert nem ismerem a rendelkezésre álló, vonatkozó szakirodalmat és nem is olvastam mást a témában – Borgos Anna két könyve megvan, egyszer jó lenne őket is elolvasni –, ezért maradjunk annyiban, hogy örültem, hogy elolvastam, az ismereteim gazdagodtak (kérdés, hogy meddig maradnak meg a fejemben) és nem zárkózom el a hasonló kötetektől.

A vége felé kicsit keserű lett a szám íze, amikor a szerzők a nők oktatását tárgyalták; igen, tudom, hogy több mint száz év alatt sokat változott a világ és az emberek életszemlélete, de szomorú volt olvasni, hogy a nőket csökkent értelmi képességűnek tartották, akik csak papagájmód megtanulnak valamit, de a jelentőségét nem fogják fel és nem képesek általa gondolkodni-fejlődni. Szar volt erről Gyulai Pál véleményét olvasni, vagy Mikszáth fokozott gúnyolódását a a Wohl nővérekről, csak azért, mert nőkről van szó, de nem akarom ezt tovább gondolni, mert a szerzők sem teszik és nem erre akarok emlékezni a kötetből.

7 hozzászólás
>!
szadrienn P
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Nagyon szeretem azt a történelmi korszakot, amit a könyv hangulatos korabeli fotók, levélrészletek, anekdoták segítségével életre kelt. De még a célközönséghez tartozó olvasóként is úgy éreztem, hogy igazi szerzői bravúr ennyire színesen és szórakoztatóan megírni egy kultúrtörténettel foglalkozó művet, bemutatva a nők tevékenységének szinte valamennyi színterét, a csillogó báloktól kezdve egészen a nagymosásig.
Böszörményi Gyula könyveinek kedvelői sok érdekességet találhatnak itt arról a világról, amiben az Ambrózy báró esetei sorozat játszódik, rövidebb lélegzetű ráhangolódásként pedig érdemes ellátogatni a Halcsontos Fűző blogra, ami a könyv előzményének tekinthető.

1 hozzászólás
>!
tschilla
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Nagyon szórakoztató könyv, számos kérdésre megkaptam a választ a budapesti úrinők életével kapcsolatban, amiknek magamtól nem néztem volna utána, de nagyon is érdekeltek. A könyv nagyon kimerítően leír szinte mindent, alig maradt olyasmi, ami érdekelne, de innen kimaradt. Tetszettek benne a régi fényképek is, ezekből szívesebben nézegettem volna akár sokkal-sokkal többet is, bár azért így is elég vastag a könyv. Most aztán ülhetek le a géphez, és még kutakodhatok, mert szeretnék még többet tudni, és látni a könyv által emlegetett, korabeli színésznőkről, írónőkről, úri asszonyságokról.
Jó stílusban írnak a szerzők, a sok információt nagyon olvasmányosan, gördülékenyen, jó tematikával tárják az olvasó elé, de azért itt-ott volt picit egy ilyen….."összeollózott szöveg" érzésem. ((((Valahogy néha beugrott olvasás közben a szakdolgozatom (amit egyébként tök más témában írtam), hogy na én is így illesztgettem egymás mellé az idézeteket, az innen-onnan kinyert infókat, könyvekből kiollózott mondatokat picit átalakítva, végig éreztem, hogy én most ezzel az egésszel semmi újat nem mondok, de mégis próbálom úgy előadni, mintha most én itt nagy összefüggéseket tárnék fel :D )))).
Nem tudom, mik a szerzők tervei, de én szívesen olvasnék más korok hölgyeinek életéről is, akár az urakról is, vagy bárkiről, egy hasonló felépítésű, hasonlóan igényes könyvben.

>!
Esmeralda P
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Letehetetlen, csodálatos, elképesztően alapos és pontos, egy percig sem száraz vagy unalmas, tökéletes egyensúlyban a szakmaiság és az elvarázsolás, statisztikák és divatfotók, irodalom és nagymosás, kibírhatatlan, hogy vége.

Kedves Szécsi Noémi és Géra Eleonóra, kérem, írjanak még sokat. Alig várom az ötvenes / hatvanas évek nőtörténetét! Az már a nagyikám világa…

Ps. Külön imádom a könyv zárósorát. Szívem legkedvesebb Kaffka Margitja…

>!
Lady_L P
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Nagyon alapos és letehetetlenül izgalmas olvasmány! Egyetlen pici szálka volt bennem, hogy túl kell lépni azon, hogy ezek blogbejegyzések, a „szereplők” majdhogynem állandóak, mégis mindig új példaként vannak említve, de ez eltörpül amellett, hogy mennyire sok információt és milyen jó és összefüggő képet ad az adott korszak adott kérdéseiről, ráadásul olvasmányosan, nem tankönyvi száraz előadásban. Nem tudok mit hozzátenni, akit érdekel a 19. század második felének polgári világa a nők szemszögéből, megtalálta a megfelelő könyvet.
Belenézve a jegyzetfüzetembe, úgy tűnik, olvasás közben sokat kritizáltam a korszakot: mennyi képmutatás! És mennyi maradt meg belőle még mostanra is…

11 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Nem ismertem a blogot amely az alapját jelentette ennek a könyvnek, kedves @B_Niki barátnőm hívta fel a figyelmemet eme gyöngyszemre. Az Alexandra pedig volt olyan kedves és jól leárazta nekem. Bár ehhez kellett @sztimi53 segítsége is. ;)

Az előzetes infók alapján izgatottan vártam hogy megszerezzem a könyvet és amint meglett bele is fogtam az olvasásába. Szerencsére nem kellett csalódnom benne! A könyv a magyar nőtörténet egy izgalmas időszakát eleveníti fel, a 19-20. sz. fordulóját a Monarchia aranykorát.
Rengeteg érdekes információval lettem gazdagabb. A könyv kitér az élet valamennyi területére, és a társadalom valamennyi osztályára is.
A"száraz tényeket" színesítik személyes levelek, ismert emberek életéből hozott példák, korabeli fényképek stb. Nagyon alapos kutatómunka áll mögötte, ez látszik. Az idézeteim száma is jelzi hogy mennyire tetszett. (85, de még az utolsó fejezetek hátra vannak :D) Nagyon érdekesek voltak az úrinők életmódját bemutató részek, de talán még jobban tetszett a nők helyzetét bemutató utolsó rész, ahogy próbáltak önállósodni, elérni olyan alapvető jogokat ami akkor még nem volt természetes. (pl.: tanulásban) A könyv amellett hogy informatív, igazán olvasmányos is. érdekes lehet korabeli regényekkel vagy abban a korban játszódó regényekkel párhuzamosan olvasni.

Örülök hogy ráakadtam a könyvre és bátran ajánlom olvasásra nem csak azoknak akik szeretik ezt a korszakot, mert tényleg érdekes.

4 hozzászólás
>!
Adél_Hercsel I
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Egyszerűen imádtam! – Akárcsak az előzményének tekinthető Szécsi Noémi blogot, A halcsontos fűzőt, és az írónő regényeit. Alapos, abszolút hiánypótló munka, tele eddig ismeretlen történelmi tényekkel, leírásokkal. Lényegében azt veszi számba a könyv, hogyan éltek a nők a dualizmus korában: hogyan vezették a középosztálybeli úrinők a háztartásukat, hogyan leveleztek, nevelték a gyermekeiket, hogyan öltözködtek, szórakoztak, stb. – A kötet első kétharmada az életmódra fókuszál, az utolsó egyharmad pedig a nők helyzetét mutatja be: hogyan voltak elnyomva, hogyan alakultak meg a századfordulón az első nőegyletek, stb. hogyan küzdöttek pl a szavazójogért. – Számomra különleges, ellentmondásos világ tárul föl a könyvből a boldog békeidőkről, mert miközben a nők nem igazán tanulhattak és szavazati joguk sem volt, tehát a politikába sem szólhattak bele, otthon viszont igazi urak voltak: cselédek, szakácsnők dolgoztak a kezük alá, jött a mosó-és a vasalónő, szoptatós dajkák táplálták a gyermekeiket, fél életüket végignyaralták, az uraik tisztelték és eltartották őket, de közben a nők voltak otthon a pénzügyminiszterek. Szóval arany életük volt, mert állandóan színházba, bálokba és teadélutánokra jártak, stb.

1 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Olvasmányos, és letehetetlen olvasmány. Nagyon alapos munka, és nagyon tetszetős.
A takarítástól a művészetekig szinte minden témát érint, és nem csak az úrinők, de a cselédek, a középosztálybeli hölgyek, és Budapest teljes repertoárja képviselteti magát.
Nagyon élveztem az olvasását, és még tanultam is belőle. Ilyen egy jó történelmi könyv. :)

2 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Hiánypótló, szépen összeszedett, gazdag ismeretanyagban bővelkedő nőtörténeti kalauz. A könyv, (ami nem regény, mint ahogy én gondoltam, hogy lesz) témái és fejezetei időrendi sorban mutatják be, a budapesti úrinő életének szakaszait a XIX. század második felétől, az 1900-as évek elejéig. Kezdve az udvarlási szokásoktól: levelezés, eljegyzés, (néha némi csalafintasággal), esetleg az eljegyzés felbontása, majd a házasság, egészen a gyereknevelésig. Néhány rangos család nőtagjának levelezésein, korabeli feljegyzéseken és szakirodalmakon* keresztül kapunk teljes képet meglepő részletességgel, a megjelölt kor asszonyainak mindennapjairól.

A bizonyos tekintetben személyes levelek mellett, tovább fűszerezi a történetmesélést, a korrajzot, az ismert emberek magánéletével (Jókai, Laborfalvy, Jászai Mari, Blaha Lujza), a pikánsabb, vagy épp a pletykára okot adó történetek részletes ismertetésével. Viszont fontos megemlíteni, hogy még a hétköznapi cselédlány életének szennyes kis részletei sem alantas szórakozást akarnak nyújtani az olvasónak. A jó és a rossz cselédlány, az ő magánéletük is épp annyira része volt az úrinő és családja életének, háztartásának, mint a közeli rokonság. Ezekkel a hétköznapi bonyodalmakkal hozza közelebb az olvasóhoz a Méhely, Biberauer, Veress családok asszonyait. De a szerzők nem rejtegetik a legintimebb témákat sem az olvasó elől, kezdve a női bajokkal, a „preventív fortélyokkal”, majd a gyerekvállalás, a szülés és a higiéniai fejlődésével.

Néha, egy-egy bekezdés erejéig kitekintünk a nemesi családok, vagy épp a parasztasszonyok, a cselédség életére is, hogy egy gyors összehasonlítást végezhessünk a fővárosi középosztállyal, az úri néppel. Majd szerencsére több fejeztet is szentel a cselédségnek, a nem is oly láthatatlan kezeknek, akik segítettek egyben tartani az úrinő háztartását és néha megkeserítették az életét, vagy épp az egész család mulatságára szolgáltak. Tudom csúnya dolog kinevetni a tudatlanságot, vagy az egyszerűséget, de amikor szegény Mari lányos zavarában a sajtos tálat akarja felhúzni a családfő lábára a papucs helyett… nos megnézném azt a savanyú citromot, aki ezen nem mosolyodik el.

A könyvnek egy kisebb visszatérő hibáját emelném ki. A túlbonyolított, sokszorosan összetett mondatokat. Volt nem egy, aminek kétszer háromszor kellett nekiugranom, mire felfogtam, mit szeretne közölni az író. Megjegyzem én sem vagyok kispályás e téren, de ha már nekem is feltűnt és néha zavart, az már jelent valamit.

Nem is különbözünk sok mindenben a századelejiektől. Mindkét korban foglalkoztatta a nőt a család egészsége, a gyereknevelés, az új modern módszerek, a diéta, a spórolás, az új és divatos üdülőhelyek, a szórakozás. Mégis olyan távolinak tűnik ez a (számomra) asszonypróbáló század, mintha egy író fantáziavilágát olvasnám. Elég, ha csak a nagymosások tortúráira gondolunk, amiről még Mikszáth is a következőket írja: „ Ez a szó, amitől a fővárosi embert kileli a hideg. Mosás van a háznál!…Nem is akadt még arra élő piktor, aki egy fővárosi mosást megfessen. Rettentő visszataszító kép lenne az.”

A sok szórakoztató érdekesség mellett, viszont átjárta a történeteket a korra jellemző rasszizmus is, és persze a nők hátrányos társadalmi helyzetéből fakadó egyéni küzdelmek. A nők emancipációs törekvései köré felépített történetek, a nőnevelés nehézségei sem hagyták nyugodni feminista énemet. Szomorú, hogy ezeket az ideológiákat azóta sem sikerült magunk mögött hagynunk, továbbra is meghatározzák a mai modern kor politikáját, hétköznapjainkat. Pedig jó lenne ezekre is úgy visszatekinteni, mint a halcsontos fűzőkre, a fogatokkal tarkított Budapestre, egy letűnt világ kellékeiként emlegetni.

*Bánfalvi Róza: Mit feleljek? Levélminták a művelt hölgy használatára
Pejacsevich Lenke grófnő: A célszerű háztartás és egypár szó a cselédkérdésről
Fischer – Dückelmann, Anna: A nő mint háziorvos
Becz Jolán-féle háztartási kiskáté, stb.

>!
polonkai_eva
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Egészen más szemmel nézek Budapestre, sőt saját magamra is Budapesten, amióta tudom, hogy micsoda múltja van a vidékről felköltöző és itt egzisztenciát teremteni vágyó női sorsoknak. Valahogy a saját gyökértelenségem gyökeret eresztett ezekben a történetekben, mert tudom, hogy valamelyik ismeretlen, paraszti sorból úri-, kávét főzni tudó cseléddé kiemelkedő déd- vagy üknagymamám is benne van ebben a kötetben.


Népszerű idézetek

>!
fióka P

„Ha egy nőnek a méhében magzatot fedezünk fel, biztosan tudjuk, hogy a nő terhes” – értesülünk egy 1876-os tankönyvből.

108. oldal, Hogyan lesz a gyermek?

Kapcsolódó szócikkek: terhesség
7 hozzászólás
>!
fióka P

(…) miként a zsidók haragvó istene, úgy bosszulja meg a butaság magamagát hetedíziglen (…)

332. oldal, "A nőnek teljes élete nyomorult"

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
9 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

Az úrinő legalább annyira elképzelhetetlen levelezés nélkül, mint kézimunka vagy főzés nélkül.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: főzés · kézimunka · levelezés
>!
Boglárka_Madar P

Az ételízesítőnek használt szárított paradicsom elnevezés alapján aszalt paradicsomra gondolhatnánk, holott nem erről volt szó. A paradicsomot feldarabolták, megfőzték, átpasszírozták, majd besűrítették. A kihűlt masszából ezután olajozott papírra kis halmokat raktak, és ezeket lelapították, végül az egészet szellős helyre tették száradni. A szárított paradicsomlapocskákat úgy használták, mint ma az ételízesítő kockákat, levesbe, mártásba rakták bele.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: paradicsom
3 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

A „női borászkodásnak” megfelelő ecetkészítés a háziasszonyi önbecsülés alapja lehetett, a tartósításon és az ételízesítésen kívül ugyanis takarításra, fertőtlenítésre és gyógyításra egyaránt használták. Laborfalvi Róza mellett – aki például a levendulás ecetét nem is étkezésre, hanem visszatérő fejfájásrohamai kezelésére használta – Jászai Mari is büszke volt különféle saját készítésű eceteire, külföldről hozatott magának ecetágyat.

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jászai Mari · Laborfalvi Róza
4 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

Akadtak olyanok is, akik akkora szégyenként, anyagi gondjaik nyilvános leleplezéseként élték meg, ha nem mehettek nyaralni, hogy pár hetet inkább lefüggönyözött fővárosi lakásukban bujkáltak, mint hogy kiderüljön az igazság.

261. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyaralás · szégyen
>!
fióka P

[…] a Jókai család tagjai a későbbiekben is a főzőtudományból olvasták ki a női jellemet: más alkalommal éppen barackbefőzés közben, a cukorszirupot ezüst merőkanállal az üvegekbe meregetve találtak rá – a tevékenységet amúgy mérhetetlenül élvező – Jókaira, és Laborfalvi Róza lánya, II. Róza anyányi lány létére sehol sincs, mikor a nevelőapja kénytelen elvégezni egy női feladatot. Mit ad isten, annak a semmirevaló lánynak kis idő múlva balkézről való kisgyermeke születik, és ezen egy befőzést szabotáló nő esetében nincs is mit ámulni.

191-192. oldal, "Őrzőangyal a paradicsomos káposzta fölött"

Kapcsolódó szócikkek: befőzés · Jókai Mór · női szerep · szabotázs
>!
szadrienn P

A szerelmesek szóbeli és írásbeli évődéseihez kitűnő forrásul szolgálhatott a szerelmi szótár, amelyben mitológiai és bibliai alakok, valamint a szerelemben fontos fogalmak – szenvedély, titok, rágalom – meghatározása szerepel betűrendben, ilyeténképpen: „Plato. Az a görög bölcs, aki föltalálta a platoi szerelmet. A mi abban áll, hogy az ember az asztalon alszik, és az ágyban vacsorál.”

>!
szadrienn P

1908-ban már el lehetett azzal adni a kezdetleges porszívót, hogy úgy szív, mint a vámpír…

>!
Boglárka_Madar P

A leánynevelés fontos része volt, a sokat hangoztatott takarékosság jegyében, a háztartási számadások tudományának elsajátítása. Amíg egy leány nem tudta megbecsülni egy háztartás éves szükségletét és ennek költségét például cukorból vagy húsból, addig a nevelését nem tekintették befejezettnek.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háziasszony · háztartás · nevelés

Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Szabina: Péntek? Csajok!
Telkes József: Karrierkönyv
Gábor Andor: Doktor Senki
Dér Endre: Parázs
Pakots József: Egy karrier története
Bródy Sándor: A nap lovagja
György Péter – Turai Hedvig (szerk.): A művészet katonái
Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig
Lee Bryce: A sikeres nő nem férfi
Fábri Anna: Magánélet Széchenyi István korában