Finnugor ​vámpír 215 csillagozás

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Na, és most elolvasom a N(itt egy finnugor napilap neve jön)ot , mondja a hősnő, aki vámpír. Ez már a címből kitűnik: itt és ma ilyesmik mozognak. Bármi. Elég mulatságosan. Van leírva ez a mozgás, gyors könyv, olvasója gyorsan hozzászokik a mához és a vérszipolyhoz. Az egyébként meseíró kezdő vámp(ír) unokához meg nagymamához, aki igazi nagyi, csak picit kimerült, mert egész éjjel férfiak vérét szívja. Szerepelnek tehát férfiak is, úgy mellesleg. A férfiak angyalok. Meg hát vértömeg.

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
Európa, Budapest, 2011
252 oldal · ISBN: 9789630797405
>!
Európa, Budapest, 2011
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792844
>!
József Attila Kör / Kijárat, Budapest, 2002
196 oldal · ISBN: 9639136816

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Oscar Wilde


Kedvencelte 20

Most olvassa 3

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

fulbea P>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

(Szerb Antal óta tudjuk, hogy a bölcsészdoktor a fölösleges tudományok tudora.)

Adott egy sorsával elégedett, jól funkcionáló többszáz éves vámpírnő nagymama, és a magát még kereső ifjú vámpírhölgy-jelölt, a bölcsész végzettségű unoka.
Voltamper Jerne Angliában tanult, ahová szúrós jellemű nagymamája küldte.Bölcsészként az irodalom és meseírás csinnyát- bínnyát szedte magára külhonban, majd hazatérve Budapestre igyekszik nagyija kedvére tenni, és a vámpírok életmódját magára erőltetni. Keresi a megfelelő munkahelyet, amivel keveset kereshet, és ismerkedik a leendő áldozataival.

A történet cselekmény szempontjából nem igazán izgalmas, leginkább a vámpír életmód miatt lehet számottevő, mert úgy érzékeltem olvasás közben, hogy a szerző tanulmányozhatta és felhasználta a fellelhető vámpír-történelem forrásait. Ugyancsak ismertetőt ad halványan a mesékről is.

A főszereplő a szemem előtt nagyjából úgy jelent meg, mint Wednesday Addams fiatal felnőtt kivitelben. A folyamatos érces, groteszk, abszurd, ironikus hangvétel nagyon vicces-vámpírosra sikerült. Nagyon emlékeztetett az antiszociális, emberkerülő lányra. Jerne azonban szerette a meséket és az irodalmat.

A kötet értéke nagy részben a szöveg kiváló, intelligens szókincse, szófordulatai, abszurd és gyilkos humora. Az viszont folyamatosan. Épp ezért egy tömény szöveget kapunk, amire figyelni kell bármennyire is laza-vicces beszámolónak tűnik. Folyamatosan irodalmi és egyéb művészettel kapcsolatos beszúrások, poénok és utalások lelhetők fel a szövegben. Reagál az akkori magyar társadalmi helyzetre, a berögzült sztereotípiákra. Talán Békés Pál: Érzékeny útazások Közép-Európán át című írására emlékeztet a stílusa. Békés Pál is annyira tudott dús, érdekes, és bő szókincs készlettel dolgozó mondatokat írni, hogy gyönyörűség olvasni. Valami ilyen történt itt is.

Élveztem az olvasását!

2 hozzászólás
dontpanic IP>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Úgy érzem, hogy rengeteg olvasta, illetve rétege van ennek a könyvnek, és valószínűleg mondjuk az első kettő-hármat fedeztem fel ilyen-olyan mélységben.

Persze a legfelső réteg a vámpírparódia. Az első oldalakon találkozunk egy üdítően flegma főhőssel, és jókat nevetgélünk azon, ahogy csetlik-botlik az annyira ismerős magyar valóságban. Aztán valahogy a vámpírság, ezzel együtt a vámpírregények paródiája is lefoszlik a történetről. A könyv második részében (amiben Jerne teljes, kifejlett vámpírként szerepel), már szinte semmit olyan momentum nincs, ami megkülönböztetné a főszereplőt egy átlagos magyar fiataltól. Érdekes változás ez – az első részben keresi a vámpíridentitást, és miután megtalálta, olyan mértékben azonosul vele, hogy már nincs is szüksége arra, hogy ez az azonosulás bármiben is kifejeződjön, akár a szövegben, akár a cselekedeteiben.

Ez az első réteg, de ahogy látszik, a könyv vámpírparódiának nem az igazi.

Aztán… egyszerűen nem tudtam nem bölcsészregényként olvasni a könyvet. Annyira ismerős volt az egész. Már csak a vámpír = bölcsész analógia is annyira bölcsészesen önironikus, játékos, mégis keserű. A bölcsész, aki csak szívja a család/társadalom vérét, magát elefántcsonttoronyba képzeli, és csak látszatmunkát végez.
De nem csak ez. A könyv első felében Jerne szellemi munkát végez, bölcsész diplomájának megfelelőt, de ez a munka igazán nem kihívás, Jerne nem nélkülözhetetlen munkaerő, aki mozgósítja kreatív szellemi képességeit, hanem igazából tisztességes iparosmunkát végez. Közben persze dédelgeti saját művészeti álmait, még dolgozik is a megvalósításukon, talán még kicsit hisz is benne. De ha nem is hisz, legalábbis a munka unalmas perceiben azért álmodozik egy kicsit róla. Aztán jön a szimbolikus halál, ami után Jerne munkája már a felszínen sem szellemi, a főhősnek már látszat-értelmiséginek sincs energiája lenni, és az első néhány akadály után a saját, személyes művészeti céljairól is lemond, és csak sodródik. Aztán a könyv végén spoiler

Eléggé tetszett ez a vámpír = bölcsész olvasat, nyilván mert azért itt-ott eléggé tudtam vele azonosulni (persze csakis a vámpír részével, nem a bölcsésszel :P).

És akkor még valószínűleg van itt jó pár réteg, állatmesék, freudi és ödipuszi olvasatok, és akkor még nem beszéltünk Jerne neméről, ami pedig megint mennyire nagyon érdekes! Én komolyan nem tudnék állást foglalni, hogy Jerne nő vagy férfi, egyszer természetes módon az egyiknek képzeltem, aztán a másiknak. Azért van egy-két támpont, ami alapján tudnék tippelni, de nem akarok, mert ez pont hogy így izgalmas, és nyilván a lényeg talán éppen az, hogy ne foglaljunk állást.

Szóval ez a regény vámpírparódiának gyenge, cselekménye tulajdonképpen nincs, viszont mennyiféle olvasata van, milyen szép szimbolikái, milyen finom játékai!
Élvezettel szívtam ki belőle az összes bölcsészkedést, lassan, finoman ízlelgetve, ahogy a vámpír szívja ki a vért a nyakból. :)

Cukormalac>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Eredeti ötlet, számomra szimpatikus intelligens humor, érett, magabiztos prózanyelv – viszonylag sok minden megvan Szécsi Noémi debütáló regényében, ami miatt akár kiválóra is értékelhettem volna, de hát hiába a briliáns első rész, ha a másodikra már halványult iránta az érdeklődésem. Pedig bekezdéseit tényleg mindvégig az alapos utánajárás, a mérhetetlen háttértudás jellemzi: igazán nem semmi az ide pakolt, óriási mennyiségű és remekül becsomagolt ismeretanyag a vámpírok világától egészen a mesék hagyományáig, mindezért jár a kalapemelés.

Viszont a mű második felében a cselekményt háttérbe szorította valamiféle megfelelési kényszer (a kell pedig nem tesz jót a múzsáknak), aminek köszönhetően dupla annyi bölcsészpoén fért bele, elvéve a reflektorfényt egyébként teljességgel szimpatikus és határozottan szórakoztató főszereplőnkről (Voltamper Jerne) meg az ő fergeteges nagyijáról. Bár Oszkár bácsi spoiler, meg az O. fedőnévre hallgató, Kaffka Margit-hasonmásversenyt toronymagasan nyerő költőnő spoiler sem rossz figurák, egy idő után kevésbé tudtam befogadni, hogy szinte minden rövid fejezetre jut egy kaland vagy agyzsibbasztó eszmefuttatás.

Az biztos, hogy a műben íródó Rohadt állatokat is kézbe veszem majd hamarosan, ahogy az írónő más regényeit is, mert kicsit fura volt, hogy mindeddig nem találkoztunk. Egészen kellemes meglepetés volt ez a paródiába hajló groteszk (denevér)szárny-próbálgatás.

>!
Európa, Budapest, 2011
252 oldal · ISBN: 9789630797405
sztimi53>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Hát nem egy állatmese, rejtett társadalomkritikával, de meglehetősen vicces. Én élveztem, szívemben álnokság. Aki hősét Voltampernek nevezi, Coitus Interruptus nevű feltörekvő rock zenekart kreál, vérpalacsintáról ír, káromkodásként elküldi az angyalt Anatole France-ba, az nekem jól ír. Ha nem is állatmese, mégis odaszól a magyaroknak, és megjósolja a nemzethalált. A nyelv, nyelvtan belekeverése külön örömet okoz, a költőnővel folytatott „órák” leginkább. Nagymama, szeretlek! Nem is tudom mi a szórakoztatóbb, a pre vagy post mortem vámpírélet. Az első csattanóval zárul, nem is kicsivel, a másik kötőtűvel, porral és porzsákkal. Érdekes első regény, bárha tudnék ilyet írni. …azért csak jó Magyarországon élni minden hibája ellenére, legalábbis nekem ezt sugallta a finnugor vámpír. Majdnem öt csillag.

7 hozzászólás
atalant IP>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Na, ez a kiadás a remek példája annak, hogy egy tetszetős borítóval olyan könyvet is el lehet nekem adni, aminek a fülszövegét olvasva már hajítottam is volna a sarokba… De, Attila -mondom magamnak- olyan szép ez a borító, hogy mégis nézzük már meg magunknak ezt a Szécsi Noémit, vajon mit tud?
Hát Noémi olyat tudott, hogy a vámpíros prekoncepcióimat feledtetve egyre jobban beleragasztott az ezredfordulós szatírájába. A nyelvezet feltűnően választékos, a fogalmazás intelligens. A többi könyve is felkerült a listámra. Lehet, hogy több kortárs magyart kéne olvasnom.
Nem azt mondom, hogy tökéletes, de a kicsit bárgyúan vicceskedő, vérszívós álca alatt egy tipikusan mai magyar fiatal útkeresése bújik meg, aki ide-odacsapongva keresi a helyét a világban, miközben többé-kevésbé próbál megfelelni a saját és mások elvárásainak. Persze a mások (mint a nagymama) mindig jobban tudják. Kinek ne lenne ismerős? Ja, és itt van még a vámpír-dolog is, de nekem ez inkább csak a borongós alaphangulatot és a folyamatosan felbukkanó, szarkazmusba és fekete humorba mártogatott szituációkat szolgáltatta.
Volt egy bája annak, hogy valamikor december elején kezdődik a könyv, és most olvastam. Néha van kedvező folyománya is annak, hogy a fogyasztói társadalom mintapéldánya vagyok. Ha más nem, hát ez a könyv. Meg a marcipános túrókrém.

vargarockzsolt>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Vicces, posztmodern vámpírmese. Egy magával ragadó történet nagyon hiányzik belőle, de mulatságos.
A művelt kritikusok pl. ilyeneket írnak róla:
„A mesék által felvázolt textuális tér a Finnugor vámpír narrációjának diszperzív olvasatait is lehetővé teszik: Szécsi Noémi regénye olvasható „ellen-Piroska és a nagymama”-ként is, amely végül a nagymama halálával végződik, de felfedezhető a történetben egy rejtett Andersen–Grimm ellentét is. ”
(Németh Zoltán: http://www.forrasfolyoirat.hu/0407/nemeth.html)
A „mezei olvasó” viszont a poénos dumákkal kell hogy beérje. Például ilyenekkel:
Az alkohol árt nekem. Vidámmá és kedvessé tesz.
vagy
De kérve kérlek, ne írj ilyeneket, hogy „A róka egész délután orálisan fixált volt”. A meséidben annyi idegen szó van, amitől egy négy-öt éves gyerek holtan fordul le az ágyról.
Van akinek ez nagyon bejön, például a Christopher Moore regények kedvelőinek.
Én néha röhögcséltem, néha meg untam.

8 hozzászólás
vicomte P>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

A könyv egy jó évtizede, még a gejl vámpírromantika elharapózása előtt írt modern és szatirikus kis magyar rémtörténet.
De mégsem csupán ennyi. Sokkal inkább kétségbeesett, ámde szégyenlős sikkantás arról a kilátástalanságról, amely – hiába teltek az évek – nem hogy nem szűnt meg, de a korábbinál is jobban sújtja a fiatalokat, vagy legalábbis egy bizonyos rétegüket.

Jerne, a vámpírnagyi által bölcsésznek kiképeztetett főszereplő, a partvonalról lesi a világot. Igazából fogalma sincs róla, hogy mit is kezdjen az életével (majd a halálával), így aztán ostobácska, átlátszóan állatmesének álcázott történetekkel szórakoztatja magát.
S miközben várja, hogy valami történjen már vele és körülötte, valójában mást sem tesz, csupán enerváltan idomul a környezetének elvárásaihoz, amely közben – mint valami újkori Orlandónak –, még a nemi identitása is elvész.
Ez a konfliktusok elkerülésére kifejlesztett kaméleonkodás a főszereplő legfőbb jellemzője. Még a napjait kitöltő látszatmunkát is csak azért vállalta el, mert a nagyi erre kényszerítette, de ebből is olyat választott magának, amelyet a legcsekélyebb energia befektetéssel végezhet.

Ami nem is meglepő, hisz a történetben megjelenő alakok mintha mind elszívnák Jerne önbecsülését, cselekvőkészségét, indulatait, míg végül csak egy látszatéletre elegendő életerő marad benne.
És ez az igazi szívás.
Mert ha ezek nincsenek, akkor tényleg olyan, mintha valaki parazitaként élősködne rajtad.

11 hozzászólás
egy_ember >!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Finnugor vámpír (Vespertilio finno-ugricus): a közép-európai vámpír (Vespertilio centralis) ritka alfaja. Nem tévesztendő össze a magyar vámpírral (Vespertilio hungariensis). Utóbbinál jóval ősibb fajnak tudja magát. Rendkívül ritka, eddig mindössze két egyedet sikerült egyértelműen azonosítani. Nem minden esetben szép, de mindig van benne valami arisztokratikus.
Élettere Budapest. Innen csak ritkán mozdul ki, akkor inkább nagyobb távolságra. Hosszú vándorutakra indulhat, de mindig hazatér, vagy legalább a hamvait hazahozzák.
A nappali órák nagy részét ébren tölti. Átlagos embernek álcázva magát munkába jár, szociális kapcsolatokat teremt, ezért különösen veszélyes. Sem a napfény, sem a kereszt, sem a fokhagyma nem zavarja meg különösebben. Van tükörképük, ez is megnehezíti az azonosításukat. Viszont nem fogyaszt alkoholt, és ez magyar területen segíthet a felismerésükben.
Többnyire igazodik a nemzetközi sztenderhez: kíméletlen, erkölcstelen, konzervatív, elitista, arrogáns és agresszív.
Fajtaspecifikus jellemzői: Nem ismeri népe történetét, de büszke rá. Szociális érzékenysége gyenge. Kitartó, de levertségre, depresszióra hajlamos. Alapvetően magányos fajta. Nem mentes az érzelmi szadizmustól, de lelke legmélyén puritán Humorérzéke nem különösebben fejlett. A figyelemelterelés mestere. Saját érzelmei nincsenek, de ügyesen imitálja azokat. Erős rémület vagy sokk hatására alaptermészetével ellentétesen, altruista módon kezdhet viselkedni, és ez az állapot tartósan fennmaradhat, de vérszívásra ebben az állapotában is szüksége van.
Fokozottan védett!

7 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

Sej-haj denevér, bennünk van a kutyavér.
Milyen egy finnugor vámpír? Az biztos, hogy nem olyan, mint egy ámerikai. Sokkal földhöz ragadtabb, azt leszámítva, hogy tud repülni, és sokkal cinikusabb és gonoszabb. Szécsi Noémi remekül alkotta meg őket, görbe tükröt mutatva nekünk, magyaroknak. Ugyanis a finnugor vámpír nekünk, rólunk szól, és az elgondolkodni valót fergeteges humorba csomagolja az írónő. Észre se vettem, de hangot kiadva nevettem rajta, és néztek is rám a villamoson. :) A nagymama karaktere meg külön megérne egy misét (ha ezt hallaná, kapnék tőle a fejemre, még hogy mise…).
Mindenkit arra tudok biztatni, ismerkedjen meg a finnugor vámpírokkal, de azért tartsa meg a távolságot tőlük, nehogy túl ízletes falatnak tűnjön.

29 hozzászólás
Amadea>!
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

– Nagymama, miért olyan fehér a bőröd?
– Mert már halott vagyok.
– És miért vannak olyan hosszú fogaid?
– Hogy könnyebben kiszívhassam az áldozataim vérét. Bánatomra, amilyen kevés, elsatnyult vámpírvér van benned, neked nemigen lesznek hasznodra, ha ugyan egyszer kinőnek, te büdös kölyök.

Vicces, szórakoztató történet, de nem hagyományos vámpírregényről van szó, inkább Jerne útkeresése áll a középpontban. Nagymama forever:D


Népszerű idézetek

Krenai>!

Megijedtem nagyon, de aztán mégis elmentem kakaót főzni.

10. oldal, 1. fejezet (JAK / Kijárat, 2002)

6 hozzászólás
Véda P>!

Az alkohol árt nekem. Vidámmá és kedvessé tesz.

28. oldal

Pixelhiba>!

Nagymama a tányérom tartalmát kezdte el vizsgálgatni.
– Mit eszel, mi ez a szörnyűség?
– Saláta.
– Ez nem ad neked örök ifjúságot. Annyiszor mondtam már, Jerne, hallgass a nagymamádra. Ha akarsz valami igazán táplálót, rendelj egy pizzafutárt.

26. oldal, Budapest: József Attila Kör (Kijárat, 2002)

sztimi53>!

Ne túlozd el kisszívem. Egy vámpír nem munkára született. Többek között ezért taníttattalak bölcsésznek.

100. oldal, Európa, 2011.

Kapcsolódó szócikkek: vámpír
Shanara>!

Amikor egyik péntek délután hazaértem, és beugrottam üdvözölni a nagymamát, láttam ám, hogy irtózatosan pakol. Egy sámlin állt, és a horrorgyűjteményét hajigálta egy papírdobozba.
– Vendég jön – magyarázta.
Felhívtam a figyelmét, hogy amennyiben semleges, esetleg egyenesen barátságos enteriőrt szeretne kreálni, talán a sarokban álló márványkoporsóra fókuszáljon, amely nappali nyughelyéül szolgál. Ügyet sem vetett rám.

65. oldal (Európa Könyvkiadó, 2011.)

3 hozzászólás
Shanara>!

A művészeknek úgy kell a depresszió, mint egy falat kenyér: előtte, utána, helyette.

183. oldal (Európa Könyvkiadó, 2011.)

Pixelhiba>!

… munkakedvem serkentésére rangadót rendeztem a költészet 6 legnépszerűbb alapgondolata között: 1. szép vagy és szeretlek, 2. nem szeretsz, 3. nem szeretlek, 4. halhatatlan vagyok, 5. carpe diem, 6. évszakváltás – türelmesen húztam a strigulákat minden vers után. Jermák csak 12 körül nézett felém, amikor a „szép vagy és szeretlek” és a „carpe diem” – akik már a kezdet kezdetén jelentősen elhúztak a mezőnytől – végső presztízscsatájukat vívták.

72. oldal, Budapest: József Attila Kör, Kijárat Kiadó, 2002

sztimi53>!

A koporsóval mi lesz? Az nem megy Helsinkibe? – kérdeztem hazaérve a használati tárgyakat csomagoló nagymamától.
– Nem, majd veszek egy szép újat magamnak odakint. Azt akarom, hogy nekem Magyarországon mindig legyen egy koporsóm. Hogy érezzem nem örökre mentem el. Lesz még itt nemzethalál. Én bízom a magyarokban.
– Nekem az itt kell megvárnom?
– Igen. Képzeld csak, milyen érdekes lesz végignézni, ahogy a vesztébe rohan az ország.

154. oldal, Európa, 2011.

Kapcsolódó szócikkek: koporsó
1 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

– Tudod, volt egy időszak az életemben, amikor nem ettem húst, nem ittam feketekávét, nem dohányoztam, és nem fogyasztottam alkoholt.
– Dicséretes.
– De egyszer véget ér a boldog gyermekkor.

85. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Vajon miért vagyok ilyen elviselhetetlenül bölcs? Azért, mert már meghaltam, vagy azért, mert sokat mosogatok?

163. oldal, Európa Kiadó, 2011


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Attila koporsója
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Chloe Neill: A lányok olykor harapnak
Imre Viktória Anna: Első [dene]vérig
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Karen Chance: Holdvadász
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök