Szécsi Margit, „a világ női vagánya” az avantgárd eredetű nyelvi modernitás jegyében alakította hol elégikusan fátyolozott, hol hetyke, játékos, humoros líráját. Verseinek fő szólama a teljességigény veszélyeztetettsége, a morál fenyegetettsége, a szabadsághiány személyiségtorzító volta. A válogatás nyolcvannégy verset ölel fel az 1928 és 1990 között élt költő (Nagy László felesége) munkásságából – a címerszerű kisebb művektől a nagyszabású kompozíciókig.
Szécsi Margit válogatott versei 2 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2002
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 3

Kiemelt értékelések


Sokat gondolkodtam, hány csillagot adjak a kötetnek.
Nagy László munkásságát nem ismerem, így ebből a szempontból elfogulatlanul nyitottam ki, mégis kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet. Azért is választottam egy válogatáskötetet, hogy valamivel átfogóbb képet kapjak.
Összességében nagyon dinamikusnak találom a verseit. Néhol egész versszakokat nagybetűvel ír. A képei alapján (paripa, forgás, hold, csillag) József Attila, Kassák és a finnugor mitológia is beugrott. A különös kötőjeles szóösszetételek Adyt idézik számomra. Ritmikailag megint csak a finnugor hagyományt is József Attilát tudnám említeni. A visszatérő képeken kívül szeret gondolatritmussal és ismétléssel élni, például refrént használ, de olyan is van, ahol az első versszak megismétlődik az utolsóban. Nagyon érdekes, ahogy ez a sajátos pogányság keveredik a keresztény hagyománnyal, a népi gondolkodásmód a városival, a hagyomány a modernséggel, a profán a szentségessel.
Van egy-két olyan verse, ami igazán megfogott első sorától az utolsóig, például A Bibliás Tenger, a Birodalom, Óda a tengerhez.
Vannak még olyanok, amelyek kedvesek nekem, például az Arany koronafürt vagy a Sláger, ezek rövidebbek.
Nagyon izgalmas, amikor magához ír, például a Levél magamhoz. Helyenként még meg is szólítja magát Margitként. Ezek intelemfélék: vigyázz, Margit, el ne rontson a nagyvilág!
Nagy Lászlóhoz írt verseiből egy nagy-nagy szerelem sejlik fel. Szerettem volna ismerni őket, hogy milyenek voltak együtt.
Viszont volt egy-kettő, amivel nem tudtam mit kezdeni, és nem tudom, hogy én vagyok kicsi ehhez, vagy más a kor irodalomfelfogása, elvárása. Ilyen például A Nagy Virágvágó Gép, a Venni, járni benne (kiinduló képe a piros hippi-cipő), A Rózsaszinű Dzsip. A Fotós-éneket még gimiben, médiaórán ismertem meg. Azt hiszem, elég jól jellemzi a korszakot.
Volt egy olyan érzésem is, hogy aki egy Szécsi Margit-verset ismer, az az összeset ismeri. De ez nem azt jelenti, hogy unalmas, inkább azt, hogy egységes. Nem akarom kimásolni Tarján Tamás ismertetőjét, de nekem is az jött le, hogy alapvetően az ember és a világ küzdelmét fogalmazza meg, az üzenete pedig nagyjából az, hogy ne hagyd magad, maradj meg önmagadnak.
Mindezzel együtt négy és fél csillag. És remélem, mások is kedvet kaptak hozzá.
Népszerű idézetek




Körülötted bolyongok
Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.




Kondor Béla
Dalnoké: bor.
Boré: dalnok.
Kordéban: ló.
Én, rab, oldok.
Ó, bal kondér!
Léda: bornok!
A bolond kér –
Én, rab, oldok.
Bér-dalokon
él-abordnok
korodban él –
Én, rab, oldok.
Ó, dér-balkon!
Béna lordok!
A bokron: Dél.
Én, rab, oldok.
142-143. oldal




Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle.
Elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.




Dikhec, világ! rikkant Richárd,
sose kajáltam olyat,
hogy országot se igértem
s adják alám a lovat!
137. oldal (A rózsaszinű dzsip)




Bicskám és szívem kinyitva
A menny alatt,
gépfegyver-csipkézte mű-márványok,
lerontott traverzek, állványok,
lepusztult bálványok alatt
élek:
bicskám és szívem kinyitva.
Valami énekel bennem
zokogva és tanítva.
Végtelen nevetéseim
csillagozzák halálomat.
Bohóc és anya vagyok
s szerető.
De ringyó soha.
Műhelyem lett a föld, az ég,
beborít a csillagok pora.




József Attila emlékének
Kinek haján átlátni
mint a téli erdőn,
ki mint élő üveg-csontváz
vonul oly esendőn:
annak jön jól a halál,
s hol többé nem fázik,
sír felé a hat lovakkal
vígan kocsikázik.
Tudom, Maga se akart
erejében halni,
fiatalon a szárszói
temetőben lakni.
Torkából még a madár
okkal s tüzesen szólt,
nem volt bolond – inkább hiszem,
mindenki bolond volt.
Kinek bomlott honában
dolga: dala volna,
sikongatva tér a sírba
mintha megbomolna.
Kinek bűne a szeme,
vértezze bár hűség,
tudom, holtra-érleli a
méltó keserűség.
Kiforgatják a szegényt
szavából, hitéből,
még a saját bőréből is,
saját ép eszéből.
Okos szűzét orozzák,
rávarrják a condrát –
nem vágyik az ember földbe,
csak beletiporják.
34-35. oldal




Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava 98% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Erőltetett menet 96% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Naptár 99% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Mesebolt 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év 96% ·
Összehasonlítás