Năhar 32 csillagozás

Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar

India ​- az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek Indiája, a Taj Mahal, márványpaloták és dzsungelek Indiája – ide visz el legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Năhar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagyúr, Năhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. És nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1940

>!
M-érték, Budapest, 2008
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477214
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 963547721X
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631532968

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
vighagika
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Elolvastam ezt is, mert kitűztem célul, hogy mindenen átmegyek, ami a polcunkon található. A könyvet még anno anyukám vette, kérdezgettem is róla, de nem sokat mondott.
Nos, maradjunk is ennyiben, hogy átmentem rajta.
Nem olvastam még útleírást soha, valamint Széchenyi Zsigmondnak is ez volt az első könyve, amit a kezembe fogtam. Nem lesz kedvenc, de nem is volt rossz, csak nem az én világom.

1 hozzászólás
>!
Zsófia_Karolina_Sarolta_Denk
Széchenyi Zsigmond: Năhar

A valaha megélt, leírt legjobb indiai útikönyv. Feledhetetlen Széchenyi-stílusban vadászoknak, utazóknak, india-mániásoknak, de főleg Széchenyi-szerelmeseknek!

Mert a legszebb trófea ugyebár a Náhar.

>!
Fukka
Széchenyi Zsigmond: Năhar

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.” Még tiniként olvastam….és ez az idézet a könyvből azóta is a legnagyobb kedvenc.

>!
Lahara ISP
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Egyszerre kezdtem el a Csuival, de mindig csak kicsit olvastam belőle, és el is felejtettem jelölni.
Széchenyi nagyon szépen ír itt, leginkább az utazás mozzanatai és a kulturális leírások érdekeltek. Meg persze az állatok.
És persze, a kor része volt a trófeagyűjtés, de még mindig nem. Az a rész nem.

>!
Csuti
Széchenyi Zsigmond: Năhar

A kedvenc Sz. Zs. könyvem. Élveztem a stílusát, több, mint vadásznapló.

>!
Sünike
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Ifjú koromban faltam Széchenyi Zsigmond könyveit. Ezt is legalább háromszor olvastam. Élveztem India bemutatását, az elefánthátról való tigrisvadászatot.


Népszerű idézetek

>!
Lahara ISP

Hallom, hogy a könyvkereskedők pontos statisztikát vezetnek a vásárló közönség különböző gyengéiről. Hogy tudniillik ki minek dől be. Ki hol viseli az Achilles-sarkát. Van, aki a fedőlaptól, van, aki a képektől, van, ki a befejező soroktól szédül meg. Sőt, állítólag olyan is akad, aki kizárólag a könyv súlyától s betűk nagyságától teszi függővé választását.

16. oldal

>!
Csak_Okosan

Itt járt barátaim egyike valamikor így beszélt nekem a Taj Mahalról:
– Leírhatatlanul szép. Gyönyörű. Csak azt sajnálom, hogy megnéztem. Mert ha nem
láttam volna, még sokkal jobban tetszene.
Ebben a kijelentésben sok az igazság. Amiről túl sokat hallunk, amit mindenki agyon
magasztal, aminek képét minden képeskönyvben megtaláljuk s kiválóságait betéve
tudjuk, azt tulajdonképpen kár megnézni. Mert hiába, az emberi fantázia határtalan.
Szárnyai fáradhatatlanok. És a túlcsigázott, túl magasra röptetett képzeletet a valóság
csak nagy ritkán éri utol. Akármilyen szépet alkosson is az ember keze, képzelete mindig
felül tudja licitálni, mindig övé az utolsó szó.

>!
Csak_Okosan

Érzem, hogy „mi" alatt fehérembert ért az öreg. Holott ő párszi. Azt is észrevettem
már, hogy sok párszi örülne, ha fehérnek néznék. Akárcsak az amerikai, kinek viszont
gyakran az a vágya ― különösen külföldön ―, hogy angolnak tartsák. Legalábbis
egyelőre.

>!
Csak_Okosan

Tudjuk, hogy Angliában milyen fontos intézmény a klub. Elsőrendű életszükséglet. És
ha Angliában fontos, az angol gyarmatokon még sokkal fontosabb. A legfélreesőbb, a
legsötétebb vadonbeli fészek sem lehet meg klub nélkül. Ha két angol hajótörött lakatlan
szigetre sodródik, első dolguk a klubalapítás. Érdekes volna megtudni, hány klub lehet
Indiában? Meg hogy a klubok száma miképpen aránylik, teszem a kórházak számához?

>!
Csak_Okosan

Meghívónkat Július Caesar írta alá. Sajátkezűleg. Méghozzá kapitányi rangban. Nem
tudjuk F-el mire vélni ezt a váratlan meglepetést. Áprilisi tréfa decemberben? Talán nem
jól olvassuk? Tudtommal Julius Caesar már innen-onnan kétezer éve meghalt és azóta
sem hallottam hasonnevű úrról. Különösen angolról.

>!
Csak_Okosan

A
maharadzsa rendkívül előzékeny, ö is sokat reménykedik, akárcsak a nagpuri
Dadabhoyék. Reméli, hogy tetszik nekünk India s reméli, hogy titkárai kényelmes lakást
találtak számunkra. Persze minden reményét beteljesedettnek valljuk, mit is tehetnénk
egyebet. Lám, az udvariasság milyen jellemtelenné teszi az embert.

>!
Csak_Okosan

Hiába, nem az a fontos, milyen öreg valaki. A fontos az,
hogy hogyan öreg.

>!
Rozgonyi_Ildi

Ezúttal is, mint minden állatkerti rinocérosz láttára, eszembe jut a londoni „Zoo” ápolójának felejthetetlen mondása. Amikor is az ottani orrszarvút szemlélők közül, meglehetős testes, idősebb hölgy aziránt érdeklődött, hogy ez vajon hím avagy nőstény rinocérosz-e?
– Bocsánat, asszonyom – válaszolta udvariasan az őr –, ez olyan kérdés, mely kizárólag egy másik rinocéroszt érdekelhet.

>!
Csak_Okosan

Nem tudom, miféle fa lehet ez a miénk. Madzagszerű kocsányon hosszúkás,
uborkaforma gyümölcsök lógnak rajta. Ha tehát egyéb eredményre nem is számíthatunk,
az uborkafára nyilván mégis sikerült felkapaszkodnunk. Ezt pedig nem mindenki
mondhatja el magáról.

>!
Csak_Okosan

Ujjongó örömömet F jelenléte fokozza teljessé. Hogy ketten örülhetünk. Mert
sorscsapást vagy bánatot önmagával intéz el az ember. Ahhoz nem kell bajtárs. Hanem a
valódi örömérzés kibontakozásához segítség kell. Az örömet meg kell osztani – csak
akkor érezhetjük teljes egészében.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam
Kenneth Anderson: Ilyen a dzsungel
Véber Károly (szerk.): Ébred a dzsungel
Jim Corbett: Emberevő leopárd
Jim Corbett: Hideg veríték
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
Molnár Gábor: Ahol az ösvény véget ér
Rácz Antal: Kwa heri Tanzánia!
Molnár Gábor: Holdárnyékban az őserdő
Molnár Gábor: Barátom, a vadon