Năhar 38 csillagozás

Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar Széchenyi Zsigmond: Năhar

India ​- az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek Indiája, a Taj Mahal, márványpaloták és dzsungelek Indiája – ide visz el legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Năhar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagyúr, Năhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. És nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1940

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
M-érték, Budapest, 2008
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477214
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 963547721X
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631532968

6 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.”

Zsiga bácsi annyira szimpatikus, hogy olyan a könyvélmény, mintha egy cimborám sztorizását olvasnám a néha hajmeresztő, néha szürreális, de egészen biztosan nem mindennapi kalandozásairól. Mikor kifejti, hogy sohasem tudna majomra lőni, szeretnék leülni elé, és rávilágítani, hogy miért nem bántunk macskaféléket sem. :) Egy macskafélével barátkozni kell, elnyerni a bizalmát, megvakargatni a füle tövét, kérem. :D Bár tigrisfülvakarásra azért nem vállalkoznék. Meg indiai útra sem.
Mérhetetlen kosz, aranyozott tróntermek, nyomor, fényűzés, kiabáló pávák, szent tehenek, legyek, maharadzsák, kígyókultusz, Taj Mahal, udvari galambijesztő, titokzatos sadhu. Az országot ismertető részletek masszívan riasztóak néhol, ámde tele vannak szórva csupa izgalmas infóval, úgyhogy annak ellenére is érdekelt, hogy huszonöt cibetmacska meghitt barátságáért sem utaznék a világ eme távoli csücskébe. Nem is tudom hirtelen, hogy a vad közegészségügyi állapotok, vagy az eltartott kisujjas elit udvari vadászatok hangoltak le jobban, de megnyugtatott a tény, hogy Zsiga bácsi is hasonlóan vélekedik. Ám a végén csak lett dzsungel, meg igazi kaland, és még India is megmutatta a szebbik arcát.
Azért én végig a tigrisnek szurkoltam. Egy lazán elinaló Nahar oly jóleső érzés volt mindig, mint az író szerethető, szellemes stílusa. :)
Már csak az a kérdés, mi a kellemetlenebb: egy előkelő estély, a Kali-Ghat-i halottégető karácsonykor, vagy a varangyosbékák a hálószobában?

„Elalvás előtt, a szobámba készített „Picturesque Mysore” feliratú képes katalógust forgatom. A sokféle nevezetes látnivaló közt szép kastélyunknak, a Government House-nak képét is megtalálom. Érdeklődéssel olvasom a kép alatti szöveget:
„Ezt a kastélyt 1805-ben saját használatára építette Lord Wellesley angol ezredes, a későbbi Wellington herceg. Az épület nevezetessége a hatalmas bálterem, melynek mennyezetét egyeden pillér sem támasztja alá. Ez Indiának legnagyobb pillér nélküli terme. Az évszázados kastélyt huzamosabb idő óta vendégháznak használják. Csupán az alkirály, vendégfejedelmek, and other exeptionally important guests lakják, mysore-í látogatásuk alkalmával".
Érdekes, hogy az egész világon Mysore az egyedüli állam, ahol tudják, hogy „kivételesen tekintélyes személyiség" vagyok. Végre egy jól értesült hely. Igaz, hogy eddig még én sem tudtam. Szóval én most Wellingtonnak, a híres Waterlooi Napóleonverőnek egykori kastélyában lakom, F-fel kettesben. Meg néhány varangyosbékával."

15 hozzászólás
vighagika>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Elolvastam ezt is, mert kitűztem célul, hogy mindenen átmegyek, ami a polcunkon található. A könyvet még anno anyukám vette, kérdezgettem is róla, de nem sokat mondott.
Nos, maradjunk is ennyiben, hogy átmentem rajta.
Nem olvastam még útleírást soha, valamint Széchenyi Zsigmondnak is ez volt az első könyve, amit a kezembe fogtam. Nem lesz kedvenc, de nem is volt rossz, csak nem az én világom.

1 hozzászólás
Fukka>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.” Még tiniként olvastam….és ez az idézet a könyvből azóta is a legnagyobb kedvenc.

Lahara IP>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Egyszerre kezdtem el a Csuival, de mindig csak kicsit olvastam belőle, és el is felejtettem jelölni.
Széchenyi nagyon szépen ír itt, leginkább az utazás mozzanatai és a kulturális leírások érdekeltek. Meg persze az állatok.
És persze, a kor része volt a trófeagyűjtés, de még mindig nem. Az a rész nem.

Csuti>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

A kedvenc Sz. Zs. könyvem. Élveztem a stílusát, több, mint vadásznapló.

Sünike>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

Ifjú koromban faltam Széchenyi Zsigmond könyveit. Ezt is legalább háromszor olvastam. Élveztem India bemutatását, az elefánthátról való tigrisvadászatot.

Góth_Gergő>!
Széchenyi Zsigmond: Năhar

És boldogan éltek amíg, a tigris meg nem ette őket. Egyrészt a könyvet nagyon érdekesnek találtam. Izgalmas volt olvasni a különböző indiai szokásokat és a történelmet. Másrészt viszont nagyon zavart az a rengeteg kilőtt állat. Tudom ez egy vadászos könyv, és régen más volt a világnézet, de ma már egyáltalán nem vagány vadon élő állatokat lelőni. De az egésznek van valami áthallása egy sorok közti olvasata. Széchenyi nekem egy kisfiúnak tűnik, akinek volt elég sok pénze, hogy a játékszobáját kiterjessze a világra, és a vadászat adta az élvezetet. És akkor ott van F vagyis a feleség. De ő csak F-nek hívja. Bennem sokszor felmerült a kérdés, hogy amíg ő levadászta a tigris és egyéb trófeákat, addig F-et hány mahardzsa cserkészte be. Ha már vadász könyv :D Szóval a vadász karakter nem volt szimpatikus. Sokáig tartott az olvasás is, mert azért nem írt olyan izgalmasan. A végére pedig azokat a gyönyörű tigrisiket már nagyon sajnáltam. Ha azért vadászott volna, és mondjuk kilő 20 növényevőt, hogy egy falut etessen egy hónapig, oké. Hasznos, vagy csak akkor lő ragadozót ha az közvetlenül fenyegeti az embereket. De a kor szellemében nézve jól cselekedett, akkor még nem gondolták, hogy egyszer elfogynak majd az állatok.


Népszerű idézetek

Lahara IP>!

Hallom, hogy a könyvkereskedők pontos statisztikát vezetnek a vásárló közönség különböző gyengéiről. Hogy tudniillik ki minek dől be. Ki hol viseli az Achilles-sarkát. Van, aki a fedőlaptól, van, aki a képektől, van, ki a befejező soroktól szédül meg. Sőt, állítólag olyan is akad, aki kizárólag a könyv súlyától s betűk nagyságától teszi függővé választását.

16. oldal

G_Andi>!

Itt járt barátaim egyike valamikor így beszélt nekem a Taj Mahalról:
– Leírhatatlanul szép. Gyönyörű. Csak azt sajnálom, hogy megnéztem. Mert ha nem
láttam volna, még sokkal jobban tetszene.
Ebben a kijelentésben sok az igazság. Amiről túl sokat hallunk, amit mindenki agyon
magasztal, aminek képét minden képeskönyvben megtaláljuk s kiválóságait betéve
tudjuk, azt tulajdonképpen kár megnézni. Mert hiába, az emberi fantázia határtalan.
Szárnyai fáradhatatlanok. És a túlcsigázott, túl magasra röptetett képzeletet a valóság
csak nagy ritkán éri utol. Akármilyen szépet alkosson is az ember keze, képzelete mindig
felül tudja licitálni, mindig övé az utolsó szó.

G_Andi>!

Tudjuk, hogy Angliában milyen fontos intézmény a klub. Elsőrendű életszükséglet. És
ha Angliában fontos, az angol gyarmatokon még sokkal fontosabb. A legfélreesőbb, a
legsötétebb vadonbeli fészek sem lehet meg klub nélkül. Ha két angol hajótörött lakatlan
szigetre sodródik, első dolguk a klubalapítás. Érdekes volna megtudni, hány klub lehet
Indiában? Meg hogy a klubok száma miképpen aránylik, teszem a kórházak számához?

G_Andi>!

Meghívónkat Július Caesar írta alá. Sajátkezűleg. Méghozzá kapitányi rangban. Nem
tudjuk F-el mire vélni ezt a váratlan meglepetést. Áprilisi tréfa decemberben? Talán nem
jól olvassuk? Tudtommal Julius Caesar már innen-onnan kétezer éve meghalt és azóta
sem hallottam hasonnevű úrról. Különösen angolról.

Rozgonyi_Ildi>!

Ezúttal is, mint minden állatkerti rinocérosz láttára, eszembe jut a londoni „Zoo” ápolójának felejthetetlen mondása. Amikor is az ottani orrszarvút szemlélők közül, meglehetős testes, idősebb hölgy aziránt érdeklődött, hogy ez vajon hím avagy nőstény rinocérosz-e?
– Bocsánat, asszonyom – válaszolta udvariasan az őr –, ez olyan kérdés, mely kizárólag egy másik rinocéroszt érdekelhet.

András_József_Tóth>!

Az ortodox hinduság annyira viszi a tehéntiszteletet, hogy még imáiban is így fohászkodik: „Bárcsak halálom órájában szent tehén farkát szorongathatnám.” És az utolsó kívánság, amit a haldokló fülébe súgnak: „Isten veled! Légy tehén!”

88-89. oldal, IV. fejezet - Bélpoklos Calcutta (Szépirodalmi, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: hindu · hinduizmus
G_Andi>!

Érzem, hogy „mi" alatt fehérembert ért az öreg. Holott ő párszi. Azt is észrevettem
már, hogy sok párszi örülne, ha fehérnek néznék. Akárcsak az amerikai, kinek viszont
gyakran az a vágya ― különösen külföldön ―, hogy angolnak tartsák. Legalábbis
egyelőre.

G_Andi>!

A
maharadzsa rendkívül előzékeny, ö is sokat reménykedik, akárcsak a nagpuri
Dadabhoyék. Reméli, hogy tetszik nekünk India s reméli, hogy titkárai kényelmes lakást
találtak számunkra. Persze minden reményét beteljesedettnek valljuk, mit is tehetnénk
egyebet. Lám, az udvariasság milyen jellemtelenné teszi az embert.

G_Andi>!

Hiába, nem az a fontos, milyen öreg valaki. A fontos az,
hogy hogyan öreg.

G_Andi>!

Nem tudom, miféle fa lehet ez a miénk. Madzagszerű kocsányon hosszúkás,
uborkaforma gyümölcsök lógnak rajta. Ha tehát egyéb eredményre nem is számíthatunk,
az uborkafára nyilván mégis sikerült felkapaszkodnunk. Ezt pedig nem mindenki
mondhatja el magáról.


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Ligeti Vilma: Siva árnyékában
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
Jim Corbett: Emberevő leopárd
Molnár Gábor: Négyen a vadonban
Kenneth Anderson: Ilyen a dzsungel
Jim Corbett: Hideg veríték
Garai Gábor: Márciusi nyár
Molnár Gábor: Barátom, a vadon
Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam