Csui!… 52 csillagozás

Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április
Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!… Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi ​Zsigmond pályája azt mutatja, hogyan magasodik egy szenvedély hivatássá, mondanivalóvá, könyvek kimeríthetetlen forrásává. Ő maga írja ezt meg nemrég, Ahogy elkezdődött című „vadász-emlékiratában”, felidézve a gyerekkor első puskáját, az első zsákmányt, a régi fürdőházban berendezett madár-múzeumot, majd a vadászszenvedély növekedését, a mind rangosabb és rangosabb zsákmányt, az első őzet, az első szarvasbikát… A többiről már beszámolt régebbi, de ma is eleven és izgalmas könyveiben: távoli földrészek vadjairól és vadászatairól hozott híreket, beszámolókat haza. A puszta vadászszenvedély is érdekes útikönyveket szülhet; Széchenyi azonban többet akar adni ennél: írói eszközökkel életszerűen megjeleníteni azt, ami vele történt, odavinni bennünket a biztos kezű leírás, az árnyalt stílus segítségével, ahol ő járt, mintegy szemlélőjévé tenni a vadászat sikerének és kudarcának, nehézségeinek és izgalmának; de közben arról sem feledkezik meg, hogy a világ nemcsak vadászból és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kincses Könyvek · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
M-érték, Budapest, 2009
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639889538
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
372 oldal · ISBN: 963547878x
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
334 oldal · ISBN: 9631521842

9 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

„Azért jön ránk ez a felséges nyugalom a vadonság magányában, mert a Csend – az Isten hangja.”

Téglavörös a föld, kénsárgák a viharfelhők, az ég indigókéken ragyog. Rózsaszín délibáb a flamingósereg, vörös füstfelhő a sáskahad… gyöngyház dagonyában nézegeti magát a hold. Kefesűrű bozót, páviánnal kibélelt üregek, sziklás hegyek, mocsaras völgyek… ez mind Afrika, ahol tüsszent a kongóni, mörcög a bivaly, és hangosan korog az elefántgyomor. „Ilyennek festhetnék a paradicsomkertet. Csakhogy ez szebb minden festménynél. Mert a paradicsomot sosem festik holdvilágban. És itt nincs mezítelen Ádám a kép sarkában, ami szintén nagy előny.” Továbbá a Paradicsomban nem létszükséglet a moszkitóháló, nem sántul le az ember minduntalan a tüskéktől, mérgező rovaroktól, és nem szed dupla adag kinint a malária elkerülésére. Vadász barátaink egészen elképesztő körülmények közt cserkésznek nap mint nap, 40-50 kilométer séta a tüskebozóton át, minduntalan kiújuló láz, lesántulás… de legalább az ivóvizet illetően válogathatnak: zöldesfekete mocsárlé, netán elefántpotyadékkal teli barna tóvíz? Van ám többhetes állott csapadék is egy baobabfa tetején… valahol. :D
Részeg orvosnál is nagyobb gond, ha kíséretünk pont a vadles közepén áll le szörcsögni és köpködni a tubáktól, de mindez eltörpül ama katasztrófa mellett, ha Stub mesélőkéje belendül, netán eltörik a kalapja. Sebaj, elő a tábori gramofont, és mulassunk az afrikaiakkal! „Leginkább a szentimentális, melodikus keringőket kedvelték. A hangszeres darabokat komolysággal hallgatták, de mikor az énekes lemezen legelőször ismerték fel az emberi hangot, váratlanul dörgő hahotába kezdtek! Attól kezdve aztán minden énekes lemezen, akár víg volt, akár szomorú, olyan nevetést csaptak, hogy önkéntelenül csatlakoznom kellett hozzájuk. Akkorákat röhögtünk a legmeghatóbb énekeken, szinte belefáradtunk.”
Zsiga bácsi olyan élvezetesen és humorosan ír, hogy könyve még azok számára is érdekes lehet, akik amúgy nem olvasnának vadásznaplót. Biztos gyorsabban befejezem, ha nem esti mesének fogom be… de jólesett elalvás előtt Bwana Kelelével cserkészni. :)

(Csak ne utálná a hiénákat, ejj! Hát milyen jópofa, kedves fejük van… *elfogultan pislog*)

„Tegnap óta megint új inasom van. Az eddigi Ali, aki derék, szorgalmas legény volt, itt hagyott. Kijelentette, hogy elég pénzt keresett, elmegy, és vesz rajta egy szép bibit – feleséget. Nem ellenkezem vele, mert ez határozottan különb mulatság, mint velem vesződni a kitui őserdőben.”

8 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Érdekes könyv volt. Afrika csodálatos hely lehet, számomra a végletek földje. Gyönyörű, félelmetes egyszerre. Az író stílusa magával ragadott. Jó volt, ahogy elvitt erre a földrészre, ahogy bemutatta az utazást, a helyszínt, az embereket. Engem egy dolog zavart, ez a sok lövöldözés. Egy részem megérti a vadászatot, hiszen tudom, hogy sokszor szükséges, de amit itt műveltek, nekem már sok volt. A sok lelőtt állat, nem hiszem, hogy létszükséglet volt őket megölni. A könyvben található fényképek egy szép helyre vittek el, bár némelyikük a szépsége mellett szomorú is volt spoiler

nagy_anikó>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Szerencsére félrevezető volt a borító spoiler, mert mikor odaértem, hogy „Csui! (párduc!)” – akkor már éreztem, hogy végig jól fogjuk magunkat együtt érezni – már mint én és a könyv.
Izgalmas, szórakoztatóan megírt vadásztörténet. Ennyi kellemetlenséget, negatív körülményt, ilyen alázattal, csak talán a fanatikus ember képes kibírni. Ezért csak csodálni tudom az írót – a vadászt. Én biztosan nem szeretném kipróbálni, de nagy odafigyeléssel olvastam minden sorát. Voltak részek, melyeken jókat mosolyogtam.
Mindent egybevetve élvezetes olvasmány volt.
Lehet nem ez az utolsó Széchenyi könyvem?

Fermina>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Az eddigi legérdekesebb vadásznapló, amit olvastam.
Még nagyobb értéke,hogy szép fényképekkel illusztrálja.Teljesen ott érzi magát vele az ember az események közben.Együtt szomjazunk, ha nincs víz, és együtt mérgelődünk Stub kiállhatatlan természetén.Szegényeknek rengeteg idejét elrabolta a malária, és szinte alig lőttek azt amiért jöttek,annyira szerencsétlenek voltak.
Újra fogom olvasni, mert muszáj!
Nem tudtam abba hagyni a vigyorgást míg olvastam,főleg az utolsó lapokon, annyira humoros és ironikus.Abszolút kedvenc!

Léczfalvy_Lili>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Az évet amúgy is vadászokkal és vadászatokkal töltöttem, így éppen ideje volt már, hogy sort kerítsek legalább egy darab vadásznapló elolvasására.
Valami vad romantika érződik át (értitek, vad… :D ) a lapokon. Nem lehet letenni, van benne azért egy kis angolos bájosság ahogy Christie is vázolja a háttérszálakat. Táj, ember, hangulatfokozás satöbbi. Nyilván úgy egészen máshogy hat, hogy többet foglalkoztam Széchenyi Zsigmond munkásságával. Amikor „élőben” jön veled szembe a leterített vad. Tulajdonképpen még most is azon az állásponton vagyok ami a vadászatot illeti, hogy ez egy fura „sport”. Társadalmi igény, kalandvágy, adrenalin fröccs, idegen táj felfedezésének vágya miegymás. És mégis átjön, hogy amúgy nem csak szimpla hobbi. Talán pont a felsoroltak miatt.

Karmazsinpirók>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

„It's men's country – férfiak országa –, ahogy azt Stub minap találóan megjegyezte.”

Találó vagy sem, azért mégiscsak jó itthon, a kellemes, bogár- és hőségmentes szobában elmerülni Afrika vad romantikájában, főleg így télen…

Ahol a távolságot puskalövésben mérik, ahol a pontos időt a napnyugta jelzi, ahol eldöntheted, hogy hason vagy háton utazol a poggyászod tetején – illetve hogy hány kilométert bír még a lábad, és melyik jellemes kirongózinak lehet hinni, aki azt mondja, karibu, vagy aki azt, hogy mbále – és végül, de nem utolsósorban ahol a saját fésűdet sem átallod használni, ha trófeáról van szó.

Széchenyi Zsigmond gróf szerényen magabiztos stílusa révén még az is csak egyszerű, múló kellemetlenségnek tűnik, amitől másoknak már a haja is égnek áll, és ha véletlenül hiba is csúszik a gépezetbe, semmi gond, hiszen a „jóleső megelégedettség érzetével” konstatálhatjuk, hogy „minden a tradíciókhoz híven, a megszokott mederben folyik. Úgy, ahogy azt mindnyájan elvártuk.”

Hullanak a vadak jobbra-balra, de oly’ régi történet ez, hogy akár legendaként is olvasható. Mindenesetre kíváncsi leszek az utolsó afrikai utazás leírására is, vajon máshogy lát-e majd egy s mást a gróf, és hogyan reagál a változásra?

Egy dolog biztos: nagyon szép, lírai megfogalmazásokat és rengeteg humoros epizódot tartalmaz ez a napló.

„Most fellibbenti fátylát a hold, két felhő közt kiszórja fényét.”

„Néhány nap óta, ijesztő féreg látogat meg vacsora közben. Mihelyt a feltálalt ételnél lámpát gyújtunk, cserebogár nagyságú, kövér bagócs jelenik meg. Undorító puha tottyanással telepszik az asztalra, tálra, fejünkre, vállunkra, és ott – horribile dictu – úgy elkezd sírni, mint a kisgyerek! Jobban irtózunk tőle akárminél. Legalább lenne hát valamiféle komolyabb formája. A nevető hiénát sem kedvelem, no de a zokogó légy – ez sok a jóból.”

Ui. Sosem horgászott még, de biztos sikerekre vágyik? Horgásszon az Athi partján! Stub jó áron megszervezi Önnek az utat! Életre szóló élmények, kiváló társaság!

Lahara IP>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Tudom én, hogy akkor egy másik kor volt, és kicsit mások voltak a dolgok, de ez a halomra lövünk minden vadat, ez nem tetszett.
Pedig Széchenyi is nagyon szépen és élvezhetően ír.

Sünike>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Ifjú koromban faltam Széchenyi Zsigmond könyveit. Ezt is legalább háromszor olvastam.
Most már biztosan nem lenne rám olyan nagy hatással. De akkoriban még nem láthattunk nap mint nap olyan filmeket, melyek a vadállatok életét tárta elénk, még ha az az élet a levadászással véget is ért. Akkor még újdonságnak számítottak az ilyen útleírások.

matthews>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

A Hengergő homok után ezt is elolvastam. Alapvetően nem lelkesedem a vadászatért, még akkor sem, ha komoly szabályok korlátozzák az egy fő által kilőhető példányok számát – ahogy a könyvben is áll. Az állatok lelövésének részletei helyett inkább az ismeretterjesztő és nemkülönben humoros tartalomra koncentráltam. Széchenyi jellegzetes írói értéke itt is megmutatkozik, ahogy a nehézségeket, nem várt akadályokat is szinte derűs formában ismerteti, megmosolyogtatva az olvasót. spoiler
Olvasmányos, szórakoztató írás Kelet-Afrika természeti világáról.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
334 oldal · ISBN: 9631521842
cisa>!
Széchenyi Zsigmond: Csui!…

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Második afrikai vadásznaplóm a szerzőtől, de itt sokszor nagyon kemény körülményekről számol be, nem egy hétvégi kirándulás, amin itt keresztűlmentek, egy szép trófea kedvéért.
Bár nekem sokszor nehezen érthető volt ez a lelövöm, levágom a trófeát azt hali…én úgy vagyok vele, ha ott élnék, vadásznék, de egyben az élelemért is, megfőzni megsütni kint a szabadba, egy jól sikerült vadászat után, nekem jobban emészthető, mit egy teherautónyi elefántból kivágni az agyarát, a hús meg büdösödjön ott hetekig, ha nem jár arra dögeltakarító állat…nekem ez a legnehezebben emészthető az ilyen vadásznaplókban…


Népszerű idézetek

vercsa>!

Fantasztikusak itt a reggelek. Hisz minálunk is fényesek a napfelkelték, nálunk is csillog a hajnali harmat, nálunk is meglepőek azok a szín-, árnyék-, szag- és fényhatások, melyeknek pompájában születnek az ifjú napok. De itt mindez sokkal élesebben, sokkal erőteljesebben történik. Nemcsak a hajnalokra áll ez, általános jellemvonása ez itt az Életnek. Itt fényesebb a napfény, mint nálunk, csillogóbbak a csillagok, sötétebbek a viharfelhők, borzalmasabbak az égiháborúk, bódítóbbak a szagok, határozottabbak az ellentétek. De még a tüskék is szúrósabbak, a fák is keményebbek, az emberek is kitartóbbak, a vadállatok is szívósabbak. Egyszóval, itt energikusabban lüktet az élet pulzusa. És ez az, ami olyan komollyá teszi Afrikát, ez az, ami ide vonz, ami visszavonz mindenkit, aki egyszer belekóstolt.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

2 hozzászólás
vercsa>!

Az elmúlást szószerint veszik itt a trópusban. Ami kidől, vagy amit kidöntenek az élet színteréről, annak másnapra már a szél zörgeti a bordáit. Harmadnapra pedig csontjait is széjjelhordják, akármilyen szép kövér bivaly volt is tegnapelőtt. A bennszülöttek ezért nem temetik el a halottaikat. Reggelre úgyis kitúrnák a hiénák. Kár lenne a fáradságért.
Az itt nyugvóknak nem lesz könnyű dolguk az utolsó ítélet napján. Beleizzadnak, amíg összekeresgélik a darabjaikat.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

sophie P>!

De hát Afrikában vagyunk, ahol nem illik sietni, ahol mindenki ráér, ahol óra csak ritkán van a zsebekben. Akinél véletlenül akad, csak este hatkor szokta elővenni. Akkor nyugszik ugyanis egész éven át a nap. Az óratulajdonos olyankor ellenőrzi, vajon pontos-e hát? Nem késik-e azzal a lenyugvással?
Eleinte nehezünkre esik ezt a gondolkodásmódot elsajátítani. De azért lassan majdcsak beletanulunk. István már egészen beleszokott. A huzavonában, piszmogásban már valódi afrikai routine-ra tett szert.

88. oldal

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Darkshine>!

Mihelyt láttam, nekivágtam irányuknak, hűvös, vizes fűben, de felhőtlen időben. A nap éppen hogy felbukott, csillogó fényt szórt a füvön-bokron lóbálódzó, tengernyi vízcseppre, sziporkázó ékszerré varázsolta a harmat mosdatta pókhálót.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Szelén>!

Nem volna szabad elfelejtenünk, hogy a fehér ember civilizációja nem fajközi kaptafa, amire mindenféle színű bőrt rá lehet húzni. Nem általánosan alkalmazható, egyetemes boldogítószer, hanem kényes szérum, amely helytelen adagolásban, népeket tönkretevő, évezredes megelégedettséget romba döntő, szörnyű méreggé válhat. Hát nem felháborító az a fehérember, aki repülőgépében és gépfegyverében bízva érkezik, népboldogító jelszavakat hangoztat, és büntetés terhe alatt elrendeli a bennszülöttek kötelező ruhaviseletét! A felhúzott revolver nem alkalmas eszköz új eszmék meggyökeresítésére olyan népeknél, akik ma is ott tartanak, ahol évezredek előtt tartottak, amikor a fehérember talán még négykézláb járt. A primitív elmét elrontják a belé erőszakolt kultúreszmék. Úgy illenek azok a maszái gondolatvilágába, mint testére az a hiányos európai ruharongy, amely a pompás, tolldíszes harcost nevetséges vásári maskarává torzítja.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Karmazsinpirók>!

Hiszen mindig az kellene, ami nincs. Szerencsére! Mert ami megvan, az szép. De ami még nincs meg, az még sokkal szebb! Amit már elértünk, azt határok közé szorítottuk, arra ráütöttük a végesség bélyegét, annak lenyírtuk a szárnya hegyét. De amit még nem értünk el, ami még csak gondolat, remény, vágy, eszme, cél, az még a korlátlanság angyalszárnyán repdes, azzal még azt tehetünk, amit akarunk. Azt még kedvünkre öltöztethetjük, cifrázhatjuk, pingálhatjuk … A beteljesedés azonban elvágja a fantázia útját. Földre kényszeríti azt, ami a végtelenség határtalan méreteit járhatta. Mert a valóság nagyon is rosszul sikerült gyermeke a képzeletnek.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

nagy_anikó>!

Főképpen jávorántilop és kiskudu után kutattam, melyeket ez ideig hasztalan kerestem. Vagy három órai mászkálás után egy egész csapat jávorantilop nyomára akadtam, de sehogy sem sikerült őket elérnem.
Sejtettem, hogy e tájon tanyázhatnak azok a W a n d o r o b o -vadászok, akik minap táborunkban jártak. Rá is találtam „bómá"-ikra (tüskesövény kerítette kunyhóikra), és tárgyalásba bocsátkoztam velük a jávorantilopok hollétét illetőleg. Ők csak maszái nyelven tudtak, az én embereim meg csak szuahéli nyelven. Én persze egyiken sem.
Szóval – könnyen ment a tárgyalás.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Farkasdal>!

Mert a Csend az ember legjobb barátja. Határtalan az a segítség, amit számunkra tartogat. Hiszen gondolkozni is csak akkor tudunk tisztán, ha szembenézünk a Csend komoly, békességes tekintetével.
[…] Hanem a csend társaságában ismét önmagunkra találunk. Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a csendben.
A Csendben sosem csalatkozhatunk. Mindig igazság hangján szól hozzánk. De ő sem tűr tőlünk hazug szót. […] Azért jön ránk ez a felséges nyugalom a vadonság magányában, mert a Csend – az Isten hangja.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

Fermina>!

Soha Európa olyan szép nem volt, mint Afrikából nézve. És soha Afrika olyan szép nem lesz, mint majd Európából nézve.

313. oldal

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

sophie P>!

Beültünk egy rickshaw-ba, az itten dívó, kétkerekű gyaloghintóba, melyet egy szerecsen húz, egy másik tol – és sebes trappban haladva a szálloda felé, máris elfelejtettük az éjszakai bosszúságot.
    Bámulatosak ezek a gyaloghintós feketék. Futólépésben haladnak, és még csak nem is igen szuszognak. Elöl, a villás rúd közt szaladó ember csuklóján apró csörgő zörög, ezzel jelezget, ha elébe kerül valaki. Felhúzható teteje is van a kocsinak, sőt gumikereke is. Zajtalanul halad az aszfaltozott utcán, csak a trappoló feketék meztelen talpa csattog.

26. oldal

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április


Hasonló könyvek címkék alapján

Joy Adamson: Elza és kölykei
Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban
Fekete István: Őszi vásár
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Szabó Magda: Ókút
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Fekete István: Vuk
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Fekete István: Tüskevár