Ahogy ​elkezdődött… 32 csillagozás

Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Afrikai, ​indiai, alaszkai vadászkönyvei után Széchenyi Zsigmond e könyvben hazai vadászemlékeit írta meg: vadászneveltetésének első részét, a csúzlitól a golyós puskáig, az első vérebtől az első szarvasig. Egy vadász-önéletrajz első kötete tehát ez; egy életre szóló szenvedély kezdetének és kialakulásának története, bevezetés a férfikor „igazi” nagy vadászataihoz, amelyeket a szerző emlékezéseinek más köteteiben írt meg. Széchenyi Zsigmond ezt a vállalkozást nehezebbnek érzi, mint az egzotikus tájak, ismeretlen állatok bemutatását. „A téma méretei megtorpantanak – írja bevezetőjében –, fémjelzése bizonytalanná teszi kezemben a tollat. Ilyesfélét érezhet steril fátyla alatt a gumikesztyűs sebész, mikor legkedvesebb hozzátartozója fekszik előtte a műtőasztalon. Én is olyan ingadozva, olyan megilletődve nyúlok ehhez az íráshoz, mint valami féltett, törékeny portékához; nehogy elejtsem, nehogy megsértsem, nehogy bántódása essék. Nehogy utóbb még az én erdőm, a magyar erdő csatlakozzék… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2014
232 oldal · ISBN: 9786155269288
>!
M-érték, Budapest, 2011
332 oldal · ISBN: 9786155113079
>!
Amicus, 1994
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638026006

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kathryn
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Nem nagyon, sőt semennyire sem vagyok jártas a vadászati témában, de ez a könyv nagyon tetszett. Mindig is érdekelt, hogy hogyan kezdődött, és most már tudom! Széchenyi Zsigmond nagyon szépen ir, az ember bele is feledkezik az idő múlásába olvasás közben, mintha ő is részt venne a kora hajnali, éjjeli vadászatokon. Egy levegőt szivna a természettel a könyv lapjain keresztül.
Szerintem nem ez volt az utolsó vadász élménybeszámoló, amit elolvasok. A könyv elején az iró figyelmezteti az olvasót, hogy „Ez a könyv csak vadászembereknek szól!” Én, pedig úgy gondoltam, hogy nekem egy iró ne mondja meg, hogy mit olvassak, úgyhogy neki is kezdtem! Abszolút nem csalódtam benne, minden szempontból pozitiv élmény volt! Olvasmányos, gyermekkori-, kamaszkorba hajtóvadásztörténetekkel tűzdelt könyv magyar földön. Úgy gondoltam inkább ezt olvasom el, mert ez jobban érdekel, mint az iró alaszkai vagy éppen afrikai vadászatai. Szerintem pont jó könyvvel kezdtem. A többi is érdekel! Most legalább tisztába vagyok vele, hogy melyik madár az a vasfejű gábor.
A vadászokat, pedig nem keverjük össze az orvvadászokkal és még folytathatnám a vadászokkal kapcsolatos tévihiteket fejtegetését. Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia (még, ha csak ismeretterjesztés céljából is!) és akkor ne is beszéljünk az egyéb vadászokkal kapcsolatos butaságokról, amiket az emberek beszélnek!

„A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” (Széchenyi Zsigmond)

5 hozzászólás
>!
eeszter P
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

A lehető legtávolabb áll tőlem a vadászat „intézménye”, így akár még meglepő is lehet, hogy egyáltalán elolvastam ezt a könyvet. Persze épp nem a vadászat miatt olvastam, hanem mert tudtam azt, hogy milyen szépen ír Sz. Zs. Élvezi az ember azokat a hangulatokat, amelyek a könyvben feltárulnak.

>!
Eszter_Tóth_12
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Széchenyi Zsigmondtól eddig még nem olvastam semmit, és úgy gondoltam, hogy ideje lenne már. Ebben a kötetben gyermekéveivel ismerkedhettem meg. Lépésről lépésre bontakozott ki előttem az egész pici gyermek szenvedélye a vadászat iránt, s nemcsak az ősi mesterség vonzotta, hanem maga a természet, a vadon, s az állatok tisztelete is. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a vadásztörténeteket és szeretne mosolyogni egy-egy humorosabb vadászeset kapcsán. :)

>!
Hoacin
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Széchenyi Zsigmond mesél, és az olvasó előtt felsejlik a hűvös fenyőerdő, a boldog gyerekkor, és a természet… könyvét talán még az elkötelezett vadász-ellenesek is értékelni tudják, olyan olvasmányosan, és szeretettel ír. Bár sosem tudnék állatokra lőni főleg nem arra a vadmacskára :|, de a cserkészés, portyázás izgalmát tökéletesen átéreztem. Csak a nagy, titokzatos erdő, és te… meg a meglesett, igazi természet. Azt hiszem, egész jó remete lennék egy ideig. :D
Idilli lehetett így gyereknek lenni. Így megélni az erdő, és táj szépségét, ilyen önfeledten, és ennyi fura figura között, mint az érdekes meglátásaival sosem szűkmarkúan bánó Flórián:
„Ez a Miska kérem, ez ollan gyehenna bonviván ember.”
„Hogy pedig ebbe a tartományba esett le, arrú' gratulálok, mer' a kutya is folyékonyan itt körülményeskedik.”

>!
pelika
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Magam részéről eléggé utálom a vadászatot, de Széchenyi nagyon jó stílusban ír, kellemes olvasmány, szórakoztató !

>!
Naschira
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Kicsit megijedtem, mikor az Előszóban szereplő ajánlásban leírattatott, hogy aki nem vadászember, le is teheti a könyvet, mert úgysem fog neki tetszeni.
Csókolom, nem vagyok az :D
A fenébe.
De mi történne, ha továbbolvasnám? Tanulnék. Rengeteget. Mit jelenthet szárnyra ijeszteni a vadat, mit takarhat az, ha valaki tiszta golyót lő, mi a ragyaverte istenteremtése az a bujár, és el lehetne ámulni azon, milyen szépen hangzik az, hogy „Hozzájuk lőttem”.
Megértettem, hogy a legtisztább és legszebb vadászat az élettisztelő, állat- és önismerő vadászember lelkéből és fegyveréből születhet.
Kerestetik a következő kötet.

>!
niksi
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Végül is magamat hibáztathatom egyedül, hogy nem tetszett, hiszen „nem árult zsákbamacskát”, már az elején jelezte, hogy csak fanatikusoknak ajánlott. Én persze ettől függetlenül végigolvastam.
Félretéve a vadászattal szembeni ellenérzéseimet, kiszámítható könyv, izgalmas? leírásokkal, élményekkel.

>!
frostdemon
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

semmi közöm a vadászathoz, azonban Széchenyi Zsigmond jól és izgalmasan ír, ezért nekiláttam a munkásságnak és de jól tettem!

>!
Sünike
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…

Azt hiszem ennél a könyvnél szerettem meg Széchenyi Zsigmond írásait.


Népszerű idézetek

>!
vigili

Karácsonyt emlegettem az imént – gyerekkori karácsonyt.
Álljunk itt meg egy-két szóra. Tegyük félre a puskát, emeljük meg kalapunkat, jussanak eszünkbe azok a hajdani, csilingelő, szánkós, boldog decemberek! Azok a meghitt falusi esték, amikre még valóban ráillett varázslatos nevük: szenteste!

79. oldal

>!
vigili

És azt is szeretném, hogy majd ne csak kirakatkablakba, ne csak barátaim és ismerőseim asztalára, ne csak a „régi vadászok” könyvespolcára kerülhessen. Hanem minél több egyszerű, erdei-mezei ember szerény hajlékába is eljuthatna, hitsorsosaiméba, kikkel ősi, közös alapon szeretjük ezt az országot,ennek szabad természetét.

11. oldal

>!
vigili

Hogy mit érez a gyerek, mikor kitárul előtte a karácsonyfás szoba ajtaja – azt hagyjuk, azon mindnyájan túlestünk. Azt az ilyen magamfajta, kiábrándult, kopott szívű felnőtt úgyse tudná már elmondani!
Ezt a szóban forgó karácsonyfát meg éppenséggel nehéz lenne leírnom. Hiszen alatta ragyogott a kincsek-kincse, a legszebb, a legtündöklőbb, vadonatúj flóbert-puska!
Lekaptam az asztalról, visszarohantam vele a szobámba. Mikor pedig utánunk jöttek, tapintatlanul ránk nyitottak, ott leptek bennünket „in flagranti”, egymás karjaiban – bőgve!

85. oldal

>!
vigili

Csodaváró békesség lepte el az ezüstös homályló rétet, a sötéten hallgató erdőt, a tátott szájjal figyelő szarvasvadász lelkét.

263. oldal

>!
vigili

Teltek-múltak a középiskolás ifjúságom évei – lépésről, lépésre szövődött, fokozatosan fonódott vadászéletem tarkabarka szőnyege.

242. oldal

>!
Ginny21

Mert minek okából szegeljük tele falainkat azzal a rengeteg értéktelen csonttal, mit szeretünk azon a sok halálfejen, olvadozó tekintetünk miért mereng el rajtuk?
Aligha sport-teljesítményünk dicsősége dagasztja keblünket. Aligha vadra való célbalövés sikere cirógatja hiúságunkat.
Egészen más, sokkal nemesebb, sokkal tisztábban csengő hang beszél azokból a látszatra élettelen, de letűnt boldogságok örökéletétől duzzadó, ágas-bogas koponyacsontokból. Felejthetetlen emóciók regéje, szívpezsdítő emlékek meseszava.

>!
ascendingbird 

A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.

>!
Eszter_Tóth_12

Ám a magyar vadászat papírravetése, a hazai vadfélék irodalmi kézrekerítése, ez bezzeg minden oroszlánvadászatnál veszélyesebb vállalkozás! Nemcsak azért, mert sok a hozzáértő, sok az ellenőr, a kritikától kevésbé fázom.
Hanem a téma!
Ez bizony tiszteletet kelt. Méretei megtorpantanak, fémjelzése bizonytalanná teszi kezemben a tollat. Ilyesfélét érezhet steril fátylának leple alatt a gumikesztyűs sebész, mikor legkedvesebb hozzátartozója fekszik előtte a műtőasztalon.
Én is olyan ingadozva, olyan megilletődve nyúlok ehhez az íráshoz, mint valami féltett, törékeny portékához; nehogy megsértsem, nehogy valami bántódása essék. Nehogy utóbb még az én erdőm, a magyar erdő csalatkozzék tollamban, nehogy éppen az maradjon le, akit valamennyinél többre tartok, akit a legelső helyre szánok.
Hiszen bárcsak el tudnám hitetni azzal a bakonyi bükkössel, azzal a somogyi „tölössel”, azzal a székely havassal, bárcsak sikerülne hát bebizonyítanom, hogy nekem fontosabbak, előbbrevalók valamennyi egzotikus dzsungelnál! Hogy a magyar erdő szarvasának agancsa közelebb áll szívemhez a legnagyobb elefánt agyaránál, hogy a dunántúli május gyöngyvirágszaga balzsamosabb a legszebb orchideánál!

10-11. oldal

>!
vigili

Milyen gyönyörűség volt ott lopakodni-leskelődni, a vén fenyőszálasok áhítatos félhomályában, ahol a beszüremlő harántfények ezüstmuslicák táncát tömjénezték!

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áhítat · harántfény · tömjénez
>!
Farkasdal

Ártatlan vadállatok kegyetlen lepuskázását jelenti.”
(…) Csakhogy ezt a vadászat – főleg ilyen szeretetlenül, ilyen lelketlenül kimondva – ezt jelenti legkevésbé!
Hanem elsősorban erdőt jelent – testet-lelket újjáélesztő erdőzsongást!
Fát jelent és vadvirágot, gombát és szamócát, iszalagot és tüskét, kígyót és békát, tücsköt és bogarat, hajnalt és napszálltát, esőt és havat, deret és harmatot, napsütést és égzörgést, hársfavirág szagát és harkálycsőr berregését…
És szabadságot jelent és – magányt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csalog Zsolt: Parasztregény
Gesztesi Károly: Bulik, balhék, sztorik
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Zsigray Julianna: Tékozló élet
Gáspár Margit: Láthatatlan királyság
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Barát Endre: Boszorkánytánc
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben
Barát Endre: Élt harminchárom évet