Egyedül ​a halál ellen 96% 15 csillagozás

Nagyon ügyesen összerakott könyv, ami a párbeszédek és a napi események pörgősségével pont emészthetővé teszi a tények felsorakoztatását is.
Hihetetlen, hogy szegény Semmelweisnek min kellett keresztülmennie és teljesen megértem, hogy a végére elpattant nála valami, hiszen már évek óta saját magát hibáztatta a halálokért és azt hiszem azért is, hogy nem képes a kollégái begyöpösödött gondolkodását megváltoztatni. Hiszen csak valami éteri miazma okozhatja a gyermekágyi lázat…
Szóval szuper könyv egy fantasztikus emberről.

Mivel szülésznőként dolgoztam végig az aktív időszakomat, nem volt kérdés, hogy elsőként Semmelweis életét olvasom el az életrajzi kihívás keretében.
Ugyan minden vizsgán külön tétel volt az élete, így regényesebb formában is nagy érdeklődéssel olvastam.
Semmel-Nácinak hívták iskolatársai.
Azért feltűntek ismerős nevek, pl. Markusovszky .
Szívügyének tekintette a gyermekágyi láz okozójának felderítését, éveket szánt rá ,megrögzötten.
Amikor a siker már derengett, akkor mondhatni : Felkelt a gyermekágyi nap !
„Vaknak és süketnek kellett lennie annak, aki tagadni akarta Semmelweis eredményeit.
A világ azonban vak és süket volt. ”
Nagysága nem halványult az idő múlásával, sajnos a sikert nem igazán élvezhette.

A Menlo-parki varázsló után ez a második könyv, amit Száva Istvántól olvastam. Azt kell hogy mondjam, hogy nagy jól ír életrajzot.
Semmelweis egy rendkívül szimpatikus, lelkiismeretes orvos volt, aki méltón viselheti az anyák megmentője címet. Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat maguk az orvosok és medikusok okozták, még ha akaratlanul is. Volt, hogy boncolás után mentek közvetlenül terhes anyákat vizsgálni… Felismerése után bevezette a kötelező klórmeszes kézmosást, az orvosi eszközök, mindennemű felszerelés és ágynemű fertőtlenítését. Persze ezek a változások nem mindenkinek tetszettek ,még nyilvánvaló hatásosságuk ellenére sem.. Hosszú küzdelem várt még Semmelweisre…

Méltatlan körülmények között, a döblingi elmegyógyintézetben halt meg, két hetes ottlét után. Halálának körülményei máig is vitatottak. A könyv még tényként állítja, hogy vérmégezésben halt meg. Azóta ezt cáfolták. Van, aki azt állítja, hogy az ápolók verték agyon…

Semmelweis szobra a Rókus kórház főbejárata mellett áll, Stróbl Alajos alkotás. Stróbl feleségének nehéz szülése volt, nagyon nagy volt a baba. Amikor az izgatott férj aggódva fagatta a szülészt, az ennyit mondott:

„- Legyen nyugodt! -biztatta Tóth professzor a szobrászművészt. – Semmelweis megtanított bennünket arra, hogy megóvhassuk az anyák életét.”

Valóban egészséges kicsi született a nehéz szülésből.
Stróbl Semmelweis iránt érzett hálából a szobor két mellékalakjának a feleségét és gyermekét mintázta meg.

„Az orvosi kutatásnak nem elméleti tudás a célja, hanem az ember megmentése. A cél maga az ember. Hogy lehet ezt szem elől téveszteni?!”

Semmelweis egész munkásságára jellemző volt ez a kijelentés.
Egy olyan nagyszerű ember élettörténetét olvastam, aki nem csak a szülő nők és újszülöttek életét mentette meg, hanem minden olyan ember életét, aki kórházba kerül vagy műtéten esik át.
Felfedezésével olyan további felfedezéseket alapozott meg, amiről még csak álmodni mert a 19. században.
Végig olvasni ennek a nagyszerű embernek a történetét, egyszerre volt izgalmas és mélységesen elszomorító.
Nem orvosnak készült, hanem hadbírónak, de egy véletlen folytán az egyik barátja elviszi egy boncolásra és ez megpecsételi a sorsát. Bécsben végzi tanulmányait, de már nagyon korán nyugtalanítani kezdi a nagyon magas halálozási arány a szülészeteken.
Éjt nappallá téve kutat, elemez és dolgozik azon, hogy rájöjjön a magas gyermekágyi halálozás okára. Gyötri a tehetetlenség és a kudarc. Aztán egy véletlen folytán rájön a megoldásra, de igazát nagyon nehezen tudja bizonyítani.
Közbeszól az 1848-as forradalom és az utána következő évek elnyomása.
Semmelweis azonban nem adja fel és folytatja harcát.
Rengetegszer elkeseredik, de harcol kitartóan az emberi ostobaság, bigottság ellen.
A „híres” professzoroknak nem az az érdeke, hogy egy magyar jöttment megmondja nekik, hogyan kell vezetni egy klinikát, hogyan kell elkerülni a nők körében a nagy számú elhalálozást.
Semmelweis hiába bizonyítja statisztikai adatokkal, konkrét tényekkel az igazát, a világ nagy részének füle süket marad a tudományos bizonyításokra.
Szerencsére vannak követői is, de ő még mindig elkeseredetten vívja harcát a pökhendiséggel és tudatlansággal.
Egész életét a nők és újszülöttek megmentésére szentelte és a rengeteg kudarc hatására elméje megbomlani látszik. Ilyen állapotában egy csecsemő műtétje közben véletlenül megvágja magát, amit észre sem vesz. Ez okozza aztán egy nagyszerű ember, orvos halálát.

„Ugyanúgy halt meg, mint a gyermekágyi lázban elpusztult anyák. Ugyanaz a kór ölte meg, amelyet ő leplezett le, és amelytől annyi áldozatot ragadott el. A pyaemia, a vérmérgezés bosszút állt rajta. A kör bezárult.”

Szerintem helytálló, és időtálló olvasmány.. és a Jelen 21 században is sajnos sokan halnak meg kórházi fertőzésekben, vagy válnak visszavonhatatlanul nyomorulttá!

És sajnos a mártírhalált halt Orvos történetét kevesen ismerik, és még kevesebben tanulnak belőle. És kívánom hogy tanai elterjedjenek..

Az Ősi civilizációk tisztasága mutatkozik meg rendelőjében..
A műtőjében.. és ráadásul a tekintete, az ami az orvost mutatja, aki a beteggel szemben egy angyal, a személyzettel és az alantasabb kollégáival szigorú..
Nincs megalkuvás, nincs bűnözés, nincs különbségtétel, csak az orvosi hivatás.

Részletes, tényszerű, ezzel együtt érdekfeszítő és izgalmas, némi szépiaszínű árnyalattal bevonva.

Csodálatos írás Semmelweis életéről és munkásságáról.