A ​hiúz a napba néz 7 csillagozás

Galilei életregénye
Száva István: A hiúz a napba néz Száva István: A hiúz a napba néz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​XVII. században egy különös nevű akadémia működött Rómában, a Hiúzok Akadémiája. Csak az lehetett tagja, akinek „hiúzszeme” volt, aki olyasmit vett észre a tudományban, a művészetben, amit más még nem látott meg. Ilyen hiúz volt Galileo Galilei, az újkor egyik legnagyobb fizikusa és csillagásza. Galileire valóban ráillett ez a megtisztelő név: csillapíthatatlan vágy hajtotta, hogy szüntelenül kutasson, kísérletezzen, beletekintsen az igazság fényébe. A napra irányította távcsövét, hogy megismerje a tudomány új törvényeit. Aki azonban sokáig néz a napba, annak elkáprázik a szeme, és nem veszi észre, ami a földön van; nem törődik az útjában tátongó farkasvermekkel, amelyeket a világosság ellenségei ástak neki. Galilei, akinek szemét elkápráztatta a tudnivágyás fénye, végül belezuhant egy ilyen farkasverembe. Ellenségei ujjongtak, mert azt hitték, hogy a hiúzzal együtt a világosságot is elpusztították. De a napot, a tudás igazi fényét nem lehet elpusztítani. Galilei életéről,… (tovább)

>!
Móra, Budapest, 1972
356 oldal · Illusztrálta: Szecskó Tamás
>!
Móra, Budapest, 1962
356 oldal · Illusztrálta: Szecskó Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Ardnazil
Száva István: A hiúz a napba néz

Bőven túlléptem már azt a tizenkét éven felüli határt, amikortól ajánlja a kiadó a könyvet, de mégis úgy érzem, hogy több ragadt rám ez alatt a pár száz oldal alatt a természettudományokból, mint az iskolapadban eltöltött órák során. Egy zseni sorsán keresztül bepillanthatunk a korabeli Itália egyházi és világi viszonyaiba, illetve megtudhatjuk, mivel kellett szembenéznie annak, aki a 16-17. századi tudományos életben újat akart elérni. Mindazok számára ajánlom, akik szeretnének egy kicsit otthonosabban mozogni a természet törvényszerűségeinek világában, és volt olyan dolog, amit nem értett meg fizika órán.


Népszerű idézetek

>!
shellycoat P

– Tudja, mi tetszik nekem ebben az egész dologban a legjobban? Nem az, hogy megcáfolta Arisztotelészt. Elvégre az eredmény esetleg őt igazolhatta volna. Ezt nem lehetett előre tudni. Mondom, nem ez tetszik nekem igazán, hanem a módszer. Az, hogy valaki egyszer csak feláll, és azt mondja: emberek, ne higgyünk el mindent pusztán szép szóra, hanem nézzük meg a saját szemünkkel, hogy is áll a dolog. Talán, kedves fiatal barátom, önmaga sem tudja felmérni, hová vezet, ha ez egyszer általánossá válik. Ha egyszer az emberek természetesnek fogják találni, hogy ne higgyenek semmilyen tekintélynek, hanem a saját szemükkel nézzenek, a saját fejükkel gondolkozzanak. Azt hiszem, ezzel valami olyasmi indul meg, amitől az egész mai világunk átalakul. Nemcsak a maga kedvenc tudománya, hanem valamennyi, elsősorban maga a tudományok anyja: a filozófia, és ezzel együtt természetesen az erkölcs, az emberek magatartása… szóval, ahogyan említettem: egész mai világunk… Azt mondtam az előbb, ezzel olyan átalakulás indul meg… Rosszul fejeztem ki magam. Már meg is indult. Maga indította meg, fiatal barátom. Tegnap még megbotránkoztak rajta, ma csodálkoznak, holnap természetesnek találják, és holnapután követni fogják. És akkor vége lesz az üres tekintélyek uralmának, hogy a gondolkozó emberek szabad világa foglalja el a helyét.

74. oldal, I. A ferde torony, 4. fejezet ( Móra, 1972)

>!
shellycoat P

– Azt hiszem, szentatyám, Isten oltotta belénk a töprengés, a gondolkodás képességét és vágyát.
– Úgy van! És az egyház nem is kívánja híveit megakadályozni abban, hogy gondolkozzanak. Csak arra kell ügyelnie, hogy helyesen gondolkozzanak.
– És mi a helyes gondolkodás?
– Az, amelynek eredménye megegyezik az egyedül üdvözítő katolikus anyaszentegyház felfogásával.
– De ha eleve megszabják a gondolkodás eredményét, akkor mi szerepe lehet még egyáltalán annak, hogy valaki gondolkozik?
A pápa bosszúsan legyintett.

212. oldal, III. Apály és dagály, 2. fejezet (Móra, 1972)

>!
shellycoat P

– „Mit számít, hol, míg ugyanaz vagyok?” – ismételte Galilei elgondolkozva. – Tulajdonképpen igaza van ennek a…
– Sátánnak.
– Kissé furcsa, hogy a sátánnak legyen igaza.
– Ez lázadó sátán. Ezekkel ez gyakran megesik.

342. oldal, V. Elsötétül a világ, 2. fejezet (Móra, 1972)

>!
Ardnazil

– Nem, a hatalommal nem okos dolog újat húzni – ismerte el aztán. – Csakhogy nem egy hatalom van, hanem több. Kisebb-nagyobb hatalmasságok. És akadnak emberek, nem állítom, hogy nagyon sokan, de mindig akadnak, akikben él egy minden külső hatalomnál nagyobb hatalmasság: az igazság szeretete és szolgálata. És ez homlokegyenest az ellenkezőjét parancsolja annak, mint esetleg a külső hatalmak. Természetes, hogy ennek a belső, mindennél nagyobb hatalomnak engedelmeskednek.

>!
Ardnazil

Ha ötven diák szorgalmasan tanul, azt senki sem veszi észre, de ha kettő részegen kurjongat az utcán, vagy beleköt a békés járókelőkbe, arról mindenki tudomást szerez.

>!
Ardnazil

– Ahogyan már mondtam, ez az úgynevezett kétfejű izom – mutatott a professzor a hulla felboncolt bal karjára.

(első mondat)

>!
Ardnazil

– Valóban az a helyzet, hogy aki tizenöt-húsz évvel, de esetleg csak tízzel idősebb nálunk, azt végeredményben mind szellemi múmiának tartjuk, akinek a feje legjobb esetben kétezer év előtti gondolatokkal van tele. Meggyőződésünk, hogy újat gondolni csak mi tudunk, és előttünk ez soha senkinek nem is jutott az eszébe. Ezért olyan a világ, amilyen. De majd, ha mi!… Aztán amikor azt látjuk, hogy előttünk is voltak, akiknek az agyuk olyan, mint a miénk, és akik huszonnégy-huszonöt éves korukban nyilván úgy gondolkoztak, mint mi most, akkor mindig meglepődünk.

>!
Ardnazil

– Aki Dantét nem becsüli, az olyan, mint a vak: nem látja a csillagos eget.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Csalog Zsolt: Parasztregény
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…
Kertész Erzsébet: Teleki Blanka
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Barát Endre: Boszorkánytánc
Passuth László: Medúzafej
Harsányi Zsolt: Ecce homo
Tamási Áron: Ábel
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben