Faművesség 2 csillagozás

Szatyor Győző: Faművesség Szatyor Győző: Faművesség

A ​magyar faépítkezés és ácsmesterség szakmai-művészi hagyományainak módszeres feltárása, megörökítése és gyakorlati útmutatója ez a könyv. A fa, mint nyersanyag ősidőktől fontos szerepet játszott és a civilizáció ellentmondásaival szemben sajátos védekezésként ismét egyre jelentősebb szerepet játszik az életünkben. A vele való foglalatosságnak, a faművességnek azonban ezernyi titka és fogása van, amelyek ismerete nélkül az értékes hagyományok nem válhatnak a mindennapi élet gyakorlatává. Szatyor Győző (1947, Bogdása) sokoldalú, képzett alkotó, aki szinte mindent tud a fáról, a fához fűződő ősi hiedelmektől a fa mint anyag jellemző tulajdonságain át, megmunkálásának bonyolult technikai eljárásáig, a fafaragás, a faesztergályozás, a kéregmunkák mesterfogásáig, a bútorkészítésig és a fából faragott jelképekig vagy hangszerekig. A Kós Károly-díjas művész köztéri szobrai, épületei, játszóterei az ország számos településének megbecsült értékei. Bennük a hagyományok megőrzése és a jelen… (tovább)

>!
Pro Pannonia, Budapest, 1998
172 oldal · ISBN: 9639079200
>!
Mezőgazdasági, Budapest, 1986
166 oldal · ISBN: 963232272X

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Szatyor Győző: Faművesség

A fával való foglalatosság eddigi életem „jelentős” részét végigkísérte. Nevezhetném ezt családi „hagyománynak”, de ennél jobban nem is merülnék most bele. Ennek köszönhetően mindig különös érdeklődéssel fogadom az ilyen, és hasonló témájú könyveket. Lehet az a legegyszerűbb barkácskönyv is, de lehet a precizitást magas szinten művelő intarziakészítés is.
     A könyvből nagyon sok értékes információ megtudható, ami a fához és tovább éléséhez, a faművesség által történő újjászületéséhez kapcsolható. A fa is legalább olyan jelentőséggel bír, mint az állatok között a kutya, az ember leghűségesebb barátja. A fa, pedig büszkén, akár évszázadokon át szolgálja az ember-generációkat… és remélhetőleg ez így lesz még sokáig, nagyon sokáig.
     Sorra kerül az erdőgazdálkodás, fakitermelés, majd a feldolgozásra épülő szakmák (http://moly.hu/idezetek/370469), s mindez 466(!) ábrával illusztrálva. Döbbenetes arra ráébredni, akárhányszor is találkozom vele, hogy nem is olyan régen, szinte mindent fából készítettek. Fából, ami kiszolgálta a kezdetet, és a véget is:

„Az ember születésétől haláláig együtt él a fákkal. Gyümölcsöt és árnyat adó fák s fából készült tárgyak között telnek a dolgos évek a bölcsőtől a koporsóig.” (http://moly.hu/idezetek/371107)

>!
Mezőgazdasági, Budapest, 1986
166 oldal · ISBN: 963232272X

Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

A magyar nyelvben a fa mint fogalom kettős jelentésű: az élő és a holt fát egyaránt értelmezi.

20. oldal, A fa (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

Az ülőalkalmatosságok közül a legrégebbiek egyike az ülőtőke, amely egy faragatlan tuskó.

125. oldal, Műhelyek és mesterségek (Mezőgazdasági, 1986)

1 hozzászólás
lzoltán IP>!

     A jelenlegi népi iparművészet sajátos faragóstílusában érezhetőek a pásztorművészet értékes hagyományai. A mintakincs, amely egykor vidékenként egy-egy közösségre volt jellemző, országszerte elterjedt, fellazult és elsekélyesedett.
     Sok ügyes kezű faragó próbálkozik a „hagyományok” folytatásával, s próbálja beilleszteni a mai körülmények közé, sajnos kevés sikerrel.
     A pásztorművészet egy sajátságos életmód következtében alakult ki, aminek ma igen kevés feltétele van meg. A mai faragók épp ezért csak másolják, utánozzák a pásztorok művészetét, és rossz szemlélettel, iparszerűen gyártják a dísztárgyak sokaságát, a giccseket, kiszorítva a valóban értékeset. Mindezt csak tanulással, a helyes szemlélet kialakításával lehet megakadályozni.

58-59. oldal, Fafaragás (Mezőgazdasági, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: giccs
lzoltán IP>!

A fának szinte minden része – kérge, törzse, vastagabb és vékonyabb ágai, nedve – hasznosítható. Az erdőn járó ember egyes fafajok törzsét megcsapolva, a kifolyó nedvvel oltotta szomját (ezt nevezik viricselésnek). A nyír, a hárs, a szil és a fenyő tavasszal termelt édes nedvét felforralva szomjúság, betegség ellen itták.

63. oldal, Kéregmunkák (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

(…) Minden jel arra mutat, hogy az ember sokszor elfelejti, honnan jött, s már nem tudja, hova tart. Körülötte gázokkal terhes levegő, zaj, por és szemét. A természet egészséges, üde zöldje egyre távolodik. (…)

5. oldal, Előszó (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

A magyar népi hitvilágban a fáknak fontos szerepe van. A hozzájuk fűződő hiedelmek az uráli népek hiedelemvilágához hasonlóan régi és elterjedt képzeteken alapulnak. Ezek szerint a világ közepén levő világot tartó fa a világegyetem képmása, s az élet, a tudás szimbóluma. Erre utalnak a világfa, életfa, tudás fája jelképek is a különböző mesékben, mondákban, s a tárgyakon megjelenő ábrázolásokban.

(…)

     A fákat természetfeletti tulajdonságokkal ruházták fel, s az erdőt benépesítették titokzatos jó és rossz lényekkel, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az emberek életéhez.
     Szerepet kaptak a fák a gyógyítás köréhez tartozó mágikus eljárásokban, továbbá az évszakokhoz kötődő ünnepi szokásokban és az emberi élet nevezetes eseményeiben is.

7. oldal, A fákhoz fűződő hiedelmek, szokások, szólások (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

     Fából faragott eszközeink legrégebbi típusai közé tartoznak az egy fából faragott edények. (…) Az erdei szállásra kimenők is csak egy-két szükséges fémedényt vittek magukkal, a többi edényt, kanalat mind ott faragták ki az erdőben. Ezek a faedények főleg azért voltak kedveltek, mert könnyen kezelhetők, nem adtak mellékízt az ételnek, s igen könnyen tisztíthatók, erősek, tartósak voltak

70. oldal, Vájás (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

Ügyes kezű faragóemberek szinte minden faluban éltek. Nem volt olyan porta, ahol a pajtában vagy a színben ne lett volna helye a faragóbaknak, nem hiányzott a szekerce, a szíjókés, a véső, a fúró és a fűrész, s természetesen a fafaragó bicska sem. Hozzá tartozott ez valamikor a falusi élethez, ahol különösen télen sokat fúrtak-faragtak. Ritka volt az olyan pásztor is, aki ne próbálta volna meg saját kedvtelésre a faragást. Életmódjukból következően ugyanis leginkább a pásztoremberek azok, akik az állatok vigyázása, gondozása mellett faragtak. A magyar pásztorok faragott remekei nagy többségükben ma már múzeumok gyűjteményeiben, kiállításain találhatók. A különféle használati eszközök, a pásztorkészségek a magyar pásztor sajátosan kialakult ízléséről tanúskodnak. A természettel való együttélés, a faanyagok ismerete, a formai megoldások, a díszítések és a technikai kivitelezés pásztorművészetünk különleges világát tükrözi. A természetben élő ember önmagára találása, önvizsgálódása, szépre, jóra való odafigyelése testesül meg a mindennapi használatra készített tárgyakban.

41. oldal, Fafaragás (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

     Az ácsolás technikája igen sok archaikus, középkori, román és gótikus eredetű szerkezeti formát őriz, amelyeket a fennmaradt régi épületeken, faszerkezeteken lehet látni és tanulmányozni.

79. oldal, Építészet - Ácsolás (Mezőgazdasági, 1986)

lzoltán IP>!

     A fa mint nyersanyag ősidőktől fontos szerepet játszott az ember életében. Több kutató, így az erdélyi dr. Kós Károly szerint a kőkorszakot megelőzhette egy „fakorszak”. A kezdetekre utaló ősformák az építészetben és a használati tárgyak egyéb területein egyaránt hosszú ideig fennmaradtak. A fakultusz – a fához kapcsolódó hiedelmek és rítusok – már a történelem előtti időkben megjelentek, és jelentőségükből évezredeken át nem veszítettek.

5. oldal, Előszó (Mezőgazdasági, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Domanovszky György: Népi bútorok
Molnár Sándor – Várkonyi Gábor (szerk.): Nagy parkettakönyv
R. Steinert – H. Hegewald: A fa esztergályozása
Paul Forrester: Famegmunkálás mindenkinek
Florian Breis – Erich Drabek – Herwig Hauke – Josef Ottenschläger – Wilfried Rottmar – Walter Scholz – Peter Schwarz: Asztalos I-II.
Babos Károly – Filló Zoltán – Somkuti Elemér: Haszonfák
Barlai Ervin – Lázár László – Samu László: Faipari gépmunkás
Czagány Lajos: Bútorasztalos és díszítő munkák
Szemerey Tamás – Recska Endre: Szép famíves-szerszámok
Ulrich Klarmann: Intarzia