Csernobil 86% 46 csillagozás

Ez a könyv egy igazán igényes, szinte minden területre kiterjedő összefoglaló a csernobili katasztrófáról. Sajnos a könyvtárban csak az első, 2005-ös megjelenésű kiadást találtam, így gyanítom, hogy 15 év távlatából a statisztikák legtöbbje – főleg az egészségügyi következmények tekintetében – már nem helytálló, ettől függetlenül érdekes volt számadatokban is gondolkodni. A teljesség igénye nélkül a katasztrófa számlájára írható 800 ezer likvidátor, 117 milliárd USA-dollár anyagi kár, 31,5 ezer km2 szennyezett föld, 350 ezer kitelepített ember, 100 és 200 ezer közötti művi vetélés Nyugat-Európában… döbbenet! És mindez olyan műszaki okok és emberi mulasztások miatt, amik elkerülhetőek lettek volna!
Kicsit sajnálom, hogy a könyv végén nem lett részletesebben kifejtve az expedíció, több képet is szívesen vettem volna, ettől függetlenül ez egy klassz összefoglaló, úgyhogy olvassátok! (Én pedig magamra vessek, amiért nem értem a fizikát és kémiát.)

Másabb összetételű könyvre számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyire belemegy a kémiába, amit mindig is utáltam, meg nem is érdekelt. Voltak érdekes részek konyha nyelven, illetve az is tetszett, ahogy elmesélte a balesetet.. De nekem kicsit túl sok volt a technikai, szakmai rész, a valószínűség számítás stb.

Kezdjük az elején. Először is az eleje annyira száraz és annyi adat és fizika és kémia és kitudja még mi van benne, hogy szerintem hétköznapi ember a negyedét nem érti. Főleg, ha az iskolában ki nem állhatta ezeket a tantárgyakat.

Engem még mindig nem győztek meg teljesen. Itt van ez a mondat is… hát… mindenki kapott belőle, de minket pont elkerült, a mázlisták. „A 6.2. ábra május 6-ához tartozó térképéből kitűnik, hogy a széljárás szeszélyének köszönhetően a szennyezés zöme elkerülte hazánkat, viszont a szomszédos országoknak alaposan kijutott.”

Aztán a következő, miszerint nem változtattak a miért adatokon, mert az lehetetlen. Mikor a CIA ver át egész nemzeteket, meg az egész világot, akkor miért ne lehetne Csernobillal kapcsolatosan is az egész átverés. Ráadásul annyira hangoztatja, hogy nem lehetséges, mert akkor az UNESCO, ICRP, WHO meg a tököm tudja kicsodák is hazudtak és hamisítottak. Kérdem én! Ez lenne az első eset? Szerintem nem. Ezzel a nagy sulykolással, hogy márpedig nincs veszély, ránk nézve nem is volt, és nem ettől rákosak az emberek, pont az ellenkezőjét éri el, aki ennyire tagad az meg már azért gyanús. :)
És értem én, hogy annak a valószínűsége, hogy tényleg valaki Csernobil miatt halt meg, mert odaautókázott 0,00000001, de hogy bátyámat idézzem, ennek a valószínűsége 50%. Mert vagy tényleg azért halt meg vagy nem.

Mindegy ez is egy megközelítés, hogy mi az igazság az meg sose derül már ki. Itt egy másik szösszenet: „…a lakosság többletsugárterhelése elhanyagolható.”
Az ilyen mondatokat se tudom megérteni, mert mi van, ha nem elhanyagolható, mert honnan tudja, hogy melyik emberre hogyan és mennyire hat az az elhanyagolható sugárzás. Persze tudom a lényeg a valószínűségen van, ami igen csekély. Ezt mondjuk mondja annak az embernek vagy a családjának, aki épp beleesett abba a 0,0000001 %-ba.

Több könyvet olvastam már Csernobilról, ebben végre adatokat, számokat is találtam.
Műszaki oldalról ugyan nem vagyok nagy szakértő, de ez nem vont le semmit az olvasásom értékéből, sőt, szívesen olvastam az érezhetően jól képzett szakemberek véleményét.
Vannak helyzetek, amikor a dolgokat, főleg az ilyen mértékű katasztrófákat nem érzelmi oldalról kell megközelíteni.

Aki először ezt a könyvet vette kezébe Csernobilról, javaslom, olvassa el a többi könyvet is.

Egy újabb érdekes, tényfeltáró olvasmány a témában, ami több fontos dologra is rámutat, elgondolkodtat, bár nem tudom, manapság mennyire helytálló még, de kétlem, hogy azóta lett volna valami komolyabb változás az adatokban.

A világhírű tragédia nagyrészt emberi hibák sorozatának eredménye lett, ami könnyedén elkerülhető lett volna, ezt azonban nem csak tervezési hibák (amik még így is elenyészőek a mulasztások, szabályok figyelmen kívül hagyása mellett, bár tény, hogy ezek kijátszására semmilyen akadály nem volt beépítve) engedték, hanem a politikai berendezkedés és egyéb alá/fölé rendeltségek is fontos szerepet játszott benne.
Senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni már magát a tesztelést sem (amiről eleve kevesen tudtak és nem is itt volt szokás ilyeneket csinálni), a folyamat során kezdődő problémákkal sem foglalkoztak, kiiktatták a védelmi berendezéseket, jelzéseket is, tovább menetelve a katasztrófa felé.

Magáról az eseményről túl sok szó nem esik, inkább a vélt/valós károk számaiba kapunk betekintést, megcáfolva az azóta keringő rémhíreket, legendákat, valamint bepillantást kapunk a különböző atomerőművek működésébe, ezzel is megmutatva, hogy mennyire egyedinek tekinthető eset volt ez a katasztrófa, elég, ha a Paksi komplexummal való összehasonlítást nézzük, már itt óriási eltérések vannak.
Talán ez a rész volt számomra a legérdekesebb, apróságoknak tűnő különbségeknek is óriási jelentősége van, amik vagy erősítik a biztonságot, vagy pont, hogy egy újabb veszélyforrást jelentenek, hibát a gépezetben, ami csak fokozza a bajt.

Aztán persze jönnek a számok és képletek, ezekkel már akadtak problémáim, de a lényeg így is érthető, tisztán kiderül belőlük, hogy messze nem volt akkora veszély, mint ahogy azt a média állította. Tény, hogy haltak meg emberek az erőműből kiszabadult sugárzás miatt, de messze nem százezres/milliós nagyságrendben, ráadásul az „1950-60-as években végrehajtott magas légköri atombomba-kísérletek viszont 100-1000-szer több radioaktív szennyeződést szórtak szét a légkörben, mint a csernobili robbanás”, ráadásul ezek utóhatása is jóval nagyobb volt.
Persze Csernobil sem elhanyagolható, de érthetően levezetik, hogy voltak nála jóval szennyezőbb események is, ezeket azonban valamiért soha nem hozták szóba…

Tetszett, hogy hazánkról is több szó esik, mi még elég jól megúsztuk a környező országokhoz képest (bár olvastam, volt, akik látták a "felhőt"), de az adatokból kiderül, hogy különösebben magas értékeket sehol sem mértek, kivéve persze az atomerőmű környezetét, ebben az esetben mondjuk érthető is.

Engem talán legjobban ezek az információk fogtak meg, persze számos érdekesség van még (például kiderül, nem lett több mutáns), de külön említést érdemel még a sajtóban megjelent, a balesettel kapcsolatos hírek félrevezető ereje is, amik sokkal több kárt okoztak az embereknek (félelem, szorongás, képzelt megbetegedés, öngyilkosság, alkoholizmus, stb.), mint maga az esemény.
A könyv főleg ezek megcáfolása érdekében született meg, de még így is hazugsággal vádolták meg őket (ami érthetően dühítette a szerzőket, érződik is ez ennél a témánál :D), miközben a világ nagy tudományos szervezetei mind megerősítették ezeket az adatokat…

Aztán ott van a bírósági per, amit magyar kamionosok hozzátartozói indítottak, akiknek hozzátartozói Ukrajnában, Csernobil közelében dolgoztak, szerintük pedig ez okozta közülük hét ember halálát. A pert megnyerték, de ahogy az a becsült adatokból kiderült, a természeteshez képest is elenyésző plusz sugárzásnak lettek kitéve.
Olvasva erről eszembe jutott, hogy anno a Napló című műsor (vasárnaponként volt a TV2-n, gyerekként is sok érdekes téma volt benne, a régi jó dolgokból…) is foglalkozott ezzel.

Bátran ajánlom mindenkinek, ha nem is érthető meg elsőre minden belőle (próbáltak közérthetőek lenni, de ez nem mindig lehetséges, pl. képletek, számítások), a mondanivalója így is bárki számára világos tud lenni.

Tudományos megközelítés a témának. A másik könyv spoiler úm. kiegészítése. A laikusak máshogy látják, mint ahogy a tudomány szerint történtek / vannak a dolgok. Elég részletekbe menően le vannak írva a cselekmények, az összefüggések, hibák és azok következményei. Milyen hatással van mind a mai napig.

HBO-s sorozat után újra fellendült a régi csernobil mániám, így akartam valami szakirodalomhoz nagyon kozelit olvasni a témában, és mivel Aszódi Attila nevét már ismertem, ez megfelelő garancia volt a tudományosságnak. Viszonylag átfogó munka, a katasztrófával, az okokkal is foglalkozik tételesen, valamint a potenciális áldozatok utoeletével is. Számomra döbbenetes volt többek között a likvidátorok száma, tudtam, hogy több tizezres szám, de hogy 800ezer, ez engem sokkolt. Ami még számomra különös volt, hogy mennyire nehéz az aldozatok számát meghatarozni, és hogy milyen bonyolult statisztikai becslésekkel lehet csak kozelíteni. Ami viszont tényként leszűrhető, hogy az áldozatok száma 4-6ezer körül mozog, és ebben azok is benne vannak akik sok sok 10 év után lesznek rakosak. Ezek persze brutális számok, de ezzel a témával kapcsolatban mindig is volt valamiféle irracionális borzongás. Aki ebben az időszakban Magyarországon tartózkodott, a könyv szerint megnyugodhat, szamszerusithetetlenül alacsony a kockázata, hogy Csernobil miatt rövidebb életet fog élni. Ellenben a stressz amit ez okoz, és a morális pánik már nagyobb baj.
Pontlevonást csak azért adtam, mert kicsit oncelunak találtam a végén talalhato magyarázkodást azokkal szemben akik a tudosokat hazugsággal, és európa szintű konspirációt vélnek a tények elhallgatása mögött, és amúgy is a Bilderberg csoport inside jobja volt az egész. Tehát azt gondolom, hogy aki végigrágta magát a módszertani részeken, és az egyenértékek és üregtényezők, statisztikai fejtegetések dzsungelén is túljutottak a matchetejukkel, azok már kellő bizonyosságot kaptak.

Ha írnának egy tankönyvet a csernobili katasztrófáról én ilyennek képzelném el. Teljesen tárgyilagosan mond el mindent, megmutatja a matekos és fizikás részeket is (szóval igen, kell mindkettőhöz valamennyire stabil tudás és érdeklődés, mert el lehet veszni benne). Sorra vesz minden következményt és megoldást. Tényleg a tankönyv-szerű könyv a legjobb kifejezés rá, mert annyiféle „Csernobilos” szakirodalom jelent meg, hogy az ember szinte elveszik ezekben és valahol ilyen-olyan formában de túlzásokba is esnek (drámaiság oltárán pl.). Pár dolgot jobban is kifejthettek volna, illetve Legaszov professzor halálánál is felhúztam a szemöldököm, hogy ez hogy maradhatott benne. A könyv eredetileg 2005-ben jelent meg, szerintem nem ártott volna neki egy frissítés, hogy mi történt 2005 óta, a 2019-ben megjelent kötetben ott szerepel a változatlan utánnyomás, ezen lehetne mit javítani.

Első témában olvasott könyvem.
Valóban belátható, hogy igazán alapos, logikusan felépített könyv, azonban hiába mondják, hogy közérthetően magyarázzák a fizikai, tudományos tudnivalókat, okokat; számomra mégis nehezen, vagy egyáltalán nem volt érthető az eleje, így nem is igazán kötötte le a figyelmem.
A fényképes melléklet nagyon jó volt, a személyes élményekről még bővebben is olvastam volna.
Valamint a média megtévesztő szerepéről is szívesen olvastam. Meghökkentő a H2O károsságának példája.

Le kéne akadnom a témáról, mert újat már sehol sem találok. Ezek ellenére érdekes volt a könyv, és a jelen idővel is foglalkozott, nem csak a múlttal, a katasztrófával. Itt-ott kicsit szájbarágós, de olvasható.