Hiába 16 csillagozás

Szathmári Sándor: Hiába Szathmári Sándor: Hiába

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Századunk ​egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb magyar írójának művét tartja kezében az olvasó. Szathmári Sándort (1898-1974) eddig főként a Kazohinia című szatirikus utópiája révén ismerték, s csak a lexikonok említik egy, a harmincas évek elején írott művét, melynek kézirata csak 1989-ben került elő. Szathmári e művét 1932-ben írta, amikor a Szovjetuniótól nyugatra még senkinek sem lehetett reális képe a „megvalósuló kommunizmusról”, ám ő hihetetlen logikával és fantáziával megalkotta a kommunizmus rémtetteinek enciklopédiáját. A Hiába tehát jóval megelőzte Orwell Állatfarm-ját (1945) és 1984 című regényét (1949), s miközben Orwell művei világhódító útjukra indultak, Szathmárinak titkolnia kellett Budapesten, hogy van egy regénye, amely legalább olyan érdekes, mint a két világsiker. A regény cselekménye 2028-ban játszódik Magyarországon, egy képzeletbeli kisvárosban és Budapesten, ahol a Gellért-hegy új neve Lenin-hegy, tetején az ijesztő méretű forradalmi emlékművel, a Rókus… (tovább)

>!
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630811118
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
260 oldal · ISBN: 9789632998152
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1991
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631543463

Enciklopédia 36

Helyszínek népszerűség szerint

Gellért-hegy


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Szathmári Sándor: Hiába

Hiába : ez a depressziósok egyik jelszava (a másik: minek?). A szerző maga nem depressziós, csupán kiábrándult; s ezért választotta a kötet címéül pont ezt a szót. Ám a címválasztás kevés, mögé kellene egy jó tartalom is. Az pedig sajnos hiányzik.

Nemrég folyt a hümmögés itt a Molyon, miért nem tudnak a magyar szerzők napjainkban jó antiutópiát/disztópiát írni. Most nem térnék rá az ott elhangzottakra, inkább csak azt mondanám: régebben se nagyon ment ez a műfaj idehaza.*

Szerintem egy jó antiutópiához két dolog kell: egy jó kiindulópont s a kiindulópontbeli visszás helyzet továbbfejlesztése, logikai extrapolációja; másfelől a továbbfejlesztett (jövőbeli) környezet, körülmények élettel való megtöltése, hús-vér szereplők segítségével.

Esetünkben a kiindulópont a Magyar Tanácsköztársaság s az ott szerzett tapasztalatok, melyek – úgy tűnik – mély nyomot hagytak a szerzőben. A harmincas évekre kiérlelte a ’virágzó’ szocialista rendszer hipotetikus képét, azt kell mondanom, helyenként rendkívül éleslátóan, és pontosan.**

Adott volt tehát a regény logikusan felépített miliője: ezt kellett volna alakokkal benépesíteni. És itt mond csődöt Szathmári: alakjai eszmék, viselkedésformák steril képviselői, papírmasé figurák, akik nem beszélnek, hanem szónokolnak, s nem cselekednek, hanem aktivitást fejtenek ki. A logikailag frappáns jövőkép és a díszletek előtt széles mozdulatokkal deklamáló figurák a némafilm korszakát juttatják eszembe; de annak naiv bája nélkül. Itt nincs meg az az összhang, ami ott – a jelenetek minden együgyűsége ellenére – megvan.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! Nincsen remény! témájára ennél sokkal jobbat is lehetett volna írni. Logikai következetesség: 4 csillag, irodalmi kivitelezés: 2 csillag – az átlag három…

* Nekem Déry G.A. úr X.-ben-je sem tetszett: a szereplők ott is furcsán, a humánetológia szabályait felrúgva viselkedtek, mint valami misztériumjáték vagy lovagregény hősei…
** Különösen nagyra tartom a logikáját akkor, ha a harmincas évek szovjet viszonyairól (Holodomor, az első tisztogatások 31-ben) semmi konkrét információja nem volt…

14 hozzászólás
Carmilla >!
Szathmári Sándor: Hiába

    Egy nagyon jó téma – mégis, valahogy szerencsétlenül van megírva. Rendkívül hézagos spoiler. Darabos és esetlen; a karakterek szinte nem is emberek, csak szájukba adott gondolatok szócsövei, s a viselkedésük is eléggé életszerűtlen (pl. Hajós és Lívia szerelme). A mellékszereplők pedig simán csak biodíszletek, egyáltalán nincs egyéniségük, csak a tipikus nyájszellemet képviselik, de teljesen karikatúraszerűen.
    Az első részben jóformán semmi nem történik, csak megismerjük a szereplőket s azok is egymást. Felszínesen. Ehhez képest a második rész már kevésbé statikus, beindulnak az események, mégsem tudunk senkivel különösebben együttérezni. Kíváncsian vártam a 2080-as Budapest leírását is, de azt meg nagyon röviden lerendezi, sajnos. Mennyi jó, kihagyott lehetőség!…
    Az ’50-es években senyvedőknek talán több vigaszt nyújthatott volna a könyv –, ha olvashatták volna. De nekünk ma sokkal többet tud adni az 1984. Pedig már a címe hogy megszólított, hiszen én is pont ezt érzem, pont ezt gondolom!
    A Tófalvi Éva által írt Utószó viszont számomra a legélvezetesebb részét nyújtotta a könyvnek, s nagyon szívesen elolvasnám Szathmári önéletrajzát, mert a részletek alapján azt kell mondanom, hogy azt viszont kitűnően sikerült megírnia, már csak személyessége okán is. Egy igazi, bús magyar sors volt az övé, ami még ma is sokatmondó és elgondolkodtató. Szegény Szathmári is minden volt (egy ideig), antiszemitától kezdve a kommunistáig… Míg végül leszűrte a végső tanulságot, hogy minden izmus egyformán káros. Ez a fajta kiábrándultsága rokon Kubánnal, aki egy emlékezetes, bár szintén kissé gyöngécskén körülírt szereplője a könyvnek.
Nem tudnám remekműként ünnepelni, ám mindenképpen olvasásra érdemesnek tartom ezt a művet! (- – - Hiába…)

Péter_Szombati>!
Szathmári Sándor: Hiába

Félelmetes. A Kazohiniában már kifejtett gondolatok jelennek meg benne reális környezetbe ágyazva. Ezért számomra nehezebb is volt kicsit olvasni.

Megmutatja, hogy egy állam nélküli világ miért lehet mégis kudarc… Az emberiség rengeteget tanulhatna belőle, ha olvasná. Így: hiába.

Horváth_Evelyn>!
Szathmári Sándor: Hiába

Ez valami fantasztikus! Nem egy Kazohinia, de komolyan azt gondolom, hogy Szathmárira kár nem odafigyelni.

mohapapa I>!
Szathmári Sándor: Hiába

Tudomásom szerint Szathmári megelőzte Orwell-t és Huxley-t. Vagyis nem koppintott. Ahogyan azok sem tőle, mert ez a könyve, tudomásom szerint fiókban maradt.
Viszont döbbenetesen jó, olvasmányos munka!

tillaitamas>!
Szathmári Sándor: Hiába

Szeretem Szathmári humanizmusát. Szeretem bárkiét. De az ő humanizmusáról legalább tudom, hogy van.

narziss>!
Szathmári Sándor: Hiába

Rá kellett hangolódni Szathmári világára, az tény. Az is, hogy műfajában, témájában olvastam már ennél a könyvnél sokkal jobbat, de aki az Orwell- és Huxley-féle utópiákat kedveli, és valami ilyesfélét szeretne magyar viszonyokra adaptálva ízlelgetni, annak biztosan tetszeni fog.


Népszerű idézetek

kaporszakall >!

Persze meg kell adni a módot, hogy a nép saját megcsalatását megakadályozhassa, erre volna való a demokrácia, a kicsinyek hatalma, amit én is hozni akarok. De jegyezzük meg: a demokráciát a vezetőség ravaszkodása előbb-utóbb kicsavarja a nép kezéből, mint eddig mindig, és ezután módot talál a nép átiskolázására is érdekeinek megfelelően, és azzal elveszett a filozófiák tiszta célja és átalakul lényeg nélküli szemfényvesztéssé.

137. oldal (18. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia
kaporszakall >!

– Tehát mi a terve?
– Mint mondtam, a köztisztesség helyreállítása. Az összes útonálló bandát ki kell irtanunk, hogy közülük csak egy maradjon: az állam. Ha így a konkurenciát megszüntetjük, a haszon nem oszlik sok részre, és a rezsi is csökken, mert a túl nagy személyzetet le lehet építeni és kevesebb kell a vesztegetésekre is.

193. oldal (23. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: vesztegetés
1 hozzászólás
Carmilla >!

    Nagy jutalmakat ígértek a nőnek, aki gyermeket szül, mert a férfitől ingyen el lehetett venni a spermát mesterséges úton, de a nő még mindig tönkre tudta tenni a gyermekét születése előtt. És mégis csak a legelvetemültebb nők vállalkoztak szülni, mert tudták, hogy a cél tenyészbarmokat hozni a világra, és a kiirthatatlan anyai szeretet a sikert lehetetlenné tette.

20. oldal (Szépirodalmi, 1991)

Carmilla >!

A marhát vágóhídra lehet vinni, de hogy önmaga menjen oda, és vezesse ezer marhatársát felvirágozva csak azért, mert a mészáros őt főmarhának nevezte ki, ez képtelenség volna és csak emberek közt képzelhető el.

51. oldal (Szépirodalmi, 1991)

Carmilla >!

…amikor Szathmári 1935-36-ban írt regénye, a Gulliver utazása Kazohiniában (később: Utazás Kazohiniában, majd: Kazohinia) sok viszontagság után 1941-ben végre megjelent, s Huxley sikerkönyvéhez hasonlíttatott, Szathmári mentegetőzve mondta: „Ha olvastam volna a Szép új világ-ot, nem mertem volna megírni Kazohiniát”.

275. oldal, Tófalvi Éva: Utószó (Szépirodalmi, 1991)

Carmilla >!

Úgyis hiába a világ, és úgyis elpusztulunk. Igazán nem tudom, miért élek, csak szépen szeretnék meghalni.

67. oldal (Szépirodalmi, 1991)

Carmilla >!

[…] …az emberek nemcsak parancsra aljasak, azok maguktól is, kedvtelésből.

84. oldal (Szépirodalmi, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: aljasság
Carmilla >!

[…] Minél többet gúnyolták vagy szidták, annál inkább igyekezett jól dolgozni és annál zavartabb lett. Az öngyilkosság felé terelődött, mert nem bírt visszavágni, és a tehetetlen, magába fojtott méreg mind messzebbre lökte az emberektől. Egyetlen öröme volt, ha esténként kimehetett a vízpartra, ahol nem járt ember. Ilyenkor olvasott, vagy ha besötétedett, gondolkozott. Önmagát versekben vezette le, amiket sohasem tudott kiadni.

102. oldal (Szépirodalmi, 1991)

Carmilla >!

…Az ember reggel felkel, a frizurákat elkészíti, este olvas, esetleg ír, utána pedig lefekszik, és nem törődik a világgal. Már nem ragadtatja magát kilengésekre, egész nap hallgat, hogy a belekötésre ne adjon alkalmat. Így valahogy el lehet húzni a halálig.

105. oldal (Szépirodalmi, 1991)

1 hozzászólás
Carmilla >!

[…] Másodszor, úgyis hiába tűnnének el önök a cselekvés színteréről, úgysem jönnek jobbak a helyükbe. Ez a legigazabb szó a világon, minden igaz társadalomfilozófia alaptétele kellene hogy legyen: hiába!

135. oldal (Szépirodalmi, 1991)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Árulás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Elágazó utak
On Sai: Lucy
Zsoldos Péter: Távoli tűz
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány!
Duncan Shelley: A félelem íze
T. S. Thomas: Londinium hercege
Harrison Fawcett: Katedrális