Maradj ​velem (Pennington-testvérek 1.) 90% 395 csillagozás

Vannak történetek, amelyek képesek úgy mellbe vágni, hogy napokkal később is nehezen találom a szavakat. Szaszkó Gabriella Maradj Velem című könyve is egy ezek közül. Fájdalmas, nehéz, apró darabkákra szakítja a szíved, ugyanakkor valami igazán jelentőségteljes.

A Pennington testvérek közül mindig is David volt a lázadóbb, a féktelenebb természet, akit, mint egy megrepedt üveget, csupán egyetlen óvatlan érintés választotta el attól, hogy apró darabkákban heverjen a földön. Mégis bátyja, Chris az, aki végül feladta, aki nem látott kiutat a múlt sötétjéből. A felfoghatatlan pillanatig, amikor végső nyugalomra helyezik, csupán egy hét van hátra. Egyetlen hét. 168 fájdalommal teli óra. Az óra mutatója szélsebességgel halad, az emlékek papírért kiáltanak, és David eldönti, hogy testvéréért újra megjárja a múlt poklát, és megírja gyerekkoruk fájdalmas emlékeit…

Hogyan engeded el a múltat, ami örök nyomokat hagyott rajtad nem csak kívül, de a lelked minden zugában? Mi történik, ha mindez nem sikerül? Milyen romokat hagysz hátra? Választhatsz-e a szerelem és egy emlékhez való hűség között?

A könyv két testvér története, akik olyan dolgokat éltek át, amelyek örök sebeket hagytak rajtuk, akik megjárták a poklot, és akik közül csak egyikük maradt állva. Ugyanakkor a Maradj velem válaszok kereséséről szól, egy olyan férfi szemszögén keresztül, akinek fájdalmát a könyv minden egyes sorában éreztem.

Ez nem egy könnyű történet, és számtalan nehéz témát érint. Szó volt benne családon belüli erőszakról, öngyilkosságról, drogokról és önbántalmazásról. Az egész könyv kicsit elkeseredett, nyers, fájdalmas és reménytelen hangulatú, főleg mivel bár párhuzamosan játszódik a történet a múltban és a jelenben, minkét idősík kifejezetten komor volt.

Nagyon tetszett a két testvér kontrasztja, és a közöttük lévő mély kötelék leírása. Az írónő igazán komplex karaktereket alkotott, egyedül talán Amy volt az, aki számomra még egy kicsit kibontásra várva maradt. A szerző kiváló stílussal ír, és egyáltalán nem érződött, hogy debütáló regényről van szó. Bevallom, mindig picit félve veszek a kezembe egy külföldön játszódó magyar regényt, de a New York-i helyszín igazán hitelesnek hatott, és egy pillanatra sem éreztem hamisnak a könyv hangulatát.

Fájdalom, veszteség, hibák és múltbéli démonok. Egy történet, amely sokáig velem fog maradni. Őszintén ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/szaszko-gabriella-mara…

Chris 35 évesen eldobja magától az életét. Két évvel fiatalabb öccse döbbenten és mély fájdalommal áll a tragédia előtt, de ahogy a külvilág nem talál magyarázatot Chris tettére, David lelkében pontosan körvonalazódik, hogy ki az igazi oka a testvére halálának. David sikeres író, természetes, hogy azonnal leül a laptopja elé, és úgy dönt, megírja a történetüket, és ha magánkiadásban is, de mindenképp megjelenteti, ezzel állít emléket a bátyjának. Egy hetet szab magának, a temetésre kész akar lenni, úgy akar elbúcsúzni a testvérétől, hogy valamilyen belső igazságszolgáltatást tegyen.Vissza akar emlékezni a gyerekkorukra, hogy megtalálja azokat a pontokat, ahol hibázott, ahol a testvére bűnhődött helyette, valamit a múltban, amit akkor nem vett észre, ami mégis idáig vezette Christ.
A testvérek története mélyen megérintett, minden sorát átéreztem, erősen hatott rám, és az olvasás után sem tudtam elengedni a szereplőket. A szerző őszintén, hitelesen ír, gyönyörű fogalmazással, bátran ábrázolva az érzelmeket. A karakterek élnek, és egytől egyig valóságosak, szerethetőek. Gabi karakterábrázolását tanítani lehetne, olyan erősnek éreztem őket, eltalált minden apró részletet.
David meséli el a történetet, minden pillanatában őszintén, nem titkolva egyetlen részletet sem, a lelke mélyéig kitárulkozik a legvadabb korszakaiban is. A szerző itt is remekelt, ritkán olvasok ennyire jól eltalált pasi szemszöget egy női író tollából.
Nagyon sokan elmennek a lelki problémák mellett, kívülállók maradnak, akik pedig érzik magukban a bajt, azok befelé fordulnak, és megpróbálnak tudomást sem venni róla. Nem szabad! Orvoshoz kell fordulni, nincs más megoldás, ezek a dolgok nem jönnek maguktól helyre. Szaszkó Gabi otthon van a témában, hiszen szakmabeli, a történetben előforduló betegségek léteznek, élő problémákról van szó. Nincsenek száraz orvosi szövegek, érthetően fogalmazza meg a szerző a lélek bajait.
Nagyon tetszett nekem a regény felépítése. A visszaemlékezések időrendi sorrendben folynak, a legrégebbi emlékektől a legfrissebbekig. Közben zajlanak a jelenben is az események, felbukkan Amy, aki Chris menyasszonya volt, de David életében is jelentős szerepet játszott. Az ő hármasuknak volt múltja, de jelene és jövője már csak kettejüknek lehet. Ez nagy kérdése a regénynek, és megalapozza a folytatás szükségességét.
Még egy gondolat az anyáról. Magam is kétgyermekes anya vagyok, így még nehezebb megértenem ennek a nőnek a gondolatait. Mégis mit képzelt? Mire megoldás a bántalmazás? Őszintén szólva én nem vagyok megbocsátó típus, és szeretem, ha valaki megszenvedi a tettei következményeit. Több szenvedést kívántam az anyának, David helyében az én beszédem a temetésen nem lett volna visszafogott. Amit tett ez a nő, arra sosem lesz bocsánat.
Szaszkó Gabi könyve egy erősen érzelmekre ható történet a testvéri szeretetről és az elengedésről. Kevés az ilyen jól megírt sztori, olvassátok, megéri!

Bővebb értékelés a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/01/szaszko-gabri…

„Nagyon nehéz erről a könyvről írni, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Lelkileg nagyon megterhelő történet, darabokra szaggatta a szívemet, de azért az írónő igyekezett valamelyest összeforrasztani. Amilyen komoly témával foglalkozik a könyv, annyira magához láncol a történet. Néha olvasás előtt rá kellett készülnöm a könyvre, de amikor már belemélyültem, elszakadni is alig bírtam tőle.

A legszörnyűbb az, hogy ez a történet a valóságban is megtörténhet és talán éppen most is történik valahol, talán a szomszédunkban, talán egy barátunknál, úgy, hogy közben mit sem sejtünk róla. Ez a könyv tökéletesen leírja, hogy ne szégyelljünk segítséget kérni, és akár orvoshoz fordulni a lelki problémák miatt, mielőtt túl késő lenne.

Nagyon megszerettem Szaszkó Gabi írásmódját, tökéletes volt, remekül fogalmaz, teljesen magunkba tudjuk fogadni a szöveget és átélni, ezzel együtt szenvedni, reménykedni és sírni rajta. Az elejétől a végéig nagyon jól fel van építve, és megírva a könyv, a karakterek szinte élnek, és mintha ismernénk is őket, mert hamar a szívünkbe zárjuk őket. És a borítója gyönyörű szép, a könyv pedig hat csillagos kedvenc lett! ❤”

Tudtam, éreztem. Milyen jó döntés volt leemelni a polcról és megsimogatni a könyvesboltban. Első látásra sikerült elcsábítania a szépséges borítónak és a fülszövegnek. Akkor nem gondoltam volna, hogy majd érzelmileg teljesen lenulláz.

Jobban szeretem a könnyed, vidám, szórakoztató történeteket, de azt is szeretem, amikor egy szomorú történet igazán megrengeti a világomat. Már néhány oldal éreztem, hogy ezt a könyvet szeretni fogom. Az ehhez hasonló történetek sokkal tovább bennem maradnak. Egészen biztos, hogy emlékezetes lesz. Azt sajnálom a legjobban, hogy ilyen könyvekről a legnehezebb írnom, mert bár hálát adhatok a sorsnak, magasságosnak, a szüleimnek hogy nem volt hasonlóban részem, mégis belsőleg éltem meg, mint olvasó.
Maga a könyv egyszerre több fájó témát dolgoz fel, hogy azokat külön-külön is fájó, borzalmas lehet átélni. spoiler Magam sem értem. „Hogy lehetett két ennyire remek fiú életét ennyire elrontani?”
Az írónő írói stílusa egyszerűen kifogástalan volt. Egyszer sem éreztem, hogy túlzásokba esett volna. Ahol kell érzelmes, ahol kell nyers, de mindvégig gördülékeny, érthető, átélhető. Gyakran úgy éreztem, mintha egy külföldi bestsellert olvasnék, mert ez simán lehetne az is. Bár keserédes, mégis nagyon szép testvéri kapcsolat volt Chris és David között. Ezen kívül tetszett a három szereplő közötti kapcsolat, amelyben Chris volt a fő kapocs, de ahogy egyre haladtam előre a könyvvel rájöttem, hogy sokkal inkább Amy volt. Rajta kicsit nehéz volt eligazodnom, de meg tudtam őt is érteni.
Ha nagyon kötekedni szeretnék, csak annyi lenne, hogy bár a borító nagyon szép és igazán illik a könyv hangulatához, de Amy szőke. A másik. 35 évesen valakit lánynak hívni már szerintem erős szépítés. Akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy „a nő” eléggé degradáló lenne. Ráadásul személytelen.
Mindez semmit nem vont le a könyvértékéből. Talán a legjobb könyv volt, amit idén magyar írónőtől olvastam.
Összességében egy komor hangulatú, nagyon megható, az érzelmekre erősen ható, de szépen megírt, jól átgondolt történet, amely sokkal több figyelmet érdemelne.

Ui: Előre is sok boldog születésnapot David Pennington-nak a közelgő születésnapjához!

Én nem tudtam… Nem tudtam, hogy ilyen erővel fog a földbe döngölni, majd végül mégis felemelni.

„Az írás volt az egyetlen, ami egyben tartott. Christ újra elővé és elevenné varázsolhattam, ha csak tünékeny napokra is.”

Egy szó, mint száz, ez a regény van olyan jó, mint a hasonló témájú külföldi társai.
Kell hozzá egy megfelelő hangulat és az is előny, ha nem olvasol előtte fülszöveget. Én szoktam, de most előnyömre vált, hogy nem tettem.
A testvéri kapcsolatot nagyon szerettem benne, mindenkinek kéne egy Chris. Vagy David.
A cselekmény nincs tele nagy meglepetésekkel, – inkább csak az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy „mikor?” történik meg egyik-másik ötletem -,mègse untam egy percig sem.
Én magam is meglepődtem, hogy ennyire tetszett, remelém az irónő nem egykönyves szerző lesz, nagyon szivesen olvasnék még tőle.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/04/kozos-ertekel…

Szeretem, ha egy magyar író könyvéről jót írhatok.
@Gabriella_Szaszkó nagyon ügyesen fogalmaz, tetszik a stílusa. Mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel!
Szomorú volt és szívettépő. Sok érzelem ütött át intenzíven a lapokon, összefacsarodott a szívem egyes jeleneteken…
Borzasztó dolog az alkoholizmus, a családon belüli erőszak és az öngyilkosság… Külön – külön is szörnyű, de így együtt… Lelkileg nagyon megviseli az ember lányát!
A Forbidden után csak lassan tudtam olvasni, kis adagokban, mert bár jó könyv, elképesztően nyomasztó atmoszféra lengi körül.
Egyedül a szerelmi szálat éreztem kicsit erőltetettnek, az Istennek nem tudtam megkedvelni Amy karakterét… Furcsán történtek köztük a dolgok Daviddel, nem igazán értettem.
A borító kellemesen szép, finoman romantikus… Kifejezetten tetszik!

„ Egyáltalán nem volt könnyű ennek a történetnek az olvasása, azonban ennek ellenére is nagyon örülök annak, hogy végre elolvastam ezt a könyvet, s ezzel egy újabb kedvencet is avathattam, illetve felfedeztem magamnak még egy nagyon tehetséges írónőt, – az pedig külön öröm számomra, hogy ez az kicsit sem könnyed, de mégis a maga módján lenyűgöző történet egy magyar szerzőtől származik -.

Nagyon tetszett az írásmódja, illetve az, ahogyan a történet különben külön vált a jelen és a múlt, s ahogy ezáltal betekintést nyerhettünk a Pennington testvérek gyerekkorába. Ahogyan a történet bemutatta, hogy a két fiúra hogyan is hatott a borzalmas gyermekkora, szerintem nagyon valósághűen hatott, pont ezért – bár ezt ritkán tudják könyvek elérni nálam – végül lehetetlen volt úgy becsuknom ezt a könyvet, hogy el ne morzsoljak néhány könnycseppet. Miután pedig végeztem a történettel, még napokig a hatása alatt voltam és rengetegszer jutott az eszembe, ami szintén azt mutatja meg, hogy mennyire jó is volt ez a történet.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a második rész elolvasására már nem fogok ennyit várni, hiszen hiába tekinthető lezártnak már így is a történet, amit David szemszögéből ismerhettünk meg, biztos vagyok benne, hogy Amy még nagyon sok újat fog tudni nekünk mondani. ”

Teljes értékelés:
https://konyveskuckom.blog.hu/2020/02/26/szaszko_gabrie…

Mivel az előzménykötettel kezdtem így nem volt számomra új a történet, mivel a hátterét ismertem már. A Pennington testvérek sorsa megrázó, olykor úgy hasba vágja az embert, hogy ott ül a könyv felett azzal a görccsel és csak reménykedik, hogy valami jobb jön az életükbe.
Tetszik, hogy nem egy rózsaszín felhőkbe bugyolált történet, hogy az írónő mer írni az élet kegyetlen oldaláról is, egy olyan oldalról megközelítve, amiről nem sokan beszélnek, vagy nem hinnénk, hogy ezen az oldalon létezik.
Egyedül Amy karaktere még, hogy nem tudom hova tenni őt, kedveljem e vagy sem. Kíváncsi leszek a sorozatban az ő karakterfejlődésére és, hogy merre billen majd nálam a mérleg.
Szeretem ezt a sorozatot, mert megmozgat bennem olyan dolgokat is, amire több könyv története képes és nem egyszerre egy. Indulatokat vált ki belőlem, dühös leszek, hol könnyekbe lábad a szemem, hol izgulok, hol pedig csak sodródok az árral és reménykedem.

„Próbáld meg szeretni, és hidd el, nem fog bántani.”

Azon emberek közé sorolom magam, akinek a szeretetén sem az idő, sem az akadályok nem fognak. Ha az egyén bekúszott a bőröm alá és a csontjaimban érzem, hogy megéri akkor nem létezik az a sérülés, ütődés, vagy heg, ami képes lenne távozásra késztetni. Legyen az lelki, vagy testi.
Talán pont ezért is értékeltem azt a fajta mélyen gyökerező ragaszkodást, odaadást mely a karaktereket jellemezte.
Szerettem Davidet, Christ, és a fent említettek végett igazán közel éreztem magam Amyhez.
Végletekig mégsem rabolták el a szívemet, nem tudták teljesen megtiporni a lelkemet bár kegyetlen valóságot festenek le, mely egy találomra választott ház ablakán kukucskálva is arcon csaphatna bennünket. Ennek ellenére a lelkük esetében mégsem éreztem a lehámozandó rétegeket, az összetettséget. Számomra a reakciók, a küzdési és védekezési mechanizmus is kiszámíthatóak voltak.
Ettől függetlenül ajánlom, természetesen.