Kora ​február (Midlife Crisis 1.) 87% 247 csillagozás

”Senki sem ítélhet el azért, hogyha jobb életet szeretnél magadnak.”

Szaszkó Gabriella új megjelenése az útkeresés regénye, amelyet egy speciális rejtéllyel tesz sajátossá. Anna és Josh egy hóval körülzárt, ismeretlen házban ébrednek, és nem elég, hogy egymást sem ismerik, de 5 évvel idősebbek, mint legutolsó emlékeik szerint voltak. A különleges helyzetben álmok segítségével térnek vissza az emlékeik, miközben a két rokonszenvesnek tűnő szereplőt is egyre árnyaltabban ismerhetjük meg. Anna egész eddigi életében biztonsági játékos volt, ám unalmas munkája, biztonságot nyújtó magánélete és jövőjének sivár ígérete egyáltalán nem teszi őt boldoggá. Josh ezzel szemben bátran a saját útját járja, a zenének szentelve az életét, ám mindenki azt várja tőle, hogy “rendes” munkát keressen, és megállapodjon egy nő mellett. A visszatérő emlékek során kiderül, hogy több közük van egymáshoz, mint sejtették, és nem minden úgy alakult 2025-re, ahogy azt 5 évvel ezelőtt tervezték. Közben a feltörekvő MidLife Crisis banda útját is végigkövethetjük, amely igen beszédes nevet kapott. A regény nagyon olvasmányos, az információk pedig kifejezetten jó tempóban kerülnek adagolásra, így végig fenntartják az érdeklődést. Összes gyarlóságukkal együtt minden szereplővel könnyű azonosulni, hiszen valamilyen formában mindannyian keressük az utunkat, a célt az életünkben. A mások és a társadalmi elvárások által előírt út pedig nagy valószínűséggel zsákutcához, hiányérzethez és boldogtalansághoz vezet. A romantikus önkeresésről és zenéről szóló regény izgalmas kikapcsolódást nyújt, remélem nem kell sokat várni a folytatásra.

" A Pennington-testvérek kötetek után valamiért arra számítottam, hogy ez a könyv is nagyon fájni fog, így igazából egy kicsit meglepődtem, hogy egy egészen könnyed, romantikus történetet kaptam. Természetesen itt sok fontos téma felmerült – például a megcsalás, az alkoholizmus, a szülő-gyerek kapcsolat, a családalapítás kérdése – viszont mégsem éreztem azt olvasás közben, hogy 20 oldalanként le kell tennem a kötetet, hogy meg tudjam emészteni a történetet.

Örülök, hogy végül most olvastam el ezt a könyvet, hiszen a héten fog megjelenni a történet folytatása, a Késő március, amire így nem kell sokat várnom. Igaz, a történet annyira nem függővéges szerencsére, azonban én mégis nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan is fog folytatódni a karakterek sorsa. Ezután a történet után pedig már biztos vagyok abban, hogy Szaszkó Gabriella bármilyen regényt is írjon a jövőben, nekem azt el kell olvasnom."

Teljes értékelés: https://konyveskuckom.blog.hu/2020/12/02/szaszko_gabrie…

Érdekes kezdet, rögtön bele a közepébe…
Aztán kiderül, hogy ez egy szerelmi háromszög, tele vívódással, lelkiismeret-furdalással.
Az, hogy ugrálva az időben , hol a jelenlegi eseményeknél, hol az egyes évek különböző időszakában járunk, ez feszültté tette, de zavaró is volt, mert hiába jegyeztem fel magamnak, hogy hol járunk éppen, nem igazodtam ki rajta.
Ez volt ami zavart benne.
Ugyanakkor ez tette különlegessé, olyan volt, mint egy kirakós játék.
Kronológiai sorrendben ez nem lett volna ennyire jó, tehát mégis jó ez a megoldás.
Egy zenészt isteníteni, rajongni érte, ez olyan tinis viselkedés, de ezen túllépve éppen egy idősebb nő vonzódása egy kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon korfüggő -e ez a dolog.
Ez a vonzerő itt leginkább a szexben nyilvánult meg. Ami valószínűleg a világmindenség egyik mozgatórugója, így nem ítélem el , kíváncsian várom a folytatást.
Azért azt megjegyzem, hogy az írónő nem szokványosan ír le nem szokványos történetet.
Tetszett.

Itt és most leteszem a nagy esküt, hogy bármilyen regény is jelenik meg a jövőben Szaszkó Gabitól, azt én a magamévá teszem.
Annyira jó volt! Teljesen magába szippantott a történet. Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy mire fel ez az időbeli ide-oda ugrálás, aztán később minden értelmet nyert. Zseniális húzás volt az írónőtől így felépíteni a könyvet, illetve Josh és Anna kapcsolatát, ugyanakkor azért rendesen berezeltem, amikor először megjelent a ház körül egy idegen. (Tisztára, mint egy sci-fiben. :))
Az egyedüli problémámat az alkohol jelentette, szinte nem volt olyan fejezet, ahol valaki ne ebbe fojtotta volna a bánatát, vagy épp az örömét, ezt leszámítva viszont ez egy rettenetesen szuper történet.
Várom a következő részt!

Olvasóként imádtam ezt a felütést, az alapszituációt, mert ki ne képzelte volna már el, milyen lenne, ha hirtelen a jövőben találná magát, x évvel később? A szerző ezt megkavarta azzal, hogy a főhősei emlékei törlődtek, ijesztő szituációban találják magukat, idegen helyen. Áramkimaradások is növelik a feszültséget, hiszen a hóviharban a lakás is kihűlhet és nem számíthatnak segítségre a semmi közepén. Szóval számos elemmel erősíti az izgalmat a szerző, megteremtve egy zavarba ejtő, misztikus hangulatot, ahol tényleg fogalmad sincs, mi történhetett a szereplőkkel.
Ez a misztikusság fejezetről fejezetre halványul, hiszen visszatérnek lassan az emlékek, és nálam átment a történet egy valódi realista sztoriba, ahol a két főszereplő útkeresése került a középpontba, rengeteg mély érzelemmel átitatva.
Josh karakterét nagyon szerettem, mert felvállalja önmagát, pedig ez éket ver az apjával való viszonyába. Tipikus példája annak, hogy a szülő ráerőlteti a neki tetsző életutat a gyerekére, holott ő teljesen mást akar. Mindenki tapasztalhatta már ezt a saját környezetében is, fiam, lányom, neked orvosnak/ügyvédnek/mérnöknek kell lenned, mert ez a családi hagyomány. Különösen nehéz a művészlelkeknek megértetni a családdal, hogy ők mások, máshogy gondolkodnak, mást akarnak az élettől, bármi áron. Josh szereti Annát és kitart mellette, akármilyen akadályokon kell keresztülmenniük. Nagyon tetszett a regényben, hogy a szerkezete miatt nem lineáris az idővonal, máskor, máshogy kerülnek helyükre a kirakós darabkái. De egy valami állandó, és az Josh szerelme, ő hisz a kapcsolatuk létjogosultságában és mindent meg is tesz érte. Amikor Anna bizonytalan, akkor képes visszahúzódni, időt adni neki, még ha bele is szakad a szíve, de lemondani nem tud róla.
Anna már más kérdés volt a számomra, az ő érzelmei bonyolultabbak. spoiler
Szeretem Gabi írásaiban ezt, hogy sérülékeny lelkű emberekről ír, akik mi is lehetnénk, és pont így bizonytalankodnánk. Nagy dilemma egy szép, de amúgy átlagos lánynak feladni az addigi életét egy fiatalabb pasi kedvéért, aki mellesleg rocksztár. Folyvást motoszkál a fejében, miért pont én? Legszívesebben megráztam volna Annát: vedd már észre hol a boldogság! Meg kell próbálni, megéri, mert amíg nem teszed meg, sosem tudod meg, mi a pálya, csak álmodozol.
Meg kell említeni a regényben a Midlife Crisis zenészeit is, akik egyben Josh barátai. Ízig vérig rockzenészek, a fogalom pozitív és negatív oldalát nézve is. A banda az első, és minden ami ezzel jár, a lányok, a pia, a bulik. Nem tudom ki hogy van vele, de én imádok erről az életről olvasni. Persze mindig kiderül az örök igazság, ezek a srácok egytől egyig mély érzésű mackók.
Ki kell emelnem a regényben szereplő dalt, ami a banda világhírét meghozta, a Bukott angyalt. A szövegét Sütő Fanni írta, és valami csodálatosra sikeredett.
Én ezt a regényt háromszor is elolvastam. Még a kezdetekkor előolvasóként, később az új változatot, és most újra a blogturné kedvéért. Minden újrázásnál ugyanúgy elvarázsolt Josh (yeahh) és a történet elgondolkodtatott. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást, aminek Késő március lesz a címe. Ajánlom szívből ezt a történetet, és fogadjatok meg egy jótanácsot: Egyetlen fesztivált se hagyjatok ki, amire lehetőségetek van elmenni!

Olvastam pozitívat, negatívat. Szeretném az elején leszögezni, hogy a Pennington-testvérek története sokkal jobban megérintett és jobban tetszett is. A borító, – mint ahogy az írónő összes könyvénél – gyönyörű.
Érdekes, nem mindennapi történetbe csöppenünk bele már a könyv legelső oldalán. Számtalan kérdés merül fel bennünk és a főszereplőinkben is. Maga a felvezetés, a cselekmény kibontakozása és a lezárás is szokatlan, kiszámíthatatlan, kreatív volt. Sosem lehetett tudni, mi is vár ránk a következő oldalon.
Úgy vettem észre az eddigi olvasásaim során, hogy Szaszkó Gabriella előszeretettel alkot olyan főszereplőket, akik előszeretettel fojtják alkoholba bánatukat. Számomra mindez egy idő után – és nem csak ezeknél a könyveknél – elkezd nyomasztóvá válni, már én is kicsit megrészegülve olvasom az oldalakat és nem pozitív értelemben.
Gyönyörű volt a történet, még a szerelmi háromszög ellenére is, bemutatta, milyen is lehet az igaz szerelem, megéri küzdeni, harcolni érte és mindent helyre lehet hozni spoiler. Az elején úgy gondolhatjuk, a sors mindig alakítja az életünket, kár neki ellent mondani – spoiler azért beláthatjuk, mindenki a maga saját sorsának kovácsa. Ütős volt ez az amnézia is, na. És főként az, ahogy újra, darabonként felépült egy egész történet – akarom mondani – az elfelejtett öt év, belecsöppenünk valaminek a közepébe, majd szépen, lassan, fejezetről fejezetre haladva, az időben ugrálva kitisztul előttünk a kép.
Josh engem már az elején megnyert, de aztán volt, hogy sokszor nem értettem vele egyet, ahogy szerintem Anna is túlkomplikálta a helyzetet – bár nem tudom én mit tettem volna a helyében és persze könnyű az embernek mindig kívülállóként megoldást találnia más problémáira. Elgondolkodtató volt a felfogása és mindaz, ahogyan önmagát kereste. A banda többi tagját csíptem, nagyon jól át lett adva a fiúbanda hangulata. Patrickot viszont rettentően sajnáltam, és biztos voltam benne, hogy nem érdemelte meg ezt a bánásmódot, vagy legalábbis nem így.
Így lezárásként pedig szót ejtenék arról a bicskanyitogató utolsó mondatról, amiről többeknél is olvastam, hogy kicsit kiverte a biztosítékot. Már előtte elhangzott egyszer a könyvben, ahol én inkább ironikusnak éreztem. A legvégén pedig egy teljesen ártalmatlan mondatnak tűnt, amire fel sem figyeltem volna, ha előtte nem olvasok róla. Saját vélemény következik off! Szerintem az üzenetet nem a szó szoros értelmében kell venni. A rocksztár fogalom ebben az esetben „csak” egy általánosítás volt. Valami különleges, számunkra szokatlan, idegen, kissé lázadó személyre utal, valami újdonságra, valaki olyanra, aki teljes mértékben felforgatja az életünket. Nálam ezt jelentette az a bizonyos rocksztár szó. :)

Nagyon jó ötletre épült a könyv és végig izgalmas volt. A szereplőkkel nem mindig tudtam azonosulni, de többé-kevésbé értettem a motivációikat. Anna útkeresését is sokszor át tudtam érezni, ahogy körülötte mindenki éli az életét, megvalósítja önmagát, az álmait, míg ő csak egy helyben topog. Egy jó kis etikai vitához is remek alapot nyújtana a történet, gondolok itt elsősorban az emlékekkel kapcsolatos szálra.
Szerettem ezt a könyvet – egészen az utolsó mondatig. Azt háromszor is elolvastam, valahogy nem voltam biztos benne, hogy tényleg jól látom és tényleg az van odaírva. Nem érzem magamat elég öregnek ahhoz, hogy ilyeneket mondjak, hogy mit üzen ez a fiataloknak, de most komolyan… mit akar ez jelenteni? Hogy neked ez jár, neked ezt meg kell tapasztalnod, nem számít, mibe kerül, nem számít, kin gázolsz át érte, hogy semmibe veszed mások érzéseit, csak élj a mának, ne törődj semmivel… ez lenne a tanulság?
A csillagozással most bajban voltam, de mivel majdnem 400 oldalon keresztül tetszett a könyv, úgy érzem, nem lenne fair egyetlen mondat miatt lehúzni.

Tudtam, hogy nem az én könyvem lesz, a fülszöveg és a címkék alapján már előre látható volt. Ráadásul a zene/zenész címke is rontott az olvasáshoz való kedven (a borító viszont javított, az nagyon szép lett), mert az elmúlt években ki tudja, hány romantikus/new adult könyvet láttam hasonló címkékkel és zenész főhőssel. Szóval ez a része nem volt számomra csábító. Ez az amnéziás dolog viszont kíváncsivá tett.

Amikor elkezdődött, érdekes is volt. Még izgalmas is, egy-egy pillanatban spoiler. A könyv feléig könnyedén haladtam, elértünk azonban egy olyan pontra, amikor az egész átfordult egy „jaj, nem tudom, mi legyen, szeretlek” majd két órával később a másik fickóval: „jaj nem tudom, mi legyen, szeretlek” típusú történetbe. A szerelmi háromszög (ásít) még ne is olyan nagy baj, de az, hogy a sokadik fejezetben ugyanazokat a köröket fussuk a szereplőkkel, nagyon unalmas és idegesítő. A szereplők is. Anna, hát, róla Pete mondja ki az igazságot spoiler, vicces volt, hogy egy későbbi jelenetben Anna még ez ellen tiltakozik is, pedig DE. Patrick egy tutyimutyi alak, hát ilyen férjet se kívánnék magamnak, szerelem ide vagy oda, azért egy alap önérzete és büszkesége legyen már! Josh meg a nyafogó kisfiú szerepébe bújt, aki már a reggeli ébredéshez is vodkát iszik (a piavonal is feleslegesen túl volt tolva). A végével meg abszolút nem voltam kibékülve, az lett volna a reális megoldás, hogy tényleg spoiler. Ráadásul véleményem szerint nem létezik olyan, hogy téged is szeretlek, meg téged is. Aki ezt mondja, az EGYIKET SEM szereti, csak valami egyéb mellékesért (itt egyik oldalon a kényelmes élet, a másikon a férfi ágybeli képességei izgalom szerepelt).

Összességében egy jó alapötlet, az írásmóddal se lett volna nagy gond, de a felétől nagyon átfordult mégtöbb klisébe. A könyv végén lévő mondat miatt spoiler majdnem levontam további egy csillagot!

Ja igen, ha valaki majd olvassa, számolja már meg, hogy hányszor is van kiemelve, hogy az a kibebas…tt bögre Midlife Crisis-es! Nagyon nem értem, miért kellett az együttes nevét minden oldalon az olvasó arcába tolni, főleg kávés- és teásbögrék képében. :-D

Tudtam róla, hogy ezúttal egy Pennington-fivérektől mentes, egészen más történet érkezik és már alig vártam, hogy találkozhassam Gabi más oldalával is.

Nagyon tetszett, hogy fejezetenként változott a múlt és a jelen, ebből a kettőből pedig lassan összeállt a kép, valamint, hogy Josh és Anna is kapott külön fejezeteket, láthattuk az álmaikat (amik a múltat idézik) valamint a jelenüket is és az adott érzelmeiket, gondolataikat. Joshról kiderül, hogy 2024-ben futott be igazán a bandájuk, valamint hogy a producerük történetesen Anna férje…

Annát nem igazán sikerült megkedvelnem, hiszen szerintem mindkét sráccal csak játszadozott. Egyikükkel sem volt igazán, egyszer egyikhez, egyszer másikhoz ment…
Josht ellenben nagyon szerettem és a bandáját is. Mindhárom srác nagyon lelkiismeretes volt, odafigyeltek és törődtek egymással. Imádtam belelátni a banda mindennapi életébe.
Josh szétesése teljesen érthető volt, hiszen elég rövid idő alatt omlott rá az élet összes fájdalma, teljesen odáig volt Annáért és törött szívvel is csak szeretni tudta.

Nagyon tetszett ez a misztikus-titokzatos és egyben hátborzongató hangulat is, ami körbelengte a könyvet, ám ez később természetesen halványult, ahogy egyre több mindenre derült fény.

Imádom az írónő stílusát, mert olvasmányos és annyira igazi, élethű karakterekkel, amelyek akár mi is lehetnénk, hiszen a hétköznapi élet problémáiból kerülnek oda, ahol most vannak.

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2020/02/szaszko-gab…

Szaszkó Gabriella Pennington-testvérek sorozata mély nyomokat hagyott bennem, és az elmúlt évek egy igazán meghatározó könyvélménye volt számomra. Éppen ezért nagyon vártam már, hogy a kezembe vehessem az írónő legújabb regényét, ami ismét számos meglepetést tartogatott.

A könyv egy igencsak izgalmas szituációval kezdődik. Anna és Josh idegenekként ébrednek fel egy hóvihar közepén egy vermonti házban, úgy hogy nem tudják, hogyan kerültek oda, hogy mi történt velük, sőt, hamar kiderül, hogy az elmúlt öt év teljesen kitörlődött az emlékeikből. Aztán lassan-lassan elkezdenek visszajönni az emlékeik, és rájönnek, hogy bár most nem emlékeznek rá, de a múltban nagyon is jól ismerték egymást…

A könyv első fele nagyon tetszett. Igazán lebilincselő és izgalmas volt az, ahogy a szereplők felébredtek a semmi közepén, ahogy próbálták összerakni egy hiányos kirakós darabkáit azzal kapcsolatban, hogy vajon mi történhetett velük, és ha kívülálló személy keze van a dologban, akkor vajon ki tette és miért? Ezekben a fejezetekben voltak egészen hidegrázós jelentek is, és őszintén imádtam olvasni ezt a részt.

Sajnos azonban a „múlt” fejezetei kevésbé nyerték el a tetszésemet, leginkább, mert egyáltalán nem tudtam azonosulni Anna-val, és nem is tudtam megkedvelni őt. spoiler

Én el tudom képzelni, hogy főleg a mai trendben vannak olyanok, akik tényleg átélik ezt a fajta “midlife crisis”-t, de én nem hiszem, hogy ennek igazságot kellene szolgáltatni.

Nem szeretem a szerelmi háromszöges történeteket, de azért ritkán előfordulnak kivételek, amikor el tudom fogadni az okokat. A Pennington-testvérek sorozat például egy ilyen kivétel volt, hiszen az egy egészen különleges szerelmi háromszöget dolgozott fel. Bármennyire fáj is ezt kimondani, de sajnos ez közel sem az a szituáció volt. Én őszintén szólva sajnáltam Josh-t, és sajnáltam Anna férjét is, mert szerintem mindketten többet érdemelnek Anna-nál. Őrület, hogy mindketten mi mindent megtettek ezért a lányért, aki egyiküket sem becsülte igazán, önmagát meg főleg nem. Egyébként azt hiszem, hogy egy kicsit emészthetőbb lett volna számomra ez a történet, ha egy igazán rossz házasság az alapja, de így egyszerűen nem tudtam megérteni a szereplőket és drukkolni nekik. Szintén kicsit szívfájdalmam volt, hogy bár nagyon egyedinek indult a történet, úgy éreztem, hogy visszaköszönnek olyan elemek, amik a szerző előző könyveiben is szerepeltek már. (Szerelmi háromszög, önpusztítás, alkoholhoz fordulás.)

Szeretném leszögezni, hogy mindannyian mások vagyunk, mások az értékrendjeink és más az, ami még belefér számunkra, főleg ha egy fikcióról van szó, így senkit nem szeretnék lebeszélni a könyvről. Az írónő tehetsége ez alkalommal is sugárzott az oldalakról, és minden ellenére egy egészen különleges könyvélményben volt részem. Aki szereti a szerelmi háromszöges történeteket, az garantáltan imádni fogja ezt a történetet.

A könyvben szereplő dalok nagyon tetszettek, és Josh-t is nagyon megszerettem. A kötet feléig biztos voltam benne, hogy ez ismét egy 5 csillagos olvasmány lesz számomra, hiszen ahogy említettem, a történet alapfelütése nagyon egyedi és izgalmas volt, és az írónő stílusa is magával ragadott, azonban a könyv második fele és főleg Anna miatt számomra ez a történet sajnos most csak egy jóindulatú 4 csillagra volt elég.

http://veronikasreaderfeeder.com/szaszko-gabriella-kora…