Olvasóként imádtam ezt a felütést, az alapszituációt, mert ki ne képzelte volna már el, milyen lenne, ha hirtelen a jövőben találná magát, x évvel később? A szerző ezt megkavarta azzal, hogy a főhősei emlékei törlődtek, ijesztő szituációban találják magukat, idegen helyen. Áramkimaradások is növelik a feszültséget, hiszen a hóviharban a lakás is kihűlhet és nem számíthatnak segítségre a semmi közepén. Szóval számos elemmel erősíti az izgalmat a szerző, megteremtve egy zavarba ejtő, misztikus hangulatot, ahol tényleg fogalmad sincs, mi történhetett a szereplőkkel.
Ez a misztikusság fejezetről fejezetre halványul, hiszen visszatérnek lassan az emlékek, és nálam átment a történet egy valódi realista sztoriba, ahol a két főszereplő útkeresése került a középpontba, rengeteg mély érzelemmel átitatva.
Josh karakterét nagyon szerettem, mert felvállalja önmagát, pedig ez éket ver az apjával való viszonyába. Tipikus példája annak, hogy a szülő ráerőlteti a neki tetsző életutat a gyerekére, holott ő teljesen mást akar. Mindenki tapasztalhatta már ezt a saját környezetében is, fiam, lányom, neked orvosnak/ügyvédnek/mérnöknek kell lenned, mert ez a családi hagyomány. Különösen nehéz a művészlelkeknek megértetni a családdal, hogy ők mások, máshogy gondolkodnak, mást akarnak az élettől, bármi áron. Josh szereti Annát és kitart mellette, akármilyen akadályokon kell keresztülmenniük. Nagyon tetszett a regényben, hogy a szerkezete miatt nem lineáris az idővonal, máskor, máshogy kerülnek helyükre a kirakós darabkái. De egy valami állandó, és az Josh szerelme, ő hisz a kapcsolatuk létjogosultságában és mindent meg is tesz érte. Amikor Anna bizonytalan, akkor képes visszahúzódni, időt adni neki, még ha bele is szakad a szíve, de lemondani nem tud róla.
Anna már más kérdés volt a számomra, az ő érzelmei bonyolultabbak. spoiler
Szeretem Gabi írásaiban ezt, hogy sérülékeny lelkű emberekről ír, akik mi is lehetnénk, és pont így bizonytalankodnánk. Nagy dilemma egy szép, de amúgy átlagos lánynak feladni az addigi életét egy fiatalabb pasi kedvéért, aki mellesleg rocksztár. Folyvást motoszkál a fejében, miért pont én? Legszívesebben megráztam volna Annát: vedd már észre hol a boldogság! Meg kell próbálni, megéri, mert amíg nem teszed meg, sosem tudod meg, mi a pálya, csak álmodozol.
Meg kell említeni a regényben a Midlife Crisis zenészeit is, akik egyben Josh barátai. Ízig vérig rockzenészek, a fogalom pozitív és negatív oldalát nézve is. A banda az első, és minden ami ezzel jár, a lányok, a pia, a bulik. Nem tudom ki hogy van vele, de én imádok erről az életről olvasni. Persze mindig kiderül az örök igazság, ezek a srácok egytől egyig mély érzésű mackók.
Ki kell emelnem a regényben szereplő dalt, ami a banda világhírét meghozta, a Bukott angyalt. A szövegét Sütő Fanni írta, és valami csodálatosra sikeredett.
Én ezt a regényt háromszor is elolvastam. Még a kezdetekkor előolvasóként, később az új változatot, és most újra a blogturné kedvéért. Minden újrázásnál ugyanúgy elvarázsolt Josh (yeahh) és a történet elgondolkodtatott. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást, aminek Késő március lesz a címe. Ajánlom szívből ezt a történetet, és fogadjatok meg egy jótanácsot: Egyetlen fesztivált se hagyjatok ki, amire lehetőségetek van elmenni!
