Engedj ​el (Glens Falls 1.) 60 csillagozás

Szaszkó Gabriella: Engedj el

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Maxim, Szeged, 2021
464 oldal · ISBN: 9789634994954
>!
Maxim, Szeged, 2021
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634995845

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Chris Pennington


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

”De mi lesz akkor, ha végre kiszabadulunk a börtönből? Rettegtem, hogy akkor sem leszünk szabadok, mert magunkkal visszük a láncokat.”

Szaszkó Gabriella ezúttal egy nagyon erős írással jelentkezett, melyben egy látszatcsalád romjai elevenednek meg. Bár a Pennington-testvérek sorozatot még nem olvastam, ez az előzmény anélkül is teljesen érthető és átélhető. Az elején tartottam tőle, hogy történet túlságosan kiszínezett, szenzációhajhász jelleget ölt majd magára, ám tovább olvasva kiderül, hogy kiválóan ábrázolja az otthon falai mögötti láthatatlan poklot, amelyből szinte lehetetlen küldetés kitörni.

Az ifjú, nagy remények előtt álló James élete egy házibuli után teljesen más irányt vesz. Az egyéjszakás kapcsolatnak gondolt, 17 éves Maggie ugyanis hamarosan újra felbukkan, immáron egy kisgyerekkel a hasában. James úgy dönt, vállalja a felelősséget, azonban hiába figyelmeztetik, fogalma sincs, mit vesz a nyakába. A családon belüli abúzus rendhagyó módon kerül ábrázolásra, hiszen ezúttal az anya tartja sakkban házastársát és gyermekeit. Az E/1. személyű és váltott idősíkú elbeszélésnek köszönhetően könnyen sikerül azonosulni a főszereplővel, James-szel, és drukkolni neki, hogy ennyi év után végre új esélyt kaphasson. Az apasors regénye egy nagyon megható és felkavaró olvasmány, amely a végén többször is könnyeket csalt a szemembe. Kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni ez az előzmény-sorozat, de örülök, hogy ezt nem most fogom megtudni, mert ennek az első résznek kicsit még ülepednie kell.

8 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

ZSENIÁLIS!
Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nekem így májusban megvan az a könyvem, amire azt tudom mondani, ez az évem egyik legjobb olvasmánya.
Nem olvastam még Szaszkó Gabriella -tól előtte, nem is értem miért követtem el eddig ezt a hibát. Ahogy ő ír, úgy számomra nagyon kevesen tudnak. Olyan jól bánik a szavakkal, a történeten csak úgy siklik az ember olvasás közben, megragadta a kezem és húzott magával egészen a végééig. Nem volt egy feleslegesen unalmas leíró rész sem (amivel engem kilehet kergetni a világból, mert sokszor úgy érzem csak tölteléknek, plusz oldalszámnak használják).
Az Engedj el, a Pennington-testvérek sorozat előzménykötete. Én ezzel kezdtem, így már megkaptam az alapokat és betekintést kaptam a „sötét” falak mögé.
Két idősíkon halad a könyv és építi fel a család történetét. A karakterek ábrázolása erősre sikerült, folyamatos dózisokban kaptam az információmorzsákat, amivel transzba tartott a végéig és izgultam mik történhetnek még.
Nem egy vidám történet, elég erős témákat dolgoz fel, mint például alkoholizmus, függőség, rengeteg erőszak és pszichés betegségek. Én speciel szeretem az ilyen olvasmányokat, amik odavágnak és napokig velem maradnak, a hatásuk alá kerülök és a gondolataim még sokáig utána is rajta cikáznak. Ez a könyv is beitta magát a bőröm alá és itt csörgedezik bennem. Tűkön ülve várom, hogy folytassam a sorozattal, amit természetesen már olvasás közben beszereztem! :)

18 hozzászólás
Linszyy P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

Ez nagyon durva volt. Végig azt éreztem, hogy ez a könyv nem lesz öt csillag, mert eszméletlen dühöt, haragot, elkeseredettséget váltott ki belőlem olvasás során. Aztán rájöttem, hogy ez nem a könyvre vonatkozik, hanem a szituációra, amiről szól. Hogy olyan szinten meggyötört James szemszöge, amire nem voltam most felkészülve.

Én azt éreztem, hogy már minden ki lett aknázva ebből a történetből, és bár én is az apukát hibáztattam, mert nem mentette ki időben a gyerekeit ebből a mérgező helyzetből, azért arra nem számítottam, hogy ez a szemszög lesz a kedvencem. Abszolút azt éreztem, hogy van létjogosultsága ennek az oldalnak, és azt sem bántam volna, ha ez az első, ami megjelenik ebből a sorozatból. Ez ugye előzménytörténet, de önállóan is teljesen jól megállja a helyét.

Szaszkó Gabriella könyvei mindig nagyon kemények, szóval ne lepődjön meg senki a családon belüli erőszakon, az alkoholizmuson, a bántalmazottból bántalmazóvá válás folyamatán és a pszichés betegségeken. Az fáj és egyben tetszik a leginkább ebben a könyvben, hogy megcáfolja azt a sztereotípiát is, hogy mindig a férfi a bántalmazó, illetve hogy a gyerekeknek nagyobb szüksége van anyára, mint apára. Ez nagyon fontos ebben a történetben.

Nem mondom, hogy élveztem olvasni, mert végig el volt szorulva a mellkasom közben, de így újra ajánlhatom az írónőt mindenkinek. Szerintem nem fogtok csalódni. :)
https://youtu.be/vG91aYaa53I

Niitaa P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/09/szaszko-gabriel…

"Mikor kézbe vettem ezt az Engedj el című könyvet és szemrevételeztem a hajtott borítón lévő ajánlásokat, kissé megszeppentem. Tartottam tőle, hogy végül nem jó regényt választottam ki az író munkásságának megismerésére, hiszen van itt már három regény, amely az adott univerzumban játszódik. Aztán mégis belevágtam és egyáltalán nem bántam meg. Lehet, hogy a Glenn Falls sorozat első kötete elmélyíti a Pennington fivérek történetét, ám a későbbi események ismerete nélkül is abszolút teljeskörű képet fest fel. Az olvasót nem nyomasztja a hiányérzet, minden érthető, kerek egésznek bizonyul. Mindösszesen az epilógusban adódnak olyan aspektusok, amelyek néhány félmondattal elintézésre kerültek, mivel azok kifejtésére a trilógiában került sor, így felesleges lenne a szerzőnek ismételnie önmagát. Ezt képes vagyok elfogadni.
James története közel került hozzám. Fiatal kora ellenére sok mindenen kellett már keresztül mennie és ezen tapasztalatok bizony kitörölhetetlen nyomot hagytak a lelkén. Az ő megismerése által az én személyiségem is fejlődhetett. Azzal, hogy betekinthettem a mindennapjaiba még inkább becsülöm a családomat és a köztünk lévő kapcsolat mérhetetlen erejét. Nem mondom, hogy James tökéletes lenne, közel sem az. Rengeteg hibát vét, amiért folytonosan ostorozza is önmagát, de pont ettől válik emberivé. Esendő, tiszta szívű halandó, aki a saját korlátain belül igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségekből. A története tele van mély érzéssel, melyek az olvasó részére sokáig biztosít gondolkodni valót, amelyet csendben, önmagában megforgatva kamatoztathat.
Az Engedj el című regény elérte a célját. Olyannyira a hatalmába kerített, hogy az utolsó harmadának olvasása során már meg is rendeltem a teljes Pennington-testvérek sorozatot. Úgy érzem, egy igazán tehetséges írónőre bukkantam Szaszkó Gabriella személyében, így a további ismerkedés a könyveivel elengedhetetlen."

Kabódi_Ella P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

„A múltidézés olyan volt, mint a pókháló: ha egyszer belesétálsz, akkor hiába szedegeted magadról a darabokat, nem tudsz könnyen megszabadulni tőlük.”

Szaszkó Gabriella: Engedj el című regénye nagy hatással volt rám. Megeshet, hogy pont jókor talált meg, de az tény, hogy intenzív érzelmi hullámvasutazásban volt részem.

Ez a keserves, őszinte memoár feltár előttünk egy bizonyos fajta földi poklot. A férj mesél a gyermekkorában bántalmazást elszenvedett, mentálisan sérült feleségéről, aki megkeseríti az életét. Az asszony szándéka világos. Kíméletlenül ravasz módszerekkel él, elzárva a menekülési útvonalat a férje és fiai elől. Képtelen az együttérzésre, a szeretetre, a végletes brutalitástól sem riad vissza. Egyedül önmagát nézi, és közben sosem múló testi és lelki sebeket ejt a családtagjain.

Ebben az ördögi körben vergődtem olvasás közben, átérezve a kétségbeesést, a tehetetlenséget és a dühöt, amely a szereplőknek jutott borzalmas osztályrészül. Láttam magam előtt az alkoholista, labilis, kegyetlen, de gyönyörű anyafigurát. A két tágra nyílt szemű, ártatlan kisfiút, és az apát, aki úgy kapkodja a fejét félelmében, ahogy a csapdába esett állat: lerágná akár a saját lábát is, csak szabadulna végre. Láttam őket, és megszakadt értük a szívem. Száguldottam velük a tragikus végkifejlet felé, és nem volt megállás. Alig akadt egy-egy szusszanásnyi pihenő ebben a rémálomban. Nagyon mélyen átéreztem a leírtakat, sokszor szökött könny a szemembe.

A regény hangsúlyosan drámai töltetű, fájdalmas gondolatokkal tűzdelt. Történetvezetésében, valamint karakterábrázolás tekintetében jelentősen kiforrott, a mentális problémák leírását illetően pedig kifejezetten valósághű. Nyelvezete sodró lendületű, elragadó, átható erejű, mély érzelmek közvetítésére képes. Minden egyes sora úgy hat, mintha valaki a markában tartaná és szorongatná a szívedet.

Az Engedj el ugyan egy készülő trilógia első része, és szorosan kapcsolódik a már sokak által jól ismert Pennington-testvérek trilógiához, de önmagában, önállóan is jól olvasható. Nem egy könnyed vasárnapi kikapcsolódás, ó, korántsem az! Ám ha egy igazán megható, felkavaró regényre vágysz, amely megbolygatja a lelkivilágod, kifacsarja a szívedet és közben messzire visz a valóságtól, ez biztosan a te könyved.

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2022/02/szas…

kellyolvas P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal.
Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet „normálisan” élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen.
James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? spoiler
A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, spoiler
Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont spoiler
Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.
link

pveronika>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

A szerző Pennington-testvérek sorozata az egyik legmeghatározóbb családregény volt, amit eddig olvastam. Felkavaró és mély nyomokat hagyó történet, amelyben folyamatosan válaszokat keresünk a felfoghatatlan események és elveszett sorsok sorára. Éppen ezért kíváncsian vártam a sorozat előzményregényét, amelyet Chris és David édesapja, James szemszögéből olvashatunk. Bár sok olyan dolog van a történetben, amire egyszerűen nem léteznek válaszok, számos esemény és annak következményei érthetőbbé válnak a regény által.

A történet két idősíkon játszódik. A múltat James papírra vetett memoárjából ismerhetjük meg, melyben elmesél mindent a kezdetektől, hogy milyen volt az élete Maggie előtt, a vele való megismerkedését, majd a közös évek szenvedéseit. A jelenben a fiúk már tinédzserek, James pedig több mint másfél évtizede éve azon dolgozik, hogy a felszínen próbálja tartani a családot, és hogy megpróbálja kiszabadítani a fiúkat és saját magát Maggie börtönéből.

Nem fogok hazudni, ez a könyv közel sem egy lélekemelő olvasmány, bár erre számítani lehetett. Engem legalább annyira kifacsart lelkileg, mintha egy pszicho-thrillert olvastam volna, amitől talán nem is állt annyira távol. Izgultam a szereplőkért, pedig pontosan tudtam, hogy mi lesz a sorsuk. És talán ez volt a legnehezebb. Mert bármilyen thrillert is olvas az ember, ugyanúgy a boldog befejezésért drukkol, de itt minden ezzel kapcsolatos remény eleve el volt veszve.

Az írónő nagyon szép stílusban ír, de amit mégis a legkiemelkedőbbnek tartok a könyveiben az az, hogy milyen mélységgel tudja átadni a szereplők érzéseit és fájdalmát. Számtalan alkalommal kaptam magam azon, hogy együtt könnyezek Jamessel a kilátástalansága miatt. A karakterek mind sokrétűek, közülük is Maggie volt talán a legkomplexebb, annak ellenére, hogy minden porcikámmal gyűlöltem őt. Sejthető, hogy ő is fog kapni egy szemszöget egy további regényben, de őszintén szólva nem biztos, hogy szeretnék bepillantást nyerni az ő beteg elméjébe és kifacsart gondolataiba. Kiemelkedőnek tartom, ahogy a szerző rétegről rétegre megmutatja, hogy az elszenvedett (sokszor gyerekkori) traumákat hogyan cipelik magukkal az emberek, és hogy ez hogyan gyűrűzik tovább a generációkban. A történet során különösen Christ szerettem meg. Csodálatos gyerek volt és a szívem szakadt meg minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy miként ért véget az ő története.

Sokszor haragudtam Jamesre, mert szerintem tudott volna segítséget kérni, ha igazán akar. *SPOILER* {Volt egy pont, amikor az apja nyitott felé, és ha akkor ott félreteszi a korábbi sérelmeit a fiai kedvéért, menő ügyvédként valószínűleg tudott volna segíteni neki. A másik pedig az, hogy a 70-es, 80-as, de 90-es évekre különösen igaz, hogy voltak már mindenki számára hozzáférhető áru kamerák és diktafonok, ha megpróbálta volna, annyi bizonyítékot tudott volna felmutatni Maggie ellen a bíróságon, hogy biztosan kétség sem merült volna fel, hogy igazat mond. Szintén találhatott volna tanúkat, hiszen Maggie folyton bulizni járt, ahonnan részegen jött haza és volt egy rakás szeretője is, amit nehezen tudott volna a tökéletes feleségeként eladni.}

Összességben ez egy nagyon jó stílusban megírt, megrázó és elgondolkoztató történet, ami akár a Pennington-testvérek sorozat ismerete nélkül is olvasható. Bár legközelebb szívesen olvasnék egy kicsit pozitívabb hangvételű történetet is a szerzőtől, nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet is, mert igazán mély nyomot hagyott bennem.

http://veronikasreaderfeeder.com/szaszko-gabriella-enge…

Zizu>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

Huh. Könyves berkekben van az a mondás, hogy amikor befejezel egy igazán jó könyvet, akkor van benned egy érzés, hogy most mit kezdj az életeddel. Szerintem én eddig még nem éltem át ilyesmit, vagy ha mégis, nem emlékszem, hogy milyen könyv tett rám ilyen hatást. Ez viszont most igen. Most pont ezt érzem. Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy hogy fogok én erről a kötetről spoilermentes értékelést írni. Megpróbálom ….

Ami a borítót illeti, már a molyos adatlap megjelenése előtt láttam, és már akkor elállt tőle a lélegzetem. Láttam már gyönyörű borítókat, de meg merem kockáztatni, hogy ez a legszebb amit életemben láttam.

A történetet illetően, aki olvasta a Pennington tesók trilógiát, az nagyjából már ismerte a körülményeket. Én is így álltam hozzá. A már jól ismert történet jön egy új szemszögből. Hát nem … James szemszögéből olvasva egy egészen más sztorit kaptam mint amit vártam. Az ő „elmesélése” bizonyos pontokon érintette a fiúk által korábban „említett” eseményeket off így helyenként összeértek a szálak ami még érdekesebbé tette az amúgy is letehetetlennek bizonyuló regényt. Volt ebben minden ami egy jó regényhez kell. Borzongás, feszültség, dráma, félelem, önfeláldozás, humor, öröm, szerelem, szeretet, fordulatok garmadája.

Bevallom, én az utolsó fejezet előtti oldalon szinte lassított felvételként „láttam” magam előtt az eseményeket és az utolsó fejezetnél egy kicsit be is párásodott a szemem, meg „beindult a nem létező allergiám”.

Ez a kötet már a hivatalos megjelenése előtt belopta magát a szívembe, és ott is marad amíg csak élek. Nemcsak a sztori off hanem a dedikációs élményem miatt is. Már a dedikálásról hazajövet leültem és nekiálltam, mert imádom az írónő „meséit”. Elhalasztottam miatta egy kisebb nyaralást, szabadságoltam magam az itthoni teendőim alól és nem bántam meg egy pillanatra sem, hogy így tettem.

Fantasztikus lett ez a regény minden szempontból. Már a második napon megadtam neki az 5 csillagot, és az olvasás után is azt mondom, hogy ennél nem érdemel kevesebbet.

4 hozzászólás
Niki_Salamon P>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

Szaszkó Gabriella neve nálam garancia arra, hogy egy nagyon jó könyvet kapok, amiben nem csalódok! Minden pénzt megér! Persze, ízlések és pofonok, viszont nekem az egyik kedvenc magyar íróm! A Pennington-testvérek trilógiát imádtam! Darabokra tép, sokat sírsz rajta, elég nehéz a téma is, de mégis a legnagyobb favorit nálam ♥ így hát nem volt kérdés a vásárlás!
Az Engedj el az egyik könyvheti beszerzésem, bár én magam nem tudtam ott lenni sajnos, mégis egy kis segítséggel sikerült dedikáltan beszerezni ezt a szépséget☺️
Nagyon, de nagyon vártam a megjelenését, hiszen kapcsolódik a fivérek történetéhez! Jobban bele akartam merülni Chris és David családi hátterébe,még ha túl fájdalmas is a történetük.
Ebben a sorozatkezdő könyvben James, a fiúk apja van a középpontban, őt ismerhetjük meg közelebbről, de persze a bántalmazó, az anya is nagy szerepet kap az egész benne. Elég küzdelmes életet tudhat maga mögött a családfő és annak ellenére, hogy apja milyen szigorban nevelte és a bajban teljesen mást várt el tőle, ő mégis vállalta a felelősséget. Habár tudta, hogy nem lesz könnyű, nagyon nagy szeretetben akarta nevelni először Christ aztán pedig Davidet, megadni nekik mindent. Ő maga sem egy tökéletes apa, sokszor hibázik és egyes esetekben fülét,farkát behúzza, de mindig a fiait tartja a szem előtt, megakarja menteni őket az anyjuktól és saját maguktól is, egy jobb jövőt, egy jobb életet szán nekik. Fájdalmas volt a múltat olvasni és azt, hogy csak pár nap választotta el a testvéreket attól, hogy teljesen máshogy alakuljon az életük.
Nagyon sok pluszt adott a trilógiához, de senki ne ijedjen meg, teljesen különálló könyvként is lehet olvasni a Glens Falls trilógia első részét!

Dsheavenofbooks>!
Szaszkó Gabriella: Engedj el

A könyv fülszövegét elolvasva már tudtam, hogy korántsem egy könnyű és hétköznapi olvasmány vár rám, ez pedig a lapok forgatása közben egyre inkább bebizonyosodott.

Imádtam a regényt, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni. Az elejétől kezdve magával ragadott, csak úgy vitt magával a történet, az pedig különösen tetszett, hogy két különböző idősíkon lettek bemutatva az események. Nem tagadom: megrázó, torokszorító volt olvasni a sorokat, hiszen egy pszichopata anya áll a történések középpontjában, aki megnehezíti (vagyis inkább ellehetetleníti) a férje és a fiai életét. Sokkoló volt szembesülni azzal, hogy mennyi mindent megtett Maggie csak azért, hogy bosszút álljon, hogy fájdalmat okozzon. Rengeteg kérdéskör is megjelent a könyvben, hiszen olvashatunk többek között arról is, hogy a családi példák mennyiben formálják a személyiségünket (Maggie erőszakos apja és testvére akaratlanul is valamennyire hatottak a lányra), hogy a gyermekkorban átélt traumák a későbbiekben mennyire megnehezítik az életet, hogy milyen könnyű a menekülést és a felejtést választani. Olvashatunk egy félig tehetetlen apa vívódásairól, aki mindent megtesz, hogy a gyerekei a körülményekhez képest a legjobb életet élhessék, de sajnos néha ez is kevés. Rengeteg egyéb kérdés is felmerülhet az olvasás során, rengeteg “mi lett volna, ha…”, de egy biztos: ez a történet korántsem boldog hangvételű, de öröm volt látni, hogy néha a megrázkódtatások közepette is tudtak a karakterek jobb pillanatokat átélni.

Nagyon tetszett az írónő stílusa, a könyvre jellemző szomorkás hangvétel, a rövid fejezetek. Nem tudom elképzelni, hogy valakiből nem váltanának ki érzelmeket az olvasottak, hiszen ez egy megrendítő történet, amely tele van fájdalommal, szenvedéssel, kilátástalansággal. Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és garantáltan nem ez volt az utolsó könyvem az írónőtől. (Egy már a polcomon is üldögél, várva a sorára.:))


Népszerű idézetek

Málnika>!

De mi lesz akkor, ha végre kiszabadulunk a börtönből? Rettegtem, hogy akkor sem leszünk szabadok, mert magunkkal visszük a láncokat.

181. oldal (Maxim, 2021)

Niitaa P>!

– Nem kell a másik álmait a földbe tiporni, csak mert nem egyezik a tiéddel.

74. oldal

pribrgre P>!

Lassan kezdtem megérteni, miért ivott mindenki ebben a családban. Valahogy el kellett viselni a másikat.

pribrgre P>!

Akármennyire is nehéz sorsot adtam neki, a világnak szüksége volt Chris Penningtonra.

313. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Talán nem javítható meg valami, ami sosem volt jó.

Niitaa P>!

A múltidézés olyan volt, mint a pókháló: ha egyszer belesétálsz, akkor hiába szedegeted magadról a darabokat, nem tudsz könnyen megszabadulni tőlük.

69. oldal

Niki_Salamon P>!

Nehéz volt a jelenben élni, ha a múlt ólomsúllyal szögezett a padlóhoz.

Maxim_Kiadó KU>!

– Mi a helyzet, kölyök? – mosolyogtam rá, és azonnal felvettem. Chris szinte pillanatokon belül abbahagyta a sírást. A szájába nyomtam a cumit, ennek ellenére is kémlelt hatalmas zöld szemével, nem akart visszaaludni. Helyette összehúzta a szemöldökét, és úgy nézett rám az ölemből.
– Tudtad, hogy ketten vagyunk a világ ellen? – mosolyodtam el szomorúan, miközben a kezét simogattam.

Niki_Salamon P>!

A remény túl fájdalmas luxus lett az életemben.

Niki_Salamon P>!

Életem összes döntése fájdalmas lemondással járt együtt.


A sorozat következő kötete

Glens Falls sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Guillaume Musso: Most!
Kevin Brooks: Lucas
Borsa Brown: A végzet
Ella Steel: Érzéki rabság
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre
Marilyn Miller: A vezér
Colleen Hoover: Verity