„- Holnap reggel hét és hét harminc között ott vagyunk értetek teherautóval. Addig csomagold össze magadat, anyádat és néhány kisplasztikádat. Megyünk Bécsbe, s aztán onnan tovább. Engem vár Bécsben egy Ford-ösztöndíj, de biztosra veszem, hogy téged is vár majd valami. Legalább az a lehetőség, hogy végre szobrász légy, és ne gyári esztergályos, aki szabad óráiban farigcsál…
Másnap reggel, úgy hét óra körül csakugyan megállt a teherautó a Déry utcában. Feri feljött értünk.
– Kész vagytok? – kérdezte, alighogy belépett az ajtón.
– Kész – mondtam.
– Akkor fogjuk a csomagokat, és induljunk. Édesanyád?
Anyám akkor jött ki a szobából. Odament Ferihez, megölelte, megcsókolta, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára.
– Ferikém, édesem, köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Isten óvjon benneteket!…
– Azt mondtad, kész vagytok!…
– Kész hát – mondtam hetykén. – Már évek óta. Arra, hogy itt maradjunk.”
A világ így ér véget 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető
Enciklopédia 4
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Erről a regényről még senki sem írt a molyra semmit, úgyhogy rakok ide egy kicsit rendhagyó, nem-értékelő értékelést. Semmit nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőről, a szüleim könyvespolcáról random választottam, az alapvető kritérium az volt, hogy ne adjon sok plusz súlyt a táskához a városban rohangálás közben (ezt maradéktalanul teljesíti is), és a fülszöveg alapján témája is érdekeljen. Rövid beleolvasás után ezt választottam, nem bántam meg. Rájöttem, hogy nekem ezek a sorsok, történetek majdnem annyira emészthetetlenek, mint az azt megelőző generáció sorsa. Sokat olvashatunk a világháborúk környékéről, az abban az időben megesett borzalmakról, és szörnyű is, ez tény. De nekem így utólag a hatvanas években megélt sorsok is nehezen értelmezhetőnek tűnnek, még ha nincsenek is annyira tele látványos szenvedéstörténettel. Az egész időszak folyamatos menjek-vagy maradjak hangulata, a világban szétszóródott családok, a gyökerek elvesztése, új élet, új haza keresése…Ha maradsz, egy fura és némileg torz, bár itt is sok örömöt rejtő életet élhetsz, ha mész szabadabban és anyagilag valószínűleg lényegesen jobban, de talán életed végéig idegenként élsz. Érthetik, hogy mit mondasz, de nem biztos, hogy értik, hogy miről beszélsz. Nem ugyanaz. Az, hogy itt Kelet-Európában minden családban van valaki külföldön, gondolom, alap. Nekem is van Németországban született unokatestvérem, akivel alig-alig találkozom, és beszélni sem igazán tudok vele, pedig majdnem egykorúak vagyunk. Nekem ez az egész kérdés valahogy nehezen feldolgozható. Nagyon szeretem a Fordulj kedves lovam című Muzsikás nótát, rendkívül kifejezőnek találom a szöveget: „Idegen városba idegen emberek, járok az utcákon, senkit sem ismerek. Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek, ezen az én szívem de nagyon kesereg”
Ja, hm a könyvről nem nagyon írtam, bepótolom: E/1ben íródott (nem a szerző a beszélő, egy szobrászember nevében szólal meg), a főszereplőnek szerintem kicsit nagy az arca, én valószínűleg nem haverkodnék vele, de a könyv abszolút jól olvasható, szórakoztató, ha az embert érdekli ez a korszak. Érdemes magyar szerzőket olvasni, ez a mi világunk, a mi történeteink. Olyanok, amilyenek. Tudjuk, milyenek.
Népszerű idézetek
Nem kívántam más nőt, s ez bizonyos diadalérzettel töltött el, nem az erény diadalérzetével, hanem e szerelem sorsszerűségének örömével. Ugyanakkor persze szomorú is voltam, a monogámiát nem nekem találták ki, és szorongva gondoltam rá, hogy hátha mégsem a szerelem különös és egyszeri csillagállása köt Judithoz, hanem a vénülés.
135. oldal
– Nem félsz vezetni? – kérdeztem, mikor elindultunk.
– Féljen, aki elém kerül – mondta, de azért nagyon megfontoltan s elég lassan vezetett. – Én mitől féljek? – kérdezte később. – Nekem legfeljebb csak két-három évem van hátra. Remélem, meghalok, mielőtt még az agyéri vérellátást is lecsökkenti az érszűkület, s teljesen meghülyülök. Anyámmal megígértettem, hogy ha látja, hogy a végső stádiumba jutok, előbb nekem ad be egy injekciót, aztán magának. Szeretnék úgy meghalni, hogy azért még szép legyen az utolsó időszak, ne valami szörnyű vegetáció.
127. oldal
Az utolsó évben háborúságaink nagy része abból robbant ki, hogy Judit gyereket akart tőlem, de csak akkor, ha vállalom, no persze nem a törvényesség szempontjából, mert tudta, hogy úgy vállalom, hanem mint apa, apaszerepben. Nem is a gondot akarta elsőrendben megosztani velem, hanem az örömet, azt érezte volna szegényebbnek nélkülem.
93. oldal
Én azt hiszem, az ember olyankor a legidegenebb egy idegen országban, mikor kinéz az ablakon, és semmi jelét nem látja az életnek, még egy macskát, egy madarat sem.
117. oldal
Az egész ház tele volt telefonnal: a konyhában nyomógombos, Feri szobájában tárcsás, az előszobában, egy dobozaljzatba süllyesztve cordless, azaz zsinór nélküli, amivel az ember akár szarni is elmehetett.
121. oldal
Bementem a szobámba. Úgy éreztem, valami kiszakadt belőlem, de nem okozott igazán fájó, üres érzést, csak tiltakozás, homály maradt bennem, talán attól, hogy nem tudtam, Feri indul-e az önpusztítás útján, vagy én maradtam itt földbe gyökerezett lábbal, halálraítélten. Ilyen helyzetben a választási lehetőség mindig végzetesnek látszik: az egyik a jó, a másik a rossz, pedig hát, mint azóta tudjuk, a jó és a rossz használhatatlan iskolás vagy az adott esetben hitványul propagandisztikus fogalmak: egy országnak, amely akkor már vagy tizenöt éve gyötörte és gyilkolt a különféle politikák érdekében az ország összetevőit, az egyes embert vagy embercsoportot, nincs erkölcsi joga hazafiságra meg az „Oly távol van hazám” cukros érzelmességére hivatkozni. Az állat is elhúzódik onnan, ahol létfeltételeit szétrombolták, s ez nem erkölcsi, hanem természeti kategória. […] A történelmi tapasztalatok alapján a fél országnak ki kellett volna vándorolni a Kárpát-Duna Nagyhaza térségéből. De nem vándorolt gyávaságból, óvatosságból, bizakodásból, hűségből és tehetetlenségből, aminek gyönyörűségesen hülye megfogalmazása azaz önhitt mondat, hogy extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita, hogy szép kerek kis hazánkon kívül nincs élet, s ha van is, hát nem ilyen zűrös, keserves, megalázó, elviselhetetlen, és mégis ez a mondat a magamfajta marha számára itt végződik hogy non est vita. Hogy miért ne találnék másutt magamnak életet, azt a rossz nyavalya se tudja.
55. oldal
Azóta is mondom, hogy két nagy nemzeti tragédiája volt a magyarnak; az egyik a mohácsi vész, a másik meg amikor a kettő hatvanas rumot négy húszra emelték.
11. oldal
Valami furcsa diszharmónia volt a lesoványodott arc és a felpüffedt test között, mintha a sejteknek az a gonosz hajlama a terjeszkedésre, ami legtöbbünket felfúj ötven után, megtorpant volna a vállánál, vagy mintha két külön szervezet működött volna benne.
115. oldal
Az ember is állat. Vonatkoznának rá az állati lét feltételei, ha nem nőtt volna ki közülük, s nem hitette volna el magával, kényszerből és önámításból, hogy ő már nem is állat.
142. oldal
Nálunk nem voltak szalámis zsömlék, metszett pohár is csak egy-ilyen, egy-olyan, ami egyáltalán megmaradt az ostrom után. Anyám többnyire élesztőpástétommal kent kenyeret rakott elénk, úgy hívta, hogy Sztálin-pástétom, vagy olykor valami jobbféle étel hirtelen felmelegített maradékát.
17. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Galgóczi Erzsébet: A közös bűn 92% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Idegen víztükör ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Hajnali háztetők 86% ·
Összehasonlítás - Moldova György: Magányos pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni? ·
Összehasonlítás - Reisinger Attila: Holtak ideje ·
Összehasonlítás - Reisinger Attila: Út nyugatra ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok 95% ·
Összehasonlítás - On Sai: Szürke szobák 95% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Csend 95% ·
Összehasonlítás