Kis-czell 13 csillagozás

Szász Anna: Kis-czell

Nyomozás, szerelem, ismerkedés, Óbuda, veszély, árulás….egy izgalmas, olvasmányos regényben

Péter, egy elfoglalt mérnökember végül elhatározza, hogy igazi társat keres – a neten. Itt akad rá a félénk Máriára, akit első randijukon a Kiscelli múzeumba visz sétálni. Minden romantikusan alakul, míg egy nap a férfinál megjelenik egy szellem, aki azt állítja magáról, hogy trinitárius szerzetes és hogy a XVIII.századbeli Kis-czelli kolostorban élt. Segítséget kér – és a pár igent mond. Miközben nyomoznak, feltárul előttük a régi Óbuda és kapcsolatuk is mélyül. De van valaki, aki már nemcsak a régi, rejtélyesen eltűnt kis-czelli kódexekre vetett szemet, de a jóképű mérnökre is. És céljai elérésére minden eszközt bevet. Vajon sikerül-e megfejteni a kódexek titkát és közben kinyomozni két gyilkosságot is 277 év távlatából? És hogy segít a szerelmeseknek akaratán kívül Igor, az orosz üzletember?

>!
Abazia, Budapest, 2011
324 oldal · ISBN: 9789638922908

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Istvano>!
Szász Anna: Kis-czell

Tulajdonképpen… kölcsön kaptam és igazából nehezen is szántam rá magam, hogy elolvassam… férfi ember lévén, különben sincs időm soha olvasni. De barátnőm mindig kérdezgette, mi a véleményem, gondoltam, elolvasom (legyen meg az öröme) és gyorsan visszaadom, ne legyen már ez mindig téma! Meglepetésként hatott, hogy fordulatos volt, meglepő és érdekes. Persze, előre összeraktam a mozaikokat, de nem az jött ki, amit gondoltam! És ez is OK benne. Azon kaptam magam, hogy utánanéztem mi igaz a leírtakból, mi nem. És ez élvezetes szörfölés a neten, mintha folytatódna a történet.

Marcipano>!
Szász Anna: Kis-czell

Nem kalandregény! Pedig én azokat szeretem – mégis megfogott valamiért. Talán mert nem messze lakom ettől a helytől. Ez egy posztmodern regény, amely végig fogva tartotta a figyelmem! Nekem Katalin alakja tetszett! Az volt a legbelevalóbb! Mária túl jó, Péter túl okos, de senki sem tud ezen a nőn kifogni! A vége lehetett volna kidolgozottabb, de így is jó volt. Sok új dolog is volt bennne, főleg a bajnai kastélyról.

BrekkencS>!
Szász Anna: Kis-czell

Most olvasom másodjára… igazság szerint… Igaziból nekem a 18.századi részek tetszettek benne, az tényleg olyan, mintha a régi udvarházban lennék magam is nagybirtokos… a szemem nem elég jó, de azért a dőlt betűs részeket többször is elolvastam! És a szerzetes! No az öreg! Az aztán tud mesélni! Sajnálom, hogy nem abban a korban éltem, biztos nekem is segítettek volna a szerzetesek valamilyen módon! És ahogy a rabok megérkeztek rabláncaikat csörgetve! Tisztára olyan volt, mint az Egri csillagok! Ami a fő kedvenc!

1 hozzászólás
Szász_Annus>!
Szász Anna: Kis-czell

Letehetetlen!!! Szinte függő voltam, amikor olvastam! Bejártam vele egész Óbudát – egyszerre a 18. és a 21. században! Rengeteget tanultam, miközben a szerelmes könyv is egyben!

2 hozzászólás
Derrickhari>!
Szász Anna: Kis-czell

Naggggyon jóóóóó! Lehet, én is nekiindulok Óbudának könyvvel a kezemben. HA ott ilyen jó dolgok vannak! Ki hitte volna? De előbb még egyszer kiolvasom, túl gyorsan olvastam az izgalmas részek miatt!

István_Zsolt>!
Szász Anna: Kis-czell

Hát, nem semmi ez a könyv! Mindenkinek ajánlom! Karácsonyra ezt adom ajándékba adom minden ismerősömnek, hogy a hosszú téli napok elröppenjenek. Ez a könyv feltölt és alig várom a folytatást.

Konyhatündér>!
Szász Anna: Kis-czell

Nagyon jó könyv,okozott néhány álmatlan éjszakát.. :))
Izgalomban,történelemben,érzelmekben gazdag! Teljesen beleéltem magam!
Gratulálok az Írónőnek és várom a további könyveit!
Mindenkinek szívből ajánlom! Néhány barátomnak,szerettemnek már megvan a karácsonyi ajándék..

Notramm>!
Szász Anna: Kis-czell

Annyira izgalmas, hogy nem tudom letenni!!!! Vajon, ha megyek vizsgázni, ez elég jó indokarra, hogy Tanár úr… én készültem! Csak a tananyag nem volt oly roppant izgalmas, mint e könyv! De ezt kívülről is el tudnám mondani! Sőt! El is tudnám mutogatni! Hisz mind megkerestem, vajon igaz-e?Igaz, Bajnára még nem jutottam el. Tanár úr… meghívhatom egy kávéra egy kockás terítős helyre? És nem mellesleg – Óbudai vagyok… büszek egy ilyen helyre!!!

piszmi>!
Szász Anna: Kis-czell

Hááááááááát… ez iszonyat jó! Végre valaki, aki nem nyalizik akülföldieknek, hanem itthon talál érdekes dolgokat! El is indultam ma megkeresni az egyik helyszínt…

iskolaerett>!
Szász Anna: Kis-czell

Da Vinci kód… na talán ahhoz hasonló a cselekmény felfűzése, de nem olyan felszínes. És ez határozottan tetszikkkk! Vagy inkább olyan, mint az Eco könyv a rózsa-rejtelmeivel…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Notramm>!

Ősz van és kint metsző hideg, akkor az alagútban még inkább az lesz, gondolták, így alaposan felöltöztek, és magukhoz vették barlangász felszerelésükez is […] A leírás szerint a bejárat egy tátongó lyukkal kezdődik. Ez egy kb.másfél méter mélységű, kifalazott gödör volt, amit elég könnyen megtaláltak a lépcsők mellett, nem messze a pincétől. Péter előrement […] Hűvös volt bent és pinceszag csapta meg orrukat. -A lámpával spórolnunk kell – fordult hátra a férfi. -Jó, akkor kikapcsolom – mondta a nő és így is tett. Görcsösen próbálta követni a férfit, amíg meg nem szokta a belső fényviszonyokat. Később már nem félt annyira sem Elza kerengő lelkétől, sem a pisztolyt lóbáló csontváztól.

piszmi>!

A szerzetes furcsán érezte magát – már ha egy szellemmel kapcsolatban ezt egyátalán megemlíthetjük –, feszült volt és furcsa mód mégis tele energiával.
Érezte, hogy valami történni fog – és hogy nemsokára mennie kell.
Valaki megérintette a rózsát.
Szász Anna: Kis-czell

Kis-czell

Derrickhari>!

Felnézve a még mindig szemerkélő esőben, látta, hogy ez egy kastéy.Már kérdezte is volna, de ekkor…
Egy kutya futott hangos csaholással eléjük. Mária érezte, hogy képtelen lenne megküzdeni egy kutyával, mindig is félt tőlük. Most viszont annyira kimerült volt, hogy még félni sem tudott, gondolta, legalább a kutya is érzi, hogy nem tart tőle. Ahogy az eb a férfit meglátta, csóválni kezdte a farkát, Péter rámosolygott és megsimogatta nagy, buksi fejét.
-Ráró! Gyere, bemutatlak neki. Ez itt Mária.
-A Ráró… az nem lónév? – csodálkozott a nő és megsimogatta ő is a puha kutyafejet.
-Máshol igen, de ez itt hagyomány! – nevette el magát a férfi. – Gyere be.
A kastély romosan is élesen rajzolódott ki a sötétben.
-Erre! – mondta a férfi és egy ósdi, lovat ábrázoló kulcsot vett elő, amelyen megcsillant a fény. Kinyitotta a kaput és behívta Máriát. – Itt biztonságban leszünk.

Felmentek a lépcsőn és beléptek egy szobába. A férfi felkapcsolta a lámpát. Otthonos látvány tárult a nő elé:az ajtótól balra egy öreg, faragott asztal tele mindenféle papírral, mögötte repedezett, valaha barna, öreg, bőr karosszék, amely mintegy átölelte azt, aki beleült. Jobb oldalt kandalló, előtte kis, de nagyon kopott perzsaszőnyeg, kicsi faragott asztal két karosszékkel, a falakon képek. Bár a falakról pergett a vakolat – mégis valami szebb, régi időket sugalló hangulata volt a szobának.
-Romantikus! – mondta Mária sóhajtva.
-Igen, van egy sajátos hangulata. Én is nagyon szeretem. És ami fő, itt nem találhatnak ránk – mondta Péter megnyugtató hangon.
-Kié a kastély? -és ahogy ránézett a férfira már tudta is – A tied, ugye?
-Igen. Ennyi maradt a háborút követően – majd kisvártatva hozzátette-, szóval… még nem tudsz mindent rólam… Itt születtem, ebben a kis faluban… miénk volt valaha a kastély, de amikor én születtem, már mindennek használták… mi épp csak két szobát kaptunk használatra- de így is szép volt. Jó volt itt gyerekeskedni.

Elgondolkodva kinézett az ablakon az éjszakába.
-Látom, nagyon elcsigázott vagy, csinálok neked vizet, jó?Holnap mindent megmutatok és elmesélek. Fontos lenne, hogy kipihend magad.
A nő bólintott, lerogyott a kád szélére és hagyta, hogy a férfi kiszolgálja. Annyira fáradt volt, hogy úgy érezte, napokig tudna aludni.
Közben Péter vizet eresztett neki, hozott fürdősót, szappant.
Belehuppant a vízbe.Közben, valahogy törülköző és papucs is került a kád mellé. A forró fürdővíz ellazította és a maradék erejét is kivette belőle. Csigalassúsággal mosakodott és a végén nem is törülközött, csak letapogatta magáról a vízcseppeket. A bolyhos törülköző mohón itta be a vizet. Aztán még fogat mosott.
Bement a szobába, látta, Péter begyújtott a kandallóba, és az előtte lévő karosszékben alszik.
Úgy látszik, jó sokáig fürödtem… milyen kimerült ő is – gondolta és óvatosan megérintette a férfit.
-Nem aludtam -riadt fel a férfi.


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Szántó Dániel: Revans
Nemere István: Nincs idő meghalni
Szabó Tünde: Rácsok
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Frei Tamás: 2015
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár
Adam LeBor: Nyolcadik kerület