Elpatkolsz, ​szívem, mint a pinty 25 csillagozás

Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Nem más ez a kötet, mint alászállás a poklokra, elmerülés az emberi érzelmek és végletes szenvedélyek, a kínzó lázálmok világában. Hol Tibetbe, hol narancsligetes andalúz villákba, hol titokzatos barcelonai sikátorokba repít minket Száraz Miklós György prózavarázslata, máskor meg Budapest kutyapiszkos utcáin vagy Erdély fenyvesei közt találjuk magunkat. De mindegy hol járunk, mert SZMGY világában a helyszínnél fontosabbak az emberek (meg talán a kutyák), akik könnyű vagy nehéz batyujukat cipelik, és sietős léptekkel vagy tétován botladozva, de megállíthatatlanul tartanak a végzetük felé. Találkoznak egymással, életútjaik kereszteződnek, s döntenek: ki jól, ki rosszul és sohasem lehet tudni, melyik volt igazán a bölcs döntésük.

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2014
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632444451

Enciklopédia 6


Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Turms P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Száraz György Miklós írásművészetét leginkább lírába hajló túldíszítettsége, élénk képei és erőteljes hangulata miatt szeretik rajongói. A Lovak a ködben Mártájával az én fejemet is első látásra elcsavarta, de a harmadik könyvön (és második novellagyűjteményen) túl már megcsömörlöttem kissé, és nem annyira őszinte a lelkesedésem. Pedig egyébként kerek és élvezetes útinovellák ezek, olyan mesebeli helyek hangulatát idézik meg, mint Barcelona, Tibet vagy éppen a Hargita, de mit nekem mindez, ha folyton a Lovak a ködben élményét kerestem volna bennük? Persze nem találtam – egy regény támasztotta elvárásokat novellákon számonkérni nem is túl tisztességes dolog –, és nélküle a stílus varázsa is megkopott, szirupossága is jobban zavart. Ugyanakkor mégsem tudok többet levonni fél csillagnál, mondom, jó kis írások ezek, csak az a fránya hasonlítási alap ne volna!
Konklúzió: az író novelláit egy időre pihentetem, a polcomon várakozó regényeire viszont továbbra is kíváncsi vagyok.

11 hozzászólás
>!
Kuszma P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Az biztos, hogy egy Száraz Miklós György művet kvázi lehetetlen összetéveszteni más írók műveivel. Ezek igazi lendületes road-novellák, jól fel vannak építve, szépen beléjük csepegtetődött a feszültség, a szenvedély, mert SZMGY, ha nem is fedezte fel a spanyolviaszt, de maximálisan érti a mesterségét*. Azt hiszem, ezt nevezik irodalmi berkekben egészséges újságíróvénának. Persze van bennük némi pozőrség, de a fene egye meg, jól áll neki. Az, hogy főhősei ráérősen caplatnak mindenféle hegyeken fölfelé meg lefelé Erdélytől Andalúzián át Tibetig, miközben dől róluk a víz, vagy épp majd megfagynak, az olyan szépen rezonál az emberben. Legszívesebben maga is hátizsákot ragadna, mert talán rá is vár egy dermesztő kaland a világ túlsó végén, és ez még akkor is jó üzletnek tűnik, ha a végén nincs feloldozás. Az pedig, hogy (különösen a kezdeti novellákban) bizonyos mondatok mintha a coelhósodás útjára lépnének** – nos, bőven belefér. Még egy kis mediterrán patinát is ad az ügynek. Öröm volt olvasni.

* Hogyan írjunk SZMGY novellát, merülhet fel a kedves olvasóban. Nos, először is főszereplőnket (ha lehet, E/1) hajtsuk ki egy vadregényes tájra, hadd bolyongjon ráérősen (uszkve 1 hónap). Időnként kóbor kutyák menjenek el mellette. Találkozzon misztikus alakokkal, külön ügyeljünk arra, hogy legyen köztük gyilkos és/vagy kaporszakállú zsidó antikvárius. Előbbit Isten háta mögötti erdélyi kocsmában, utóbbit eldugott pincehelyiségben, dohos könyvek közé helyezzük el. Hősünk mindenképpen jusson birtokába egy (lehetőleg) erdélyi hitehagyott református által írott, XVI. századi könyvritkaságnak, amiből összesen van másfél a világon. Legyenek a könyvben homályos, megrázó passzusok. A novella végén ügyeljünk rá, hogy hősünk tegyen fel egy érdekfeszítő kérdést valakinek, de ne kapjon egyenes választ. Hadd legyen az olvasónak is jó napja. ÉS MŰKÖDIK!
** Ami alatt azt értem, hogy kortárs írótól (ha nem az Ulpius adja ki) meglehetős bátorságra vall manapság olyat leírni, hogy „az emlékezet kútjának mélyéről”, meg hasonlók.

16 hozzászólás
>!
giggs85 P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Pár hónapja olvastam el az év egyik legszerethetőbb könyvét és legkellemesebb meglepetését, a Lovak a ködbent, ami után kerestem az alkalmat, hogy újra belecsöppenhessek Száraz Miklós György élénk színekkel festett, és szeretettel teli világába. Sokat nem is kellett rá várnom, ugyanis a kezembe akadt a megkapó című Elpatkolsz, szívem, mint a pinty, ami a szerző elmúlt tíz évben írott viszonylag hosszabb lélegzetvételű novelláit, elbeszéléseit tartalmazza. Mondanom sem kell, most sem csalódtam.

Külön öröm, hogy ebben a válogatáskötetben nem igazán akadnak nívótlan darabok, mindegyik legalább a jó, elfogadható szintet hozza, míg mások egyenesen kiemelkednek a kötetből, és a kicsit halódó kortárs magyar novellairodalom közvetlen élmezőnyébe is beférhetnek. Érdekes, hogy még csak egyetlen Száraz-regényt olvastam korábban, de így is azonnal meg tudtam volna mondani, hogy ezeket az elbeszéléseket is ő írta. Ez azért is különös, mert az egyes darabok számtalan különféle dologban eltérnek egymástól (például a „Faliszőnyeg” tőmondatos elbeszélésmódja iszonyatosan messzire van a Lovak a ködben barokkosan cirkalmas óriásmondataitól), a velejük mégis hasonló: az élet szeretete, a megértés és valami hihetetlen bölcsesség.

Ezek között a hihetetlen atmoszférateremtő erővel megalkotott írások között több kedvencem is akad, így a címadó elbeszélés is, amiben a szerző az élet két végletét köti össze egyszerűen és hatásosan, nevesül a szerelmet és a gyilkosságot. Egy esti iszogatásnál nyugágyban heverésző férfi a hírekből ismertté váló, gyermekeik által brutálisan meggyilkolt házaspár női tagjában egykori szerelmére ismer rá, így idéződik fel a köztük egykor lángoló, élénk színekkel megfestett, emlékezetes motívumokkal telitűzdelt szerelem.

Egy másik kedvencem a „Faliszőnyeg”, amelyben egy férfi álmaiban új életet kezd egy indián nővel és annak gyermekével egy igazán otthonosan lefestett környezetben, és amelyik álomban minden tökéletes. A harmadik kedvencem a „Kutyák Tibetben”, mikor is egy hegymászó-expedíció (talán, de lehet, hogy csak zarándokok vagy turisták) egyik tagja egy teljesen másféle, a sajátjától teljesen eltérő létezéssel és életfelfogással szembesül, ami vagy megváltoztatja az életét, vagy nem – a kérdés nyitva marad.

A kutyák nemcsak itt kapnak szerepet, de míg az Ázsiában játszódó történetben inkább egyfajta komor fenyegetést jelentenek, addig az „Andalúziai kutyák”-ban az élet szeretetéről és könnyedségéről tudósítanak. De vannak itt megint csak teljesen másféle írások, mint a „Lázálmok Atlasza” vagy a „Végső dolgok” – ezekben az írásokban talált szövegek, könyvek jelennek meg, és tudósítanak egy másik, a főhős által addig nem ismert világról. Külön kiemelném azt, hogy az összes írásnál rendkívül fontos szerepet kap az ábrázolt környezet, amelynek kicsiny részletei pontos összefüggésben állnak a szereplők lelkének legapróbb rezdüléseivel is.

Nagyon úgy néz ki, hogy Száraz Miklós György írásaival nem nagyon lehet mellélőni. Megint egy bölcs, szerethető, emlékezetes, további gondolkodásra késztető kötetet vehettem tőle a kezembe – az ezekben szereplő útinovellákat is ugyanaz a lassú, mégis élénk mesélőkedv jellemzi, mint a fő művének tartott regényét. Az Elpatkolsz, szívem, mint a pinty a rajongóknak kötelező, a többieknek „csak” erősen ajánlott!

8 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

-1*, avagy miért nem néz Tarja házipornót.
Mert viszket már a gondolatától is. spoiler
Annak, hogy rálásson a mások magánéletére. Hogy ki, kivel, hogyan. Mint az a játék, amit kölyökkorunkban, amikor le kellett hajtani a cetliket. (Ha a te ifjúságodból kimaradt volna, nyugi, nem vesztettél sokat.)
Ez a fóbiám, frankón. Ha valaki kitárulkozik, és leírja. Amiről én nem szeretnék tudni. Mert ha szeretnék, akkor nem moly volnék, hanem kukkoló.

Ennyit arról, hogy a címadó novella miért váltott ki holminő hideglelős jajt belőlem. Ha az az első, fel is veszem tán a szaladjvári nevet.
Hanem addigra túl voltunk már Katharina Bianca Albán, érdeklődésem tehát felkeltetett. A bibliai nyelvezet iránti szerelmetességem lévén olthatatlan, a Végső dolgok és társai felett szívem felette igen örvend vala.
Erdélytől meg vonatkoztassunk el: elfeledett vidéki falvakban ki ne mozogna otthonosan (mert én igen). Az öregek nem sírnak a tökély maga. Az elhagyatottság-hangulat szívügyem, néhanapján itt Bodor Ádám szelleme is felidéztetett volna, ha. A Fekete tulipán pedig, ó, fergeteges.

Az Elpatkolsz nélkül 5* lenne. 4,5 legalább.

Jössz te még, SzMGy, az én polcomra.

>!
Annamarie P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Első Száraz Miklós György kötetem, holmi összehasonlítást tőlem ne várjatok!

Ezek konstellációs novellák. Jó, ezt csak én találtam ki arra a jelenségre, amit olvasás közben megtapasztaltam. Mert a kötet sokszínű írásaira jellemző egyfajta időn kívüliség (leszámítva egyet), másrészről a találkozások. A főhősök többnyire járják, általában számunkra vadregényes, egzotikus helyeken útjukat, míg nem betérnek mondjuk egy kocsmába. Az adott helyen feláll egy konstelláció, itt például a kocsmáros, a piros sapkás vendég, a vándorok, és egy csapat fekete kalapos alak. Többnyire nem történik nagy esemény, vagy ha igen, akkor sem tiszta, hogy mi, aztán mindenki megy a maga útján tovább. Mégis az egész történet, a maga hangulatával sutty, belénk mászik.
Ahogy mondtam, nem történnek világmegváltó események, lassan hömpölyögnek a szereplők, egyfajta állandó úton levés jellemzi őket, és mégis szinte mindegyik történetben tapintható egy láthatatlan feszültség. Számomra ezt a titkos izzást a misztikum, a mágia sugallja. Mágia azaz erő. Erő, ami a szereplők mögött bújik meg. Erő a tudásban, erő a hatalomban, erő a képességben. De minimum egy kutya kószál arra, ami szintén valami ilyesmire utal, mint Murakaminál a macskák.
Mindig az volt a kedvencem, amit épp olvastam, de a címadó darab mind címében, mind tartalmában és meghökkentő voltában ütős lett. Ahogy ezt leírtam, már meg is bántam, mert annyira szerettem akár a jósnős novellát, vagy a tibeti történetet, hogy kár lenne egyetlen történetet reflektor fénybe helyezni.
Szeretem, ahogy SZMGY ír. Kiveszi a figurákat az időből, teljesen mindegy mikor játszódik a történet, de a rövid események leírásába belesűríti a lehető legtöbb részletet, szagokat, zajokat, érzéseket és a legördülő izzadságcseppig látható pillanatot. Ezt ragadja torkon és emeli ki. Ettől lesz olyan jó mesélő, mint amilyen.
Nem lehet elég lassan olvasni!

1 hozzászólás
>!
Chöpp 
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Íme az abszolút befutóim a kötet(ké)ből:
– Katharina Bianca Alba, a vak jósnő (Mintha néhány oldal Saramago-t olvastam volna)
– Elpatkolsz, szívem, mint a pinty (Kegyetlen Kutya Élet)
– Lázálmok atlasza (csodás keleti bölcsességek tárháza)
– Végső dolgok (a Sors, mint érthetetlen összetevő)
– Kutyák Tibetben (az Élet, mint egyszerű Jelenlét és a Halál, a végletekig leegyszerűsített)
Ezekért már érdemes volt végigolvasni!

>!
Kkatja P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Ez a címválasztás elvette az eszem (pedig ajánlott halálosan komolyan venni!) és nagy svunggal kezdtem bele SZMGY új novelláskötetébe, szívecském még csordultig telítve az Andalúziai kutyák finom és édes hangulataival, és hopp… akkorát koppantam, hogy még most is zúg a fejem tőle. Mert ez a kötet, valóban sokkal életszagúbb, alászállás a poklokra, elmerülés az emberi érzelmek és végletes szenvedélyek, a kínzó lázálmok világában, ahogy azt a fülszöveg is hirdette (és én butus nem hittem neki:).
Kemények és elgondolkodtatóak ezen írások, csak a vége felé hagy kicsit fellélegezni minket és még el is lazulhatnánk, de végig bennünk marad valami kis fájdalmas és kemény érzés, mint egy kődarab a cipőnkben, amitől nem tudunk szabadulni.
Viszont ezzel együtt is iszonyat jól ír SZMGY, csak még barátkoznom kell ezzel az oldalával is (az életnek?).
Meglepett és letaglózott… lehet, hogy újraolvasom gyorsan! :))

>!
Scolar, Budapest, 2014
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632444451
1 hozzászólás
>!
Goofry P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Zsír.
Akkora mesélőkedv jellemzi ezt az embert, mint egy ház! (Noné, mekkora hasonlat már ez is? :p sokkal inkább olyas háztömbösen terjedelmes? … vagy inkább, olyan egyházasan…? :sicc ) Naszóval csúsznak Miklósgyörgyöm regéi, mint a sercegősen-jól-megzsírozott káposztás cvekedli. Amit mondjuk speciel én annyira pont nemigen, de aki azt igen, hát az nagyon. Az is biztosan a gyöngeségem jele, hogy ezeket a minden szárazságtól ment írásokat én nagyonigen. :)
Mekkora geg már a cím is! Egy krimi-sorozat sorsos kiadásának szokás ilyet adni, nem egy szépírói novelláskötetnek! Csak mondom, hogy témáját tekintve ez a könyv egy kissé belül is így föst, úgyhogy minden nagyon gromek(!). Az a nem végtelenített mozaikos borító is mekkora ötlet! – Nincs végtelen számú történet, csak kapcsolódón ismétlődő, folyvást kidolgozásra váró, egymásba forduló sztorik vannak. Mondjuk kicsit sértve érzem magam az újratöltéseken, köztünk szólva ebben a relációban, a Lovak a ködben újrázásáért sem repesek a Bódog-ságtól ( mer' amint tudjuk, a nevem:Goofry!), de az már egy másik értékölés témája köll hogy legyen! Hiszen létjogot formálhat az is, már hogy azon alkotói akarat is, na! ;) Mit tehetek ezek ellen?! … Levonok most egy felet, oszt Jó'van! :)

6 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

A figyelemfelkeltő című kötetben több a szerzőtől szokatlan, elég brutális bűntényeket bemutató novella is található, a szokásos mesélős, ismeretterjesztős írások mellett. Elvezet bennünket a nagyvilág különböző helyszíneire. Szépséges, vad, veszélyes, különleges helyeken fordulhatunk meg, a szeretett, és többször is megírt andalúz vidéktől, Erdély fenyvesein át a tibeti zarándokutakon, vagy a holland tulipánok útján is együtt barangolhatunk vele és a kutyákkal, amelyek mindig az útjába akadnak. Nem tagadja meg történész voltát ebben a kötetben sem, az antikvárium rejtett kincseit is megcsodálhatjuk, amelyeknek természetesen magyar vonatkozási is vannak. Találkozhatunk egészen elképesztő nőkkel és férfiakkal, akikkel valami módon kapcsolatba került. Nem egységes a novellák színvonala, vannak nagyon érdekesek és vannak kevésbé átgondoltak is. Száraz Miklós Györgytől én már évek óta egy nagyregényt várok, olyasmit, mint a Lovak a ködben, amely felhívta rá a figyelmemet és azóta keresem a köteteit, szeretem a stílusát, a mondatait, az ilyen szinonimáit különösen http://moly.hu/idezetek/449281

>!
csauperjel
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

Ráérős andalgás egy napsütötte délutánon, brutalitás, ismeretterjesztés, kocsmázás és egy csipet mágia – van itt mindenféle hangulat és történet. Nagyon különböző, mégis felismerhető írói hangú novellák SzMGy remekei (meg persze a kevésbé remekek is). Legjobban talán a Katharina Bianca Alba, a vak jósnő – Lázálmok Atlasza – Végső dolgok hármasát élveztem, melyeket akár kisregénnyé vagy regénnyé is összedolgozhat még a szerző. Hátha megteszi!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Ha nem vagyok ura önmagamnak, szétmállok, még ha senki se bánt.

116. oldal - Végső dolgok

>!
Kkatja P

    A negyedik könyv a másik háromhoz képest nem tűnt érdekesnek. Magyar Almanák az MDCCXCV-dik esztendőre az Ó-Polynésiának históriájával együtt Valami csízió, gondoltam. Ismertem a műfajt: népszerű kalendárium időjóslatokkal, csillagfejtésekkel, népi gyógymódokkal és egyéb marhaságokkal.
„Hódtőtelkor éjfeli órán vedd haldokló vén bika vedernyi nyálát, aprítsd belé hótt csecsszopó körmit, elegyítsd marékra való varjúbögyörővel, s azt kortyógassad, ha még nem vóná ölég hülye magadtó is.”

107. oldal Végső dolgok

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Más érdekes szokásuk is van még a granadai kutyáknak.
Például sosem futnak. Nem bénák, csak nem futnak. Korzóznak vagy heverésznek. Ha véletlenül sürgős dolguk akad, akkor sem szaladnak. Legfeljebb baktatnak. De ez igen ritka. Általában slattyognak, grasszálnak, flangálnak. Lézengenek vagy lötyörésznek. Az andalúz kutyák leginkább andalognak. Esetleg kódorognak vagy őgyelegnek. Olykor talán csellengenek, kószálnak vagy csatangolnak. Megengedem egyikük-másikuk néha-néha még koslathat, sőt kujtoroghat is. De settenkedni, somfordálni, sompolyogni, osonni vagy ólálkodni, szaladni vagy inalni, azt nem tudnak.

Andalúziai kutyák

80. oldal

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Milliárd árnyék, homályos tükör, semmibe néző ablak. Sehol egy fa, egyetlen cserje vagy gyomnövény. A szél szüntelenül gordonkázik, dobol, furulyál – mégsem rezdül fűszál.
(…)
Sehol sincs olyan fülsiketítő csönd, mint a kopár, magas hegyek között. Mintha nem is a levegő mozogna, muzsikálna, hanem a csönd támadna, gyötörné folyton, némítaná el újra és újra a szelet.

Kutyák Tibetben

149-150. oldal

>!
olvasóbarát P

Mit tudtam én arról, hogy Németalföldön valaha létezett tulipánmánia? Azzal sem voltam tisztában, hogy hajdanán Örményország és Perzsia titkos kertjeiben szigorúan őrzött növény nem is olyan régen, legfeljebb négyszázötven éve tűnt fel Európában, és hogy a virág egyik első leírója magyarországi ember, a konstantinápolyi követjáró Rubigally Pál volt, aki 1542-ben egy magánlevelében tudósít azokról a tulipánokról, melyeknek hagymáit ő maga csempészte haza Sztambulból, s amelyeket az eperjesi Thurzó-palota kertjében szirmaikat kibontva is megcsodálhatott. Nem kis dolog, barátaim: lehetséges, hogy a keresztény Európa első saját nevelésű tulipánjai voltak azok?

Fekete tulipán

136-137. oldal

>!
Chöpp 

Cselekedetekben az üdvösség, nem a vallásban.

113. oldal - Végső dolgok

>!
Chöpp 

Csönd volt, mint locsi-fecsi erek, úgy bujkáltak a kövek közt a szelek.

153. oldal - Kutyák Tibetben

Kapcsolódó szócikkek: szél
>!
Chöpp 

– Szerettem őt – mondta. – Kislány voltam, amikor azt mondta, boldog, hogy az apám lehet ebben az életében. Én meg boldog vagyok, hogy egy rövid ideig a lánya lehettem. Nem vagyok szomorú – tette még hozzá –, mert tudom, hogy az új életében is szeretni fogják és szeretni fog.

158. oldal - Kutyák Tibetben

Kapcsolódó szócikkek: apa · boldogság · szeretet
>!
Chöpp 

    Azt mondjátok ránk, világtalanok. Pedig ti vagytok a világtalanok. Szivárványról meg alkonyról áradoztok, miközben nem látjátok, ami az orrotok előtt van.
    Mutatóujjával megkocogtatta a halántékát.
    Ne félj, én emlékszem. Itt van minden a fejemben. Tudod te, milyen gyönyörű egy bogáncs? Egy tojás? Egy fakéreg? Egy darab kő? A hamu? Hetven éve láttam utoljára, én mégis tudom. És tudtam kislányként is. Neked mi van a fejedben? Ti a látványtól nem látjátok a világot.

15-16. oldal - Katharina Bianca Alba, a vak jósnő

>!
remenant

Utálom a testemet. Állandóan etetni, itatni, mosdatni, öltöztetni. Nincs tehetségem az élvezetre.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Ennyi volt
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Tar Sándor: Lassú teher
Tar Sándor: A 6714-es személy
Halász Margit: Forgószél
Bächer Iván: Hatlábú
Ta-mia Sansa: Forradások
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok