Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Boldog Szindbád pokoljárásai 4 csillagozás
Az utazóregény a legnépszerűbb műfajok egyike az egész világirodalomban. Szerzőik nemcsak felfedezetlen tájakra, idegenségük miatt furcsa emberek közé és izgalmas kalandokba vezetik olvasóikat, de megnyitják az ember legbelső – szép, rút, csodálatos és hátborzongató – világának kapuját is. A belső menny és pokol kapuit. Az egyik legismertebb vándoralakot, Szindbádot sokan tollhegyre tűzték már, ám Krúdy alaposan átformálta az Ezeregyéjszakában született figurát: a bohém, léha, óvatos nőfaló a múltjába, az emlékeihez, a szerelemeihez utazott vissza újra meg újra. Szappanos Gábor regényében azonban ismét új életre kel, szürreális, groteszk, a realizmuson inneni és túli, csodákkal teli világ mezsgyéjén egyensúlyoz – és legizgalmasabb utazásai nem a „koponyája körül”, hanem azon belül történnek vele… „A Boldog Szindbád pokoljárásai önállóságot, ihletettséget, hagyományainkhoz való (valló!) hűséget egyképp mutat. A klasszikusokat tovább kell fejleszteni! Krúdy büszke lenne ilyetén… (tovább)
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Nagyon kreatív írás ez, élet/halál kérdései keverednek egy szürreális történetben, ahol semmi sem lehetetlen – a fantasy, a horror, a vámpíros világokat is túlmúlja. Mindemellett Magyarországon mennek végbe az események, keveredik a múlt és a „jelen”, a történelmi és a hétköznapi, a mennyei és a pokoli, a szex és érzelmek. Humorral megspékelt csodával bővelkedő világba tévedünk. A 4 csillag csak azért, mert még soha nem találkoztam ilyen utazóregénynek nevezett műfajjal. Nem tudom hova tenni.


Bátor vállalkozás a klasszikus hős történeteinek továbbgondolása. Bízva a borítón lévő Tandori Dezső ajánlásban, nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a nívós rajzokkal illusztrált kötetet. Izgalmas olvasmányélmény, egyszerre tud modern és varázslatos, az ősi tradícióban gyökerező és a 21. századi létkérdések megoldását kereső, humoros és szívszorító is lenni.
Népszerű idézetek




…kiderült, hogy a Szindbád csupán felvett név, a becsületes neve Kandúr Gyula volt
19. oldal




Sokan mondják Szindbádról, hogy hűtlen természet, pedig ez nem igaz: régi kedveseihez ragaszkodott leghűségesebben, az újakhoz kevésbé.
113-114. oldal




A két deci kékfrankost a pince előtti padon üldögélve költötte el a hajós, magánya leplébe burkolózva, és azon elmélkedve, hogy az írás helyett miből fog hamarosan meggazdagodni: kiadja Eger, majd pedig az összes fontos város vécétérképét, és a vasútállomásokon meg a központban fogja árulni őket.
115. oldal




Annyiszor támasztották föl, annyiszor hegyezte a pennáját rajta ez a Szalai, hogy Szindbádnak megfordult a fejében, egyszer megszökik az egyik novellából, és beadványt nyújt be a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak, hogy törvényileg tiltassák el az írókat attól, hogy állandóan föltámasszák, hiszen mindenkinek alkotmányos joga, hogy holta után békében nyugodhasson.
36. oldal




Néha azonban a hajós, amikor senki se látta, csak az órát működtető szellemek, az álom és a halál mezsgyéjén gondolt egyet, és bármilyen gyönge volt is, magától kikélt a koporsójából, eligazgatta a szemfedőt, a selyempárnát…
Kikélt, és a sírkövek között bóklászott a csillagporos vagy holdfényes éjszakában.
37. oldal




…frissítő élmény volt az évtizedekig tartó, bogarakkal és kukacokkal teli, állndóan nyirkos föld után. De hiába érezte jól magát, a nők, akiket sétálni látott, csak nem bírták felvidítani. Akárha bordélyokból özönlöttek volna ki az utcára. Szindbád a hosszú selyemszoknyák alól elővillanó hófehér bokák rabja és csodálója volt egykor, fátylakhoz és csipkefodrokhoz, virágos-szalagos kalapokhoz szokott, ezek a céda nőszemélyek viszont majdnem az ülepükig érő, apró, feszes szoknyákban parádéztak. Lábukon, amely lábfejüktől a comtövükig pőre volt, nem veseltek harisnyát sem, cipőjük pedig valami egészen idomtalan jószág: leginkább a görög színészek koturnuszára emlékeztetett. Ezen egyensúlyoztak olyan ügyetlenül, hogy Szindbád azt hitte, menten orra bukanak.
27. oldal




-Hát, ezt jól kifundáltad, te… te galád! – szidta az írót. – Ide hoztál ebbe az ellenséges világba!
Bizonytalanul folytatta útját, nem tudta, mi okozhatna örömet neki. Neki, aki annak idején úgy szerette az élete, hogy pisiltek utána a nők, álmodtak róla teliholdas éjszakákon, és ő volt minden vágyuk beteljesülése.
29. oldal, Dicstelen feltámadás
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. Czakó Andrea: Pitypangtánc 95% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 94% ·
Összehasonlítás - Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék 93% ·
Összehasonlítás - Vámos Miklós: Anya csak egy van 90% ·
Összehasonlítás - Kőrösi Zoltán: Romkert 93% ·
Összehasonlítás - Jókai Anna: Ne féljetek 88% ·
Összehasonlítás - Lengyel Péter: Macskakő 89% ·
Összehasonlítás - Kelecsényi László: Szivárványgömb ·
Összehasonlítás - Bálint Béla: Emberiskola ·
Összehasonlítás - V. Molnár Ferenc: Akit sose kaptak el ·
Összehasonlítás