Kafka ​macskái 22 csillagozás

Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Egy idős máramarosszigeti zsidó a Budapest felé tartó repülőn megpillantva Kafka fényképét azt állítja, hogy nem halhatott meg 1924-ben, mert ő húsz évvel később Auschwitzban találkozott vele.
A regényíró az események kelepcéjébe kerülve nyomozásba kezd. Budapesttől Auschwitzon, Prágán, Bécsen, Berlinen és Oxfordon át egészen Tel-Avivig utazik azért, hogy a titokra választ találjon.
Mi történhetett Kafkával a Bécs melletti szanatóriumban és utána két évtizeden át? A nyomozás során nemcsak Kafka sorsa, hanem a 20. századi közép-európai lét egésze válik kérdésessé.
Mi lesz a sorsa annak, aki nem bírja elviselni a szerelmet, mert teher a hontalanság élménye, de nem könnyű a hazaérkezés sem, hiszen választható hazájában se lehet igazán otthon?
A nyomozás, a különleges tel-aviv-i betörés hihetetlen története, a Kafka-hagyaték csak mellékszál két ember, egy férfi és egy nő váratlan egymásra találásában.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Róla szól: Franz Kafka

>!
Noran Libro, Budapest, 2014
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155274770

Enciklopédia 6


Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Tegyük fel, hogy amikor a hászid zsidó rájön, Kafka nem halt meg 1924-ben, hanem ő még találkozott vele a koncentrációs táborban, akkor beballag egy Philip Marlowe-féle magánnyomozóhoz, és elé tárja kétségeit. Ebben az univerzumban ez az alternatív Philip Marlowe összemelegszik egy tejfölszőke lengyel recepciós hölggyel Auswitzban, majd megszorongatja egy volt SS-tiszt tökét (esetleg a hölgy tökét szorongatja meg, és összemelegszik az SS-tiszttel), végül pedig megtalálja Kafkát egy bázeli szanatóriumban, ahol már csak a gépek tartják életben, de azért még írja a Harry Potter 8. részét. Ám az ominózus hászid nem magánnyomozóhoz fordult, hanem bement az ELTÉ-re, és keresett magának valakit a judaizmus tanszékről – és ez teljesen új pályára helyezte a történetet. Az ebben rejlő kockázatot Szántó T. Gábor is érzékelhette, én legalábbis azt hiszem, ennek ellensúlyozására pakolta tele a könyvet indokolatlan szexualitással*, ** és ***. De számomra legalább ilyen indokolatlanok voltak a folyton-folyvást felbukkanó kultúrtörténeti esszébetétek is. Értem én, hogy ez a könyv elsősorban nem Kafkáról, hanem a zsidó identitásválságról szól, de felmerült bennem a kérdés: vajon minden gondolat, ami belefér egy Kafkáról és a zsidóságról szóló tanulmányba, bele kell férjen egy Kafkáról és a zsidóságról szóló regénybe is? Szerintem egyértelműen: nem. Ami nem azt jelenti, hogy ez a könyv rossz vagy unalmas (épp ellenkezőleg, helyenként kifejezetten érdekes és szikrázóan intelligens), csak éppen valahogy mértéktelen.

Pedig irodalomtörténetileg valóban nem kicsi a tét: ha Kafka túlélte a saját halálát, bizonyára a kafkai életmű sokkal tágabb, mint eddig hittük. Szántó szemében azonban ennél fontosabb kérdés, hogy ha Kafka tovább él, módjában állt volna igazából zsidóvá válni (bármit is jelentsen ez) – mindenesetre minden adott egy vérpezsdítő nyomozáshoz. Azonban hősünk hiába utazik el Prágába, Bécsbe, Londonba, Tel-Avivba, ott se csinál mást, mint amit akár a saját szobájában üldögélve is megtehetne: beszélget szövegkorpuszról, hipertextusról, antiszemitizmusról mindenféle okos személyekkel. És nem nagyon látszik, hogy közelebb jutna a megoldáshoz. Egy idő után persze leesik, hogy nem is Kafka, hanem az egyetemes zsidó írói önazonosság után nyomozunk, csak akkor meg mit keres itt Kafka? (Hogy a macskájáról meg ne is beszéljünk, aki szemmel láthatóan nincs is…) Amikor pedig az írói avatár a szobájában állva (tehát a „nyomozástól” teljesen függetlenül) megvilágosodik, hogy spoiler akkor az igazán ejha és nahát! spoiler Nos, számomra ekkor veszíti el végleg ez a regény a kapcsolatot a valósággal. És sajnos visszamenőlegesen picit hitelteleníti azokat az érvényes információkat is, amik addig záporoztak rám – ami nem is lenne baj, ha kárpótolna engem sziporkázó humorral, mit ahogy mondjuk Bukowski teszi a Ponyvában, vagy némi világi öniróniával, ami mondjuk Roth sajátja. (Ez nekem nagyon hiányzott. A humor és az önirónia.) Amúgy, még egyszer mondom, nem rossz könyv: egy rendkívül tehetséges író első könyve lehetne.

* Vagy ha a jelenségek mögött mindenképpen magasabb értelmet akarunk keresni, megkockáztathatjuk a feltevést, hogy a szövegidegen erotika arra a szélsőjobboldalon elterjedt előítéletre reagál, miszerint a zsidók erotikusan túlfűtöttek, és a zsidó közösségek ebből fakadóan a szexuális deviancia ősforrásai. De ezt most nagyon bele kellett magyarázni.
** És be kell vallanom, a bennem élő nő nem igazán érti, mit esznek a hölgyek ezen az elbeszélő-író-főszereplőn. Hiszen ez egy vérbeli ünneprontó, akinek mindenről az jut eszébe (mármint Kafka és a zsidóság), és a legmeghittebb pillanatokat is képes agyonvágni valami humortalan megjegyzéssel az identitás képlékenységéről.
*** De most komolyan: tud valaki nekem mondani egy normálisan leírt szexuális aktust a magyar irodalomból? Nekem itt is az volt a benyomásom, hogy mikor az erotika beúszik a szövegbe, Szántó (mintha megnyomnának rajta egy gombot) rögvest modorossá válik. Talán mert úgy akarja megkonstruálni a mondatokat, ahogy szerinte el kell hangozniuk, nem pedig úgy, ahogy a valóságban el szoktak hangozni.

51 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Egészen mást vártam, de örülök, hogy Szántó T. Gábor meglepett. Érdekes, hogy nem szoktam várni a könyvektől semmit, most valamiért mégis inkább krimit vártam, nyomozást, vadregényes fordulatokat. Ehhez képest sokkal nehezebb könyv volt, sokkal átpszichologizáltabb, sokkal többet vett célba a lélekből.
Hol az ember helye? Mit mulaszt azzal, ha a döntéseit alaposan megrágva álldogál a kapuk előtt, és mit tesz tönkre, ha hirtelen dönt?
Szántó regényének elbeszélője egy korombeli író-tanár, aki egy feltételezett történet (Kafka nem halt meg a szanatóriumban, hanem terápiás céllal megszakított minden kapcsolatot a családjával, abbahagyta az írást, és Berlinbe) nyomába eredve szembesül saját identitásproblémáival. Identitásproblémából pedig jó sok van neki, de hát ezzel így van a mi generációnk, vagy az is lehet, hogy minden generáció így van ezzel, csak azt az ember nem látja, nem érzi át, elbagatellizálja. Saját szenvedésünk tere önmagunk vagyunk, igen.
Felvetődik a regényben egy érdekes kérdés: írni a világról vagy élni azt? Szeretném azt mondani, hogy nem kell választani, lehet mindkettőt is, de lehet, hogy tényleg úgy van, amikor ír az ember, akkor ott él benne a soraiban, a szavaiban, akkor az a terápia, a megoldás, az életben maradás eszköze. Amikor él, sétál, szerelmeskedik, vacsorát főz, akkor pedig az. De ezen még gondolkodnom kell.

1 hozzászólás
>!
Goofry P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Namármost, manapság egy magára valamit adó, posztmodern irányzatú regény olvasója egy történeten belül legalább egy pár parallel cselekményt kíván meg magának. Ennek az igénynek megfelelve aztán, jól kialakított összetevője lett ez mára a 21. század szerzői gyakorlatának: Egy jól megkonstruált, és a képzelet végtelenjében összeérő ötvözet kell a betűárban elmerülő könyvbúvárnak.
Erről van nagybaszó!
Azt pedig végképp nem szabad felróni egy íróembernek, ha saját személyét tolja előtérbe a cselekményszövögetés során.

Történt tehát, hogy az általam fő motívumnak gondolt kafkai hozzávaló, csak ürügyet szolgáltatott az író exhibicionizmusára. Mákszemnyi hiba nincs ebben!
Nem lehet egy írónak felróni, hogy saját magát írja meg, sőt! Az viszont már kevésbé nyerte el a tetszésemet, hogy a személyes én felül verekedésével párhuzamban, Szántó úr, valamiféle lektűrt idéző hangvételt erőszakolt írására. Talán íratlan szabálya ez is jelenkorunk írástudományának. Mert hiszen Bestsellert kell írnia az első/utolsó zsidó írónak.

De ahogyan ebben a ponyva-pongyolás megfogalmazásban aztán egybeolvad bennem a kafkai örökséget meglovagoló író és a kafkai képzelgést hajtó hőse, úgy vakaródik egyre mélyebb rétegekre a viszketettség…

Azt a kafkamacskabajszát, kell-e még bármit magyaráznom itt, amikor az olvasói képzelet összeérő végtelenjében maga a főhős kap allergiás rohamot önnön dolgaiban?

6 hozzászólás
>!
Csabi P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Egy zsidó Casanova esete Kafkával.
(Későbbiekben előfordul néhány csúnya szó, ezért aki ambivalens viszonyban áll a csúnya szavakkal, az ne olvasson tovább.)
Szeretem, ha egy író ismeri azt, amiről ír – ez sajnos nem evidencia –, és Szántó T. ilyen író. Témája a zsidóság, és mindent tud erről a témáról, vagy legalább is mindenről megvan a maga véleménye. Ő az utolsó zsidó író Magyarországon, legalább is, aki így hívja magát, ezt maga mondja el a regényben, pontosabban a regénybeli író alteregója, a néven nem nevezett, 40 éves, egyedül élő és egyetemen irodalmat tanító férfi.
A regény elején nincs sok felvezetés, az első fejezetben beállít hozzá egy öreg zsidó és közli vele, hogy ő 1944.-ben Auschwitzban találkozott Kafkával. Aki ugye 1924.-ben meghalt, így tudja mindenki. Kész, ennyi, semmi más információ, de ez beindítja főhősünk agyát, végül is mit veszthet, ha egy kicsit utánajár a dolognak, akár még egy szenzáció is kisülhet belőle. Vagy egy regény legrosszabb (legjobb?) esetben. Elkezd utánajárni az utánajárandóknak. És itt álljunk meg egy kapavágásra. A marketing meg a jól felfogott anyagi érdek igyekszik ezt a könyvet valamiféle nyomozásként eladni (ott a szó a hátsó borítón). Csakhogy ez a könyv nem valamiféle Da Vinci-kód, nincs itt semmiféle nyomozás, nincsenek felfedezések, rejtélyek, a regény a valóságból táplálkozik. Az író eljut Auschwitzba, Prágába, Bécsbe, Berlinbe, Oxfordba és még Izraelbe is, hogy fellelje az esetleges nyomokat, amik persze nem léteznek. Akkor mégis, mire ez a felhajtás? Ahogy a regényben megfogalmazódik, Kafkáról már mindent megírtak, egy mai Kafka kutatónak nem maradt semmi. Talán csak egy valami: mi van, ha Kafka tényleg nem halt meg 1924.-ben? Mi történt vele az elkövetkező 20 évben? A regény egy pontján az író fantáziája beindul, és elkezd felépíteni egy lehetséges történetet a saját halálát túlélő Kafkáról. És itt jön képbe az írót író író tudása a témáról, mert nem csak valamiféle fantazmagóriát kapunk, hanem egy nagyon jól felépített történetet, ami hűen illeszkedik a valós történelembe, és egyfajta logikus folytatását mutatja Kafka életének. Innentől párhuzamosan fut a két történet: Kafkáé és az utazgató íróé.
Írónk nem véletlenül definiálja magát zsidóként, ebben a könyvben minden a zsidóság körül forog. Engem kicsit meglepett, hogy egy 48 éves emberben (ez Szántó T. kora) ennyire elevenen és fájón él a mindennapok szintjén a zsidóság tragédiája. Hogy ennyire a bőrén érzi a mindennapi antiszemitizmust. „Te meg egyenesen sportot űzöl az idegenségedből.” vágja egyszer a fejéhez barátja (Kaliforniából). Nehezen tudom ezt megítélni, mert vidéken élve semmilyen személyes tapasztalatom nincsen az antiszemitizmusról, a médiából hallatszó hőbörgést meg nem lehet komolyan venni. Mindenesetre ebből a regényből minden megtudható egy pesti értelmiségi zsidó félelmeiről és kétségeiről. Egyrészt ez teszi ki a magánéleti szálat másrészt meg a nők. Na igen, ha hősünk összetalálkozik egy nővel, az nehezen tud neki ellenállni és rögtön felkínálkozik neki. Ezek a negyvenes irodalomtanárok már csak ilyen dögösek általában. Ez még hagyján, de minden kapcsolatról részletes erotikus leírást is kapunk. Elő van az írva, hogy kortárs magyar írónak muszáj szex jeleneteket írnia a könyvébe, és itt-ott elhinteni egy indokolatlan baszni szót? (Elképzelem, ahogy az író beviszi a szerkesztőségbe az első változatot. Hányat basznak benne? Csak egyszer, szerkesztő úr. Te szórakozol velem!? Húzzál haza, és írjál bele még kettőt! Hát író az ilyen?!). Számomra ezek voltak a regény leggyengébb pontjai. Szerencsére a többi része elég muníciót ad későbbi elemzéseknek, mert elég sokrétű a szöveg. Itt van például Kafka és a főhős között vonható párhuzam: egyedül élő, zsidó írók, problémás szülői háttérrel, Kafka kutatóknak biztos sok információt rejt a szöveg. Lehet, nem árt előtte olvasni egy kis Kafkát, hogy jobban képben legyen az ember.
Szóval inkább szellemi kaland ez, mint zsigeri, de nem unatkoztam közben, jól adagolja Kafkát meg a zsidóságot, elgondolkodtat, hogy milyen világban is élünk.

1 hozzászólás
>!
csend_zenésze
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Kezdjük ott, hogy a cím ígéretei ellenére ez a könyv legkevésbé sem macskákról szól (szomorú hír), Kafkáról is csak félig-meddig.

Azt mondom, hogy ez a könyv azért jó, mert nem akar se több, se kevesebb lenni, mint ami. Egyrészt mert ez egy kicsit afféle bölcsészponyva (a szavak bármiféle pejoratív jelentésétől mentesen): ott van benne mindenféle bölcsésznyavalya, mint az identitás, a gyökerek, az otthon és az irodalom mint a társadalomra hatni tudó (vagy legalább hatni akaró) erő, amit el lehet ízlelgetni, de azért annyira nem is akar belerántani mindennek a legmélyébe, hogy a kevésbé bölcsész ijedten szaladjon messzire a könyvtől, a hiperbölcsész meg darabokra cincálja, hogy mennyi ponton téved. Valahogy megtalálja azt a bizonyos középutat. Mert közben egyszerre egy gondolatkísérlet is: eljátszik egy párhuzamos valóság gondolatával, ahol sem Kafka, sem a zsidóság, sem a modern európai és zsidó irodalom története nem úgy ér véget, ahogy azt mi eddig gondoltuk. A gondolatkísérletet egy halvány krimi és roadmovie köntösébe bújtatja, hogy azért ne csak poros könyvtárakban és hagyatékokban kutakodjunk a nevezetes mi lett volna, ha…? kérdés után, hanem szépen végiglépkedjünk Prágától Jeruzsálemig minden eldugott kis utcácskán, aminek köze lehet Kafkához és persze magához a kalandos narrátorunkhoz. Kalandos narrátorunk ugyanis látszólag csak egy elméletet kerget megszállottan, gyakorlatilag önmagát keresi a saját múltjában és jövőjében, hogy aztán otthon lezuttyanjon egy lestrapált fotelbe, és letisztuljon a fejében a gondolatkísérlet eremdénye – legalábbis én így képzelem el.

Tökéletes időzítésben olvastam ezt a könyvet – ronda borítógrafika ide vagy oda, képes volt úgy elgondolkodtatni, hogy még szórakoztatott is. Ennyi.

>!
olvasóbarát P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

A kötet számos Kafkával kapcsolatos életrajzi tényt, elemzést és a zsidóságra vonatkozó adatot, szokást tartalmaz, de a szerző megfogalmazása szerint „szabadon el is rugaszkodik az életrajzi tényektől.” Izgalmas olvasmány, egy érdekes fikció utáni, egy évig tartó nemzetközi kutatás eredménye. A modern technika felhasználásával, Amerikában élő barát és annak ismerősei bevonásával (szép számmal nők) bonyolódik a történet, Auschwitz, Prága, Bécs, Berlin, Oxford és Izrael helyszínekkel, ahol az elbeszélő a Kafkára vonatkozó irodalmi és egyéb életrajzi vonatkozásokat kutatja és veti össze az eredeti, eléggé meglepő hipotézissel, miközben az olvasó végig érezhet némi párhuzamot Kafka és a szerző (az elbeszélő) között A történetben jelentős szerepe van Freudnak is. Az előadásmód élvezetes, sokat megtudunk az elbeszélő identitáskereséséről, a zsidó irodalomról, társadalomról, Kafka kutatóiról és a hagyaték helyzetéről is.

>!
Stendhal
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Nem tudok és nem is akarok irodalmi elemzésbe kezdeni sem a regényt, sem a kafkai életművet illetően. Ezt a könyvet én most tisztán „csak” regényként olvastam. … és tisztára elhittem…

>!
akire MP
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Ha csak a kiinduló ötletet nézzük (Kafka túléli valós halálát, és még Auschwitzban is felbukkan), abból tényleg lehetne 400 oldalt kitöltő nagyregényt írni. Szántó azonban nem megteremti az új Kafkát, hanem bedarálja a régit (azt, aki még írt), érdektelen kisemberré alacsonyítja – és ebbe még Freudot is belekeveri. A párhuzamos történetben a főhős egyetemi tanár Kafkát és saját identitását kutatja a világot bejárva (miközben mindenhol és minden időben valakinek az ágyába pottyan), hogy zsidó íróvá váljon.
Szerintem a zsidó írót ugyanaz határozza meg, mint a jelző nélküli írót, miszerint megírja a (nagy)regényét, és ez most sajnos elsikkadt.

>!
blackett P
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Nem gondoltam volna, hogy egy negyvenes éveiben járó zsidó irodalomtörténész identitásválsága és Kafkáról szőtt összeesküvés-elmélete majd négyszáz oldalon keresztül leköt, de így történt. Ez a fazon tud valamit. A borító pedig szórakoztatóan rusnya.

>!
kimihapponen
Szántó T. Gábor: Kafka macskái

A fülszöveg alapján sokkal többet vártam. Ez így nagyon élettelen volt, a viszonyok, a párbeszédek sem voltak meggyőzőek, és egy pillanatig nem hittem el, hogy Kafka túlélte a halálát. pedig ez egy jó regény lehetett volna…


Népszerű idézetek

>!
Biedermann_Izabella P

Az ember szenvedéseinek a helyszíne önmaga, nem?

298. oldal

>!
Goofry P

Attól, hogy továbbállunk, a múlt nem változik meg.

298. oldal

>!
Biedermann_Izabella P

Tel-Aiv különben jót tenne neked. Igazi Szodoma. Amikor először jártam ott, egy haverommal elkezdtünk stírölni két csajt. Magasak voltak, karcsúak, a seggüket riszálva sétáltak a tengerparton. Aztán beértük őket, és kiderült, hogy transzvesztiták. Azt a felsülést … Jó kis ország lehetne különben: tenger, napsütés, csokibarna csajok. Igaziak is! Csak rossz helyen van, barátságtalan szomszédokkal.

20. oldal

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Olvasmányaim és tapasztalataim alapján úgy tűnt, a világon mindig lesz, aki elég indokot és késztetés érez arra, hogy egy másik nép, osztály tagjait, vagy vallás híveit megölje. Hitért, földért, pénzért, hatalomért – bármiért.

29. oldal

>!
Goofry P

Mindig ezek az írói fantazmagóriák. Miért nem olvasol inkább gazdaságtörténetet? Abból majdnem minden megérthető, ami ezen a nyomorult világon történik.

17. oldal

4 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Kafka eközben napi egy oldalt olvasott héberül Joszef Hajim Brenner Sekol vekisalom, általa Csőd és gyászként fordított regényéből.Nehezen, küszködve haladt a fordítással, s bár stílusa vonzotta, a deprimáló tartalom, a magát hontalannak érző, és sebesülése következtében a nemzőképtelenség fenyegetésével küzdő értelmiségi magánya Palesztinában elszomorította s erről Freudnak is beszámolt.
Brenner mintha azt sugallaná, hogy az európai zsidó értelmiség kollektív megváltásához előbb individuális pszichológiai változásra van szükség, mondta Freud, aki csak páciense beszámolójából ismerte a könyvet. Különben csak hurcolják magukkal a problémáikat. Ne keserítse el, amit olvas, magyarázta Kafkának, jó úton jár. És a saját elbeszéléseit se feledje„ melyben ő is a hiányt mutatta fel, más megnyilvánulásaiban azonban újra és újra a megoldást keresi. Ne essen abba a hibába, hogy összekeveri az életet az irodalommal, és azt se felejtse el, hogy Brenner, regénye ellenére, Palesztinában él.

134-135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
>!
Biedermann_Izabella P

-Ilyen az egész modern kultúra, Hanicska – mondta Svarc. – Nincs semmiféle bizonyosság, ezért beszélünk annyit a dolgokról.

82. oldal

>!
olvasóbarát P

Kafka kisebbségi volt zsidóként az Osztrák-Magyar Monarchiában, német ajkúként a cseh nacionalizmus Prágájában. Kívülálló és kisebbségi volt szekuláris értelmiségiként a vallást töredékeiben és formálisan gyakorló, de a formákra nagy hangsúlyt helyező kereskedő-kispolgári családi közegben, és kisebbségivé vált az asszimilálódó zsidók között azáltal, hogy a zsidó misztika és a cionizmus felé tájékozódott.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kisebbség · zsidók, zsidóság
>!
Biedermann_Izabella P

Hirtelen az a furcsa érzésem támadt, hogy kevés a különbség a kinti és a benti világ között. Ha bezárják az embert, enni és inni adnak neki, tollat és papírt kap, akkor csak a nők hiányoznak és azok, akikkel arról beszélgethet, amiről egyébként. Sosem éreztem magam annyira szabadnak odakint, hogy a szabadság mint olyan, ne hiányzott volna, s hogy ne érezzem magam, bizonyos értelemben, fogolynak. Az igazat megvallva, odakint szégyelltem is magam, mintha fogyatékos volnék.

355. oldal

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Spiró György: Fogság
Tóth Krisztina: Akvárium
Vámos Miklós: Apák könyve
Salamon Pál: A menyegző
Náray Tamás: Zarah
Fenákel Judit: A fénykép hátoldala
Závada Pál: Hajó a ködben
Kertész Ákos: Zakariás
Urbán Gyula: A Hamburgi Kaszárnya
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért