Európa ​szimfónia 19 csillagozás

Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Az Európa szimfónia az erdélyi román-magyar családban nevelkedő zenész fiú, András felnőtté válását mutatja be a hidegháború és a Securitate árnyékában, és egy határokon átívelő szerelem történetét Kolozsvár és Nyugat-Berlin között, ahol a fiatalok a ’68-as diákmozgalmak és a terrorizmus légkörében keresik saját útjukat. Új regényében, akárcsak a világsikert aratott, 1945 című film alapjául szolgáló elbeszélésében Szántó T. Gábor radikális nyíltsággal, tárgyilagossággal nyúl a magyar történelem és Európa közelmúltjának legfeszítőbb kérdéseihez.

>!
Scolar, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635090204

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cipőfűző P>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

A fülszövegben benne van, hogy milyen a könyv. „ Az M&M Film lekötötte a regény megfilmesítésének jogait.” Összességében egy nagy ívű történetet kapunk, csakhogy ez szövegstílusban, felépítésének jellegében egy forgatókönyv. Kevés az árnyalás, a mélyítés, talán egyetlen olyan részletes leíró rész sincs, ami nem közvetlen egy-egy szereplőhöz kötött, csak kedélyállapot-felvillanásokat észlelni, valójában nincs komolyan vehető atmoszférateremtés, határozottan az volt az érzésem, hogy tudatosan a filmpiacra készült a szöveg. A nyelvezete is nagyon steril, és ezért hát kirívóan hatnak a hirtelen a semmiből jövő vulgárisabb szavak, szinte meghökkentem, éppen hogyan kerültek ezek ide. Persze, gondolom, ahhoz még húzni kell belőle, hogy forgatókönyv legyen. Ahhoz meg kevéske, hogy (jó) regénynek mondhassam, pedig pislákol benne egy igazi nagyregény lehetősége. A 2. világháború után egy félig magyar, félig román, befolyásos apja miatt politikailag védett gyerek a zenében talál menedéket, hogy majd fiatalemberként a múlt titkai felforgassák életét. Várom a filmet, arra azért kíváncsi vagyok.

Annamarie P>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Wilhelm Kerr, a Berlini Filharmonikusok vezetőkarnagya közel tíz éven keresztül próbálkozik megalkotni azt a tökéletes zeneművet, amely a második világháborúval kapcsolatos érzelmeit szándékozik a felszínre hozni. Az Európa szimfónia, mely Beethoven V., Sors szimfóniájának egyfajta modern válasza igyekszik lenni, immáron elkészült, s a tökéletességhez szükséges utolsó hozzávaló is megvan. Ez a csöppet sem elhanyagolható alkotóanyag pedig a Kolozsvári és a Berlini Filharmonikusok közös zenekara, akik a darab megszólaltatói. 1971-ben ez nem kis teljesítmény. Romániában virágkorát éli a Ceaușescu diktatúra, Berlinben áll a „Fal”, sehol sem könnyű. Különösen nem Kolozsváron, ahol történetünk játszódik.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/11/szanto-t-g…

olvasóbarát P>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

„… nemcsak a könyveknek, de a zeneműveknek is megvan a maguk sorsa, sajátos keletkezéstörténete.”

A kötet Vida Gábor regényét juttatta eszembe.
Ebben az 1954-ben Kolozsvárról induló történetben András Pop hegedűművész fiatalkorával ismerkedhetünk, azokkal az évekkel, amikor felnőtt, a zenét választotta élethivatásul. A múlt tele titkokkal, a háború éveinek tragédiáival. Kitörölhetetlenül jelen van az életükben, befolyásolja a szülők egymáshoz való viszonyát, a vegyes, magyar-román család életének mindennapjait. A katonaság traumái, a hatalom állandóan érezhető jelenléte, a beszervezés, majd sorsának váratlan megváltozása sok kérdésre próbál választ keresni. Az események egy jelképes zenemű bemutatása, az Európa szimfónia köré izgalmasan sűrűsödnek és egy európai keresztmetszetet mutatnak meg.

ppeva P>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Elégedetlen voltam vele, keveselltem. Olyan volt, mint egy vázlat – vázlatos érzelmek, vázlatos problémák, történelmi események. Minden csak megemlítve, felskiccelve, de valahogy mélységek nélkül. Belezsúfolva minden lehető és lehetetlen probléma, de kifejtve semmi. Hiába volt érdekes és olvasmányos, nem volt átélhető.
A szereplők teli vannak problémákkal, elhallgatásokkal, titkolt félelmekkel, lázadásokkal, amiket súlyként vonszolnak maguk után, de valahogy rábólintva, beletörődve – hát, ez van, ezt kell cipelni. Sem a titkolásnak, sem az esetleges, felszínes megosztásnak nem éreztem a mélységét.
Mint valami forgatókönyv, amihez kellenének még a képek, hogy elmélyülhessen az egész. Bár ott meg más hiányokkal kellene megküzdeni.
A végén meg ott egy suta kóda, ami gyorsan és tárgyilagosan összefoglalja, mi történt később. De az is vázlat. Tudósítás a történtekről. Elgondolkozhatnék rajta, de azt érzem, hogy ha a szereplőket sem érdekelte, mi történik velük, én minek törjem magam.

4 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Milyen messze van a múlt? Ez a kérdés jutott eszembe, miközben Szántó T. Gábor legújabb regényét olvastam, és nem is ok nélkül, hiszen talán még sosem olvastam olyan prózát, ami ilyen messzire eltartotta volna magától a szereplőit.
Nem nagyregény, egy fiatal férfi életének néhány, ám annál fontosabb, fordulatát dolgozza fel az írás. Az olykor szinte vázlatosnak érzett történet azonban Kelet-Közép-Európa szinte minden fontos 45 utáni mozzanatát érinti: mindazt a sok lelki és testi nyomorúságot, amivel egy háború után született kelet-európai értelmiségi kiutat keres az őt körülvevő és gúzsba kötő világból.
A regény főszereplőjének karaktere szinte csak az őt körülvevő regényalakok egymással és vele folytatott indirekt narrációja mentén bontakozik ki. Ennek az indirekt narrációnak, mint irói eszköznek, talán épp az a legfontosabb szerepe, hogy eltávolítsa mind az elbeszélőt, mind az olvasót magától a történettől. Ez nekem eleinte nagyon furcsa volt, ez egész szöveg idegenül hatott, mégis egy idő után minden idegensége ellenére megkönnyítette számomra az olvasást: levette a vállamról a szerepazonosság nehéz terhét.
Azon gondolkodom most, vajon megoldás-e a mi nyomasztó, elcseszett kelet-európai örönkségünkkel való szembenézésre ez a távolság… Nem tudom. A történet viszont fordulatos, sőt izgalmas volt, és sokkal kevésbé viselt meg, mint sok más, a korszakról szóló irodalmi mű. Talán így kell ezt. Talán odébb kell tolni végre egy kicsit a múltat, és nem megtagadni, de legalább tudomásul venni, hogy mi csak a saját életünkért vagyunk felelősek. De azért teljes mértékben.

Dyta_Kostova IP>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

A kelet-európaiság érzetét jól megragadó szöveg és történet, ráadásul a háttérben nemzetiségi kérdések is erősen befigyelnek, viszont nem nyomják el a valódi cselekményt, a kisfiúból férfivá váló, belső hangjára figyelő és a zene által kibontakozó hős személyes útját.
A szerző távolságot tart, épp annyira, hogy az anya történetének nagyléptékű felvázolásánál nem tudunk teljesen belehelyezkedni a fiatal, elhurcolt lány karakterébe, de megértjük általa, hogy miféle örökséget hagyott a fiára, és milyen áldozatot hozott azért, hogy a keletről nyugatra tartó út sikerrel végződjön.
Ebben a könyvben generációk szenvednek és adnak át emlékeket egymásnak azért, hogy egy sokadik utód, egy friss hajtás végül kiteljesedhessen. Ez annyira kelet-európai sajnos. Nincs mindenkinek esélye, lehetősége, két-három generációnként csak egyszer adódik remény a személyes boldogságra, és ezért mindenki áldozatot hoz. Ez valahol nagyon szomorú, hiszen még napjainkban is tart. Hiába omlott le a fal, hiába alakultak át a politikai rendszerek, a szakadék most is megvan az emberek között, és több generációnyi szenvedés kell hozzá, hogy valaki a végén eljusson oda, ahová mindig is szeretett volna, avagy hogy kitörjön egyfajta öröklött sorsból. Sőt, annál több idő kell ehhez, minél keletebbre lakik. Ha csak Magyarországon belül nézzük, több esélye van a jó (jobb) életre egy Győr-Moson-Sporon megyeinek, mint egy borsodinak vagy nógrádinak. Nos, ez működik nagyban is: ha a szocialista Romániában válasz tehetséges zeneművésszé, vagy beilleszkedsz a rendszerbe, és adott esetben besúgó is lehet belőled, vagy kihasználod az első (és tán egyetlen) rést a pajzson, hogy Nyugatra távozz.
Mert a Nyugat akkor is, most is a szabadságot és az önbeteljesítést jelentette. Na ez a szomorú, így 30 évvel a rendszerváltás után. És ez mind benne van burkoltan, ki nem mondva csak érezve ebben a kissé hidegen elmesélt regényben.

WolfEinstein>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Megviselt. Azt hiszem, ez fejezi ki a legjobban az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Nagyon, de nagyon jó olvasmány volt, de olyan, ami beépül az olvasó zsigereibe. A ridegen tárgyilagos, mindenféle érzelemtől mentes, steril stílus mögött folyamatosan vibrál a kitörni készülő, elfojtott fenyegetés. Pont, ahogy egy szocialista típusú diktatúra mindennapjaiban az jellemző. Igazából a történetet és a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatát éreztem másodlagosnak, amellett, hogy lekötött és sokszor a hideg rázott ki egy-egy felismerésnél. De még ennél is jobban megfogott a könyvből áradó frusztráció, ami leginkább egy szakadt, kávéfoltos, barna fényképre emlékeztetett, ami előkerül egy rég elfeledett pléhdobozból, hogy aztán az embert letaglózza a hozzá kapcsolódó történet, még akkor is, ha nem vele történt meg. Valami ilyesmi benyomásom volt a könyvvel kapcsolatban – még ha a szegényes nyelvi eszközökkel nem is tudom pontosan visszaadni.

Paula_Szentesi>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Ismét egy olyan korba repültem, amikor még nem éltem. A hidegháború korszakában Kolozsvár ad helyszínt a fő cselekménynek. Majd az anya visszaemlékezéseiben vissza lépünk a világháború végéhez is egy rövid időre. Mindkét korszak igen komoly terhet ró a benne élő emberre, ezért szinte még jól is esik, hogy nem mélyülünk el nagyon a történetben, csak villanásszerű jeleneteket látunk. Így is éppen elég fájó odaképzelni magunkat az emberek sorsába.
Nagyon jó a történet, teljes izgalommal olvastam végig a könyvet, bár nem egészen ilyen végre számítottam. Persze tudom, hogy nem záródhat minden történet jó véggel, de ez olyan egyik kezemmel adok, másik kezemmel elveszek valamit lezárás volt.
A könyv szerkezete is kifejezetten tetszett, abszolút illett a történethez. Egy kicsit a kérdőjelek hiányoztak egy darabig, de aztán azt is megszoktam.

Márk_Molnár>!
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia

Nagyon jó témát boncolgat, érdekes a helyszín, kevés olyan regény van, amelyik az erdélyi magyarság diktatúra alatti életét mutatja be. De sok hiányosságot érzek. Egyes részeket jobban ki lehetne fejteni, a vége pedig teljesen el lett kapkodva…hiányoznak a kieső évek nekem! A végét leszámítva szívesen olvastam, bár az író stílusa is fura volt. Azt hiszem, nem olvasok tőle többet.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

(…)persze a szerelmesek mindenben jelet keresnek és találnak (…)

53. oldal

Annamarie P>!

Sosem tudta elmondani pontosan, mit érez, amikor hirtelen átszakad az idő fala, és minden, amit átélt, újra itt van.

224. oldal

Annamarie P>!

Kevesebb is, több is volt ez, mint barátság. Zsigeri egymásra utaltság, cél az eszetlenség közepette, amivel kudarcot vallott.

47. oldal

Annamarie P>!

Egyre nyomasztóbbá válik, hogy folyton figyeli önmagát. Mintha valami hasadás folytán időben elcsúsznának a tettei és az észlelései, és rálátna a lehangoló, szűk hasadékra.

66. oldal

Annamarie P>!

Egyszerre otthonos és idegen. Úgy érzi magát, mint a kolozsvári művésztársaságban, ahol azért néznek rá gyanakodva, mert az apja pártbizottsági vezető. Vajon hol érezhetné egészen otthon magát?

84. oldal

Annamarie P>!

András átnéz a szomszéd asztalhoz, ahol Radut apja és anyja vigasztalja. Anyja a kezét szorongatja, apja mutogatva beszél hozzá, de Radu leszegi a fejét, hogy ne lássák megnyúlt arcát, amin a nyugtatóktól nincs már igazi érzelem.

46. oldal

Annamarie P>!

Klausra mindenki felnéz. Nemcsak műveltsége és tájékozottsága, hanem személyiségének súlya és meggyőző ereje miatt is, amiben szerepe van férfias szépségének, dús barna szakállát ellensúlyozó lágy arcvonásainak. Nem túl magas, de erőteljes testalkatú férfi, Peter úgy tippeli, idősebb a többieknél, de nem a kora, még csak nem is a műveltsége, inkább valami, jobb híján így fogalmazta meg magának, szuggesztív erő teszi őt a csoport középpontjává.

183. oldal

Annamarie P>!

Radu becsempészett nyugtatókon él azóta, hogy eltávozásán, Kolozsváron egyszer kigombolt kabátban, sapkával integetett be szülei ablakán, és egy civil ruhás katonatiszt ráordított, hogy vegye fel a sapkát, gombolja be a kabátot, és tisztelegjen.

44. oldal

ppeva P>!

1954 márciusának első vasárnapján, amikor Kolozsváron minden megbolondul a hirtelen melegtől, és az emberek kirajzanak a szabadba, a Farkas utca 13.-ban (sic!) a város új helyettes párttitkárát, Gheorghe Popot ünneplik kollégái, pártbizottsági elvtársai.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1954 · Kolozsvár

Hasonló könyvek címkék alapján

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Kapa Mátyás: Maradj meg magyarnak
Fábián Janka: Emma évszázada
Szabó Magda: Régimódi történet
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Gárdos Péter: Hajnali láz
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja